Médiakutató 2008 tavasz

Térkép

Vincze László:

A nyelvpolitikai perspektíva megjelenése a finnországi svéd sajtóban

Európa legtöbb napilapot fogyasztó kisebbsége a finnországi svéd közösség. Körükben rendkívül fontos szerepet tölt be a sajtó. Jelen írás célja bemutatni, hogyan vélekednek három finnországi svéd napilap újságírói lapjaik kisebbségi és kultúraközvetítő szerepéről.1

1. Bevezetés

Az utóbbi években ugyan megnőtt a kisebbségi médiával foglalkozó kutatások és tanulmányok száma, de idáig meglehetősen kevés figyelem irányult e médiumok identitásalakító szerepének vizsgálatára (lásd például Busch, 1999; Cormack, 1998, 2004, 2007; Moring, 2007).

Kisebbségi nyelven írott lapok Európa számos pontján működnek, az egyes kisebbségek újságolvasási szokásai azonban meglehetősen eltérőek (lásd az 1. táblázatot), ami egyfajta indikátorként szolgálhat az egyes kisebbségi közösségek nyelvi-kulturális – másrészt anyagi – dinamizmusáról.

1. táblázat. Néhány európai kisebbségi lap összehasonlítása olvasottságuk alapján

A kisebbség lélekszáma A kisebbségi napilapok száma A napilapok együttes példányszáma Egy napilapra eső olvasók száma
Finnországi svédek 285 000 9 142 000 2
Dél-tiroli németek 296 000 2 60 000 5
Dániai németek 15 000 1 3 000 5
Belgiumi németek 72 000 1 12 000 6
Németországi dánok 50 000 1 7 500 7
Olaszországi szlovének 95 000 1 11 000 9
Szlovákiai magyarok 520 000 1 25 000 21
Szerbiai magyarok 290 000 1 4 500 64

Ugyancsak eltérések mutatkoznak azzal kapcsolatban, hogy a kisebbségi média milyen szerepet tölt be a különböző közösségek életében – aminek hátterében főként a társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok közti különbségek állnak.

Kutatásom célja annak feltárása volt, hogy milyen többlettartalommal tölti meg a kisebbségi szerepkör a svéd kisebbségi lapokat. Az újságírók véleményét ennek tükrében három témakörrel kapcsolatban szerettem volna megismerni:

1. A kisebbségi és a többségi sajtó működése közti különbségek Finnországban: milyen eltérést mutatnak gondolkodásmódjukban a finn és a svéd anyanyelvű újságírók?

2. A lapok nyelvpolitikai szerepvállalása: mennyire érzik feladatuknak az újságírók a nyelvhasználati jogok védelmét?

3. A svéd kisebbségi sajtó kultúraközvetítő szerepe: milyen újságuk kapcsolata a finn ajkú és a kétnyelvű olvasókkal?2

E helyen fontosnak tartom tisztázni a dolgozatban többször is visszatérő „kétnyelvű olvasó” fogalmát: kétnyelvű olvasón a vegyes házasságban született – egy finn ajkú és egy svéd ajkú szülő –, kettős nyelvi identitású olvasókat értem (azaz a „kétnyelvű olvasó” megjelölés nem azon svéd vagy finn anyanyelvű olvasókra vonatkozik, akiknek a másik nyelvben is van kompetenciájuk).

Vizsgálatomba három napilapot vontam be: a Hufvudstadsbladet, a Vasabladet és a Borgåbladet.3

2. Svéd sajtó Finnországban

Finnországban 1000 főre összesen 552,1 napilap esik, amivel a finnek világviszonylatban a harmadik legtöbbet olvasó nemzet.4 Egy 2006 márciusában közzétett felmérés szerint az átlagos finn állampolgár három napilapot és nyolc hetilapot olvas rendszeresen (Finländarnas läsvanor stabila, 2006).

A lakosság alig 5,5 százalékát kitevő 285 ezres svéd közösség kilenc svéd napilapot jelentet meg, összesen 142 ezer példányban (Moring, 2002). Ez azt jelenti, hogy hozzávetőleg minden második svéd ajkú állampolgárra esik egy svéd napilap (a felvidéki magyarok körében 21, a vajdaságiaknál 64 magyar olvasóra jut egy magyar napilap). Figyelemre méltó, hogy a finnországi svédek akkor sem pártolnak el a svéd lapoktól, ha vegyes házasságot kötnek, jóllehet svédsajtó-fogyasztásuk a felére csökken (Nordqvist, 2002).

A finnországi svéd lapoknak jelentős a tradíciója; egyetlen kivételtől eltekintve a 19. században alapították őket (Moring, 2001), és 1917-től – Finnország függetlenné válása óta – kisebbségi lapként működnek. (Ez azt is jelenti például, hogy az idősebb újságírók – ha talán észrevétlenül is – mindig át tudták adni a kisebbségi újságírásra vonatkozó tapasztalataikat fiatalabb kollégáiknak.) Ugyanakkor fontos tudni, hogy a finnországi svédek az olyan kisebbségek közé tartoznak, amelyeknek – 1966 óta – anyanyelvükön van lehetőségük elvégezni az egyetemen az újságíró szakot.

Az újságok tulajdonosai finnországi svéd alapítványok. A Konstsamfundet, a Harry Schaumans stiftelse és Stiftelsen för Åbo Akademi egyenként három-három lapot birtokol. Ezek a lapoknak nem nyújtanak pénzügyi támogatást, ugyanakkor elfogadják, hogy alacsony nyereséggel vagy nyereség nélkül működjenek, s ezáltal szavatolják terjesztésüket, illetve gazdasági stabilitásukat (Moring, 2002).

A finnországi svéd napilapok bevétele hozzávetőleg 50–50 százalékban a terjesztésből, illetve a reklámokból származik. Mivel a kis lapok működése gazdasági szempontból nem kifizetődő, többször felmerült a lapfúzió lehetősége,5 ám erre mostanáig nem került sor.

A finnországi svéd sajtó működése rendszeresen felkelti a kutatók érdeklődését is. Vizsgálták már őket egyebek mellett helyesírási és nyelvhelyességi szempontból (lásd például Landén, 2003; Amnestål, 2004); vizsgálták már történelmi és gazdasági hátterüket; valamint a svéd és a kétnyelvű olvasók olvasási szokásai közti eltéréseket is (Moring & Nordqvist, 2002).

2.1. Hufvudstadsbladet

Az 1864-ben alapított Hufvudstadsbladet Finnország legnagyobb példányszámú és egyben legjelentősebb svéd nyelvű napilapja. Az újság példányszáma már a 18. században elérte a 18 ezret, amivel Finnország legnagyobb napilapja volt. A legfrissebb adatok szerint ma 51 ezer példányban jelenik meg, és mintegy 125 ezer olvasóhoz jut el nap mint nap. Olvasóik jelentős része finn anyanyelvű, de akadnak előfizetőik a skandináv országokban is.

A lap tulajdonosa a Konstsamfundet, a nyomdai munkálatok pedig a lap saját nyomdájában, Vantaaban folynak. A szerkesztőség Helsinkiben van. Mintegy 175 munkatársat foglalkoztat, közülük 87 újságíró.

Az újság 2004-ben broadsheetről tabloid formátumúra változtatta külsejét. Jelenleg 48 oldalon jelenik meg, de hetente kétszer van melléklete is. Ezek közül az egyik kifejezetten a fiatal olvasóknak szól, míg a másik kulturális jellegű.

A lap 1997 óta olvasható a világhálón.6 Az internetes kiadás jelenleg változik: az előfizetők a teljes laphoz hozzáférhetnek, míg az érdeklődők csak néhány cikket és hírügynökségi jelentést olvashatnak.

Bár ismeretes, hogy a lapot az ország más régióiban élő svédek is szívesen olvassák, a Hufvudstadsbladet fő terjesztési területe a finn főváros, Helsinki, és annak szűkebb régiója, Nyland/Uusimaa. A lap kettős szerepe – Helsinki régiójában regionális napilapként, Finnország más részein országos napilapként működik – jól megmutatkozik felépítésében is: a belföld, a külföld és a kultúra rovatok lényegesen terjedelmesebbek annál, amit általában a regionális lapok nyújtani tudnak olvasóiknak, ugyanakkor állandó napi rovat foglalkozik a finn főváros régiójának eseményeivel.

2.2. Vasabladet

Az 1856-ban alapított Vasabladet Finnország második legnagyobb svéd nyelvű napilapja. Alapítása idején példányszáma 300 körül volt, az 1920-as években azonban már meghaladta a nyolcezret, a második világháború idején pedig már a 20 ezret is. Eddigi legmagasabb példányszámát 1992-ben érte el: ekkor 26 ezret adtak el belőle. A példányszám azóta némileg csökkent; ma 25 ezer fogy el belőle.

Az újság 1988-ig magántulajdonban volt, ekkor azonban megvásárolta a Harry Schauman Foundation, amely több más finnországi svéd napilapnak (Jakobstadstidning, Syd-Österbotten) is tulajdonosa, és amely Österbotten régióban a svéd nyelv és a svéd kultúra egyik legjelentősebb támogatójaként ismert.

A Vasabladet jelenleg 80 alkalmazottat foglalkoztat, közülük 50 újságíró. A lapnak egy tudósítója van, Helsinkiben. A nyomdai munkálatok az I-Print vaasa-i és seinäjoki-i üzemeiben folynak (Ebner & Rautz, 2006).

A lap 1998 óta a hét minden napján megjelenik, és 1996. június 1. óta van internetes kiadása is, amely ugyanazokat a rovatokat tartalmazza, mint a napilap, jóllehet jóval kevesebb cikket közöl.7 A lap emellett a vakoknak és a gyengén látóknak 1980 óta kazettán is elküldi híreit.

Az újság szerepe kettős: egyrészt regionális napilapként működik a Finnország nyugati tengerpartján fekvő Österbotten régióban, másrészt a helyi napilap szerepét tölti be a tartomány központjában, Vaasa/Vasa-ban és környékén.

2.3. Borgåbladet

Az 1860-ban alapított Borgåbladet Finnország harmadik legrégebbi napilapja. A lap kezdetben 100 példányban jelent meg, ma példányszáma valamivel 8300 alatt van. Az újság internetes oldalán található bemutatkozás szerint a Borgåbladet számos finn és vegyes nyelvű háztartásba is eljut. Ugyanakkor a lap példányszáma 1991 és 1999 között 11 097-ről 8569-re, vagyis csaknem negyedével csökkent, amikor broadsheetből tabloid formátumú lett, s míg korábban (1984-től) hat alkalommal jelent meg hetente, 1997-től már csak ötször.

A Borgåbladet 1990 óta a Konstsamfundet tulajdonában áll. Kiadója az Östra Nylands Tidningar Ab, és a Hufvudstadsbladet Ab vantaa-i nyomdáját használja. Az újságot összesen 16 újságíró készíti.

Egy 2002-es felmérés szerint a Borgåbladet előfizetőinek 60 százaléka 60 év feletti volt. A lap azóta egy önálló ifjúsági rovatot indított, amit egy ifjúsági szerkesztőség készít.

A lapnak 2002. június elseje óta van internetes kiadása, ahol általában a vezércikk és néhány rövid hír olvasható.8

3. Az interjúk

3.1. Az interjúzás során használt módszer

Mindhárom napilaptól négy-négy újságíróval készítettem interjút 2006 októberében, a lapok szerkesztőségeiben. Elemzésükhöz a jelentéskoncentráció (a szövegrész rövidebb formára korlátozása) és a jelentéskategorizáció (a válaszok kategóriákba kódolása) módszereit választottam (mindkét módszerről részletesebben Kvale, 1997). Az attitűdértékű válaszokat a következőképpen kódoltam: ++ (nagyon fontos), + (fontos), 0 (semleges), – (kevésbé fontos), – – (egyáltalán nem fontos).

Három interjút minden laptól tömörített formában mutatok be, míg egyet-egyet teljes egészében közlök. Az interjúk szövegét a három kérdéskörnek megfelelően három-három szakaszra tagoltam.

3.2. Hufvudstadsbladet

„Új előfizetőink szerint túl sokat foglalkozunk svéd vonatkozású témákkal…” Max (főszerkesztő):

Lapunk tulajdonképpen általános hírlap, amely híreket közöl a társadalomról és a világról. Ugyanakkor kisebbségi lapként természetesen komoly identitásalakító és kultúrahordozó szerepet is betölt. Védjük a svéd kultúrát és a svéd ügyet, és harcolunk a társadalmi sokszínűségért. Érzésem szerint lapunk hasábjain a véleménycsere szabadabb és szélesebb körű, mint a finn lapokban, emellett jobban figyelünk a kisebbségben lévő társadalmi csoportokra, a társadalmi sokszínűségre, mint azok; az eseményekben pedig sokkal inkább azokat az embereket keressük, akiket érintenek a történtek. A nagy, országos finn lapok több oldalon jelenek meg, mint mi, ugyanakkor rendszeresen előfordul, hogy ami számukra kis hír, az nálunk nagy hír lesz, és a címlapra kerül.

A nyelvpolitika a lap működésében teljes egészében jelen van, központi szerepet játszik, magam is gyakran írok a témában. A nyelvpolitikai kérdéseket – jelentős számú finn ajkú olvasótáborunk miatt – igyekszünk úgy írni, hogy azok is megértsék, akik nem svédek és nem érintettek az ügyben, vagy akik éppen akkor kapcsolódnak be a témába. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy írjunk másról, a teljes társadalmat érintő kérdésekről is. A (finnországi) Svéd Néppárttal gyakran foglalkozunk, de sokat írunk a többi pártról is. Míg egyes olvasóink szerint minden apró svéd vonatkozású eseményről be kellene számolnunk, vannak olvasóink – főként az újabb előfizetők –, akik úgy vélik, túl sokat foglalkozunk svéd témákkal, és a társadalom egésze fontosabb. (+)

Olvasóinknak jelenleg mintegy harmada finn. Egy részük azért olvassa a lapot, mert egyszerűen tudni akarja, éppen miről szól az aktuális társadalmi diskurzus. Mások számára lapunk egy második véleményt, alternatívát jelent. A harmadik csoportba a vegyes nyelvű családokban élő finnek tartoznak, és érdekes, hogy felméréseink szerint finn olvasóink közül éppen ők a legkevésbé aktívak (legkisebb csoport). (++)

2. táblázat. A Hufvudstadsbladet újságíróival készült interjúk tömörített változata.

Annika (helyi hírek) Tommy (helyi hírek) Tim (kultúra)
A finn és a finnországi svéd napilapok közötti különbségekről Hangsúlyosabban foglalkozunk kisebbségi kérdésekkel (nyelvi kisebbségek, bevándorlók, szociálisan hátrányos helyzetűek, szexuális kisebbségek), és nagyobb társadalmi felelősséget érzünk értük, mint a finn nyelvű lapok. Lapunk betölt egyfajta kisebbségi-érdekvédelmi szerepet. Többet írunk a „mieinkről”. Jóval többet foglalkozunk a (finnországi) Svéd Néppárttal (SFP), mint a finn lapok (számukra az SFP egy aprócska, ötszázalékos párt, míg számunkra a svéd közösség első számú politikai szervezete). Toleránsabbak vagyunk a bevándorlókkal és más hátrányos helyzetű csoportokkal szemben. Másképp mutatjuk be a világot. Meglehetősen hangsúlyosan foglalkozunk a finnországi svéd kulturális élettel, és ugyancsak nagy figyelmet szentelünk a svédországi kultúrának, de a nemzetközi kultúrával is jóval többet foglalkozunk, mint a finn lapok. A svéd újságírás hagyományát követjük, amely lényegesen eltér a finn standardtól – gyorsabb és kritikusabb.
Az újság nyelvpolitikai szerepvállalásáról A finn olvasók szerint túl sokat foglalkozunk a kifejezetten a svéd közösséget érintő témákkal, és irritálja őket, amennyire lapunk fókuszál ezekre a kérdésekre. Svéd olvasóink egy része úgy vélekedik, hogy elsődleges feladatunk a finnországi svédek előtérbe helyezése. A svéd helyesírás szempontjából egy intézményes modellt mutatunk olvasóinknak, és a helyes nyelvhasználatra, a nyelvi hibák kiküszöbölésére ösztönözzük őket. A nyelvpolitika, a svéd közösséget érintő nyelvi kérdések fontos szerepet játszanak munkánkban. Mindenekelőtt a hír a fontos, a nyelvi vonatkozás pedig egyfajta pluszt, egyfajta többletet adhat. Rendszeresen foglalkozunk nyelv­politikai kérdésekkel, ám egyes visszajelzések szerint a panaszkodó megközelítés megosztja az olvasókat. Új előfizetőink szerint túl sokat foglalkozunk svéd vonatkozású témákkal. A finnországi svéd művészek, alkotók úgy vélik, mindenekelőtt róluk kellene hírt adnunk.
A nyelvpolitika fontossága - + 0
A finn és a kétnyelvű olvasókról Érdekes számukra, hogy lapunk más nyelven íródott, és hogy nálunk más híreket is találhatnak. Érdekesnek találják híreinket és szimpatikus számukra, hogy más nézőpontból tekintünk a társadalomra. Észrevették, hogy nem fordítása vagyunk a finn lapoknak, hanem egy igazi alternatíva, és számos kérdésben teljesen mások a szempontjaink.
A finn és kétnyelvű olvasók fontossága ++ ++ ++

3.3. Vasabladet

„A »szóvivőjük« vagyunk…” Henrik (belföld):

Véleményem szerint a kisebbségi lapoknak a belpolitika tekintetében minden esetben két perspektívát kell szem előtt tartaniuk. Egyfelől figyelniük kell az ország egészére, másfelől figyelniük kell a kifejezetten a svéd közösséget érintő ügyekre. Vagyis mindent, ami történik, egyszerre két látószögből kell értelmezniük. Amikor például a költségvetési vitára kerül a sor, akkor egyrészt írnunk kell az ország gazdaságának egészéről, másrészt külön figyelmet kell fordítanunk arra, hogyan érintik a költségvetés egyes elemei a svéd közösséget, például a svéd iskolákat stb. A (finnországi) Svéd Néppárttal természetesen többet foglalkozunk, mint a többi párttal – viszont nem vagyunk elfogultak irányukba, már csak azért sem, mert a svéd szavazók egy része más pártokat támogat. Hogy többet írunk róluk, mint más pártokról, annak egyetlen oka van: ők vállalják a svéd ügyek képviseletét.

Lapunk rendszeresen és kiemelten foglalkozik a svéd nyelvet, a nyelvhasználatot érintő kérdésekkel, talán többet, mint bármely más svéd napilap Finnországban. Az újságírók feladatuknak érezik, hogy megvédjék a svéd nyelv és a svéd nyelvűek helyzetét. Az országnak van egy nyelvtörvénye, amely jogokat biztosít a svéd ajkúaknak, a lap pedig szemmel tartja, hogy ezek a jogok mennyire valósulnak meg az életben. Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy az újságírók természetéből következik: szeretik kidomborítani a vitákat, a konfliktusokat. Úgy érzem, lapunk e téren eleget tesz olvasói elvárásainak; ugyanakkor vannak olyan svéd lapok, amelyeknek véleményem szerint többet kellene foglalkozniuk a nyelvi kérdésekkel. (++)

Finn olvasóinknak valószínűleg tetszik lapunk. Tetszik nekik, hogy bizonyos dolgokhoz másképp – gyakran bátrabban – közelítünk, mint a finn újságok. Persze akadnak olyanok is, akik svéd nyelvtudásukat szeretnék javítani az újságolvasás által. A kétnyelvű olvasók megnyerése szempontjából az a legfontosabb, hogy az újság érdekes legyen. (+)

3. táblázat. A Vasabladet újságíróival készült interjúk tömörített változata

Johan (belföldi hírek) Marita (helyi hírek)? Linda (ifjúsági rovat)
A finn és a finnországi svéd napilapok közötti különbségekről Régiónkban a svédek számos településen többségben vannak, és jellemző, hogy rendkívül nyitottak Svédország irányában, és döntően az ottani kultúrához kötődnek (például a svédországi tévécsatornákat nézik, és svédországi hetilapokat olvasnak). Mi a svéd(országi) újságírási hagyományokat követjük: cikkeink nyitottabbak és kritikusabbak, mint a finn újságok írásai. Ha a téma megengedi, inkább svéd riportalanyt igyekszünk választani. Olvasóink nagy része a svédországi médiából tájékozódik, és számukra mi vagyunk az egyetlen finnországi hírforrás. Újságunk kiemelten foglalkozik a svéd nyelv védelmével, a nyelvi jogokkal, a nyelvi fejlődéssel és a nyelv jövőjével. Mind a finn, mind a svéd lapokra jellemző, hogy egyaránt keveset foglalkoznak a régió azon részeinek eseményeivel, ahol kevés az olvasójuk (azaz a finn lapok a svéd többségű, a svéd lapok a finn többségű területek eseményeiről írnak kevesebbet). Mi inkább a hétköznapi ember szemszögéből mutatjuk be az eseményeket, míg a finnek túlnyomóan a döntéshozók, a hivatalnokok perspektívájából (ha például a kórházi átszervezésről van szó, ők a főorvosokat kérdezik meg, mi a betegeket). Meglehetősen nagy hangsúlyt fektetünk a mi társadalmi szempontjaink bemutatására (ha például egy oktatással kapcsolatos kérdés kerül napirendre, akkor mi reflexszerűen egy svéd iskolát mutatunk be).
Az újság nyelvpolitikai szerepvállalásáról Gyakran írunk nyelvpolitikai kérdésekről, különösen a vélemény-, valamint a helyi hírek rovatokban, de az olvasói levelek is gyakran foglalkoznak a nyelvhasználattal. Feladatunknak érezzük a svéd nyelv és a svéd ajkú közösség védelmét. A nyelvpolitikával kapcsolatos álláspontjaink egyszerűek és világosak, ezért az emberek jól fogadják őket. Igyekszünk megtenni, amit e téren elvárnak tőlünk; ha telefonálnak, hogy valahol valami nem működik svéd nyelven, mi megyünk, és kezünkbe vesszük az ügyet. A „szóvivőjük” vagyunk. Nyelvpolitikai kérdésekkel többet kellene foglalkoznunk, de sokkal könnyedebben és közérthetőbben, mivel a témában megjelenő cikkeink gyakran túl hosszúak és túlzottan bonyolultak.
A nyelvpolitika fontossága ++ ++ ++
A finn és a kétnyelvű olvasókról Részint a stílusbeli eltérés az oka annak, hogy lapunkat szívesen olvassák finnek is. Vannak finn olvasók, akik azért olvasnak bennünket, mert közvetlen információkhoz szeretnének jutni régiónk eseményeiről, hiszen innen a finn lapok csak kevés hírt közölnek. Mások egyszerűen úgy érzik, hogy mi vagyunk a jobbak. A politikusok számára különösen fontos tájékozódási pont vagyunk, hiszen tőlünk kaphatják a legtöbb információt a svédek által lakott régióról. Akiknek a munkahelyükön szükségük van a svéd nyelvre, azoknak a svéd újság olvasása nyelvleckeként szolgál.
A finn és kétnyelvű olvasók fontossága 0 + 0

3.4. Borgåbladet

„Sem »nyelvi rendőrség«, sem »nyelvpolitikai újság« nem vagyunk…” Jan-Erik (főszerkesztő):

Az újságíró szempontjából tulajdonképpen nincs nagy különbség a kisebbségi és a többségi lap között. Eltérés inkább a lapok tartalmában van: a mi régiónkban például jellemző, hogy a helyi finn lap jóval többet foglalkozik a hatalommal, a miniszterekkel, a hatóságokkal, míg mi inkább a helybeliekről, az egyszerű emberekről írunk.

Vezércikkeimnek mintegy tizedrészében foglalkozom nyelvpolitikai kérdésekkel, többnyire országos vonatkozásban. Számunkra nagyon fontos, hogy sok finn pozitívan viszonyul a svéd nyelvhez és a svéd nyelvűekhez, ezért inkább e pozitív attitűd megőrzésére, illetve kialakítására koncentrálunk. Lényegesebbnek érezzük, hogy a finn ajkúak – például bolti eladók – önszántukból és szívesen akarjanak svédül beszélni, és amellett, hogy az élet persze mindkét nyelven működjön jól (oktatás, hivatalos ügyintézés, egészségügy), ne „nyelvi rendőrség” legyünk. Noha tisztában vagyunk vele, hogy a régiónkban élő svéd lakosság kétharmada a (finnországi) Svéd Néppárttal szimpatizál, vagyis fontosak számára a nyelvpolitikai kérdések, mi nem vagyunk nyelvi rendőrség, és a pártot sem támogatjuk mindig automatikusan. (+)

Finnországban mintegy egymillióan tudnak olvasni svédül; régiónkban például a lakosság 30 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami azt jelenti, hogy az általános iskolától a diploma megszerzéséig részt vett svéd nyelvoktatásban. Ők mindnyájan lapunk potenciális olvasói, míg a svédek tulajdonképpen csak egy mag egy nagyobb csoportban. Ezért mi nemcsak a svéd ajkú olvasókra, hanem egy nagyobb és általánosabb olvasóközönségre koncentrálunk. Az utóbbi időben például meglehetősen sokan – több százan –, főként finnek költöztek városunkba. Egy bizonyos hányaduk számára a kétnyelvűség kifejezetten vonzó, egyfajta kvalitást, kisebb nemzetköziséget jelent – tetszik nekik a svéd nyelv, a skandináv hagyományok, a régió kultúrája. Mi pedig nyitottak vagyunk feléjük. A finn és a kétnyelvű olvasók megnyerése érdekében különösen törekszünk arra, hogy a hírek tekintetében jobbak legyünk, mint a konkurens finn lap. (++)

4. táblázat. A Borgåbladet újságíróival készült interjúk tömörített változata

Richard (helyi hírek)? Maria (belföldi hírek)? Annika (ifjúsági rovat)
A finn és a finnországi svéd napilapok közötti különbségekről Megpróbáljuk „kiemelni” a svédeket, ezen kívül közelebbről, emberibb módon próbáljuk bemutatni az eseményeket. A hír mindkét lap számára hír, és független a nyelvtől, noha mi általában némi „finnországi svéd fűszerrel” ízesítjük. Megpróbáljuk előtérbe helyezni a svédeket és a svéd nyelvet érintő kérdéseket, kiemelni a svéd aspektusokat. Amennyiben a téma megengedi, a riportokhoz igyekszünk inkább svéd riportalanyt választani. Jelen van nálunk egyfajta svéd nézőpont. Lapunk személyesebb, közelebbről mutatja be a világot, mint a finn újság, amely inkább távolságtartóbb olvasóival.
Az újság nyelvpolitikai szerepvállalásáról Régiónkban nyelvi viták nincsenek, minden jól működik. Egyes olvasók talán úgy érzik, hogy keveset foglalkozunk nyelvi kérdésekkel, mások szerint viszont a finnországi svédek éppenséggel túl vannak hangsúlyozva. Lényegében véve általános hírlap és nem „nyelvpolitikai lap” vagyunk. Régiónkban nincsenek nyelvi konfliktusok. Lapunk nyelvpolitikai szerepvállalása megfelelő. Túl sokat foglalkozunk a nyelvvel és a nyelvi kérdésekkel, valamivel kevesebbet kellene, hiszen vannak fontosabb dolgok is. Lényeges, hogy pozitívan befolyásoljuk a finnek beállítottságát a svéd nyelvvel és a svéd nyelvűekkel szemben. A nyelv fontos, ám nem vagyunk sem „nyelvi rendőrség”, sem „nyelvpolitikai lap”.
A nyelvpolitika fontossága – – 0 – –
A finn és a kétnyelvű olvasókról Vannak, akik azt akarják, hogy a világról egy szélesebb perspektíva nyíljon meg előttük; mások a svéd nyelv gyakorlására használják; és természetesen a vegyes nyelvű családokban élők is olvasnak bennünket. Szeretik, hogy gyakran más embereket kérdezünk meg ugyanarról a témáról, mint a finn újság. Többet kellene foglalkoznunk a vegyes nyelvű családokkal, például hogy miként élnek, hogyan zajlanak mindennapjaik. A finnek egy része a nyelv gyakorlása miatt olvas bennünket, míg egy másik részük döntően azért, hogy bizonyos szempontból a másik oldalát is lássa a dolgoknak, más véleményekkel is találkozzon.
A finn és kétnyelvű olvasók fontossága ++ ++ ++

4. Az interjúk elemzése

A többségi (finn) és a kisebbségi (svéd) napilapok működése közt vannak olyan általános különbségek, amelyekben az interjúban részt vevő újságírók véleménye hozzávetőleg megegyezik:

Vannak ugyanakkor figyelemre méltó különbségek is. A Hufvudstadsbladet karakterében munkatársai szerint meghatározó az a szerep, amit lapjuk a hátrányos társadalmi helyzetben lévő csoportok (szexuális kisebbségek, bevándorlók stb.) támogatásában betölt. A Vasabladet újságírói egyöntetűen hangsúlyozzák a Svédországgal, a svédországi kultúrával szemben nyitottságukat, illetve, hogy meghatározóak számukra a svéd újságírási hagyományok (hasonló, Svédországhoz való kötődésre a Hufvudstadsbladet újságírói kevésbé, míg a Borgåbladet munkatársai egyáltalán nem utaltak.). A Borgåbladet munkatársai számára pedig nagyobb jelentőségű, hogy finn olvasókban pozitív attitűdöt alakítsanak ki a svéd nyelvvel és a svéd nyelvűekkel szemben.

Különbözőképpen viszonyulnak a lapok a nyelvpolitikai kérdésekhez is. Míg a Vasabladet újságírói kulcsfontosságú feladatként kezelik a svéd nyelv és a svéd nyelvűek védelmét, a Hufvudstadsbladet újságírói már nem egyöntetűen állítják ezt, a Borgåbladet munkatársai pedig – amellett, hogy fontosnak tartják: a kétnyelvűség mindenütt jól működjön – kifejezetten elutasítják, hogy lapjuk a „nyelvpolitikai újság” vagy a „nyelvi rendőrség” szerepét töltse be.

Meglehetősen hasonlóak az újságírói vélemények azzal kapcsolatban, hogy a finnországi svéd újságokat miért olvassák finnek is:

Az újságírók attitűdjeiben ugyanakkor eltérés figyelhető meg azzal kapcsolatban, hogy az egyes lapok számára mennyire fontosak a finn, illetve a kétnyelvű olvasók: a Hufvudstadsbladet és a Borgåbladet munkatársai számára rendkívül lényegesnek tűnik, hogy lapjukat ne csak svédek olvassák, míg a Vasabladet munkatársai ezt kevésbé tartják fontosnak.

5. Következtetések

A szövegek elemzését követően megállapítható, hogy különbségek nem annyira az egyes újságírók, hanem sokkal inkább maguk a lapok látásmódjai között vannak. Más szóval: az azonos lapnál dolgozó újságírók gondolkodásmódja, szemlélete meglehetősen hasonló, ugyanakkor a három lap szemléletmódja közt különbség észlelhető.

E szemléletmódbeli különbség egyik oka elsősorban feltehetőleg az, hogy a Finnország nyugati tengerpartján, Österbotten régióban, ahol a Vasabladet megjelenik, a svédek többségben vannak, rendkívül erős az identitásuk, és – ahogy az interjúkban is elhangzott – meglehetősen nyitottak Svédország felé. Ezzel szemben Finnország déli részén, ahol a Hufvudstadsbladetet és a Borgåbladetet adják ki, a svédek kisebbségben élnek, és identitásukra is elsősorban az erős finn karakter a jellemző (a témáról bővebben lásd Husband & Moring, 2007).

Az újságírókkal készült interjúk által kialakult képet egy 2006. szeptember 1. és 15. között végzett tartalomelemzésem is alátámasztja (Vincze, 2007). Az elemzés arra irányult, hogy a vizsgált időszakban a három napilap hány „svéd vonatkozású” cikket közölt, beleértve egyebek mellett a Svédországgal kapcsolatos híreket, a svéd kisebbségi oktatással, illetve a svéd kisebbségi érdekképviselettel kapcsolatos cikkeket, valamint a nyelvpolitikai vonatkozású írásokat. A kutatás során kiderült, hogy a „svéd témák” – mind összességében véve, mind kategóriák szerint – a leggyakrabban a Vasabladet, a legritkábban a Borgåbladet hasábjain jelennek meg (lásd az 5. táblázatot).

5. táblázat. „Svéd vonatkozású” cikkek 2006. szeptember 1. és 15. között

Az összes cikk száma A címlapról induló cikkek száma Képi illusztrációval megjelent cikkek száma
Hufvudstadsbladet 114 16 38
Vasabladet 129 25 64
Borgåbladet 58 13 24

A három újság működése közötti eltérések okát keresgélve összességében két fő súlypont határozható meg:

1. Az újságírók – illetve lapjaik – meglehetősen eltérően közelítik meg a nyelvpolitikai kérdéseket. A Vasabladet szerzői számára rendkívül komoly szerepet játszik a nyelvpolitika, a Hufvudstadsbladet újságíróira ez már kevésbé érvényes, a Borgåbladet munkatársai pedig egyáltalán nem tartják fontosnak lapjuk ebbéli szerepét.

2. Finnországban szép számmal akadnak finn ajkúak, akik tudnak svédül. Ennek oka egyrészt az, hogy az ország iskoláiban a finn és a svéd gyermekek kölcsönösen tanulják egymás nyelvét; másrészt az, hogy a vegyesen lakott területeken számos állás betöltéséhez – főként a közigazgatásban – a finnek számára is kötelező a svéd nyelvtudás; harmadrészt az, hogy mindennaposak a vegyes házasságok. Ezek a finn ajkúak a svéd újságok potenciális olvasóinak is tekinthetők. Érdekes azonban, hogy míg a Borgåbladet és a Hufvudstadsbladet komoly küzdelmet folytat a finn olvasók megnyeréséért, a Vasabladet ezt nem kezeli kiemelt kérdésként. (A vegyes nyelvű családban élők meghódításának vonatkozásában érdekes lehet a Borgåbladet egyik újságírója által felvetett elképzelés, miszerint az újságoknak meg kellene próbálniuk írni magukról a vegyes nyelvű családokról, mindennapi működésükről.)

Úgy tűnik tehát, hogy a vizsgált lapok nyelvpolitikai szerepvállalása, illetve a finn és a kétnyelvű olvasókért való versengés között fordított arányosság figyelhető meg: minél jobban törekszik egy lap a finn és a kétnyelvű olvasók meghódítására, annál inkább kénytelen engedni, feladni kisebbségi szerepéből. S talán ez az, ami egyrészt a nyelvpolitikai témában megjelenő cikkek mennyiségére, másrészt jellegére is kihat.

A kutatásból kiderült: Finnországban a svéd nyelvű kisebbségi napilapok sokkal fontosabb funkciót töltenek be, mint egy hagyományos tájékoztatási eszköz. Nemcsak más nyelven jelennek meg, mint a többségi (finn) lapok, de látásmódjuk is jelentősen eltér azokétól. Ha szemléletükben vannak is eltérések, biztonsággal állíthatjuk, hogy újságíróik lapjaik nyelvpolitikai és kultúraközvetítő szerepkörének is tudatában vannak. Mindezek alapján megállapítható, hogy a finnországi svéd sajtó mind a svéd nyelvcsoport identitásának megőrzésében, mind az interkulturális kohézió erősítésében fontos eszközként működik.

Irodalom

Amnestål, Per (2004) Språkarbete på Hbl. Journal Språkbruk, no. 3.

Busch, Brigitta (1999) Von Minderheitenmedien zu Medien in multilingualen und multikulturellen Situationen. Versuch eines Überblicks über das Forschungsfeld. Medien Journal, no. 2.

Cormack, Mike (1998) Minority Language Media in Western Europe. Preliminary Considerations. European Journal of Communication, Vol. 13, No 1.

Cormack, Mike (2004) Developing Minority Language Media Studies Mercator Media Forum. Vol. 7, No. 1, March. University of Wales Press.

Cormack, Mike (2007) The media and language maintenance. In: Cormack, Mike & Hourigan, Niamh: Minority Language Media: Concepts, Critiques and Case Studies. Clevedon Multilingual Matters Ltd., England.

Ebner, Toni & Rautz, Günther (2006) Minority Dailies Association 2001–2005. Verlagsanstalt Athesia AG Bozen/Bolzano Italy .

Finländarnas läsvanor stabila (A finnországi svéd TV, a finn közszolgálati TV 5. csatornájának honlapja: http://svenska.yle.fi/nyheter/sok.php?id=71735&sokvariant=arkivet&lookfor=läsvanor&advanced=yes&starttid=&sluttid=&antal=10, utolsó letöltés: 2006. március 8.

Husband, Charles & Moring, Tom (2007) The Contribution of Swedish-speaking Media in Finland to Linguistic Vitality. International Journal of the Sociology of Language, no. 187.

Kvale, Steinar (1997) Den kvalitativa forskningsintervjun Studentlitteratur. Lung: Sverige.

Landén, Charlotta (2003) Språkörat språkvårdar finlandssvenska dagstidningar. Journal Språkbruk, no. 3.

Moring, Tom (2001) Finlandssvenskarnas regionala mediavanor. In: Karl Erik Gustafsson: Nordisk landsortspress på 1990-talet. Handelshögskolan vid Göterborgs universitetet.

Moring, Tom (2002) The Swedish Press in Finland: A Record in Readership? Mercator Media Forum, Vol. 6, University of Wales Press.

Moring, Tom & Nordqvist, Andrea (2002) Svenska medier i Finland. Research Institute at the Swedish School of Social Sciences, University of Helsinki.

Moring, Tom (2007) Functional Completeness in Minority Language Media. In: Cormack, Mike & Hourigan, Niamh: Minority Language Media: Concepts, Critiques and Case Studies. Clevedon: Multilingual Matters Ltd England.

Nordqvist, Andrea (2002) Tvåspråkiga finlandssvenskars tidningsläsning. In: Moring, Tom och Nordqvist, Andrea (eds) Svenska medier i Finland. Helsingfors: Forskningsinstitutet vid Svenska social- och kommunalhögskolan vid Helsingfors universitet.

Vincze László (2007) The role of three dailies in supporting of Swedish language in Finland in: Mercator Media Forum, no. 1.

Lábjegyzetek

1
A szerző a Center for International Mobility és a Svenska Litteratusällskapet támogatásával végezte kutatásait Finnországban.
2
Ennek természetesen előfeltétele az a körülmény, hogy Finnországban a két népcsoport már az általános iskolától tanulja egymás nyelvét, s vegyes nyelvű területeken a svéd nyelv ismerete számos állás betöltéséhez követelmény.
3
A finnországi kisebbségi sajtóról és médiáról lásd még Tóth Norbert „Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében” című írását lapunk 2007. nyári számában – A szerk.
4
Lásd www.levikintarkastus.fi.
5
Legutóbb 2006 júniusában (Finlandssvensk tidningsfusion föreslås www.tvnytt.fi, 2006. június 22.).
6
Lásd www.hbl.fi.
7
www.vasabladet.fi
8
Lásd www.bbl.fi.

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink