Médiakutató 2010 ősz

Digitália

Nyirő NóraUrbán Ágnes:

Vége a hagyományos tévézésnek?

A késleltetett nézés terjedése

A nemzetközi és a magyarországi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a késleltetett nézés (time-shifting) egyre inkább terjed. A fogyasztók számára vonzó, hogy ne csak akkor tudják megnézni az egyes televízió-műsorokat, amikor azokat a műsorszolgáltatók bemutatják, hanem akkor, amikor saját időbeosztásuk ezt lehetővé teszi. Azok a DVR (Digital Video Recorder) készülékek, amelyeknek kellő kapacitású a merevlemezük, akár 100 órát meghaladó műsor rögzítésére és tárolására képesek, gyakorlatilag lehetővé téve ezzel a nézési idő teljes átalakítását, személyre szabását. A technológia újdonsága miatt egyelőre kevés információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a késleltetett nézés milyen módon és milyen mértékben alakítja át a televíziós piacot, annak szerkezetét. A nemzetközi kutatási eredmények azonban már támpontot adnak ahhoz, hogy a nézési szokások változásából kiindulva felvázoljuk a televíziós piacon középtávon bekövetkező folyamatokat. Magyarországi empirikus kutatásunk pedig a műsorrögzítéssel, a késleltetett nézéssel és ennek különböző technológiáival kapcsolatos attitűdöt próbálta feltérképezni.

Bevezetés

A televízióműsorok rögzítése és utólagos visszanézése nem újdonság, már a hagyományos videorögzítő (Video Casette Recorder, VCR) használatával is lehetséges volt. Az ipari alkalmazás után az első otthoni, háztartások számára kifejlesztett videorögzítőt a Sony dobta piacra 1965-ben, de az első években szabványháború lassította a terjedést. A Sony Betamax és a JVC VHS formátuma közül az utóbbi bizonyult sikeresebbnek, és az 1970-es években el is kezdődött a videorögzítők tömegpiaci terjedése. Ezzel elvileg lehetővé vált a li­neáris műsor-időpontoktól való elmozdulás, és a képernyő használata is a korábbinál sokrétűbb lett: a televíziózás mellett videojátékok, videofilmek, saját készítésű videók nézésére is elterjedt (Mullan, 1997).

Az 1990-es években, a digitalizáció előrehaladtával a videorögzítő szerepét sok háztartásban a DVD-felvevő vette át, amely már sokkal fejlettebb készülék, digitális formában képes rögzíteni a tartalmat. Előnye, hogy tartósabb, lassabban kopik, más eszközökön is lejátszható (számítógép, hordozható DVD-lejátszó), hátránya azonban, hogy – a videorögzítőhöz hasonlóan – előre be kell helyezni a felvevőbe a lemezt, be kell állítani a felvenni kívánt műsort, pontosabban idősávot, a lemezt pedig utána tárolni kell. Használata tehát jellegében hasonlít a VCR-éhoz, még ha annál fejlettebb technológiával történik is a műsorrögzítés.

Az ezredfordulót követően a televíziós műsorrögzítés és -lejátszás új korszaka kezdődött, ezzel egyben új kifejezés is jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. A késleltetett nézés (time-shifting) új nézési szokás terjedését jelzi, de egyben egy új technológia megjelenésére is utal: késleltetett nézésről akkor beszélünk, amikor a visszajátszás televíziós platformon zajlik (tehát például nem interneten), rögzítés pedig valamilyen nagy tárolókapacitású eszközzel, merevlemezen történik. Ezeket a készülékeket digitális videorögzítőnek vagy DVR-nak (Digital Video Recorder) hívják.

Az első digitális videorögzítő készülékek az Amerikai Egyesült Államokban jelentek meg az 1990-es évek legvégén, de ma már Európában is több ilyen készülék kapható. Szemben a hagyományos videorögzítővel vagy DVD-vel, ez már alkalmas a valódi kés­leltetett nézésre, átstrukturálhatja a nézési időt. A digitális technológia előnyei nemcsak a tárolási kapacitásban jelennek meg, legalább ennyire fontos a programozható­ság: egy helyett több műsor felvétele is beállítható, akár egy hosszabb nyaralás előtt beprogramozhatók a felvenni kívánt műsorok (például egy sorozat összes epizódja). Amennyiben a készülék elektronikus programkeresőt (Electronic Programme Guide, EPG) is tartalmaz, nemcsak időpont, hanem cím szerint is beállítható a felvétel, ez­zel téve igazán felhasználóbaráttá a digitális rögzítő működését. Nem igényel külön adathordozót (videokazettát, DVD-lemezt), és így a nézőnek nem kell tárolnia azt. Végül, de nem utolsósorban az aktuálisan nézett műsorfolyamot is rögzíti, így megállíthatjuk, visszatekerhetjük az adott programot akkor is, ha szándékosan nem rögzítettük: tehát dönthetünk a teljes program rögzítése mellett adás közben is, adatvesztés nélkül.

Az első két, komolyan ismert és széles körben elterjedt készülék, a TiVo és a Rep­layTV egyaránt 1999-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Sokan azt várták, hogy radikálisan megváltozik a televíziózás piaca, a nézők maguk döntenek majd, hogy mikor mit nézzenek. Vége a televíziózás hagyományos korszakának, ami­kor a műsorszolgáltatók programbeosztása határozza meg, hogy a néző mikor mit nézhet. Van olyan szerző, aki ezt a vasúthoz hasonlítja: a szolgáltatás és annak időzítése napra, órára megszabott, a fogyasztóktól függ, hogy igénybe veszik-e (felszállnak-e a vonatra, bekapcsolják-e a tévét) vagy sem. A digitális rögzítő azonban ezt meg­változtathatja, a fogyasztó kezébe adva a kontrollt (Carlson, 2006).

A ReplayTV-t 2007-ben megvásárolta a DirectTV műholdas szolgáltató, így a márkanév eltűnt a piacról. A TiVo azonban mind a mai napig létezik, de használata előfizetéshez kötött: az EPG működése és a szoftverek folyamatos frissítése miatt a készülék hálózatra van kötve, ennek hiányában a TiVo nem működik. A tanulmány írásakor, 2010 áprilisában a szolgáltatásnak 2,6 millió előfizetője volt, de ez erősen csökkenő tendenciát mutat (TiVo, 2010). Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a DVR egyre kevésbé adható el önálló termékként, illetve szolgáltatásként, ehelyett a világszerte, így az Egyesült Államokban is gyorsan terjedő digitális televíziózás (DTV) egyik vonzó elemévé vált. A DTV szolgáltatók a különböző csomagjaikat már nemcsak az elérhető csatornák száma szerint differenciálják, hanem aszerint is, hogy milyen kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak, így például az előfizetéshez kínált set-top box tartalmaz-e DVR-, tehát műsorrögzítési funkciót.

Európában először 2001-ben a brit BSkyB műholdas televízió szolgáltató indí­tott DVR szolgáltatást Sky+ néven. Ez egyben jelzi is, hogy a piac fejlődése milyen irányt vett Európában: itt nem jelent meg a TiVo vagy más, kifejezetten DVR-készüléket és hozzá tartozó szolgáltatást kínáló cég, hanem a DTV operátorok léptek be erre a piacra. A digitális vételhez szükséges dekóderek, az úgynevezett set-top box-készülékek fejlettebb változatai Európában is magukban foglalják a merevlemezt, a fogyasztók tehát – magasabb díjért – a DVR-szolgáltatásra is előfizethetnek. A Sky+ jelenleg már 185 órányi televízió-műsor rögzítését teszi lehetővé, amely így bármikor megnézhető, megállítható, előre- vagy visszatekerhető. A készülék mobiltelefonról vagy online is irányítható, ami kü­lönösen akkor lehet hasznos, ha valakinek napközben változik a programja, és nem ér haza az este megnézni kívánt műsor kezdésére, így azonban mégis rögzíteni tudja azt. A Sky+ előfizetők száma gyorsan növekszik, 2009. végén már 6,5 millió háztartás vette igénybe a szolgáltatást (Sky, 2010).

A BSkyB lépését több konkurens szolgáltató követte, a Freeview digitális földfel­színi platformon 2007 májusa óra érhető el DVR (korábban Freeview Playback, ma már Freeview+), ráadásul a készülék megvásárlásán túl nem is kell előfizetési díjat fizetni. A legnagyobb kábelszolgáltató, a Virgin szintén elindította DVR szolgáltatását, V+ néven. A brit szabályozó hatóság, az Ofcom (Office of Communications) jelentése szerint az Egyesült Királyságban 2009 első negyedévében már a háztartások 27 százaléka rendelkezett valamilyen DVR-készülékkel, de ez az arány folyamatosan növekszik (Ofcom, 2009).

A piac magyarországi fejlődésére ugyanaz jellemző, mint máshol Európában: kizárólag a DVR-ra szakosodott szolgáltatás nem érhető el, de a legnagyobb digitális szolgáltatók kínálják a set-top boxba épített műsorrögzítési lehetőséget. A Magyar Telekom IPTV, illetve a UPC digitális kábel és digitális műhold csomagjaiban egyaránt elérhető a DVR, becsléseink szerint már a 150 ezret is meghaladja azon háztartások száma, amelyek előfizetnek erre a szolgáltatásra (a cégek nem publikálják, hogy előfizetőik miként oszlanak meg az egyes csomagok között, így pontos adatok nem állnak rendelkezésre).

Az innováció terjedése

Az innovációk terjedése kapcsán meghatározó Everett Rogers először 1962-ben megjelent, azóta már több kiadást is megért könyve. Rogers (1995) szerint az innovációk sikerének vagy bukásának megítéléséhez széles elméleti keret szükséges, így kiemeli azokat a külső és társadalmi tényezőket, amelyek gyorsíthatják vagy lassíthatják az innováció terjedését. Így összesen öt befolyásoló faktorcsoportot különböztethetünk meg, melyeket az 1. ábra foglal össze. Befolyásoló tényező az innováció­ról hozott döntés szintje, vagyis hogy egyéni, kollektív vagy központi hatalom által hozott döntésről van-e szó. Meghatározó az innovációval kapcsolatos információkat közlő kommunikációs csatorna is, legyen az tömegmédium vagy személyes kommu­nikáció. A társadalmi rendszer természete is hatással van az innováció elfogadására, mert meghatározza a potenciális elfogadó normáit és társadalmi beágyazottságát, kapcsolati hálóját. Nem hagyhatóak figyelmen kívül a változást előmozdító szereplők (change agents) például hirdetők, fejlesztő ügynökségek stb. értékesítés növelését célzó erőfeszítései sem. Az öt faktor közül azonban a leginkább meghatározó a fogyasztók által észlelt tu­lajdonságok csoportja, ez 87 százalékban magyarázza az innováció-elfogadás arányát (Rogers, 1995).

1. ábra. Az innováció-elfogadást befolyásoló tényezők

Forrás: Rogers (1995, 207. o.)

Rogers (1995) szerint öt olyan tényezőt azonosíthatunk, amely befolyásolja a potenciális elfogadókat egyéni szinten, és ezáltal befolyásolja az innováció terjedését.

1. Relatív előny/haszon (relative advantage): Ez azt mutatja meg, hogy az adott innováció előnyei, hasznossága milyen mértékben érzékelhetőek a fogyasztók számára, összehasonlítva a megelőző termékekkel, technológiákkal, szolgálta­tásokkal. A gazdasági szempontok mellett a hasznosság észlelését befolyásol­hatják olyan tényezők, mint a társadalmi presztízs, a kényelem vagy az elége­dettség.

2. Összeegyeztethetőség (compatibility): Az innovációnak illeszkednie kell a ko­rábbi tapasztalatok sorába, és összeegyeztethetőnek kell lennie a használók jelenlegi életmódjával, értékeivel, társadalmi normákkal. Minél inkább jellemzi ez a faktor az innovációt, annál kisebb lesz a potenciális fogyasztók bizonyta­lansága, és könnyebb a technológia, termék vagy szolgáltatás terjedése.

3. Összetettség (complexity): Fogyasztói szempontból meghatározó, hogy mennyire érzékelik bonyolultnak egy innováció megértését és használatát a potenciális használók. Nyilvánvalóan egy egyszerű újítás elfogadása és nem utolsósorban használatának megtanulása sokkal könnyebb és gyorsabb, mint egy komplex innováció alkalmazása.

4. Kipróbálhatóság (trialability): 1 Ha mód és lehetőség van az innováció kipró­bálására, saját tapasztalatok gyűjtésére, akkor az jelentősen csökkenti a fo­gyasztók bizalmatlanságát az innovációval szemben. A fogyasztók fokozatosan ismerhetik meg a kipróbálással az egyes alkalmazásokat és a technológia, termék vagy szolgáltatás újdonságait, tulajdonságait.

5. Megfigyelhetőség (observability)2 Ha az innováció eredménye mások számára is jól látható, jól megfigyelhető, akkor nagyobb valószínűséggel próbálják ki a fogyasztók az innovációt.

A digitális videorögzítő innováció szempontú elemzése két szemléletet mondhat magáénak: az egyik elsősorban fogyasztói oldalt érintő hardver-innovációnak tekinti az eszközt, amely biztosítja az egyéni kontrollt a televíziós tartalom felett (Ferguson & Perse, 2004). A másik szemlélet azonban az ellátási oldalt érintő szolgáltatás-innováci­óként kezeli a technológiát, amely a televíziós tartalom- és műsorterjesztés számára nyújt alternatívát, és ebben látja a piaci terjedésének a kulcsát (von Rimscha, 2006).

Ferguson és Perse (2004) TiVo és ReplayTV-előfizetőket kérdezett meg egy online kérdőíves kutatás keretében, amelynek eredményei alapján a digitális videorögzítővel rendelkezők jobban élvezték a televíziózást, nagyobb kontrolt tudtak gyakorolni a televíziózás felett, és aktívan használták a rögzítési, visszatekerési funkciókat. A szer­zőpáros egyértelműen az analóg videorögzítő technológia továbblépéseként, a VCR funkcionális helyettesítőjeként kezeli a digitális videorögzítőt, és a két technológiát összevetve megállapítja, hogy a digitális videorögzítő használata sokkal egysze­rűbb, nem kell hozzá adathordozó, az elektronikus és interaktív műsorinfor­mációk segítik a műsorok kiválasztását, és lehetőség van az élő műsor felvételére, valamint párhuzamosan másik program nézésére vagy rögzítésére is. A korai elfo­gadóként kategorizált DVR-használók nagyon elégedettek voltak a technológiával, nagyobb élvezetet és kontrolt jelentett a televíziónézés során számukra ez a techno­lógia. A késleltetett nézés lehetősége volt a leginkább elégedettséget nyújtó tulajdonság. A szerzők azt jósolták, hogy az egyre erősödő time-shifting funkció használata gyor­sítani fogja a VCR-ek lecserélését. Ebben a szemléletben a DVR mint különálló eszköz jelenik meg, és Rogers innováció-elmélete alapján a fogyasztók által észlelt tulajdonságokra fókuszál.

M. Bjorn von Rimscha (2006) véleménye szerint azonban nem meglepő, hogy a DVR mint fogyasztói innováció még nem győzedelmeskedett, hiszen nagyon nehéz bemutatni és megmutatni az előnyeit, nem teljesen kompatíbilis a megelőző techno­lógiákkal (hiszen nem tud külső adathordozóra rögzíteni vagy onnan lejátszani) és így nem látja túl biztatónak ezt a perspektívát.

Von Rimscha (2006) a DVR terjedésének motorját kifejezetten a beszállítói ol­dalon látja, televíziós előfizetésekkel, set-top boxba épített DVR-kapacitással. Eb­ben az esetben az innovációs döntés egyéni szintről a szolgáltatói szintre lép, ami a kommunikációs csatornák használatában is változást hoz, a DVR ház­tartásokba kerülése pedig jellemzően a televíziós előfizetéshez kapcsolva történik. Magyarországon és általában Európában ez a jellemző eset, nem a külön álló készülékvásárlás.

Szolgáltatói oldalról a DVR mint innováció relatív előnyei nem egyértelműek, a televíziós értéklánc (lásd a 2. ábrát) szereplői nem egyenlően profitálnak az inno­vációból. A műsorszolgáltatók számára jelenthet bevételcsökkenést a reklámkerülés erősödése miatt, míg a terjesztők számára magasabb szintű ügyfélkiszolgálást jelent, ami erősebb lojalitáshoz, magasabb bevételekhez vezethet. A technológiai kompati­bilitása nagy, hiszen könnyen beépíthető a set-top box készülékekbe, ami egyébként is szükséges a digitálisan sugárzott jel vételéhez.

2. ábra. Televíziópiaci értéklánc feltételes hozzáférés esetén

Gálik és Urbán (2008, 146.o.) alapján saját ábra

Ebben az esetben a DVR egy szolgáltatással egybekötött eszköz, amely televíziós előfizetéshez kapcsolódik. Összességében a műsorszolgáltatók számára inkább fenyegetést, míg a műsorterjesztők számára inkább lehetőséget jelent a DVR-techno­lógia (von Rimscha, 2006). Ez a kettősség tipikusan jellemzi az áttörő technológiákat (Christensen, 1997), ami aztán a meglévő értéklánc és az üzleti folyamatok vál­tozásához vezethet.

Von Rimscha (2006) elemzése újszerű perspektívát nyújt a DVR televíziós érték­láncra gyakorolt lehetséges hatásáról. A késleltetett nézés lehetősége biztosítja, hogy a televíziónézők elszakadjanak a csatornák műsorrendjétől, és a Bernd W. Wirtz és Joachim Sch­warz (2001) által előre vetített „one TV” modellhez hasonlóan felhatalmazza a nézőt, hogy akkor és azt a műsort nézze meg, amit szeretne. Ugyanakkor a DVR új dimenziót: az időt viszi be a fogyasztói döntésekbe. Nemcsak azt kell eldönteni, hogy mit és mely csatornán nézzenek, hanem azt is, hogy mikor. Így a műsorszolgáltatók nemcsak a párhuzamosan futó műsorokkal versenyeznek, hanem alapvetően bármilyen más műsorral, amelyet valaha sugároztak (von Rimscha, 2006). Csigó Péter (2009) ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a késleltetett nézés sokkal inkább kiegészíti, mintsem felborítja a hagyományos tévézési élményt.

A time-shifting és így a reklámáttekerés, reklámkerülés a mű­sorszolgáltatók bevételeinek csökkenéséhez vezethet, ekkor pedig a fogyasztói oldal­nak kell a finanszírozásban nagyobb részt vállalnia, ha fenn akarja tartani a csa­torna- és programválasztékot. Mivel azonban a televízió továbbra is a tömegközön­ség elérésének hatékony módját jelenti, a reklámpiac és a műsorszolgáltatók olyan, alternatívát jelentő megjelenési módok alkalmazása felé mozdulhatnak el, mint a termékelhelyezés vagy a hirdetők által finanszírozott műsorok.

3. ábra. Reklámkerülés hatása a televíziópiaci értékláncra

Forrás: von Rimscha (2006, 120.o.).

Ahogy a 3. ábrán is láthatjuk, műsorterjesztői szinten a reklámozók felé a nézők (előfizetők) ismerete és ez által a célzott és hatékony marketingkommu­nikáció lehetősége jelent versenyképes ajánlatot. Részletes információk­kal rendelkeznek az ügyfeleikről, szokásaikról, nézői preferenciáikról, így a hirdetők és célcsoportjaik között hatékony kommunikációs utat tudnak biztosítani. A tartalom-előállítás esetében pedig a termékelhelyezés, és a műsorfinanszírozás jelent a műsorszolgáltatókhoz áramló reklámköltésekben elmozdulást (von Rimscha, 2006).

További pénzügyi forrást jelenthet a DVR a filmjogok és a videotartalom-fogyasz­tás tekintetében (lásd a 4. ábrát). A DVR esetében a videotartalmakat letölthető formátumban is lehet terjeszteni (Video On Demand, VOD), így nincs szükség fizikai disztribúcióra, mint a műsoros videokazetták és DVD esetében. Ha figyelembe vesszük a pay-per-view ajánlatok tapasztalatát, ahol a kereslet Pareto-eloszlást követ (a legnépszerűbb 20 cím adja a megrendelések 80 százalékát), akkor egyértelműen versenyképes a DVR kapacitása e szolgáltatás terjesztésében is.

4. ábra. A DVR helye és szerepe a filmjogok értékláncában

Forrás: von Rimscha (2006, 122.o.).

Összességében a DVR mint innováció terjedésének jövőjét a kezdeti lassúság ellenére von Rimscha (2006) remény­keltőnek látja. Olyan új profitablakot lát benne, amelyet kihasználva a műsorterjesztők válhatnak a terjedés motorjává, akik egyben az új technológia nyertesei is a szolgáltatói oldalon.

A fenti perspektíva Magyarország esetére is igaz, hiszen a DVR-készülék ház­tartásokba kerülésének jellemző útja a televíziós előfizetéseken keresztül zajlik, a műsorterjesztők ajánlatai, szolgáltatásai révén. Ugyanakkor az is biztos, hogy a mű­sorterjesztők mellett a nézők és fogyasztók is a technológia nyertesei, ahogy azt a használói tanulmányok mutatják. Így továbbra is fontos ismerni a fogyasztók percep­cióit az új technológia kapcsán, illetve azt, hogy a használók miként alkalmazzák azt, hogyan hat a televíziónézési szokásaikra. Kétségtelen, hogy a terjedés ösztönzésében a műsorterjesztőknek is komoly szerepük van, és lehet, hogy az innovátor és korai elfogadói cso­portok után a tömegpiacon való terjedéshez a szolgáltatói oldalról kell megjelennie az új impulzusnak. A fogyasztók közötti személyes kommu­nikáció, az ismerősi körben való megfigyelhetőség és kipróbálhatóság lehetőségének terjedése aztán továbbviheti az egyre szélesebb körben való elterjedést. Hosszú távon lojális előfizetői közönség kiépítése is csak úgy lehetséges, ha a felhasználók tényleg értékesnek találják az új technológiát.

Empirikus kutatás

Magyarországon jelenleg nem állnak rendelkezésre műszeres mérésen alapuló, késleltetett nézésre vonatkozó adatok, így kutatásunk elsődleges célkitűzése az volt, hogy egy feltáró elemzés keretében megismerjük a 15–39 éves korosztály késleltetett nézéshez kapcsolódó attitűdjét és motivációit.

A kutatáshoz az online kérdőíves megkérdezés kutatási módszertant hasz­náltuk, mivel ez jól alkalmazható nagy mintás, országosan reprezentatív feltáró ku­tatás esetén. A kérdőíves megkérdezés biztosítja, hogy a nagyméretű alapsokaságot leíró eredményeket kapjunk, és kiválóan alkalmas egy nagyobb alapsokaság attitűd­jeinek és orientációjának mérésére (Babbie, 2003). A kérdőíves megkérdezés auten­tikus módon képes megmutatni a fogyasztói véleményeket, attitűdöket, rugalmasan használható, gyors és jól kvantifikálható adatszerzést biztosít (Szokolszky, 2004). Az online megkérdezés relevanciáját biztosította a kutatási célcsoport, a 15–39 évesek magas online penetrációja (több mint fele aktív internethasználó), vagyis a 15–39 éves korosztály nagyon jól elérhető interneten. A korcsoporton belül számunkra az újdon­ságok iránt fogékony, a technológiai újítások iránt nyitott személyek megtalálása volt a fontos, ezt az attitűdöt jól jelzi az aktív internethasználat. Janet Ilieva és munkatársai (2002) az online vagy e-mailes kérdőívek előnyeként jelölik meg a gyors válaszadási időt, a rövid átfutást, kiemelik a nagy minták esetében kifejezetten erős költséghaté­konyságot, a könnyebb és gyorsabb kitöltésből adódó jobb adatminőséget. Ugyan­akkor Peter Kellner (2004) a körültekintően előkészített és megfelelően megvalósított online közvélemény-kutatást kielégítőnek találta a hagyományos meg­kérdezéssel és telefonos adatgyűjtéssel szemben.

A kérdőív kialakítása során két szakértői fókuszcsoport keretében ­vitattuk meg a kérdőív kérdéseit, a feltárást szolgáló kérdéssort és a struktúra kialakítását, melyet előzetesen saját magunk alakítottunk ki a szakirodalmi információk és kuta­tási eredmények alapján. A szakértői fókuszcsoport tagjai: a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing és Média Intézetének munkatársai, a Magyar Telekom piackutatási munkatársa és egy infokommunikációs és médiapiaci tanácsadással foglalkozó cég munkatársai.

A kutatás során használt 1000 fős minta reprezentálja a 15–39 éves internetező lakosságot nemre, korra, lakóhelyre és iskolai végzettségre vonatkozóan. A minta ki­választása során egyetlen szűrőkérdést alkalmaztunk: van-e televíziókészülék a háztartásban Így azok, akiknek nincs televíziókészülékük, nem kerültek be a mintába. Az adatfelvételre 2008 októberében került sor. A minta reprezentativitását az NRC piackutató cég 70 ezer fős online panelja biztosította. Az adatfelvétel lebonyolítását ugyancsak az NRC végezte.

Az új média megjelenése és használata a háztartásokban

A késleltetett nézés kutatásához elengedhetetlen, hogy képet kapjunk a videotartalom fogyasztásásának módjáról, az erre szánt időről. A magyarországi műszeres mérésnek köszönhetően a televíziózással töltött idő hosszáról részletes információk állnak rendelkezésre, egy önkitöltős kérdőív ezzel nem lehet versenyképes. A kutatás során azonban nemcsak a tévénézésre, hanem az internetes videofogyasztásra (beleértve a műsorszolgáltatói honlapokon vagy a fájlmegosztó oldalakon található tartalmakat, de az egész estés filmeket is) is rákérdeztünk, és – mint látható – erre is számottevő időt szánnak a nézők.

5. ábra: A televíziós és internetes videotartalom nézésével töltött napi átlagos idő

A televíziózás még mindig vezet, de az interneten történő videotartalom-fogyasztás szerepe messze nem elhanyagolható. Meglepő, hogy van néhány százalék, aki egyáltalán nem használja a televízióját tévéműsor nézésére (a mintában csak televíziókészülékkel rendelkezők szerepeltek). Míg a tévénézés esetében a „napi 1–2 óra” válasz kapta a legmagasabb értéket, addig az internet esetében a „napi 1 óránál kevesebb” kategóriát választották a legtöbben. A hétvégét tekintve ehhez képest annyi a változás, hogy ott a tévézésnél a „napi 2–3 óra” a leginkább jellemző érték.

A kutatás más megközelítésben, a platform kérdésen túl is elemezte, hogy a felhasználók milyen módon és milyen gyakorisággal fogyasztanak videotartalmat. A videotartalom-fogyasztás gyakoriságának megoszlását áttekintve azt láthatjuk, hogy a valós idejű televíziózás itt is vezet, de azt az internet-streaming és az internetletöltés követi (naponta és hetente többször kategóriák), ami jól mutatja az új média jelentette kihívást. Más, a televíziózáshoz kötődő nézési módok (rögzített tartalom, VCR, DVD) sokkal alacsonyabb említést kaptak a gyakoribb kategóriákban. A mobileszközön folytatott tartalomfogyasztás jól láthatóan még kezdeti stádiumban van, ez a technológia egyelőre a megfelelő üzleti modellt és az igazán közönségvonzó alkalmazásokat, tartalmakat keresi.

naponta hetente többször hetente havonta többször havonta ritkábban soha
televízió (élőben) 39% 19% 11% 8% 5% 10% 8%
internetről letöltött tartalom (a számítógép képernyőjén)(a számítógép képernyőjén) 12% 16% 11% 13% 10% 20% 17%
internetről letöltés nélkül (streaming) nézett 10% 11% 10% 9% 10% 22% 28%
internetről letöltött tartalom (a televízió képernyőjén)(a televízió képernyőjén) 4% 6% 9% 10% 10% 23% 39%
televízióból felvett 3% 6% 9% 10% 12% 33% 27%
vásárolt videó/DVD 2% 6% 9% 14% 20% 34% 15%
kölcsönzött vagy barátoktól kölcsönkapott videó/DVD 2% 6% 10% 18% 21% 31% 13%
mobil telefonon/egyéb hordozható eszközön 1% 4% 3% 4% 7% 25% 56%
mozi 1% 1% 3% 6% 19% 47% 22%

1. táblázat. Videotartalom fogyasztásának módjai (válaszok megoszlása %) n=1000

Kutatásunk egyik alapvető célkitűzése a digitális televíziózás nézői megítélésének feltárása volt. A digitális televíziózás meghatározó tulajdonságait négyfokú skálán értékelték a válaszadók, aszerint, hogy mennyire tartották az adott tulajdonságot, lehetőséget fontosnak vagy éppen egyáltalán nem fontosnak. Az egyes tulajdonságok megítélésének átlaga mellett feltüntetett szórásmutató jelzi az egyes elemek átlagtól való átlagos eltérését. Ezek alapján a 15–39 éves korosztály számára a legvonzóbb tulajdonságot a reklámok áttekerésének lehetősége jelenti 3,21 átlaggal, de a legtöbb tulajdonság megítélése meghaladta az 1–4 skálán pozitív preferenciahatárt jelentő 2,5 értéket.

Átlag szórás
áttekerhetem a reklámokat 3,21 0,95
átrendezhetem a televíziós programokat, akkor nézem meg a műsorokat, amikor nekem megfelel, órákkal vagy akár napokkal későbbamikor nekem megfelel, órákkal vagy akár napokkal később 3,04 0,94
élőadás rögzítésének, visszatekerésének, újranézésének lehetősége 2,90 0,95
a készülékre rögzített műsorok kiírhatók DVD-lemezre 2,88 0,94
egy-egy sorozat több részének a felvétele egy gombnyomással beállítható, így sosem maradok le egyetlen részről semígy sosem maradok le egyetlen részről sem 2,80 0,99
elektronikus műsorújság, ezért nem kell nyomtatott vagy internetes műsorújságot elővennem (EPG) 2,76 0,96
intelligens készülék, amely megtanulja és megjegyzi kedvenc műsoraimat, csatornáimat 2,73 0,93
interaktív készülék, amelyen keresztül bekapcsolódhatok a műsorba (pl. szavazhatok, rögtön megvehetek egy terméket stb.) 1,98 0,92

2. táblázat. A digitális televíziózás tulajdonságainak megítélése (skála: 1–4, 1= egyáltalán nem fontos, 4= nagyon fontos) n=994

A digitális televíziózás megítélésének profilja tehát összességében a szakirodalomból megismertekhez hasonlóan pozitív: a 15–39 éves korosztály kifejezetten vonzónak találja a technológia nyújtotta újításokat, a rugalmas felhasználóbarát környezetet, a nézési élményt javító megoldásokat.

A késleltetett nézés megítélése és használata

Arra a kérdésre, hogy a televíziós tartalom mekkora arányát nézik késleltetve bármely lehetséges módon (nevén nevezve a digitális set-top boxot, a videorögzítőt és a DVD-rögzítőt), 622 fő válaszolt. A válaszadók felére egyáltalán nem jellemző, hogy utólag nézne meg bármit is, a másik fele azonban aktívan rögzít és néz meg későbbi időpontban műsorokat.

6. ábra: A késleltetett nézés aránya – A napi átlagos tévénézési idő mekkora hányadát nézi késleltetve (set-top-box készülékről, videokazettáról vagy DVD lemezről)

A késleltetett nézés előnyeinek nézői megítélését illetően elmondható, hogy nem alakultak ki igazán markáns különbségek. A néhány perces csúsztatás lehetősége adott esetben ugyanolyan értékes lehet, mint az, ha egy nyaralás miatt valaki akár csak hetekkel később tudja megnézni az őt érdeklő műsort. A legfontosabbnak mégis azt tartják a válaszadók, hogy tetszés szerint átalakíthatják a nézési időt aszerint, hogy időbeosztásuknak mi felel meg leginkább. Hozzá kell tenni, hogy a VCR vagy a DVD is alkalmas arra, hogy arra ilyen célból rögzítse valaki a műsorokat, de ez kevésbé felhasználóbarát és az adathordozó sokkal kisebb tárolókapacitású, mint a DVR.

Előnyök Átlag szórás
más időpontban nézhetem a műsorokat (pl. késő este nézhetem meg a kora esti programot vagy a hosszabb filmeket hétvégére hagyhatom) 3,02 0,93
utazás, hosszabb távollét alatt is felvehetem a kedvenc műsoraimat 2,88 0,99
mindent rögzíthetek és utólag, a reklámokat áttekerve nézhetem meg 2,77 0,99
összegyűjthetem a kedvenc műsoraimat (pl. egy sorozat epizódjai) 2,77 0,99
a készülék tévénézés közben is rögzíti a műsort, így például egy telefonhívás esetén sem maradok le semmiről 2,68 0,97

3. táblázat: A késleltetett nézés előnyei (skála: 1–4, 1= egyáltalán nem fontos, 4= nagyon fontos) n=994

Tekintettel arra, hogy mindegyik előny értékelése meghaladta az 1–4 skála középértékét (2,5), elmondhatjuk, hogy a késleltetett nézés lehetősége kifejezetten vonzó a fogyasztók számára, sőt a műsorrögzítés és utólagos visszanézés lehetőségét már ma is sok néző használja kisebb-nagyobb gyakorisággal.

Elemeztük, hogy a DVR- és VCR/DVD-tulajdonosok hogyan használják a műsorrögzítési lehetőségeket, milyen különbségeket vagy éppen azonosságokat lehet azonosítani a két technológia használatával kapcsolatban. Ebben a kontextusban a VCR/DVD jelenti a tradicionális technológiát, amikor is egy videokazettára vagy lemezre van szükségünk a tartalom tárolásához.

Az volt az előfeltevésünk, hogy világos különbségeket tudunk azonosítani a két eszköz használata között, és hogy a DVR-tulajdonosok többet és intenzívebben használják a televízióprogram-rögzítési technológiát, mint a VCR/DVD-tulajdonosok. A kérdőívben a VCR/DVD-tulajdonosok és a DVR-tulajdonosok ugyanazokat a kérdéseket válaszolták meg a műsorrögzítési szokásaikkal kapcsolatban.

A kutatási minta nagysága (N=1000) ellenére mindösszesen 40 válaszadó nyilatkozott úgy, hogy van DVR funkcióval felszerelt digitális set-top boxa, így az összehasonlításban a minta-elemszámok tekintetében ez korlátot jelentett. Az egyes eredmények összehasonlításához az ordinális skála (rögzítés gyakorisága) miatt kereszttábla-elemzést végeztünk. Mivel az egyes cellákba eső elemszámok a DVR-tulajdonosok esetében több esetben sem érték el a minimálisan elvárt öt elemet, az adatokat újrakódoltuk, és gyakori rögzítőnek tekintettük a legalább heti gyakoriságot megjelölőket, és ritkán rögzítőknek az ennél kevesebb alkalommal műsort felvevőket.

Gyakori rögzítő Ritkán rögzítő Soha
DVR-tulajdonosok Válaszadók száma 24 11 4
% 61,54 28,21 10,26
VCR/DVD-tulajdonosok Válaszadók száma 141 331 111
% 24,19 56,78 19,04
Összesen Válaszadók száma 165 342 115
% 26,53 54,98 18,49

4. táblázat: Televízióműsor-rögzítés gyakoriságának megoszlása technológiatulajdonlás szerint n=40, n=582

A felvevő technológia és a műsorrögzítés gyakorisága közötti összefüggés a Pearson-féle Khi-négyzet próba alapján szignifikáns (p<0,01). Ordinális skálák és bármely táblaméret esetében Gamma mutatószámot (lehetséges értéke 0–1 között változhat) használhatjuk a kapcsolat erősségének mérésére, amelynek értéke jelen esetben 0,55, vagyis egy közepesen erős kapcsolatról beszélhetünk a technológiatulajdonlás és a műsorrögzítés gyakoriságát tekintve. A módusz (leggyakrabban szereplő érték) kettő, vagyis „hetente néhányszor” volt a DVR-tulajdonosok között és hat, „ritkábban mint havonta” a VCR/DVD-tulajdonosok esetében. Az ok-okozati kapcsolat minden bizonnyal kétirányú: nemcsak arról van szó tehát, hogy a DVR felhasználóbarát jellege mintegy „rászoktatja” a nézőket a késleltetett tévézésre. A technológiai innovációk eddigi tapasztalatai alapján azonban az is sejthető, hogy éppen azok váltottak először a DVR technológiára, akik az újdonság iránt fogékonyabbak, illetve magát a műsorrögzítési lehetőséget magasra értékelik.

Okok DVR tulajdonosok sorrendje VCR/DVD tulajdonosok sorrendje
Nem vagyok otthon a megnézni kívánt műsor sugárzásának idején 1 1
Két különböző csatornán fut egyszerre engem érdeklő műsor 2 2
Mást is érdekel a háztartásunkban az adott műsor és együtt akarjuk később megnéznikésőbb megnézni 3 3
Megzavar valami a nézés közben (pl. telefonhívás) 4 6
A családban valaki másik csatornát néz 5 4
Gyűjtöm a filmeket, sorozatokat 6 5
A hirdetések áttekerése miatt 7 7

5. táblázat. A műsorrögzítés okai n=36, n=471

A műsorfelvételi okok között ugyanakkor nincs lényeges különbség a két technológia tulajdonosai és használói között, hasonló sorrendet alakítottak ki. Az egyetlen szignifikáns különbség a „Megzavar valami a nézés közben (például telefonhívás)” esetben fedezhető fel, ami gyakoribb az DVR-tulajdonosok között. Ez nem meglepő, hiszen a VCR/DVD technológiák nem alkalmasak az azonnali műsorrögzítésre, csak ha előre bekészítettük a kazettát vagy lemezt a felvevőbe, míg az DVR automatikusan rögzíti az éppen nézett programot.

Váratlan eredmény ugyanakkor, hogy a reklámok áttekerése mint ok, az utolsó helyen szerepelt mindkét csoportban, holott a digitális televíziózás tulajdonságainak értékelésekor ez egy magas pontátlagot elérő tulajdonság volt. Úgy tűnik tehát, hogy a reklámkerülés lehetősége csak a szavak szintjén vonzó a felhasználóknak, a napi gyakorlatban a technológia valós használata során – a műsorrögzítő eszköztől függetlenül – sokkal kevésbé fontos.

DVR-tulajdonosok sorrendjesorrendje VCR/DVD-tulajdonosok sorrendje
Filmek 1 1
Heti sorozatok 2 2
Dokumentumfilmek 3 5
Napi sorozatok, szappanoperák 4 4
Szórakoztató műsorok (pl. show-műsor) 5 3
Sport 6 6
Hírek 7 7

6. táblázat: Felvett műsorok típusa n=36, n=472

Az eredmények azt mutatták, hogy a filmek és a heti sorozatok a leggyakrabban rögzített programtípusok mindkét esetben, és a sport és hír műsorok késleltetett nézése a legkevésbé jellemző. Az egyes programtípusok átlagpontjainak független T-próbás összehasonlítása két esetben mutatott szignifikáns eltérést: filmeket és dokumentumfilmeket a DVR-tulajdonosok gyakrabban rögzítenek, mint a VCR/DVD-tulajdonosok.

Konklúzió

Tanulmányunkban bemutattuk a késleltetett nézés jelenségét és technológiai hátterét, a terjedést meghatározó tényezőket, és Magyarországon elsőként vizsgáltuk online kérdőíves felmérés keretében a 15–39 éves internetezők viszonyulását ehhez a nézői viselkedéshez.

Nemzetközi tapasztalatok alapján a technológia fogadtatása egyértelműen pozitív, bár a késleltetett nézés módja és gyakorisága a különböző nézői csoportokban eltérő. Az azonban világosan látszik, hogy a technológiával rendelkezők aktívan használják a DVR-ek nyújtotta lehetőségeket, még akkor is, ha a televíziózás nagy arányban továbbra is hagyományos módon, valós időben zajlik. Nem szabad ugyanakkor megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a jelenlegi kutatási eredmények még a legfejlettebb országokban is az innovátor és a korai elfogadó típusú felhasználók megfigyelésén alapulnak, és csak becsülni lehet, hogy a többség mennyire találja majd vonzónak a késleltetett nézést, illetve az új nézési szokásoknak milyen tovagyűrűző hatásuk lehet a televíziós piacra.

A késleltetett nézés egyfajta válasz lehet a hagyományos televíziózás részéről az új média jelentette kihívásra. Az internetes videofogyasztás egyre népszerűbb, és kétségtelen versenyelőnye a televíziózással szemben, hogy az óriási mennyiségű tartalom gyakorlatilag bárhol és bármikor elérhető a felhasználó számára. A DVR-készülékek terjedése és ezzel együtt a késleltetett nézés valamelyest csökkenti a televízió rugalmatlanságát: ez valamiféle átmenetet jelent a hagyományos, broadcasting jellegű műsorszolgáltatás és az on-demand típusú tartalmak között.

Magyarországon a DVR elterjedtsége még nagyon alacsony, de empirikus kutatásunk eredményei alapvetően összecsengenek a nemzetközi tapasztalatokkal. Érdekes ellentmondást mutat ugyanakkor, hogy a reklámáttekerés lehetősége elvileg magas vonzerőt jelent, de a valós felhasználás során a reklámáttekerés nem játszik szerepet a műsorrögzítés és az utólagos visszanézés gyakorlatában. Összességében a fogyasztók egy köre számára – legalábbis egyes szituációkban – a késleltetett nézés nagyon nagy hasznossággal bírhat, de egyelőre nincs jele annak, hogy radikálisan átalakítaná a nézési szokásokat.

Irodalom

Babbie, Earl (2003): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Bu­dapest: Balassi Kiadó.

Carlson, Matt (2006): Tapping into TiVo: Digital Video Recorders and the Transition from Schedules to Surveillance in Television. New Media & Society, 8. (1.) sz. 97–115.

Christensen, Clayton M. (1997): The Innovator's Dilemma: When New Technologies Cause Great Firms to Fail. Boston: Harvard Business School Press.

Csigó Péter (2009): A konvergens televíziózás - Web, tv, közösség. Budapest: L'Harmattan Kiadó.

Ferguson, Dougla A. & Perse, Elisabeth M. (2004): Audience Satisfaction among TiVo and ReplayTV Users. Journal of Interactive Advertising, 4. (2.) sz. 1–12.

Gálik Mihály & Urbán Ágnes (2008): Bevezetés a médiagazdaságtanba. Budapest: Aula Kiadó.

Ilieva, Janet & Baron, Steve & Healey, Nagel M. (2002): Online Surveys in Marketing Research: Pros and Cons. International Journal of Market Research, 44. (3.) sz. 361–376.

Kellner, Peter (2004): Can Online Polls Produce Accurate Findings? International Journal of Market Research, 46. (1.) sz. 3–22.

Mullan, Bob (1997): Consuming Television: Television and its Audience. Oxford: Blackwell Pub.

Ofcom (2009): The Communications Market Report. http://www.ofcom.org.uk/research/cm/cmr09/cmr09.pdf

Rogers, Everett M. (1995): Diffusion of Innovations. Fifth edition. New York: Free Press.

Sky (2010): British Sky Broadcasting Group Plc. Results for the Half Year Ended 31 December 2009 http://corporate.sky.com/documents/pdf/press_releases/4ad9b907f137492d998022a042ac035b/280110_Interim_Results_Press_Release

Szokolszky Ágnes (2004): Kutatómunka a pszichológiában. Budapest: Osiris Kiadó.

TiVo (2010): TiVo Reports Results for the First Quarter Fiscal Year 2009 Ended April 30, 2008 http://www.tivo.com/assets/pdfs/press/TiVo09_Q1Earnings.pdf

Vágási Mária & Pislóti István & Buzás Norbert, szerk. (2006): Innovációmarketing. Budapest: Akadémiai Kiadó.

von Rimscha, M. Bjorn (2006): How the DVR is Changing the TV Industry–A Supply-Side Perspective. International Journal on Media Management, 8. (3.) sz. 116–124.

Wirtz, Bernd W. & Sch­warz, Joachim (2001): Strategic Implications of the Segment of One TV: The Evolution of the Personalised Television Structure. International Journal on Media Management, 3. (1.) sz. 15–25.

Lábjegyzetek

1
Vágási és munkatársai (2006: 122) oszthatóságnak fordítják ezt a tulajdonságot, ami azt jelenti, hogy kisebb léptékben vagy részelemeiben kipróbálhatják-e a vevők az innovációt.
2
Vágási és munkatársai (2006: 122) kommunikálhatóságként azonosítják ezt az attribútumot, amely megmutatja, hogy mennyire könnyen írható le, mutatható be az újdonság.
Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Megrendelés
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink