Médiakutató 2003 tavasz

Piac

Tania Gosselin:

Mi határozza meg a helyi médiumok számát?

Magyarország, Lengyelország, Románia és Lettország összehasonlító vizsgálata

Hogyan lehetséges az, hogy az egyik városban sokszínű és eleven helyi sajtó és számos, népszerű helyi rádióállomás van, míg a 30 kilométerrel távolabbi másik településen gyakorlatilag nincsenek helyi médiumok? Ha komolyan vesszük azt a feltevést, hogy a polgárok politikai tájékozottsága elengedhetetlen a demokrácia épségének megőrzéséhez, a kérdés korántsem triviális. Négy posztkommunista országban végzett vizsgálatunk azt igyekszik kideríteni, hogy a piaci erők, a civil társadalom stabilitása vagy a pártok versengése játszik-e nagyobb szerepet a gazdag és sokszínű információs környezet kialakulásában. 1

1. A kutatásról

Ez az elemzés főként a helyhatóságok magas beosztású tisztségviselőinek kérdőíves módszerrel gyűjtött adataira épül. A Magyarország, Lengyelország, Románia és Lettország több mint 2000 településén végzett vizsgálat eredményei a helyi médiumok mellett az önkormányzati szervek és a helyi közösségek egyéb jellemzőiről is sokat elárulnak. A felmérés a budapesti Nyílt Társadalom Intézet Önkormányzati Kezdeményezése Önkormányzati Monitoring Projektjének 2 keretében folyt 2001 tavaszán.

E tanulmány a helyi médiarendszerek négy fő jellegzetességét vizsgálja: (1) a mennyiséget (azaz a helyi médiumok számát); (2) minőségét; (3) anyagi támogatását; és (4) penetrációjának (hatótávolságának, olvasottságának) becsült mértékét. Amikor azt vizsgáljuk, hogy a helyi médiumok fenti négy jellemzőjét milyen faktorok alakítják, nem feltételezzük, hogy e tényezők teljesen függetlenek egymástól. Épp ellenkezőleg: a helyi médiarendszerek fogalma arra utal, hogy e tényezők a helyi médiaszíntér alakulása és fejlődése során egymásra is kölcsönösen hatást gyakorolnak. A négy tényező független hatásainak azonosítása azonban túl nagy feladat volna egy rövid kutatási beszámoló számára. Ezért az adatok és a hipotézis rövid bemutatása után a tanulmány a mennyiség, a minőség, az anyagi támogatás és a penetráció lehetséges mintázataival foglalkozik. Ezután a helyi médiumok száma és (1) az önkormányzati erőforrások, (2) a politikai különbségek, valamint (3) a földrajzi és társadalmi távolságok közötti kapcsolatokat vizsgálja. Eredményeink szerint a legszorosabban a politikai különbségek függnek össze a média sokszínűségével. Az anyagi helyzet és a földrajzi-társadalmi távolságok adatai további szignifikáns összefüggéseket sejtetnek, de ha a rendelkezésre álló adatokból szilárd következtetéseket szeretnénk levonni, a változókon még finomítani kell.

2. Adatok és hipotézisek

Lettországban 280, Romániában 557, Lengyelországban 580, Magyarországon 646 település vett részt a vizsgálatban. A végső minta 2023 érvényes esetből áll. A tisztviselők által megválaszolt kérdőívben 15 kérdés vonatkozott a helyi médiumokra. 3 A válaszadókat előbb arra kérték, hogy nevezzenek meg legfeljebb nyolc, a helybeli közügyekre is figyelmet fordító helyi médiumot. Ezután azt kellett jelezniük, hogy ezek foglalkoznak-e a közérdekű viták négy aspektusával: (a) a helyi képviselő-testület döntéseivel; (b) a helyi képviselő-testület előterjesztéseivel; (c) a helyi gyakorlati viták során felmerülő érvekkel és ellenérvekkel; és (d) készítenek-e interjúkat a helyhatóságok vezetőivel. 4 A tisztviselők arról is a beszámoltak, hogy a médiumok állami-önkormányzati tulajdonban vagy magánkézben vannak-e, valamint hogy becslésük szerint a polgárok milyen arányban tájékozódnak az adott hírközlő szerv híradásaiból. A kérdőív többi kérdése az önkormányzat személyi összetételére, a helyi projektekre, a döntéshozatal folyamatára, a gyakorlati tennivalókra, a politikai csoportokra, a helyi politikai pártokra, a helyi gyűjtési akciókra, valamint a helyi civil társadalomra és közösségi életre vonatkozott.

A kutatásnak ebben a fázisában nincs konkrét hipotézisünk arról, mi az összefüggés a helyi médiarendszerek mennyisége, minősége, anyagi támogatása és penetrációjának mértéke között. Általános feltételezésünk inkább az, hogy ezek a tényezők jelentős hatást gyakorolnak egymásra. A tanulmány három hipotézist is tesztel, amely a helyi médiumok száma (terjedelmi okokból a négy szempont közül csak ezzel az eggyel foglalkozunk részletesen) és a következő tényezők között állhat fenn: a helyi közösség pénzügyi erőforrásai; az embereknek a közéletben (akár társadalmi egyesületek, akár pártok útján) való részvétele; és a helyi közösséget jellemző különbségek (etnikai összetétel, földrajzi vagy jövedelmi különbségek stb.).

A települések pénzügyi erőforrásait három változóval mérjük: az egy főre eső jövedelemmel; az egy főre eső kiadásokkal; és a vezető tisztviselők arról szóló becslésével, hogy mekkora a munkanélküliség aránya a munkaképes korú népesség körében. Mivel a gazdagabb önkormányzatoknak több forrásuk van arra, hogy – ha akarnak – áldozzanak helyi médiumokra, és a tehetősebb lakosok is több médiumot követhetnek figyelemmel, az első hipotézisünk a következő: (A) Minél gazdagabb egy önkormányzat, annál kiterjedtebb médiaszínteret találunk a településen, méghozzá éppen az önkormányzati támogatású orgánumok potenciálisan magasabb száma miatt.

A politikai különbségek gyakran – bár nem mindig – pártok és társadalmi egyesületek alakításában öltenek testet. A politikai különbségek mérésére három változót használunk: a pártok, az aktív társadalmi egyesületek és az aktív nemzetiségi egyesületek számát (az utóbbi változót a társadalmi egyesületek számával és a harmadik hipotézis vizsgálatánál szereplő nemzetiségi különbségekkel is összevetjük). Mivel több politikai szereplő verseng a választók rokonszenvéért és többféle egyesület vesz részt a helyi közéletben, valószínű, hogy a pártok és társadalmi egyesületek jelenléte élénkebb és sokszínűbb médiaszíntérhez vezet. Ezért a második hipotézis így szól: (B) Minél több párt és aktív társadalmi egyesület működik egy településen, a helyi közösség annál több saját médiummal rendelkezik.

A közösségeken belüli földrajzi és társadalmi törésvonalak (amelyek között feltehetően különösen fontos a kisebbségek jelenléte) szintén befolyásolhatják a helyi médiumok mennyiségét. Ebből az észrevételből származik a harmadik hipotézis: (C) A közösségen belüli társadalmi vagy gazdasági különbségek – különösen a nemzetiségi hovatartozás, még akkor is, ha a különbségek nem pártok artikulálta érdekekként jelentkeznek – növelik a helyi médiumok számát.

A kutatási adatok számos törésvonalról nyújtanak információt: a jövedelemről, a felekezeti hovatartozásról, a politikai nézetekről, a település részeiről, a falusi/városi jellegről, a nemzetiségről, valamint arról, hogy az illető hosszú ideje helyi lakos-e, vagy csak a közelmúltban költözött a településre. A kérdéseket úgy fogalmaztuk meg, hogy azok inkább a különbségek okozta feszültségekről tájékoztassanak, semmint magáról az „objektív” különbségekről. 5 Ez a megfogalmazás ugyan bizonyos esetekben (például az etnikai törésvonalaknál) csökkentheti a mérés pontosságát és elrejtheti a közösségen belüli „nem problematikus” különbségeket, a kiugró törésvonalak megvilágítására azonban más esetekben mégis alkalmas lehet.

3. A helyi médiarendszerek jellemzői közötti kapcsolatok: mennyiség, minőség, tulajdonosi szerkezet és penetráció

Korábban jeleztük: nem vállalkozunk annak megállapítására, hogy például a vezető hírek minősége meghatározza-e a penetrációt, vagy a helyi médiaszíntér mérete annak minőségét. Az egyes változók egymásra gyakorolt egyéni hatásait sem akarjuk elkülöníteni. A következő együtthatók inkább a változópárok közötti összefüggések erősségét jelzik. Az egyes változókhoz tartozó esetszámokat a cellákban, a Pearson R értéke alatt adjuk meg. Ne feledjük: az adatokat most még nem lehet súlyozni, azaz valódi arányukhoz képest nem tudjuk kompenzálni a számos nagyobb város mintába kerülésének hatását.

1. táblázat. A helyi médiarendszerek elemei közötti összefüggések
MennyiségMinőségÖnkormányzati tulajdon
Minőség­0.034 (0.043)
1411
  
Önkormányzati tulajdon­0.085** (0.82)
1425
0.201** (0.050)
1411
 
Penetráció­0.247** (0.057)
1387
0.158** (0.020)
1379
0.220** (0.037)
1387

1387* p<0,05 ** p<0,01
Az esetszámot minden változóhoz a cellákban adjuk meg.

Az 1. táblázat együtthatói szerint a médiumok számának gyarapodásával a minőség egyre rosszabb. (A minőséget itt a helyi képviselő-testület előterjesztéseinek, a helyi politikai vitákban felmerült érveknek, illetve a helyhatósági vezetőkkel készült interjúknak a médiában való megléte vagy hiánya alapján definiáltuk. 6) A két változó közötti összefüggés azonban nem szignifikáns. Az összefüggés irányából arra következtethetünk, hogy a verseny (itt csak az adott településen található médiumok számát vettük figyelembe), amely a közönségért vívott küzdelemre és a jobb minőségű tartalom sugárzására ösztönzi a szereplőket, nem javítja az „elvárásnak” megfelelően a minőséget. 7

Az önkormányzati médiatulajdon mértéke negatívan korrelál a médiumok magasabb számával. Ez nem meglepő, hiszen a magánkézben (akár kereskedelmi vállalkozások, akár magánszemélyek tulajdonában) lévő médiumok gyakrabban fordulnak elő a nagyobb városokban. 8 A verseny fent említett hatásainak magyarázatából tehát az következik, hogy a minőség és az önkormányzati tulajdonlás pozitívan és szignifikánsan függ össze egymással.

A penetráció (azoknak a polgároknak az aránya, akikhez a tisztviselők becslése szerint az adott helyi orgánum eljut) negatívan korrelál a mennyiséggel. Ebből arra következtethetünk, hogy bizonyos településeken a médiumoknak nem kell úgy „osztozniuk” a közönségen, mint ott, ahol több médium is hozzáférhető. Az emberek sok médiumot „csak úgy” fogyasztanak, és a választási mechanizmus csak bizonyos küszöbérték felett érvényesül. A penetráció szintén pozitívan korrelál a minőséggel és az önkormányzati tulajdonnal; az utóbbi változóval erősebben, mint az előbbivel. Az eredmények ismét csak a minőségről, a versengésről és az önkormányzati tulajdonról tett megjegyzésekkel együtt értelmezhetők.

Az 1. táblázatban vázolt összkép szerint a kevesebb médiummal rendelkező helységek önkormányzatai rendszerint nagyobb tulajdonrésszel bírnak a médiában. Ugyanezeknél az orgánumoknál a helyi érdekű híradások minősége szintén magasabb, és átlagosan több emberhez jutnak el, mint azokon a településeken, ahol szélesebb a médiaválaszték. A helyi médiarendszereket tehát nem befolyásolják a piaci erők azon a módon, ahogy a hírek iránti kereslet gazdasági modellje alapján várnánk (vagyis hogy a versengés a penetrációt és a tartalom minőségét is növelné). Ellenkezőleg: úgy tűnik, hogy a kisebb piacokon, önkormányzati tulajdonban működő médiumok – amelyek nem ritkán a helyi közügyekről szóló egyetlen hírforrás szerepét töltik be – a tartalmasabbak.

4.  Az önkormányzati erőforrások, a civil társadalom, a társadalmi-politikai különbségek és a helyi média mérete közötti kapcsolat

A „médiarendszeren belüli” változók vizsgálata után a „médiarendszeren kívüli” tényezők és az emberek számára elérhető médiumok mennyisége közötti kapcsolatot vizsgáljuk. Ebben a fejezetben csak a helyi médiaszíntér méretével mint függő változóval foglalkozunk.

A 2. táblázat együtthatói a médiumok száma és a „médiarendszeren kívüli” tényezők közötti kapcsolat erősségét mutatják a népességszámra kontrollálva. Az 1. táblázathoz hasonlóan az esetszámokat a cellákban adjuk meg. Az „NA” azt jelenti, hogy a kérdést az adott országban nem tették fel, illetve – a költségvetéssel összefüggő változók esetében – azt, hogy az egyesített adatokat még nem lehet elemezni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a fázisban az adatokat még nem lehet súlyozni. A 2. táblázat együtthatói standard béta értékek.

2. táblázat. Részleges korrelációk a médiumok száma és a pénzügyi erőforrások, politikai különbség és a törésvonalak között a népességszámra kontrollálva
Egyesített a.Letto.Magyaro.Lengyelo.Románia
Népességszám 0.410**
(0.000)
2023
0.378**
(0.000)
241
0.719**
(0.000)
646
0.304**
(0.000)
579
0.476**
(0.000)
557
A helyhatóság településeinek száma (Kivéve Magyarország) 0.220**
(0.000)
1348
0.048
(0.432)
238
NA ­0.107**
(0.009)
564
­0.004
(0.924)
546
Ingázók (%) ­0.118**
(0.000)
1995
­0.002
(0.970)
241
­0.095**
(0.001)
646
0.042
(0.309)
551
­0.028
(0.454)
557
Egy főre eső jövedelem a településen NA 0.075
(0.214)
238
0.032
(0.230)
626
0.018
(0.662)
571
0.067
(0.089)
536
Egy főre eső kiadás a településen NA 0.050
(0.411)
241
0.036
(0.170)
629
0.065
(0.108)
571
0.034
(0.367)
528
Munkanélküliek (%) ­0.130**
(0.000)
1930
0.012
(0.839)
241
­0.116**
(0.000)
591
­0.115**
(0.007)
566
0.061
(0.098)
532
Pártok 0.186**
(0.000)
2023
0.023
(0.722)
241
0.447**
(0.000)
646
0.226**
(0.000)
579
0.278**
(0.000)
557
Aktív társadalmi egyesületek száma 0.232**
(0.000)
1998
0.051
(0.509)
241
0.469**
(0.000)
645
0.239*
(0.000)
555
0.225**
(0.000)
557
Aktív nemzetiségi egyesületek száma (Kivéve Lengyelo.) 0.090**
(0.000)
1354
­0.092
(0.490)
152
0.126**
(0.001)
645
NA 0.02**
(0.007)
557
Feszültséget okozó törésvonalak: Jövedelem 0.115**
(0.000)
1963
0.144*
(0.016)
241
0.024
(0.381)
631
­0.026
(0.518)
575
0.067**
(0.076)
51
Vallási meggyőződés 0.078**
(0.000)
1911
0.128*
(0.033)
241
­0.012
(0.683)
626
0.061
(0.126)
567
0.079*
(0.041)
477
Politikai nézetek 0.198**
(0.000)
1941
0.080
(0.188)
240
0.115**
(0.000)
625
0.061
(0.121)
572
­0.052
(0.176)
504
A település részei 0.204**
(0.000)
1894
0.168*
(0.021)
241
0.087**
(0.002)
625
0.018
(0.656)
567
0.077
(0.053)
461
Városi/falusi jelleg (csak LV és PL) NA 0.224**
(0.000)
240
NA 0.101*
(0.011)
557
NA
Nemzetiség ­0.117**
(0.000)
1890
0.059
(0.326)
241
0.036
(0.198)
628
0.081*
(0.048)
557
0.087*
(0.028)
464
''Helybeliek'' és új beköltözők ­0.060**
(0.006)
1877
0.076
(0.206)
240
­.0002
(0.945)
624
0.036
(0.371)
559
0.004
(0.924)
454

*p<0,05 ** p<0,01
Zárójelben az együtthatók szignifikanciaszintje.

4.1. A népesség nagysága, a települések és az ingázók száma

Várakozásunkhoz híven a népességszám szignifikánsan összefügg a helyi médiaszíntér nagyságával. Az együttható különösen magas Magyarország esetében, ami az ország önkormányzati rendszerével magyarázható. Az egyesülés vagy fragmentáció szintje azt jelzi, hogy a különálló települések milyen mértékben olvadtak össze közös önkormányzati egységgé. Egyesülés Magyarországon szinte egyáltalán nincs: majdnem az összes településnek saját önkormányzata van, függetlenül a helység méretétől. Magyarországon ezért rengeteg kis népességű önkormányzat van; ez magyarázza a népesség nagysága és a médiumok száma közötti kivételesen erős kapcsolatot. Az egyesülés mértéke csekély Lettország esetében, de magas Lengyelországban és Romániában.

Az önkormányzatokon belüli települések számát jelző változó együtthatói azonban azt mutatják, hogy a települések száma és a médiumok száma közötti kapcsolat nem egyértelmű. Lengyelországban sok önálló települést, ám inkább kevesebb, mint több médiumot találunk. Az összefüggés Romániában is negatív, de csak kevéssé. A magyarázat a települések identitásával is összefügghet, amely esetleg nem elég erős ahhoz, hogy elősegítse az önálló orgánumok megjelenését. A jelenséget az is okozhatja, hogy Lengyelországban még a sokszorosan egyesült önkormányzati egységek is kevésbé népesek, mint azok, amelyek nem egyesültek (és amelyek így kevésbé képesek több médium eltartására).

A 2. táblázat egyik változója az ingázók arányát mutatja. Ez az érték összefüggésben állhat más változókkal, amelyeket korábbi kutatások már alkalmaztak. Ezek a kutatások az egyén közösségi „ragaszkodásának” mértéke és helyi médiafogyasztási viselkedése közötti kapcsolatot vizsgálták (a „közösségi kapcsolatokat” az egy helyen eltöltött idővel, a helyi választásokon való részvétellel, a helyi egyesületekben viselt tagsággal stb. operacionalizálták). 9 Feltehető, hogy a naponta ingázók, akik lakóhelyüktől távol keresik meg (és javarészt költik el) jövedelmüket, kevésbé fogyasztanak helyi médiumokat. Így az ingázók magas aránya (indirekt módon a kisebb kereslet miatt) csökkenti a helyi médiaszíntér méretét. Egy másik egészen eltérő hipotézis szerint a sok ingázó jelenléte az adott település agglomerációs jellegére utal. A nagyobb városok közelében fekvő helységek helyi médiumait „megfojtja” a verseny. A nagyobb városközpontok híradásainak jellegétől függően (beszámolnak-e a térség tágabb környezetének helyi politikai életéről vagy sem), az ingázók magas száma nagyobb és kisebb helyi médiaszíntérre is utalhat. A 2. táblázat eredményei vegyesek: az összefüggés három országban (köztük Magyarországon, ahol a korreláció szignifikáns is) negatív, Lengyelországban viszont pozitív. Mivel a népességszámot magánál az ingázás változó definiálásánál is számításba kell vennünk, az ingázók százalékos aránya a multikollinearitás problémáját is felveti. Mivel nem állnak rendelkezésre egyéb (a falusi/városi jelleget, illetve a közösséghez tartozás erősségét kifejező) változók, az ilyen eredmények továbbra is nehezen értelmezhetők.

4.2. Pénzügyi erőforrások

A települések anyagi erőforrásairól kapott eredményeink – bár csak szerény mértékben – alátámasztják első hipotézisünket,. (Az erőforrásokat az egy főre eső jövedelem, az egy főre eső kiadások és a vezető tisztviselők munkanélküliségről tett becslése alapján mértük.) Valamennyi korreláció pozitív, ám egyik sem szignifikáns. Továbbá: az egy főre eső jövedelem és kiadás, valamint az önkormányzatok tulajdoni részesedése közötti összefüggések egyik országban sem szignifikánsak, és irányuk semmiféle látható mintázatot nem követ. (Ezek az eredmények nem láthatók a 2. táblázatban.) Az előzetes eredmények mégis azt jelzik, hogy a helyi közügyekről beszámoló lokális orgánumok számának viszonylag kevés köze van a közösség pénzügyi erőforrásaihoz – jóllehet e két mennyiség egyesített adatai jelenleg még nem elemezhetők.

A vagyoni helyzet harmadik mérőeszköze – a munkanélküliek aránya – Magyarország és Lengyelország esetében (csakúgy, mint az egyesített elemzés eredményeinél) alátámasztja azt a hipotézisünket, hogy a gazdagabb településeknek több médiummal rendelkeznek. E két országban a magasabb munkanélküliség és a médiumok alacsony száma szignifikánsan összefügg. Lettországban és Romániában az együtthatók pozitívak, de nem szignifikánsak. Az önkormányzat költségvetésével összefüggő változók és a munkanélküliség értékei közötti különbség az országok eltérő önkormányzati finanszírozási rendszerével magyarázható. Ahol az önkormányzati kiadások aránya az ország GDP-jében viszonylag magas, vagy ahol a központi támogatások és a megosztott adók fontos szerepet játszanak az önkormányzatok gazdálkodásában, 10 ott a jövedelmek vagy a kiadások mérőszámai elrejthetik a közösség anyagi erőforrásainak valós mértékét. Így elrejthetik azt is, hogy ezek a települések milyen mértékben képesek több médiumot anyagilag támogatni, akár közvetlenül, akár a hirdetési piacon keresztül. Ha a jövőben ki akarjuk deríteni a helyi közösségek anyagi ereje és a helyi média közötti összefüggéseket, hatékonyabban kimunkált mérőszámokat kell használnunk.

4.3. Politikai pártok és civil társadalom

Annak ellenére, hogy sem a pártok, sem a társadalmi szervezetek nem tartoznak a médiumok nagyobb támogatói közé, mindkettő jelenléte szignifikánsan összefügg a médiumok magas számával. (Kivéve Lettországot, ahol a korreláció pozitív, de nem szignifikáns.) Az összefüggés különösen erős Magyarországon, ahol az elmúlt évtizedben a posztkommunista térség egyik legstabilabb pártrendszere fejlődött ki. Az is látható, hogy a társadalmi szervezetek és a nemzetiségi egyesületek változói hasonló mintázatot követnek (bár Lettország itt is kivétel): az utóbbi együtthatói minden esetben alacsonyabbak, mint a társadalmi szervezetek végösszege esetén. (A nemzetiségi egyesületek sajnos hiányoznak a lengyel mintából.) A társadalmi szervezetek és a médiumok száma közötti erős összefüggés Magyarországon kivételesen élénk, a közéletben aktívan részt vevő civil társadalomra utal.

4.4. Törésvonalak

A változók utolsó csoportja olyan törésvonalakat mér, amelyek különböző mértékben ugyan, de összefügghetnek a helyi orgánumok számának gyarapodásával. A változókat a kutatásnak ebben a felderítő szakaszában nem aggregáltuk egyetlen mutatóvá, mert nem akartuk, hogy az egyes változók és a helyi médiaszíntér mérete közötti (potenciális) egyéni összefüggések eltűnjenek.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a helységek különböző részei közötti eltérések minden vizsgált országban pozitívan függnek össze a médiumok számával, Lettországban és Magyarországon az összefüggés ráadásul szignifikáns. Ezen kívül csak egyetlen törésvonal-változó van, amely rendre összefügg a médiumok számával: a városi/falusi jelleg. A városi és a falusi lakosok közötti feszültségek több helyi orgánumot eredményeznek. Mivel ezt a kérdést csak két országban tették fel, csupán korlátozott érvényű következtetéseket vonhatunk le – azon kívül, hogy a térség további kutatásokat érdemel.

A jövedelmi törésvonal esete kevésbé tiszta. Míg az R˛ értéke három országban pozitív (sőt Lettországban és Romániában szignifikáns is), Lengyelországban negatív. A politikai orientáció jellemezte törésvonal együtthatói sem követnek egyértelmű mintázatot: csak egyetlen esetben érik el a szignifikanciaszintet, Romániában pedig negatív korrelációt mutatnak. Meglepő eredményeink azt jelezhetik, hogy – a magyarországi együttható relatív erőssége ellenére – az utóbbi változó kimutatására nem a pártok száma a legalkalmasabb. A vallásosságot és a régóta helyben lakást/nemrég beköltözést jelző változók három országban – ahol az együtthatók pozitívak – bizonytalan mintázatot mutatnak; egy országban pedig negatív a korreláció. A régóta helyben lakás/nemrég beköltözés változók együtthatói sehol sem szignifikánsak, míg a vallásosság mérőszámai két országban enyhe szignifikanciát mutatnak.

Végül: a nemzetiségi törésvonalak okozta feszültségek országos szinten több helyi orgánummal járnak együtt. (Az egyesített adatok negatív együtthatója feltehetően azzal magyarázható, hogy a törésvonal kevésbé kiugró a sok helyi médiummal rendelkező országokban.) Az összefüggés azonban nem olyan erős, mint vártuk különösen Magyarországon és Romániában, ahol a nemzetiségi egyesületek száma pozitívan és szignifikánsan összefüggött a médiumok számával. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy Magyarországon és Romániában az etnikai feszültségek a cigány kisebbség jelenlétéből fakadnak, ami viszont indirekt módon jelezheti a közösség pénzügyi helyzetét. Mivel azok a települések, ahol nagyobb lélekszámú cigány kisebbség él, általában szegényebbek az átlagnál (és több írástudatlan lakosuk van), logikus volna, ha az etnikai törésvonal miatt kevesebb lenne a helyi médium. A lengyelországi pozitív és szignifikáns együttható viszont azt jelzi, hogy a magyarázat nem kielégítő. Ha pontosabban szeretnénk felmérni a kisebbségi jelenlét és a helyi médiumok száma közötti összefüggést, több demográfiai adatra van szükség (ilyen például a kisebbség településen belüli aránya).

4.5. A politikai különbségek, a pénzügyi erőforrások és a törésvonalak egyéni szerepe

A 2. táblázat változóinak relatív jelentőségét többváltozós regresszióanalízissel is mérhetjük úgy, hogy az egyenletben a helyi médiumok száma a függő változó. A cél nem az, hogy oksági kapcsolatot állapítsunk meg a változók és a helyi médiumok mennyisége között. Az sem célunk, hogy az utóbbira vonatkozó faktorok számát csökkentsük a táblázatban már bemutatott változók terjedelmének megfelelően. A többváltozós regresszióanalízis olyan eszköz, amellyel közelebbről is megvizsgálhatjuk már meglévő adatainkat. (A regressziót csak az egyesített adatokkal végeztük el, országos szinten nem.)

Két feltétel dönti el, hogy milyen változók kerülnek az elemzésbe. Az első: csak azokat a változókat tartjuk meg, amelyeknek R˛ értéke 0,1 felett van. A második: az esetszám maximálása érdekében elvetjük azokat a változókat, amelyek nem hozzáférhetők mind a négy országban. Így kilenc változónk marad: a népességszám, a pártok, a társadalmi szervezetek száma, a munkanélküliek aránya, a jövedelmi törésvonal, a politikai törésvonal, a települések részei törésvonal, a nemzetiségi törésvonal, végül az ingázók aránya. Annak jelzésére, hogy a városok mely országban helyezkednek el, az egyenlet mind a 12 változójára vonatkozóan dummy-változókat 11 is használtunk.

3. táblázat. A helyi médiaszínterek méretének többváltozós regresszió-analízise
VáltozókStandard béta
Aktív társadalmi egyesületek száma0.180**(0.000)
Népességszám0.177**(0.000)
Pártok száma0.167**(0.000)
A helyhatóság különböző részei0.049**(0.007)
Munkanélküliek (%)­0.043*(0.033)
Nemzetiségi törésvonal0.035(0.067)
Jövedelmi törésvonal0.025(0.179)
Politikai orientációs törésvonal­0.019(0.319)
Ingázók (%)­0.003(0.870)
Lettország0.250**(0.000)
Magyarország­0.107**(0.000)
Lengyelország0.490**(0.000)

Az egyenlet R2 értéke = 0,540
N=1718
* p<0,05 ** p<0,01
Zárójelben az együtthatók szignifikanciaszintje.

Az egyenlet R2 értéke 0,540, és 1718 esetet tartalmaz (a teljes minta településeinek 85 százalékát). Csak óvatosan és előzetes megállapításként mondhatjuk, hogy ezek az eredmények alátámasztják az A hipotézist (amely szerint a tehetősebb közösségek több helyi orgánumot „engedhetnek meg” maguknak). A munkanélküliség (amelyet az anyagi helyzetet mérő változók közül egyedüliként illesztettünk a regressziós elemzésbe) és a helyi médiumok száma közötti összefüggés szignifikáns és negatív.

A B hipotézis szerint a pártok és társadalmi szervezetek jelenléte több, a helyhatósági ügyekről is beszámoló helyi médiumhoz vezet. Annak ellenére, hogy sem a pártok, sem a társadalmi szervezetek nem tartoznak a médiumok jelentős anyagi támogatói közé, a kutatás eredményei meggyőzően támasztják alá a hipotézist. A népességszám mellett e két változó együtthatója a legmagasabb a 3. táblázatban.

A C hipotézis, amely szerint a törésvonalak több helyi médiumot eredményeznek, csak részben igazolódott. A (települések különböző területei közötti) földrajzi különbségek szignifikánsan és pozitívan összefüggenek a médiumok számával. A nemzetiségi különbséget mérő változó nem bizonyult szignifikánsnak, bár az összefüggés iránya, mint vártuk, pozitív. A regresszióanalízisbe bevont többi törésvonal nem mutatott szignifikáns eredményt; a politikai nézetekből eredő különbség – a pártok jelenlététől eltérően – még negatív együtthatót is produkált.

5. Következtetések

Tanulmányunk, amely több mint 2000 helyhatóság vezető tisztségviselőjének megkérdezésével nyert adatok alapján készült, lényeges különbségeket tárt fel Lettország, Magyarország, Románia és Lengyelország helyi médiaszínterei között. Az országokat négy szempontból hasonlítottuk össze: ezek a mennyiség (a helyi médiumok száma), az anyagi támogatás módja (önkormányzati forrásból vagy a magántőkéből), a minőség (a helyi képviselő-testületről és képviselőkről szóló hírek) és a penetráció. Míg a magyar és román települések felében gyakorlatilag egyáltalán nincs a helyi közügyekről is beszámoló helyi médium, a lett és lengyel városok nagy többsége rendelkezik legalább egy helyi orgánummal. Az önkormányzatok a médiumok jelentős részét pénzügyileg támogatják, legfőképp Magyarországon és Lettországban, kisebb mértékben Lengyelországban. Az egyesített elemzés eredményei szerint a médiumok többségének hírszolgáltatása átlagos vagy az átlagosnál jobb minőségű. A vezető tisztviselők értékelése azt jelzi, hogy a nyomtatott sajtó helyi közéletről szóló híradása kevéssel jobb, mint az elektronikus médiumoké. Ami az átlagos penetráció aggregált szintű vizsgálatát illeti, a felmérés adatai a legtöbb helyi médium relatív sikeréről tanúskodnak. Az elektronikus úton sugárzott műsorok általában nagyobb közönséghez jutnak el, mint az újságok.

Eredeti feltevésünket (amely szerint a mennyiség, a pénzügyi támogatás, a minőség és a penetráció egymással kölcsönösen összefüggő elemek hálóját alkotja) korrelációs mátrix erősíti meg. A helyi önkormányzat tulajdonában lévő médiumok rendszerint a kisebb helyi médiaszíntereken fordulnak elő gyakrabban; magánkézben lévő társaikhoz képest jobb minőségű híranyagot közvetítenek és több emberhez jutnak el.

Az eredmények a helyi médiumok száma és a „médián kívüli” változók közötti összefüggés hipotézisét részlegesen vagy teljesen alátámasztják. A hipotézis, amely szerint a gazdagabb közösségek több orgánummal rendelkeznek, csak mérsékelten igazolódott be. Ha az eddigi, kezdeti eredményeket meg akarjuk erősíteni, a jelenlegi mérőeszközeinket tovább kell finomítanunk. A pártok és a társadalmi szervezetek száma minden esetben szignifikánsan függ össze a helyi médiumok magas számával. (Mindkét változó olyan politikai különbségeket mér, amelyek több médiumhoz vezethetnek). A tanulmányban elemzett változók utolsó csoportja hét törésvonalból áll: várakozásunk szerint mindegyikük növeli a médiumok számát. Ezek között a jövedelmi különbségek, a politikai orientáció, a település részei és a nemzetiség együtthatói haladták meg egyesített szinten a 0,1 szignifikancia-szintet, bár nem mindig álltak szisztematikus összefüggésben a függő változóval. Itt is pontosabb mérőeszközökre van szükség.

A tanulmány utolsó részében a „médián kívüli” változók és a médiumok száma közötti összefüggés relatív erősségét igyekeztük meghatározni a népességszámra kontrollálva. Az így kapott kilenc együtthatóból öt szignifikáns volt. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az aktív társadalmi egyesületek száma, a népességszám és a pártok száma szignifikánsan összefügg a helyi médiumok mennyiségével, s ezt követi a település különböző részei közötti törésvonal és a munkanélküliség aránya.

Tanulmányunkból – a lett, magyar, lengyel és román helyi médiarendszerek összehasonlító vázlatából – sokkal részletesebb beszámoló készül majd. Annyi azonban már most is látszik, hogy a rendelkezésre álló kutatási adatok alkalmasak arra, hogy e régióban feltárják a helyi média és a helyi demokrácia állapota közötti összefüggéseket. Tanulmányuk részlet abból a hosszabb kutatásból, amelynek második fázisa az iménti lehetőség kiaknázását tűzi ki célként.

Függelék: Magyarország, Lengyelország, Románia és Lettország médiarendszereinek összehasonlító jellemzése

1. A médiumok száma és típusai

A vezető tisztviselőktől előbb azt kérdezték, hogy a helyhatóságban hány médium foglalkozik „rendszeresen” közügyekkel (0-tól 8-ig vagy ennél is többen). A médiumokat meg is kellett nevezniük. Ezen kívül meg kellett határozniuk a típusukat (nyomtatott sajtó, rádió, tévé), és azt, hogy helyben, a régióban vagy az egész országban terjesztik/sugározzák őket. Az 1a táblázat szerint sok településen egyáltalán nincs helyi médium. 12 A kutatásban szereplő önkormányzati egységekben élő összesen 29460752 lakos 7,8 százalékának nem áll módjában, hogy a helyi közügyekről értesüljön. A paletta másik végét a lakosságnak az a közel 40 százaléka jelenti, amely bővelkedik hírforrásokban (azaz hat vagy több médiummal rendelkezik). A helyi közügyekről beszámoló médiumok száma országonként rendkívüli mértékben változik. Az egyik oldalon Lengyelország és Lettország áll, ahol a településeknek mindössze 2,1 és 3,3 százaléka nem rendelkezik ilyen médiummal. A másik oldalt Magyarország és Románia képviseli: itt a települések 45,4 és 51,1 százalékán nem találunk helyi médiumot. 13

1a táblázat. Települések aránya a médiumok száma szerint
Települések (%)
Médiumok számaÖsszes országLett-
ország
Magyar-
ország
Lengyel-
ország
Románia
029345251
1171730812
21634141313
312205217
48123156
5982207
633161
721061
8421102
N=2023N=241N=656N=579N=557

A kerekítés miatt a százalékok összege nem mindig 100.

2. Tulajdonosi háttér és felügyelet

A válaszadókat arra kérték, jelöljék meg a médium tulajdonosát a felsoroltak közül: helyi önkormányzat vagy annak tulajdonában lévő társaság; másik hatóság (helyhatóság vagy központi kormány) illetve a tulajdonában lévő társaság; helyi közintézmény; párt; társadalmi szervezet; kereskedelmi vállalkozás; magánszemély; egyéb. A tisztviselők a „nem tudom” választ is adhatták. 14

Eredményeink szerint a települések több mint 40 százalékán az önkormányzat legalább egy helyi orgánummal rendelkezik. Viszonylag szorosan követik az önkormányzatokat a magánszemélyek és a kereskedelmi vállalkozások, amelyek a települések valamivel több mint 30 százalékán rendelkeznek médiatulajdonnal. A többi tulajdonos messze lemarad, a települések 10 százalékán egyáltalán nincs a birtokukban médium. Lettországban törvény tiltja, hogy politikai párt saját elektronikus médiumot működressen; 15 a többi országban is csak maroknyi településen találunk példát erre (leginkább Lengyelországban, ahol az arány 5,8 százalékos). 16 A tulajdonosi háttér országonként változó. A magyar és lett önkormányzatok erősen támogatják a médiumokat: legalább egyet a birtokolnak azon települések 78,1 és 63 százalékának tekintetében, ahol van helyi hírközlés. Ez éles különbséget jelent Romániához képest, ahol a települések csupán 9,6 százaléka rendelkezik önkormányzati tulajdonú médiummal. Lengyelország középen helyezkedik el: településeinek 26,6 százaléka bír helyi önkormányzati hírközléssel. A magánkézben (akár magánszemélyek, akár üzleti vállalkozások tulajdonában) lévő média aránya 40 százalék (Magyarország) és 60 százalék (Lengyelország) között mozog. A tulajdonosi háttér Lengyelországban a legváltozatosabb: jelentős arányt képviselnek a közintézmények (18,2%) és az „egyéb tulajdonosok” (14,6%).

2a táblázat. Települések a médiumok száma és tulajdonosi típusa szerint – összes ország 17
A települések aránya a helyi média tulajdonosi háttere szerint (% )
Médiumok száma
012345
Önkormányzat58(825)36(519)5(74)0(2)0(3)0(2)
Más hatóság90(1285)6(91)2(31)1(13)0(3)0(2)
Közintézmény(ek)91(1302)6(79)2(21)2(11)1(10)0(2)
Párt98(1388)2(32)0(5)---------
Társadalmi szervezet96(1362)3(46)1(13)0(3)0(1)---
Kereskedelmi társaság69(978)16(229)8(111)4(51)2(33)1(23)
Magánszemély(ek)69(984)15(209)8(113)5(71)3(35)1(13)
Egyéb93(1323)5(65)2(23)1(8)0(2)0(4)
Nem tudja75(1063)9(128)7(103)5(69)2(32)2(30)

N=1425
A kerekítés miatt a százalékok összege nem mindig 100

3. Minőség

A minőség fogalmát nem könnyű számszerűsíteni. Az őszinteség, elfogulatlanság, jóhiszeműség és megbízhatóság is szempont (McQuail 1994: 211–2). Sem tartalomelemzésen alapuló mérések, sem az újságírók számára, a szerkesztőség létszámára vagy a példányszámra vonatkozó információk nem álltak rendelkezésünkre. Ezért ebben a tanulmányban a helyi médiumok minőségét a rendszeres híradások négy jellemzőjének megléte vagy hiánya alapján mértük: ezek (1) a helyi közgyűlés vagy képviselő-testület döntéseiről szóló beszámolók; (2) a testületben megvitatott előterjesztésekről szóló beszámolók; (3) a testületben megvitatott érvekről és ellenérvekről szóló beszámolók; és (4) az önkormányzati vezetőkkel vagy tanácstagokkal készült interjúk.

A négy összetevő közötti lényeges eltéréseket a 3. táblázat mutatja. A helyi vezetőkkel készült interjúk és a testületi döntésekről szóló beszámolók a települések kevesebb mint 20 százalékában hiányoznak a helyi média hírközléséből. Ugyanakkor a testületben felmerült érvek és ellenérvek, valamint az előterjesztések bemutatása az esetek 35,7, illetve 47,7 százalékában marad el. Ez a tendencia mind a négy országban azonos. Mindez a helyhatósági ügyek felszínes tálalására utal (bár ezt csak tartalomelemzéssel lehetne megerősíteni). A médiumok jobbára személyiségekre és fait accomplis-kra koncentrálnak (például interjúk, kész döntések közlésével), és nem a problémák és érvek bemutatására abban a fázisban, amikor a polgároknak még nagyobb lehetőségük volna az eszmecserékben és a gyakorlati célok kitűzésében való aktív részvételre (vagyis mielőtt a testület tagjai megvitatnák a beadványokat és döntenének róluk).

3a táblázat. A helyi médiumok híranyagának minősége
ÖsszesLettországMagyaro.Lengyelo.Románia
Nincs beszámolóTelepülés (%)
Nincs interjú helyi vezetőkkel, tanács tagokkal14720433
Képviselőtestületi döntésekről18771061
A testületben felmerült érvekről és ellenérvekről3619481972
Megvitatásra váró indítványokról4843344774
N=1425N=233N=353N=567N=272

A kerekítés miatt a százalékok összege nem mindig 100.

4. Penetráció

A penetrációt minden település vonatkozásában a vezető tisztviselők becslése alapján számítottuk ki. A válaszadóknak egy 0-tól („10-ből kevesebb mint egy ember”) 10-ig („majdnem mindenki”) terjedő skálán kellett megbecsülniük, hány emberhez jut el az adott orgánum. A becslések pontszámát összeadva és a médiumok számával (maximum 5) elosztva megkapjuk a penetráció átlagos pontszámát.

4a táblázat. Települések a médiumok átlagos penetrációja szerint
LettországMagyarországLengyelországRománia
Átlagos penetráció (pontszám)Település (%)
Nagyon alacsony (0–0,99)312636
Alacsony (1–3,99)14374544
Átlagos (4–6,99)51354117
Magas (7–9,99)251673
Nagyon magas (10)7010
N=232N=347N=555N=253

A kerekítés miatt a százalékok összege nem mindig 100.

A 4a táblázat szerint a lettországi helyi médiumok penetrációja szembeötlően nagyobb, mint más országbeli társaiké. A romániai helyi orgánumok a lakosság lényegesen kisebb szeletéhez jutnak el. Magyarország és Lengyelország helyzete hasonló: az orgánumok majdnem 50 százaléka mindkét esetben átlagos vagy magasabb pontszámot ért el.

Fordította Dömsödy Balázs

Irodalom

CIT Publications (2001) The Media Map of Eastern Europe. Exeter.

Emig, Arthur G. (1995) Community ties and dependence on media for public affairs. Journalism and Mass Communication Quarterly 72 (2).

Entman, Robert (1989) Democracy Without Citizens: Media and the Decay of American Politics. Oxford: Oxford University Press.

Farcas, Mihai (1994) Romania. In Local Governments in the CEE and CIS, 1994. An Anthology of Descriptive Papers. Institute for Local Government and Public Service. Budapest: LGI.

Horvath, Tamás (2000) Introduction. In Decentralization: Experiments and Reforms. Budapest: Local Government Initiative.

Janowitz, Morris (1952) The Community Press in an Urban Setting. Chicago: University of Chicago Press.

Jeffres, Leo W. & Jean Dobos & Jea-won Lee (1988) Media use and community ties. Journalism Quaterly 65 (3).

Lacy, Stephen (1989) A Model Demand for News: Impact of Competition on Newspapers Content.

Journalism Quarterly 66 (1).

Lacy, S. & Fico, F. (1990) Newspaper Quality and Ownership: Rating the Groups. Newspaper Research Journal. 11.

McLeod, Jack et al. (1996) Community Integration, Local Media Use, and Democratic Processes. Communication Research 23 (2).

McQuail, Denis (1994) Mass Communication Theory: An Introduction. London: Sage.

National Institute of Statistics (2000) Romanian Statistical Yearbook 1999. Bucharest.

Picard, Robert G. (1989) Media Economics: Concepts and Issues. Newbury Park: Sage.

Regional Surveys of the World (2001) Central and Eastern Europe 2002. London: Europa Publications.

Robinson, J.P & M. Levy (1986) The Main Source. Beverly Hills, CA: Sage.

Riffe, Daniel & Eugene R. Shaw (1990) Ownership, Operating, Staffing and Content Characteristics of ‘News Radio’ Stations. Journalism Quarterly 67 (4).

Stamm, Keith R. & Lisa Foritini-Campbell (1983) The Relationship of Community Ties to Newspaper Use. Journalism Monographs 84.

Turner, Geoff (1995) A Quantitative Approach to Quality in Australian Newspapers. Gazette 55.

Vanags, Edvins & Inga Vilka (2000) Local Government in Latvia. In Decentralization: Experiments and Reforms. Budapest: Local Government Initiative.

Lábjegyzetek

1
E tanulmány annak a doktori kutatásnak a kezdetét jelenti, amely a helyi média és az önkormányzatok teljesítménye közötti összefüggést vizsgálja Magyarországon, Lengyelországban, Lettországban és Romániában. Hosszabb változatát benyújtottuk a Political Communication, Mass Media and the Consolidation of New Democraties Workshop, ECPR Joint Sessions konferenciára (2002. március 22–27, Torino); e változat letölthető a Tocqueville Research Center weblapjáról is.
2
Open Society Institute Local Government Initiative Local Government Monitoring Project.
3
A teljes kérdőív letölthető a Tocqueville Research Center weblapjáról is.
4
A változók összehasonlító bemutatását lásd a Függelékben.
5
A kérdés szó szerint így hangzott: „Milyen mértékű feszültséget okoznak a következő különbségek az ön közösségében? Kérjük, válaszát hétfokú skálán jelölje meg, ahol az 1 kis mértékű feszültséget, a 7 nagy mértékű feszültséget jelent. (a) Jövedelmi különbségek; (b) vallási vagy felekezeti különbségek; (c) politikai nézetkülönbségek; (d) a városi és falusi lakosok közti különbségek (ezt a kérdést csak Magyarországon és Lengyelországban tették fel); (e) nemzetiségi (vagy faji) különbségek; (f) a helyhatóság részei közötti különbségek; (g) a régóta helyben lakók és a nemrég a településre költözöttek közötti különbségek.”
6
A minőséget számszerűsítő kutatások többnyire tartalomelemzést alkalmaznak. A helyi média kutatói például gyakran a helyi érdekű tartalom arányát mérik egy híranyagon vagy egy újságon belül. Némely kutatás más indikátorokat használ, például azt, hány főből áll az önálló hírgyűjtő stáb (McQail 1994: 268), vagy hogy mekkora a szerkesztőség költségvetése, esetleg az újságírók teljesítménye (amelyet az egy napra jutó cikkek vagy önálló híranyagok számával mérnek) (Riffe & Shaw 1990; Lacy & Fico 1990). A viszonylag nagy példányszámban megjelenő lapok esetében az általános szabály az, hogy a minőséget a szerkesztőségi létszám és a példányszám hányadosával mérik.
7
Arról, hogy a versengés miért vezetne jobb minőséghez, lásd Lacy (1989) média-keresleti modelljének vázlatát. A versengésnek a jelen tanulmányban használt fogalma még finomításra szorul. A versengést két speciális típusra oszthatjuk: extralokális vagy médiarendszeren kívüli versenyre (amikor az országos kiadványokkal, csatornákkal és állomásokkal kell versenyezni), és intralokális vagy médiarendszeren belüli versenyre (amely csak a helyi orgánumok között zajlik). A helyi médiarendszerekre legtöbbször a rendszeren belüli versengés jellemző. A versengés két típusa várakozásunk szerint nem ugyanúgy függ össze a mennyiséggel és a minőséggel. A nagyobb rendszeren kívüli versengés hipotézisünk szerint kevesebb helyi médiummal és kisebb penetrációval jár együtt. A nagyobb rendszeren belüli versengés várakozásunk szerint jobb tartalmi minőséget és nagyobb penetrációt eredményez. A versengésnek a minőségre gyakorolt hatását számos kutatás vizsgálta. Legtöbbjük szerint a versengés csekély mértékben vagy egyáltalán nem befolyásolja a lapok minőségét. Rarrick & Hartman ([1996] idézi Entman 1989: 93) összefüggést mutatott ki a versengés és a több helyi hír között. Újabb kutatások szerint a televíziók vegyes tulajdonosi háttere több helyi műsor létrejöttéhez vezet. Ugyanakkor a tulajdonkoncentráció kevesebb általános helyi műsorral, de több helyi hírrel és közüggyel jár. A helybeli tulajdonossal rendelkező újságok jobban feltárják a helyi ellentmondásokat, míg a hálózatok lapjai többnyire véleménycikkek formájában közlik álláspontjukat (lásd Picard 1989: 80). A vezető tisztviselők által megjelölt orgánumokról szóló részletes adatok még hiányoznak ahhoz, hogy a versengésről három országban (Magyarország, Lengyelország, Románia) differenciált indexeket alkothassunk. Az adatok azonban akkor sem leszenek alkalmasak arra, hogy teljesen megmagyarázzák a tulajdonkoncentrációt, a kevert tulajdonosi hátteret és a helyi/sajtólánc-tulajdont.
8
A tulajdonosi szerkezet egyesített adatait részletesebben lásd a Függelékben.
9
Ezt az összefüggést Morris Janowitz klasszikus könyve (1952) vizsgálta először. Példáját sokan követték, többek között K. R. Stamm & L. Fortini-Campbell (1983); Jeffres, Dobos & Jae-won Lee (1988); Emig (1995); McLeod et al. (1996).
10
Lásd Horvath (2000: 54–56).
11
Olyan változó, amelyik csak két értéket vehet fel (például 0 vagy 1) – a szerk.
12
A „helyi médium” kifejezés ebben az esetben arra vonatkozik, hogy az adott médium információt nyújt helyi közügyekről.
13
helyi médiumok döntő része újság. Ez a legkevésbé sem meglepő, hiszen a nyomtatott sajtó beindítása és működtetése kevésbé költséges. Annál meglepőbb a helyi televíziók szembetűnően magas aránya a helyi rádiókkal szemben. A legalább egy orgánummal rendelkező települések 7,8 százalékának nincs saját újságja, míg saját tévéje ugyanezen települések 50 százalékának, saját rádiója pedig 65 százalékának nincs. Ha egy településnek csak egy saját orgánuma van, négy esetből háromszor újságról van szó. Az összehasonlítás kedvéért: ugyanez az arány az elektronikus médiumok esetében egyötöd. A médiumokban bővelkedő településeken az arány természetesen módosul, hiszen nagyobb mozgástér kínálkozik a média összes típusa számára.
14
A kérdést a korábban országosként jellemzett orgánumoknál nem tettük fel. Ez erősen befolyásolja azoknak a lett és lengyel médiumoknak a számát, amelyek tulajdonosi hátteréről vannak adataink.
15
Lásd Lettország in CIT (2001).
16
Ez nem jelenti azt, hogy pártok ne jelentetnének meg helyi újságokat. Néhány budapesti kerületben, ahol a pártok az önkormányzati újság mintájára készült lapokkal állnak az olvasók és a választók elé, különösen heves a verseny.
17
Helyszűke miatt az országonkénti tulajdonosi háttér adatai nem szerepelnek a tanulmányban.

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink