   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Történelem rovat Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (2/7)A demokráciakép alakulása a demokratikus pártrendszer felbomlása idején A demokráciáról vallott és hirdetett elgondolások, a politikai közösség számára közvetített demokráciakép fokozatosan alakult át 1947 elejétől, tehát attól kezdve, hogy egyre közelebb került a rendszerváltozás lehetősége. Az 1945-ös pártrendszer bomlása 1947 elején kezdődött.6 A kisgazdák 1946-ban tapasztalt hatalmi törekvéseire a kommunisták a Magyar Közösség-ügyet felhasználva a kisgazda jobboldal és centrum gyengítésével, a politikai életből való kizárásukkal válaszoltak. Februárban a főtitkárt, Kovács Bélát elhurcolták a Szovjetunióba, május végén pedig Nagy Ferenc miniszterelnök kényszerült emigrációba.7 Révai József Kovács Béla megbüntetését követelő vezércikkében tartott alapos demokráciaértelmezést az olvasóknak. Révai kifejtette, hogy
Ez a későbbiekre nézve annak a lehetőségét is felvethette: hogy lehetséges demokráciának nevezni egy kormányzati formát, amelyet nem pártkoalíció vezet. A kommunista demokráciaértelmezés tehát nem a pártok általi képviseleti, parlamentáris formához kötődött. A kommunista párt kommunikációjának egyik legjellemzőbb technikája a demokrácia nevében való fellépés volt, az, hogy retorikájukban megkülönböztették a koalíciós kormányzást a demokráciától. A legfurcsább példája ennek az, amikor a demokratikus intézményekkel szembeni sajtóhadjárata közepén Rákosi Mátyás a választások kiírásával, vagyis a demokrácia alapcselekményével fenyegette meg a koalíciós partner kisgazdákat:
Rákosi itt a demokratikus szisztémáról egy újabb értéket „választott le” (a rendet, bármilyen jelzővel látta is el), hiszen a választás célja a kisgazdapárt gyengítése: „a rend helyreállítása” volt, és nem a politikai helyzet tisztázása. A rend és a nyugalom a cikk szerint a demokrácia legfőbb jegye, ám ennek egy demokratikus választás pont az ellentéte: nyugtalanság, a politikai erők egymással való küzdelme jellemzi, amely küzdelemnek a végkimenetelét nem lehet tudni. Mintha arról lenne itt szó, hogy a konfliktusos politikai kultúra csak és kizárólag az antidemokratikus rendszerek sajátja. A Nagy Ferenc miniszterelnök elleni támadások idején a Kis Újságban is megjelentek a demokrácia jövőjével kapcsolatos írások. Z. Nagy Ferenc országgyűlési képviselő például „A koalíció válsága és a kivezető út” című cikkében egy esetleges diktatórikus hatalomátvételről értekezett.
– írta a honatya, némiképpen összhangban Rákosi rendről, politikai konfliktusokról és demokráciáról kifejtett gondolataival.10 A kisgazda lap a „Veszélyek és remények” című cikkében szintén a magyar demokrácia értékeire mutatott rá. A cikkíró kiemelte, hogy Kelet-Európában csak hazánkban voltak tiszta választások, az ország a térség államai közül a legmesszebbre jutott az újjáépítésben, sőt „ellentétben Görögországgal, még az árnyéka se vetődött ránk polgárháborús veszélyeknek”.11 A szerző szerint a belpolitikai válságok nem szükségesek, és elkerülhetőek lennének. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek ne politizáljanak: „igenis, politizáljon mindenki, de ne igyekezzék akaratát másokra rákényszeríteni”. A külföldi, polgárháborús vagy „csak” jelentős konfliktusokkal terhelt helyzet szembeállítása a magyar demokrácia békebeli nyugalmával nem volt egyedi újságírói fogás a kisgazda napilapban. Egy másik írás szerzője rámutatott, hogy
– majd elsősorban a Szabadságpártot támadta mint olyan ellenzéki pártot, amely nem építő kritikusa a demokráciának.12 A fent idézett mondatok igencsak kétértelműek, egy kétértelmű politikai időszak lenyomatai. Elégé értehetetlen a weimari hasonlat, ha a diktatúra létrehozására törekvő erőként a kicsi Szabadságpártot jelölik meg, amely ténylegesen nem is létezett. Kérdéses persze, hogy vajon a Szabadságpártnak szólt-e az az üzenet, hogy a koalíciós kormányzati formát fenn kell tartani, vagy esetleg egy olyan politikai erőnek, amely a demokráciára hivatkozva más uralmi formát favorizál, és akkora az ereje, hogy tőle függ a koalíciós kormányzási forma megtartása. A weimarizálódás szimbóluma a Szabad Népben is felbukkant. „A magyar köztársaság védelmében” című cikk ilyen módon adott útmutatást a demokrácia értelmezésében az olvasóknak. A szerkesztők ebben kikeltek a „puha demokrácia” ellen, hiszen úgy vélték, hogy „a magyar demokrácia nem lesz pipogya demokrácia, önvédelemre, erélyre képtelen demokrácia, nem lesz weimari demokrácia”.13 A weimari „kép” használata ellentétes a Kis Újságéval. Az utóbbi esetben Weimar a diktatúrához vezető út jelképe, míg a kommunista lapban látszólag csupán a gyenge, kaotikus és konfiktusokkal erősen megterhelt szisztémáé. A kommunista sajtó azt sugallta, hogy az 1947 februárjáig tartó időszak a gyenge demokrácia időszaka volt, de ennek vége: elkezdik kiépíteni az „erős demokráciát”. Megkezdődött tehát a diktatúra (mint az erős kezű demokrácia) legitimizálása. A Szabad Nép március 11-én élesen reagált az Egyesült Államok diplomáciai jegyzékére, amelyben Washington rosszallását fejezte ki a kisgazdák ellen indított baloldali támadás miatt. A cikk kifogásolta, hogy az amerikaiak szerint a kisebbség (a baloldali pártok) akarja befolyásolni a többséget (a kisgazdákat). A jegyzék léte a magyar olvasóközönség előtt bizonyíthatta, hogy az amerikai politika nem tartotta a magyarországi folyamatokat demokratikusnak. A Szabad Nép természetesen ennek ellenkezőjét bizonygatta: „Sajnáljuk, hogy az Egyesült Államok kormánya ilyen helytelenül informált és ilyen kevés megértést tanúsít fiatal demokráciánk élet-halál kérdései iránt” – írta.14 A cikkíró célja az volt, hogy a magyar helyzetet és a kommunisták helyzetét az amerikai ellenzéki pártokéhoz hasonlítsa, valamint hogy a magyar rendszert az amerikai demokráciához hasonló, csak fiatalabb rendszerként definiálja, amelyet a nyugati demokráciáknak támogatniuk és nem bírálniuk kellene. A második amerikai jegyzékre is válaszolt a Szabad Nép. Ez a jegyzék egyértelműen antidemokratikus törekvésekkel vádolta a kommunistákat:
A lap az olvasóknak ésszerű magyarázatot nyújtott:
A Szabad Nép szembeállította továbbá a jegyzék állítását, miszerint a kommunisták „a magyarországi demokrácia fennmaradásának veszélyeztetői”, azzal, hogy pontosan ők védték meg az összeesküvőktől a demokráciát. Az amerikai jegyzék, illetve annak közlése két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a kommunista párt annyira bízott kommunikációja hatékonyságában, hogy szembesíteni merte az amerikai váddal az olvasókat. Másrészt arra, hogy a Szabad Népnek egyre gyakrabban kellett magyaráznia: a magyarországi események nem valamiféle (rendszer)változás, hanem a demokratikus fejlődés egyes állomásai. Az 1945-ös nemzetgyűlés feloszlatásakor megjelentetett írás például bemutatta ugyan a változás folyamatát, de azt szerves fejlődésként, továbblépésként értékelte. Így lehetett eljutni mindenféle megrázkódtatás nélkül az ideiglenes nemzetgyűléstől, amely „a nép demokratikus egységének nemzetgyűlése volt”, az 1945–1947-es nemzetgyűlésen át, amelybe „betörtek a nép ellenségei, és sikerült megbontaniok a demokratikus erők összhangját”, az országgyűlésig, amely „mint már a neve is jelzi, az ideiglenes állapot végérvényes felszámolására, a demokrácia teljes politikai konszolidációjára hivatott”.16
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Támogatónk
Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||
