Felhívás A Médiakutató c. folyóirat publikációs versenyt hirdet. Színvonalas tanulmányokat várunk elsősorban az új média, migráció, médiajog témáiban. Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft.

A 40000 és 20000 karakteres írásokat az címre várjuk, a honlapunkon megadott formátum figyelembevételével.

A beérkezett írásokat double-blind peer review (kétszeresen anonim lektorálás) módszerrel értékelik a szerkesztőség tagjai, illetve felkért bírálók.

A pályázatok beküldésének határideje: 2017. szeptember 30.

A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy megfelelő pályamunkák hiányában az eredményhirdetéstől eltekintsen, vagy kevesebb nyertest hirdessen.

Médiakutató 2011 ősz

Új média

Gayer ZoltánBalog Barabás Tibor:

Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban

A közösségi média hálózatai átalakítják hagyományos tereinket, fogalmainkat, intézményeinket, viselkedési szokásainkat. E rendkívül friss, ugyanakkor folyamatosan változó területről jelen cikkel az adatbiztonsághoz fűződő viszonyunk szempontjából foglalkozunk. A tanulmányban azt mutatjuk be, mennyire nem adattudatosak a Facebook felhasználói. A kísérlet, amelyben összesen 600 személyt vizsgáltunk meg, azt a kérdést járja körül, vajon hogyan viselkedünk, ha egy teljesen ismeretlen ember (valójában egy álprofil) ránk jelentkezik barátnak. A vizsgálat számadatai alapján megmutatjuk, hányan fogadnak el nem létező személyeket, és milyen tényezők befolyásolják az elfogadás/visszautasítás kérdését.

A web 3.0 jelenség aspektusai – bevezető gondolatok két tanulmányhoz1

Nem kérdés, hogy a közösségi hálózatok gyökeresen alakítják át társadalmainkat. A web 2.0-jóslat, miszerint a tömegek is képessé válnak a médiatartalmak alakítására, mára majdnem idejétmúlttá válik, de nem azért, mert a tömegek nem alakíthatják az általuk fogyasztott tartalmat, hiszen nagyon is alakíthatják. Hanem azért, mert a hagyományos értelemben vett tömegmédia szűnik meg, és létrejön egy új jelenség, amely látszólag körülveszi, kiszélesíti, behatárolja, valójában egy ismeretlen világ felé tolja a jelent, amelyet csak a nagy jóslatokhoz visszalépve érthetünk meg. Két jóslatról szólnék: McLuhan sokat hangoztatott „a médium az üzenet”-elképzeléséről (McLuhan, 1964), és a web 2.0-ás fordulatról. Röviden: amellett fogok érvelni, hogy a web 2.0-át felváltja a web 3.0, amely a közösségi hálózatok egymásmellettiségének világa.

Amikor Tim O'Reilly 2004-ben web 2.0-nak nevezte el azt az akkor újnak érzékelt jelenséget,2 amelyet az internetguruk és -jósok már az 1990-es években a web alapvető tulajdonságának láttak (Czeizer, 1997), semmi mást nem tett, mint megalkotott egy fogalmat arra, amit mindannyian érzékelhettünk: elkezdődött a hagyományos, hierarchiára épülő társadalmak lebontása, átalakulása. Amit most, a 2010-es évtized kezdetén látunk, nem más, mint e folyamat hipersebességre kapcsolása. A közösségi médiumok, közösségi hálózatok világát azért nevezzük web 3.0-nak, mert mindazt, amit a web 2.0 az emberek kezébe adott, de lehetőségeivel nem éltek, a web 3.0 világában az emberek megfogják, és használják is. A web 3.0 a web 2.0 kiterjesztése.3

McLuhan híres esszéjében négy nagy korszakról beszél (McLuhan, 2001); mindegyiknek lényegi eleme egy-egy találmány, illetve egy-egy fő médium, amely a korszakot meghatározza. A törzsek korában a beszéd a maga hallható és elszálló, éppen ezért a csoportot összetartó természetével, az írásbeliség korszakában az írás, a maga lineáris logikájával, amely tökéletesen különbözik a korábbi korszak gondolkodásmódjától, s amelyre tudományaink épülnek. Ezután következik a nyomtatás kora a lineáris logikát a világra rákényszerítő erejével, amelynek legfontosabb hatása a linearitás autoritásának elterjesztésében áll. S jön végül – McLuhannál végül – az elektronika kora, amely mindent visszaforgat, de nem egészen a kezdetekhez, mert ugyan a törzsek korát hozza el újra, csak éppen globális méretekben. A globális törzsek pedig, mint mindannyian látjuk, ott ülnek a Facebookon, a Twitteren, a Tumbleren és – legújabban – talán a Google+-on, hogy határokat, autoritást, hierarchiát el nem ismerve, bontsák le az évszázadok alatt felépített intézményeket. Véleményem szerint egy kérdés van csak: mely intézmények maradhatnak? Mert az, hogy szinte minden változik, nem kérdés.

E tanulmányban nem szeretném tételesen körüljárni azt, mi mindent alakít át a web 3.0; elég csak elővennünk az 1990-es évek teoretikusait, vagy akár korábbról Daniel Belltől és Alvin Tofflertől Manuel Castellsen át egészen a a magyar szerzőkig, például Z. Karvalics Lászlóig sokakat (a témáról lásd például Griffin, 2003; Habermas, 1993; McLuhan, [1962] 2001, Castells, 2005a, 2005b; Webster, 1995; Toffler, 2001; Bell, 1976). E szerzők munkáit áttekintve és kiegészítve azzal, amit ma látunk a közösségi hálózatok működéséből, leírhatjuk, hogy megváltozik:

Nemsokára az lesz az érdekes, ha egy üzenet egységesen átmegy, eljut a befogadókhoz, s nem az lesz a kérdés, hogyan akadályozzák meg a politikai üzenetek egysíkúságát, egy-egy irányvonal dominanciáját. E változások bekövetkeztének nagyjából tíz évet gondolok most, vagyis azt az időt, amikorra mindenki számára evidens lesz, hogy bizonyos falak lebomlottak. Gyökeres lesz a változás. Egyesek vissza fogják sírni a televízió korát, a televízióét, amely – csak most fog kiderülni – tele volt szocializációs funkciókkal, lehetővé téve valamiféle közös tudást, közös élményanyagot. Ez a web 3.0 korában elillan, hiszen itt már csak mémek lesznek (lásd Dawkins, 1986), amelyek – a kívülálló számára – kiszámíthatatlan módon söpörnek végig a felhasználói csoportok különböző törzsein. A Facebook által elhozott változás valóban forradalom. Forradalom, mert megváltoztat mindent, átformálja a világot, megváltoztatja annak alapjait, mert a McLuhan-gondolat médiuma, a fő médium ma a közösségi médium.8

Az új világnak – hívjuk így: a Facebook világának, vagy másképpen a web 3.0 korszakának – egyelőre nemhogy elméletei nincsenek, de még leírásaiból is kevés van. Érthető ez, hiszen a Facebook nagyjából 2007-tel induló karrierje9 óta eltelt négy év nyilvánvalóan igen kevés időt ad a komolyabb elméleti megállapításokhoz, ráadásul maga a felület is folyamatosan változik. Amit most alább leírunk, nem lesz már érvényes egy év múlva, éppen ezért próbáljuk mindig azt is rögzíteni, hogy milyen feltételek közepette kutakodtunk, és arra is törekszünk majd, hogy megállapításaink minél inkább elemelhetővé váljanak a konkrét médiumtól, vagyis ez esetben a Facebooktól.10

Két kutatás eredményeit szeretném közölni: előbb Balog Barabás Tiborral, szakdolgozómmal közösen jegyezve a közösségi médiumok felhasználóinak adattudatosságáról, s később egy saját kutatást, amelyet mintegy háromszáz hallgató segítségével végeztünk arról, milyen tartalom és miért menő, illetve nem menő a Facebookon.

Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban

Vizsgálatunk, amelyet 2010 őszén Balog Barabás Tibor szakdolgozatához indítottunk el (Balog, 2011), a Facebook és az adatbiztonság kérdését járja körül. Az a kérdés foglalkoztatott minket, hogy vajon mennyire járunk el körültekintően akkor, amikor Facebook-ismerőseink közé valakit felveszünk, különösen, ha az illető maga jelentkezett ránk. Ennek érdekében elindítottunk négy Facebook-profilt,11 és azt vizsgáltuk, hogy egy véletlen mintavételi eljárásban a látókörünkbe kerülő személyekre barátként rájelentkezve vajon hányan igazolnak minket vissza, illetve hányan utasítanak el.12 Emellett természetesen arra is kíváncsaik voltunk, hogy a négy különböző profil közül melyik és miért kap több vagy kevesebb megerősítést, visszajelzést, vagy konkrétan: kit fogadnak el ismerősnek, barátnak, s kit kevésbé, vagy egyáltalán nem. A négy profil a következő volt:

Mintavétel

Mint fentebb említettük, egyik accountunk, Átlagos Zsolt már korábban, a kutatás megkezdése előtt hónapokkal létrejött, s volt is neki néhány barátja, leginkább a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola diákjai, dolgozói, és azok néhány ismerősének köréből, összesen mintegy huszonöten. A továbbiakban a következőket tettük:13

Kiindultunk Balog Barabás Tibor egyik véletlenszerűen kiválasztott ismerőséből14 és onnan kiindulva összeállítottunk egy olyan adatbázist, amely hólabda módszerrel épült fel. Minden egyes személynél vettünk két személyt, a 3. K betűset, és a 8. N betűset.15 Ezután ugyanezen elv szerint haladtunk tovább, egészen addig, amíg az adott illetőnél láthatóak voltak az ő ismerősei is anélkül, hogy mi már ismernénk azt a személyt. Ha ugyanis valaki a személyes beállításokban letiltotta, hogy idegenek is láthassák ismerőseinek listáját, akkor itt nem tudtunk továbbhaladni, egészen addig, amíg ismerősi kapcsolatba nem léptek velünk, azaz el nem fogadták ismerősi felkérésünket. Ha valaki a véletlen folytán másodszor is belekerült volna a mintába, akkor automatikusan az éppen eggyel alatta lévő került be helyette. További részletes leírást a mintavételről Balog Barabás Tibor szakdolgozatából idézve lásd a végjegyzeteknél.1 Így összességében összeállt egy 600 fős minta, amelyből a végjegyzetben leírt, meglehetős nehézségeken is átvergődő módon, de végül bejelöltünk minden avatarral16 300 és 600 közötti személyt.17 Az elemzést az így létrejövő adatbázison végeztük el.

Kinek látszik a fala?

Az általunk megtalált személyek fele-fele arányban nyitottak annyira a világra, hogy megmutatják mindenkinek, tehát az ismeretleneknek is, Facebook-falukat, vagyis azt a felületet, amelyen tuljadonképpen majdhogynem mindent meg lehet tudni facebookos aktivitásukról.18 Erről a felületről kiindulva gyakorlatilag szinte minden kideríthető egy emberről: kiket szeret, kikkel van gyakoribb kapcsolatban, milyen az ízlése stb.

1. táblázat: A Facebook-felhasználó fala látható-e mindenki számára? (százalékban, n=598)

esetszám arány
Facebook-fal látható 301 50,3
Facebook-fal nem látható 297 49,7

Hogy valaki mutatja-e a falát, úgy tűnik, nem függ a nemétől, de függ más tényezőktől. Azok közül, amelyeket mértünk, elsősorban a hasonló változóktól, vagyis olyan egyéb kérdésektől, amelyek összefüggésbe hozhatók az illető adatérzékenységével. Így például azok, akik önmagukról egyéb információkat is megmutatnak – azaz az „infó”-részben olvasni lehet róluk adatokat –, jóval nagyobb arányban engedik bárkinek megnézni a falukat (68 százalék), mint azok, akik az „infó”-részt a Facebookon elrejtik mások elől (nyolc százalék), lásd az 1. ábrát.

1. ábra19: A facebook felhasználó wall-ja (fala) látható-e mindenki számára – aszerint, hogy mutatja-e mindenkinek az „INFO részt (százalékban, n=598)

Az eredmény tehát arra utal, hogy rendkívül erős az együtthatás e két változó között, vagyis vélhetően létezik egy konzisztens adatérzékenység-változó a háttérben, amely mindkettőt mozgatja. Ha csak az alapvető adatokat tekintjük meg, akkor látszik, hogy az „infó”-részt alapvetően az emberek nagyjából 70 százaléka engedi minden ismeretlennek megnézni, s csak 30 százalékuk zárkózik el mások elől ilyen szempontból.

2. táblázat: A Facebook-felhasználó „infói” láthatók-e mindenki számára (százalékban, n=598)

esetszám arány
láthatók az információk 423 70,7
nem láthatók az információk 175 29,3

Mindez azt támasztja alá, hogy van egy úgynevezett adatérzékeny csoport, amelynek tagjai valamilyen módon tudatosan védik bizonyos információikat mások szeme elől. Fontos kérdés lesz, hogy az adatérzékenyek vajon kevésbé veszik-e fel ismerősnek az ismertelen személyeket – a kérdésről később írunk.

Szinte ugyanilyen arányokat kapunk, ha azt nézzük meg, hogy az illető mutatja-e mindenki számára elérhető módon a barátait.20 Alapvetően az emberek több mint 70 százaléka megengedi bárkinek, hogy a barátait „tanulmányozza”, s ez esetben is csak mintegy 27 százalék rejti el ezt az információt az ismeretlenek elől.

3. táblázat A Facebook-felhasználó barátai láthatók-e mindenki számára (százalékban, n=598)

esetszám arány
láthatók a barátok 438 73,2
nem láthatók a barátok 160 26,8

Azok között, akik nem mutatják meg a nagyvilágnak a barátaikat, döntő többségben vannak azok, akik az ismeretlenek elől elrejtik a falukat is (93 százalék), míg a barátaikat „közszemlére tevők” körében azok vannak többségben, akik mindenki számára láthatóvá teszik saját Facebook-felhasználói falukat is (66 százalék, lásd a 2. ábrát).

2. ábra: A facebook felhasználó wallja (fala) látható-e mindenki számára – aszerint, hogy mutatja-e mindenkinek a barátait (százalékban, n=598)

Ha kicsit közelebbről megnézzük, akkor kiderül, a Facebook-falunk megnyitása vagy elzárása az ismeretlenek elől attól függ, hogy mennyi a barátaink száma a Facebookon. Úgy tűnik, hogy a Facebookhoz való csatlakozást követő korai, ismerkedő szakaszban, valamint az „érett”, sok ismerőssel rendelkező fázisban kevésbé hajlandók az emberek megmutatni, mit írnak, miket jelölnek meg, kiket like-olnak e közösségi felületen.

Ezzel szemben a 120-tól a 360 ismerősig terjedő szakaszban a felhasználók sokkal inkább nyitottnak tűnnek a világra, hiszen e csoportokban 58 százalék engedi láttatni saját falát, szemben a korai, kevés ismerőssel rendelkező szakaszban, ahol ez az arány csak 50 százalék. Legbezárkózottabbnak a 360 és 530 ismerőssel rendelkezők mutatkoznak,21 nekik csak 42 százalékuk nyitja meg a falát a publikum előtt (lásd a 3. ábrát).

3. ábra: A facebook felhasználó wall-ja (fala) látható-e mindenki számára – a barátok számának függvényében (százalékban, n=587)

Hasonló tendenciákat fedezhetünk fel, ha azt vizsgáljuk, az illető megmutatja-e barátait, ismerőseit bárkinek.
A kevés kapcsolattal rendelkező friss felhasználó hajlamosabb rejteni ismerőseit (34 százalék), míg az ismerkedésbe belelendülők éppen ellenkezőleg, szinte mindenkinek engedik látni barátaikat, ismerőseiket (náluk csak 14 százalék tiltja le ezt a lehetőséget) (lásd a 4. ábrát).22

4. ábra: A facebook felhasználóbarátai láthatók-e mindenki számára – a barátok számának függvényében (százalékban, n=587)

Kis kitérő a barátok száma felé

Azt persze önmagában is érdemes megnézni, hogy a barátszám tekintetében hogyan alakul mintánk.

Mindenekelőtt érdemes megállapítani, hogy nem célravezető a barátok számának alakulásáról átlagszámokban beszélni, aminek több oka is van. Az egyik, hogy – mint Barabási Albert László rámutat – a hálózatokat nem lehet skálákkal leírni,23 éppen ezért nincs értelme átlagos barátszámot megjelölni.24 Sokkal több értelme van tartományokat meghatározni. Így például látható, hogy az 50 és 500 közötti barátszámmal rendelkezik mintánk 76 százaléka, ezzel szemben 1000 és 5000 közötti ismerőssel a mintában szereplőknek alig öt százaléka bír (lásd a 5. és az 6. ábrát).25

5. ábra: Barátok száma felhasználónként (százalékban)

6. ábra: Barátok száma felhasználónként (százalékban, barátok száma szerinti ötödölés arányainak jelölésével)

A gazdag egyre gazdagabb lesz26

Barabási észrevette, hogy a hálózatokban azok a pontok, amelyeknek több kapcsolatuk van, nagyobb eséllyel szereznek újabbakat, mint a kevés kapcsolattal rendelkezők.

Amikor bejelöltük az embereket, észrevettük, hogy az idő haladtával az embereknek egyre több ismerősük lesz. Ha belegondolunk, maga a növekedés persze törvényszerű, de vajon mekkora ütemben növekszik a felvett kapcsolatok száma? 2011. március 15-én újra megvizsgáltuk annak a 100 embernek az ismerősszámát, akik az első körben, december 30-áig kerültek be a rendszerbe. Ez alapján látszott, hogy az embereknek átlagban 15 százalékkal megnőtt az ismerőseik száma röpke három és fél hónap alatt.

Ezután arra is kíváncsiak voltunk, vajon kiknek és milyen arányban növekedett barátaik száma. Az adatok alapján bebizonyosodott az – a mindennapi tapasztalat alapján is kikövetkeztethető jelenség –, hogy habár valóban vannak több, illetve kevesebb ismerőssel, azaz kapcsolattal rendelkezők, az nem igaz, hogy a már eleve nagy kapcsolatszámmal rendelkezők a skálafüggetlenség elvének megfelelően nagyobb mértékben is gyarapodnának. Sőt sokkal inkább fordítva: az alacsony kapcsolatszámúak „nagyobb sebességgel” haladnak az átlagosnak tekinthető kapcsolatszám, vagyis a 300–400-as mérték felé (lásd a 7. ábrát).

7. ábra: Barátok számának gyarapodása a személy kiinduló száma szerint (százalékban, n=100)

Ennek ellenére azért a barátszám növekedésénél is észrevehetők bizonyos „megtorpanások”. Míg ugyanis a 368 és 530 közötti ismerősszámúaknál nem volt olyan, akinek a növekedése elérte vagy meghaladta volna a 30 százalékos ütemet, az 530 feletti barátszámmal rendelkezők csoportjában ismét találunk ilyeneket. Az, hogy a barátok számának alakulása nem követi a Barabásiék hálózatokra vonatkozó vizsgálatai alapján elvárt skálafüggetlenséget, vélhetően azzal magyarázható, hogy egy idő után a Facebook-felhasználók észreveszik: minél több az ismerősük a Facebookon, annál érdekesebb lehet saját hírfolyamuk tartalma,27 s ezért kicsit tudatosabban törekednek a minél több kapcsolat elérésére.

Adatérzékenyek

Visszatérve az adatérzékenység kérdésére: létrehoztunk egy olyan változót, amelynek három értéke megmutatja, az illető mennyire tartja rejtve mások elől saját adatait. A mintánkban szereplő személyek közel fele, 280 ember mindhárom területen nyitva hagyja adatait, azaz akiknek Facebook-accountjuk van, azok közül bárki megtekintheti azokat. Őket nevezhetjük nyitottnak vagy naivnak – mindenesetre ez a csoport talán még csak nem is gondolt rá, hogy ezzel a kérdéssel törődni kellene. E csoport egy része bizonyára tudatosan „nyitott”, más része pedig egyszerűen még nem is vette észre, hogy e kérdésnek jelentősége lehet.

Az előző csoporttal szemben a mintában szereplők nagyjából ötöde kifejezetten adatérzékeny, hiszen e társaság semelyik eddig tárgyalt információt nem adja ki önmagáról az idegeneknek (lásd a 8. ábrát).28

8. ábra: Adatérzékenység megoszlása (százalékban, n=599)

A barátok száma szerint összességében a fentebb már jelzett tendenciák bontakoznak ki. A legkoraibb, belépő időszakot, amelyhez a legkisebb barátszám kapcsolódik, illetve a 368 és 530 közötti ismerőssel rendelkezők táborát jellemzi egy kicsit erősebb adatérzékenység. A legnagyobb arányban a nagyon sok ismerőssel rendelkezők csoporjában találhatunk olyan embereket, akik teljesen elzárkóznak az ismeretlenek szeme elől (27 százalékuk nem mutatja sem a falát, sem az információkat önmagáról, sem a fényképeket) (lásd a 9. ábrát).

9. ábra: Adatérzékenység megoszlása a barátok száma szerint (százalékban, n=599)

Ha megnézzük, kik is adatérzékenyek, igen érdekes eredményre bukkanunk, az adatérzékenység ugyanis az illető nemével nem úgy függ össze, mint azt előzetesen elképzeltük.29 Mi legalábbis – józan logika szerint – nem azt várnánk, hogy a nők érzékenyebbek lennének adataikra,30 míg a minta számai erre utalnak, ha nem is teljesen egyértelműen.31 A nők között azoknak magasabb az átlagosnál az aránya, akik csak egy-két beállításukban szigorúak, azaz csak „félig-meddig nyitottak” (nőknél 35 százalék, férfiaknál 28 százalék ez a csoport, a 9. ábrán a „félig-meddig nyitottak” kategórában). Ezzel szemben a férfiak körében a „nyitottak”, vagyis a mindent megmutatók vannak felülreprezentálva (a férfiak 50, a nők 44 százaléka) (lásd a 10. ábrát).

10. ábra: Adatérzékenység megoszlása nemenként (százalékban, n=590)

Elfogadjuk-e az idegent?

Kutatásunk legfontosabb kérdése az volt, vajon hogyan reagálnak a közösségi médiumok, ezen belül a Facebook felhasználói arra, ha egy számukra valójában teljesen ismeretlen, idegen ember barátnak, ismerősnek jelentkezik rájuk. A válasz kissé meglepő, hiszen az összes megkeresés közel fele, 44 százaléka végződött azzal, hogy az illető kérdés nélkül visszaigazolta az ismerősei közé jelentkező személyt.32 A rájelentkezések mintegy öt százaléka végződött azzal, hogy az illető írt egy üzenetet a jelentkezőnek, az esetek felében, 51 százalékában viszont nem fogadták el a „barátkozási” felkérést (lásd a 11. ábrát).

11. ábra: Barátkérések elfogadása (százalékban, n=1740)

A négy avatar

Mint fentebb már említettük, a kutatás során négy különböző személyiséggel jelöltük ismerősnek az embereket; a mintavételt a végjegyzetben közöljük részletesen.

Átlagos Zsolt

Átlagos Zsolt már a szakdolgozati kutatás előtt létrejött.33 Fényképe egy amerikai fiatalember Facebook-profiljáról származik. Ő megnyerő, jóképű, húszas éveiben járó fiúnak tűnik, ezen az egy fényképen kívül csak egy sebességmérő óra szerepel a profilképei között. Ritkán tett közzé valamit, akkor is általában valami „fiúsat”, új videojátékokról vagy focieredményekről.

Nyereményes Csaba

Nyereményes Csaba profilképe egy iPhone, és az információk részből kiderül róla, hogy valójában egy iPhone-hoz kapcsolódó nyereményjáték, nem is személy, habár a neve valóságos magyar név.

Széplány Nóra

Nóra egy szőke szépség, akinek nemcsak egy képe van fent, hanem több is, amelyeken barátnőivel bulizik, aerobikozik, néhány közülük kicsit „bátrabban szexi” is. Fényképei szintén egy nem magyar Faceook-felhasználótól származnak. Összességében rengeteg bökést és like-ot kapott. Amikor Nóra közzétett valamit, mindig tipikus lányos, bulizós bejegyzések voltak.

Arcnélküli Ákos

Ez az avatarunk semmilyen információt, sem fényképet nem adott meg magáról, ráadásul neve is egy nagyon gyakori magyar név. Mindnyájunknak van legalább egy Nagy Ákos, Kiss Ákos, Kovács Ákos nevű ismerőse. Ő lehet egy elfeledett régi osztálytárs, a szomszéd osztályon dolgozó munkatárs, bárki. Olyanvalaki, akinek nem emlékszünk pontosan a nevére, csak a becenevére, és miért is ne lehetne ő az – ebben állt a profil igazi erőssége. Ákos az egész kutatás alatt teljesen jellegtelen maradt. Ha posztolt, akkor is csak nagy általánosságokat, és semmit nem közölt magáról. Például: „De szépen kisütött végre ma a nap.”

Ha összehasonlítjuk az összes bejelölést és visszaigazolást, akkor két „személynél” találunk az átlagostól jelentősen eltérő viselkedést: Nyereményes Csabát jóval többen nem fogadták el barátnak (58 százalék, lásd a 11. ábrát), azon belül is főként a nők utasították vissza (lásd a 13. ábrát). Emellett feltűnő, hogy Széplány Nórának az átlagosat jóval meghaladó mértékben írtak vissza e-mailt (tíz százalék), ami viszont – mint lentebb látható majd – leginkább a férfiakra volt jellemző (lásd a 14. ábrát). Csabának üzenet is elenyésző számban érkezett, amit annak tudhatunk be, hogy nyilván mindenki értette, hogy ő valójában nem is egy személy, hanem egy készülő nyereményjáték. Ellenben a Nórának küldött nagyszámú levél azt mutatja meg, hogy az ő barátsága bár csábító, de egyben kissé gyanús is volt. Ennek ellenére visszaírásokkal együtt még így is 45 százalék fogadta el a felkérést, hogy legyen Nóra barátja.34

12. ábra: Elfogadás a jelentkező személye alapján (százalékban, n=1740)

Kifejezetten érdekes, hogy a nők a barátkozási kéréseket átlagosan jóval nagyobb arányban, mintegy tíz százalékkal többen utasították vissza, mint a férfiak. Míg a férfiak közel fele, 48 százaléka fogadta el minden probléma nélkül a rájuk jelentkező ismeretlen személyt, addig a nőknek csak 40 százaléka fogadta el az ismerkedési próbálkozásokat (lásd a 13. ábrát).

A barátok számát tekintve egyrészről látható egy olyan tendencia, miszerint a Facebookon több baráttal rendelkezők nagyobb eséllyel fogadják ismerősnek a rájuk jelentkező személyt, másrészt itt is látszik, hogy a 368–530 ismerőssel rendelkezők megtörik ezt a majdhogynem lineárisnak mondható tendenciát (lásd a 12. ábrát).

13. ábra: Barátkérések elfogadása nemek és barátszám szerint (százalékban, n=1740)

Szintén érdekes, hogy Arcnélküli Ákost inkább havernak tekintették a férfiak, mint a nők (53 és 41 százalék). Az talán kevésbé meglepő, hogy Széplány Nóra barátkozási szándékát inkább elfogadták a férfiak (47 százalék), mint a nők (35 százalék). Nórának levelet is a férfiak írtak többen (16 százalék, szemben a nők öt százalékával), és persze visszautasításban az ő esetében a nők jártak élen (61 százalékuk utasította el Nóra barátságát). Szintén komoly, és ugyanilyen irányú, bár kicsit szerényebb összefüggést mutató kapcsolat látható Nyereményes Csaba esetében is: őt is a férfiak körében fogadták el nagyobb mértékben, hiszen körükben 45 százalék, a nők esetében pedig csak 36 százalék fogadta szívesen a kapcsolatfelvételi szándékot (lásd a 14. ábrát).

14. ábra: Az egyes személyiségek barátkérésének elfogadása nemek szerint (százalékban, n=1716)

Ha az egyes avatarok esetében a barátok száma szerint vizsgáljuk meg az elfogadás kérdését, alig találunk eltérést az átlaghoz képest. Ami mégis a leginkább eltér az átlagos viselkedéstől, az Széplány Nóra esetében a levélírók aránya, és azon belül is a közepes számú baráttal rendelkezők szokatlan aktivitása e téren. Akiknek a barátainak a száma 239 és 363 közötti volt, jóval nagyobb arányban írtak Nórának (20 százalékuk), mint mások (lásd a 15. ábrát).

15. ábra: Az egyes személyiségek barátkérésének elfogadása a meglévő barátok száma szerint (százalékban, n=1716)

16. ábra: Az egyes személyiségek barátkérésének elfogadása a meglévő barátok száma szerint (százalékban, n=1716)

Megvizsgáltuk azt is, vajon javul-e a barátkérés elfogadásának esélye abban az esetben, ha a barátként jelentkező személynek és a megkeresett személynek vannak már közös ismerősei. Azt vártuk, hogy a közös barátok megléte javítja az elfogadás esélyeit, aminek elméletileg több oka is lehet. Például nyilvánvalónak látszik, hogy az valamilyen ellenőrzöttséget, valamiféle garanciát jelent, ha a barátként jelentkezőt más már elfogadta barátként. Minden egyes közös barát tekinthető egyfajta szűrőnek, indikátornak a tekintetben, hogy az illető vélhetően létező személy. Az adatok elemzése alapján viszont az látszik, hogy az előzetes elvárásunknál talán egy kissé szerényebb mértékben, nem egészen tíz százalékkal segíti elő a barátkozást a közös barátok megléte (lásd a 16. ábrát).

17. ábra: Elfogadás a közös ismerősök megléte alapján (százalékban, n=1740)

A közös barát35 mindenki elfogadásán segített, kivéve Széplány Nóráén. Nagyon érdekes, hogy Széplány Nórán nemhogy nem segített a közös barátok megléte, hanem kifejezetten rontott a barátkérelem esélyein, ha Széplány Nóra és a megkérdezett közös barátokkal is rendelkezett. Míg Nórának közös barát megléte esetében 61 százalákos volt az elutasítottsága, ha nincs senki, aki még közös barát lenne, már csak 48 százalékban utasítják vissza (lásd a 18. ábrát).

18. ábra: Az egyes személyiségek barátkérésének elfogadása közös barátok megléte szerint (százalékban, n=1716)

Szintén érdekesnek mondható, hogy a barátkérések tekintetében azok viselkednek az átlagoshoz képest eltérő módon, akiknek adatvédelmi beállításai nem mutatnak konzisztenciát. Komoly, mintegy 15–20 százalékos eltérést mutatnak az adatvédelmi beállítások tekintetében „zártnak” (51 százalék) és „teljesen nyitottnak” mondható személyek (49 százalék) az idegenek elfogadása tekintetében az ilyen szempontból inkonzisztensnek mondhatókhoz képest (32 százalék). Az egy nehezen megválaszolható kérdés, hogy mindez mit jelent, hogy az amúgy „zárt” beállításokat megvalósítók inkább elfogadják az ismeretlenül rájuk jelentkezőket, mint a „félig-meddig nyitott” adatvédelmi beállításokkal rendelkezők. Elképzelhető, hogy ennek az az oka, hogy az amúgy kemény beállítási korlátok után is megjelenő személyekről már eleve gondolhatja azt valaki, jogosan jutott el hozzá, hiszen kívülről, ismeretlenül őt nehezebb megtalálni. Tudni kell azonban, hogy – mint fentebb jeleztük – a „félig-meddig nyitottak között” nagyobb arányban találunk nőket, és a nők – mint a 11. ábrán látható – gyanakvóbbak az idegenekkel szemben. Az már nem meglepő, hogy a Facebook-falukat az idegenek elől elrejtők inkább visszautasítók (56 százalék), mint a falukat nyitva hagyó személyek (46 százalék) (lásd a 19. ábrát).

19. ábra: Barátkérések elfogadása adatérzékenység és facebook fal megmutatása szerint (százalékban, n=1740)

Mindezek után még egy érdekességet hadd mutassunk meg, egy hálózati szemléletű problémát: hogyan néz ki egy normál, valós személy, és egy ilyen módon létrehozott avatar szociális hálózatának térképe. Ne legyen kétségünk, a mintavétellel létrehozott személyiségek és a valódi személyiségek mögött meghúzódó kapcsolatháló tökéletesen különbözik.

Nézzük csak meg a az alábbi ábrákat. A SocialGraph-on36 az van közelebb másokhoz, aki sok szállal kötődik a körülötte lévőkhöz. Az algoritmus közeli csoportokba húzza a valós csoportokat.37

Vegyünk először szemügyre egy zárt csoportot, amelynek meglehetősen egyértelmű a mintázata:

A képen jól látszik, hogy ez egy olyan, három egységből álló, zárt csoport, amely valamilyen mesterséges úton jött létre. Egyértelmű körök vannak, amelyek mindegyike egy-egy szakhoz kötődik, összesen a három társaság egy évfolyamot alkot egy BKF-es képzésen.

A következőkben nézzük meg, hogyan néz ki a valamilyen mintavételi algoritmus mentén kialakuló álszemélyiség social graph-ja:

Egy másik férfi identitásunk:

És a lány identitásunk:

Látszik, hogy kicsi a behálózottság, nagyon kevesen ismerik egymást, inkább csak kis csoportokban, amúgy ezen kívül különálló egyes személyeket vagy kis, zárt közösségeket találunk.

És végül tekintsük meg, hogyan néz ki egy valódi személyiség social graph-ja:

Teljesen egyértelműen látszik, a valós identitás kapcsolathálózata tökéletesen másképpen néz ki, mint egy álidentitásé. Ennélfogva azt is mondhatjuk, elég csak megnéznünk valakinek a social graph-ját a Facebookon, és már meg is tudjuk mondani, hogy valódi vagy csak kreált személyiség. Már csak egy fontos tényező hiányzik ehhez.38

S még egy kép: egy olyan személyiség social graph-ja, amely valós személynek álnév mögötti személyiségét jelöli, facebookos néven egy trollt:

Különös észrevételek a kutatás során

A – mondjuk így – kvantitatív szakasz után némi kvalitatív érdekességet is hadd fűzzünk a kutatáshoz. A vizsgálat során a felhasználók visszajelzése volt a legfurcsább. Sok kellemes percet szereztek nekünk a hol kedves, hol agresszívabb üzenetek. A vizsgált emberek két százaléka, azaz 12 ember a kutatás során virtuális öngyilkosságot követett el. Ez azt jelenti, hogy vagy törölte magát a rendszerből, mintha soha nem is létezett volna a Facebookon, vagy a rendszer törölte le, vagy pedig új adatlapot hozott létre, ezzel mintegy új életet kezdve. Az oldalon egyébként van arra lehetőség, hogy ha valaki tényleg elhunyt, akkor a barátai töröltethessék a profilját, és helyette egy emlékoldalt hozzanak létre. Mivel a Facebookon a felhasználók száma közel 500 millió, ezért sajnos ez a probléma elkerülhetetlen.

Érdekesség még, hogy a mintába bekerült F. Dávid magyar énekes, akinek 4968 ismerőse volt, amikor utoljára láttam. Ő a bejelöléseimre válaszul egy kedves üzenetet írt, amelyben biztosított, hogy nem gorombaságból nem jelöl vissza, pusztán már nem tud több embert felvenni. Létrehozott viszont egy olyan korlátlan létszámú page-t, azaz oldalt, amit ő kezel, és ott is interakcióba tudok lépni vele. Megkért tehát, hogy inkább ott keressem. Ez egy újabb megerősítése annak, hogy a Facebook – és még néhány más közösségi médium – elterjedésében nagy szerepe volt a sztárok megjelenésének. Dávidnak valószínűleg korántsincs akkora rajongótábora, mint egy Lady Gagának, mégis már szinte maximálisan kihasználta a Facebookon lévő 5000 ismerőst.

Találkoztunk nagyon különleges profilokkal is. Akadtak, akik annyira adatérzékenyek voltak, hogy csak akkor tudtuk őket bejelölni, ha már volt közös ismerősünk. Volt egy olyan kedves, szimpatikus hölgy is, aki úgy védekezett az ismeretlenek ellen, hogy kiírta a „magamról” részbe, hogy „NEM ISMERSZ! NEM JELÖLSZ!” Találkoztunk viszont a másik véglettel is. T. János azt írta ki, szintén a „magamról” részbe, hogy: „Jelölj bátran!”. Jánosnak ebből kifolyólag 2800 ismerőse volt. Egy hölgy, R. Hajni pedig – miután visszajelölt ismerősnek – kiírta a falunkra, hogy „köszönöm a jelölésed”.

Természetesen a legizgalmasabb az volt, hogy a különböző profilokat ugyanazok az emberek különbözőképpen kezelték.

Nóra, ahogy azt vártuk, nagyon népszerű lett a férfiak körében. Sokan like-olták a képeit, kiírásait, és sokan meg is bökték. A facebookos közegben ezek mind a „tetszel nekem” megnyilvánulásai. El kell mondjuk, hogy hét férfi még be is jelölte ismerősnek. Ez elég komikusan hat, amikor egy olyan lányról beszélünk, akit nyilvánvalóan nem ismerhetnek. M. Károly nevű felhasználó eléggé érdekesen reagált. Amikor Átlagos Zsolttal bejelöltük, akkor írt egy e-mailt, hogy kik is vagyunk, ezután két hétre rá megint írt egyet, hogy: „Ha nem mondom meg, hogy ki vagyok, akkor nem fog visszajelölni!” Kis idő múlva Nóra bejelölte, amit viszont azonnal boldogan visszaigazolt.

A kapott e-mailek hangneme is változott a különböző profilokban. Átlagos Zsoltnál az volt az általános, hogy az emberek mentegetőztek, hogy: „Jaj, rossz a memóriám” vagy: „Bocsi, de hirtelen nem ugrasz be.” Ádámnál egyértelműen a képeket hiányolták majdnem az összes e-mailben. Érdekes volt, hogy a fentebb említett R. Hajni, aki Átlagos Zsoltot nem csak hogy visszaigazolta, de még hálás is volt érte, Ádámnál visszakérdezett, és vissza sem jelölte.

Kiderült, hogy az emberi udvariasság, ahogy az emberi naivság, úgy tűnik, végtelen. A Facebook minden nap kiírja, hogy aznap éppen melyik ismerősödnek van születésnapja. Ekkor általában az emberek írnak egy születésnapi köszöntés azoknak, akikkel vannak olyan jóban, hogy felköszöntsék. Nórának úgy voltak beállítva a személyes adatai, hogy március 21-én volt a születésnapja. Öt ember köszöntötte fel, akikből – mondanunk sem kell – négy fiú volt. Az igazán érdekes viszont az egy darab lány volt. Sz. Karolinnak több mint 2500 ismerőse van, és Nórának, akit biztosan nem ismer, írt születésnapi üdvözlést. Ezután megnéztük az adatlapját, és kiderült, hogy ez a hölgy már annyira a Facebookon él, hogy reggel, miután valószínűleg bemegy dolgozni, az első dolga, hogy a Facebookon végig köszönt mindenkit, aki az ismerőse.

Irodalom

Balog Barabás Tibor (2011): Hogyan érvényesüljünk a web 2.0-ás közegben, s mik ennek a veszélyei. Szakdolgozat. Budapest: BKF.

Barabási Albert-László (2011): Behálózva. Budapest: Helikon.

Bell, Daniel (1976): The Coming of Post-Industrial Society: a Venture in Social Forecasting. New York: Basic Books.

Castells, Manuel (2005a): Az információ kora – Gazdaság, társadalom és kultúra I. kötet: A hálózati társadalom kialakulása. Budapest: Gondolat.

Castells, Manuel (2005b): Az információ kora – Gazdaság, társadalom és kultúra II. kötet: Az információs korszak. Budapest: Gondolat.

Czeizer Zoltán (1997): Játék és tanulás az Interneten Educatio, 4. sz.

Dawnkins, Richard (1986): Az önző gén. Budapest: Gondolat.

Griffin, Em (2003): Technológiai determinizmus. Marshall McLuhan (24. fejezet) In. uő.: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Budapest: Harmat.

Habermas, Jürgen (1993): A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Budapest: Gondolat.

Héra Gábor & Ligeti György (2005): Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Budapest: Osiris.

McLuhan, Marshall (1964): Understanding Media: The Extensions of Man, New York: Mentor Book.

McLuhan, Marshall (2001): A Gutenberg-galaxis: a tipográfiai ember létrejötte. Budapest: Trezor.

Sas István (2008): A „visszabeszélőgép”, avagy az üzenet Te vagy! Médiakutató, ősz.

Schudson, Michael (1978): Discovering the News. BasicBooks/HareperCollinsPublishers.

Toffler, Alvin (2001): A Harmadik hullám. Typotex: Budapest.

Webster, Frank (1995): Theories of the Information Society. London: Routledge.

Végjegyzet

Itt nagyrészt szó szerint idézzük Balog Barabás Tibor szakdolgozatának idevonatkozó részletét, ahol a kutatás menetét, a közben előforduló problémákat elemzi:

A kutatás a következőképpen zajlott: Miután rátaláltam egy emberre, beviszem az adatait egy adatbázisba. A nevét, a linkjét, hány ismerőse van, fiú-e vagy lány és, mik azok az adatok, amelyeket mindenkivel megoszt. Ebből az adatbázisból naponta megpróbáltam 20–20 embert bejelölni minden egyes avatarral. A kutatás során teljesen véletlen sorrendben jelöltem be az embereket. Amennyiben volt közös ismerőse az avatarnak a bejelölni kívánt személlyel, akkor azt is beírtam az adatbázisba.

Minden egyes barátnak a visszaigazolásáról üzenetet kaptam, amit szintén regisztráltam. Emellett figyeltem a különböző egyéb reakciókat is.

Sokan voltak, akik írtak üzenetet, megkérdezvén, hogy ki vagyok. A kutatás elején megegyeztünk, hogy nekik nem válaszolunk semmit, mivel egyfelől nem tudtunk volna mit, másfelől annak ellenére, hogy nem válaszoltunk, sokan mégis visszajelöltek, ami szintén egy fontos szempont. Ezeket az adatokat is ugyanabba a táblázatba vezettem fel.

A négy avatart teljesen külön vezettem, tehát csupán annyi átfedés van köztük, hogy mindet én irányítom, és ugyanabból az ismerősi mintából dolgoznak.

A mintavétel során mind kvalitatív, mind kvantitatív dolgokat vizsgáltam. Kvantitatív lett az a táblázat, ahol összegeztem, hogy hány ember jelölt vissza engem, kvalitatív pedig az a része, amikor üzenetet írtak, hogy ki miért nem jelöl vissza.

A mintavétel során sok hiba lépett fel, de ezeket próbáltuk a legkisebb torzulással megoldani. A kutatásban hólabda módszert használtunk, szigorú szabályokat betartva. „Ezt az eljárást általában olyan csoportokkal kapcsolatban használják, amelyek milyenségét nem tartja nyilván lista, vagy egyenesen tilos nyilvántartani” (Héra & Ligeti, 2005: 68). Mivel a Facebookon szereplő emberek sokaságáról egyáltalán nincsen lista – kivéve a Facebooknak magának –, ezért ez a módszer volt a legtökéletesebb számunkra.

A hólabda módszer azt jelenti, hogy egy kutatásba bevont ember megadja nekem pár ismerősét, és következő lépésként őket vonom be a kutatásba, akik szintén megadják nekem az ismerőseiket, és így tovább. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a vizsgált személynek, akit bevettem a kutatásba, megnéztem az ismerőseit, és onnan választottam ki egy szisztéma szerint azt, akit szintén beveszek:

Az első embert a saját Facebook-accountomról választottam ki. Teljesen találomra, az első G betűs embert, akit a kereső kidobott.

Ezután ennek az embernek megnéztem az ismerőseit, és közülük kiválasztottam a harmadik K betűs ismerősét és a nyolcadik N betűset, majd a hólabda módszer szerint haladtam ugyanígy tovább; a betűket és a számokat a kutatás elején véletlenszerűen jelöltük ki. E kutatási módszer folyamán fellépő problémákra is írtunk egy szabálysort.

  • Amennyiben a személynek két N betűs ismerőse van, akkor fölülről számolva, folyamatosan újrakezdve számolom le.
  • Ha valaki nem engedélyezi a Facebookon, hogy láthassam mint idegen az ismerőseit, akkor a kutatás az ő oldalán – ameddig nem engedélyezi – vagy vissza nem igazol, befejeződik. Addig egy másik szálon haladunk tovább.
  • Amennyiben a vizsgált személynek nincs N és/vagy K betűs ismerőse, akkor a harmadik A betűset nézem meg.
  • Ha valaki a véletlen folytán másodszor is bekerülne a mintába, akkor automatikusan az éppen eggyel alatta lévő kerül be helyette.

Mivel a Facebook nemzetközi, ezért nem tudtuk csak a magyar facebookozókat vizsgálni. Igaz, magyar felhasználóktól indultunk el, de a hólabda módszer miatt a kutatás több ágán külföldi felhasználók is szerepeltek. Ezt a terjedést még szűrővel sem tudtuk volna megállítani, hiszen a Facebookon ki számít magyar felhasználónak? Akinek magyar a neve? Aki Magyarországot jelölte meg lakhelyének? Akinek sok magyar ismerőse van? Egyik módszer sem garantálja biztosan, hogy csak magyarok legyenek a mintában. Tehát a kutatásnak van nemzetközi vonatkozása is.

A kutatás során az első probléma ott kezdődött, hogy október közepén a Facebook megváltoztatta a keresési mechanizmust úgy, hogy csak teljes nevekre lehessen rákeresni. Ez azt jelentette, hogy például a Katalinokat csak akkor adta ki, ha beírtam, hogy „Katalin”. A „K” betűre semmit nem dobott ki.

Emiatt kénytelenek voltunk módosítani a kutatási mechanizmust. A folytatásban a következő alapján kerestük az ismerősöket:

Minden embernek – aki engedélyezi a beállításokban – van a képe alatt hat ismerős (ezt teljesen random módon adja ki a rendszer). Ebből a hat emberből választom ki mindig a második és az utolsó embert, és az ő águkon folytatom a kutatást.

Ez a mintában érdembeli torzulást nem okozott, viszont a Facebook mutációja ellenére folytatni tudtam a kutatást.

A következő nagy probléma 2010. december 6-án jelentkezett, amikor a Facebook bevezette az új adatlapot. Ennek köszönhetően a kétfajta adatlap néhány hétig még egymás mellett futott, és rengeteg programozási hiba is volt mindkettőben. Az újban napokig nem lehetett megtalálni a közös ismerősöket (néha még a mai napig sem látszódnak). E problémákból következően az adatlapok az átállási időszak alatt adatgyűjtési szempontból nehezen használhatóak voltak.

A következő, lavinaszerű katasztrófa 2011. január 3-án történt. Már napok óta észrevettem, hogyha valakit bejelölök, akkor egyre sűrűbben kapom azt az üzenetet a Facebooktól hogy: „Biztosan ismeri? Csak akkor jelöljön be valakit, ha tényleg, személyesen ismeri.” Ekkor még volt ott egy „Igen, ismerem” gomb. Viszont egyre sűrűbbek lettek az olyan üzenetek, hogy: „A visszaélések elhárítása folytán nem tudja elküldeni a felkérést.

Majd 15 óra 26 perckor, amikor Ákossal jelöltem be az embereket, kaptam egy üzenetet, miszerint lépjek be újra, hogy folytatni tudjam, amit csinálok. Ekkor a Facebook közölte velem, hogy sajnos túl sok olyan embert jelöltem be, akik nem jelöltek vissza, tehát valószínűleg nem ismerem őket. Ákostól ezért két napig blokkolják az üzenetküldési és a bejelölő funkciót, valamint még aznap Zsolt is le lett tiltva. Ezután sorra jöttek az ilyen tiltások a különböző avatarok profiljában, minden egyes alkalommal egyre hosszabb ideig. Először kétnapi tiltás van figyelmeztetésként, aztán négynapi, aztán egyhetes.

Február 19-én nagyon érdekes dolog történt. Nóra profilját letiltották, de nem úgy, mint korábban. A Facebook egyértelműen kijelentette, hogy szerinte én spammer vagyok, és ezért azonosítsam magam, amire alternatívát ajánlott fel. Elsőként megadhatom a telefonszámomat, amire ő küld egy SMS-t egy kóddal, amit be kell gépelnem az oldalra, és akkor elhiszi, hogy valós személy vagyok. A másik opció egy „játék”, amelyben fel kell ismernem, hogy melyik ismerősöm szerepel a képen:

Ez abból állt, hogy kitett három darab képet, amin az ismerősöm taggelve van, majd felsorolt hat lehetséges nevet, hogy kik lehetnek ezek. Itt jegyezném meg, hogy a felsorolt hat emberből mindenkinek olyan volt a privacy-beállítása, hogy ne lehessen a profilképén kívül idegennek megtekintenie semmit.

Természetesen nem tudtam, hogy melyik kép kit ábrázol. Ahhoz, hogy segítséget kapjak, leültem egy másik számítógép elé, beléptem egy másik avatarral, és elkezdtem egyenként kikeresni az embereket. Meg is oldottam a játékot egy fél óra leforgása alatt. Erre a rendszer azt az üzenetet küldte, hogy: „Igen, örül neki, hogy mindenkit felismertem, de nem voltam elég gyors, úgyhogy fussunk neki még egyszer.” A második alkalommal szintén mindenkit egyesével kikerestem, de ugyanakkor készítettem egy kis táblázatot, amelybe beírtam a nevük mellé a közvetlen linket és pár külső jellemzőt, amivel később azonosíthattam őket (szőke, nagyorrú, öltönyös stb.). Ekkor megint azt mondta a Facebook, hogy lassú vagyok, viszont már volt egy adatbázisom, amiből tudtam dolgozni. Harmadszorra megcsináltam időre a feladatot, és visszaengedett. Megjegyzem, hogy amint az ábrán is látszik, egyáltalán nem könnyű felismerni valakit még akkor sem, ha valójában ismerjük.

Március 15-én, egy hónappal a szakdolgozat leadása előtt lezártam a kutatást. Ennek oka az volt, hogy már nem tudtam haladni. A rendszer eléggé gyakran letiltott, azaz már különösen érzékeny volt mind a négy profilomra. Egyre jobban megszaporodtak az olyan üzenetek, amit a fenti ábrán is láthatunk. Félő volt, hogy ha tovább csinálom a kutatást, törlik a profiljaimat. Emiatt sajnos le kellett mondanom az 1000 fős mintáról, és meg kellett elégednem egy 600 főssel. Ez egy kis elszámolás miatt a gyakorlatban csak 599 fős minta. Szerencsére ez is elég nagy ahhoz, hogy vizsgálni tudjuk. Míg az 1000 fős mintában a hibahatár 3,2 százalék, addig az 500–600 fősnél 4,5 százalék. S bár nem állíthatjuk biztosan, hogy kutatásunk reprezentatív lenne, mi mindent megtettünk ennek érdekében. Amennyiben reprezentatív, annyiban természetesen nem a teljes Facebook-közösségre, csak a mi általunk végigjárt potenciálisan több tízezer emberre, akikből mintánkat kiválasztottuk.

Lábjegyzetek

1
A bevezető részben Gayer Zoltán fogalmaz meg néhány felvezető gondolatot ehhez a cikkhez és egy, a Médiakutató későbbi számában közlésre szánt tanulmányhoz.
2
A web 2.0 meghatározásról lásd Tim O'Reilly oldalát itt: http://oreilly.com/web2/arc hive/what-is-web-20.html (utolsó letöltés: 2011. augusztus 18.).
3
A web 3.0 kifejezést számos értelemben használják különféle teoretikusok, gondolkodók. Véleményem szerint nem lényeges, hogy e kifejezést mikor jegyezték le először; a legkorábbi bejegyzés, amit találtam róla, 2004 októberi. Tulajdonképpen mind a web 2.0, mind a web 3.0 ugyanarról szól: a McLuhan-i állítás beteljesedéséről.
4
A gazdasági hatásokról lásd például Sas István írását (2008).
5
Bár az is megemlítendő, hogy az angolszász országokban ez általában nem szokás; van, ahol egyenesen tilos.
6
Annak idején Uj Pétertől, az Index főszerkesztőjétől hallottam még 2007-ben, hogy őket előbb-utóbb meg fogja enni a web 2.0. Hogy ők bizony már csak utóvédharcot folytatnak, a hagyományos média utóvédharcát. Hiszen nekik még van szerkesztőségi helyiségük, ahol az újságírók néha összegyűlnek, van valamiféle közös szerkesztési elvük stb., de a web 2.0 erejével nem tudják felveni a versenyt. Nos, azóta ők lépték meg először, hogy a „designváltásukkal” – valójában átstrukturálva a lapot – azonos szintűre emelték az olvasói blogtartalmat a szerkesztőségi tartalmakkal, vagyis címoldalra kerülhetnek bloggerek által írott cikkek, bejegyzések. De ezzel még nem készültek fel arra, amit a web 3.0 okoz, hogy tudniillik létrejönnek a személyes szerkesztőségek, és nekik azzal kell versengeniük. Ma már ebben lesz élenjáró az Index, valószínűleg elsőként reagál e kihívásokra, hiszen pl. éppen ezen írás idején integrálják a Facebook like gombot az index-cikkekbe.
7
Ennek jelentőségéről lásd a szintén klasszikus könyvet Jürgen Habermastól (Habermas, 1993).
8
McLuhant bírálják a technológiai determinizmusa miatt. Például Schudson arra mutat rá, hogy nem a technológiai változások indítanak el folyamatokat a társadalomban, hanem a társadalmi változások szülnek olyan igényeket, amelyekre egy-egy találmány felel – ő például így érvel a távíróval kapcsolatban is (Schudson, 1978) –, illetve e folyamatok kölcsönösnek nevezhetők. Ugyancsak lehet bírálni McLuhan gondolatait abból a szempontból, hogy a változások sokszor csak mennyiségi jellegűek, s nem jelentenek feltétlenül minőségi változást. Itt azonban én úgy gondolom, hogy a közösségi médiumok megjelenésével egy alapvetően új minőség jelenik meg azzal, hogy a felhasználók milliói kezdik immár közlésre, s nem csupán befogadásra használni az internetet.
9
A Facebookot bár 2004-ben alapították, igazán jelentős felhasználói méreteket nagyjából a 2007-es évtől kezdett elérni, és 2008-ban győzte le a Myspace-t.
10
Hol van már az a megközelítés, amelyben az internet önálló médiumként jelent meg?! Megérne egy tanulmányt, hogy maga a médiummeghatározás is megváltozik az internet révén. Észre kell venni, hogy az interenet nem egy médium, hanem benne rengeteg médium működik, amelyek önmagukban is más-más útra terelik használóikat. Máshogyan viszonyul a felhasználóhoz a YouTube médiuma, mint például a Facebook, máshogyan a second life, vagy a torrentgyűjtő közösségei oldalak, mint például a bitme.org.
11
Pontosabban az egyik karaktert már hónapokkal a kutatás kezdete előtt létrehozta Gayer Zoltán.
12
Több olyan újságírói „kísérletet” láthattunk már, amely a közösségi médiumokban teszteli, miképpen reagálnak a felhasználók az újságírók által létrehozott ál-accountokra, álszemélyiségekre (lásd például http://index.hu/tech/net/iwiw0306/). Egyebek között éppen ezért is tartottuk érdekesnek megvizsgálni e kérdést alaposabban is.
13
A mintavételt Balog Barabás Tibor hajtotta végre közösen egyeztetett elvek és gyakorlat mentén.
14
Személyiségi jogok miatt nem közüljük senkinek – sem a valós, sem a nem valós karaktereknek – a valódi nevét.
15
Fontos megjegyezni, hogy a Facebook K-betűsnek veszi mindazokat, akiknek K-val kezdődik a keresztneve vagy a vezetékneve, vagy ha van, a harmadik neve. Amennyiben a kiválaszott személynek nem volt ennyi K vagy N betűs ismerőse, csak kevesebb, akkor felülről lefelé újraszámolva számoltuk ki, ki legyen a kiválasztott. Abban az esetben, ha nem volt sem K, sem N betűs ismerőse, akkor a 3. A betűset vállasztottuk.
16
A létrehozott személyeket néha álszemélyiségnek, néha avatarnak, néha accountnak nevezzük, követve a netes nyelvhasználatot, amelyben az avatar a nicknevet, a felhasználót is jelenti.
17
Egészen pontosan ennyit: Átlagos Zsolt – 513; Széplány Nóra – 315; Nyereményes Csaba – 395; Arcnélküli Ákos – 536.
18
Természetesen ez a felület is nyirbálható, manipulálható. Hiszen attól, hogy valaki nyitva hagyja a falát, nem biztos, hogy minden, számára esetleg kínos bejegyzést rajta hagy.
19
Kereszttáblát – akár ábra formájában, akár táblázatos formában – akkor közlünk, ha az adatok szignifikánsak, vagyis kiállják a chi-négyzet-próbát. Az ettől való eltérést a szövegben közöljük.
20
Itt a „mindenki számára” azt jeleni, hogy mindenki számára, akinek van Facebook accountja.
21
Azaz nem „mutatkoznak”.
22
Hozzátennénk: természetesen nem teljesen egyértelmű, hogy itt mindenképpen időbeli folyamatok húzódnak meg a háttérben. Elfordulhat, de kisebb valószínűséget tulajdonítunk neki, hogy a kicsi barátszámmal rendelkezők valójában régi felhasználók, és éppen azért rekedtek meg ennyi ismerősszámnál, mert túlzottan elrejtik magukat mások elől. A barátok számát az elemzés e szakaszában és a későbbiekben ötödölve értelmezzük, azaz úgy osztottuk az embereket öt részre, hogy mindegyik csoportban a megvizsgált személyek nagyjából ötöde szerepeljen.
23
Barabási skálafüggetlenségről beszél, ami az ő terminológiájában azt jelenti, hogy nincs egy skálázási rendszer, amely leírná pontosan a hálózatban összekötött csomópontok átlagos alakulását. Vannak pontok, amelyek jóval több, s vannak olyanok, amelyek jóval kevesebb kapcsolattal rendelkeznek (Barabási, 2011).
24
Esetünkben az átlagos barátszám 403, a középső érték 291.
25
Az „ismerős” és a „barát” fogalmát szinonimaként használjuk. A Facebookon az eredeti terminológia alapján barátot kellene mondanunk, de sokan bírálják azt a megfogalmazást, hiszen itt jóval inkább különböző erősséggel a személyhez kötődő ismerősökről beszélhetünk. Jellemző, hogy a magyar fordítású Facebook az „ismerős” terminológiáját használja.
26
„A gazdag egyre gazdagabb lesz” fogalmat Barabási Albert-László használta Behálózva című művében (Barabási, 2011: 90).
27
A hírfolyamban – mint minden Facebook-felhasználó tudja – láthatóvá tehetjük az összes barátunk összes eseményét, de ennél van egy szűrtebb megoldás is: megjeleníthetjük csak a legfontosabb eseményeket. Ezekbe olyan bejegyzések kerülnek be, amelyek vagy nagy mértékben kaptak visszajelzéseket (like, illetve komment), vagy akihez valamilyen mértékben jobban vagy gyakrabban kapcsolódunk mi magunk. Ennélfogva a „legfontosabb események” tartalma annál izgalmasabb, minél több ember szűrésén megy át, ezért a barátok számát egy ideig érdemes növelni.
28
A változó a három érték összesítésével jött létre: „nyitott”, aki mindhármat nyitva hagyja, „félig-meddig nyitott”, aki egy vagy két kérdésben nyitott, és „zárt” az, aki mindhárom csatornát lezárja az idegenek elött.
29
Sajnos felvételünknek voltak bizonyos korlátai, hiszen maga az adatfelvétel egy szakdolgozathoz készült, így nem tudtunk annyi adatot, páldául annyi változót felvenni, amennyire – most utólag – kíváncsiak lennénk.
30
Talán azért sem, mert az igazán adatérzékeny hackerek között jóval több férfi, mint nő található, nézzük csak meg egy hacker-találkozó közönségét!
31
Meg kell jegyeznünk, hogy az alábbi ábra adatai összességében nem mutatnak szignifikáns eltérést, vagyis az elemzett hatást okozhatja a véletlen is. Amiért mégis beszélünk róla, az az egyes cellákban látható adjusztált reziduális érték magas volta az első két kategóriában. Ez azt mutatja, hogy ha a kereszttábla egészében nem is mutat szignfikáns összefüggést, néhány cellában vannak értékelhető eltérések az átlagostól.
32
Az elemzés során két adatbázist használunk: az egyik, amely a személyeket tartalmazza, 599 esetből áll. A másik adatbázisban egyesítettük az összes felvételi kérelmet (egy személyre több accounttal is rájelentkeztünk), ez az adatbázis összesen 1740 esetet tartalmaz, azaz egy accounttal átlagosan három személyre jelentkeztünk rá.
33
Ezt az avatart Gayer Zoltán hozta létre még 2010 közepén, így neki már eleve voltak barátai, vagyis nem nulláról indult. Itt jegyezzük meg, hogy az avatarokra adatvédelmi okokból csak a rájuk jellemző tuljadonságot is megjelenítő névvel hivatkozunk.
34
Az ismerkedési szakaszban üzenetre sohasem reagáltunk semmit. Sokan voltak olyanok, akik annak ellenére elfogadtak egy-egy személyt, hogy ráírtak egy üzenetet, megkérdezvén, honnan ismerik egymást, s akkor is elfogadták végül ismerősnek, ha nem reagáltunk – talán, nehogy megsértődjön az „avatar”.
35
Közös barát a felkérések 27 százalékában jelent meg, ez a tény nagymértékben függött a mintavételi módszerünktől.
36
Az alkalmazst bárki kipróbálhatja, írja csak be a Facebook keresőjébe: social graph, utána engedje az alkalmazást, hogy leszívja, majd elemezze adatait.
37
Tulajdonképpen mókás dolog megfigyelni, melyik kapcsolatunk tűnik sűrűbbnek, melyek rendeződnek egy körbe.
38
Az illető beleegyezése, ugyanis social graph-ot csak saját accountunkra tudunk készíteni, legalábbis ezzel az applikációval. Azt hiszem, ha megnézzük a három típusú ábrát, igen érdekes, természeti vagy biológiai analógiákat tudunk levonni, de efféle spekulációkba itt nem fognánk bele.
Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink