Publikációs versenyt hirdet a médiakutató. Színvonalas tanulmányokat várunk, elsősorban az új média, migráció, médiajog témában.Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft. Beküldési határidő: 2017. szeptember 30.

Médiakutató 2008 nyár

Digitália

Bodoky Tamás:

Támad a civilmédia: minden ötödik Index-olvasó blogol

A professzionális újságírás a nyomtatott sajtó és az elektronikus média hagyományait követő online változata helyett mostanában sokan az amatőrök által kitalált blogban látják a valódi online újságírást. A blogtól várják az újságírás új média által katalizált reformját, amely felülről irányított információközlés helyett a tömegek párbeszédét hozhatja. A kezdetben magát a média fősodra ellenében meghatározó, robbanásszerűen terjedő műfajt az intézményesült új média is felfedezte ugyanakkor, és beemelte kínálatába. Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam: mennyit és miért olvasnak, illetve írnak blogokat az Index hírportál olvasói, és miként értékelik a blogok és a professzionális média viszonyát? Milyen egyéb közösségi, tehát a felhasználók, nem pedig professzionális tartalomgyárak által generált tartalmakat fogyasztanak és készítenek a neten?

Irodalmi áttekintés

Az online újságírás megjelenésétől és térhódításától sokan a hírújságírás elavultnak vélt tradícióinak újragondolását és reformját várták, új lehetőségnek tekintették „az egyre elidegenedettebb és bizalmatlanabb közönség visszahódítására” (Pavlik, 2001). Az online közeg kihívást támaszt az újságírás korábbi gyakorlatával szemben, az erre a kihívásra adott válaszok pedig olyan „új generációs újságírói konvenciókat teremtenek, amelyek a hagyományosabb médiaformákat is befolyásolják. Az új technológiák tehát ideális terepet biztosítanak az újságírás reformereinek új ötletek kipróbálására” (Fulton, 1996). Az újságírói konvenciók és normák újrafogalmazásának lehetősége különös izgalmat keltett szakmai berkekben, mert sokan konzervatívnak és rugalmatlannak tartják az újságírásnak a hagyományos médiaformákban kialakult gyakorlatát. Matheson (2004) szerint formalizált szabályok hiányában a normalitás kényszerítő ereje (Foucault, 1977) alakítja az újságírás gyakorlatát, ez azonban gyengül, amikor az újságírás új kontextusokhoz alkalmazkodik, tehát ilyenkor nyílik lehetőség megváltoztatni a status quót.

Az új média által biztosított lehetőségek kiaknázásában, valóra váltásában azonban kezdetben lassúnak és inkompetensnek bizonyult a hivatásos újságírószakma. Boczkowski (2002) egész sor olyan kutatást felsorol, amely arra a következtetésre jutott, hogy az úgynevezett online újságírás gyakran a nyomtatott tartalom újraközlésére szorítkozik, „még mindig nem tudjuk, milyen lehetőségeket hordoz az internet, még mindig csak kérdezzük, hogy az újságírás – ahogy megismertük és szeretjük – adaptálódik-e az új médiumhoz, avagy sem”. John Katz (1997) szerint az amerikai lapok negligálták az interaktív korszak beköszöntét, és még szerzőik e-mail címét sem közlik. Más kutatók is arra a következtetésre jutottak, hogy az intézményesült internetes újságírás – szemben az informális online hírhálózatokkal – a nyomtatott sajtó és az elektronikus média hagyományait követi (Deuze, 2003), és hogy még azoknak az online újságíróknak a szövegei sem árulkodnak túl sok jó ötletről, akik az új médiában a változtatás lehetőségét látják és ünneplik. Az intézményesült újságírás online megjelenésével szemben számos kutató az amatőrök által kitalált weblogban látja a valódi online újságírást, és ettől várja az újságírói normák és konvenciók oly nagyon áhított reformját (Matheson, 2004).

A weblog szót 2004-ben „az év szavának” nyilvánító tekintélyes Merriam–Webster angol értelmező szótár definíciója szerint a blog „olyan webszájt, amely a szerző reflexióival, kommentárjával, és gyakran hivatkozásaival ellátott online naplót tartalmaz”.1 A blog eleinte olyan naplót jelölt, amelyben a legfrissebb bejegyzés szerepel felül, és alatta kronológiai sorrendben a korábbiak, és amely a blogtárhelyet kínáló szolgáltatóknál speciális technológiai ismeretek nélkül is létrehozható. A blog szerzője a blogger. A blogokban a szöveg mellett gyakran találunk linkeket, képeket, mozgóképet vagy hangot, és időközben létrejött egy speciális formája, a mozgóképre szakosodott videoblog (vlog) is. A műfajon belüli differenciálódást jelzi az is, hogy a naplószerű blogok mellett megjelentek az elsősorban más online tartalmakra mutató linkeket tartalmazó, úgynevezett szűrő vagy tallózó blogok (Blood, 2000), illetve a kutatók megkülönböztetnek személyes, csoportos, sőt intézményi blogokat is.

A blogok és a tömegmédia

Az Egyesült Államokban már a 2004-es elnökválasztási kampányban fontos szerepet kaptak a politikai kampányokat szolgáló kampányblogok, és nagyjából ekkortájt megjelentek az online hirdetési piacról élő profitorientált blogok is. Az új műfaj gyorsan népszerűvé vált azokban az országokban is, amelyekben korlátozzák a sajtószabadságot, mint például Kína vagy Irán – mindkét országban letartóztattak már olyanokat, akik rendszerkritikus megjegyzéseket közöltek webnaplójukon. A blogokból építkező online nyilvánosságot blogoszférának keresztelték el a bloggerek, a Wikipedia online enciklopédia szócikke2 szerint ez az összes blogot és azok kapcsolódási pontjait is magában foglalja, és azt is kifejezi, hogy a webnaplók nem önmagukban léteznek, hanem hálózati közösségbe, közösségekbe szerveződve működnek. A közösségi jelleget emeli ki az úgynevezett blogaggregátok megjelenése is, amelyek szerkesztett nyitóoldallal könnyítik meg a hozzájuk tartozó blogok közötti eligazodást.

A blogműfaj által támasztott kihívást az intézményesült média először a Monica Lewinsky-ügy kipattanásakor érezte meg: 1998-ban a Drudge Report (www.drudgereport.com) című, egy washingtoni politikai pletykaújságíró, Matt Drudge által fenntartott blog közölte először a gyakornoklány és Clinton elnök viszonyáról szóló hírt, miután a Newsweek című rangos hetilap visszautasította a sztori közlését. Később több politikus is hasonlóan járt a blogoszféra térhódításának köszönhetően. Mark Foley floridai republikánus képviselő, a gyermekvédelem egyik egyesült államokbeli élharcosa például tizenéves fiúkat zaklatott szexuálisan az interneten keresztül, de a kompromittáló e-maileket a média fősodra a hitelesség problémáján rágódva hetekig nem közölte. Viszont amikor ezek az információk felbukkantak egy, a szexuális ragadozók kipellengérezésére létrejött weblogon (3 A dél-koreai közéletben nagyon befolyásossá vált az OhMyNews, de a modellt nem sikerült exportálni: a nemzetközi verzió kudarcot vallott.

Fontos fejlemény az újságírói forráskutatás önkéntes tényfeltárókhoz való kihelyezése. A „nyílt forráskódú tudósításokat” közlő newassignment.net nevű weboldal éppen erre a célra jött létre: az oldalon szereplő újságírói feladatok, adatkérések megoldásában húszezer önkéntes segédkezik. És a módszer működik: a 2006-ban alapított, önmeghatározása szerint „az internet és az új információs technológiák forradalmi hatalmát” a polgárok és a demokrácia szolgálatába állító, a kormány átláthatóságát, elszámoltathatóságát, a korrupció csökkentését, valamint a demokratikus intézményekbe vetett közbizalom növelését célul tűző Sunlight Foundation (sunlightfoundation.com) a newassignment.net önkéntesei segítségével derítette ki, kik azok az amerikai képviselőjelöltek, akik családtagjaiknak is juttattak a kampánybüdzséből. Az Egyesült Államokban ez szigorúan tilos, a kongresszusi korrupció egy formájának tartják. Ehhez mindössze nyilvános dokumentumkutatásra volt szükség, amit az interneten toborzott önkéntesek ezrei el is végeztek az újságírók számára.

A blogoszféra demokratikus potenciálja

Ethan Zuckerman amerikai újmédia-kutató szerint nagyon egyenlőtlen a figyelem, amit az egyes országok a transznacionális tömegmédiától kapnak, ezért a bloggerek segítségével kell „a fősodrú média vakfoltjain” élők helyzetéről tudósítani. Japánnak és Nigériának például nagyjából ugyanannyi a lakosa, a tömegmédia mégis sokkal gyakrabban foglalkozik Japánnal: a cnn.com hírportálon például 30 japán vonatkozású hírre jut egy nigériai. Zuckerman szerint mindez nem magyarázható nyelvi okokkal, hiszen míg Japánban még az írásmód is idegen, Nigéria angol nyelvű ország (Zuckerman, 2008).

Zuckerman szerint a médiafigyelem mértéke az adott ország gazdasági helyzetének függvénye, „az alulreprezentált országokra legfeljebb az irányíthat némi pluszérdeklődést, ha megszállja őket az amerikai hadsereg”.4 Erre példa a Dear Raed (dear_raed.blogspot.com), a Salam Pax álnéven író iraki blogger elhíresült bagdadi naplója, amelyet az amerikai invázió idején több tízezren, köztük rengeteg újságíró is olvasott. Pedig ma már a legszegényebb országokban is tömegével írnak blogokat, Kenyában például több száz blogot reprezentáló blogaggregát (kenyaunlimited.com) is működik, mégsem tudja áttörni a globális médiaérdeklődés felkeltéséhez vezető gátakat.

Zuckerman ezért 2004-ben rendhagyó blogaggregátot indított Global Voices néven, amely több mint 150 ország politikai-közéleti témájú webnaplóiból válogat, fordít és disztributál tudósításokat, „hogy felerősítse a fősodrú média partvonalán túl élő közösségek hangját”. A Global Voices napi 150 blogbejegyzést közöl, köztük szerkesztett regionális összefoglalókat is, felvállalva az újságírói kapuőrszerepet. Sok nem angol nyelvű blogbejegyzést le is fordítanak, majd közzéteszik a Creative Commons (creativecommons.org) utánközlést engedélyező licence alapján. A dolog fordítva is működik, van olyan kínai blog, amely Global Voices-posztokat fordít le és ad közre kínaiul.

A Global Voices-nek jelenleg havi egymillió látogatója van, köztük sok újságíró és tudós, aki forrásértékűnek tartja a posztokat, és a Reuters hírügynökséggel kötött megállapodásnak köszönhetően anyagai egy része a nemzetközi hírkínálatba is bekerül. A Global Voices fotókat, videókat és hangzó anyagokat is közöl és terjeszt, a blogoszférából merített hírekből tallózó podcastokat számos helyi rádió is átveszi.

Nem demokratikus országokban komoly politikai tényezővé nőtték ki magukat a közéleti blogok. A velejéig korrupt Kenyában egy Harvardon diplomázott, évi negyedmillió dolláros washingtoni állását emiatt feladó jogász szerkeszti a Mzalendo.com>-ot, amely a törvényhozás munkáját próbálja nyilvánossá tenni, mert a helyi sajtó nem látja el ezt a szerepet. A parlamentből civil önkéntesek tudósítják a szájtot, a vitákba már néhány helyi politikus is bekapcsolódott. Egyiptomban szintén blogokon szerveződik az ellenzéki Kefayah mozgalom: amikor a Kefayah aktivistáit 2007-ben letartóztatták, akkora botrány lett belőle a neten, hogy a BBC és az Al Jazeera stábokat küldtek a helyszínre.

Ugyanakkor – például Zuckerman szerint – a blogoszféra sem demokratikus és reprezentatív: ahol több a pénz és az áram, jóval több a blog is. A bloggerek a fejlődő országokban is a gazdagabb és műveltebb réteget képviselik, és az új média a világ legnagyobb részén még nem törte át a relevanciakorlátot úgy, mint például Afrikában a mobiltelefon. Ezen segíthet például a GeekCorps (geekcorps.org) nevű civil szervezet, amely low-tech megoldásokkal internetkapcsolatot épít ki a harmadik világbeli országok elmaradott vidékein, és átadja az eszközök működtetéséhez szükséges szakértelmet is.

A technológiai és a gazdasági korlátok mellett mesterséges, bürokratikus korlátok is nehezítik az online nyilvánosság kialakulását. Az ok néha vallási: Szaúd-Arábiában például a pornót szűrik. Máskor politikai, mint például Kínában: a Global Voices kínai szerkesztőjét, Hao Wut 2006-ban letartóztatták Pekingben, mert egy amerikai tévétársaságnak forgatott. Hat hónapig tartották fogva vádak és ügyvéd nélkül; kiszabadítására a Global Voices online kampányt szervezett.

A blogok politikai, demokratikus potenciálját jelzi, hogy még olyan országok is tiltják a blogolást, amelyeknél központi tartalomszűrés nem is működik. Ilyen például Etiópia. Pakisztánban 2006 márciusában, a dán karikatúrabotrány után tiltották be a blogokat, Indiában nem sokkal később az iszlámellenes erőszakra buzdító felhívások miatt. De a tiltás sehol nem volt hosszú életű, a bloggerek mindenütt gyorsan megtalálják a tilalom kijátszását lehetővé tévő technológiai kiskapukat. Ilyen megoldásokat kínál például a Secure NGO in a Box (security.ngoinabox.org) nevű webszájt, amelyről civil szervezetek ingyenesen tölthetnek le az elektronikus privát szférát védő alkalmazásokat.

Zuckerman szerint az összes blogger mindössze egy-két százaléka tevékenykedik rendszeresen a citizen journalismnek, vagyis civil újságírásnak nevezett területen, a többi blogger legfeljebb időnként vagy véletlenül követ el „újságírói gesztusokat” (acts of journalism). Újságírói gesztus volt, amikor egy thaiföldi tinilány elsősorban női cipőknek szentelt blogja nemzetközi hivatkozási alappá vált a 2006-os katonai puccs idején, mert Bangkok utcáin forrásértékű képeket készített és publikált. Az ilyesfajta tudósítások szerzői jó időben vannak jó helyen, a szakértői blogokon viszont olyan tudás nyilvánul meg, amihez nincs szükség szerencsére.5

A blogoszféra becsatornázása

A kezdetben magát a fősodrú, professzionális média ellenében meghatározó blog műfajt az ezredforduló után az intézményesült online média is felfedezte, és beemelte kínálatába a blogokat. A meghatározó hírportálok közül elsőként a BBC Online és a Guardian indított tematikus blogokat profi újságírókkal 2000 körül, a Cyberjournalist (www.cyberjournalist.net) pedig az Egyesült Államokban 2005-ben 87, 2008-ban pedig már 252 olyan hírblogot tartott nyilván, amelyet nagy hírportálok profi újságírói készítenek6.

A jelentős magyar hírportálok közül elsőként az Index.hu nyitott a blog műfaj felé: nagy érdeklődésre számot tartó események (például választások, háborúk, terrortámadások) idején – angolszász mintára: így csinálja a BBC és a CNN is – időszakos hírblogot („percről percre”) indít, amelyen blogszerűen, rövid hírek és tudósítások formájában, fordított időrendben egymás után sorjáznak a legfrissebb fejlemények, majd amikor az esemény lecsengett, a gyorsan frissülő hírfolyamból hagyományos, összefoglaló cikk készül. Az Index 2005-től egyre több újságíróblogot indított, és a hírszolgáltatás egy részét is blog formátumra állította át. Az első, profi újságírók által készített Index-blogok a nyelvészeti-helyesírási témájú Korrektorblog (index.hu/kultur/korrektor), a médiahírekre és médiakommentárra szakosodott Comment.com (index.hu/kultur/media/cc), az elsősorban fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkozó, nagy sikerű Tékozló Homár (homar.hu) voltak.

Azóta az olvasói kommentárnak is teret adó blog formátumra állt át többek között a gazdasági, a tudományos-technológiai és a kultúrrovat rövidhír-szolgáltatása, és az Index újságírói számos tematikus blogot indítottak – ilyen például a könyvkritikára, irodalmi hírekre specializálódott Könyves blog (konyves.blog.hu), a mobiltelefónia legfrissebb híreit tálaló Cellanapló (cellanaplo.blog.hu) vagy a tömegközlekedés híreire szakosodott Kötött pálya (kotottpalya.blog.hu). 2008 márciusában összesen 37 újságíróblogot számoltunk össze az Indexen. Barta Judit (2007) szerint az Index

„…a nagy média és a kis média közti határvonalat teszi átjárhatóvá, miután bizonyos rovatokban megjelennek a blogok, és a civil újságírók cikkeit is becsatornázzák. Így nemcsak a mainstream, hanem a niche piaci igényeket is ki tudja elégíteni”.

A blog.hu magyar blogtárhely-szolgáltató 2006-os megvásárlásával, és a hírportál nyitóoldalára integrálásával ugyanis az Index az olvasóközönségének is lehetővé tette a blogolást, amit az tesz különösen vonzóvá, hogy a jól sikerült civil blogbejegyzések – szerkesztői közreműködéssel – a hírportál nagy látogatottságú nyitóoldalán is megjelenhetnek. Az eredetileg meghívásos alapon működő portálra ma már bárki szabadon regisztrálhat, a nagyjából harmincezer regisztrált felhasználóval rendelkező blog.hu 2008 márciusában több mint 6000 működő webnaplót tartott nyilván. A blog.hu nyitóoldala maga is szerkesztett portálként – blogaggregátként – funkcionál, a legnépszerűbb blogokhoz naponta akár ezer hozzászólás is érkezhet. A blog.hu-t az Index 2007-ben az Inda névre keresztelt közösségi szolgáltatások hálózatába integrálta, amely a blogtárhelyen kívül e-mailt, fórumrendszert, fotó-, és videomegosztó oldalt és internetes telefont is kínál.

Robbanásszerűen terjedő közösségi tartalom

A weblogok vagy röviden blogok 1998-ig csak néhány webszájton tűntek fel, azóta viszont robbanásszerűen terjednek: a Pew Internet and American Life Project kutatása szerint7 2006-ban az Egyesült Államokban 12 millióan – vagyis az amerikai internetezők nyolc százaléka – készítettek blogokat, amelyeket 57 millióan – vagyis az amerikai internetezők 39 százaléka – olvastak. Magyarországon az NRC Netmonitor 2007-es kutatása szerint8 az internetezők 12 százaléka vezet internetes naplót, 50 százalékuk látogatott már blogokat, és 11 százalékuk rendszeresen olvassa azokat.

A UniversalMcCann amerikai médiaügynökség 2006. szeptember és 2007. június után 2008 márciusában harmadszor végzett a 16 és 54 év közötti úgynevezett aktív felhasználókra – azaz a legalább kétnaponta internetezőkre – nézve reprezentatív globális internethasználati trendvizsgálatot.9 Az eredmények szerint a blog népszerűsége töretlenül emelkedik; a 475 millió aktív internethasználó 72,8 százaléka számolt be róla, hogy rendszeresen olvas valamilyen blogot. Negyvenöt százalék, összesen 184 millió nyilatkozott úgy, hogy ő maga is indított már blogot, ami 14 százalékos emelkedést jelent 2007 júniusa óta.

A legmagasabb, 70 százalék feletti arányt Dél-Koreában (71,7 százalék), Tajvanon (70,9 százalék) és Kínában (70,3 százalék) mérték. A bloggerek száma szerinti listát Kína vezeti 42,5 millióval. Az Egyesült Államokban az aktív felhasználók 26,4 százaléka indított blogot, Nagy-Britanniában 25,3 százalékuk, Kanadában pedig 22,5 százalékuk. A fejlettebb országokban mért alacsonyabb értékek az elemzés szerint annak tudhatók be, hogy ezekben az országokban az internet nem annyira új keletű lehetőség, mint például Kínában, és a felhasználók ezért nem veszik át olyan sietséggel az új szokásokat.

Ha valaki gyors sikerekre (sok látogatóra) vágyik ezen a területen, akkor a kutatás alapján úgy tűnik, hogy elsősorban személyes blogot érdemes írni. A világ bloggereinek túlnyomó többsége – 63,5 százaléka – személyes, naplószerű blogot vezet. A mindennapi élet mellett ugyancsak népszerű téma a zene, az informatika, a film és a televízió, illetve az utazás. Az üzleti blogok ugyanitt csak 12 százalékot tudtak elérni, míg a celebritások webnaplói érdekes módon a mezőny végére kerültek 9,8 százalékkal. A műfaj népszerűségének emelkedése mellett a másik újdonság az, hogy a szélessávú internetezés terjedésének köszönhetően a blogokon egyre több a multimédiás tartalom; 60,6 százalék helyez el rendszeresen fotókat a blogján, 28,8 százalék tesz fel videókat, 24,3 százalék pedig zenét tölt fel.

A UniversalMcCann felmérésében 29 országból összesen 17 ezer internetező vett részt. A bloggerek aránya alapján összeállított lista végén három kelet-európai ország áll. Románia 21,3 százalékkal a 27. helyre került, Csehország 18,2 százalékkal a 28. helyezett, az utolsó pedig Magyarország 7,8 százalékkal.

A felvett adatok alapján az alábbi általános megállapításokat tették:

A közösségi internethasználat globális jelenség, gyakorlatilag mindenki használ ilyen típusú szolgáltatásokat, azok közül, akik online vannak.

Az ázsiai piacok az élen járnak a részvétel szempontjából, az összes többi régiónál nagyobb mennyiségű tartalmat hoznak létre.

Minden közösségi részvételre épülő alkalmazás nőtt a legelső adatfelvétel óta, a videók a legnagyobb mértékben, 31 százalékos penetrációról 83 százalékra.

Az összes résztvevő 57 százaléka csatlakozott valamilyen közösségi kapcsolathálókat építő oldalhoz (mint például az iWiW vagy a MyVIP).

A kitöltők 23 százaléka telepített már valamilyen saját honlapra integrálható alkalmazást (widgetet), a bloggerek 18 százaléka alkalmaz valami hasonlót a blogjában.

A blogok lassan már a fősodrú médiával is konkurálnak az online felhasználók körében, a válaszadók 73 százaléka olvas valamilyen blogot.

A blogok között a legnépszerűbbek a személyes naplók, illetve a családhoz fűződő bejegyzések.

Kínában már most több blogger van, mint az USA-ban és az EU-ban együttvéve.

A kitöltők 34 százaléka írta már meg véleményét valamilyen termékről vagy márkáról a blogjában.

Az egyes országok adatsorait vizsgálva szembeötlő, hogy Magyarország a felhasználói részvételre építő online tevékenységek között meglehetősen szélsőséges értékeket produkált. Bár elsőre nem tűnik alacsony számnak, de összevetve a többi országgal, blogolvasásban például 50,5 százalékkal az utolsó helyen állunk az aktív internethasználókat tekintve. Minden második magyar válaszadó mondta azt, hogy olvasott már blogot, szemben például az első helyen álló Dél-Koreával, ahol ugyanez az arány 92 százalék.

A blogok írásában sem sokkal hízelgőbb a kép ránk nézve, ugyanis az aktív felhasználóknak mindössze 7,8 százaléka ír blogot Magyarországon, szemben Dél-Koreával, ahol ugyanez az arány 71,7 százalék. Az utolsó előtti helyen álló csehek is majdnem kétszer olyan aktívak ebből a szempontból, mint mi, ugyanis náluk a válaszadók majdnem ötöde vezet saját webnaplót. A blogot írók legnagyobb arányban (61 százalék) fényképeket töltenek fel a blogjukba, míg majdnem harmaduk videókat oszt meg.

A közösségi (kapcsolatháló) oldalak terén viszont – hasonlóan a tévénézéshez – magasan verjük a mezőnyt, az aktív magyar internethasználók 80 százaléka hozott már létre ilyen oldalon profilt, csak a Fülöp-szigetek tudott megelőzni minket 83,1 százalékkal. A csehek itt is az utolsó helyek egyikén állnak, 35,5 százalékkal. Fotómegosztásban is a Fülöp-szigetek aktív internethasználói állnak az élen 86,4 százalékkal. A 29 országból a magyarok ezen a téren 31,8 százalékkal csak a franciákat (35,5 százalék) és Japánt (21 százalék) tudták megelőzni.

Videofeltöltés terén is az utolsó helyet sikerült megszereznünk, a magyar aktív internetezők 16,3 százaléka állította, hogy töltött már fel videót valamilyen megosztó oldalra, míg a braziloknál ugyanez az arány 68,3, a cseheknél 26,6, a lengyeleknél pedig 36 százalék. A neten megosztott videók megtekintése szempontjából viszont Magyarország a középmezőnyben végzett 86,5 százalékkal, de ebben a kérdésben sokkal kisebb volt a szórás az egyes országok között, vagyis az online videonézés majdnem mindenhol egyformán nagyon népszerű.

Minden ötödik Index-olvasó blogol

Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam: milyen arányban és mennyit olvasnak, kommentálnak, illetve írnak blogokat az Index olvasói. A személyes vagy a tematikus blogok érdeklik-e őket jobban? Hogyan értékelik a blogok és a professzionális médiatermékek viszonyát? Kíváncsi voltam arra is, hogy milyen egyéb, felhasználók által készített tartalmakat fogyasztanak, illetve készítenek a blogokon kívül. A bloggerek esetében kíváncsi voltam arra is, hogy milyen célból, témákról és gyakorisággal blogolnak. Ezért kvantitatív kutatást végeztem survey módszerrel az Index olvasóinak körében.

A kérdőívet 7689 Index-olvasó töltötte ki 2007. augusztus 27-én. A minta nem reprezentálja az ország szociodemográfiai megoszlását. Válaszadóim az átlagosnál jóval iskolázottabbak: 61 százalékuk felsőfokú, 36 százalékuk középfokú végzettségű; sokkal több közöttük a férfi (76 százalék), mint a nő; 85 százalékuk életkora 19–40 év közötti; 51 százalékuk főállású alkalmazott, 22 százalékuk tanuló vagy hallgató, 12 százalékuk szellemi szabadfoglalkozású, 11 százalékuk vállalkozó vagy tulajdonos. Többségük, 56 százalékuk budapesti lakos.

A kérdőívet kitöltő Index-olvasók a magyar átlagnál sokkal régebben és sokkal többet interneteznek: 82 százalékuk öt évnél régebben, 86 százalékuk otthon is internetezik; 83 százalékuknak van otthonában szélessávú internet-hozzáférés. A munkahelyén 60, oktatási intézményben tíz, könytárban és más nyilvános helyen négy százalékuk fér hozzá az internethez, 80 százalékuk naponta két óránál többet internetezik. Blogokat viszont a túlnyomó többségük kevesebb mint három éve olvas (lásd az 1. ábrát).

Amint arra már előző, az Index-olvasók hírfogyasztási szokásait vizsgáló felmérésemből is fény derült, a nagyon sokat internetező Index-olvasók körében a nyomtatott sajtó olvasása és a televíziónézés rovására tolódik el a médiafogyasztással töltött idő mérlege (Bodoky, 2007). Ez ebből a felmérésből is kiderült, válaszadóim jóval több időt töltenek hírportálok és blogok, mint nyomtatott lapok olvasásával (lásd a 2. ábrát). A válaszadók 68 százaléka szabadidejében (is), 45 százaléka munkaidőben (is) olvas blogokat, és 62 százalékuk használ RSS-olvasót.10 A válaszadók 28 százaléka angol, két százaléka német, 0,5 százaléka pedig francia, spanyol és orosz nyelvű blogokat is olvas.

1. ábra: A többség hét évnél régebben internetezik, és három évnél kevesebb ideje olvas blogokat

2. ábra: A hírportálok és a blogok dominálják az írott sajtó időmérlegét

A válaszadók 79 százaléka olvas, 23 százaléka kommentál, 21 százaléka készít is blogokat. Közülük a bloggerek 53 százaléka, a nem blogolók 14 százaléka kommentál blogokat. A blogolvasók 27 százaléka készít, 29 százaléka kommentál blogokat. A más blogokhoz megjegyzéseket fűző hozzászólók felének saját blogja is van, a bloggerek 53 százaléka pedig kommentel is a rendszeresen olvasott blogokon, vagyis a blogírók és a hozzászólók tábora erős átfedést mutat (lásd a 3. ábrát).

3. ábra: A bloggerek és a hozzászólók tábora erős átfedést mutat

Érdekes eredmény, hogy a blogolvasók, a blogírók és a blogkommentálók aránya nem függ a nemtől, a lakóhelytől vagy az iskolai végzettségtől, a különbségek mértéke ezekből a szempontokból egyik kategóriában sem haladja meg az egy-két százalékot. Erősen függ viszont az életkortól: minél fiatalabb valaki, annál aktívabb a blogokon. A legnagyobb aktivitást a 18 év alattiak körében mértem, 87 százalékuk olvas, 35 százalékuk ír, és 28 százalékuk kommentál blogokat. Majdnem ilyen magas értékeket kaptam a 19–40 éves korosztályban, de még a 60 évesnél idősebbek több mint fele is olvas blogokat, sőt köztük is akad öt százalék, aki blogol.

A blogokon kifejtett aktivitás – nem meglepő módon – az internetezéssel töltött idővel egyenesen arányosnak bizonyult. A napi egy óránál kevesebbet internetezők 58 százaléka olvas, 11 százaléka ír és öt százaléka kommentel blogokat, míg a napi hat óránál többet internetezők 88 százaléka olvas, 35 százaléka ír és 34 százaléka kommentál blogokat (lásd a 4. ábrát).

4. ábra: Az életkorral fordítottan, az internetezéssel töltött idővel egyenesen arányos a blogokon kifejtett aktivitás

A válaszadók neme szempontjából szignifikáns különbséget mutat a személyes vagy tematikus bontás: a nők nagyobb része olvas csak személyes, a férfiak nagyobb része olvas csak tematikus blogokat. A mindkét félét, illetve az egyiket sem olvasók aránya nagyjából megegyezik (az alapadatoktól való csekély eltérést az magyarázza, hogy a blogot nem olvasók egy része nem adta meg a demográfiai adatait a kérdőív kitöltése során). Hasonlóképpen, a téma szerinti bontásban a férfiak gyakrabban olvasnak politikai, közéleti, illetve szakmai, professzionális blogokat mint a nők, míg a nők személyes, magánélettel foglalkozó blogokat olvasnak gyakrabban a férfiaknál (lásd az 5. ábrát).

5. ábra: A nők a személyes, a férfiak a tematikus blogokat kedvelik jobban

A válaszadók 36 százaléka naponta többször, 14 százaléka naponta egyszer, 16 százaléka hetente többször, öt százaléka hetente egyszer, nyolc százaléka még ennél is ritkábban, 21 százaléka pedig egyáltalán nem olvas blogokat. A blogokat kommentálók száma ennél jóval alacsonyabb: naponta többször négy százalékuk, naponta egyszer két százalékuk, hetente többször nyolc százalékuk, hetente egyszer öt százalékuk, még ennél is ritkábban négy százalékuk kommentál blogokat, 77 százalék egyáltalán nem szól hozzá blogbejegyzésekhez (lásd a 6. ábrát).

6. ábra: A blogolvasók többsége nem kommentál a blogokon

A válaszadók 60 százaléka három vagy több blogot olvas rendszeresen. Új blogokra az Index-olvasók közel fele (48 százalék) bukkan már ismert blogokon. Ezt követik a hírportálok (36 százalék), majd a célzott keresés és a bloggyűjtő oldalak (lásd a 7. ábrát).

7. ábra: A legtöbben már ismert blogokon találnak új blogokra

A blogolvasást már nem a személyes ismerősök magánéletébe való bepillantás vágya motiválja a leginkább, mint a blogkorszak hajnalán: a válaszadók mindössze 21 százaléka olvas azért blogokat, mert személyes ismerősei készítik azokat. A legtöbben azért olvasnak blogokat, mert a blogok szórakoztatnak, szabadabb, élvezhetőbb a stílusuk, és markáns véleményeket fogalmaznak meg. A hírszolgáltatás gyorsasága, alapossága, mélysége, valamint a hozzászólás lehetősége csak ezután jönnek a sorban (lásd a 8. ábrát).

A blogokkal kapcsolatos attitűdállítások értékelése azt mutatja, hogy az Index-olvasók nem tekintik a professzionális sajtó vetélytársainak a blogokat; sokkal többen vélik úgy, hogy a blogok és a profi sajtó kiegészítik egymást. A legtöbben szórakozásnak, hobbinak, önkifejezésnek tartják a blogolást, és elutasítják azt a radikális bloggerek által gyakran hangoztatott nézetet, hogy a blogok fontosabbak, mint a profi sajtó. Ugyanakkor a minta jelentős része, 42 százaléka egyetért azzal, hogy civil újságírásról van szó, ami megváltoztatja a médiát, és többségük elutasítja azt a feltevést, hogy a releváns blogokat profi újságírók készítik (lásd a 9. ábrát).

8. ábra: A legtöbben szórakozásból olvasnak blogokat

9. ábra: A többség úgy véli, a blogok és a profi sajtó kiegészítik egymást

A csak a blogíróknak szóló kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy – a blogolvasókhoz hasonlóan – a férfiak a tematikus, a nők a személyes blogokat preferálják nagyobb arányban. Csak személyes blogot a nők 65, a férfiak 41 százaléka, míg csak tematikus blogot a nők kilenc, a férfiak 24 százaléka készít. A nemek közti különbségek a témaválasztásnál is tetten érhetők, a férfiak jóval nagyobb arányban írnak politikai és közéleti, illetve szakmai és professzionális blogokat. Arra a kérdésre válaszolva, hogy saját magának és a barátainak, vagy nagyobb közönségnek szánja-e a blogját, a bloggerek kisebb része, 38 százaléka válaszolt úgy, hogy nagyobb közönségre számít, 62 százalék csak a saját szórakoztatására készíti vagy a belső körnek szánja webnaplóját. A blogolók 20 százaléka legalább naponta, 72 százaléka legalább hetente frissíti a blogját (lásd a 10. ábrát).

10. ábra: A bloggerek 20 százaléka legalább naponta frissíti a blogját

Arra a kérdésre, hogy miért blogolnak – a Pew Internet által megkérdezett amerikai bloggerekhez hasonlóan –, a legtöbben (65 százalék) azt válaszolták, hogy önkifejezésnek szánják. Majdnem ugyanennyien (64 százalék) a véleményüket szeretnék megosztani, ennél kevesebben, a bloggerek körülbelül fele pipálta be azt az opciót, hogy a tapasztalatait szeretné megosztani, vagy hogy szórakoztatni szeretné az embereket. Kapcsolattartás, kapcsolatépítés céljából 31 százalékuk blogol, pénzt hat százalékuk keres vagy szeretne keresni webnaplójával (lásd a 11. ábrát).

11. ábra: A legtöbb blogger önkifejezésnek, véleménynyilvánításnak szánja a blogját

Az attitűdállítások értékelésében a bloggerek az összes válaszadónál magasabb arányban értettek egyet azzal, hogy a blogolás civil újságírás, ami megváltoztatja a médiát, illetve, hogy a blogok fontosabbak mint a professzionális sajtó. Ugyanakkor az összes válaszadónál alacsonyabb arányban értettek egyet azzal az állítással, hogy a releváns blogokat már régen profi újságírók írják. A blogolvasók és a blogírók között nincs jelentős eltérés a blogok és a professzionális sajtó viszonyának megítélésében: mindkét csoportnak nagyjából ötöde érzi úgy, hogy a blogoszféra és a fősodrú média vetélkedik a figyelmükért, háromötödük szerint viszont kiegészítik egymást.

A potenciális bloggerek tábora nagyobbnak bizonyult a jelenleg is blogolókénál: a válaszadók hét százaléka régebben blogolt, de már abbahagyta, további 11 százalékuk pedig még nem blogol, de tervezi. A kérdőívet kitöltők 61 százaléka viszont úgy nyilatkozott, hogy nem blogolt, nem blogol, és a jövőben sem tervez blogot indítani.

Kíváncsi voltam a felhasználók által előállított, úgynevezett közösségi tartalmak népszerűségi sorrendjére is. A válaszadók körében a blogok a legnépszerűbbek, a megkérdezettek 79 százaléka olvas rendszeresen blogokat. Ezt követik 70 százalékkal a videomegosztó oldalak (például a YouTube, az Indavideo), 63 százalékkal a social networking oldalak (például az iWiW, a Myspace), 62 százalékkal a közösségi enciklopédiák (például a Wikipedia), 55 százalékkal a fórumok (például az Index Fórumcsoport).

Fájlcserélő rendszert a válaszadók 40 százaléka használ, netrádiót, podcastot 26 százalékuk hallgat. Felhasználói termékértékeléseket (például a Népítéletet) 24 százalékuk olvas, nyílt forráskódú programokat 18 százalékuk használ, fényképmegosztó oldalakat (például Flickr) 17 százalékuk nézeget, közösségi könyvjelzőket (például Del.icio.us) hét százalékuk használ (lásd a 12. ábrát).

Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen közösségi tartalmat készítenek, ez a sorrend jelentősen megváltozott: a legtöbben (44 százalék) fórumhozzászólásokat írnak, míg blogokat csak 21 százalékuk készít. A videomegosztókat, a fájlcserélő rendszereket, a felhasználók által szerkesztett enciklopédiákat jóval többen használják, mint ahányan készítik is: az Index-olvasók tíz százaléka tölt fel mozgóképet videomegosztókra, 26 százaléka oszt meg tartalmat a fájlcserélő rendszereken, és csak hét százaléka ír szócikkeket a Wikipediára. A második legnépszerűbb webkettes aktivitás a social networking oldalakon zajló kommunikációban való aktív részvétel, termékértékeléseket viszont csak a válaszadók négy százaléka szokott írni az ezt lehetővé tévő weboldalakon (lásd a 13. ábrát).

Végezetül a közösségi tartalmak készítése szempontjából a felhasználókat három csoportba soroltam, és azt vizsgáltam, hogy a tartalomkészítési hajlandóság milyen egyéb változókkal mutat szignifikáns összefüggéseket. Az A csoportba azok kerültek, akik egyáltalán nem készítenek közösségi tartalmat (a válaszadók 35 százaléka); a B csoportba azok, akik egy- vagy kétféle közösségi tartalmat készítenek (a válaszadók 37 százaléka); a C csoportba pedig azok, akik három- vagy többféle közösségi tartalmat készítenek (a válaszadók 28 százaléka).

12. ábra: A blog a legnépszerűbb közösségi tartalom

13. ábra: A fórumhozzászólás a legnépszerűbb kontribúció

A legmeglepőbb összefüggés, amelyre ezzel a módszerrel bukkantam, az volt, hogy a legaktívabb közösségi tartalom-előállítók nem a legaktívabb, hanem éppen ellenkezőleg: a legkevésbé aktív blogolvasók. Az A csoportba sorolt (tehát közösségi tartalmat nem készítő) válaszadók 87 százaléka, a B csoportba sorolt (tehát egy- vagy kétféle közösségi tartalmat készítő) válaszadók 95 százaléka, viszont a C csoportba sorolt (tehát három- vagy többféle közösségi tartalmat készítő) válaszadók csupán 46 százaléka olvas blogokat. Ennek magyarázata az lehet, hogy a C csoportba sorolható intenzív tartalomgyártók jobban kedvelik az aktív tartalomkészítést, mint a passzív tartalomfogyasztást.

Ugyanakkor az is kiderült, hogy az aktív tartalomkészítők régebben és többet interneteznek a minta átlagánál, vagyis a tartalomkészítési hajlandóságot kimutathatóan befolyásolja az, hogy az internetezés mikor épült be a válaszadó életébe, és mekkora intenzitással van ott jelen. Minél régebben és minél többet internetezik valaki, annál valószínűbb, hogy maga is tartalomkészítővé válik.

Összefoglalás

Az eredményeket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kérdőívet kitöltő Index-olvasók blogolvasási és blogírási hajlandósága nem függ a nemtől, a lakóhelytől és az iskolai végzettségtől, viszont erős (negatív) korrelációt mutat az életkorral és erős (pozitív) korrelációt az internetezéssel töltött idővel. A blogokat írók és a kommentálók tábora erős átfedést mutat: a blogbejegyzések hozzászólóinak fele saját maga is készít blogot, míg a blogírók fele kommentálja is a rendszeresen olvasott blogokat. A személyes blogokra a nők, a tematikus blogokra a férfiak kíváncsibbak, a válaszadók többsége három blognál többet olvas rendszeresen. A legtöbben azért olvasnak blogokat, mert a blogok szórakoztatnak, szabadabb, élvezhetőbb stílusúak és markáns véleményeket fogalmaznak meg. A válaszadók többsége nem tekinti a professzionális sajtó vetélytársainak a blogokat.

A csak a blogíróknak szóló kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy – a blogolvasókhoz hasonlóan – a férfiak tematikus, a nők személyes blogokat készítenek nagyobb arányban. A nemek közti különbségek a témaválasztásnál is tetten érhetők, a férfiak nagyobb arányban írnak politikai és közéleti, illetve szakmai és professzionális blogokat. A legtöbb blogger önkifejezésnek, véleménynyilvánításnak szánja a blogját. A blogírók az összes válaszadónál magasabb arányban értenek egyet azzal, hogy a blogolás civil újságírás, amely megváltoztatja a médiát, illetve, hogy a blogok fontosabbak, mint a professzionális sajtó. Kiderült az is, hogy a magyar átlaghoz képest régen és nagyon sokat internetező Index-olvasók jelentős része nem tekinthető passzív médiafogyasztónak. A felhasználók által generált közösségi tartalmakat sokan fogyasztják, és sokan készítik is közülük. Minél régebben és minél többet internetezik valaki, annál valószínűbb, hogy maga is amatőr tartalomkészítővé válik.

Felhasznált irodalom

Barta Judit (2007) „Ha nem megy ellenük, csináld velük!” Médiakutató, ősz.

Boczkowski, P.J. (2002) The Development and Use of Online Newspapers: What Research Tells Us and What We Might Want to Know. In Lievrouw, L.A. & Livingstone, S. (eds) Handbook of New Media: Social Shaping and Consequences of ICTs, pp. 270–86. London: Sage.

Bodoky Tamás (2007) „Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”. Az online hírfogyasztók különös médiamixe. Médiakutató, nyár.

Blood, R. (2000) ‘Weblogs: a History and Perspective', http://www.rebeccablood.net/essays/weblog_history.html

Deuze, M. (2003) The Web and its Journalisms: Considering the Consequences of Different Types of Newsmedia Online. New Media & Society 5(2): 203–20.

Foucault, M. (1977) Discipline and Punish: the Birth of the Prison. London: Penguin.

Fulton, K. (1996) A Tour of Our Uncertain Future. Columbia Journalism Review, March–A pril.

Gillmor, D. (2004) We the Media: Grassroots Journalism by the People for the People. Sebastopol, California: O'Reilly Media.

Katz, J. (1997) Clueless in the Newsroom. Media Rant column, Hotwired.

Matheson, D. (2004) Weblogs and the Epistemology of the News: Some Trends in Online Journalism. New Media & Society Aug 01, 2004 6: 443–468.

Pavlik, J. (2001) Journalism and New Media. New York: Columbia University Press.

Zuckerman, E. (2008) Meet the bridgebloggers. Public Choice, vol 134., issue 1.

Lábjegyzetek

1
Lásd http://www.merriam-webster.com/dictionary/blog (utolsó letöltés: 2008. március 11.).
2
Lásd http://en.wikipedia.org/wiki/Blogosphere (utolsó letöltés: 2008. március 11.).
3
Urbán Ágnes: OhMyNews – az olvasó hangja. Magyar Narancs, 2006. augusztus 3.
4
Ethan Zuckerman 2001 óta készít a globális médiafigyelem egyenlőtlenségeit reprezentáló térképeket. A projekt honlapja a http://gapdev.law.harvard.edu/ internetcímen érhető el.
5
„Újságírói gesztusok” – interjú Ethan Zuckermannal, Magyar Narancs, 2006. december 21.
6
The CyberJournalist List, http://wiki.cyberjournalist.net/jblogs-ongoing (utolsó letöltés: 2008. március 11.).
7
Pew Internet & American Life Project: Bloggers – A portrait of the internet's new storytellers, www.pewinternet.org/pdfs/PIP%20Bloggers%20Report%20July%2019%202006.pdf (utolsó letöltés: 2008. március 11.).
8
NRC Visitor Media Research 2007. II. félév, http://www.nrc.hu/hirek?page=details&news_id=451 (utolsó letöltés: 2008. március 11.).
9
UniversalMcCann Wave 3 Social Media Tracker, http://www.universalmccann.com/Assets/wave_3_20080403093750.pdf (utolsó letöltés: 2008. április 30.).
10
Az RSS webes együttműködésre szolgáló állományformátumok családja, amelyet gyakran frissülő weboldalak – egyebek mellett blogok, portálok – használnak a weboldalon megjelenő új tartalom terjesztésére. Sok szempontból az e-mail-hírlevél utódjának tekinthető. A felhasználók az RSS-olvasó programokban beállíthatják, honnan szeretnék a friss híreket megkapni, így az általuk választott hírforrások hírei egyetlen felületen férhetők hozzá. A számos RSS-csatorna (RSS-feed vagy hírfolyam) megjeleníthető webes felületen, vagy az olvasásukra szolgáló programmal, az úgynevezett RSS-olvasóval vagy aggregátorral.
Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink