Médiakutató 2003 tavasz

Politika

Terestyéni Tamás:

Vizsgálat a „Vasárnapi Újság” című rádióműsorról

A közszolgálati Magyar Rádió egyik legvitatottabb műsora, a „Vasárnapi Újság” című politikai magazin. Az alábbi írás a 2001 novemberében és decemberében sugárzott kilenc adás alapján készült tartalomelemzés eredményeit ismerteti.Elsősorban azt vizsgálja, milyen értékeket, üzeneteket képvisel a „Vasárnapi Újság”, és milyen módszerekkel közvetíti azokat.

1.  Elöljáróban

Az alábbi írás egy olyan tartalomelemzésnek az eredményeit ismerteti meg az olvasókkal, amelyet a szerző 2002 elején az ORTT megbízásából készített azzal a céllal, hogy adalékokat szolgáltasson annak a kérdésnek az eldöntéséhez, vajon megalapozottak-e a „Vasárnapi Újság” című rádióműsorral kapcsolatban – az akkortájt legalábbis – sűrűn megfogalmazódó fenntartások, kifogások. Bár a vizsgálat lezárulta óta közel egy esztendő telt el, megállapításaink közreadását több tényező is nyomatékosan indokolja.

A „Vasárnapi Újság” több mint egy évtizede vasárnaponként reggel hat és fél kilenc között a Magyar Rádió Kossuth adóján jelentkező politikai magazinműsor. Szerkezete hosszú ideje változatlan. A zenei szignál és a hat órai hírek után figyelemfelhívó tartalomismertetés, majd „Vasárnapi kalendárium” címmel történeti összeállítás hallható több évtizeddel, akár száz évvel korábbi híradásokból. Ezután kezdődik a műsor tartalmi lényegét adó interjúk, riportok, tudósítások, jegyzetek, könyvismertetések sora. Egy-egy adásban átlagosan hét-nyolc ilyen műsoregység hangzik el. Az egyes műsoregységek között a mindenkori műsorvezető mond rövidebb-hosszabb összekötő, felvezető szövegeket. Nem ritka azonban, hogy ezek a szövegek tartalmukat és terjedelmüket tekintve önálló műsoregységnek, rádiós publicisztikának (jegyzetnek) hatnak. Minden adásban jelentkezik „Mondom néktek” címmel egyházi rovat, amelyben a történelmi keresztény egyházak személyiségei, papok, lelkészek szólalnak meg és küldenek vallási intelmeket, üzeneteket a hallgatóságnak. Hét és nyolc órakor ismét hírek hallhatók, a rövid hírcsomag előtt azonban minden adásban egy hosszabb jegyzet hangzik el. Az általunk vizsgált adásokban ezeket egy kivételével Lovas István készítette és olvasta fel. A nyolc órai hírek után „Kárpát-medencei krónika” címmel közel félórás összeállítás következik olyan riportokból, interjúkból, tudósításokból, amelyek a szomszédos országokban élő magyarokkal foglalkoznak. Végül az adás utolsó perceiben hallgatói véleményekből és hozzászólásokból válogatnak a szerkesztők. Az egyes műsoregységek között többnyire komolyzenei részletek csendülnek fel, de az alkalomtól függően egyházi vagy népzene is elhangzik.

Elemzésünk a műsornak a 2001 novemberében és decemberében sugárzott kilenc adását vizsgálta. Ebben az időszakban a műsor vezető szerkesztője (főszerkesztője) Haeffler András volt, a műsorvezetői feladatokat a vezető szerkesztő mellett Stifner Gábor, Ulbrich András, Kardos Katalin és Földvári Gábor látták el.

Dolgozatunk első felében a műsor egyes adásainak részletes bemutatása olvasható időrendben, azzal a célszerű egyszerűsítéssel, hogy a „Kárpát-medencei krónika” című összeállítással és a hallgatói véleményekkel külön nem foglalkozunk, mert ezek hosszadalmas ismertetése már nem sokat tehetne hozzá az előzményekhez. Előrebocsátjuk, hogy az adások, illetve a műsoregységek leírásában csak a fontosabb témák és a hangsúlyosabb állítások jelzésére szorítkozunk, lehetőség szerint olyan formában, amely a tömörítés ellenére is visszaidézi a megszólalók és a műsorvezetők eredeti szóhasználatát és stílusát. Úgy véljük, kommentárokra nincs szükség – a részletek magukért beszélnek. (Talán nem is szükséges, mindenesetre a félreértések elkerülése végett felhívjuk a figyelmet arra, hogy a tartalmi kivonatokban említett aktualitásokat a műsor elhangzásának időbeli kontextusára, tehát az akkori eseményekre, az akkori közszereplőkre, az akkori politikai elrendeződésre kell vonatkoztatni.) A dolgozat második fele értékelő jelleggel az általánosítható tanulságokat foglalja össze.

2. A műsor vizsgált adásainak rövid ismertetése

2.1. 2001. november 4.

Ezen a napon a műsor teljes egészében az 1956-os forradalomra való emlékezés jegyében telt. A műsorvezető Stifner Gábor azzal indított, hogy 45 éve ágyúszóra ébredtünk, és az ekkor újrakezdődött kommunista rendszernek tudható be, hogy most rosszabb az életünk, mint amilyen lehetett volna. A műsor riportjai, tudósításai között az ötvenhatos megemlékezésekkel kapcsolatos információk voltak hallhatók, és ez alkalommal a szokásos „Vasárnapi kalendárium” is a forradalom egykori híreiből válogatott.

Az első összeállításban Bőzsöny Ferenc és a Magyar Rádió akkori bemondói emlékeztek az intézmény forradalom alatti működésére. Az események tanúitól hiteles történeti beszámolót kaphattak a hallgatók.

Ezután interjú következett egy idős férfival (Dobos Lajos?) 1, aki Juta dombi kiskatonaként 22 évesen esett áldozatául a forradalom utáni megtorlásoknak. Halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, hosszú évekig raboskodott. Mint elmondta, elveszett az egész élete. Megkeseredett ember lett, de nem kíván bosszút állni.

A harmadik interjúban Tóth Zoltán, az 1956-os Miskolci Munkástanács tagja beszélt. Meghurcolták, letartóztatták, a fogság után nem kapott munkát, ahol lehet, megalázták. Úgy látja, hogy az egykori megtorlók fényesen élnek, elmaradt a felelősségre vonás, jobban megy nekik, mint a becsületes magyar embereknek. Véleményét azzal zárja, hogy nagyobb megbecsülésben kellene részesíteni az egyszerű szabadságharcosokat.

Pongrácz Gergely volt a következő megszólaló. Arról nyilatkozott, hogy Kiskunmajsán 56-os múzeumot létesít. Tulajdonképpen Budapesten látott volna szívesen egy ilyen intézményt, de véleménye szerint a mostani polgármester mellett ez aligha valósulhatna meg. Élesen támadja a baloldali ellenzéket: az MSZP ki akarja sajátítani 56-ot; a „Heti Hetes”, az RTL Klub sértő hangon beszél a nemzeti oldalról; Horn Gyula nem röstellt megjelenni a 301-es parcellánál a szabadságharcosok és a meghurcoltak megemlékezésén; a volt kommunisták között vannak a legnagyobb kapitalisták; nem a reformkommunisták csinálták a forradalmat, mi nem megreformálni, hanem megszüntetni akartuk a kommunizmust; még mindig nem született ítélet a sortüzek ügyében.

Egy erdélyi magyar publicista Mojszesz Márton emlékét idézi fel, aki diákként átszökött Romániából Magyarországra, hogy segítsen a forradalmároknak. 1959-ben a román hatóságok forradalmi versei miatt kirúgták az egyetemről, meghurcolták, fizikailag megkínozták, később pedig csak alantas munkát kaphatott. A politikai terror elleni tiltakozásul a brassói pártbizottság előtt benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. Sérüléseibe három hónap múlva belehalt.

Ezután összeállítás következik a műegyetemi fiatalság forradalmi szerepéről. Megszólal Pálinkás József oktatási miniszter, majd Vajna Zoltán, a Műegyetemi 56-os Alapítvány elnöke arról beszél, hogy ma is sokan a baloldali sajtó hatása alatt állnak, és nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a történtekről. Hasonló mondandója van a Rákóczi Szövetség elnökének is. Az emberek félrevezetettségének illusztrálására rövid interjúk hangzanak el, amelyekből az tűnik ki, hogy sokan még mindig a Kádár-rendszer hívei. Négy kérdezett közül csupán egy nyilatkozott elítélően a kommunista múltról: utálja Kádárt, még mindig pozícióban ülnek a régi elvtársak, nem kérnek bocsánatot a bűneikért.

Tóth Ilonára emlékezett Pokorni Zoltán és Dávid Ibolya, majd egy volt csoporttárs egyetemi professzor, végül pedig Boross Péter. A forradalom mártírjának személyiségét felidéző megemlékezés szavaiba a riporternő beleszövi, hogy a 301-es parcellánál tartott gyászünnepségen az MSZP is megjelent, anélkül hogy bocsánatot kért volna a megtorlásokért.

Csapody Miklós főszereplésével összeállítás hangzott el arról, hogyan működött a kádári elnyomó rendszer: nem volt lehetőség politikai tevékenységre, csak az MSZMP-ben, besúgók figyelték az embereket, az értelmiség meg volt félemlítve. A törvények azonban ma is védik a besúgók és a beszervezők személyiségi jogait, és az ellenzék is védelmet nyújt nekik.

Lovas István jegyzete arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobboldal nemcsak Magyarországon, de Nyugat-Európában is egyre erősebb. Korábban az MSZP és az SZDSZ zavartalanul uralkodhatott, de változnak az idők, a jobboldal megtalálta a5hangját a balliberális média terrorjával szemben is, bár folyamatosan támadják, antiszemitizmussal és rasszizmussal vádolják.

A „Kárpát-medencei krónikában” is a forradalom, illetve a megemlékezés volt a fő téma. Végül reklámnak is beillő ismertetés hangzott el Kiszely Gábornak a kommunista államvédelmi szervek tevékenységét vizsgáló könyvéről, aztán hallgatói reagálásokkal zárult a műsor. Ezeknek a leggyakoribb motívuma az volt, hogy nem valósult meg az igazi rendszerváltás, nem történt bocsánatkérés a kommunista utódpárt részéről, MSZP-s gyilkosok jelentek meg a 301-es parcellánál.

2.2. 2001. november 11.

Ulbrich András műsorvezető Szent Márton napi köszöntőjében arra emlékeztet, hogy a világ tele van agresszióval, háborúval: szeptember 11-i merénylet New Yorkban, harcok Afganisztánban, Izraelben; ma nagyon kellene Szent Márton védelme.

A Holt-tengeri tekercsek ügyével indulnak a riportok. Egy teológus professzor és Hajdú Demeter Dénes közíró úgy tudja, hogy a Vatikán esetleg átértékelni és átírni készül a Szentírást, nem utolsósorban Vermes Géza a Londonban élő, keresztény hitről zsidó hitre visszatért ókortörténész ügyködésének köszönhetően. Szerintük Vermes (akinek zsidó kötődése erős hangsúlyt kap a műsorban) azon a torz állásponton van, hogy a mai keresztény egyházak nem Jézus egyházai; ezzel nyilvánvalóan a kereszténység alapjait kezdi ki, és a Vatikánt is megkísérli befolyásával félrevezetni.

Győrfi László új, immár 16. könyvének ismertetése. A mű, amely az Aki megszökött a halál elől címet viseli, a szerző szándéka szerint nem kis részben személyesen is megélt történelmi tények szépirodalmi formában való előadása az 1956-os magyar forradalomról. Győrfi kissé meg van sértődve, mert a nemzeti oldal lapjai nem reagáltak munkájára, az általa álliberálisnak nevezett többi laptól meg egyébként sem várna semmit.

A könyvismertetést tudósítás követi a miskolci „301-es” parcelláról. A műsorban keserű hangvételű riport hangzik el az egyik kivégzett lányával, akinek szintén sokat kellett szenvednie a Kádár-rendszer alatt.

A következő epizód azzal foglalkozik, hogy még mindig lehet találkozni kommunista önkényuralmi jelképekkel. Doboz református lelkésze a helyi állapotok ellen tiltakozva levelet írt arról, hogy a kormánynak kötelessége lenne felszámolni a kifogásolt önkényuralmi jelképeket. Jogértelmezési tehetetlenséget emleget, és arra utal, hogy a kommunista önkényuralmi jelképek ügye akkor lesz lezárva, ha a baloldal végleg eltűnik.

Az ötödik műsoregység Karsai József újabb közéleti szerepléseit tárgyalja, nyomatékkal kiemelve, hogy a „búzaégető” útban van az MSZP felé. A Földművelésügyi Minisztérium részéről úgy kommentálják Karsai megnyilatkozásait, hogy azok agrárszakmai köntösbe bújtatott politikai akciók.

Ezen a ponton a műsorvezető Ulbrich András kisebb jegyzetet szúr közbe a gyakori templomrongálásokról, a Regnum Marianum keresztjének helyreállítása kapcsán azzal a végkövetkeztetéssel zárva szavait, hogy a kereszt a barbár vandalizmus ellenére is mindig újra „felragyog”.

A hatodik műsoregység figyelmének középpontjában az a hír áll, hogy az MSZP szerint a köztisztviselői esküből ki kell venni az „Isten engem úgy segéljen” fogadalmat, mert olyan hitéleti elkötelezettséget sugall, amely sérti a világnézeti semlegesség elvét. A Fidesz-MPP képviselője (Perlaki Jenő) határozottan védi a magyar hagyományban meggyökeresedett eskűszöveget.

Ezután – az előbbiekhez kapcsolódóan – a műsorvezető röviden kitér arra, hogy egy SZDSZ-es képviselő hagyománytipró módon új himnusz írását kezdeményezte volna, továbbá hogy az MSZP egy vetélkedőszerű politikai totóban Orbán Viktor miniszterelnöknek Sztálinnal és Hitlerrel való összehasonlítását sugallta a játék részvevőinek.

Ezt követően a kormánykoalíció által kialakított népesedési modellről hallható egy rövidebb interjú, amelyben Baranyi Károly a Fidesz-MPP, illetve a Nemzeti Pedagógus Műhely képviseletében arról beszél, hogy mit is jelentene és milyen előnyökkel járhatna a nagyszülők javára az unokák részéről majdan megtehető adófelajánlás, amelyet a kormánykoalíció javasol.

Itt ismét megszólal a műsorvezető, és hangsúlyosan dicséri a kormány családprogramját.

Témájában szorosan kapcsolódik az előzményekhez a következő összeállítás is a magyar asszonyszervezetek szövetségéről. A hallgatók megtudják, hogy nem feminista szélsőségesekről van szó, hanem olyan asszonyokról, akik tenni akarnak a családok védelméért és a népesedéscsökkenés megállításáért. Csath Magdolna hangsúlyozza a fellépést a szavak kifordítása, a megtévesztés, valamint a klónozás ellen.

Ezután hosszabb interjú hangzik el Mikola István egészségügyi miniszterrel a kórházak helyzetéről, a tervezett reformlépésekről, az egészségügyi magánosítás lehetőségeiről.

Lovas István jegyzete arra tér vissza, hogy a 301-es parcellánál tartott megemlékezésnél kifütyülték Kovács Istvánt, Demszky Gábort és Mécs Imrét. Úgy véli, az egykori 56-os halálraítélt Mécs Imre azt kapta, amit megérdemelt azért, hogy a balliberálisokkal, a posztkommunistákkal közösködött: a mútbéli tett nem lehet mentség, a lényeg az életút iránya. Lovas még arra is tesz egy burkolt célzást, hogy Mécs – mintegy Júdás-pénzként – magas képviselői fizetést kapott.

2.3. 2001. november 18.

Stifner Gábor műsorvezető elöljáróban a státustörvénnyel kapcsolatos fejleményeket kommentálja: a román sajtó teljesen hisztérikus, végő soron az a bajuk, hogy a magyarok nem akarnak Erdélyből kivándorolni.

Az első interjúalany Bakai Kornél történész professzor, aki Attila hun uralkodó dicséretét zengi, igen messze elrugaszkodva a (tudományosan) sztenderdnek tekinthető felfogástól. A professzor szerint Attila volt az európai egység gondolatának első kezdeményezője. Ünnepelni kellene születésének napját; neve benne van a „nemzetközi tudatban”; minden ellenkező állítással szemben Catalaunumnál nem csatát vesztett, hanem „fényesen győzött”. Megtámadta Rómát, ott is győzelemre állt, de végül megkegyelmezett a városnak, mert a híresztelésekkel ellentétben egyáltalán nem volt barbár, hanem egyistenhívő; manapság nem kellene elfojtani a hun–magyar szálak emlegetését, hiszen maga Árpád és a magyar krónikák is tőle eredeztették a magyarokat; óriási személyiség volt, hatalmas birodalmat épített Koreától az Atlanti-óceánig, amely nem gonosz birodalom volt, hanem egyetemes emberi. Attila nem kapja meg a méltó helyét a magyar történetírásban; ezt jól mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia „dühe” által szerkesztett História és a Soros által támogatott Rubicon mindent kétségbe von Attilával kapcsolatban. Miért nincsenek Magyarországon szobrai, emlékművei ennek a rendkívüli történelmi személyiségnek? Pályázati felhívás kell, hogy végre foglalkozzanak vele.

A második összeállítás a cigányság felemelését szolgáló oktatási támogatásokról szól. Farkas Gabriella, a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatal tanácsadója és Baranyi Károly (Fidesz-MPP) elmondja, hogy megteremtődött a tehetséges cigány gyerekek oktatásának támogatását célzó program, ösztöndíjak kínálkoznak cigány fiatalok számára, és már tapasztalható is, hogy a cigányok körében emelkedett a tanulás presztízse. Közben egy roma lány elmeséli, hogy továbbtanulását nem tudta volna finanszírozni, most viszont a támogatásnak köszönhetően egyetemi előkészítő tanfolyamra járhat.

A következő riport a népegészségi kormányprogrammal foglalkozott. Jávor Andrástól megtudhatták a hallgatók, hogy a magyarországi népesség egészségi állapota igen rossz; a Horn–Kuncze-kormány csak rontott a helyzeten, bár támaszkodhatott volna a nagy tekintélyű Kertai professzor szaktudására és tapasztalatára; most végre változni látszik a helyzet, mert a polgári kormánynak köszönhetően megszületett az egészségfejlesztés ígéretes programja.

A műsorvezető mintegy alátámasztva az imént hallottakat, néhány mondatban külön is hangsúlyozta, hogy a kormány minden téren kiváló eredményt ért el az elmúlt négy évben.

A számítógépes hálón tapasztalható agresszió és bűnözés vagy inkább az internetre is átterjedő politikai szembenállás volt a témája a negyedik összeállításnak. Politikai hackerek feltörik és tönkreteszik az ideológiai okokból nekik nem tetsző honlapokat és portálokat, például a <Nemnemsoha> honlap szerzői panaszolják, hogy számítógépes politikai kalózok támadják őket.

Ezután Kőrösi Imre nyilatkozott a rendszerváltásról szóló kritikájának harmadik részéről, amelynek Így ítélkeztek ti a címe, és főképpen az igazságszolgáltatásról és a bűnüldözésről szól. A szerző szerint Magyarországon eluralkodott a szervezett bűnözés: nincsenek megfelelő súlyú és elriasztó ítéletek, az igazán nagy és kiterjedt bűnözés feltáratlan maradt, hiszen a privatizációban és a bankkonszolidációban végrehajtott visszaéléseket elhallgatták; ami a pénzcsinálással függ össze, az mind bűnözés.

A hatodik műsoregységben Grespik Lászlót kérdezték a Medgyessy Péter ellen a Gresham-palota eladásával kapcsolatban a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet hasábjain megfogalmazott vádakról. Grespik úgy nyilatkozott, hogy nem sokat tud mondani, csak azt, hogy ha a szocialista városatyák pénzt kaptak Medgyessytől, akkor egyértelműen bűntény történt. Saját hatáskörben azonban nem sokat tehet, csak azt állapíthatja meg, hogy az ügy mindenképpen sérti az erkölcsi érzéket. A műsorvezető azzal zárta az interjút, hogy Medgyessynek felajánlották a reagálás lehetőségét, ő azonban ezzel nem kívánt élni.

Lovas István ez alkalommal az ATV „Sajtóklubja” általa vezetett adásának megszűnését kommentálta. Úgy tapasztalja, hogy folyamatos támadásnak van kitéve elsősorban az Élet és Irodalomban – amely szerinte Soros lapja – olyan újságíroktól, mint Meggyesi Gusztáv és Seres László, aki a Szombatnak 2 is munkatársa. Nyugat-Európában Bayer Zsolt nem kényszerült volna arra, hogy kemény dolgokat mondjon, de ott nem is fordulhatott volna elő, hogy „egy pufajkás lekurvaanyázza a kormányt”, és ehhez jött még az is, hogy a kifütyült Mécs Imre csőcseléknek nevezte az 56-os áldozatokról megemlékezőket. Az ATV arra az MSZP-s fenyegetésre függesztette fel Bayer Zsoltot, hogy feljelentik a csatornát az ORTT-nél. Az ATV-t nyomta az MSZP, de főleg az SZDSZ, még inkább a Mazsihisz és Izrael, a nagykövetasszonyán keresztül. A balliberálisok akkor lettek idegesek, amikor a pénteki Lovas-csapat egyre nagyobb nézettséget ért el, a hétfőiek pedig lemaradtak.

2.4. 2001. november 25.

Az ezúttal Haeffler András főszerkesztő vezette műsor első interjúja a november 11-i adásnak a Holt-tengeri tekercsekkel foglalkozó beszélgetésére reagált. Szabó Ferenc jezsuita teológus némileg kiigazította a két héttel korábban elhangzottakat. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a Vatikán sohasem akadályozta a tekercsekkel kapcsolatos kutatásokat, majd megvédte Vermes Gézát, akit mértékadó és tisztességes tudósnak tart, bár nem feltétlenül ért egyet vele. Nyomatékosan kiemelte, hogy szó sincs a Szentírás megváltoztatásáról, különösen nem az Újszövetségéről; a tekercsek egyébként is kizárólag ószövetségi vonatkozásúak.

A második beszélgetésben Kiszely István antropológus egy olyan nemzetközi kutatásról számolt be, amely DNS-vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságnak etnikailag semmi köze a finnugorokhoz. A nemzetközi kutatásba magyar résztvevőt is kerestek, azonban a Magyar Tudományos Akadémia nem vállalta az együttműködést, mert – Kiszely szerint – még mindig ragaszkodik a finnugor rokonság téveszméjéhez. A történeti rokonság kérdésében már a Habsburgok is hazudtak, de most bebizonyosodott, hogy a magyar őstörténet genetikailag Belső-Ázsia népeire vezethető vissza. Úgy látja, nem történt meg a rendszerváltás a történetírásban és a nemzettudatban, pedig a magyar nép története páratlan sikertörténet. Olyan kultúránk van, mint egyetlen más népnek sem. Ezt mutatja, hogy míg Shakespeare műveit ma már csak szótárral lehet olvasni, a jóval régebbi „Ómagyar Mária-siralom” ma is olvasható, vagy hogy a magyar tündér és sárkány szavaknak nincs megfelelőjük más nyelvekben. Nem hagyták, hogy kiderítse Petőfiről az igazságot; Pintér Sándor belügyminiszter akadályozza, hogy elvégezze a bizonyító sírfeltárásokat.

A harmadik műsoregység arról tudósít, hogy a szabadkai Nyitott távlatok nevű szervezet konferenciáján megalakult az 56-os műhely, amely egyebek között annak a kérdésnek a kutatását is feladatául tűzte ki, hogy mi lett a sorsa a forradalom után Jugoszláviába menekült húszezer magyarnak. A beszámolók szerint a menekülteket üldözték, miután Tito behódolt a Szovjetuniónak.

A következő riport a Kádár János Baráti Társaság kazincbarcikai szervezetéhez kalauzol. Többnyire idős emberek szólalnak meg, akik ma is a kádári sablonokat fújják az 1956-os forradalomról, például olyasmit, hogy nyugati diverzánsok szervezték és közbűntényesek hajtották végre. Rendületlenül azon a véleményen vannak, hogy a Kádár-rendszer jobb volt, mint a mai.

Az ötödik interjú elején Schiller László, az Új Baloldal vezetője arról beszél, hogy az igazi baloldaliságot ők képviselik, azonban Medgyessy Péter tisztázatlan sötét ügyei miatt rájuk is gyanú vetül. Ezért kérik a titkosszolgálatokat felügyelő minisztert, hogy hozza nyilvánosságra a Medgyessy múltjával kapcsolatos adatokat. Majd ifjabb Hegedűs Lóránt elmondja, hogy a MIÉP is hasonló kéréssel fordult Demeter Ervinhez, ugyanis Medgyessy, akit a 301-es parcellánál kifütyültek, érintett az ügynöktörvényben. Bár ez egyszer már kiderült, mégse mondott le. Ezért most nyilvánosságra kellene hozni, hogy beépített tiszt volt. Akkor nem takarózhatna tovább, hiába is próbálnák az MSZP pr-emberei tisztára mosni.

Ebben az adásban a „Mondom néktek” egyházi-vallási rovatban Tőkés László kapott szót. Mondanivalója azonban nem tisztán vallási tartalmú volt. Azt fejtegette, hogy a kompromisszumok önfeladást jelentenek a nemzetidegen eszmékkel, a pluralizmus eltévelyedéseivel szemben. A másság uralkodó liberális felfogásában a vallás is csak egy nézet a sokféle más nézet között. Ez azonban nem állja meg a helyét, a vallás nem magánügy, isten igéje nem egy tetszőlegesen választott dolog, hanem olyan örök igazság, amelyet kötelességünk hirdetni.

A következő műsoregység a kábítószer elleni harc jegyében arról tudósított, hogy az Északi Támpont Egyesület egy olyan számítógépes játékot népszerűsít, amely fontos hozzájárulást jelent a drogok elleni küzdelemhez. A játék ugyanis úgy működik, hogy használóját megerősíti egy jó döntés – a kábítószer visszautasítása – meghozatalában.

Ezután arról hallhatott egy összeállítást a műsor közönsége, hogy léteznek olyan energiafelhasználási módszerek, amelyekkel akár 30 százalékos spórolás is elérhető, majd arra a témára tért át az adás, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat a működőképesség határára érkezett. Kitűnt, hogy ebben az ügyben is éles politikai szembenállások mutatkoznak. Az SZDSZ-es és MSZP-s önkormányzati vezetők (Aba Botond és Vajda Pál) azzal magyarázzák a gondokat, hogy a városvezetéssel szemben ellenséges kormányzat nem ad megfelelő nagyságú állami támogatást, a polgári frakció szerint viszont éppen a balliberális városvezetés tette tönkre a BKV-t, és a költségvetés azért csökken, mert saját céljaira csoportosítja át a pénzt.

Cigánykérdés cigányúton című könyve kapcsán Franka Tibor a zámolyi romák gyilkossági ügyéről és kivándorlásáról beszél. Úgy véli, hogy a balliberális pártok és a cigányvezetők kioktatták a bűnös cigányokat, hogyan bújhatnak ki a törvény és a büntetés alól. A franciák súlyos hibát követtek el a befogadással, de most maguk is láthatják, hogy milyen hitvány népségnek kedveztek: a cigányok Franciaországban sem dolgoznak, hanem Magyarországról viszik a segélyt. A médián keresztül Magyarországot ebben az ügyben meghurcolták, igaztalanul vádolták. Hiába van jobboldali kormány, a jobboldali emberek és újságírók félre vannak tolva.

Lovas István jegyzete arról szólt, hogy a közvélemény-kutatások egyre rosszabb képet mutatnak a baloldalról és egyre jobbat a jobboldalról. Ez persze ingerli a médiát, amelynek túlnyomó hányada az SZDSZ-hez kötődik; fő témájuk a gyűlölet és a szélsőség. Eközben a rendőrség a médiatálibok füttyére táncol, a sajtó tematizálóit őrzi és védi, soraiban sokan a kormány ellen kampányolnak, de a választások után más lesz a helyzet.

2.5. 2001. december 2.

Mackó Mária adventi éneke után úgy indult az adás, hogy Földvári Géza műsorvezető az adventi időszak kezdete kapcsán a szeretetről beszélt. Közben élesen bírálta a (baloldali) sajtót, mert nincs benne szeretet, csak gyűlölet, és a sárdobálóknak, az egykori megtorlóknak és elvbarátaiknak kedvez, azoknak, akiket a 301-es parcellánál kifütyültek.

Az első műsoregység a salgótarjáni sortűzre, a 131 áldozatra emlékezett. Megszólalt néhány túlélő is. Szavaikból kiderült, hogy mind a mai napig félnek, mert a posztkommunista erők még mindig itt vannak.

A második interjú is az 1956-os forradalomhoz, illetve a leverését követő megtorláshoz kapcsolódott: Juhász Borbála, a Pázmány Péter Egyetem történésze azokat a kutatásait ismertette, amelyeket az 1956-os nőkről, a budapesti nőtüntetésről folytat.

A következő tudósítás Tápiószentmártonba vezetett, ahol sokak szerint csodálatos gyógyulások történnek a környéken tapasztalható sugárzásnak köszönhetően. A Kincsem lovaspark tulajdonosa elmondta, hogy itt találták a híres szkíta kincseket, itt állt Attila palotája, itt született Kincsem is, a sokszor győztes versenyló. Gyógyító sugárzás van a környéken, különösen a magmakisugárzás erős és jótékony, mert itt vékony a földkéreg; ez a sugárzás mindenféle betegségre jó, amit egy megszólaló természetgyógyász is megerősített, miközben – a riporter elbeszélése szerint – egy férfi éppen műszerrel mérte a sugárzást. Betegek is megszólaltak, dicsérték a kedvező sugárhatást. A helyi körzeti orvos szerint is sok a pozitív jelzés, igaz ugyan, hogy eddig orvosi vizsgálat semmilyen gyógysugárzás jelenlétét nem igazolta. Forrásvíz is van a környéken; a polgármester úgy véli, hogy erre gyógyturizmust lehetne építeni. Idegenforgalmi vonzerőt gyakorolhatna, hogy 1923-ban itt találták a szkíta kincseket; esetleg újjá lehetne építeni Attila palotáját. Mindenesetre – mint kiderült – tudományos vizsgálat eddig semmilyen sugárzást nem észlelt.

Ezután a műsorvezető mondott néhány mondatot arról, nem lehet csodálkozni, hogy a 301-es parcellánál kifütyülték az ott megjelent megtorlókat, majd egy Csíkszeredai tudósítás hangzott el a román nemzeti ünnep körülményeiről. A magyarok körében félelem uralkodott; attól tartottak, bekövetkezhet ugyanaz, ami tíz éve volt Marosvásárhelyen.

A következő interjúban idős Hegedűs Lóránt református püspök törvénytelennek minősítette, ahogy a zsinat a fia ügyével foglalkozott. Nem látja véletlennek a zsinati eseményeket, mert a református egyházban nem történt meg az átvilágítás; volt besúgók ülnek a soraikban, a becsületes lelkészek el vannak hallgattatva; minden a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a 168 óra nyomására történik.

Ezt a témát fűzte tovább Seszták Ágnes, a Magyar Demokrata című lap főszerkesztő-helyettese is: a 168 óra botrányos fotója csak azért jelenthetett meg idős Hegedűs Lórántról, mert minden a baloldaliak kezében van, akik a jobboldal lejáratása céljából szabad teret engednek néhány százaléknyi ateista perverz provokációjának.

Még mindig a sajtó összefüggésében maradva a Kontroll csoport munkáját (amelyet a műsorvezető közvéleménykutatásnak nevezett) mutatta be Horváth Réka szóvivő. Öntelt magabiztossággal mesélte, hogy korrekt tájékoztatást szeretnének, ezért végzik tartalomelemzéseiket, szigorúan szem előtt tartva az objektivitás és a tényszerűség követelményeit. Kutatásaik meggyőzően kimutatták, hogy az Axel Springer tulajdonában lévő (vidéki) lapoknál erős baloldali elfogultság érvényesül. Hamarosan országos szervezetet építenek ki, és a teljes sajtópalettát vizsgálják majd.

Következőként Bayer Zsolt reagált az ATV „Sajtóklub” pénteki adásának megszűnésére. Kijelentette, hogy nagy vihart kavart véleményét az MSZP-sekről fenntartja, legföljebb úgy fogalmazna, hogy sokan közülük gyilkosok, hazaárulók. Elmesélte, hogy egyik nagyapja a vészkorszak idején mentette a zsidókat, egyikük később mégis feljelentette, de aztán sokan igazolták, hogy nagyapja nagyon rendes ember volt. Megtudhattuk, hogy Bayer Zsolt frissen elkészült könyvének bemutatását a Libri könyvterjesztő nem vállalta, amit a szerző elsősorban a cég tulajdonosának számlájára ír. Az Osiris Kiadó viszont vállalja a bemutatást, amit a kiadó egyik vezetője, Bácskai István a műsorban meg is erősített, mondván, hogy az Osiris nem politizál, hanem könyvpiaci érdekeit tartja szem előtt.

Lovas István jegyzete az Európai Unióval, illetve Magyarország uniós csatlakozásának kérdésével foglalkozott. Úgy látja, hogy az EU-s csatlakozásról itthon nincs közvéleménykutatás, bezzeg Nyugaton számos vizsgálat van, és az derül ki belőlük, hogy ott már egyáltalán nem lelkesednek az unió bővítésért. A többség nem támogatja, ezért 2010 előtt biztosan nem is lesz felvétel. Tulajdonképpen nyilvánvaló, hogy nem kellünk az EU-nak. Vajon kiknek az érdeke, hogy erről itthon nincs tájékoztatás? Baljós felhők gyülekeznek azok feje felett, akik szerint az EU-n kívül nincs élet, hiszen a szocialista felfogású Brüsszel a felvétel halogatásával a jelenlegi (azaz az Orbán-) kormányt segíti, még ha ezt egyáltalán nem is akarja.

2.6. 2001. december 9.

Mackó Mária adventi éneke után Kardos Katalin műsorvezető a szegények javára végzett gyűjtések, a rászorultaknak nyújtott segítség fontosságáról beszélt. Az emelkedett stílusú figyelemfelhívás azonban végül oda kanyarodott ki, hogy vannak, akik még a beteg gyerekeknek szánt vöröskeresztes adományozást is csalásra használják, mások meg durván megsértik a polgárok érzéseit, ahogy például az MSZP tette, amikor halottak címére is küldött kampánylevelet.

Elsőnek egy csikszeredai tudósítást hallhatott a közönség azokról az ünnepségekről, amelyeket Romániában tartottak Erdély odacsatolásának ott nemzeti ünnepnek számító évfordulóján. György Attila író, újságíró provokatívnak minősítette az ünneplést. Szendi Zoltán városi képviselő elmondta, hogy a magyarok nem ünnepeltek, hiszen úgy érzik, a román közéletben nincs sok dolog, amin örvendezhetnének. Az RMDSZ egyik vezető politikusa arról számolt be, hogy folyamatos támadásokat érzékel a magyarok ellen.

Ehhez kapcsolódóan egy interjúban Nagy(?) László(?) 3 a román magyarellenesség gyökereiről beszélt. A románokról köztudott, hogy a jellemtelenség, a megbízhatatlanság a legfőbb tulajdonságuk, és erre még büszkék is, mert szerintük az ellenséges környezetben épp ezek a tulajdonságok segítették és segítik a románság megmaradását; nem európai gondolkodásúak; fel akarják támasztani a kisantantot, és igyekeznek élénkíteni az orosz ortodoxiával való kapcsolatot. A státustörvényt, amellyel szemben sem a NATO, sem az EU támogatására nem számíthatnak, éppen azért ellenzik, mert látják, hogy kihúzza a talajt a magyarellenesség lába alól.

A határokon kívüli magyarok ügyével foglalkozott a harmadik műsoregység is. Ez egy szlovákiai tudósítás volt, amely az ottani önkormányzati választások kilátásait vizsgálta. Két magyar megyei jelölt szólalt meg, annak fontosságát hangsúlyozva, hogy a magyaroknak el kell menniük szavazni, mert csak így juttathatják érvényre akaratukat.

A negyedik műsoregység azt a fejleményt járta körül, hogy egymilliárd forint támogatást kapott az Illyés Alapítvány, és ennek köszönhetően az intézmény kuratóriuma úgy látja, hogy jelentős technikai fejlesztések történhetnek,és közszolgálati együttműködések alakulhatnak ki.

A következő összeállítás Miskolcon készült a nagy hírű helyi gimnázium elnevezéséről. Indítása előtt a műsorvezető mintegy felvezetésként kitért arra, hogy 1956-ban a forradalom eseményeinek Miskolcon is sok áldozata volt. Mindkét oldalnak van emlékműve, de kikívánkozik a kérdés: mindenkinek egyformán jár az emlékmű? A hóhér hogyan lehet áldozat? Felvetődött a városban, hogy a gimnáziumot, amely most Földes Ferenc nevét viseli, inkább Széchenyi Istvánról kellene elnevezni. A tudósításból kiderült, hogy senki sem tudja, ki volt Földes Ferenc, és miért éppen őróla nevezték el a jeles intézményt. Az egyik diák egyenesen úgy nyilatkozott, hogy Földes valami kommunista volt. Széchenyi nevét a kérdezettek mindenképpen méltóbbnak találnák.

Ezután a rendőrség szóvivőjével készült tájékoztató beszélgetés hangzott el a lakásmaffia elleni küzdelemről és az úgynevezett kaptárcsoport megalakulásáról. A szóvivő szerint a lakáspiacon az segíti a szélhámosok, csalók és egyéb bűnözők működését, hogy a lakásprivatizációban az emberek között eluralkodott az a nyugati hatás, hogy mindenképpen magántulajdont kell szerezni.

Még elhangzott egy rövidebb tudósítás a Kecskemét városában végbemenő látványos fejlődésről, majd Lovas István következett. Elmondta, hogy az ATV pénteki „Sajtóklubról” hozott döntését nem fogadta el, és mindaddig nem kíván ebben a műsorban szerepelni, amíg Bayer Zsolttal együtt mind a négyen nem kerülhetnek vissza a képernyőre. A kialakult helyzet okát abban látja, hogy a jobboldaliak – szemben a baloldaliakkal – bátran kimondják és vállalják a véleményüket. Szó esett arról, hogy a Libri visszautasította Bayer Zsolt könyvének bemutatóját, az Osiris viszont segített. Ez azért is fontos, mert a jobboldalnak nincsen pénze promócióra és reklámra, a baloldal azonban már egyre nyugtalanabb, mert érzi, hogy kezd megszűnni a monopóliuma ezen a téren is. Végül Lovas arról beszélt, hogy az USA budapesti nagykövete antiszemitizmust és rasszizmust emlegetve súlyosan rágalmazó kijelentéseket tett Magyarországról és kormányáról.

2.7. 2001. december 16.

Stifner Gábor advent harmadik vasárnapján arra emlékezett és emlékeztetett, hogy az ország javára oly sokat tevékenykedett Batthyány család ezeréves. A műsorvezető külön is kiemelte Batthyány Strattman Lászlónak, „a szegények orvosának” munkásságát.

Mackó Mária adventi éneke után az interjúk és riportok sora Salamon Konráddal indult, aki az 1918 és 1920 közötti nemzeti önpusztításról írt könyvet. Művének lényegét abban foglalta össze, hogy Károlyi Mihály nem érzett és nem tanúsított igazi felelősséget az ország sorsáért, ezért várta polgárháborús helyzet Trianont; jött Kun Béla és a kommün, és nem volt megfelelő kvalitású magyar tárgyaló fél a béketárgyalásokon; aztán a vörösterror kiprovokálta a fehérterrort. Az elmúlt negyven év nem szállt el nyomtalanul, a nemzettudat meggyengült, főleg a határokon kívül, amit világosan jelez, hogy Szlovákiában és Romániában a magyarok tömegesen nem mennek el szavazni. Erősíteni kell a nemzeti gondolkodást, de higgadtan, szélsőségek nélkül.

A következő összeállítás Sinkovits Imre emlékét idézte két róla megjelent könyv kapcsán.

Ezután Egyház az ateista államban című, frissen megjelent könyvéről adott ismertetést Gereben Ágnes. A történész összefoglalta a szovjet egyházellenesség lényegét, legfontosabb tényeit és következményeit.

A Gereben Ágnes által mondottakhoz szorosan kapcsolódott a következő interjú, amelyben Tőkéczki László történész-politológus az 1945 utáni magyar egyházpolitikáról, a kommunista időszak vallás- és egyházüldözéséről beszélt.

Ismét könyvismertetés következett: Csath Magdolna emelt ki néhány gondolatot a Kiút a globalizációs zsákutcából című művéből. Többek között arra mutatott rá, hogy a rendkívüli hatalmú globális média lelki oldalról végzi el azt a munkát, amit a globális gazdaság az anyagiakban. Az Európai Uniót is globális struktúrának tekinti, amelyben a „fogyasztok, tehát vagyok” mentalitás uralkodik a „gondolkodom, tehát vagyok” helyett. A globalizációval szemben lokalizációval kell védeni a helyi, a nemzeti érdekeket. Nem lehet megtiltani a külföldi cégek megjelenését, de ki kell(ene) kötni, hogy a magyar cégekkel azonos feltételek között működjenek, ne kapjanak adómentességet. Ha nem akarjuk, hogy idegen ügyek erőltetődjenek ránk, támogatni kell a hazai kis- és középvállalkozásokat.

A nemzeti konzervatív könyvkiadás helyzete volt a témája annak az interjúnak, amely Veres Károly békéscsabai jobboldali-konzervatív könyvkiadóval készült. A műsor vendége – antiszemita húrokat is megpendítve – arról panaszkodott, hogy kevés a nemzeti-konzervatív irodalom, aminek az az oka, hogy a nemzeti-konzervatív érzelműek nemzetietlen baloldali görgeteggel állnak szemben; például a közelmúltban, amikor egy baloldali kiadóhoz küldött rendelésére nem reagáltak, és ezért reklamált, kioktatták, hogy ő „csak egy goj”; lám, a magyar emberrel mindent meg lehet tenni; vajon kap-e támogatást a nemzeti oldal. A támogatások alapvetően a Népszabadságnak mennek, pedig az kap eleget a Bertelsmanntól; Bakai Kornélt és Kiszely Istvánt nem ismeri el és nem méltányolja a Magyar Tudományos Akadémia, amely azt akarja elhitetni, hogy halászó nép voltunk; a Püski-kiadványoknak nincs terük, a magyarságeredet témája el van fojtva, így aztán a tanárok, a pedagógusok is nemzetellenessé válnak; a nagy kiadókban régi bolsevikok ülnek és vezetnek.

Lovas István szokásos jegyzetében ez alkalommal Nancy Goodman Brinkernek budapesti USA budapesti nagykövetasszonyának azzal a megállapításával foglalkozott, hogy antiszemita jelenségek tapasztalhatók Magyarországon. Úgy véli, hogy a nagykövetasszony a teljes politikai elitre sarat dob, miközben nem sikerült antiszemita kijelentésekre rámutatni; más nagykövet nem venné magának a bátorságot, hogy ilyen durván beavatkozzon a belügyeinkbe. Aztán a Süddeutsche Zeitung egyik cikkére hivatkozik, amely azt írta, hogy az SZDSZ a zsidó értelmiség pártja, és a legtöbb antiszemita egy felmérés szerint az MSZP-ben van. Szó esik a jegyzetben izraeli agresszióról, a kurdok elnyomásáról, és arról, hogy az USA Izraelt és a törököket támogatja. Lovas szerint világszerte erősödik az antiszemitizmus, de Magyarországról ilyen összefüggésben sohasem esik szó; arról bezzeg a nagykövetasszony említést sem tett, hogy a magyar kisebbség milyen sanyarú helyzetben él a szomszédos országokban.

2.8. 2001. december 23.

Mackó Mária adventi éneke után Ulbrich András műsorvezető Karácsony ünnepéről, az ünnep bensőségességéről, szépségéről beszélt Babits-, Pilinszky-, Dzsida-idézetek kíséretében. Közben felidézte a közelmúlt szomorú eseményeit, az 1945. évi ostromot, az 1950-es évek elnyomását, az 1956-os forradalom utáni megtorlás éveit, majd azzal zárta szavait, hogy bár a múlt meghatározó és kitörölhetetlen, a jövőre is gondolni kell: 2002 tavaszán a jövőről döntünk, arról, hogy ki képvisel hitelesebben bennünket.

Az első interjúban az Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára nyilatkozott a hazai kábítószerhelyzetről és a tárca drogellenes programjáról.

Ehhez a témához szorosan kapcsolódva Dr. Őry Ajándok természetgyógyász egy olyan hathetes akupunktúrás kúra kedvező hatásait ecsetelte, amely ha nem is örökre, de hosszú időre képes leszoktatni a drogfüggőket a kábítószer használatáról. Az ingyenes kúra egy budapesti katolikus plébánián is elérhető. Véleménye szerint a kábítószernek – éppúgy mint a pénz uralmának – való ellenállásban a belső béke és a szeretet segít leginkább, különösen Karácsonykor.

Tudósítás következett egy Fóton rendezett kiállításról, amelyen családnélküli gyermekek alkotásai voltak láthatók. A megszólalók szerint a kiállítás megrendítően dokumentálta a családnélküli nevelkedés szomorúságát, a fájdalmas nyomokat és a gyerekek szeretetéhségét.

A műsorvezetőnek az emberi felelősségről szóló átvezetését követően Olasz Ferenc beszélt Mindörökkön mindörökké című könyvéről. Mondanivalójának (és könyvének) lényege, hogy rossz világban élünk, törtetőkkel, percemberekkel körülvéve; nincs meditáció, nincs törődés a lelkiekkel; elvették tőlünk az ünnepeket és ezzel a hétköznapokat is; fizetett, bujtatott reklámok zúdulnak ránk; csak a hit segít.

A „Mondom néktek” egyházi rovatban a katolikus, az evangélikus és a református egyház képviseletében most hárman (Kerényi Lajos, Iccés János és Tőkés László) beszéltek a karácsonyi ünnepről. Tőkés László – mint máskor is – politikai szálakat szőtt az egyházi-vallási témába: 56-ra emlékezünk, a globális terrortól féltjük a gyermekeinket, apokaliptikus világban várjuk az Urat.

Maros megyei cigányokkal ismerkedhettek meg a hallgatók a következő műsorrészben. A cigány riportalanyok elmondták, hogy magyarnak vallják magukat, és feltétlenül kérik a magyarigazolványt, hogy magyarságukat dokumentálni is tudják.

Ezután egy tudósítás a Hagyományok Háza nevű kulturális intézményt mutatta be. A nyugati széllel jövő világ nem kedvez a tradícióknak, ezért is nagy jelentőségű, hogy létrejött a Hagyományok Háza, egy olyan nemzeti szakintézmény, amely összegyűjti, rendszerezi, megőrzi és a széles közönségnek is bemutatja a Kárpát-medence néprajzát, az itteni kultúra sokszínűségét.

Az előző évi tiszai árvízre, a védekezésre, majd a helyreállításra emlékezett vissza Bakondi György. Megszólalt az egyik új ház tulajdonosa is. Meghatottan mesélte, hogy sohasem gondolta volna, különösen nem az árvízi romokat látva, hogy valaha ilyen szép háza lesz.

Ebben az adásban Lovas István helyett Bencsik András olvasta fel jegyzetét, amely leginkább a magyar nemzet rendkívüliségéről és mostani felíveléséről szólt. Olyan megállapításokat lehetett hallani, hogy egyetlen más nyelv sem tud úgy „beszélni”, mint a magyar, mert a magyar nyelv és irodalom sugározza a szeretetet és a szépséget; 1994-ben visszatért a rabság, aztán a rabtartókból kocsmárosok lettek; de eljött a magyar feltámadás, a megcsonkolt nemzet magához tért, és a tavaszi választásokon tovább erősödhet.

2.9. 2001. december 30.

Az év utolsó adását Haeffler András főszerkesztő vezette. Bevezetőjében személyes hangvételű emlékezéssel búcsúzott az óesztendőtől: ő, akit kibombáztak a liberális-szocialista „Híradóból”, ebben az évben érezte először, hogy kezd teret nyerni a magyar szellemiség; sok jobboldali győzelem született; valami végre megváltozott, valami elindult.

A műsor ezúttal nem új beszélgetéseket közölt, hanem az év korábbi adásaiból válogatott.

A választás elsőként egy olyan interjúra esett, amelyben Raffay Ernő történész Trianonról beszélt. Magyarországot Trianonnal történelmi sérelem érte; a történelmi jog a mi oldalunkon van, mert Magyarország aránytalanul és méltatlanul nagyot veszített; a Magyar Tudományos Akadémia szemlélete azonban csorbítja a történelmi jogot; ha mindig a finnugor hagyományt hangsúlyozzák, akkor korlátozzák a kutatás szabadságát. A riporter felveti a multinacionális, globális kultúra és a nemzethalál témakörét, amelyet aztán Raffay nagy lendülettel részletesen is boncolgat: idegenek számára épülnek a lakóparkok, plázák; idegen kézben van a termőföld; Budapesten különösen erős az idegen befolyás; nekünk az egész Kárpát-medencében kell gondolkodnunk, ehhez kell érveket kidolgoznunk; a körülöttünk hömpölygő globalizmussal szemben a területileg, etnikailag, politikailag egységes Kárpát-medencében tudja elképzelni a jövőt.

A másodiknak kiemelt összeállítás a kedvezménytörvénnyel és a szomszédos országokban tapasztalt fogadtatásával foglalkozott, kiemelve, hogy román részről meglehetősen ellenségesen fogadták, de a balliberális oldalon itthon is akadtak ellenzői.

A harmadik műsoregység a Szentkorona Nagyboldogasszony-napi esztergomi útját idézte fel, a megszólaltatott riportalanyok szavain keresztül lelkesültséget (megható esemény, csodálatos élmény, mit számít, mibe kerül, a lényeg, hogy gyönyörű), a polgári kormányzás iránti hálát (reméljük, sokáig tudjuk ezt a „rendszert” élvezni), felfokozott magyarságélményt kínálva (érezhettük Szent István király nagyságát).

Itt Haeffler András, mintegy a szerkesztőség nevében, beiktatott egy rövidebb jegyzetet arról, hogy a műsorban rendszerint nincs jelen a másik (azaz a balliberális) oldal. Ennek nem az az oka, hogy a „Vasárnapi Újság” ne akarná megszólaltatni, ne engedné szóhoz jutni a másik felet, hanem az, hogy a másik oldal képviselői nem reagálnak a megkeresésekre, nem hajlandók a műsorban szerepelni, mert nekik a tények nem számítanak, csakis a gyűlölködés, a minél rosszabb, annál jobb mentalitás vezeti őket.

A következő újrajátszott beszélgetésben Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök az egyházi átvilágításról és más kérdésekről nyilatkozott. Úgy véli, a katolikus papság körében nem lenne indokolt az átvilágítás; Bulányi Györgynek 4 és másoknak a vádjai hamisak, hiszen néhány békepap eltévelyedése miatt nem lehet a papság egészét megbélyegezni; látni kell, hogy a kommunista időkben sokszor csak kompromisszumok árán lehetett az egyházat megtartani; a szélsőliberális irányzattal szemben a legfőbb ellenvetése, hogy kiemeli a kontextusból és ezáltal meghamisítja, kiforgatja a szavait, és nem hajlandó elfogadni a törvények szabályozta rendet. A jó szándékú liberalizmus és a szélsőliberalizmus között olyan a viszony, mint egy ház és egy felgyújtott ház között.

Ezután egy Wittner Máriával készült interjút sugárzott újra a „Vasárnapi Újság”. Az 56-os forradalom utáni megtorlás először halálra ítélt, majd hosszú évekre bebörtönzött áldozata megkeseredetten és indulatosan támadja a baloldalt: vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérokat; amikor a valós vádak ellen tiltakozott az MSZP és az SZDSZ, akkor valójában a pufajkások, a gyilkosok és parlamenti támogatóik sértettségének adtak hangot; közelednek a választások, nem véletlen tehát, hogy felerősödött azok hangja, akik felelősek 56-ért; az MSZP és az SZDSZ megalázta az országot, csak azért lehetnek még mindig a hatalomban, mert nem volt nagytakarítás, de most már ki lehet mondani a magyar parlamentben az igazságot; most újra harcban áll Magyarország, itt vannak azok, akik a dollárzsákba dugták a fejüket; a barikádnak most is két oldala van, a túloldalon állóknak bocsánatot kell kérniük; át kell értékelni a történelmet, elég volt a csalásból és hazugságból.

Csurka Istvánnal egy olyan interjút idézett fel a műsor, amely a MIÉP-et ért sajtókritikákra reagált igen éles hangnemben: elég volt a balliberális sajtó támadásaiból, ezek az orgánumok egy kis csoport érdekeit képviselik; ezek a kizsákmányolók, a privatizálók, a volt partizánszövetségesek utódai, akik a rendes magyar emberek ellen vannak; elég volt abból a hangból, hogy mocskos gojok; csak egyetérteni lehet ifjú Hegedűs Lóránt felszólításával: rekeszd ki őket, mielőtt ők rekesztenek ki; ez így van, elég volt; az Axel Springer megvette a vidéki lapokat, ott vannak a régi kommunisták; ez egy szűk kör, egy kisebbség, de minden az ő kezükben van.

Végül Döbrentei Kornél jegyzete hangzott el, amely tartalmában és hangnemében nem sokban különbözött a Csurka-interjútól: az olyanok, mint az USA budapesti nagykövetasszonya és azok, akik szerint az a jó, ha minél rosszabb, Szűz Mária országának arcába rondítanak; itt még mindig bátorság magyarnak lenni; megfáradt marxisták firtatják a jóérzésűek gyarapodását; új magyar szellem kell a hazardírozó hazátlanokkal szemben; a magyarság megvallására van szükség.

3. A műsor tulajdonképpeni üzenete

3.1. Politikai-ideológiai harc közügyek tárgyszerű megvitatása helyett

A „Vasárnapi Újságban” a műsoregységeknek csak egy kisebb hányadáról, talán a negyedéről, jó esetben a harmadáról mondható el, hogy nem a direkt politikai-ideológiai harcot és propagandát, hanem olyan témáknak (például a népesedési helyzet, cigány fiatalok továbbtanulását segítő ösztöndíjak, népegészségügyi program, az energiatakarékosság módozatai, támogatás az Illyés Alapítványnak, a lakásmaffia elleni harc, küzdelem a kábítószerek ellen) közvetlen ideológiai-politikai felhangok nélküli tárgyszerű megismertetését és megvitatását szolgálta, amelyeket napjaink magyar társadalmában egyfelől az intézményi szféra (a politika, a gazdaság, az egészségügy, az oktatásügy, a kulturális szféra, a rendvédelem stb.), másfelől az állampolgárok lényegében politikai-ideológiai-világnézeti szimpátiáiktól függetlenül fontos közügyeknek, megoldásra váró társadalmi kérdéseknek, problémáknak tekintenek. Megjegyezzük, hogy még ezen műsoregységek is egyértelműen a kormány, illetve a kormányoldal felé húztak (például bennük csak a kormányoldal emberei szólaltak meg, sűrűn előfordultak az előző kormányt és a baloldalt kritizáló észrevételek és néha explicit (ön)dicséretektől sem voltak mentesek), mindazonáltal elmondható, hogy reális képet adtak egy-egy problémakörről és arról, hogy a kormányoldal milyen módon reméli vagy tervezi ezeknek a problémáknak a megoldását.

3.2. Mi és ők. Szélsőségesen primitív és konfrontatív társadalomkép

A „Vasárnapi Újság” közléseinek többsége a világot és a magyar társadalmat egy végletesen leegyszerűsített és szélsőségesen konfrontatív kétosztatú ideológiai-politikai séma szerint értelmezi és láttatja.

Az egyik oldal a mi oldalunk, amely a nemzeti, a konzervatív, a jobboldali, a polgári, a keresztény, de legfőképpen a magyar jelzővel írható le. Ez természetesen a jó oldal, amely a magyar nemzet, a magyar nép, Magyarország felvirágoztatásán fáradozik.

A másik – a rossz – oldalon ők állnak, akik mások mint mi, akik mindannak az ellentétei, amik mi vagyunk: a baloldaliak, a liberálisok, a nemzetietlenek, az idegenek, a vallás nélküliek, vagyis azok, akik – még ha el is akarják hitetni magukról – nem a magyar ügyek igazi képviselői.

Minden, ami jó, a mi oldalunk sajátja vagy kezdeményezése. Minden, ami rossz, az ő gonoszságuknak, az ő sötét manipulációiknak, az ő gyűlölködésüknek tudható be.

A rossz oldal, azaz ők, folyamatosan támadják és el akarják taposni a jó oldalt, azaz minket. ők tehát a mi ellenségeink.

3.3. Üldözöttség, fenyegetettség, félelem, megaláztatás a hazában

A vizsgált anyag egyik jellegzetes, gyakran felbukkanó tartalmi motívuma ebben a kétosztatú konfrontatív sémában, hogy azok a becsületes magyar emberek, akik a nemzeti-konzervatív – tehát a jó – oldalon állnak, elnyomásnak, üldözésnek, fenyegetésnek vannak kitéve a saját hazájukban. Gyakran panaszolják fel a riportokalanyok, hogy üldözik azokat, akik nemzeti-konzervatív érzelműek, és vállalják a magyarságukat és keresztény vallásukat. Vannak, aki szerint még ma is félni kell, mert itt vannak közöttünk a kommunista gyilkosok és utódaik. Mások azt állítják, hogy akadnak, akik gojnak nevezik a magyarokat, hogy megalázzák és kirekesszék őket a saját hazájukban. De olyanok is megszólalnak, akik azt sérelmezik, hogy elnyomják, elfojtják azokat, akik az MTA hamis és félrevezető álláspontjával szemben el akarják mondani az igazságot a magyarság eredetéről és történetéről. És persze akadnak olyanok is, akiknek valóságos vagy vélt múltbéli sebei ma kezdenek fájni, vérezni.

A „Vasárnapi Újságot” belengi az üldözöttségérzés, a mártíromság, olyannyira, hogy még a vezető szerkesztő sem mulasztja el megemlíteni, hogy őt az előző (szocialista–szabaddemokrata) kormány idején „kibombázták” a televízióból. A nemzeti-konzervatív jobboldal üldözöttségmániája könnyedén megbirkózik azzal a kognitív disszonanciával is, hogy miközben üldözöttségről panaszkodik, már négy éve jobboldali, nemzeti-konzervatív kormánykoalíció van hatalmon. A megszólalók egy része arra mutat rá, hogy a kormány is ki van téve otromba és aljas támadásoknak, mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a polgári kormány illetve egyik-másik tagja sem teszi meg azt, amit a nemzeti-konzervatív oldal, a balliberálisok áldozatai, az igaz magyar polgárok joggal elvárnának, például nem védi meg őket a nemzetietlen, idegen erőktől, nem ad kárpótlást, megtűri, nem leplezi le a bűnös összefonódásokat.

3.4. Becsmérlik és megalázzák Magyarországot

Szorosan kapcsolódnak ehhez az „üldöznek bennünket a hazában” üzenethez az olyan műsorrészletek, amelyek – mint elégtétel után kiáltó példátlan nemzeti sérelemről – arról szólnak, hogy a rossz erői Magyarországot és a magyar népet becsmérlik, megalázzák és a külvilág előtt negatív színben tüntetik fel. A vizsgált anyagban elsősorban az USA budapesti nagykövetasszonyával és a zámolyi romákkal kapcsolatos műsoregységekben fordultak elő ilyen állítások.

3.5. Ellenségkép

Ha üldöznek, fenyegetnek, megaláznak, akkor természetesen kell lenniük valakiknek, akik ezt teszik velünk. A „Vasárnapi Újság” nem is habozik, hogy megnevezze az ellenséget vagy legalábbis célozgasson rá.

A nyíltan megnevezhető legfőbb ellenség a baloldal: az MSZP és az SZDSZ, Horn, Medgyessy, Kuncze meg a támogatóik. Az ő soraikban bujkálnak a kommunista gyilkosok és megtorlók, a volt besúgók és ügynökök. Lehet, hogy egyik-másik baloldali nem volt gyilkos vagy besúgó, de azzal, hogy erre az oldalra állt, nyilvánvaló, hogy hasonszőrű (lásd Mécs). Nem hagyhatjuk megtéveszteni magunkat a rendszerváltás emlegetésétől, hiszen a kommunista terroremberek és utódaik átmentették a hatalmukat, ma is jólétben dúskálnak, miközben áldozataik kénytelenek meghúzni magukat.

Van aztán olyan ellenség, amely nem nevezhető meg nyíltan, mert ezt, mint tudjuk, azonnal a maga hasznára és a nemzeti-konzervatív oldal kárára használná fel, hiszen ezért is ellenség. Mi persze tudjuk, kikről van szó – sugallja a műsor. Ők azok, akik nem átallják gojnak nevezni a magyar embereket, és ha éppen amerikai vagy izraeli nagykövetek, akkor még az ország rosszhírét is keltik.

Aztán itt vannak az idegenek, akik felvásárolják a magyar termőföldet, plázákat, lakóparkokat építenek maguknak, és kizsákmányolnak bennünket.

Ne feledkezzünk meg a médiáról sem, amely szinte teljes egészében balliberális kezekben van, és mindenütt ahol csak tud árt a nemzeti-konzervatív érzelmű magyaroknak és a kormánynak.

Vannak persze másféle kisebb ellenségek is, ezeket szintén nem szabad lebecsülni. Közéjük tartozik például a Magyar Tudományos Akadémia, amely a magyar népre erőszakolja a finnugor rokonságot, és nem hagyja érvényesülni azokat a kiválóságokat, akik feltárnák az igazságot a magyarok eredetéről, a hunok és a magyarok ősi kapcsolatáról, Petőfi Sándor sírjáról és más fontos kérdésekről.

3.6. A baloldal démonizálása

Félreértés ne essék, nem a kommunizmus bűneinek tényszerű, dokumentált feltárását, a kommunista bűnösök hitelt érdemlő leleplezését kifogásoljuk. Problematikusnak azt tartjuk, hogy a „Vasárnapi Újság” tálalásában a bűnök és a bűnösök, a kommunista gyilkosok, a megtorlók, a pufajkások, a hazaárulók az egész baloldalt ellepik, és általában mindenkire differenciálatlanul rávetül a kommunista stigma, akiről az gyanítható, hogy nem azonosul a nemzeti-konzervatív szellemiséggel és a politikai paletta másik oldalán áll. A műsor politológiai-szociológiai elemzés helyett fenyegetettségérzést keltő, riogató sablonokat küldözget a hallgatóknak, amelyekben a baloldal a sötét erők, a gonoszság gyűjtőhelyeként és minden szimpatizánsa a magyar nép ellen vétkező bűnösként tűnik fel.

A kommunista uralom és fenyegetettség időben és térben felnagyítódik. A régi gyilkosok és megtorlók itt vannak közöttünk, csak színt váltottak, kezük mindenhova elér, hatalmukat privatizációra, MSZP-s és SZDSZ-es parlamenti helyekre és balliberális médiaforrásokra cserélték; gyűlölködésüknek nincs határa, semmi sem szent előttük, még az 56-os mártírok sírjához is odatolakodnak. A Rákosi-korszak és az 56-os forradalmat követő megtorlás évei összemosódnak az 1980-as évekkel, mintha a terror még 1989-ben is úgy élt volna, mint korábban, sőt az egyik jegyzet szerint a rabság 1994-ben visszatért, és csak mostanában (az Orbán-kormány alatt) kezdenek szabadabb szellők fújni.

3.7. A baloldal kiközösítése a politikai nemzetből

Az ily módon a kommunizmus egyenes folytatójának ábrázolt és fenyegető hatalommá démonizált baloldalt a „Vasárnapi Újság” nem a demokratikus politikai küzdőtér egyik résztvevőjének, a jobboldal hasonlóképpen szabad választásokon megmérettetett versenytársának, hanem ellenségnek és minden bajok forrásának tekinti. Ebben a felfogásban a baloldal nem egy másik politikai erővel, hanem magával a nemzettel, az egész országgal áll szemben.

A baloldal szalonképtelenségének és a politikai nemzetből való kirekesztődésének képzetét szolgálja, hogy a műsorban a politikai játéktér baloldaláról csak olyan képződmények (Kádár János Baráti Társaság, Új Baloldal) képviselői szólalnak meg, akiknek megítélése – MSZP-s és SZDSZ-es kontextusban is – köztudomásúan negatív, és amelyek az ország életében jelentéktelen szerepet játszanak, a politikai mező perifériáján mozognak. Ugyanakkor az MSZP vagy az SZDSZ soraiból senki sem hallható, igaz, hogy erre a műsornak kézenfekvő magyarázata van: hívják őket, felajánlják a megszólalás lehetőségét, de a balliberálisok elvakultságukban vissza- utasítják ezt.

3.8. Negatív kép a Nyugatról

A „Vasárnapi Újság” számos műsoregysége negatív képet fest a Nyugatról, mintha szinte minden, ami onnét érkezik, szintén az ellenség műve lenne. A Nyugat gyakran úgy tűnik fel, mint ahol kizárólag csak a pénz uralkodik, hanyatlik a nemzeti hagyomány és kultúra, gyengülnek az emberi értékek. Az indulatok legfőbb tárgya a globalizáció, a tőke és főleg azok az idegenek, akik ide telepednek, lakóparkokat, bevásárlóközpontokat építenek (maguknak!), reklámokkal megtévesztik az embereket és kizsákmányolják az országot. A sok nyugati rossznak az USA a megtestesítője, különösen, hogy támogatója Izraelnek, de még az Európai Unió sem más, mint a nemzeti érdekeinket elnyomó globalizáció eszköze.

3.9. A balliberális média, mint az egyik főellenség

Külön kiemelésre kívánkozó elem a „Vasárnapi Újságban” a média ostorozása. A műsor világképében a média – elhanyagolható kivételektől eltekintve – a baloldal kezében van, és tulajdonképpen a régi kommunisták és besúgók működtetik, akik elhallgatva az igazságot a múlt és a jelen összefüggéseiről, gyűlölködve terjesztik hazugságaikat, és a nemzeti-konzervatív oldal lejáratásán és az ország befeketítésén ügyködnek. A nemzeti-konzervatív oldal ki van szorítva a médiából, mert – szemben a külföldről, többek között a Soros György által támogatott baloldali sajtóval és tévécsatornákkal – nincs tőkéje, a baloldal már egyébként is minden forrást a maga javára privatizált.

3.10. Zűrzavaros történelmi nézetek

A „Vasárnapi Újságban” külön kiemelésre kívánkozó jellegzetessége, hogy hangsúlyos és jószerivel kizárólagos megjelenést kapnak olyan nézetek, amelyek szemben állnak a sztenderd tudományos ismeretekkel. Megkérdőjeleződik a magyarság finnugor történeti kapcsolata, amelyben a megszólalók a magyar nemzet megcsúfolását látják. Érvelések hangzanak el a hun-magyar rokonság mellett, Attila mint az európaiság élharcosa tűnik fel, akinek Magyarországon emlékműveket kellene állítani és újra kellene építeni palotáját stb. Az Magyar Tudományos Akadémia a támadások egyik céltáblája, mert nem ad teret ezeknek a nézeteknek.

Más vonatkozásban is feltűnnek a műsorban olyan elemek, amelyek a sztenderd tudományok határain kívül esnek, például a természetgyógyász-kúrák vagy a tudományosan nem igazolt sugárzás gyógyító hatása.

3.11. Antiszemita színezetű kitételek

Nem lehet szó nélkül elmenni a „Vasárnapi Újság” egyik-másik műsoregységének olyan értelmű fordulatai mellett, amelyek azt az üzenetet hordozzák, hogy a zsidók ellenségesen, kirekesztően, becsmérlően lépnek fel a magyarokkal szemben. És itt nemcsak sokat sejtető célozgatásokról, sugallatokról van szó – ilyenek is előfordultak a vizsgált anyagban –, hanem olyan szövegrészekről, amelyek minden kétséget kizáróan azt jelentik, hogy a zsidók rosszakarói, ellenségei a nem zsidóknak. Önmagáért beszél a kijelentés: „elég legyen abból a hangból, hogy mocskos gojok”.

3.12. Szélsőjobboldali nyomás

Azt sem lehet nem észrevenni, hogy a „Vasárnapi Újság” jó néhány részlete a polgári kormányt vagy a polgári kormány egyik-másik tagját, illetve tárcáját is támadja, mégpedig olyan vádakkal, hogy nem védi, illetve nem támogatja kellőképpen a „nemzeti magyarokat”, nem vitte végig a rendszerváltást, nem söpörte ki a kommunista elemeket, nem zárta le a gyilkosok, a megtorlók pereit, nem tartja kordában a külföldi tőkét és az idegeneket, nem vet véget a korrupciónak és a lopásnak stb. Mindez azt a benyomást keltheti a kutatóban, hogy a műsor itt nemcsak a szó szorosabb értelmében vett hallgatósággal kommunikál, hanem a kormánynak is üzen: határozottabban, következetesebben, erőteljesebben kellene érvényesítenie a nemzeti-konzervatív oldal érdekeit, ideje lenne már rendet teremteni. Vagyis a műsor mintha a szélsőjobb felé igyekezne terelni a kormányoldalt.

3.13. Megkeseredettség, indulat, düh

A műsoregységek nem kis hányadából elfojtott vagy sokszor nem is nagyon elfojtott, inkább túlságosan is szabadjára engedett negatív érzelmek áradnak. Némely megnyilatkozás zsigeri gyűlöletet fejez ki mindennel szemben, amiben e paranoiás világszemlélet ellenséget vél felfedezni. A negatív érzelmeket adásról adásra megszállott következetességgel szítja jegyzeteiben Lovas István, aki mint afféle nemzeti-konzervatív főinkvizítor, mindenhol azonnal felismeri a kommunista liberális ördögöt. E negatív érzelmi alapállás még a leghalványabb esélyét is elnyomja annak, hogy a sérelmezett, kifogásolt jelenségekről tárgyszerű, higgadt vitát lehessen folytatni.

4. Összefoglaló következtetés

A „Vasárnapi Újság” egyértelműen a politikai paletta jobboldalán elhelyezkedő, a műsorkészítők által nyíltan vállalt és hirdetett nemzeti-konzervatív szellemiségű műsor, amelynek információs egységei kevés kivételtől eltekintve a nemzeti, konzervatív és keresztény eszmevilágot jelenítik meg, – hol explicit módon, hol burkoltabban, de mindenképpen üzenetértékűen – kritizálják, mondhatni támadják a baloldalt és általában mindent, amiről azt gyanítható, hogy nem azonosul ezzel a szellemiséggel.

Nem kétséges, hogy a lakosság (a rádióhallgatók) nem kis hányadában határozott igény él olyan műsor(ok) iránt, amely(ek)ben – esetleg meghatározó módon – jobboldali, nemzeti és konzervatív politikai és világnézeti irányultság kap hangot. Az ezen igény színvonalas kielégítését szolgáló műsorok jelenlétét a közszolgálati rádióban a pluralizmus közszolgálati követelménye mellett magától értetődően indokolja az a körülmény is, hogy a rendszerváltás első és harmadik demokratikus parlamenti választása jobboldali nemzeti-konzervatív elkötelezettségű erő(ke)t juttatott kormányzati hatalomhoz, és ez természetesen bármelyik későbbi választáson is bekövetkezhet. Ami azonban a „Vasárnapi Újság”-ot illeti, kilenc adásának átvizsgálása után arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy bármilyen valós és méltányolandó jobboldali igényekre hivatkozva foglalja a műsoridőt a legfontosabb nemzeti értékek kultiválására hivatott közszolgálati csatornán, szellemisége, tematikája, világképe, üzenete, stílusa, a jobboldalinak, a konzervatívnak és a nemzetinek a műsorban lecsapódó felfogása reménytelenül távol esik a nyugati demokráciákból ismert, civilizált és progresszív liberális konzervativizmustól, parlamenti jobboldaliságtól és nemzeti azonosságtudattól. Attól az eszmeiségtől tehát, amelyet a politikában például Margaret Thatcher vagy Helmut Kohl, a filozófiában Bertrand Russel vagy Karl Popper, a társadalom- és gazdaságelméletben F. A. Hayek vagy a rendszerváltás után Magyarországon is megfordult Roger Scruton képvisel(t), és amely – folyamatosan vitatkozva és a szimbolikus cselekvések szintjén gyakran konfrontálódva, de mindenképpen párban a nem destruktív baloldali erőkkel, elsősorban a szociáldemokráciával – megteremtette a Nyugat világának a magyar nép által mindig is vágyott és a rendszerváltás nyomán immár meg is célzott politikai-gazdasági rendjét és jóléti társadalmát.

Summa summarum azt kell megállapítanunk, hogy a „Vasárnapi Újság” nem méltó egy olyan rádiócsatornán való sugárzáshoz, amely magát magas színvonalú közszolgálati médiumnak szeretné látni és láttatni.

Lábjegyzetek

1
A férfi utóneve többszöri meghallgatás után sem volt egyértelműen kivehető.
2
A Szombat a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület folyóirata – a szerk.
3
A név többszöri meghallgatással sem volt egyértelműen kivehető.
4
Bulányi György katolikus pap, az egyházi átvilágítás és a katolikus megújhodás egyik szorgalmazója, akit a pártállam idején egyháza az Állami Egyházügyi Hivatallal karöltve megfosztott hivatása gyakorlásától – a szerk.

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink