Médiakutató 2010 nyár

Bulvár

Lampé Ágnes:

Kik és miért szerepelnek a kibeszélő show-kban?

Az RTL Klub és a TV2 kapitulációjával zárult a majd' egy évtizedes háború az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a két kereskedelmi csatorna között. A Mónika-show kilenc, a Joshi Bharat pedig másfél év után szinte egy időben kerül le a képernyőről. A médiahatóság szerint törvényellenes tartalmaik mellett a két műsor szereplőválogatási gyakorlata adatvédelmi, jogi és emberiességi szempontból is kifogásolható volt.

– Egy barátom kereste meg Joshi urat, Gandhi unokáját azzal, hogy összevesztem Víg Tommyval, és szeretné, hogy kibéküljünk – vág története közepébe Ruttka Ferenc festő, dzsesszzenész. Kezében régi fotók, levelek. Idegesen toporog a folyosón Joshi Bharat következő show-jának felvétele előtt. Régóta vár a nagy pillanatra. A másik felet néhány szobával odébb, gondosan elzárva őrzik, nehogy már a felvételen kívül találkozzon „a két nagy öreg”. Nem látták egymást fél évszázada, pár perc még belefér.

– Víg Tommy a világ egyik legnagyobb dobosa Los Angelesből – magyarázza Ruttka. – Ott élt ötven évig, most hazatelepült. Isteni barátom volt, gyerekkorától fogva dédelgettem. De régóta átnéz rajtam, nem szól hozzám, nem keresi a kapcsolatot. Állítólag azért, mert a kislányomnak nem ő, hanem Szász Endre lett a keresztapja. A másik baj, hogy időnként kritizálom mint zenészt. Elismerem, hogy ő a dzsessz Bartókja, és kritizálhatatlan, ezért csak annyit mondtam neki annak idején, ne legyen annyira disszonáns, inkább kicsit populárisabb. Zabos lett rám.

S hogy miért nem személyesen, hanem egy ország nyilvánossága előtt békülne Ruttka úr?

– Amúgy nem keresem őt, miért tenném? De így bekerülünk a tévébe, és az egész magyar dzsessz krémjéhez szólhatok, hogy boruljanak össze, mert Víg Tommy csodálatos tanár. Frank Sinatrával, Michael Jacksonnal dolgozott.

A szerkesztő bekíséri Ruttka urat egy szobába, majd Víg Tommyval tér vissza.

– Ferivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást – kezd bele ő is a sztorijukba. – Dobfenomén voltam, úgy hívtak: Víg Tommy, a csodadobos, aki lázba hozza Pestet. Michael Jacksonnal dolgoztam Hollywoodban, őt Ruttka nagyra tartja, pedig csak egy popsztár volt, én viszont komoly zenész vagyok. Bartókot szeretem. És Duke Ellingtont. Ez a konfliktus kettőnk között. Ruttka például, úgy hallottam, azt akarja, hogy a következő koncertemet Jackson emlékére adjuk. Értem, miben hisz, de nekem van igazam – szögezi le Víg Tommy. – Azt hallottuk, Joshi nagyon jó abban, hogy kibékítsen embereket. Megértő, okos, intelligens, képes megoldani az ilyen helyzeteket.

És ezt a szituációt meg is oldotta. A történet nagy béküléssel végződött, a két öreg bevallotta: csak büszkeségből nem álltak szóba egymással. De most, Joshi segítségével megtört a jég.

Bár Joshi egyáltalán nem Gandhi unokája, egy biztos: Ruttka és Víg valóságos személyek, valóságos történettel. Pedig sokszor felvetődött a vád, hogy a Joshi Bharat és a konkurens csatorna Mónika-show-jának szereplői csupán statiszták, vagy ha létező személyek is, akkor manipulált, betanult, előre kitalált esetekkel állnak kamera elé.

A neten rengeteg átverésről olvasni.

„Mi egyszer hárman mentünk egy aluljáróban, és ott szólított meg két fiatal lány, akik a Mónika-show-ba kerestek embereket. Én és a barátnőm nem vállaltuk, pedig elég erőszakosan próbáltak minket rábeszélni, pénzt is ajánlottak, hogy menjünk be a férjeinkkel. Elmondták, mi lenne a műsor témája, és azt mondták, nem baj, ha hazudunk, csak menjünk el, mert kellenek emberek. A húgom végül a férjével beleegyezett, elmentek a műsorba, de végig hazudtak. Egy szó nem volt igaz abból, amit elmondtak ott! Mindezért kaptak fejenként 12 ezer forintot, és kb. 20 percet forgattak [...] A végén jót nevettek az egészen”

– olvasható a Menedzsment Fórum internetes portál „Kik, miért, mennyiért? A Mónika Show és társai kulisszatitkai” című cikkének hozzászólásai között.1 A folytatás is hasonló:

„Én szerepeltem a műsorban 3 éve és kaptam 10 ezer ft–ot, ami kiemelkedőnek számított [...] Ugyanis a legtöbb hülye örül, hogy ott lehet ingyen! Vagy kap 3–5 ezer ft-ot azért, hogy kiteregesse a családi szennyest. Diszkókban is keresnek szereplőket [...] Ja és utólag derült ki, hogy abban a műsorban, amiben benne voltam, a 10 emberből 5 be volt építve [...] Ez az egész úgy bűzlik, ahogy van!”

– szól a másik bejegyzés a Joshi Bharattal kapcsolatban.

Húzósabb történet, nagyobb gázsi

– Számos alkalommal kiderült már, hogy a műsor sok résztvevője statiszta – állítja Szalai Annamária, az ORTT Fidesz által delegált tagja. – Többször el is ítéltük a két nagy kereskedelmi tévét azért, mert a fikciós történeteiket is valós élethelyzeteknek állítják be, a mit sem sejtő néző pedig hisz nekik. Gyakran manipuláltak a figurák, pénzért vagy egyéb szolgáltatásért vállalják be a szerepet. Valamelyik kollégám az egyik monitoring-vizsgálat közben kiszúrta, hogy egy férfi a Mónika-show-ban szerepelt azzal, hogy nehéz gyerekkora volt, verte az apja, aztán pár hét múlva a Joshi Bharatban tűnt fel, ahol egy szerelmi háromszögről panaszkodott nagy átéléssel. Amikor szembesítettük ezzel a műsorszolgáltatókat, nem tudtak mit mondani. A Mónika-show és a Joshi Bharat minden bizonnyal dokumentumnak álcázott fikciós műfaj – véli Szalai Annamária.

– A Joshi Bharat nemzetközi mintára működő klasszikus talk show, alapműfaj – kontráz Ökrös Gergely, a Joshi Bharat producere. – Az RTL klubbon kilenc évvel ezelőtt indult a Mónika-show, akkoriban a TV2-n ilyen típusú produkció nem készült. Mónika verhetetlen volt, hiába indult ellene később a Klaudia-show, a Jakupcsek-show és a Konta Barbara-show. Míg utóbbiakban szakértőkkel és kívülállókkal beszélgettek arról, hogy akadnak nők, akiknek három pasijuk van, addig a Mónika-show-ba bejött a nő a három férfival.

A nézettség pedig természetesen az egekbe szökött. A csúcsot mind közül Joshi Bharat 2008-as év végi adása érte el, amelyet a 18–49-es korosztályból több mint 600 ezren néztek (34,8 % SHR), a teljes lakosságból pedig 1,8 milliónál is többen (36,4 % SHR). De saját sávjában – este fél 6 és fél 7 között – is a teljes lakosságból 1–1,2 millió embert ültetett alkalmanként a képernyők elé. Ezért aztán nem meglepő, hogy a szereplőket jóval nagyobb stáb kutatja, mint egy klasszikus beszélgetős műsor fellépőit, ahol a témákhoz szakértőket hívnak. Ökrös állítja: a szereplők döntő többsége maga jelentkezik e-mailben, telefonon, levélben.

– Csak az adások ideje alatt átlagosan két-háromszáz sms érkezik, de van, hogy hatszáz is befut. Plusz napi tíz levél, és persze több száz telefon. A legtöbben segítséget kérnek alkoholista apjuk, erőszakos férjük, elveszett gyerekük, rég nem látott ismerősük miatt. Velük azonnal felvette a kapcsolatot a kutató szerkesztő, aki olyan, mint egy ügynök: minél több, adásba való történetet hoz, annál több a pénze. Ehhez minden legális eszközt használhatnak. Legtöbbjük valóságos hálózatot alakít ki magának, és „összekötői” azonnal értesítik, ha bárhol történt valami – magyarázza Ökrös Gergely. – Munkájuk kőkemény feladat, nagy a fluktuáció, ötven kezdőből a fele az első nap ebédidőben lelép. És sajnos előfordulhat, hogy olyanok is belekeveredtek a rendszerbe, akik alkalmatlanok a feladatra, netán visszaéltek a felelősséggel. Tegyük fel, hogy a kutatószerkesztő elmegy vidékre, és azt javasolja egy illetőnek, el kéne játszania, hogy megcsalta a feleségét és jól összevesztek. Ez a legnagyobb bűn, amit a szakmában valaki elkövethet. A vezető szerkesztők dolga, hogy az esetlegesen valótlan, eljátszott történeteket kiszúrják. Már akkor kilóg a lóláb, amikor a történet ismertetése zajlik, de a felvétel során bizonyosan kibukik. A munkatárs pedig repül. Ezért az állítás, miszerint a műsort kamu sztorikra rendezték be, egyszerűen nem igaz.

Ökrös elárulja: olyan előfordul, hogy a kutatószerkesztő az utcán castingol, aluljáróban, pályaudvaron, strandon szólít meg embereket.

– Az ilyen típusú talk show-ba kintről is kell sztorikat és embereket hozni. A szereplő pedig, ha elvállalja, kap némi pénzt, hisz kiesik a munkából, az útiköltségét szintén fizetni kell.

A honorárium fejenként néhány tízezer forint, nagysága a történet erősségétől függ, és az egy adásra adható keretből kell kigazdálkodni.

– Az egyik műsorban nemrégiben olyan apa szerepelt, aki évtizedekig fizetett tartásdíjat, miközben nem hitte el, hogy övé a gyerek – tudjuk meg Tóth Klárától, a Joshi Bharat egyik szerkesztőjétől. – A férfi az évek során belerokkant ebbe a tudatba. Utóbb DNS-tesztet kért, és itt, adásban derült ki az eredmény: tényleg nem az övé a fiú. Ráadásul a gyerek is bizonytalanságban élt; amikor szembesült a helyzettel, a testvérei próbálták nyugtatni, hogy ezután is családtagnak tekintik. Igazi dráma volt. Ilyet nem lehet eljátszani.

Ökröstől tudjuk, hogy a Joshi Bharat stábja közel hatvantagú. A szervezet alján a már említett kutató szerkesztők állnak, aztán az adásszerkesztők, a heti szerkesztők, végül a főszerkesztő. Ők mind szűrik és ellenőrzik az anyagokat.

Ehhez képest az egyik legkeményebb verekedős adás után Réz András esztéta épp a TV2 Mokka című adásában állította: színjátékot láttunk.

„Ez körülbelül annyira igaz, mint egy valóság-show. Nem igaz. Ez egy stúdióban mesterségesen létrehozott helyzet [...] Pedig lassan meg kellene tanulnunk, hogy a talk show-nak ez a változata, amit magyarul kibeszélő show-nak nevezünk, színjáték [...] Ez egy olyan fajta show-műsor, amely egyre durvul, Amerikában ezt trash tv-nek, azaz szeméttévének hívják [...] Az a lényege, hogy az ingerküszöbünk emelkedett, át kell törni rajta. Pontosan látod, hogy a biztonsági őr oda van készítve, látod, hogy a srác emeli a kezét, erre a biztonsági őr, vagy az, aki biztonsági őrnek van beöltöztetve, már tudja, hogy mi fog történni. Mondjuk, izgalmasabb lenne, ha vérkapszula is lenne a szájukban [...] Amikor én ide bejövök, aláírok egy papírt, benne van, hogy én semmi olyasmit nem tehetek, ami a csatornát támadná vagy sértené. Ha egy olyan papírt írtam volna alá, amelyik arról szól, hogy ez még titoktartási nyilatkozat is, akkor hogy a büdös életbe fog kiderülni, ha mégsem igaz az, amit láttunk?”2

A tévések egész másképp látják.

– Azt gondolom, Réz András soha életében nem készített talk show-t, ezért elnézhető neki ez a hatalmas tévedés – kommentálja az állítást Ökrös Gergely.
– Az az ügy két család ellentétéről szólt, annyi feszültség volt köztük, hogy amint meglátták egymást, azonnal összeugrottak – teszi hozzá Tóth Klára. – Erre a nézőtéren ülő hozzátartozóik is befutottak, a szerkesztők rohantak szétválasztani őket. Teljesen valós és tanulságos történet volt.

A szereplőválogatás gyakorlatáról megkérdeztük volna az RTL Klub véleményét is, de a sajtóosztály csak annyit közölt: „Megszűnőben lévő formátumról már nem kívánunk nyilatkozni.” Bár szerettük volna, Mónikával sem találkozhattunk.

Joshi Gyurcsók utódja?

Egy biztos: a Joshi Bharat és a műsorvezető személye sokakat vitára sarkallt. drMáriás például így fogalmaz az Élet és Irodalomban közzétett tévérecenziójában: „A Joshi Bharat-produkció az emberi hülyeségre épít mint témára, majd ugyanezt a nemes tulajdonságot a nézőiről is feltételezi”, a műsorvezetőt pedig egyenesen a nagy „klasszikus”, Gyurcsók József méltó utódjának titulálja:

„Valahogy ma visszagondolni Gyurcsók József fénykorára felébreszthet bennünk egy adag romantikus, meghitt, alig megmagyarázható réveteg nosztalgiát: igen, tudtuk akkor is, hogy Gyurcsók változó megítélésű, a szerelő, akiből varázsló lett, akin röhögtünk, amikor azt mondta, hogy tegyük a kezünket a tévére, majd ő meggyógyítja a májunkat, mégis, a ma perspektívájából ő már nem Batu kán vérfertőzéses leszármazottjának, hanem jóformán egy skót nemesnek tűnik; s nem azért, mintha megjelenése azóta civilizáltabb lenne, hanem mert annyi a nálánál is elrettentőbb példa, hogy ő már-már a konszolidált pszichiáter séróját hozza. Gyurcsók Józsit viszont azóta felváltotta a képernyőn az ő modernebb, filozofikusabb, szociálisan érzékenyebb, ruházatában dzsent­ribb, ám a nyelvet nehezebben forgató változata: Joshi Bharat.”3

Fencsik Flóra reakciójában ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a műsorban szereplők – drMáriás szerint „hülyék” – történetei értelmiségi közegben is pontosan ugyanúgy előfordulnak, ezért méltatlan a résztvevők és a műsorvezető kritikája is.

„A recenzens a műsort ki tudja, mért, a jóslás, kuruzslás, varázslás, kókler lélekgyógyászat közelébe sorolja. S nyilván ezért tartja hülyének az ide járuló embereket. Méltatlan dolog a műsorvezető leheletnyi akcentusának a fölhánytorgatása éppúgy, mint összepárosítása az egykori copfos távgyógyítóval. Joshi Bharat nem gyógyít, nem varázsol, csupán hagyja beszélni őket, majd mond néhány kézenfekvő tanulságot, békítő szót, ami által vendége s a tévénéző is megnyugszik darab időre. A titok: egy jó arc, odafigyelő tekintet. Karizma.”4

Az ORTT-s Szalai Annamária pedig a szereplőválogatást kifogásolja.

– Évek óta probléma ez, és bár a két műsorszolgáltató ígéretet tett, hogy módosítja gyakorlatát, az ORTT nem tapasztalt érdemi változást. Egyszer kezdeményeztem: ha már a testület többsége úgy döntött, hogy a szereplőválogatást nem tudjuk szankcionálni, akkor legalább közérdekű közleményben hívjuk fel az emberek figyelmét arra, hogy áldozatul eshetnek a szereplőválogatásnak. Tipikus módszer volt, hogy azt mondták nekik, egy jó barátjukkal találkoznak a stúdióban, ám tejesen más szituációba kerültek. Utóbb aztán megesett, hogy a falujukban kiközösítették őket. A műsorszolgáltatók nem mérik fel, mivel játszanak.

Vizsgálatok, beadványok, büntetések

Sorra érkeztek panaszok az ORTT–hez és az Adatvédelmi Biztos Irodájába. A beadványok nyomán Jóri András adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a Mónika-show és Joshi Bharat című műsorokkal kapcsolatban. Állásfoglalásában a Mónika-show-ról kijelenti:

„Az adatvédelmi biztoshoz érkezett panaszbeadványok egybehangzóan ugyanarról a »műsorba csalogatási« stratégiáról számoltak be. A panaszosok egyöntetűen azt kifogásolták, hogy nem tájékoztatták őket arról, milyen televíziós műsorban fognak szerepelni, csak annyit árultak el, hogy kellemes meglepetésben lesz részük, rég nem látott kedves ismerős vagy egyéb, számukra kellemes találkozás vár rájuk a stúdióban. A készülő műsor témájával kapcsolatosan a panaszok szerint a szereplőket megtévesztették, a felvételen szembesültek a műsor igazi, gyakran az emberi méltóságot sértő voltával. Ezt követően íratták alá a résztvevőkkel a »Megállapodás« elnevezésű nyilatkozatot, amely a panaszbeadványok szerint mind adatvédelmi, mind polgári jogi szempontból kifogásolható rendelkezéseket tartalmaz. A beadványok leírása alapján a műsor felvételének helyszínén, a szereplők kiszolgáltatott helyzetét kihasználva további megalázó bánásmódban részesültek.”

A Joshi Bharattal kapcsolatban a következő olvasható az állásfoglalásban:

„A beadványokban kivétel nélkül megtalálható azon panasz, mely szerint a szereplőket azzal a hazugsággal csalják be a műsorba, hogy rég nem látott kedves ismerősükkel fognak találkozni. Az egyik beadványt tevő állampolgár elmondása szerint a műsort sem ismerte, szerette volna megtiltani a felvétel leadását, amelyben egy fogyatékos rokon gondnoksága kapcsán kialakult vita volt a beszélgetés tárgya, azonban ezt figyelmen kívül hagyták.”5

– A műsorba csalogatási stratégia klasszikus formája szerint a szereplőjelöltnek azt ígérték, hogy kifejezetten kellemes szituációban találja majd magát – mondja dr. Szabó Endre Győző, az Adatvédelmi Biztos Irodája Vizsgálati Főosztályának helyettes vezetője. – Volt olyan vendég, aki úgy tudta, régi osztálytársával találkozik, ám egészen más történt. Úgy érezte, becsapták. Nekünk pedig mindig a panaszos helyzetéből kell kiindulnunk. Márpedig sokan közülük nem kaptak megfelelő tájékoztatást – magyarázza Szabó Endre Győző.

A panaszok négy alaptípusba sorolhatók: nem volt idő átolvasni a szerződést, félrevezető információkat adtak, a műsor nevét sem voltak hajlandóak megmondani, ígéretük ellenére nem takarták ki a szereplő arcát.

– A kapcsolatfelvétel módja a mi szempontunkból nem releváns. Az, hogy diszkóban, aluljáróban vagy strandon szólítják meg, nem tartozik ránk – mondja Szabó. – De ahogy a két fél szerződéses jogviszonyba lép egymással, szabályozott környezetben kell cselekedniük. A pontos tájékoztatás pedig elengedhetetlen. És információs oldalról nézve természetesen az erősebb félnek vannak erősebb kötelezettségei. Márpedig mi olyan esetekkel találkoztunk, ahol a szereplő a tévés cégekkel szemben sarokba szorítva érezte magát.

A hivatal szerint ennek eklatáns példája a Joshi Bharatot gyártó Interaktív Kft. által írt, a „Joshi Bharat című televíziós műsorban történő szerepléssel és adatkezeléssel kapcsolatban” című dokumentum. A papírt a szereplők felvétel előtt kötelesek szignálni. Ebben úgy nyilatkoznak, hogy az abban „meghatározott kötelezettségvállalások megszegése esetén 1.000.000, – Ft, azaz egymillió forint kötbér megfizetésére vagyok köteles az Interaktív Kft. javára”.

– Ez a kitétel a Mónika-show-t gyártó Videovox Kft. szerződésében is szerepel. Tehát visszalépés esetén a jelentkezőnek egymillió forintot kell fizetnie, mivel ekkora veszteséget okoz. Bár a két gyártó cég nyilván hatalmas gépezetet és nagyszámú embert mozgató, drága produkció, de az érintett szempontjából – és hangsúlyozom, nekünk ebből kell kiindulni – olyan tisztességes megállapodást kell kötni, ami együttműködésen alapul – mondja Szabó.

– Soha, senkinek, egyetlen egyszer sem kellett egymillió forintot fizetnie – cáfol Ökrös Gergely. – A nyilatkozatot felnőtt emberek írják alá, előtte elolvassák és értelmezik. Senki nem kényszeríti őket. A stúdió és a stáb fenntartása sokba kerül. Ha nem lenne nyilatkozat, képtelenség volna szavatolni az adás biztonságát. Félő, hogy a szereplő végül nem jön be, ezért motiválni kell. Ráadásul szerződni jogi kötelezettségünk is, anélkül senki nem kerülhet adásba. A gyártó cég csak úgy tud adásonként nagyjából száz ember megjelenéséért garanciát vállalni, ha szankciót is belefogalmaz a nyilatkozatba.

Szalai Annamária szerint viszont „olyan nincs”, hogy egymillió forintra megkötbérezzék azt, aki letiltja a róla készült felvételt.

– Ezek nyilván semmis szerződések. De a szerkesztők nem abból a körből válogatják a szereplőket, ahol az emberek tisztában vannak a jogaikkal.

Tudatos, rosszhiszemű gyakorlat?

Az Adatvédelmi Hivatalba érkező panaszok egy része a forgatások körülményeire vonatkozott. Bár utólag nehéz a felderítés, a beadványok tartalma összecseng: kis helyiségben, órákig kellett várakozni, a stáb tagjai pedig enyhén szólva sem voltak udvariasak.

– A feltételek a stúdióban és a környezetében valóban nem a legkényelmesebbek, de a show szereplői így is ugyanazokat az öltözőket használhatták, mint a Mr. és Mrs. résztvevői – vág vissza Ökrös Gergely. – És igen, előfordult, hogy egy-egy szereplőnek be kellett várnia, hogy a történet másik résztvevője is megérkezzen. Ha pedig meglepetésről van szó, dramaturgiailag fontos, hogy adás előtt ne találkozzanak, ezért máshol kellett várakozniuk.

Az Adatvédelmi Biztosi Hivatal nem méltányolta a védekezést, és elítélte a két műsort.

– A panaszokból az a gyakorlat rajzolódott ki, hogy a két kibeszélő show-ban a személyiség védelme nem érvényesül megfelelően. A szereplőválogatás mellett az adatok kezelése, annak módszere is kifogásolható. Nem az adatkezelő hanyag eljárásáról volt szó, hanem tudatosan, rosszhiszeműen folytatott gyakorlatról, amelyről számos, egymástól független forrásból származó panaszos is beszámolt – magyarázza Szabó Endre Győző. – Társadalmi helyzetük miatt nagyon kevesen tudják, milyen jellegű panaszt fogalmazhatnak meg.

Az Adatvédelmi Biztos Hivatalához mostanáig 17 beadvány érkezett, ezt Ökrös egyáltalán nem tekinti nagyarányúnak.

– Történetenként átlagosan három szereplő van, egy adásban pedig rendszerint három történetet mutatunk be. Eddig közel 4000 vendég szerepelt a Joshi Bharatban. Ehhez képest a 17 panasz igazán nem nagyarányú. A híresztelésekkel szemben utólag bárki letilthatta a szereplését, ez mindig is így volt. Az pedig teljesen természetes, hogy néhány szereplő kellemetlen helyzetbe kerül, ha egy történet negatív szereplőjeként jelenik meg adásban. Nyilván senkinek nem kellemes, ha egy apának a lányai a tévében vetik a szemére, hogy egész életükben verte őket. Kizárólag ezek a negatív szereplők beszélnek meglepetésről és megtévesztésről. Ez a reakció magától értetődő. Tavaly nagyjából hússzor fordult ez elő, olyan indokkal, hogy az illetőt állítólag félrevezették, nem erre számított, mással találkozott, mint akit ígértünk neki. Bár mindenkit próbáltunk meggyőzni, hogy mégis adásba kerüljön, de ha nem engedte, az a rész kimaradt.

A Mónika-show kilenc, a Joshi Bharat másfél évéhez és a két műsor több ezer adásához képest a 17 panasz valóban elenyészőnek tűnik.

– Vannak élethelyzetek, amelyekben egyetlen panasz is sok – véli Szabó. – A problémakör középpontjában a személyiség védelme áll, ami semmilyen formában sem sérülhet.

A hivatal állásfoglalást adott közre, amelyben egyebek között azt javasolták a két gyártónak, hogy készítsen adatvédelmi szabályzatot, amely bárki számára elérhető, és a műsorkészítés teljes folyamatában – a kapcsolatfelvételtől a műsorkészítésen át a bevágásokig, ismétlésekig – leírja, ki, mikor, milyen személyes adatot kezel.

– Ilyesminek most nyoma sincs a szereplőkkel aláíratott nyilatkozatokban, pedig az átláthatóság és a kiszolgáltatottság csökkentése miatt mindenképp szükséges – állítja Szabó Endre. – A jelentkezők arról számoltak be, hogy nem volt idejük elolvasni a szerződést, és példányt sem kaptak belőle.

A biztos ajánlásában az is szerepel, hogy a jelentkező hozzájárulását – a hagyományos beszélgetős műsorokkal ellentétben – nem az adás felvétele előtt, hanem azt követően kell beszerezni.

– Nem a kiszámíthatatlan elem teszi a két gyártó toborzási eljárását jogszerűtlenné, hiszen a meglepetéshelyzet nem eleve jogszerűtlenségre ítélt műfaj. De a tréfa csak akkor jóízű, ha az
illető utólag is jópofának ítéli, és adásba engedi – magyarázza Szabó. – Az érintett ugyanis nem tudja befolyásolni a műsor kimenetelét, és csak utólag lesz abban a helyzetben, hogy nyilatkozni tudjon, akarja-e a nyilvánosságot. Míg a hagyományos beszélgetős műsoroknál előre tisztázott, hogy a vendég kivel, milyen körülmények között találkozik, addig egy kibeszélő show tele van meglepetéssel. Adatvédelmi szempontból sem a Videovox, sem az Interaktív Kft. gyakorlatát nem találtuk elfogadhatónak.

Az adatvédelmi biztos további jogi hiányosságokat is feltárt a vizsgálatában. Állásfoglalásában kitért a szereplők által aláírt megállapodásra, és kifogásolta, hogy a dokumentum alapján a Mónika-show-t gyártó Videovox Production Műsorgyártó Kft. jogosult arra, hogy a szereplő „közreműködésével készült kép- és hangfelvételeket rögzítsen, azokat korlátozás nélkül szabadon felhasználja”. Felveti a Joshi Bharatban szereplők által aláírt nyilatkozat visszásságait is, különösen az alábbi bekezdést:

„...a műsorban való részvételemmel kapcsolatos megjelenésemre vonatkozó valamennyi kizárólagos időbeli és térbeli korlátozástól független szomszédos jogi jellegű visszavonhatatlan hozzájárulásomat, az ezzel kapcsolatos jogokat (így különösen a nyilvánossághoz való közvetítést, ismételt sugárzást lehetővé tevő rögzítést, hordozótól független többszörözés és terjesztés, megfilmesítés stb. jogát) az Interaktív Kft.-nek és rajta keresztül a TV2-nek átadom, az ilyen jellegű felhasználást engedélyezem.”

– A korlátozás nélküli, valamint korlátozástól független felhasználás mint univerzális felhatalmazás teljesen idegen az információs önrendelkezési jog természetétől. Ezért felszólítottuk az adatkezelőket, hogy a jogellenes adatkezelési gyakorlatukat haladéktalanul szüntessék meg. Az ajánlásunkat mind a két gyártó cég elfogadta, és ígéretet kaptunk arra, hogy azt gyakorlatuk részévé teszik – mondja Szabó Endre.

ORTT

De mindez nem jelentett békekötést. Sőt. Nemcsak az adatvédelmi biztos, hanem az ORTT is össztűz alá vette a két műsor gyakorlatát, elsősorban azok tartalma, illetve a szereplőválogatás „tematikája” miatt.

A testület állította, hogy a Mónika-show működése során számos törvénysértést tapasztalt. Ezek zömmel a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok megsértését jelentették, de az utóbbi időben az emberi jogok és a kisebbségek méltósága is sérült. Úgy vélték, a kiskorúakra ártalmas tartalmak között nem megfelelően dolgozták fel az agressziót, a szexualitást és a családon belüli erőszakot. A műsor témái között megjelent a pedofília és az abúzus, gyakori volt a trágárság és a tettlegesség. A testület különösen sok törvénysértést észlelt 2004-ben és 2005-ben, majd úgy másfél év „nyugalom” után, 2008-tól, de különösen a Joshi Bharat indulásától kezdve ismét tömeges törvénysértésekkel találkozott mindkét csatornán.

Ökrös Gergelyt arról kérdeztük, hogy a nagy verekedéseket miért engedték adásba.

– A főszerkesztő mérlegeli, mi mehet adásba és mi nem – mondja a producer. – Ami attól is függ, hogyan értelmezi a törvényt, szerinte mi fér bele a 12 éves korosztály kategóriába. Ez borzasztóan szubjektív. Próbáltunk megfelelni az előírásoknak, nekünk sem az az érdekünk, hogy törvénysértő tartalom kerüljön a képernyőre, sokkal inkább az, hogy a szabályozáson belül a lehető legérdekesebb, legkülönlegesebb műsort biztosítsuk.

És persze a legmagasabb nézettséget.

– Versenyhelyzet van, illetve volt. Ha egy Mónika-show tartalma megfelelt az ORTT-nek és a törvényi előírásoknak, akkor, gondoltuk, mi is képernyőre vihetünk valami hasonlót. Így a Joshi Bharat 2008 őszi indulására rengeteg tapasztalat gyűlt össze.

Olyannyira, hogy a Joshi Bharat villámgyorsan megelőzte a Mónika-show-t.

– Erre az RTL–ben az a döntés született, hogy akkor náluk bunyó lesz – emlékezik Ökrös. – És szinte minden adásban megjelent a fizikai erőszak. Addig nálunk nem volt agresszió, inkább csak húzósabb történetek mentek. Ám közben a sok botrány és a mindennapi verekedés fölvitte a Mónika-show nézettségét, a miénk pedig csökkent. Ekkor döntöttünk úgy, hogy jó, akkor legyünk mi is megengedőbbek. Nálunk is megjelent a bunyó, amire viszont már megérkezett az ORTT vizsgálata és a sajtó elítélő reakciója.

Szalai Annamária cinikusnak minősíti ezt a hozzáállást.

– Amikor az erőszakos események miatt konzultációra hívtuk a műsorszolgáltatókat, egymásra mutogatva állították, hogy a másik kezdte vetíteni és fokozni a törvénysértő tartalmakat – mondja Szalai. – A pokol igazán akkor szabadult el, amikor a Mónika-show konkurenciájaként megjelent a Joshi Bharat. Egyre durvábban licitálták egymást felül. Illetve alul. Majd arról nyilatkoztak, hogy az ORTT a hibás, mert a másiknak engedte, amit az egyiknek nem. Ez egyszerűen felháborító. Szót emeltem a testületben a szankciók következetesebb alkalmazásáért, mondván, ha megengedők vagyunk, csak tágítják a határokat. Erre lassan már ott tartottunk, mintha mi gyártottuk volna ezeket a műsorokat. A műsorvezetők pedig nemhogy csillapították volna, hanem szították az indulatokat és kiélezték a szituációkat.

Amit – a testület szerint – részben a romák felülreprezentálásával értek el:

„Új elem volt a kibeszélő show-k történetében, hogy a Testület a kisebbségek méltóságának sérelmét is észlelte, s a romákkal kapcsolatos sztereotip megközelítés, a roma közösséget sértő ábrázolásmód miatt felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére.
A Testület azt észlelte, hogy 2009 tavaszától a műsorszámokban egyre nagyobb számban szerepeltek súlyosan értékhiányos emberek [sic!], akiket a közönség a roma kisebbséghez tartozókként azonosíthat, ily módon táplálva a romákkal kapcsolatos előítéleteket”

– áll az Országos Rádió és Televízió Testület 2009-es tevékenységéről szóló J/11657 számú beszámolóban.6

Szalai Annamária úgy látja, a romák felülreprezentálása azt sugallta, hogy a műsorban tárgyalt problémák, mint
például a családon belül erőszak, ebben a kisebbségben fordulnak elő tömegével.

– A műsorban való kinézetükkel, viselkedésükkel, magatartásukkal és beszédkultúrájukkal a róluk szóló negatív előítéleteket erősítették – állítja Szalai.

Tóth Klára szerkesztő szerint viszont az ORTT sokszor egy-egy kifejezést, káromkodást kifogásolt.

– A köznyelv ilyen. Ezek életszerű megszólalások, nagyon is emberi történetek. A szereplők káromkodnak, mérgesek, idegesek, néha erőteljesen szólnak, olyanok, mint szinte mindenki. Ezeket a kifejezéseket azonban minden alkalommal kinémítjuk. Arról pedig sajnos nem hallani a médiában, hogy a vidéki emberek sokat tanultak a műsorból. Rengeteg visszajelzés érkezett arról, hogy Joshi megváltoztatott párkapcsolatokat, útmutatásaival, tanácsaival problémákat oldott meg. A minap kaptam sms-t az egyik résztvevőtől: ha nincs a műsor, soha nem jött volna rendbe az élete. A legtöbbjük kis falvakból érkezett, sokszor együtt az egész család. Odahaza általában nincs sem jogi, sem lelki segítség, saját szűk környezetükkel pedig nem merik megosztani a problémáikat, hisz mindenki ismer mindenkit. Idegen környezetben viszont másképp viselkednek, Joshiban bíznak, tőle lendületet és energiát kapnak, szívesen megnyílnak neki.

Utolsó menet

A hatóságok és a kibeszélő show-k közötti háború folytatódott. Az ORTT ülésein szinte folyamatosan napirendre került a két műsorban megjelenő nyíltszíni erőszak, témává váltak az obszcén és a trágár kifejezések. Ráadásul a testület megosztottá vált.

Szalai Annamária szerint az egyre durvább jelenetek sokszor a nézőkben is visszatetszést keltettek. A „tömeges bejelentésáradatra” az ORTT kénytelen volt reagálni: a panaszok kapcsán vizsgálatot indított, valamint a Joshi Bharat és a Mónika-show tíz–tíz epizódjára kiterjedő célvizsgálatot rendelt el. A feltárt törvénysértések miatt a Mónika-show esetében az ORTT 54 órás műsor-felfüggesztési szankciót javasolt, a Joshi Bharat esetében pedig 105 millió forint kötbér kiszabását indítványozta. A 2009. december 9-ei ülésen mégis úgy döntöttek, hogy a két csatornával szembeni közigazgatási eljárások megszűnnek:

„A Testület a 2412–2426/2009. (XII. 9.) számon hozott végzéseiben úgy döntött, hogy megszünteti a közigazgatási eljárást, és nem alkalmaz szankciót az RTL Klub és a TV2 csatornákon 2009. február–május hónapokban sugárzott »Mónika Show« és »Joshi Bharat« című műsorszámok 14, illetve 18 vizsgált adásával kapcsolatban.”7

Szalai Annamária különvéleményt fogalmazott meg:

„A Testület fenti döntése számomra elfogadhatatlan, mivel az az üzenete, hogy a műsorszolgáltatók következmények nélkül követhetnek el sorozatosan, egyre súlyosabb törvénysértéseket. Korlátok nélkül, büntetlenül folytathatják az emberi közösségek rombolását, és a médiahatóság hallgatólagos beleegyezése mellett továbbra is sugározhatnak olyan műsorszámokat, amelyek súlyosan hátrányosan befolyásolják a kiskorúak fejlődését, rendszeresen sértenek meg emberi és kisebbségi jogokat. Az az ORTT pedig, akinek törvényi kötelezettsége lenne, hogy a médiatörvény előírásait betartassa és ezeknek a jelenségeknek gátat szabjon, egy újabb célvizsgálat eredményeire várva már fél éve csak passzívan figyel”

– állt a testületi tag különvéleményében.

Úgy tűnt hát, hogy győz a két kereskedelmi csatorna „mindent a nézettségért” elve. Ezért is volt különösen meglepő az április elsején bombaként robbanó hír: kilenc év után megszűnik a Mónika-show. Rényi Ádám, az RTL akkori kommunikációs igazgatója utolsó munkanapján azt nyilatkozta, hogy a Mónika-show „nem tudott egyszerre megfelelni a nézők igényeinek és a törvény betűjének”. Rényi szerint a Mónika-show ugyan „nagyságrendekkel több győzelmet aratott, mint TV2-s vetélytársa”, de az RTL Klubnak ez a nézőszám már nem volt elég.

– A Mónika-show nézettsége csökkent, gondolom, már nem érte meg gyártani – véli Ökrös Gergely a konkurenciától. – Feltételezem, hogy a műsor megszüntetése nem erkölcsi döntés volt részükről. Amíg a Mónika-show tíz százalékkal vert minden brazil sorozatot, addig nem volt ok, hogy levegyék adásból. Most, hogy büntette az ORTT, ráadásul hátrébb szorul a nézettségi versenyben, nincs értelme fenntartani.

E mondatok idején még futott a Joshi Barath. Ökrös optimizmusa pedig töretlen volt.

– A Joshi–Mónika-küzdelemben Joshi nyert. Ennek ellenére a folytatást tekintve mi is nagy döntés előtt állunk, hiszen olykor bennünket is büntet az ORTT.

Aztán eltelt egy hét, és a TV2 szűkszavú közleményben tudatta: a Joshi Bharat is megszűnik. A döntés hivatalos oka kísértetiesen hasonlít a Mónika-show-éhoz: „Egyre nehezebbé vált olyan műsort készíteni, mely jó eséllyel száll harcba a nézők kegyeiért, ugyanakkor maradéktalanul megfelel a törvény előírásainak.” A Joshi Bharat június 4-én, a Mónika-show augusztus 27-én kerül utoljára a képernyőre.

– Az optimista változat szerint a két műsor megszűnésében talán az ORTT keze is benne van – kommentálja a döntést Szalai Annamária. – Ha hamarabb és jóval következetesebben állunk neki szankcionálni, nem kellett volna éveket várni erre. Az ORTT túl sokat hezitált, hagyta elszabadulni a műsorkészítőket. Én nemrégiben kezdeményeztem, részesítsük utolsó figyelmeztetésben a két csatornát, ami a következő lépésben műsorszolgáltatási szerződésük megszűnéséhez is vezethet. Ezt a testület többsége elutasította.

Szalai szerint méltánytalan és cinikus érv volt a csatornáktól, hogy a magas nézettségre hivatkoztak.

– Ezzel lebecsülik a nézőket, és rosszabbnak, igénytelenebbnek tartják őket, mint amilyenek valójában. Egy műsorszolgáltató felelősséggel tartozik. Ilyen közösségromboló, dezintegráló tartalmakat nem szabadna adnia, és erkölcsi normákat is fel kellene állítania. Arra meg végképp
illetlen hivatkoznia, hogy ezt szeretik a nézők. Ez annak a csúsztatásnak az eredménye, hogy egyre fokozzák az ingereket. Olyan, mint a kábítószer, amikor a gyengébb narkó nem elég, erősebb dózisok kellenek. Itt az ingereket fokozzák. Pedig az érték is vonzza a nézőt.

Kiderül.

– Szívós munka volt – mondja Szalai. – Harcban állok velük, mióta betettem a lábam az ORTT-be, és minden tőlem telhetőt elkövettem a megszűnésükért. Komoly elégtétel, hogy évek múltán sikerült ilyen eredményt elérni.

A lényeg: a két műsor bedobta a törölközőt. Talán véletlen, hogy ez a pillanat egybeesett a kormányváltással, hogy az RTL Klubban kisebbségi tulajdonrészt szerzett Fellegi Tamás, az Orbán-kormány miniszterének egykori cége, és azzal, hogy az ORTT a gazdasági válságra és a csökkenő bevételekre hivatkozva engedélyezte a két kereskedelmi tévének, hogy az évi kétmilliárd forintos koncessziós díját 2012-ig ne egy összegben, hanem negyedéves részletekben fizesse. Méghozzá kamatmentesen.

„Ha annyi ember lelki problémájával kellene foglalkozniuk, mint nekem, tíz perc után garantáltan kirohannának a stúdióból”

Joshi Bharat a kritikákról

– Ismerte a szereplők történeteit, vagy a műsorban találkozott velük először?

– Ott láttam őket először, direkt hagyjuk, hogy az egész spontán legyen. Bár előfordul, hogy van előzetes információm, és nagy vonalakban tudom, mi a probléma lényege. A vendégek a stúdióban egész másképp beszélnek. Bent kell kihozni belőlük az igazságot, és annak alapján kell megoldást találni. A spontaneitás fontos, ha nem készülök előre, azzal éberen tartom magam, és nem a klasszikus újságírói fondorlatokkal élek.

– Nem lát bele a szereplőválogatás gyakorlatába?

– Nem. És ez így jó. Persze volt olyan szomorú eset, amikor már korábban beszélgettem a szereplőkkel, de az rendkívüli történet.

– Sok kritika érte a műsort – leginkább az ORTT részéről – a káromkodások, a verekedések és az erőszakoskodások miatt.

– Régen valóban becsúszott pár ilyen eset. És bár próbáltuk, ezeket nem lehet mindig kivédeni. Az ORTT természetesen a saját szempontja szerint értékeli a műsort, számomra a lelkiismeretem a lényeg.

– Az értelmiség is élesen elítéli a produkciót.

– Ha értelmiségiként kizárólag értelmiségi lapokból olvasnék róla, és fogalmam sem lenne, mi és hogyan zajlik valójában, talán nekem is rossz véleményem lenne róla. Ám nálunk a jó szándék és a segíteni akarás mindig jelen van. A kritikusok számára az a legegyszerűbb, ha minden produkciót egy kalap alá vesznek, és sommás ítéletet mondanak felettük. Ha annyi ember lelki problémájával kellene foglalkozniuk, mint nekem, tíz perc után garantáltan kirohannának a stúdióból. Távolról sem lenne annyi türelmük, mint nekem és a kollégáimnak, akik adás után saját pénzükből a szereplők után mennek, ápolják a lelküket. Kívülállóként könnyű kritizálni. De szerintem az, aki nagyon hangosan kritizál, a műsorban a saját problémáját is látja. Ettől lesz ideges. Nem szeretem a képmutatást. Nem szeretem, ha valaki nem akarja tudni, mi zajlik a saját lelkében vagy a családjában. Nem szeretem azokat a kapcsolatokat, amelyek belül rothadnak, miközben kifelé mindenki vigyorog. Szinetár Miklós mondta nekem, márpedig az ő szavára adok, hogy a műsorom humánus és tehetséges. Sztankay István művész úr is azt jelezte felém, mindig nézi az adást.

– A társadalom mely rétegéből érkezett a legtöbb szereplője?

– Mindegyikből. A legszegényebbektől a középosztályon és a vállalkozói rétegen át a világhírű festőig, zenészig mindenki megfordult itt.

– Mi szolgált az ön számára a legnagyobb tanulsággal?

– Az emberi gyarlóság. És hogy milyen sokan nem látják a fától az erdőt. Amúgy a feleségem szerint nekem is jót tett a műsor, sokat finomodtam. Nemcsak a vendégekről, hanem rólam is szól, sőt igazából mindenkiről. Sok családot összehoztunk, sok kapcsolat javult meg általunk.

– Réz András esztéta azt állította, a show megrendezett, statiszták játsszák végig a felvételeket.

– Ezen nagyon jót nevettem. Az első logika órám jutott róla eszembe, még Indiában. A professzor megkérdezte, mi a logika, majd egy példával ő maga adott választ: ha a busz fekete, és a varjú fekete, akkor a busz varjú. Réz András is így működik. Van még mit tanulnia. Én tudom, mi az igazság, nem hazudok soha senkinek. Ha a műsor nem igazi szereplőkkel ment volna, nem vettem volna részt benne. Kívülállóként bármit mondhat, de annak semmi köze a valósághoz.

Lábjegyzetek

1
Lásd itt: http://www.mfor.hu/forum/topik/13439.html?PageNo=1 (utolsó letöltés: 2010. május 23.).
2
Lásd itt: http://www.youtube.com/watch?v=KW2x5A6zr7w (utolsó letöltés: 2010. május 23.).
3
Lásd itt: http://www.es.hu/index.php?view=doc;22399 (utolsó letöltés: 2010. május 24.).
4
Lásd itt: http://www.es.hu/index.php?view=doc;22492 (utolsó letöltés: 2010. május 24.).
5
Lásd itt: http://abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=aktualis/ajanlasok&dok=20100211_ABI_4 (utolsó letöltés: 2010. május 23.). Ügyszám: 1952/P/2009.
6
Lásd itt: http://www.ortt.hu/ogyb/ogyb_2009.pdf (utolsó letöltés: 2010. május 23.).
7
Lásd itt: http://www.ortt.hu/hirek.php?hir_id=475 (utolsó letöltés: 2010. május 23.).

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink