Publikációs versenyt hirdet a médiakutató. Színvonalas tanulmányokat várunk, elsősorban az új média, migráció, médiajog témában.Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft. Beküldési határidő: 2017. szeptember 30.

Médiakutató 2010 ősz

Digitália

Koltay Tibor:

E-könyvek: technológia és birtoklás

Az e-könyvek széles körű elterjedését lehetővé tevő digitális technológiák rohamléptekkel fejlődnek. A velük kapcsolatos problémák azonban nem technológiai természetűek, hanem az ellenőrzés és a birtoklás kérdéseivel függnek össze, így a globalizáció kontextusába is beilleszthetők, mivel az e-könyvek és gyakran hozzájuk társuló digitális jogkezelő (DRM) rendszerek sokkal több ellenőrzési és beavatkozási lehetőséget nyújtanak a szolgáltatóknak, mint azt a nyomtatott könyv kapcsán megszoktuk. A fogyasztók ezzel a korábbinál előnytelenebb helyzetbe kerülnek, ami különösen igaz személyes adataik védelmére.

Sok évig tartó kísérletezés után az e-könyvek (digitális könyvek) világa drámai növekedésre lesz képes. Az olvasónak örömmel és megfelelő körültekintéssel kell erre a növekedésre tekintenie. Örömmel, mert sokkal több könyv lesz elérhető, mint valaha: egyre több ember számára, egyre többféle módon lesznek könnyen megtalálhatók és hozzáférhetők az olvasmányok. Óvatosságra int viszont az a tény, hogy az e-könyv körül bábáskodó intézmények nem feltétlenül és nem mindig fogják az olvasók, a szerzők, a könyvkereskedők és a könyvtárak azon jogait és elvárásait tiszteletben tartani, amelyeket a nyomtatott könyvvel kapcsolatos tapasztalataik nyomán, generációkon át felépítettek és megvédtek (McSherry & Cohn, 2010).

A technológia

Az e-könyv (digitális könyv) meghatározása körül korábban uralkodó terminológiai zűrzavar helyébe egyre inkább az az egységes megközelítés lép: az e-könyv egyaránt magába foglalja az interneten forgalmazott szöveget és az olvasásához szükséges hardvereket, azaz könyvolvasó eszközöket (készülékeket). A szöveg a hardvertől nem választható el, és nem írható újra. Mindez úgy érvényes, hogy továbbra is hozzájuthatunk olyan könyvtartalmakhoz, amelyeket aztán asztali számítógépünkön, notebookon, PDA-n és más eszközökkel olvashatunk. Uralkodóvá azonban a fenti értelemben vett – bár még messze nem szabványosított – e-könyv látszik válni.

A digitáliskönyv-olvasók nemcsak könyvek olvasására alkalmasak, hanem bármilyen elektronikus tartalom olvasására, így napilapokéra is. Az „elektronikusnyomtatvány-olvasó” kifejezés tehát sokkal pontosabb lenne, de nem hangzik olyan jól, mint az elektronikuskönyv-olvasó (Lynch, 2001). Velics Gabriella (2009) az elektronikus sajtó kapcsán foglalkozik a technológiával. Szimptomatikus, amit az egyik vezető elektronikai gyártó színes, vékony és rugalmas LCD-panelja kapcsán ír: 2005-ben két-három évvel későbbre prognosztizálták piacra kerülését, de máig sem jelent meg. Ez számos e-könyv technológiával megtörtént. Mindazonáltal azt kell gondolnunk, hogy a technológiai kérdések előbb vagy utóbb, de megoldódnak.

A technológián túl

Ezt figyelembe véve, sokkal érdekesebb, izgalmasabb és – mindenekelőtt – sokkal fontosabb azon gondolkodnunk, hogy miként fogják a digitális könyvek a szerzők, kiadók és fogyasztók (olvasók) közötti „hatalmi egyensúlyt” megváltoztatni. Ami ugyanis ezen a téren történik, az sokkal összetettebb, mint egy új típusú háztartási szórakoztató elektronikus berendezés vagy a könyvpiac egy új csatornájának megjelenése. Az ezekkel a problémákkal kapcsolatos kérdések és válaszok jelentős része McSherry és Cohn (2010), valamint és Clifford Lynch 2001-es írásában (Lynch, 2001) találhatók meg a legnagyobb teljességgel és kritikai igénnyel. Éppen ezért a következőkben főként e két írásra fogunk támaszkodni és mondanivalónkat a birtoklás és ellenőrzés kérdéseire korlátozzuk.

Az ellenőrzés és a fogyasztók

A nyomtatott könyvek világában senkinek, főként az egyes kormányoknak nem lehet tudomása arról, hogy mit olvasunk. A könyvesboltokban és a könyvtárakban (jó esetben) senki sem figyeli, hogy milyen könyveket veszünk le a polcról vagy melyikbe lapozunk bele (McSherry & Cohn, 2010). A kiadók általában nem ismerik vásárlóikat. Kevés könyvet adnak el közvetlen értékesítés formájában a vásárlóknak. A készpénzzel történő fizetés a könyvesboltokban is megőrzi a vásárló anonimitását. Az e-könyvek világában, ahol a fizetés elektronikusan történik, viszont már van lehetőség a fogyasztói szokások megfigyelésére, és várható, hogy több lesz a kiadóktól való közvetlen vásárlás is. Mindez jelentős hatást gyakorolhat a magánélet titkosságára, és különösen szkeptikusnak kell lennünk abban a tekintetben, hogy a kiadók vagy a könyvkereskedők (szolgáltatók) nyilvántartásai a fogyasztókról bizalmasak maradnak (Lynch, 2001). A szolgáltatóknak ráadásul potenciálisan messze több lehetőségük van arra, hogy nyomon kövessék, összegezzék és elemezzék az olvasók tevékenységeit, mint bármikor a nyomtatott könyvek korában.

Érdemes tehát odafigyelnünk arra, hogy az e-könyv szolgáltatója korlátozza-e annak lehetőségét, hogy valaki nyomonkövesse, mit olvasunk. Ehhez meg kell követelnünk, hogy biztosítsa azt, hogy a könyvek böngészéséhez ne kelljen regisztráltatnunk magunkat vagy adataink nyilvánossá tételét engedélyeznünk. Elvárható az is, hogy az egyes olvasókra vonatkozó információkat a szolgáltató ne kapcsolja össze a fogyasztóról meglevő más információkkal annak pontosan meghatározott, előzetes információkon alapuló és általa választott beleegyezése nélkül. Vállalnia kell, hogy ilyen információkat nem ad ki, kivéve, ha erre jogszabály kötelezi.

Fogyasztói elvárás az is, hogy a felhasználói adatok bizalmas kezelésére vonatkozó elkötelezettsége jogilag is számon kérhető legyen a szolgáltatón. Ennek érdekében figyeljünk rá, hogy olyan országokban tárolja adatainkat, amelyekben szigorúan szabályozzák az adatok bizalmas kezelését! Vizsgáljuk meg, hogy a szolgáltató gondoskodik-e arról, hogy a vízjelek és más jelölési technikák nem tartalmaznak-e olyan, a felhasználó azonosítására szolgáló információt, amelyet harmadik fél elolvashat vagy megfejthet, továbbá megfelelően tájékoztatnia kell a felhasználót arról, hogy ilyeneket használnak, illetve, hogy ezek milyen típusú információkat tartalmaznak.

Annak, hogy valamelyik üzletben könyveket veszünk, azokat olvassuk vagy eladjuk, egyszerűen beláthatóak a következményei. Ha – a már említett módon – nem készpénzért vásárolunk, hanem hitelkártyával – bár nem tudjuk, milyen információkat őriznek meg rólunk a könyvesboltban, és meddig –, a folyamat még mindig többnyire átlátható. Nem így a digitális jogkezelő (Digital Rights Management, DRM) rendszerekkel felszerelt e-könyvek esetében. 2009-ben például a Kindle könyvolvasó használóinak azzal kellett szembesülniük, hogy a tartalom forgalmazója, az Amazon távolról eltörölheti könyveiket (McSherry & Cohn, 2010). Ebből a példából kiindulva, szóljunk néhány szót a DRM-mel kapcsolatos kérdésekről.

A digitális jogkezelés

A DRM úgy határozható meg, mint a digitális tartalom kereskedelme során a digitális tartalmakhoz való hozzáférést lehetővé tevő és szabályozó technikai, műszaki, hardver- és szoftvereszközök összessége. Ezeknek az eszközöknek a segítségével ellenőrizhető a hozzáférés, nyomon követhetővé válik és korlátozható a digitális művek felhasználása, és mód nyílik felhasználási díjak elszámolására.

A nyomtatott könyvek használatát nagyban meghatározza, hogy vonatkozik rájuk az első eladás doktrínája, amely lehetővé teszi, hogy a megvásárolt könyvet bármeddig megtarthassuk, kölcsön adjuk, eladjuk. Ez az e-könyvek világában nincs mindig így. Az első eladás doktrínájából adódó feladatokat a jogkezelő rendszerek jó eséllyel képesek lennének teljesíteni. Kérdés viszont, hogy akarják-e ezt nyújtani a szolgáltatók (Lynch, 2001).

A DRM rendszerekkel kapcsolatos aggodalmak között ott szerepel a magánélet titkosságához fűző jogaink már említett esetleges sérülése is, hiszen segítségükkel az e-könyvek használóinak összes lépését nyomon lehet követni, sőt ezeket rögzíteni is lehet.

A digitális jogkezelő rendszerek ráadásul nem kompatíbilisek egymással, ezért jelentősen megnehezíthetik a digitális tartalmak jogszerű felhasználását. A DRM technológia alkalmazása időnként kifejezetten sérti a használóknak a szerzői jogi törvényekben biztosított jogainak, azaz a szabad felhasználás elvének érvényesítését is amiatt, hogy a törvényekben biztosított kivételekkel a kedvezményezettek nem tudnak élni, mivel a DRM rendszerek nincsenek erre felkészítve (Tószegi, 2006).

A személyes célra készült másolatok kezelése például a rendelkezésre álló másolatok számának korlátozását jelenti, ami a rendszereken kívül kerülő másolatokat nem tudja kezelni. A DRM rendszerek kulcskérdése ilyen módon mindenképpen az, hogy ezek a rendszerek egyrészt nyomon követik és ellenőrzik a másolást, másrészt nincsenek felkészítve arra, hogy meg tudják állapítani, miért másol a felhasználó, ki más látja, használja a másolatot. Legjobb esetben is csak a megengedett másolatok számát képesek nyomon követni, viszont a jogosult és a jogosulatlan másolást egyaránt megakadályozhatják, mivel a használatot csak mechanikusan tudják szabályozni.

A szolgáltatók nem érzik arra kötelezve magukat, hogy liberálisak legyenek a jóhiszemű és legális felhasználás tekintetében. A kérdés csak az, meddig mehetnek el a korlátozásban úgy, hogy azt még elfogadják a fogyasztók. Az e-könyvek esetében ezért még meg kell találni a kiadói, szolgáltatói félelmek, a fogyasztói elvárások és technikai lehetőségek közötti egyensúlyt.

A szolgáltatók félelme nem nélkülözi az alapot, hiszen a digitális környezet a tömeges, tökéletes és szinte ingyenes másolást, valamint a másolatok világméretű terjesztését is jelenti. Ezek sokkal komolyabb fenyegetések, mint amilyenekkel a nyomtatott könyvek világában kellett szembenézniük, ráadásul minden internethasználó számára elérhetők.

Maguk az elektronikuskönyv-olvasók alapvetően nem a szellemi tulajdon technológiai ellenőrzésének eszközei, de annak igen hatékony eszközeként is használhatók. A kiadók attól függően fognak szívesen tartalmakat szolgáltatni, hogy az olvasókészülékek gyártói milyen képességeket építenek be termékeikbe. A fogyasztók pedig az ellenőrzés függvényében akarnak majd ezekből vásárolni (Lynch, 2001).

Célszerű volna tehát, ha a DRM rendszerek nemcsak a művek integritását, hanem a felhasználók magánszféráját is védenék, használatuk pedig egyértelmű és felhasználóbarát lenne. Indokolt esetben, a szabad felhasználási jog érvényre juttatása érdekében, módot kellene adniuk arra, hogy a védelmi rendszert jogszerűen megkerülhessük (Tószegi, 2006).

A könyvvásárlás feltételei

Mindezt figyelembe véve aligha kétséges, hogy az e-könyvek vásárolóinak meg kell győződniük arról, milyen feltételekkel használhatják könyveiket. Első kérdésként tisztázniuk kell, hogy tulajdonukba került-e a könyv. A már említett első eladás doktrínája sok mindent lehetővé tesz. Ez az alapja a könyvtárak és az antikváriumok törvényes működésének. Az olvasók pedig szívesen fizetnek többet egy-egy könyvért, ha ellenőrizhetik használatát, és ha eladhatják azt. A használt könyvekhez való jutás azoknak is fontos, akik szűkös anyagi lehetőségeik miatt másképpen nem tudnának könyveket vásárolni (McSherry & Cohn, 2010). A használt könyvek piaca azonban mindig is terhére volt a kiadóknak, mert nem származott belőle jövedelmük. A könyvek többségénél kis összegekről van szó, de néhány esetben (főként a tankönyvek körében) az összes eladás 20 százalékát is elérhetik a használt könyvek eladásai (Lynch, 2001).

Az e-könyvek esetében – főként a DRM rendszerek útján – nemcsak a könyvek eladása, hanem kölcsönzése, ajándékozása is korlátozható. Ezért vásárláskor meg kell vizsgálnunk, lehetővé teszi-e ezeket a szolgáltató, továbbá, hogy ennek megvalósítása nehézségekbe ütközik-e. Emellett tisztáznunk kell, fenyeget-e bennünket az a veszély, hogy elveszítjük a könyvünkhöz való hozzáférést, ha nem fizetünk valamely folyamatos díjat, megszegjük a licencszerződés valamelyik előírását, vagy a terjesztő egyszerűen úgy dönt, hogy azt adott szolgáltatást nem nyújtja a jövőben.

Technikai problémának tűnhet, ám fontos részletkérdés, hogy mi történik a könyvhöz fűzött annotációinkkal, kommentárjainkkal és azokkal a részekkel, amelyeket aláhúztunk. „Helyben” tárolják-e őket, hogy hozzáférésünk folyamatos legyen? El tudjuk-e menteni őket helyi lemezre? Felhasználják-e megjegyzéseinket reklámozásra, hozzáférhetők-e harmadik fél számára? (McSherry & Cohn, 2010).

Az e-könyveknek védeniük kell az olvasókat a cenzúrával szemben is, hiszen a nyomtatott könyvek képesek erre. Ennek megfelelően érdemes odafigyelnünk arra, mennyire könnyen lehet e-könyvünk tartalmát távolról törölni vagy átszerkeszteni, miután birtokunkba jutott. Jó, hogyha a tartalmak olyan országokban találhatók, amelyekben nem jellemző a cenzúra (McSherry & Cohn, 2010).

Egyetlen helyen tárolják-e ezeket a tartalmakat, mint a például a Kindle esetében? Ha egy helyen tárolják a tartalmakat, elképzelhető-e, hogy politikai vagy jogi nyomásgyakorlás hatására az olvasók számára elvesznek egyes tartalmak? Ez a szétszórt, több helyen tárolt tartalmak esetében sokkal kevésbé történhet meg.

Bár a problémák sorának messze nem értünk a végére, érdemes néhány kérdést megfogalmaznunk, amelyek részben a már elmondottakra, részben még kifejtendő mondanivalónkra vonatkoznak.

A kérdések a következők:

  • Az e-könyvvel tárgyat vagy hozzáférést tulajdonol-e a fogyasztó?
  • Ha e-könyvekből álló könyvtárunk megsemmisül vagy ellopják, újra megkaphatjuk-e, ha bemutatjuk a licencet vagy a vásárlás bizonyítékát, netán újra meg kell vásárolnunk?
  • Kitől vesszük a tartalmat? A könyvolvasót árusító cégtől (üzlettől), a kiadótól vagy mástól? Melyiknek kell működőképesnek maradnia közülük, hogy biztosítható legyen a tartalom folyamatos használata? Mi történik, ha a tartalomszolgáltató megszűnik?
  • Másolható-e az e-könyv magántermészetű, személyes célokra? Ha két olvasó készülékünk van, átvihető-e a tartalom az egyikről a másikra anélkül, hogy újra meg kelljen vásárolnunk?
  • Jogunk és lehetőségünk van-e elektronikus (digitális) könyvünket újraformálni, hogy kövessük a szabványokat és technológiákat, vagy újra meg kell vásárolnunk? Mi történik, ha újabb típusra cseréljük olvasó készülékünket? Mi történik, ha a „könyvtárunkat” tároló személyi számítógépünket kicseréljük? Mi történik, ha olvasó készülékünket új típusra cseréljük, mert az előző gyártója megszűnt? (Lynch, 2001).

Az e-könyv a Web 2.0 korában

Az e-könyvekről alkotott képünket árnyalja, hogy a Web 2.0-n uralkodó amatörizmus divatja (Keen, 2007) elkerülte ezt a területet, mivel professzionális termékről van szó, amely kizárja a felhasználók aktív részvételét, ami a Web 2.0 gyűjtőnéven emlegetett alkalmazások, a közösségi hálózatok, a blogok, a fájlmegosztó (kép- és videomegosztó) portálok stb. nagy részének sajátja. Az e-könyvekre is kiterjed viszont a fogyasztói társadalomnak az a késztetése, hogy mindenből mindig újat vásároljunk, mivel a tartalom és a technológia egyaránt erőltetett tempóban avul el, ezért szükségessé válik, hogy újra és újra megvegyük a tartalmat (Lynch, 2001). Ilyen módon hozzájárulnak ahhoz, hogy mesterségesen fenntartható legyen a fogyasztók frusztrációja, melynek központjában az az aggodalom áll, hogy nehogy lemaradjanak valami újról (Everitt & Mills, 2009).

A nyomtatott könyvek sokkal inkább az értékállóságot képviselik, és technológiai szempontból sem avulnak el. Egész életükön át megtarthatjuk őket, akkor is, ha már nem kaphatók, kimentek a divatból vagy kereskedelmi szempontból nem érdemes foglalkozni velük (Lynch, 2001).

Ha pedig a Web 2.0 kora alatt egyszerűen napjainkat értjük, nem szabad elfeledkeznünk az igény szerinti nyomtatás (print-on-demand, POD) megújulásáról. Az a lehetőség, hogy számítógépen tárolt könyvtartalmakat kívánságra (megrendelésre), tetszés szerinti példányszámban – többnyire alacsony példányszámban vagy akár egy példányban – hagyományos (kötött vagy fűzött) könyvek alakjában kinyomtassunk, nem új (Dougherty, 2009). Valószínű viszont, hogy új lendületet kap majd azzal, hogy a Google könyvdigitalizálási programjában (Google Books) beszkennelt könyvek kívánságra kinyomtathatók az Espresso Book Machine segítségével. Ha mást nem is szűrhetünk le ebből, annyit mindenesetre igen, hogy a piacot gyakran sikeresen felmérő Google cég a hagyományos formátumú könyvekben is üzletet lát.

Záró gondolatok

Drótos László (2006) összefoglalja mindannak a hátterét, amiről fentebb szóltunk. Azt írja, sokak szerint a digitális kor jogrendszere nem tükrözi a gyors technológiai változásokat, amiből sok baj származik. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy az elsietett szabályozás több kárt okozhat, mint az elavult törvények. Ezt mutatta például az Egyesült Államokban 1998-ban érvénybe lépett Digital Millennium Copyright Act, amely alkotmányos jogokat is korlátozott.

Azt is tudjuk, hogy a különböző találmányok már sokszor megzavarták a szerzők, a kiadók és a közönség között kialakult jogi viszonyokat, előbb-utóbb azonban sikerült valamilyen jogi szabályozással helyreállítani a megbomlott egyensúlyt a különböző érdekek között. Az e-könyvek esetében ez némi optimizmusra adhat okot.

Közben viszont látnunk kell, hogy az információs társadalom és a figyelemgazdaság kialakulása nyomán létrejött tudás-, kultúra- és szórakoztatóipar egyre hatékonyabb és egyre gátlástalanabb eszközökkel működik, a hagyományos tudományos és művészeti alkotótevékenység helyett termékeket, sok esetben gyorsan avuló divattermékeket előállítva. Nem véletlen tehát, hogy a szellemi tulajdonjogi szabályozás nyújtotta előjogokkal élve számos tartalomszolgáltató privatizálja a kultúrát, gyakran úgy, hogy korábban már közkincsnek minősített művek kerülnek újra magántulajdonba. Ezt erősíti a nagyfokú médiakoncentráció (Drótos, 2006).

Ebben a környezetben tehát nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az e-könyv léte és népszerűsége már régen nem a technológián, hanem a birtoklás és ellenőrzés, valamint a fogyasztói magatartás kérdésén múlik. Tudomásul vesszük-e vagy elutasítjuk-e az e-könyvek világának számos, a kultúrával és a fogyasztókkal szemben ellenséges vonásait, és képviseljük-e azt, hogy ezeken változtatni kell?

Irodalom

Dougherty, William C. (2009): Print on Demand: What Librarians Should Know. Journal of Academic Librarianship. Vol. 35, No 2, 184–186.

Drótos László (2006): Két kultúra? A (c) és a (cc). Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 4. sz. 159–167.

Everitt, Dave & Mills, Simon (2009): Cultural anxiety 2.0. Media, Culture and Society. Vol. 31, No. 5, 749–768.

Keen, Andrew (2007): The Cult of the Amateur. London: Nicholas Brealey Publishing.

Lynch, Clifford (2001): The Battle to Define the Future of the Book in the Digital World. First Monday. Vol. 6, No. 6, http://131.193.153.231/www/issues/issue6_6/lynch/ (utolsó letöltés 2010. január 29.).

McSherry, Corynne & Cohn, Cindy (2010): Digital Books and Your Rights: A Checklist for Readers. Electronic Frontier Foundation. https://www.eff.org/files/eff-digital-books.pdf (utolsó letöltés 2010. január 29.).

Tószegi Zsuzsanna (2006): A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 10. sz. 447–456.

Velics Gabriella (2009): Újságok, újságírók és olvasók: átmenet a famentes jövőbe. Médiakutató, tél. 45–65.

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink