Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 nyár – Történelem rovat

Balogh János Mátyás

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában (1/11)

A Guttenberg Hírlapkiadó TársaságA dualizmus kori sajtó világának számos feltáratlan, vagy legalábbis alig ismert területe közé tartozik a napilapok kiadásának, finanszírozásának, és egyáltalán: gazdasági működésének kérdése. A gründolási láz idején, 1872 kora őszén Magyarország egyik legjelentősebb és legdinamikusabb bankja, a Franko-Magyar Bank közreműködésével létrejött a Guttenberg Hírlapkiadó Társulat, amely két vezető pesti napilapot is kiadott (Ungarischer Lloyd és Neues Pester Journal). A tanulmány ezen eset kapcsán a kor pénzintézeteinek és a napilapjainak, illetve napilapkiadóinak viszonyát is boncolgatja – felvetve azt a kérdést is, hogy mekkora szerepet játszhattak a pénzintézetek a honi (napi)sajtó fejlődésében.1

A dualizmus kezdetén­, a sajtó ismételt „felszabadulását” (1867) követően a napilapok kiadása mögött többnyire politikai körök (politikusok, politikai pártok vagy maga a kormány, illetve az egyház) álltak. A túlnyomórészt veszteséges, a lapok tartalmát, nyelvezetét, kiállítását, terjesztését stb. tekintve nem is éppen „fogyasztóbarát” vállalatok leginkább fenntartóik szócsöveként szolgáltak. A korban szinte nem is gondoltak jelentős hasznot hozó üzleti vállalkozásként a napilapkiadásra.

Jelen tanulmány „főszereplőjének”, a Guttenberg [sic!] Hírlapkiadó Társaságnak szánt szerep kettős volt: az Erlanger-féle „hatalmas pénzcsoport”2 (amelynek magyarországi „vezérhajója” a Franko-Magyar Bank volt) „megfelelő képviselete a sajtóban”, ami ugyanakkor – további vonzó szempontként merült fel – „mint üzlet is kifizethetné magát”. A lapkiadó vállalat alapítói előtt mindkét vonatkozásban egyebek mellett (a bécsi mintákon túl) a német nyelvű pesti napilapvállalat, a Pester Lloyd példája lebeghetett, amely ezekben az években a honi gazdaság (és politika) legfőbb, legbefolyásosabb orgánuma, valamint (főként ebből következően) az ország legjövedelmezőbb lapkiadó vállalata volt.3 Minden bizonnyal a Guttenberg esete volt az első – és sokáig az egyetlen – eset Magyarországon, hogy egy komolyabb lapkiadó vállalat alapításában és működtetésében jelentős szerepet játszott egy pénzintézet – a kortársak egy részének nagy megrökönyödésére.

Noha a Guttenberg Hírlapkiadó Társulat a dualizmus kori sajtó világának igen különös képződménye, a történeti irodalom mégsem foglalkozott vele érdemben. Ennek az az egyik oka, hogy a kor német nyelvű pesti napilapjairól (is) inkább csak kisebb lélegzetű, a kontextust elhanyagoló és leíró munkák születtek.

Két dialógus

„– Igazgató úr… […]

– Ah, ön az? Igen, hívattam. Nagy baj van. […] Ezek az újságok kezdenek alkalmatlankodni. Amióta az az átkozott Lévay história a világ elé került, se éjjelem, se nappalom tőlük. […]

– Hátha megvennénk egyet? […]

– Igen, megvesszük, de nem egyet, ó ez nem volna méltó hozzánk, megveszünk hármat, négyet, s ha kell, mind megvesszük.

– Igazgató úr, ez egy kis nehézségbe fog ütközni. Ön tudja, hogy a magyar [nyelvű] lapok…

– Eh, mit a magyar [nyelvű] lapok […] Hál istennek eddigi pártfogásunk segélyével a német [nyelvű] lapok már úgy is nagyrészt kiszorították őket. Mi megvesszük a német [nyelvű] lapokat s aztán elárasztjuk kiadványainkkal az egész országot. Olcsón, ingyen fogjuk adni. Hiszen mit nekünk az a nyomorult pár százezer forint, mikor milliókat szerezhetünk. Ön mondá, megvesszük őket.

– Csakhogy a »Pester Lloyd…«– Arra semmi szükség, az úgy sem bánt, először mert tőzsde emberek vagyunk, másodszor mert a zsákot ütve a kormány kiabálna, melynek hátát fogja találni.

– Bámulok igazgató úr a lángeszűsége fölött. Tehát csak a másik »Lloyd« és a két »Journal«. Ami az utóbbiakat illeti…

– Bízza rám. Most már tisztában vagyunk. Az egyik Journalt Bródy Zsiga minap vette 30 000 forintért. Adunk neki 60 000-et. Fogadom, hogy kezet csókol érte. S azt hiszi ön, hogy fenntartjuk? Koránt sem. A másikért adunk tízezret s beleolvasztjuk annak a személyzetét. Aztán dotáljuk az »Ungarischer Lloyd«-dal együtt úgy, hogy tudom, lesz látszata a kezemnek. S meglássuk lesz-e lap, mely konkurálni fog velök s lesz-e mely engem megtámadni mer! […]

Úgy lett, ahogy az igazgató titkárjával tervezte. Ez hétfőn volt, kedden az alku meg lett kötve. Szerdán a »lapok« a bank czége alatt jelentek meg s illetőleg »egyikőjük« a bank parancsára megszűnt.”

E képzeletbeli párbeszéd a Szombati Lapok című ellenzéki hetilap 1872. szeptember 27-i számában jelent meg. A dialógus főszereplőjét – a bankigazgatót – és a bankot a tájékozottabb újságolvasók nyilván könnyen beazonosították azokban a napokban. Mind a Franko-Magyar Bank, mind annak vezérigazgatója, Kohen Ignác Izidor (Kohen I. I.) gyakran szerepelt akkoriban a lapokban – és nemcsak azok közgazdasági rovatában.4

Halász Imre – aki akkoriban a miniszterelnökség sajtóosztályát irányította – a majd' négy évtizeddel később közreadott (de korabeli feljegyzéseire, újságcikkekre is támaszkodó) visszaemlékezésében másképpen elevenít fel egy találkozást/párbeszédet e bizonyos lapvásárlások háttereként:

„1872 nyarán egy alkalommal találkoztam Cohen-nel, a Franko-magyarbank vezérigazgatójával, az Erlanger-csoport tehetséges és agilis képviselőjével. A sajtóviszonyokra is rákerült a beszéd. Azt mondtam Cohen-nek, hogy egy oly hatalmas pénzcsoport, mint az övék, melynek százmilliós üzletei vannak az országban, nem nélkülözhet megfelelő képviseletet a sajtóban. A Pester Lloyd egyeduralma kezd tűrhetetlenné válni. Miért nem alapít az Erlanger-csoport egy nagyobb hírlapvállalatot? Ez mint üzlet is kifizethetné magát. Éppen most jó alkalom volna erre. A Pester Journal olcsóért eladó. Ebből pompás élénk lapot lehetne csinálni à la Neues Wiener Tagblatt. Önöknek szükségük volna ily hathatós fegyverre. Önök tért engednek a politikai befolyásomnak, én szellemileg és politikailag támogatom Önöket. Cohen-nek tetszett az eszme. Ígérte, hogy megcsinálja. Pár hét múlva jelentette, hogy az üzlet nyélbe van ütve. A Frankobank igazgatósága elhatározta egy hírlapvállalat alapítását 500 000 forint alaptőkével. A Franko-magyar bank által alapított nagy hírlapvállalat, melybe Rothfeld »Ungarischer Lloyd«-ja is bevonatott (egy magyar lap alapítása is tervbe vétetett) eleinte jól indult” (Halász, 1911: 655).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum

Közszolgálat

Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina:

Közszolgálat a digitális korban

Koltay András:

A közszolgálati média fogalma

Környezet

Mikecz Dániel:

Zengő-konfliktus a napisajtóban

Politika

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

Történelem

Balogh János Mátyás:

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában

Új média

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Térkép

Tóth Norbert:

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében

Támogatónk

Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja.