Felhívás A Médiakutató c. folyóirat publikációs versenyt hirdet. Színvonalas tanulmányokat várunk elsősorban az új média, migráció, médiajog témáiban. Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft.

A 40000 és 20000 karakteres írásokat az címre várjuk, a honlapunkon megadott formátum figyelembevételével.

A beérkezett írásokat double-blind peer review (kétszeresen anonim lektorálás) módszerrel értékelik a szerkesztőség tagjai, illetve felkért bírálók.

A pályázatok beküldésének határideje: 2017. szeptember 30.

A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy megfelelő pályamunkák hiányában az eredményhirdetéstől eltekintsen, vagy kevesebb nyertest hirdessen.

Médiakutató 2012 nyár

Közszolgálat

Gálik Mihály:

A közmédia (PSM) határai, formái jelentősége



Az előadás a közszolgálati műsorszolgáltatás intézményétől a közszolgálati média kialakulásáig vezető utat foglalja össze röviden. Ugyan magyar szerzőket, példákat is idéz, de nem a magyar közmédia állapotáról szól, hanem a nemzetközi kutatási eredmények és a kialakult legjobb gyakorlatok (best practices) alapján próbál következtetésekre jutni. Nyilvánvalónak látszik, hogy egyrészt a közszolgálati média vagy közmédia ma már messze több, mint a közszolgálati rádiózás és televíziózás, másrészt pedig a közmédia szerepét nem veheti át a közösségi média. Ugyanakkor a közmédia jövője a legszorosabb kapcsolatban van a közösségi médiával, a civilekkel való szervezett együttműködéssel, amely talán a közjót szolgáló fennmaradásának záloga.

Szükség van rá, vagy nincs?!

A közszolgálati műsorszolgáltatás közjószág akár a szó mikroökonómiai értelmében is, ez a fősodra a fogalommal kapcsolatos felfogásoknak, s ezt gondolom magam is. A közjószág-értelmezés – belső lényegéből fakadóan – magában foglalja az állami szerepvállalást a médiaszíntéren, így az állam szerepét a közszolgálati szektor/média létrehozásában és fenntartásában, függetlenül annak konkrét formájától.

Azokkal is egyetértek, akik szerint a közszolgálati szektor működését nem alapozhatjuk sem az évről-évre megállapított állami juttatásokra, sem a reklámbevételekre. A közpénzekből – végső soron az adóbevételekből – történő finanszírozást hosszú távra érvényes, a mindenkori kormányzati és párterőviszonyoktól a lehető legnagyobb mértékben független módon kell megoldani, s a szektor működésének irányításában és felügyeletében a „köz” megfelelő reprezentációja a követendő alapelv.

Természetesen az előbbi normatív követelmények átültetése a működési gyakorlatba soha nem múló viták tárgya, de azért nem árt felidézni egy-két elemet ezekből a vitákból. A „köz” reprezentációját illetően időtállónak érzem a magyar Alkotmánybíróság éppen húsz évvel ezelőtt megfogalmazott álláspontját, miszerint:

„...a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló sajátos képviselettől idegen az, hogy kizárólag vagy meghatározóan a társadalom politikai képviselete jelenjen meg benne. Pártok konszenzusa, még kevésbé parlamenti pártok konszenzusa, nem alkalmas arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a véleményszabadság teljességére. Ellenkezőleg: az államtól való szabadság azt kívánja meg, hogy se a parlament, se a kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes szervezetben meghatározó befolyáshoz; ahogy politikai pártok, azonos feladatra vagy ugyanazon érdek képviseletére létrejött csoportok befolyása sem lehet meghatározó” (AB 37/1992 (VI. 10.) határozat).

Talán érdemes e helyütt utalni rá, hogy a médiaelmélet fősodra szerint a közmédia piaci viszonyokból való kiemelése, vagy ahogy John Keane1 angol médiakutató 1991-ben megfogalmazta, „a média maximálisan lehetséges dekommodifikációja” az államtól és a piactól való függetlenség előfeltétele. Az, hogy miként lehet ezt a követelményt a gyakorlatba átültetni, szintén fogas kérdés.

Az intézményi szerkezet és a működés nyitottsága

Mivel az az egységesnek, homogénnek tekintett társadalom, amelyet a közszolgálati rádió és televízió anno szolgálni kívánt, eltűnt, s helyébe a mikrotársadalmak egymás mellett élő és egymásba fonódó sokasága lépett, egy monopol közintézmény ezt a társadalmat a legjobb szándéka mellett sem tudja hatékonyan szolgálni. Ez sem új gondolat, hisz éppen fél évszázada, 1962-ben Raymond Williams2 brit (velszi) kultúrakutató lényegében már megfogalmazta, hogy a közszolgálat eszméjét le kell választani a közmonopólium eszméjéről.

Azt, hogy a funkcionálisan működő közszolgálati szektor és az intézményi monopólium majdhogynem egymást kizáró fogalmak, magam is hangsúlyoztam egy, a közszolgálatiságról tartott szakmai konferencián 1994 végén, amelyen Krokovay Zsolt3 egyenesen azt fogalmazta meg, hogy a rádiós és a televíziós ágazatban sajátos közszolgálati szerződés legyen valamennyi működési engedély alapja, amely engedély megszabja, hogy a működés időtartama alatt milyen kötelezettségeket kell a pályázónak teljesítenie.

Egy évtizeddel később, 2005-ben György Péter4 azt javasolta, hogy a közszolgálati Magyar Rádió kössön szövetséget a megerősítendő közösségi rádiókkal, kihasználva, hogy – idézve szavait – „[a] közösségi rádiózás a posztmodern társadalom egyik legfontosabb kulturálisidentitás-teremtő intézménye (lehet), s ennyiben evidens társa az MR-nek.”

Érdekes módon az európaitól teljesen eltérő szerkezetben működő, alulról felfelé építkező, az európai országokhoz képest a nagyközönség lényegesen kisebb részét elérő amerikai közmédiában is a különböző közösségekkel való kapcsolatépítésben látják a „tartalombőség, figyelemszűkösség” viszonyai között adekvát működési módot. Igaz, az amerikai közmédia kialakulásában már a kezdetektől fogva döntő szerepe volt a fejlett és sokszínű civil társadalomnak, így ez a nyitás, amelyet Ellen P. Goodman5 proaktív médiapolitikának nevez, szinte magától értetődő. Hadd idézzek e helyütt néhány példát a nevezett amerikai médiakutató egy 2007-ben publikált tanulmányából:

A közmédia működési nyitottságának másik aspektusa az átláthatóság, amely magában foglalja a a nézők/hallgatók szakszerű tájékoztatását:

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink