• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2004 nyár

Új média

Kumin Ferenc:

Részvételi televíziózás

Az alábbi tanulmány elméleti és gyakorlati szempontból elemzi a televíziózással kapcsolatos friss trendet, a „részvételi tévé” fogalmába sűríthető jelenségcsoportot. Olyan megoldások tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek révén a korábban passzív tévénéző általában sms küldésével visszacsatolhat, üzenhet, szavazhat, véleményt nyilváníthat, sőt meg is jelenítheti üzenetét a műsorban a képernyőn. Az interaktív lehetőségek felbontják a televízió klasszikus, egyirányú és hierarchikus kommunikációs struktúráját. A részvételi tévézést e dolgozat a közéleti aktivitás, a politikai részvétel új lehetőségeként vizsgálja, és kitér a területet ma jellemző kereskedelmi, szórakoztató felhasználásokra is. Az elméleti kérdések, a nemzetközi trendek és esetek elemzésén túl ismerteti egy hazai kereskedelmi csatorna, a Magyar ATV részvételi tévés tapasztalatait is.

1. Bevezető

A hagyományos elektronikus médiumok – először a rádió, később a televízió – megjelenése alapvetően formálta át a modern társadalmak közszféráját. Új, sajátos vonásokkal rendelkező kommunikációs csatornák nyíltak meg, amelyek új magatartásformákat kényszerítettek a közélet szereplőire. A politikai beszéd egyidejűsége és egyhelyűsége kibővült, a hagyományos retorikai helyzetek mediatizált, gyakran szerkesztett üzenetek közlésévé alakultak át. A televízió térhódításával megkezdődött a képek uralma, a szavakkal kifejezett tartalom mellett – azt gyakran meg is haladva – kulcsfontosságúvá vált a metakommunikáció, a beszélő megjelenése, tudatos vagy nem tudatos arcjátéka és gesztikulációja.

Az elektronikus média technikai sajátosságai meghatározó módon befolyásolták a rajtuk keresztül folyó kommunikáció minőségét. Az egyirányú, hierarchikus, egy-a-sokhoz struktúra különösen kedvezett a rádiózás hajnalán, a tömegkommunikációval párhuzamosan kibontakozó modern egyeduralmi rezsimeknek, a fasiszta, illetve a kommunista diktatúráknak. Ezek a rendszerek az agitáció és a propaganda egyik legfontosabb eszközét fedezték fel a rádióban, majd később – ekkor már csak az államszocialista hatalmak esetében – a televízióban.

A szűkösségen alapuló és szigorúan ellenőrzött frekvenciagazdálkodás kizárta az alternatív vélemények megjelenését. A szigorúan egyirányú kommunikációs technikából következően a megszólított közönségnek nem volt lehetősége a válaszadásra, tetszése vagy nemtetszése kinyilvánítására. Bár ezeket a lehetőségeket a totális, majd a tekintélyelvű rendszerek tudták szélsőségesen kihasználni, a tömegkommunikáció a többpárti, polgári demokratikus berendezkedésű országok politikusai számára is hasznos eszközt jelentett politikai céljaik eléréséhez. A vita lehetőségének kizárása, a válaszcsatorna technikai hiánya bármilyen rendszerben kedvezett az olyan tartalmú kommunikációnak, amely megkérdőjelezhető állításai okán nehezen állta volna ki a valódi kritika próbáját.

Az 1990-es években azonban olyan új technikai megoldások terjedtek el, amelyek szükségszerűen maguk után vonták a hagyományos telekommunikációs struktúra átértékelését. A digitális forradalommal megszületett és széles körben használatba vett új kommunikációs megoldások megkezdték a hagyományos, passzív televíziózás bástyáinak lerombolását. Az internet, majd a mobil-adatkommunikációs eszközök új magatartásformákat és egyben új közönségigényeket teremtettek. A tartalom tétlen befogadása egyre kevésbé elégíti ki az aktivizálódott nézőket.

E tendenciákat figyelve sokan a televíziózás végéről kezdtek spekulálni. A televízió azonban nem haladható meg olyan egyszerűen, mint ahogy a techno-utópisták közül sokan feltételezték. Ma már egyre többen gondolják úgy, hogy a televízió és a televíziózás fogja „lenyelni”, magába integrálni azokat az új lehetőségeket és a velük kialakuló fogyasztói, nézői szokásokat, amelyeket az internet térhódítása teremtett.

Ebben a tanulmányban azonban nem tekintek ilyen messzire, csupán a rendelkezésre álló tapasztalatok, ismeretek alapján vizsgálom a televízió világát érintő alapvető változásokat. Sajátos módon a televízió technikai módosulása nélkül is meghatározó átalakulási folyamat tapasztalható világszerte, amely a televíziózás alapvető kommunikációs jellegzetességét, az egyirányúságot haladja meg, oldja fel, megnyitva az interaktivitás lehetőségét.

Egyszerű, kis sávszélességet igénylő és kis beleszólási valószínűséget biztosító válaszcsatornaként már hosszabb ideje rendelkezésre áll a vezetékes telefon. Szóban kifejtett, verbális üzenetekkel az interaktivitás szükségszerűen csak nagyon szűkös keretek között valósulhat meg. Az elengedhetetlen verbális képességek és a kellő kurázsi mellett nagy adag szerencsére is szüksége van a betelefonálónak ahhoz, hogy valóban befolyásolni tudja az érintett műsor menetét.

Más típusú, tömegesebb és kevésbé árnyalt telefonos üzenetek feldolgozására alkalmazzák néhány évtizede a számítástechnikai kapacitást használó automata call-centereket. A telefonos üzeneteket itt nem szavakban fejezik ki. A néhány opcióra szűkített vélemények tone üzemmódban a telefon gombjainak használatával fejezhetők ki, a feldolgozást pedig az automata call-centerek végzik.

Ma már számos példa igazolja, hogy a televízió interaktivitásának megteremtésében a mobiltelefonok nagyarányú elterjedése és a GSM-hálózatok legnépszerűbb adatkommunikációs szolgáltatása, az sms hozta a valódi áttörést. A rövid szöveges üzenetek használatának vonzerejét sok elemző próbálta már különböző irányokból megközelíteni. Annyi bizonyosan állítható, hogy a GSM-felhasználók nagy része elsajátította az sms-küldés tudományát, és ma már egy hagyományos telefonhívás természetességével él ezzel a lehetőséggel. Egy sms elküldése gyorsabb és kényelmesebb is, mint a call-center utasításainak követése, a nyak és a váll közé szorított telefonkagyló tartása mellett a nyomógombok bizonytalan nyomogatása.

Az sms tehát sikerre vitte és kiteljesítette a televízió interakciós lehetőségeit. Természetes módon ezzel a lehetőséggel elsőként és elsősorban a szórakoztató műsorok élnek, amelyek legfőbb célja a nézőszám, egyszersmind a bevétel maximálása. Azonban olyan alkalmazásokra is ismerünk példát, amikor az sms-szavazás vagy -üzenőfal a közéleti vita fórumának szerepét tölti be, és – mint ilyen – csírájában a deliberatív elektronikus demokrácia egyik lehetséges funkcióját modellezi. E tanulmány első fejezetében ezeket a lehetséges funkciókat vizsgálom, bemutatva az elektronikus demokrácia olyan minimális megközelítését, amely lehetővé teszi, hogy akár a televíziós sms-szavazások kapcsán is értelmezhetővé váljon ez a fogalom.

Az ezt követő fejezetben nemzetközi kitekintést teszek. Bemutatom a terjedőben lévő „részvételi televízió” fogalmát és az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket. Olyan, precedensértékű televíziós sms-szavazáson alapuló kezdeményezéseket és sikertörténeteket gyűjtöttem össze, amelyek alkalmasak lehetnek hosszabb távú következtetések levonására. Az áttekintő értékelés után egy hazai esetet alaposabban is elemzek: a Magyar ATV élen jár az sms-szavazás és -üzenőfal alkalmazásában, ráadásul az alkalmazási területek túlnyomóan közéleti, és csak kisebb mértékben tisztán szórakoztató jellegűek. Ennek részleteiről és hatásairól a csatorna egyik vezetőjével készítettem mélyinterjút, megkísérelve a műsorkészítői oldal szempontjainak és véleményének feltárását.

A tanulmány központi problémája az, hogy miként értékelhetőek a nézők nagyobb mértékű bevonásának új megoldásai. Csupán múló divatot jelentenek, amelyet a nézők idővel megunnak, vagy inkább egy folyamat első lépései, amelyeket a közeljövőben még nagyobb arányú bevonás, részvételi lehetőség és megváltozó politikai kultúra követhet?

2. Az elektronikus demokrácia új útjain

2.1. Közösségi cselekvés és közvetlen demokrácia

A demokrácia történeti fejlődésével a politikai filozófiai irodalom remekei számtalan megoldást kínáltak a demokratikus politizálás és döntéshozatal gyakorlati megvalósítására. A központi probléma a legtöbb esetben a részvétel biztosítása, ami módot teremt a különböző egyéni értékek és érdekek becsatornázására és aggregálására a közösségi és a politikai döntéshozatalban. Az ókori görög városállamokban a politikai tevékenységre mint minden cselekvések legnagyszerűbbikére tekintettek, amely a háztartástól teljesen elkülönülő köz színterén zajlott. Nagyjából ez a szociográfiai-politikai keret volt az utolsó történelmünk során, amelyben megvalósítható volt – a maga antidemokratikus korlátaival együtt – a közvetlen demokrácia gyakorlása (Arendt, 1958).

Hannah Arendt legfontosabb politikai-filozófiai munkája, Az emberi állapot (The Human Condition) születése idején még nemhogy a call-centerről vagy az sms-ről nem lehetett a szerzőnek ismerete, de még az analóg televíziózás is gyerekcipőben járt. Gondolatai, központi állításai mégis tökéletesen alkalmasak arra, hogy az új, interaktív telekommunikációs médiumokon zajló közéleti aktivitás sajátosságait bemutassuk. Nem szándékozom Arendt munkáját alaposabban ismertetni, csupán azokat a kulcsfontosságú gondolatokat emelem ki, amelyek segíthetnek a közösségi lét és a digitális médiumok kapcsolatának megértésében.

Az emberi állapot központi fogalma a „vita activa”, amelyben benne foglaltatik a különféle tevékenységeknek az emberi élethez szükséges három fő csoportja: a munka, az előállítás és a cselekvés (labor, work, action). A munka révén az ember kielégíti természetes szükségleteit, az előállítás keretében viszont új, tartósan használható tárgyak, eszközök előállításával végezhető magasabb szintű tevékenység. Arendt értelmezésében e kettőtől eltérően egyedül a cselekvés az a tevékenységi forma, amely kizárólag más emberek közösségében jöhet létre.

„A cselekvés megkülönböztethető az előállítástól, amennyiben az előbbi nem lehetséges másoktól elzártan; az elzártság megfoszt mindenkit a cselekvés lehetőségétől. A cselekvés és a beszéd megkívánja mások jelenlétét, épp úgy, ahogy az előállítás is megkívánja a természetes anyagok jelenlétét, és azt a világot, amelyben az elkészült termékek elhelyezhetőek. Míg az előállítás tevékenységét folyamatosan körülveszi az anyagi világ, amellyel kapcsolatban áll, addig a cselekvés tevékenységét a jelen lévő és kapcsolatban álló más emberek tetteinek és szavainak hálózata határozza meg” (Arendt, 1958: 188). ¹

Arendt szavai (más emberek tetteinek és szavainak hálózata) pontosan megfelelnek annak a jelenségnek, amelyet összefoglalóan digitális telekommunikációnak nevezhetünk, és amely napjainkban leginkább az internet formájában ölt testet, de a mobil-adatkommunikáció egyéb eszközei (például az sms és az mms) is egyre nagyobb szerephez jutnak ebben az új kommunikációs térben.

2.2. Közvetlen demokrácia technikai közvetítőkkel

A digitális hálózatokban rejlő újdonság az, hogy az Arendt által megfogalmazott feltételekkel szemben a közösségi cselekvés lehetővé válik magányosan, a többi ember fizikai jelenléte nélkül is. Ehhez olyan médiumok fizikai jelenléte szükségeltetik, amelyek a csatorna korlátainak megfelelően megteremthetik a többi ember jelenlétének illúzióját, így a fizikai jelenlét on-line jelenlétté alakul. A technika fejlődésével az on-line jelenlét hűsége egyre fejlődik. Az sms jelenlegi formájában – amely a legtöbb felhasználó számára ma is kizárólagosan mobil-adatkommunikáció – a szöveges üzenetek alakjában testet öltő jelenlét a jellemező. A sávszélesség jelentős növekedésével és multimedialitás kiterjesztésével (GPRS, mms, 3G) az on-line jelenlét sajátosságai egyre inkább megközelítik a fizikai jelenlétéit.

Melyek azok a sajátosságok, amelyek a közösségi működés szempontjából egyedivé teszik a digitális adatkommunikációt – összehasonlítva olyan korábbi elektronikus médiumokkal, mint a telefon vagy a témánk szempontjából kulcsfontosságú analóg műsorszórás? Tudományos és publicisztikai viták folyamatosan jelenlévő témája ez a kérdés. Akár az internet, akár a mobiltelefonok megjelenésével és elterjedésével nem csupán új az kommunikációs technikáknak, hanem a társadalmi működésnek is eddig ismeretlen, új területei nyílnak meg.

Sokak értelmezése szerint on-line kommunikációról azóta beszélhetünk, mióta telefon van a világon. Először az lépett be a virtuális térbe, aki elsőként bonyolított le egy telefonbeszélgetést, hiszen fizikailag egy távolban tartózkodó másik emberrel társalgott úgy, mintha az a közvetlen közelében lenne. Bár ez a korai médium képes volt az emberek közötti távolság virtualizálására, az egy-az-eggyel (one-to-one) logika elégtelennek tűnik az arendti értelemben vett cselekvésre; valódi közösségi cselekvés a telefon segítségével nem jöhet létre. Az elmélet ugyan nem szól arról, hogy milyen számban kell jelen lenniük a közösség tagjainak ahhoz, hogy a legmagasabb rendű tevékenységi forma megvalósuljon, de annyi bizonyosan állítható, hogy a két személy között zajló elszigetelt kommunikáció nem elegendő bármiféle közösségi döntés legitimálására. A közösségi, politikai cselekvés olyan tettekben és szavakban ölt testet, amelyek többszörös reakciót kívánnak, hiszen ez az egyetlen objektív módja az elhangzó érvek megmérettetésének és az argumentáció racionális továbbhaladásának.

A klasszikus műsorszórás esetében a hallgatóság sokasága adott, de – eltérően a telefontól – a kommunikáció jellemzően egyirányú, az üzenetek a kommunikátortól haladnak a nagy létszámú közönség felé. Ebben a rendszerben a közönség tagjainak nincs lehetőségük arra, hogy interakcióba bocsátkozzanak a kommunikátorral. Így nem valósul meg a reakciók sokasága, amely nélkülözhetetlen az arendti közösségi cselekvéshez. Ennek ellenére távolról sem állítható, hogy az egy-a-sokkal (one-to-many) kommunikációs rezsim eljövetele ne változtatott volna a közösségi, politikai élet arculatán.

A politikai beszéd műfaját kitűnően szolgálta a klasszikus műsorszórás – különösen annak figyelembevételével, hogy az technikailag sokkal nagyobb létszámú hallgatóság elérését tette lehetővé, mint a közvetlen, élőszóban elhangzó beszéd, amely technikai közvetítés nélkül is többnyire az egy-a-sokkal logikát követte. A változás egyik legfontosabb szempontja azonban a közönség reakcióinak teljes kiiktatása, hiszen – dacára annak, hogy egy tömegrendezvényen a szónok a fő kommunikátor, és ezzel meghatározható az üzenetek kitüntetett áramlási iránya – a közönség felől válaszreakciók érkezhettek a beszélő felé, és ez bizonyos határok között befolyásolhatta annak szavait, egy sajátos, aszimmetrikus párbeszédet hozva létre. A rádió, majd később meghatározó mértékben a televízió így nagyon kényelmes és jól használható szónoki csatornát jelenthetett a politikusoknak. A közönség esetleges negatív reakciói technikailag elszigeteltek maradtak, a kommunikátor szabadsága megnőtt, a szónoklás művészete pedig sokat veszített korábbi jelentőségéből.

A megfelelő kommunikációs struktúra megléte csupán részben biztosít megfelelő környezetet a közvetlen demokrácia eljárásainak gyakorlatba való átültetéséhez. A gyakran idézett, sok szempontból tévesen ideáltipikusnak tételezett ókori görög városállamokban megvalósuló modell reprodukálásához nem elegendő a résztvevők közötti távolságot áthidalni. A résztvevők számosságát tekintve is más nagyságrendek jellemzik a mai közösségeket. A decentralizált, interaktív kommunikációt biztosító infrastruktúrát éppen ezért még megfelelő számláló- és rendezőkapacitással is ki kell egészíteni, hogy a tömegesen érkező üzenetek, szándékok, akaratok sokaságából értelmezhető kimenetek keletkezzenek. A kommunikációs hálózat léte mellett a digitális közösségi cselekvésnek az a képesség is peremfeltétele, hogy a nagyszámú résztvevő tettei és szavai valamilyen módon aggregált, a közösség minden tagja számára potenciálisan érthető üzenetekké alakuljanak.

2.3. Képviseleti demokrácia és a részvétel kérdései

A görög poliszok világa mellett az újkori demokratikus elmélet tanai igyekeznek megoldást kínálni a politikai részvétel problémáira. John Stuart Mill Considerations of Representative Government (1991) című munkájában azt tekinti elsődleges célnak, hogy minél nagyobb tömegeket lehessen bevonni a politikai döntéshozatalba, és ezt egyedül a választott képviselet útján tartja megvalósíthatónak. Ez a szemlélet mára a világ azon részén, amely elfogadta a centrumországok által diktált demokratikus rezsimet, gyakorlatilag paradigmává vált. Országonként változó kultúrájuk van ugyan az alkalmi népszavazásoknak, amelyek kapcsán egyes kérdésekben a szavazók közvetlen döntést hozhatnak, a döntések túlnyomó többségét mégis minden demokratikus állam a választott képviselőkön vagy a nem választott adminisztráción keresztül, tehát indirekt módon hozza.

A közvetett és a közvetlen demokrácia elméletét tanulmányozva két elméleti szélsőpont határozható meg. Az egyik a tökéletes vagy abszolút képviseleti demokrácia, amelyben a választók részvétele és döntése kizárólag képviselőik személyének kiválasztására korlátozódik. Ebben az ideáltípusban az értékek és az érdekek érvényesítése úgy zajlik, hogy a választó tájékozódik a képviselőnek jelölt személyek várható magatartásáról, és felbecsüli, hogy az mennyiben felel meg az általa preferált modellnek. A személy megválasztása után viszont az előre meghatározott kormányzati-parlamenti ciklus lejártáig aláveti magát képviselője döntéseinek, és ha választása hibásnak bizonyult, azt a következő rendes választások alkalmával korrigálja. A másik szélsőpont a tökéletes vagy abszolút közvetlen demokrácia, amelyben csak azok a döntések tekinthetők legitimnek, amelyeket a közösség közvetlen módon megerősített, azaz praktikusan valamennyi döntést népszavazással hagy jóvá (Budge, 1996).

A mai modern demokráciák többsége valahol e két szélsőpont között helyezkedik el. A tökéletes képviseleti modelltől való eltérést a jelen politika világának legjellemzőbb aktorai, a pártok eredményezik. A kormányzati szerepért versengő pártok ugyanis egységes politikai megoldást kínálnak a zászlajuk alatt induló valamennyi képviselőjelölt nevében. Így a mai választási gyakorlatról a legtöbb esetben elmondható, hogy szavazáskor sokkal inkább a pártprogramokban foglalt konkrét ügyek kapcsán, mintsem a jelölt személyét mérlegelve születik meg a döntés. Ez a gyakorlat elmozdulást jelent a tökéletes képviseleti modelltől, hiszen a de facto pártokra való szavazással lehetőség kínálkozik a választóknak arra, hogy közvetlen döntést hozzanak olyan ügyekről, amelyeket a versengő pártok programjukba foglaltak.

Ez a gyakorlat azonban meglehetősen erősen korlátozza a közvetlen döntéshozatalt. Ennek egyik fő oka a pártprogramok csomagjellege. A pártokra adott vokssal a választóknak a különböző programokban megtalálható valamennyi szakpolitikai elemre áldásukat kell adniuk, holott könnyen lehet, hogy számukra – értékeiknek és érdekeiknek megfelelően – az egyik szakpolitikai területen az egyik, míg a másikon egy másik párt kínálja az optimális megoldást. A másik probléma a pártok kapuőri funkciójában érhető tetten: eleve csak olyan ügyek kapcsán kínálnak alternatívát, amelyeket a külvilág felől érkező számtalan igény közül érdemesnek találnak arra, hogy politikai napirendjük részévé tegyék. Számtalan, az egyén számára kardinális probléma rekedhet ki így teljesen a politika világából, ezért a pártra adott voks gyakorlatilag nem teremt módot sok igény kielégítésére.

2.4. Új minőség a képviseleti demokráciákban

Az interakció lehetősége, a válaszcsatorna megjelenése ezen a területen jelenthet újdonságot a jelenlegi gyakorlathoz képest: a politikai döntéshozatali folyamatban éppen a kapuőri funkció merevéségét oldhatja. Erre például az sms-nek az a tulajdonsága teremt lehetőséget, hogy e technológia olyan, eddig nem rendelkezésre álló potenciált képvisel, amelynek köszönhetően gyakorlatilag bármely felhasználó – jelen kontextusban politikai cselekvő – nagyon nagy nyilvánosság számára juttathat el üzeneteket, így az intézményesült kapuőröket megkerülve saját ügyét is a politikai diskurzus tárgyává teheti. Persze mindez megint csak elméleti ideáltípus, hiszen csak a technikai potenciál garantált, az üzenetnek nagyon sok feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy valóban politikai szinten is értelmezhető hatást váltson ki.

Amint arról már korábban is szó esett, az elektronikus demokrácia úgy visz új minőséget a meglévő demokratikus struktúrába, hogy új módszereket kínál az egyéni résztvevők politikai cselekvései, követelései vagy szavazatai aggregálására. Rosa Tsagarousianou a következő pontokban foglalja össze számos tanulmányozott elektronikus demokrácia közös sajátosságait:

• a társadalmi szereplők szemében a kezdeményezés és a részvétel ezekben a rendszerekben felfrissíti és új élettel tölti meg a demokratikus politizálást, amely számos oknál fogva elveszítette vonzerejét és dinamizmusát;
• jellemzően helyi vagy regionális szinten jön létre, városi vagy elővárosi közösségekhez kapcsolódva;
• a széles körben elterjedt, hasonló technikai megoldású kommunikációs infrastruktúra szolgál alapjául (Tsagarousianou, 1998).

Az sms szempontjából különösen érdekes lehet az utolsó kritériumot megvizsgálni. Mára elmondható, hogy a fejlett világ GSM-hálózatokat választó lakosságának többsége azonos eséllyel fér hozzá ehhez a kommunikációs infrastruktúrához. Ennek a jelenségnek két alapja van. Egyrészt ma már szinte kizárólag olyan készülékek vannak forgalomban ezeken a területeken, amelyek képesek sms-t küldeni és fogadni. Másrészt a felhasználók jelentős része megtanulta használni ezt a funkciót, az sms-kommunikáció a beszédalapú kommunikációhoz hasonló, alapvető készséggé vált. Ezzel az sms vonatkozásában elmondhatjuk, hogy az elektronikus demokrácia kibontakozásának legfőbb ellenségeként aposztrofált digitális megosztottság jelensége – legalábbis a fejlett világon belül – egyre kisebb mértékben érvényesül. A globális szinten jelentkező digitális megosztottság természetesen továbbra is napirenden van még az sms kapcsán is (Norris, 2001). ²

E ponton az elektronikus demokrácia minimális megközelítéséből kiindulva célszerű a gondolatainkat továbbépíteni. A megközelítés minimalitása elsősorban abban ölt testet, hogy számos olyan tulajdonságot nem követelünk meg az elektronikusan zajló demokratikus működéstől, amely a „normális” demokratikus működésben meghatározó, így nem kérjük számon a tömeges és arányos részvételt, az intézményesített döntéshozatali mechanizmusokat stb. Ilyen feltételek között egy közösség „elektronikus demokráciája” gyakorlatilag nem is kíván a valóságos térben is létező, személyes kapcsolatot, fizikai rendszert.

Éppen ezért az sms révén interaktívvá tett politikai kommunikáció kontextusában használt e-demokrácia-definícióm a következő: on-line mediatizált, strukturált, érveken alapuló, közösségi ügyekről szóló nyilvános beszéd, amelyben a közösség többsége azonos súlylyal – potenciálisan – részt vehet, illetve a közösség vezetői maguk is a nyilvános beszéd részeseivé válhatnak, és megfontolják annak tartalmát döntéseik meghozatalában. Ez a megközelítés összhangban áll az elektronikus demokráciáról gondolkodók fősodrának véleményével, amely szerint az interakció technikai lehetőségének megjelenése magasabb szintű, intenzívebb és tartalmasabb konzultációt kínál választók és választott politikai képviselőik között, ami optimális esetben mindkét csoport hasznára válhat (Coleman, 2002).

Végezetül érdemes lehet a politikai kommunikációtól független, választásokon használt alkalmazásoknak is néhány szót szentelni. Ismertek már példák arra, hogy az sms politikai funkciója nem merül ki csupán a vélemények strukturált cseréjében, hanem maga a konkrét döntéshozatal is ezen a médiumon keresztül zajlik egy adott demokratikus választás keretében. 2002 májusában Nagy-Britanniában a liverpooli és a sheffieldi helyi választásokon a szavazóknak lehetőségük volt kísérleti jelleggel sms-ben voksolni. A próba egy olyan sorozat része, amelyben különböző elektronikus médiumok (digitális tévé, internet, call-center) felhasználásával próbálják a szavazókat nagyobb arányú részvételre buzdítani. Az így összegyűjtött tapasztalatokat végül arra szeretnék felhasználni a brit választási szakemberek, hogy évek múltán, várhatóan 2006 után országszerte lehetővé váljon egy teljesen elektronikus alapon lebonyolított általános parlamenti választás (www.cellular.co.za).

Az ilyenfajta ambiciózus elképzelésektől ma még a világ legtöbb demokratikus rezsimjében meglehetősen nagy a távolság, hiszen mind technikai, mind jogalkotási értelemben számos megoldatlan kérdés áll még a döntéshozók előtt. Tanulmányom további részében a jelen lehetőségeit vizsgálom, értékelem. Ezek természetes módon még nagyon távol esnek azoktól az ideális vagy az azt közelítő megoldásoktól, amelyek kapcsán egyáltalán érdemes elektronikus vagy mobildemokráciáról beszélni. Mindazonáltal a következőkben tárgyalt esetek meggyőződésem szerint alapját képezhetik egy olyan fejlődési folyamnak, amely néhány éven belül fontos változásokat eredményezhet a politikai részvétel terén és a képviseleti demokrácia egészének működésében.

3. Részvételi tévé: új sikertörténet?

Körültekintve a nagyvilágban vagy akár a magyar médiaterepen, alapvető átalakulások szemtanúi lehetünk a televíziózás világában. Miként változtak a televíziózási szokások az elmúlt időszakban? Milyen technikai, telekommunikációs újdonságok tették lehetővé ezeket a folyamatokat? Mi lehet mindebből a televíziós műsorszolgáltatók számára a tanulság, és mit tud mindehhez a mobil-telekommunikáció a maga technikai eszközeivel hozzátenni? Végül: miképp terjeszthetők ki ezek a lehetőségek a közszolgáltatás, a közösségi cselekvés realitásaiban?

3.1. A részvételi tévé világsikere

A televíziós szakemberek világszerte új fogalommal ismerkednek: ez a részvételi tévé (participation TV). A terminus egy olyan jelenséget takar, amely a szakemberek által már oly sokszor anticipált médiakonvergencia első valódi, tömegesen jelentkező, társadalmi méretű és hatalmas üzleti sikert is hozó manifesztuma. A részvételi tévé integrálja ugyanis a televíziós műsorszolgáltatást és az egyszerű adatátvitelre szolgáló, népszerű mobil-telekommunikációs szolgáltatásokat, leginkább a szöveges alapú sms-t és újabban már a multimédia-képes mms-t is. Bár maga a kifejezés az óvatlan szemlélőben valamilyen mediatizált részvételi demokratikus folyamat kibontakozásának képét keltheti, valójában ma a meglehetősen egyszerű és üzletileg magasan motivált szórakoztató felhasználás a jellemző; elsősorban a televíziós showműsorok menetét befolyásoló sms-szavazások fémjelzik az új televíziós sikerhullámot. Ennek illusztrálására álljon itt néhány példa:

• Egyesült Királyság: a Big Brother 3 című showműsor kapcsán 13 millió emelt díjas sms-t küldtek és 12 millió emelt díjas telefonhívást kezdeményeztek a nézők;
• Hollandia: teljes zenei tévécsatornák alkalmaznak integrált drótnélküli interaktív megoldásokat, hatalmas siker az mms-alapú fotochat, azaz a szöveges üzeneteket saját fotókkal kiegészítő interaktív társalgás;
• Fülöp-szigetek: televíziós játékokra szakosodott csatornák játékosait emelt díjas sms-ekkel lehet irányítani, a bekapcsolódó távoli nézők átlagosan 20 sms-t küldenek adásonként;
• Németország: a tisztán televíziós chatprogramként működő csatorna naponta 180 ezernél több emelt díjas sms-t fogad;
• Egyesült Államok: 2002-ben az American Idol című vetélkedő döntőjéhez kapcsolódóan több mint 2,5 millió alapdíjas szöveges üzenetet küldtek a nézők; 2003-ban hasonló számban küldtek emelt díjas sms-eket az All My Children című szappanopera keretében lebonyolított Sexiest Man in America (Amerika legszexisebb férfija) vetélkedőre;
• Írország: a mindössze hárommillió lakosú ország You’re a Star (Sztár vagy) című televíziós vetélkedője döntőjében a csupán három órán át tartó szavazási idő alatt 1,2 millió szavazat érkezett, ebből 800 ezer sms (www.cellular-news.com és www.participationtv2003.com).

Természetesen hasonló példákat már a magyar televíziózás is produkált, még ha a számok nem is ilyen impozánsak. A leglátványosabb eredményeket ebben az esetben is a valóságshow-k műfaja hozza. A nemzetközi irodalom nem tesz említést kevésbé szórakoztató, inkább közéleti jellegű felhasználásokról, ám bizonyára ilyenre is akadnak példák szép számmal világszerte. A magyar televíziós gyakorlatban több olyan, a hírműfajjal és a közélettel összefüggő sms-szavazás ismert, amely már túlmutat a vetélkedők és a valóságshow-k öncélú keretein. A következő fejezetben közelebbről bemutatandó Magyar ATV esete jól példázza az interakció közéleti környezetbeli funkcióját is.

3.2. A részvételi tévé technikai infrastruktúrája

Tanulmányom céljai között nem kapott prioritást a rentabilitás vagy az üzleti sikeresség elemzése. Van azonban egy fontos szempont, amelyet mindenképp érdemes figyelembe venni a terjedő emelt díjas visszacsatolási lehetőséget kínáló televíziós szolgáltatások kapcsán: a televíziónézők olyannyira igénylik a részvétel lehetőségét – akár a szórakoztató, akár a közéleti műsorok esetében –, hogy ezért tömegesen hajlandók akár emelt díjat is fizetni. Ez nagyon fontos üzenet a televízió jövőjét meghatározni kívánó valamennyi gondolkozó számára. Az egy-a-sokhoz modell kimerülése, túlhaladottsága ebben a trendben is világossá válik, és jól látható, hogy az interaktivitást biztosító technikai megoldások üzembe állítása lehet a sikeres folytatás kulcsa.

A ma kibontakozó trend jól igazolja az e-demokráciára vonatkozó és az előző fejezetben már idézett egyik feltételt, amelynek értelmében a tömeges részvétel alapjául a széles körben elterjedt, hasonló technikai megoldású kommunikációs infrastruktúra szolgál (Tsagarousianou, 1998). Jelenleg a világ fejlett térségeiben a mobiltelefon elterjedése jellemzően meghaladja az 50 százalékot, de a legfejlettebb területeken az ennél jóval erőteljesebb penetráció sem ritka. Bár az sms-küldés szokása elsősorban a GSM-szabványt választó európai és távol-keleti országokban vált abszolút sikerré, lassan a kulcsfontosságúnak tekinthető Egyesült Államokban is – jelentős késéssel ugyan – teret nyer ez a mobilkommunikációs forma (index.hu) ³. Az sms sok szempontból tökéletes médiuma a tömeges visszacsatolásnak:

• a ma forgalomban lévő valamennyi (GSM) készülék képes a küldésre és fogadásra;
• egyszerűségénél fogva a műszaki téren kevésbé képzett felhasználók is képesek a használatára;
• a fogadó oldalán könnyen, gyorsan és egyértelműen feldolgozható az elküldött üzenet tartalma, annak szöveges mivolta miatt;
• a véges számban rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat nem terheli túl a rendkívül kis adattartalmú és sávszélesség-igényű üzenetek tömege.

Az sms-nek köszönhetően tehát a hagyományos, analóg műsorszórási elven működő televíziózást is új trendek uralják, amelyek – tartalmuktól független – közös nevezője az interaktivitás fokozott igénye. Érdemes lehet azonban kitekinteni a televíziózás közeli jövőjére, a földi sugárzású digitális televíziózásra (DVB-T) is, amely néhány éven belül teljes egészében felválthatja a mai analóg sugárzást. Egy dán cég nemzetközi felmérést készített a DVB-T kapcsán felmerülő igényekről a különböző érintett csoportok (műsorkészítők, műsorszórásban, frekvenciagazdálkodásban érdekeltek) körében (1. ábra).

1. ábra: Fontos-e az interaktivitás?

Forrás: www.ero.dk

A felmérés vizsgálta, hogy a válaszolók milyen jelentőséget tulajdonítanak a válaszcsatorna meglétének, azaz az interakció lehetőségének. Amint az 1. ábra is mutatja, elsöprő többségben voltak azok, akik szerint fontos a válaszcsatorna alkalmazása, azaz az interaktivitás megteremtése. Mivel ebben a vonatkozásban láthatóan nincs vita az érdekeltek között, a felmérés a továbbiakban azt vizsgálta, hogy milyen kommunikációs technológiával kívánják a válaszcsatornát kialakítani. A 2. ábra szemlélteti, hogy a már ismertetett analóg televíziózás berkeiben kibontakozó trenddel összhangban, a DVB-T válaszcsatorna kapcsán is elsődleges fontosságú a GSM, illetve a harmadik generációs (3G) mobiltelefon, míg a fix telepítésű megoldások (xDSL) és a digitális televízió technikai keretén belül megvalósuló válaszcsatorna (DVB-RCT) háttérbe szorulnak.

2. ábra: Válaszcsatorna-technológiák

Forrás:www.ero.dk

Bármelyik válaszcsatorna is fogja végül biztosítani a DVB-T interaktivitását, a közösségi alkalmazás tekintetében több fontos szempontot is meg lehet nevezni. A DVB-T-szabvány lehetővé teszi adatok átvitelét is, így tulajdonképpen egy irányból nagy sávszélességen áramolhat az információ a felhasználó felé, miközben neki magának korlátozott sávszélességű válaszcsatorna áll rendelkezésre. Ez az aszimmetria viszont nem ellentétes a közösségi cselekvés vagy a közszolgáltatások világával. Az aszimmetrikus információáramlás éppen hogy jellemző az interneten jelenleg is elérhető elektronikus demokráciamodellekre. Amennyiben az előző fejezetben bevezetett minimális e-demokrácia-definíciót alkalmazzuk, a legtipikusabb ilyen irányú alkalmazás gyakorlatilag egy sokszereplős vita, ahol valamennyi fél látja a többiek hozzászólását, amelyet esetleg valamilyen módszerrel értékelhet. Egy ilyen kommunikációs rendszerben – feltételezve, hogy mindenki éppen azonos mértékben vesz részt a vitában – pontosan annyival több a befelé áramló információ a kifelé áramlónál, ahány tagja van a diskurzusnak. Nagy létszámú közösség esetén ez egészen komoly aszimmetriát eredményez, és ez így marad még akkor is, ha – a valósághoz jobban közelítve – feltesszük, hogy nem mindenki vesz részt azonos súllyal.

Jól látható tehát, hogy az a technikai infrastruktúra, amely a televíziózás interaktivitását lehetővé teheti, szolgálatba állítható a közösségi cselekvés speciális igényeinek megfelelően. Ezzel a hagyományos tévé közönsége sokkal inkább bevonható a közösségi folyamatokba; aktív, cselekvő állampolgárrá válhat.

4. Magyar csírák: az ATV esete

4.1. Az első kísérletektől az sms-szavazásig

Amint erről az előző fejezetben is említést tettem, a magyar televíziós kínálatnak a közéleti interaktivitás szempontjából a Magyar ATV az egyik legérdekesebb darabja, amely mára már komoly „interaktív hagyományokat” tudhat a háta mögött. 2000 decemberében indult a Ma Este című közéleti műsorsorozat, amely eleve interaktivitásra épült, elsősorban a nézők élő adásban elhangzó telefonhívásaira. Ezekkel a szokásos „bajok” adódtak: némely hívás személyeskedő, durva vagy ostoba volt, eltért a tárgytól, megzavarta a műsor menetét, sértő volt a szereplőkre és más nézőkre nézve. Ezért elég hamar felmerült az igény, hogy ezt a formát egészítsék ki más megoldásokkal. Az első ilyen az e-mail volt, a második az ATV honlapján a chatrovat. Ma már az élő telefonhívást teljesen idejét múltnak nyilvánították, csak a legritkábban veszik igénybe.

2002 februárjától, a Soros Alapítvány által támogatott Magyarország ma című műsorsorozatban jelent meg először az sms mint médium, de még nem szavazási, hanem véleményközlési eszközként. A sorozat célja a választásokra való felkészítés, a programokkal kapcsolatos tájékoztatás volt. A vitaműsorokhoz véleményeket küldhettek a nézők, és ezek közül az érdekesebbeket teljes képernyős inzert formájában bemutatták. Ez az első „kísérlet” alapdíjas volt.

2003. szeptember 1-től vált az sms-szavazás emelt díjassá, előtte másfél éven át ingyenes volt a szolgáltatás. Jelenleg nincs olyan felmérés a Magyar ATV birtokában, amely pontosan mutatná az emelt díj bevezetésének hatásait, de az a jelek szerint nem csökkentette az aktivitást. A közönség különösebb megjegyzés vagy tiltakozás nélkül vette tudomásul a magasabb tarifa bevezetését. A második hónapban megduplázták a díjat, de ez sem járt az üzenetmennyiség komolyabb visszaesésével, a bevétel pedig nőtt.

Az a tapasztalat erősödött meg a televízió munkatársaiban, hogy ha valaki nagyon akar szavazni vagy véleményt mondani, akkor megteszi, a díjtól is függetlenül. Ebből természetesen az is következik, hogy a szavazók feltehetően a jobb módú rétegekből kerülnek ki, akik egy még elfogadható határig képesek követni a díjemelést, vagy pedig céges telefonról küldik üzeneteiket, tehát a költségek nem őket terhelik. A számok visszakeresése azt mutatja, hogy az üzenetek közel fele ilyen készülékről érkezik. Az érdekes és nehezen magyarázható jelenségek közé tartozik, amikor egy állami vállalat vagy intézmény telefonjáról kormányellenes üzenet fut be, vagy amikor a baloldali párt nevén regisztrált telefonról jobboldali hozzászólást küldenek.

További érdekes megfigyelés, hogy – dacára a brutálisan megemelt tarifának – a focimeccsek alatt ugrásszerűen nőtt a vélemény típusú üzenetek száma. Itt egy nagyon erős lelki kötődés figyelhető meg, hiszen temérdek üzenet csak annyiból állt, hogy „Hajrá Fradi!”. Bizonyos tehát, hogy vannak olyan témák, ügyek, műsorok vagy személyek, amelyek és akik feltétlenül érdeklődést keltenek. Ugyanez figyelhető meg a napi kérdésekre adott válaszok esetében is. Ha a kérdés nem túl mély, de kellően provokatív, akkor a vélemények számának növekedése pregnáns, míg „komoly” közéleti kérdéseknél erősen visszaesik.

4.2. Sms: az üzenőfal és a szavazás mindennapjai

Az átlagos napi szavazatszám, hozzászólásszám nehezen határozható meg. A minimum 900–1000 körüli, és a napi végeredmény – a műsorok tartalmától, a vendégektől, a felvetett kérdésektől függően – elérheti a több ezret, egyes esetekben akár a tízezret is. Mostanra mind az sms-sel történő szavazás, mind az sms-üzenőfal díja üzenetenként egységesen 240 Ft + áfa lett. A rendszer nem tiltja a többszörös szavazást, mert ez a szolgáltatás – lévén a Magyar ATV kereskedelmi műsorszolgáltató – elsősorban üzleti vállalkozás, alapvető céljai között a bevétel növelése is jelen van. Mivel az ATV soha nem tett olyan kijelentést, hogy felmérései reprezentatívak, sőt, a közvélemény-kutatás kifejezést is kerüli, elfogadható a többszöri szavazás is. Mindazonáltal a többszörös szavazás nem tekinthető jellemzőnek. Vannak „notórius” üzenők, akik szavazatukat vagy véleményüket többször is elküldik, de üzeneteik száma nem haladja meg a négyet-ötöt, arányuk pedig nem haladja meg az összes üzenetek öt százalékát.

A telefonszámok alapján a televízió munkatársai nem tudnak jellemző törzsközönséget beazonosítani az egyes sms-műfajokban. Ilyen felmérést nem végeznek, de valószínűleg nem is lenne értelme. A telefonszámok alapján ugyanis nem feltétlenül azonosítható az üzenet küldője. A már említett céges telefonokon túl a magántelefonok esetében sem tudható, hogy az üzenetet a családfő, a feleség vagy a gyerek küldte-e. A rejtvényfejtők körében például olykor kifejezetten „nyomozni” kell a nyertes megfejtő után. Önmagában a telefonszámot az ATV szakértői tehát alkalmatlannak tekintik a küldő személy azonosítására. ⁴

Az sms-üzenőfal-szolgáltatásnál a beküldött üzenetek az adás alatt a képernyő alján futó szövegben jelennek meg. A televízió saját moderálási elvei szerint szűri a hozzászólásokat. Ezek lényege, hogy minél több üzenet jelenjen meg, mert az növeli a nézők „harci” kedvét, üzenőhajlamát. Megfigyelhető, hogy amint megjelenik néhány vélemény, azonnal érkezik rájuk reakció, és a nézők kvázi chatet folytatnak egymással, gyakran már elszakadva az éppen adásban szereplő témáktól. A moderálás tehát a durva, ízléstelen, pornográf, személyeskedő, hamis információt tartalmazó, uszító, rasszista kijelentések kiszűrésére szorítkozik. Természetesen ennek végrehajtásában néha adódnak hibák, de ezek nem tekinthetők számottevőknek.

4.3. Az új eszköz műsorkészítésre gyakorolt hatásai

Az interaktivitás lehetősége nagyban befolyásolja az egyes műsorok tartalmát, különösen a műsor menetét, hiszen a nézőktől érkező jó kérdések, érdekes felvetések nemegyszer adnak olyan új fordulatot az adásnak, amelyet előre nem lehetett eltervezni. Gyakran előfordul például, hogy a riportban emlegetett politikus „névvel és lakcímmel” sms-t küld a műsorba, és a vita máris új irányt vesz. Elképzelhető, hogy az ATV hamarosan olyan műsort indít, amely kifejezetten sms-re épül, tehát a műsorba hívott vendég kvázi sms- chatet folytat a nézőkkel. Ez a műsorforma rendkívül kis költséggel jár, nagy bevételt hoz, és sok európai országban már most nagyon népszerű.

A képernyős munkatársak kedvelik az sms-t, mert élénkíti a műsort, és gyakran nekik is új támpontot, szempontot nyújt. Sőt, nem egyszer ki is húzza őket a csávából, ha egy beszélgetés elakad. Ennél jóval érdekesebb a politikusok hozzáállása. Egyesek kifejezetten élvezik, és miközben beszélnek, folyamatosan követik, olvassák az üzeneteket, és külön kérés nélkül is azonnal reagálnak. Ilyen például Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó és Surján László. Ők eleve úgy készülnek az ATV-s szerepléseikre, hogy bekalkulálják ezt a körülményt.

A legtöbb politikus közömbös, még nem tanult meg élni ezzel az eszközzel. Természetesen kialakult az elutasítók köre is, akik kifejezetten kérik, hogy az ő szereplésük alatt ne fussanak üzenetek, mert rosszak a tapasztalataik, sértőnek találják őket (bár valószínűleg egyszerűen csak a presztízsüket féltik egy-egy érdesebb megjegyzéstől). Ilyen például Jánosi György és Simicskó István. A nagy átlag tehát elfogadja és tudomásul veszi, de várhatóan nőni fog az elutasítók száma, attól függően, hogy politikai-szakmai környezetük, baráti körük, családjuk mit mond nekik az sms-ekről az adás után.

Összegezve a Magyar ATV munkatársainak eddigi tapasztalatait, elmondható, hogy az interaktivitás a mai televíziózás egyik legfontosabb követelménye. Tehát nem divat, hanem a jövő útja. Ennek csak egyik eszköze az sms, amely lehetőséget nyújt a nézők azonnali véleménykifejezésére. Inkább a módszer fejlődésére, mintsem a most szárnyra kapott részvételi televíziós hullám kifulladására lehet számítani. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az sms-technológia egy sor további interaktív lehetőséget is kínál, amelyet idővel egyre többen vesznek majd igénybe. Például már ma sincs technikai akadálya annak, hogy egy adott kód sms-ben történő elküldése után a műsorszolgáltató által üzemeltetett szerver feltöltsön a néző telefonjára egy kívánt műsort, hírt vagy más televíziós szolgáltatást.

Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a negatív tényezőket sem, amelyek árnyalják a televíziók sms-korszakának, a részvételi tévé kibontakozásának mai képét. Bár ebben a fejezetben a bemutatott televízió esete közéleti és tartalmi párhuzamba hozható a politikai részvétellel, a külföldi és a hazai példák túlnyomó többsége is azt mutatja, hogy az új eszközt a legnagyobb sikerrel a meglehetősen alacsony intellektuális színvonalú szórakoztatás körében alkalmazzák. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kereskedelmi televíziók – még közéleti tartalom esetén is – elsősorban az emelt díjas sms-ek számának maximálásában, nem pedig a szavazások arányossá és igazságossá tételében érdekeltek. Így csupán jelentős nézői nyomás esetén lehet arra számítani, hogy az „egy voks–egy telefonszám” elve egyáltalán érvényesülhessen. Végül azt is érdemes figyelembe venni, hogy a politikai véleménynyilvánításban elsősorban a politika cselekvő résztvevői érdekeltek – akár még emelt díjjal is. A néző és a műsorkészítő így sosem lehet teljesen biztos abban, hogy az sms-ek milyen arányban tükröznek valódi közönségvéleményt, és mennyiben van szó az egyes pártok szervezett, esetleg professzionálisan űzött kommunikációs akcióiról, üzeneteiről.

5. Összegzés: új tévés korszak küszöbén?

Marketingterminológiával élve a hagyományos televízió mint termék elérte termékélet-ciklusának utolsó, lefelé ívelő szakaszát. A televíziózás mint jellemző emberi tevékenység azonban távolról sem hanyatlik, hanem sikeresen igazodni látszik a technológia teremtette új nézői szokásokhoz, igényekhez. A maga szűkre szabott korlátai közül más, újonnan tért hódított, termékéletciklusuk első felében járó eszközök – különösen a mobiltelefon – bevonásával, integrálásával tör ki hagyományos funkcióiból, és talál magának új szerepet nem csupán a szórakoztatásban, hanem a közélet alakításában is.

Tanulmányom első felében – a politikai filozófia néhány klasszikusának gondolatait is felhasználva – azt a potenciált vizsgáltam, amely a digitális forradalom által a fejlett világ rendelkezésére bocsátott új eszközökre támaszkodva változásokat hozhat a társadalom működésében, a közösségi döntéshozatalban, a politikai cselekvésben. Egy olyan, minimális elektronikus demokráciamodellt állítottam fel, amely alkalmas lehet arra, hogy keretein belül az interaktívvá tett televíziózás hatásai is értelmezhetővé váljanak. Megállapítottam, hogy azok a technikai lehetőségek, amelyeket leginkább a kis sávszélességű sms-válaszcsatornával szemben áramló nagy sávszélességű műsorfolyam jellemez, alkalmasak lehetnek a közösségi, politikai részvétel kialakítására, amely eredendően hasonló kommunikációs logikát követ. Szemben az elektronikus demokrácia egyéb lehetséges felületeivel – elsősorban az interneten keresztül kapcsolódó személyi számítógépekkel –, a televízió és az sms közös alkalmazása, az eszközök nagyfokú hozzáférhetősége és egyszerű felhasználhatósága okán megvalósulhat az ideálisnak tételezett, kiegyenlített technikai megoldásokon alapuló, tömeges kommunikációs infrastruktúra.

A részvételi tévé fogalmát bevezető következő fejezetben áttekintő jelleggel nemzetközi példákat kerestem az sms és a televíziózás összekapcsolásából születő új kezdeményezésekre. Megállapítottam, hogy a nemzetközileg is jegyzett, sikeres precedensek kizárólag a szórakoztatás világához tartoznak. Ebben a körben – amint az a hazai valóságshow-k példájából jól ismert – elsősorban a vetélkedők, kvízjátékok szereplőinek értékelését végezhetik el a nézők sms-szavazással, a műsor további menetét is meghatározva. Egy másik, hasonlóan erőteljes és sikeres alkalmazási területnek tekinthető az üzenőfal-funkció különböző megvalósítási formákban. Ebben a körben már szerepet kaphat a multimédia-képes mms is, amely révén az interakcióban a felek már nem csupán gondolataikkal, üzeneteikkel, hanem saját arcképükkel is részt vehetnek. Az interakció lehetőségének fontosságát a digitális televíziózás kapcsán készült felmérés eredményeivel is alátámasztottam. Az sms fölényét nem csupán ez a felmérés igazolta, de azok az adatok is, amelyek azt mutatták, hogy az sms-felhasználás területén relatív lemaradásban lévő Egyesült Államokban is az elmúlt évek komoly televíziós és üzleti sikereket hoztak a nézők ily módon való bevonására építő műsorok.

Hazai pályára érkezve részleteiben mutattam be a televíziós interaktivitás egyik legfontosabb résztvevője, a Magyar ATV ez irányú tevékenységét. Ez az eset témánk szempontjából azért kiemelkedő, mert ennél a csatornánál mind az sms-szavazás, mind az sms-üzenőfal eszközét zömmel nem a valóságshow-kra jellemző, öncélú szórakoztatásra kínálják fel, hanem közéleti kérdések megvitatására, értékelésére. A tévé politikai műsorainak közönsége így – természetesen korlátok közé szorítva – részt vehet a közéleti vitákban, konkrét kérdéseivel vagy szavazatával is alakíthatja a műsor menetét, cselekvő részesévé válik az eseményeknek. Demokráciamodellnek az ATV által kínált szolgáltatások természetesen csak fenntartásokkal tekinthetők, és ezt a csatorna munkatársai is elismerik. A működés kereskedelmi jellegéből fakadóan az sms-ek küldése emelt díjas, ami bizonyosan kizár olyan csoportokat, akik ezt a kiadást nem engedhetik meg maguknak. Hasonlóan kereskedelmi megfontolásokból nem korlátozott a szavazások esetén a többszöri részvétel, amely tovább torzíthatja az eredményt a jobb módú nézők véleménye irányában. Erre utal az is, hogy az emelt díj bevezetését követően sem esett viszsza jelentősen a szavazók száma. Ugyanakkor a többszörös szavazás e tévénél nem igazán jellemző.

A megvizsgált esetek és az a tömeges vonzerő, amelyet a tévé interaktív lehetőségei jelentenek, világosan mutatják, hogy új televíziós korszak küszöbén állunk. Az új kor beköszönte bizonyára nem fogja magát a televíziókészüléket sem – technikai értelemben – érintetlenül hagyni. A digitális televíziózás feltartóztathatatlanul közeledik. Ezzel esély nyílik arra, hogy az oly sokszor hivatkozott médiakonvergencia végeredményeképp leginkább a mai tévéhez hasonló, fotelből kényelmesen nézhető, távirányítóval kezelhető eszköz jöjjön ki győztesen. Ezt természetesen valamilyen mobil digitális asszisztens egészíti ki, amely a foteltól távol, mozgásban is hasonló szolgáltatásokat kínál – legfeljebb egy kicsit kényelmetlenebb formában. Bár az így megszülető, a mainál sokkal tökéletesebb interaktivitás lehetőségeit elsőként és elsősorban az elektronikus kereskedelem tudja majd kiaknázni, bizonyosan a közösségi aktivitás, a politikai cselekvés is profitálhat a kibővített, mai korlátaiktól megszabadított kommunikációs csatornákból.

A ma összegyűlő felhasználói és szolgáltatói tapasztalat tovább tágíthatja a mobil-adatátvitelen alapuló elektronikus-demokratikus megoldások horizontját. Minden bizonnyal – akár kereskedelmi-szórakoztató, akár közéleti jellegű felhasználásokról legyen is szó – a közönség, a szavazók sokasága egyre nagyobb nyomást gyakorol majd a szolgáltatókra az eredmények tisztaságát, átláthatóságát sürgetve. Ezen az úton haladva számítani lehet arra, hogy a mobiltechnológia egyre kiforrottabb, a hagyományos szavazási szituációk biztonságát egyre inkább megközelítő megoldásokat fog szállítani.

A tanulmányban idézett brit példa arra mutat, hogy a hagyományos módon lebonyolítandó helyi választásokba kísérletképpen már bevonják az sms eszközét. Amenynyiben a technológia további garanciákat kínál a biztonságos működésre, úgy a kísérletek egyre inkább hétköznapi gyakorlattá válhatnak. Ehhez viszont már nem kizárólag a technológia, hanem a jog világának hozzájárulása is szükséges, hiszen számos kulcskérdést a törvényhozók, és nem a műszaki szakemberek tudnak megválaszolni.

Irodalom

Arendt, Hannah (1958) The Human Condition, Chicago: University of Chicago Press.

Az amerikai mobilosok nem ismerik az SMS-t. In: Index at URL: http://www.index.hu/tech/ mobil/usasms/

Budge, Ian (1996) The New Challenge of Direct Democracy, Cambridge: Polity Press.

Coleman, Stephen (2001) Cyber Space Odyssey, at URL: http://www.hansardsociety.org.uk/ cyberodyssey.htm, visited on 5/14/2002

Kamarainen, J. (2003) Forecast 2002 at URL: www.ero.dk/79C734F8-E061-40AB-ADE2-5CE52071E6E8

Kollár Csaba (2003) SMS-szavazás Kanadában. In: Prim Hirek at URL: http://hirek.prim.hu/ cikk/34139/?PHPSESSID=1196

Marek, Sue (2003) Premium SMS: The Next Big Content Play? in Wireless Week at URL: http://www.wirelessweek.com/index.asp?layout=article&articleid=CA316859

Mill, John Stuart (1991) Considerations of Representative Government, Buffalo: Prometheus Books.

Moran, Margaret (2002) E-Voting. In: eGov Monitor at URL: http://www.egovmonitor.com/ features/moran02.html

Norris, Pippa (2001) Digital Divide – Civic Engagement, Information Poverty, and the Internet Worldwide, Cambridge: University Press.

Participation TV – Making Money from SMS & IVR, EVENT DESCRIPTION at URL: http:// www.participationtv2003.com/index.htm

Saunders, Christopher (2003) The Promise of Premium. In: Instant Messaging at URL: http://www.instantmessagingplanet.com/wireless/article.php/2211501

Székely Ferenc (2003) Mélyinterjú Dr. Székely Ferenccel, a Magyar ATV műsorigazgatójával.

Tsagarousianou, Roza (1998) Electronic Democracy and Public Sphere. In Tambini, Damian, ed. (1998) Cyberdemocracy: technology, cities, and civic networks, London: Routledge.

TV show shows strong SMS voting uptake in Cellular News at URL: http://www.cellular-news.com/story/9883.shtml

UK To Use SMS Voting at URL: http://www.cellular.co.za/news_2002/021302-uk_to_use_sms_voting.htm