• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2006 nyár

Kampány

Bodoky Tamás:

Többet retusálunk, mint négy éve

Választási kampányplakátok az interneten

Míg négy éve az sms-ben és az e-mailben terjedő, humoros, mozgósító vagy legalábbis annak szánt rövid szöveges üzenetek dominálták az országgyűlési választások által inspirált digitális kampányfolklórt,¹ az idén minden eddiginél több digitálisan manipulált kép, úgynevezett fotosop öntötte el az internetet; e képek többsége a pártok kampányplakátjait gúnyolta vagy fogalmazta át. Tanulmányomban a fotosopot a kommunikációs technológiák közbeiktatásával terjedő netfolklór, illetve a tömegtájékoztatás híreire reflektáló hírfoklór részeként definiálom, majd megvizsgálom, miként reagált a fotosopszubkultúra a parlamenti pártok minden korábbinál agresszívebb utcai plakátháborújára a 2006-os országgyűlési választási kampány során.

A számítógép közvetítette kommunikáció mint folklór

A 20. század második feléig a folklórkutatás elsősorban az orális hagyományra, a szájról szájra terjedő szövegekre koncentrált. A „népet” olyan közösségként definiálták, amelynek tagjai egymással személyesen találkozva, élőszóban adják át a „hagyományt”, a folklórkutatás pedig ezeknek a szájról szájra terjedő szövegeknek a gyűjtését és összehasonlítását jelentette. A múlt század második felében azonban amerikai folklórkutatók (kulturális antropológusok) rádöbbentek arra, hogy egyrészt ezek a szövegek elválaszthatatlanok a társadalmi környezettől, attól a kulturális kontextustól, amelyben létrejöttek, ezért csak azzal együtt érdemes vizsgálni őket, másrészt az új kommunikációs technológiáknak köszönhetően a „néphagyomány” már nemcsak szájról szájra, hanem kommunikációs technológiák közbeiktatásával is terjedhet.

Az első ilyen paradigmaváltó tanulmány Alan Dundes² és Carl Pagter amerikai folkloristák nevéhez fűződik, akik több mint 30 évig tanulmányozták a kommunikációs technológiák közvetítette folklórt. Első könyvük a nagyvárosi körülmények között, papíron sokszorosított és irodákban terjedő képregények és viccek folklórjellegére hívta fel a figyelmet 1975-ben: úgy vélték, hogy bár az effajta hagyomány nem orálisan terjed, mégis folklórnak minősíthető, hiszen hasonlóképpen variálódik, és hasonló, a modern élettel kapcsolatos félelmeket és frusztrációkat fejez ki, mint az orális hagyományhoz sorolt viccek és narratívák. A szerzőpáros már ebben a könyvében megemlítette a fénymásológép szerepét („xeroxlore”) az effajta folklór terjesztésében, második, 1987-ben publikált könyvükben pedig megalkották az „irodaimásológép-folklór” kifejezést. Harmadik, 1991-es könyvükben úgy vélték, hogy a telefax is hozzájárul az „irodaimásológép-folklór” virágzásához, negyedik, 1996-os könyvükben pedig megállapították, hogy már a személyi számítógépek, az internet és az e-mail is kezd szerepet játszani a folklórelemek létrehozásában és terjesztésében. Ötödik, 2000-ben publikált közös könyvükben már azt hangsúlyozzák, hogy az internet, „amely személyi számítógépek miriádjait köti össze”, nagymértékben felgyorsította a folklórelemek létrehozását és cseréjét (Dundes & Pagter, 1975, 1987, 1991, 1996, 2000).

A neten kommunikáló „online közösségek” folklórjának leírására vállalkozó „virtuális etnográfia” kezdetben elsősorban az online beszélgetőfórumok, illetve az elektronikus úton terjesztett szövegek vizsgálatát tűzte ki célul (Mason, 1996), ám a 2001-es amerikai terrortámadások után az internetet elöntő, digitálisan manipulált képek áradata felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy a „fotosopok”³ is az „irodaimásológép-folklór”, illetve az elsősorban digitálisan, az interneten terjedő anyagokra újabban használt szakkifejezés szerint a „netfolklór”⁴ részei:

„Most, hogy annyi folklór keletkezik és terjed számítógépeken, anélkül hogy valaha is kinyomtatnák, »az irodaimásológép-foklór«utat engedett a »netfolklórnak«. De több mint 25 évvel azután, hogy Dundes és Pagter szót emelt az oralitás mint a verbális folklór meghatározó tulajdonsága ellen, és több mint tíz évvel azután, hogy a személyi számítógép széles körben elterjedt, a netfolklórkutatás még mindig gyerekcipőben jár” (Russel, 2004: 636).

A netfolklórhoz sorolják még az e-mailben, a webszájtokon, a blogokon és a fórumokon terjedő vicceket, álhíreket, városi legendákat, karikatúrákat, digitálisan manipulált képeket, sőt újabban az ilyen jellegű hang- és videofájlokat is. A netfolklór a magyar nyelvű hálón is igen gazdag, példaként érdemes megemlíteni az interneten 2002-ben végigsöprő Szalacsi-jelenséget, amelynek kiindulópontja egy jó tíz évvel korábban készült tévéinterjú volt. Az interjú digitalizálva a neten önálló életre kelt, számtalan mutációja készült – viccek, manipulált képek, képregények, hangfájlok, számítógépes játék, sőt „Szalacsi-szintetizátor” szoftver is⁵ – és országosan ismert emberré tette az egykori interjúalanyt (lásd az 1. ábrán Albert Einstein oldalán). Az online kultuszt egyébként felfedezte és feldolgozta a tömegmédia – köztük az országos földi sugárzású kereskedelmi televíziók – is, így Szalacsi Sándort még az is megismerhette akkoriban, akinek számítógépe sem volt.

1. ábra Szalacsi-fotosop 2002-ből (forrás: www.szalacsi.hu)

A netfolklór intenzitása nemcsak az online közösségek vicces kedvén múlik: ahogyan a „hagyományos” folklór, a netfolklór is reflektál a professzionális média, a tömegtájékoztatás által közölt hírekre:

„A nemzeti vagy nemzetközi színtéren zajló jelentős vagy traumatikus események gyakran stimulálják az új folklór létrejöttét – bár az új folklór gyakran a régi folklórnak bizonyul álruhában” (Dundes és Pagter, 1991: 303).

A netfolklór médiahírekből táplálkozó része, az online „hírfolklór” tehát azonnali reakció az ország vagy a világ eseményeire, illetve az erről szóló híradásokra. Létrehozása és terjedése alábbhagy a kérdéses eseményről szóló híradások múltával, ugyanakkor reciklálja a korábbi eseményekre adott folklorikus választ. A 2001. szeptember 11-e után megjelent netfolklórban, hírfolklórban felfedezhetők voltak az iráni túszválság (1979) és az első Öböl-háború (1991) után felbukkant folklórelemek (Ellis, 2001), ahogyan a 2006-os magyar kampányfolklórban is visszaköszöntek a 2002-es kampányfolklór bizonyos folkórelemei (lásd a 2. ábrát).

Egy választási kampány pedig mindenképpen jelentős esemény, amely hetekig-hónapokig dominálja a professzionális média híradásait. A 2006-os Magyarországon pedig különösen az volt, hiszen a közvélemény-kutatók által előre jelzett szoros eredmény és az éles szembenállás miatt minden parlamenti párt rendkívül intenzíven kampányolt.

2. ábra. A 2006-os országgyűlési választási kampány során ismét terjedni kezdett ez a fotosop, amely először a 2002-es kampány idején bukkant fel (forrás: lol.hu)

Elektronikus kampányfolklór Magyarországon

Dundes és Pagter tézisével összhangban, valamint az egyre gyorsabban növekvő hazai internetpenetrációnak is köszönhetően a digitális hírfolklórtermés kiemelkedően bőségesnek bizonyult a 2002-es és a 2006-os országgyűlési választások alatt, illetve az azokat megelőző agresszív pártkampányok során. Ám míg 2002-ben elsősorban a mobiltelefonon és az e-mailben terjesztett rövid szöveges üzenetek formájában manifesztálódott a folklorikus válasz, 2006-ban a fotosopok vették át a főszerepet:⁶ az OSA Elektronikus kampánylevél-archívuma⁷ 2002-ből mintegy ezer ilyen jellegű üzenetet őriz, amelynek túlnyomó többsége mobiltelefonon terjedő rövid szöveges üzenet (sms), míg a 2006-ban összegyűjtött 345 üzenet több mint fele fotosopot tartalmazó e-mail, és csak alig tíz százaléka sms.

E sorok szerzője a kampányfotosopokat gyűjtő tucatnyi webszájt egyikéről könnyedén összegyűjtött több mint 500 különböző választási fotosopot, köztük több mint 400 választásiplakát-átköltést – becslésem szerint az egymással átfedő online plakátparódia-gyűjtemények össztermése ennek legalább a kétszerese lehetett. A jelenség magyarázata egyrészt az, hogy 2002 és 2006 között a személyi számítógép- és internetellátottság jelentősen növekedett Magyarországon (lásd a 3. ábrát), és ezzel egyre többek számára váltak hozzáférhetővé a népszerű képszerkesztő programok⁸ és a képek terjesztésére szolgáló online szolgáltatások.⁹ Másrészt az, hogy a politikai pártok és szimpatizánsaik 2002-ben maguk is aktívan kihasználták a lánc-sms-ek nyújtotta propagandalehetőségeket (Sükösd & Dányi, 2002), míg 2006-ban ezt csaknem teljesen mellőzték, viszont minden korábbinál nagyobb szabású és agresszívebb, vizuálisan sokkoló utcai plakátháborúba bonyolódtak egymással.

3. ábra. A háztartások számítógéppel és internettel való ellátottságának alakulása 1992-2005 között (forrás: World Internet Project, tarki.hu)

Ráadásul a pártok hivatalos plakátjaira is hatott a fotosopszubkultúra, 2002-ben az SZDSZ jó néhány hivatalos kampányplakátja bevallottan eszközül használta a fotosopfolklórra jellemző gúnyolódó, játékos, tréfás reflexiót (lásd a 4. ábrát), 2006-ban pedig az egymással feleselő hivatalos választási plakátok – különösen az MSZP „Igen. Megcsináltuk.” üzenetére válaszul a Fidesz által megjelentetett „Na, ezt jól megcsinálták” plakátsorozat, illetve az SZDSZ „Kovács Pisti”-s plakátjai – mintha tudatosan is figyelembe vették volna a potenciális folklorizációt,¹⁰ azaz készítőik valószínűleg posztmodern kampánytechnikai fogással élve törekedtek a vírusmarketingre, vagyis arra, hogy a plakátokon humoros formában tálalt üzenetek önmaguk továbbadásra késztessék az embereket:

„Az online közeg, a hálózatok hálózatának kommunikációs áramlata különösen kedvez a vírusmarketing szándékos fertőzéseinek. A különféle számítógépes vírusok és férgek is a hálózati kommunikáció sajátosságait használják ki. Míg azonban a vírusok és férgek a szoftver tulajdonságain élősködve fertőznek, terjednek a hálózaton, a vírusmarketing a felhasználók aktív közreműködésével, a legitim tartalomban terjeszti üzeneteit” (Sükösd & Dányi, 2002: 286-287).

 A választási netfolklór tehát mindezen változások hatására 2002-ről 2006-ra technológiailag a mobiltelefonról a személyi számítógép és az internet, műfajilag pedig a szöveges üzenetek felől a képüzenetek, konkrétabban és túlnyomórészt a választási plakátparódiák felé mozdult el.

4. ábra. Bevallottan a fotosopfolklór inspirálta ezt a hivatalos választási plakátot 2002-ben (forrás: szamizdata.szdsz.hu)

Frank Russel amerikai médiakutató a 2001-es amerikai terrortámadások kapcsán fogalmazta meg elméletét, miszerint a New York-i World Trade Center lerombolása után az internetet elárasztó fotosopok – például a híres Tourist Guy-sorozat, amelyről az Index kiderítette, hogy az eredeti, kiinduló montázst magyar ember készítette, és őt ábrázolja a kép¹¹ (lásd az 5. ábrát) – a bosszú és a viktimizáció hírfolklórját, a terrortámadásokról szóló médiahírekre adott folklorikus válasz részét képezik, és mint ilyenek legalább olyan fontosak a terrortámadások az amerikai kultúrára gyakorolt hatása szempontjából, mint a tömegmédia híradásai és az ott megjelenő vélemények: „A szeptember 11. utáni közhangulat vizsgálata a netfolklór nélkül, csupán a fősodorbeli hírmédiára támaszkodva, szomorúan hiányos volna” (Russel, 2004: 654).

Tézisem szerint a 2006-os választási kampány során az interneten terjedő választásiplakát-paródiák ebben az értelmezési keretben a pártok plakátháborújára, tágabb értelemben a belpolitikai eseményekre és az azokról szóló híradásokra, még tágabb értelemben pedig a lokális és a globális médiakörnyezetre adott netfolklórválasznak tekinthetők, és mint ilyenek segíthetnek megérteni a választási kampányban rendkívül intenzív politikai kommunikáció, illetve a lokális és a globális médiavilág és a digitális folklór közti kapcsolatot. Ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy az internet nemcsak központosított módon – tehát professzionális hírportálokon (Bodoky, 2005) keresztül – képes tömegmédiumként funkcionálni, hiszen a választási kampány során a jobban sikerült fotosopok spontán, vírusszerűen terjedve majd minden magyar e-mail postafiókba eljutottak, továbbá számtalan weblap és blog közölte vagy közölte újra azokat.

5. ábra. „Tourist Guy”, a leghíresebb 9/11-es fotosop „eredeti”, kiinduló változata (balra) és egy átköltés (jobbra). Ennek a témának több ezer mutációja készült és terjedt a neten 2001-ben a terrortámadások után (forrás: www.touristofdeath.com).

Kovács Pisti barátai

A választási fotosopok számtalan blogban és fórumban bukkantak fel, és több nyilvános weboldal is gyűjtötte és közzétette őket a neten a 2006-os országgyűlési választási kampány során. A gyűjtők közt van politikailag egyértelműen elfogult weboldal – ilyen például a szélsőjobboldali kuruc.info, amelynek gyűjteményében erősen felülreprezentáltak a balliberális oldalt gúnyoló fotosopok, bár nem kímélték a Fideszt és az MDF-et sem. A kuruc.info még „antiballiberális" plakátpályázatot is hirdetett,¹² amelynek győztesét, egy átfogalmazott SZDSZ-plakátot (lásd a 6. ábrát) tízezer példányban ki is nyomtatták, és ki is ragasztgatták a kampány során – illegálisan, részben a gúnyolni kívánt SZDSZ hivatalos plakátjaira.

A kampányidőszakban választási témájú fotosopcímlapokkal jelent meg a radikális hangvételéről és „zsidóadatbázisáról”¹³ elhíresült internetes fanzin, a Matula Magazin (matula.hu) 43. és 44. száma is (lásd a 7. ábrát). A Matula Magazin egyébként a szavazástól való távolmaradásra biztatta olvasóit a „Nagyon-nagyon örülök a szabad választás lehetőségének, de pont most kell új cipőt vennem, este meg meccs van” című vezércikkében.¹⁴

6. ábra. A kuruc.info „antiballib plakátpályázatának” első helyezettje, készítője ismeretlen (forrás: kuruc.info)

7. ábra. A Matula Magazin 44. számának címlapja (forrás: matula.hu)

A legnagyobb gyűjteménnyel a „Rosszabbul Photoshoppolunk…” című online beszélgetőfórum, illetve az ide bepostázott képeket gyűjtő weboldalak büszkélkedhetnek: a fotosopszubkultúra találkozóhelyévé és önmegvalósításának terepévé vált fórum a kampányidőszakban több mint 4000 hozzászólást regisztrált, és több mint 500 különféle fotosop jelent meg rajta. A fórum olyan szempontból is reprezentatívnak tekinthető a fotosopszubkultúrára, hogy létrehozója és moderátora tiltja a nyílt politikai propagandát és deklaráltan pártsemleges: „nem politikai, csak fun”, áll a beköszöntő kommentben.

A „topikgazda” Nagyfi Richárd a Médiamix magazinnak azt nyilatkozta, hogy a fórum 2006. március 2-i megnyitása után néhány napon belül az sg.hu fórumszolgáltató egyik legnépszerűbb fóruma lett, ahova csak ő maga mintegy 70 képet postázott. A fórum e-mailben megkeresett, a nyilvánosság előtt csak álnéven (nick) szereplő alkotói úgy nyilatkoztak, hogy ők csak szórakozásból, szórakoztatásból manipulálják a választási plakátokat:

„Az Alföld című újság címlapján például az én egyik képem is megjelent, és azt írták, hogy pártok vagy szimpatizánsai készítik. Ez egyáltalán nem igaz, összevissza 20-25 internetező fiatalemberről van szó, akik jókat viccelődnek”- mondta a Diego nevű felhasználó. „Szerintem 16-30 év körüliek csinálják ezeket a posztereket, akiknek elegük van a politikából” – mondta a hat fotosopot jegyző Apokrif Lucian nevű felhasználó (idézi Wild, 2006).

A magyar fotosopszubkultúra tagjainak létszámára vonatkozó becslésük persze nem teljesen helytálló, hiszen a törzstagok a fórumba nemcsak saját alkotásaikat, hanem az e-mailben kapott vagy a neten másutt fellelt, de „profilba vágó” fotosopokat is bepostázták.

Igen, retusáltuk!

A fórumból a 2006-os országgyűlési választások második fordulója után több mint egy héttel, tehát az utcai plakátháború múltával (és ebből következően a kampányfotosop-gyártás lecsengése után) egy offline böngészőprogram segítségével lementett, összesen 567 fotosopot első ránézésre aszerint csoportosítottam, hogy melyik párt választási plakátját fogalmazta át – ez nem volt nehéz feladat, hiszen a legtöbbször már a markáns színkódolásból és a layoutból egyértelmű, mi volt a kiindulási alap.

A kampányfotosopok túlnyomó többségén egyértelműen látszik, melyik párt melyik plakátját, plakáttípusát fogalmazta át: a pártok igen markáns vizuális arculatot fogalmaztak meg plakátjaikon, és a kampány során többször is változtattak országos plakát-kampányüzeneteiken – a fotosopok hűen lekövetik ezeket a változásokat, például a legtöbbet variáló Fidesz-MPSZ „depressziókampányától” („Rosszabbul élünk, mint négy éve”) az elbukott első forduló utáni üzenetig („Most csak Magyarország számít”) minden újabb üzenetre rendre megszülettek a fotosopválaszok, amelyek fő humorforrása az, hogy a pártok üzeneteit eredeti kontextusukból kiragadva más, idegen kontextusba helyezik.

A pártok szerinti megoszlás a következőképpen alakult: Fidesz-plakát 275 fotosop, MSZP-plakát 134 fotosop, SZDSZ-plakát 68 fotosop, MDF-plakát 14 fotosop. Az „egyéb” kategóriába került 76 kampányfotosop vagy nem a parlamenti pártok 2006-os kampányának plakátjait fogalmazta át (lásd például a 2. ábrát, amely egy újra forgalomba került 2002-es kampányfotosop), vagy olyan mértékben keveredtek rajta a különféle pártokra jellemző vizuális és szöveges elemek – például MSZP-s layoutra és szlogen mellé fideszes színkódolással, fideszes személyiséget helyez el (8. ábra) -, hogy nem lehetett egyértelműen egyik vagy másik párthoz sorolni.

Ebből a megoszlásból persze hiba volna messzemenő következtetéseket levonni, de annyi világosan látszik, hogy a közterületi plakátokon legprovokatívabban kampányoló Fidesz és a Fidesz-plakátok közül is a „depressziókampány” („Rosszabbul élünk, mint négy éve”) váltotta ki messze a legélénkebb reakciót: erről a sorozatról készült a legtöbb átfogalmazás. Az MSZP esetében az „Igen. Megcsináltuk.” üzenetet fogalmazták a legtöbbször át, az SZDSZ-nél a „Kovács Pisti”-s sorozat indította be a fotosopszubkultúra fantáziáját, míg az MDF esetében a „Felnőttek vagyunk” szlogenből és plakáttípusból, illetve Dávid Ibolya pártelnökből űztek legtöbbször gúnyt a hobbista plakátretusálók.

8. ábra. Ezen a fotosopon az MSZP- és a Fidesz-plakátok vizuális elemei keverednek (forrás: sg.hu)

Mint már említettük, a plakátparódiák fő humorforrása a kontextusváltás. Nagyon tanulságos megfigyelni, miféle új kontextusok bukkannak fel ezeken a fotosopokon – első ránézésre a politikai üzenetek, a pártpolitikusok képei és a tőlük vett idézetek keverednek posztmodern kollázzsá, de ha alaposabban áttanulmányozzuk őket, kiderül, hogy ezeknek a fotosopoknak csak kisebb része reflektál közvetlenül a politikára, a választási plakátokon elhelyezett üzenetekre vagy a kampány híreire. Túlnyomó többségük csupán keretnek használja ezt a kontextust, és valójában a kortárs tömegkultúra egészére, a politikán túli médiavilágra reflektál a maga sajátos módján.

A fotosopokon az eredetileg is a plakátokon szereplő politikusokon kívül a kortárs tömegkultúra számos emblematikus figurája, témája felbukkan, számos visszautalást találunk a fotosopfolklórt korábban, akár évekkel ezelőtt foglalkoztató témákra, fotosop-folklórelemekre, de azonnal reagálnak a friss választási és nem választási hírekre is.

Az esernyő és a varrógép találkozása a boncasztalon

Dundes és Pagter szerint az új folklór gyakran a régi folklór álruhában, és ez a tézis a fotosopfolklórra is messzemenően igaz. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2006-os választásiplakát-paródiákon – szinte az összes pártnál – ismét több ízben is felbukkan Szalacsi, sőt még a Szalacsi-univerzum szerves részét képező befejezetlen betonbunker is (lásd a 9. ábrát). De több plakáton megjelenik a fotosopperek által a világ összes választási kampányában előszeretettel reciklált ősrégi, először egy I. világháborús amerikai toborzó plakáton felbukkant, mutatóujját a nézőre szegező „Uncle Sam” figura is.

9. ábra. A fotosopfolklór önmagát is reciklálja: Szalacsi Sándor egy átfogalmazott Fidesz-plakáton (balra), és a Szalacsi-folklórkör szerves részét képező befejezetlen betonbunker egy átfogalmazott MSZP-plakáton (jobbra) (forrás: sg.hu)

A kampányfotosopokon felbukkanó, a plakátokon eredetileg nem szereplő személyiségek és témák nagyon széles skálán mozognak, és sokkal többen vannak, mint az eredetileg is ott szereplő politikusok, illetve politikai üzenetek. Szerepel például szinte az egész magyar bulváruniverzum: a magyar médiasztárok, televíziós személyiségek, előadóművészek, sportolók, humoristák, sőt pornószínészek közül felbukkan Győzike, Korda György és Balázs Klári, Ambrus Attila, Fekete Pákó, Anettka, Uhrin Benedek, Gombos Edina, Baumgartner Zsolt, Zámbó Jimmy, Csihar Attila, Zalatnay Sarolta, Oroszlán Szonja, Bebe, Boborján (Dolák-Saly Róbert), Kiszel Tünde, Király Linda, Schobert Norbi és Rubint Réka, Balázs, Aigner Szilárd, Lothar Matheus, Benedek Tibor, Terry Black, Indián, Marsi Anikó, Csernus Imre, Jáksó László (10. ábra), Kovács Koko István, Mónika, Maya Gold, Kovi és Kelemen Anna is.

A magyar médiavilágot idézi több szappanopera és televízió-műsor felbukkanása: utalások a Heti hetesre, a Barátok közt-re, az Áll az alkura és a Megasztárra. Ennél valamivel meglepőbb, hogy klasszikus költők is felbukkannak: Ady Endre, József Attila és Petőfi Sándor is szerepel a képeken. Történelmi személyiséget egyet találtunk Dugovics Titusz személyében, expolitikust kettőt: Medgyessy Pétert és Torgyán Józsefet.

10. ábra. Csernus Imre pszichiáter és médiaszemélyiség egy átfogalmazott MDF-plakáton (felül), Jáksó László műsorvezető és médiacelebritás egy átfogalmazott SZDSZ-plakáton (alul) (forrás: sg.hu)

A fotosopszubkultúra azonban a globális kultúra része, nemcsak a magyar kultúrára és médiavilágra reflektál. A választásiplakát-paródiákon a magyar sztárokkal, személyiségekkel és témákkal nagyjából azonos súllyal szerepelnek a globális média bizonyos személyiségei és témái. Nemzetközi film- és tévésztárok, zenészek, sportolók, üzletemberek, politikusok, tudósok és egyéb médiacelebritások bukkannak fel a képeken: többek között Chuck Norris, Paris Hilton, Michael Schumacher, Stephen Hawking, George Bush, Bill Gates, David Hasselhoff, Natalia Oreiro, DJ Tiesto, Bud Spencer, Charlie Chaplin, Peter Falk, Michael Jackson, Arnold Schwarzenegger, Benny Hill, Oszama bin Laden, Steven Seagal, Bruce Willis, Ronaldinho, Tom Hanks, James Hetfield, az Olsen ikrek és Marilyn Manson.

Utalások az olyan, Magyarországon is bemutatott külföldi tévésorozatokra, szappanoperákra, mint a Rém rendes család, a Star Trek, az X-Akták, a Jóbarátok, a Twin Peaks, a Lost, a Dallas, a KITT, a Csillagkapu, a Csacska angyal és a Baywatch, Az elnök emberei. Még több utalást találhatunk az olyan, egész estés mozifilmekre, mint a Csillagok háborúja (11. ábra), a Sötét zsaruk, a Hair, a V mint vérbosszú, a Penge, a Mátrix, az Ocean's 11, a Gyűrűk ura, a Kill Bill, a Jégkorszak, a Titanic, a Terminátor, a Narnia krónikái, a Shrek, az Alien, a Brian élete, a Vissza a jövőbe, a Rémálom az Elm utcában, a Sin City, az E. T., az Indiana Jones-sorozat, a Zorro, a King Kong és a Jurassic Park (12. ábra).

11. ábra. Gyurcsány és Yoda találkozása az átfogalmazott MSZP-plakáton (forrás: sg.hu)

12. ábra. Egy dinoszaurusz is feltűnt ezen az átfogalmazott Fidesz-plakáton (forrás: sg.hu)

A tévésorozatok és a mozifilmek közül a fotosopszubkultúra különösen kedveli a sci-fit, az akciófilmeket, az animációs filmeket és az abszurd vígjátékokat. Szubkulturális elem még a választásiplakát-paródiákon a japán képregény és animáció (a manga és az anime) gyakori szerepeltetése: felbukkannak többek között az ORTT által 1998-ban a gyermekek számára túl erőszakosnak ítélt, ezért az RTL Klub képernyőjéről száműzött kultikus japán rajzfilmsorozat, a Dragon Ball Z szereplői (13. ábra), valamint Pikachu és Songoku is. A nem japán rajzfilmek közül rengeteg az utalás a South Park szereplőire, de felbukkan Beavis és Butthead, a No megállj csak! és Spongya Bob is.

Az átköltött plakátokon szerepeltetett médiasztárok, tévésorozatok, mozifilmek, rajzfilmek és egyéb médiatermékek közös vonása, hogy kivétel nélkül mindnek igen erős online kultusza, internetes rajongótábora van, számtalan beszélgetőfórum, rajongói oldal, blog foglalkozik velük a magyar és a nemzetközi weben is.

13. ábra. Az ORTT-t sem kíméli ez az átfogalmazott Fidesz-plakát, amely a Dragon Ball Z száműzését sérelmezi (forrás: sg.hu)

És ez még nem minden: a plakátparódiákon felfedezhetünk klasszikus képzőművészeti alkotásokat (Mona Lisa, A sikoly), gyakran reklámozott magyar és világmárkákat (Nivea, Sopianae, Pannon, Heineken, MÁV [14. ábra], Matáv, Absolut, Duracell, Tesco, Cavinton), Szemlédi András fiktív ötöslottó-nyertest, számítógépes játékokat (Counter Strike, Call of Duty, FIFA 2006, Tetris és a majd húszéves Szakadt Csöves¹⁷), klasszikus játékokat (bűvös kocka, sakk), szoftvereket (Paint Shop Pro, Adobe Photoshop, Windows, Linux, Bittorrent, Skype, DC++) és online szolgáltatókat (sg.hu, iWiW, T-Online) egyaránt.

14. ábra. A Magyar Államvasutak színvilága és logója egy átfogalmazott MSZP-plakáton (felül), illetve a Heineken megjelenése egy átfogalmazott Fidesz-plakáton – némi SZDSZ-es plakátbeütéssel (alul). (forrás: sg.hu)

Hírfolklórra, vagyis a hírértékű eseményekre, illetve a hírértékű események médiareprezentációira való azonnali reakció is bőségesen található az anyagban: a nem kampányhírek közül több plakáton is megjelenik a kampányidőszakkal egybeeső madárinfluenza-pánik, illetve a dunai árvíz reprezentációja (15. ábra), utalások vannak a közeledő labdarúgó-világbajnokságra, de a Discovery űrsikló két éve bekövetkezett katasztrófájára is. Tematizálnak olyan közérdekű ügyeket, mint a közlekedési táblák ellopása, a drogok (16. ábra), az alkoholizmus vagy a szelektív hulladékgyűjtés problémája, de folklorizálják a szűkebb közösséget érintő híreket is: amikor a fórum moderátora egy durva hangvételű képet eltávolított, azonnal megjelent a „moderátori túlkapás” témájú választásiplakát-paródia, illetve több plakátparódia foglalkozik magával a fotosopolással is: „többet photoshoppolunk, mint négy éve” – szól az egyik átköltött szlogen. Amikor a TV2 Aktív című műsora beszámolt a fotosoplázról, arról is született fotosop, természetesen az „Igen. Megcsináltuk.” sorozatban.

Nem teljesen mentes az anyag a közkeletű előítéletektől sem: néhány plakátparódia enyhén hímsoviniszta, az eredeti plakátokon is szereplő Dávid Ibolya MDF-elnök feje több átköltésen is meztelen testre kerül, például a „mi nem fekszünk le akárkinek” szlogenátköltés mellé. Elvétve, de akad antiszemita és rasszista felhang is: az SZDSZ szlogenje például „Menjél el a te országodba”-ra módosul egy fotosoppólóterven¹⁸, a fideszes „Rosszabbul élünk…” átköltéssorozatban pedig van egy, a gyöngyösi cigányokat gúnyoló, az interneten korábban terjesztett videofájlra utaló darab.

15. ábra. A dunai árvíz hírfolklórja az átköltött Fidesz-plakáton (forrás: sg.hu)

16. ábra. A drogproblémát feszegeti ez az átköltött MDF-plakát (forrás: sg.hu)

Botkormány vagy Bod-kormány?

Ehhez a gazdag és kiterjedt utalásrendszerhez képest meglepően kevés a plakátok tulajdonképpeni témájával, a választási kampányhírekkel kapcsolatos hírfolklór a manipulált képeken. Egyfelől persze mind annak tekinthető, hiszen az általam az „egyéb” kategóriába sorolt néhány kuriózumot (például a „Változás 2010” feliratú narancssárga karkötőt) leszámítva valamennyi fotosop választásikampány-plakátot fogalmaz át. Másfelől viszont – ha összehasonlítanánk a bemontírozott médiasztárokat és más, hajuknál fogva előrángatott és ebbe a bizarr kontextusba helyezett szereplőket, illetve az eredeti plakátokon is szereplő pártpolitikusokat ábrázoló fotosopok számát (nem hasonlítottuk össze) – nem a politikusok nyernének. De azért sokat szerepelnek ők is, és sok az anyagban a plakátok által tolmácsolt politikai üzenetekre és a rajtuk szereplő politikusok egyéb kijelentéseire való reakció, valamint a választások különféle eseményeire és az ilyen eseményekről szóló médiahírekre is.

Mint korábban már említettem, a legtöbb reakciót a Fidesz „Rosszabbul élünk, mint négy éve” üzenete váltotta ki – az erre a sablonra készült, politikai témájú fotosopok többsége magát az üzenetet, a Fideszt vagy a Fidesz vezető politikusait gúnyolja, de van köztük olyan is, amelyről a szocialista miniszterelnök mosolyog gúnyosan, a szlogen pedig „Rosszabbul éltek, mint négy éve” szövegre módosul. Egyébként is előszeretettel keverik a fotosopok a pártok plakátarcait: az MSZP-s „Igen. Megcsináltuk.” sorozatban például sokszor felbukkannak a Fidesz „Rosszabbul élünk…” sorozatának eredeti arcai: a gyógyszereit drágálló nyugdíjas néni és a kisírt szemű munkanélküli férfi, valamint többek között Kövér László és Orbán Viktor is.

A szocialista „Igen. Megcsináltuk.” sorozat szintén sok gúnyos reakciót váltott ki a fotosopperekből, a legkeményebb bírálatot talán az 1956-ot tematizáló darab (17. ábra) közvetíti, de szóvá, pontosabban képpé teszik a négyes metró megépítésére és az autópályák hosszának megduplázására vonatkozó ígéretek be nem teljesültét is. Egy ilyen plakáton a politikusokkal való általános elégedetlenség motívuma is jelentkezik: a Parlamentet, Orbánt, Gyurcsányt és Kunczét szerepeltető darab szlogenje „Semmi értelmeset nem csinálunk már sok éve. Nem. Nem csinálunk.” (18. ábra). Az MSZP korábbi sorozatai, a zöld alapon piros négyzettel fémjelzett „Közös értékeink” sorozat, illetve a Gyurcsány Ferencet ábrázoló „Új Magyarország Program” sorozat messze nem váltott ki ennyi reakciót, és átköltéseikben is kevesebb a politikai felhang és több a Csillagok háborúja (lásd a 11. ábrát).

17. ábra. Az 1956-ban történteket hánytorgatja fel ez az átfogalmazott MSZP-plakát (forrás: sg.hu)

18. ábra. A politikusokkal kapcsolatos általános elégedetlenségre utal ez az átfogalmazott MSZP-plakát (forrás: sg.hu)

A Fidesz hivatalos plakátokon is reagált a szocialisták „Igen. Megcsináltuk.” sorozatára, ennek a válaszsorozatnak a szlogenje „Na, ezt jól megcsinálták” volt, és az eredetileg a szocialisták által használt vörös négyzet szerepeltetésével vizuálisan is utalt az MSZP-s plakátok képi világára – ha nem hivatalos kampányplakát-sorozatról volna szó, tipikus fotosopnak mondanánk a sorozatba tartozó plakátokat, hiszen maguk is az MSZP-plakátok gúnyos átköltései.

A „Na, ezt jól megcsinálták” sorozat ismét nagy sikert aratott a fotosopszubkultúrában, több tucat átköltése keletkezett, a legtöbb nem politikai témájú, de itt is akad a kocogó Gyurcsányt ábrázoló, „Na, fuss, Ferenc, fuss” feliratú darab. Ebben a sorozatban jelent meg az a fotosop is, amely a választás két fordulója között, Bod Péter Ákos mint lehetséges jobboldali miniszterelnök-jelölt nevének felbukkanásakor a botkormányhoz hasonlítja a Bod-kormányt (19. ábra). A „Rosszabbul élünk…” sorozatra és Mikola István „az egyén parttalan szabadságvágyának” korlátozásával kapcsolatos kijelentéseire reflektál a Budapest Parádéra utaló fotosop (20. ábra). Szintén a két forduló között jelent meg ebben a sorozatban a focimezben lévő Orbán Viktort ábrázoló darab a „Na, már megint vesztésre állunk” szlogennel.

Maga a Fidesz viszont a két forduló között ismét új plakátüzenettel jelentkezett: „Most csak Magyarország számít” volt a szlogen, és azonnal érkezett is a fotosopriposzt: „Most csak a szavazatodra számítunk”, áll az átköltött kampányplakáton (21. ábra). A Fidesz plakátkampányát indító „Változás 2006” sorozat, amely a párt legismertebb arcait ábrázolta azonos, narancssárga háttér előtt, érdekes módon csak a bukás után vált alapanyaggá a fotosopperek számára: a Schmitt Pált ábrázoló darabon csak a kéztartást és a szlogent retusálták, így lett „Na, ezt jól megszívtuk” az üzenet.

19. ábra. A két választási forduló között egy Bod-kormány lehetősége is felmerült ezen az átfogalmazott Fidesz-plakáton (forrás: sg.hu)

20. ábra. Mikola István „az egyén parttalan szabadságvágyának” korlátozásával kapcsolatos kijelentéseire reflektál ez az átfogalmazott Fidesz-plakát (forrás: sg.hu)

21. ábra. A Fidesz két forduló közti üzenetére válaszol ez az átfogalmazott Fidesz-plakát (forrás: sg.hu)

Az SZDSZ és az MDF plakátjait jóval kevesebbszer költötték át, de azért itt is akad kiforgatott politikai üzenet. A Magyar Bálintot ábrázoló SZDSZ-plakátra például a következő szlogen került: „Ki íratja újra a matek érettségit? Mi igen. Több SZDSZ, több matek érettségi.” (22. ábra). De van „Több SZDSZ, több abortusz”, „Több SZDSZ, több legális drog” és „Több SZDSZ, több pedofil” (lásd a 6. ábrát) feliratú plakát is a párt hivatalos „Több SZDSZ…” sorozatának átköltéseiben. Egy Kuncze Gábort ábrázoló darabra „Ki lép vissza az MSZP javára? Mi igen.”; egy Orbán Viktort ábrázoló darabra pedig a „Ki törődik Orbán Viktorkával? Több SZDSZ, kevesebb Viktor!” felirat került.

Az MDF „Felnőttek vagyunk” sorozatának egyik átköltésén Dávid Ibolya arcképe mellett így szól a szlogen: „Koalícióra lépünk? Nem.”, de a „nem” meg van csillagozva, és alatta kis betűvel a csillag mellett „igen” szerepel, a pártelnök vélelmezett titkos szándékaira utalva (23. ábra). Politikai hírfolklórnak tekinthetők végül a „kampánycsend” tematikájú fotosopok is, amelyek kampánycsend idején jelentek meg a fórumon, és a „kampánycsend” feliratot leszámítva nem tartalmaznak semmit (24. ábra).

22. ábra. Az elfuserált matekérettségit rója fel Magyar Bálintnak ez az átfogalmazott SZDSZ-plakát (forrás: sg.hu)

23. ábra. Titkolt koalíciókötési szándékkal vádolja Dávid Ibolyát ez az átfogalmazott MDF-plakát (forrás: sg.hu)

24. ábra. A kampánycsendek idején több ilyen témájú fotosop is megjelent (forrás: sg.hu)

Blogdömping és vírusmarketing

Az online választásiplakátkampány-folklór a társadalom spontán reakciójának tekinthető a pártok köztéri plakátháborújára, noha a hivatalos választási plakátok némelyikének készítői nyilvánvalóan merítettek a fotosopszubkultúra hagyományaiból, kifejezési eszközeiből, és felhasználták a fotosopszubkultúrára jellemző kontextusváltásokat, asszociációs humort is. A pártok tetten érhető módon nem szálltak be az online fotosopgyártásba és -terjesztésbe, az általam vizsgált fotosopfórum felhasználói szabályzata kifejezetten tiltotta is a fotosopba burkolt nyílt politikai propaganda megjelentetését.

A professzionális politika az online megjelenés más formáit választotta: a hivatalos párthonlapokon túl a személyes netnaplók, a blogok népszerűségére reagálva a kampány során egy egész sor politikus indított blogot és osztotta meg személyes élményeit, benyomásait a nagyközönséggel: nagy siker volt és e-mailben is terjedt például Csepeli György (SZDSZ) informatikai államtitkár blogja, a személyeskedő felhangoktól sem mentes szövegekben ugyanis Csepeli egy politikustól korábban szokatlan őszinteséggel és nyerseséggel bírálta környezetét – politikai ellenfeleit, a médiát, de még saját választóit is, miután a somogyi 3. választókörzetben mindössze 1239 szavazatot kapott.¹⁹

Ha fotosopgyártással nem is, online vírusmarketinggel azért próbálkozott a politika a kampány során – aligha tekinthető teljesen spontán megnyilvánulásnak például a táncolós Gyurcsány-videó felbukkanása a miniszterelnök nyilvános netnaplójában,²⁰ ahogyan az sem lehet véletlen, hogy Pesty László „Egy hiteles ember” című, Gyurcsány Ferenc múltjának sötét foltjait bemutató botrányfilmje²¹ éppen a két választási forduló között került fel teljes egészében letölthető módon az internetre. Az online világban a táncolós és a hiteltelen Gyurcsány-videó is óriási sikert aratott, rengetegen nem csupán letöltötték, de tovább is küldték azokat vagy felhívták ismerőseik figyelmét az alkotásokra – Pesty László az Indexnek nyilatkozva azt állította, hogy 800 ezren töltötték le a filmjét, és tízezrével másolják, „tehát vége a televízió monopóliumának, a neten is el lehet érni ugyanannyi nézőt, mint a legnagyobb kereskedelmi televíziókon főműsoridőben.”²²

Pesty akciójának érdekessége volt még, hogy jogdíj-nemfizetés miatt az aláfestő zenének használt Coolio-opus, a Gangsta's Paradise jogtulajdonosa, az EMI Magyarország felszólította a tárhelyszolgáltatót a botrányfilm eltávolítására, aminek végül az alkotó önként eleget tett arra a fél napra, míg kicserélte a film alatt az aláfestő zenét. A honlap átmeneti eltűnésének ténye azonban önmagában elegendő volt ahhoz, hogy a Fidesz-tábor betiltásra gyanakodva kör-sms-ekben és lánc e-mailekben ossza meg egymással a film még elérhető, nem hivatalos letöltési helyeit.

Kevésbé sikeres online vírusmarketing-próbálkozásnak tekinthetők a Fiatal Baloldal Orbán Viktor lejáratását célzó flash-animációs videoklipjei,²³ illetve a Magyar Vizsla című kampánykiadvány a Fidelitashoz köthető honlapja,²⁴ amelyet csak az Index fotosopperei költöttek át (25. ábra).

25. ábra. A Magyar Vizsla című kampánykiadvány címlapja (balra) és a csak az interneten publikált átköltés (forrás: magyar-vizsla.hu, Index.hu)

A választások után azért felbukkant egy klasszikus, a politikai célú képmanipuláció 20. századi hagyományait idéző, propagandacélokat szolgáló fotosop is a magyar weben: önmagát montíroztatta az április 1-jei MSZP-nagygyűlésről készült és a gödi pártlapban megjelent fényképre Pinczehelyi Tamás, a párt városi szervezetének elnöke.²⁵ A Gödi Szegfű című szocialista kampánylap áprilisi számának címlapján – egy apró különbséggel: az eredetin nem szerepel Pinczehelyi – ugyanaz a kép szerepelt, ami megtalálható az MSZP gödi szervezetének honlapján is a képtár rovatban (26. ábra). A helyi ellenzék a sztálini képhamisítás hagyományainak feltámasztásával vádolta a politikust.

26. ábra. Az április 1-jei MSZP-nagygyűlésről készült eredeti fénykép (felül, forrás: www.god-mszp.hu) és a Gödi Szekfű című pártlap áprilisi számának címlapján megjelent manipulált változat (alul)

Összefoglalás

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a 2006-os magyar országgyűlési választási kampány közterületi pártkampányplakátjainak képszerkesztő programokkal manipulált és az interneten terjesztett átköltései – mint azt fentebb számos példával illusztráltuk – az „irodaimásológép-folklór”, illetve a hírfolklór és a netfolklór Dundes és Pagter, valamint Ellis és Russel által definiált valamennyi feltételének megfeleltek: az efffajta digitális folklór kommunikációs technológiák – esetünkben elsősorban az internet – közbeiktatásával terjed, mégis hasonlóképpen variálódik, mutálódik, mint az orális hagyományhoz sorolt viccek és narratívák. A választásikampány-fotosopokon számos visszautalást találunk a fotosopfolklórt korábban, akár évekkel ezelőtt foglalkoztató témákra, fotosopfolklór-elemekre, ugyanakkor azonnal, szinte valós időben reagálnak az aktuális eseményekre, illetve ezek médiareprezentációira is.

A választásikampányplakát-átköltések fő humorforrása a kontextusváltás, ugyanakkor ezeknek a fotosopoknak csak kisebb része reflektál direktben a választási plakátokon elhelyezett üzenetekre vagy a kampány híreire, túlnyomó többségük csupán keretnek használja ezt a kontextust, és valójában a kortárs tömegkultúra egészére, a politikán túli lokális és globális médiavilágra reagál a maga sajátos módján. A fotosopokon az eredetileg is a plakátokon szereplő politikusokon kívül a kortárs tömegkultúra számos emblematikus, az online közönséget foglalkoztató figurája, témája felbukkan, ugyanakkor sok a reakció a plakátok által tolmácsolt politikai üzenetekre és a rajtuk szereplő politikai pártok, politikusok egyéb kijelentéseire, valamint a választási kampány eseményeire és az ezekről az eseményekről szóló médiahírekre is.

Az online választásiplakátkampány-folklór a társadalom spontán reakciójának tekinthető a pártok köztéri plakátháborújára, noha a hivatalos választási plakátok némelyikének készítői nyilvánvalóan merítettek a fotosopszubkultúra hagyományaiból, kifejezési eszközeiből és felhasználták a fotosopszubkultúrára jellemző kontextusváltásokat, asszociációs humort is. A professzionális politika ugyanakkor az online megjelenés más formáit választotta: a hivatalos párthonlapokon túl elsősorban a blogot, de tetten érhető volt az online vírusmarketing eszközeinek felhasználása is a 2006-os országgyűlési választási kampány során.

Irodalom

Bodoky Tamás (2005) A hírportál mint tömegmédium. Médiakutató, nyár

Dundes, Alan & Pagter, Carl (1975/1992) Work Hard and You Shall Be Rewarded. Detroit, MI: Wayne State University Press.

Dundes, Alan & Pagter, Carl (1987) When You're up to Your Ass in Alligators. Detroit, MI: Wayne State University Press.

Dundes, Alan & Pagter, Carl (1991) Never Try to Teach a Pig to Sing. Detroit, MI: Wayne State University Press.

Dundes, Alan & Pagter, Carl (1996) Sometimes the Dragon Wins. Syracuse, NY: Syracuse University Press.

Dundes, Alan & Pagter, Carl (2000) Why Don't Sheep Shrink When it Rains? Syracuse, NY: Syracuse University Press.

Ellis, Bill (2001) A Model for Collecting and Interpreting World Trade Center Disaster Jokes. New Directions in Folklore, Vol 5.

Mason, Bruce Lionel (1996) Moving Toward Virtual Ethnography. American Folklore Society News, Vol 25.2.

Russel, Frank (2004) When the going gets tough, the tough go photoshopping: September 11 and the newslore of vengeance and victimization. New Media & Society, Vol 6.

Sükösd Miklós & Dányi Endre (2002) M-politika akcióban. SMS és e-mail a 2002-es magyarországi választási kampányban. In: Nyíri Kristóf (szerk.) Mobilközösség, mobilmegismerés. Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete, 273-293.

Wild Judit (2006) Egy választás képei. Médiamix, május.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum