Médiakutató 2012 ősz

Hatáskutatás

Vicsek LillaBauer Zsófia:

Biotechnológiai kockázatok és előnyök a médiában és a közönség körében: őssejtkutatás és őssejtkezelések



Az Egészségügyi Tudományos Tanács álláspontja szerint az orvostudományi kutatások között a legígéretesebbek közé tartoznak az őssejtkutatások. Magyarországon is folynak kutatások az őssejtek lehetséges orvosi felhasználásairól, illetve egyes betegségeknél terápiás eszközként is alkalmazzák e technológiát. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, miként jelennek meg a sajtószövegekben az őssejtkutatásokkal és -terápiás alkalmazásukkal kapcsolatos előnyök és kockázatok/hátrányok, illetve miként értelmezik az előnyöket és a hátrányokat a közönség tagjai. Vizsgáltuk azt is, hogyan támaszkodnak a laikusok erőforrásként diskurzusaik során a médiatartalmakra. A kutatás során öt napilap tartalomelemzését és hét fókuszcsoportos beszélgetés elemzését végeztük el. A csoportokban elhangzó vélemények sok tekintetben tükrözték a médiumokban megjelenő domináns beállítást (gyógyítás = legfőbb előny, a terápia magas ára = legfőbb hátrány). Bár egyes résztvevők különböző analógiákat alkalmazva megfogalmaztak olyan lehetséges jövőbeni kockázatokat is, amelyek hiányoztak a média üzeneteiből, az is megfigyelhető volt, hogy sok szempont, amely hiányzott a médiából, a laikusok diskurzusaiból is kimaradt. Eredményeink tehát arra is rámutatnak, hogy a hírközlésben jelenlévő hiányok tükröződhetnek a közönség tagjainak diskurzusaiban.1

1. Bevezetés

Számos társadalomtudományi elemzés hívta fel a figyelmet arra, hogy fontos tanulmányozni a természettudomány, a technológiai innovációk és a társadalom közötti viszonyokat, annak érdekében, hogy mélyebben megértsük, miként hatnak egymásra ezek a területek (Hornig Priest, 2010). Egyre több kutatás foglalkozik világszerte a természettudományok társadalomtudományi dimenzióival. A nyugat-európai országokhoz és az Egyesült Államokhoz képest ugyanakkor Magyarországon a természettudományok társadalomtudományi szempontú vizsgálata alig van jelen (Inzelt, 2010).

A külföldi vizsgálódások egyik ága egy olyan orvostudományi irányhoz kapcsolódik, amelynek területén számos fontos felfedezés történt az utóbbi évtizedekben: ez az őssejtkutatás. Külföldi médiaelemzések azt mutatták, hogy bizonyos időszakokban több országban is magas volt azon médiamegjelenések száma, amelyek az embrionális őssejteket alkalmazó kutatásokkal foglalkoztak (például az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Brazíliában, Dél-Koreában és Németországban). Az elemzések azt találták, hogy a vizsgált országokban a médiában ellentmondásos kép rajzolódott ki az őssejtkutatásról: a negatív tényezők is szignifikánsan jelen voltak a tájékoztatásban. Ugyanakkor több kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy – bár jelen voltak a negatívumok – többnyire a pozitívumok voltak a hangsúlyosabbak a vizsgált időszakokban (Jurberg et al., 2009; Kitzinger & Williams, 2005; Kruvand & Hwang, 2007; Nisbet, Brossard & Kroepsch, 2003; Priest, 2006; Reis, 2008). Ezek az eredmények összhangban vannak azokkal a feltételezésekkel, amelyek szerint a biotechnológia orvosi alkalmazásait gyakran pozitívabban mutatják be a médiában, mint a mezőgazdaságban történő hasznosításukat (Bauer, 2005).

A magyarországi helyzet számos tekintetben különbözik azon országokétól, amelyekre a korábbi vizsgálatok koncentráltak az őssejtkutatások társadalmi dimenziói kapcsán. Míg számos országban – például az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Németországban, Brazíliában, Hollandiában és Olaszországban (Gaskell et al., 2006; Gottweis, 2002; Jensen, 2010; Kirejczyk, 2008; Reis, 2008) – számottevő társadalmi vitára került sor az embriókból nyert őssejteket használó kutatások etikai vonatkozásairól, addig Magyarországon az általunk vizsgált időszakban (2006 májusa és 2008 októbere között) és azt megelőzően sem folyt jelentős nyilvános vita. Ennek megfelelően az embrióhasználat körüli morális/etikai dilemmák szinte alig jelentek meg a médiában. A vizsgált időszakban nem zajlott aktív kampány hazánkban az őssejtkutatás mellett vagy ellen (elemzésünk időszakába nem esik bele a 2009-es őssejtbotrány2 – az ahhoz kapcsolódó médiaképet egy későbbi írásunkban tervezzük tárgyalni).

Az elemzett időszakban a legmagasabb olvasottságot jegyző öt napilapnál nem ezek a vitatott kérdések álltak a középpontban az őssejtek kapcsán. Ahogy e tanulmány egyik szerzője a cikkadatbázist elemezve egy korábbi tanulmány során megállapította, a cikkek többsége két kategóriába volt sorolható: a cikkek témája vagy az őssejtkutatásban történt tudományos előrelépés volt, vagy betegek személyes küzdelmét mutatta be; az utóbbiak arról adtak hírt, miként gyűjtöttek a betegek számára pénzt ahhoz, hogy külföldre mehessenek, és ott megkaphassák a szükségesnek vélt kezelést (Vicsek & Gergely, 2011).

Magyarországon több intézményben is végeznek őssejtekkel kutatásokat. A vizsgálatokat elsősorban felnőtt (vagyis nem embriókból nyert) őssejteken3 végzik; embrionális őssejtkutatás kizárólag külföldről importált őssejtvonalakon végezhető, hiszen a szabályozás tiltja az embrionális őssejtvonalak hazai létrehozását, ami a jelenleg elterjedt módszerek esetében az embrió feláldozásával jár. Terápiás célra csak felnőtt őssejteket használnak Magyarországon. Elsősorban csontvelő-átültetéseknél alkalmazzák az eljárást, valamint – a vérképzés elősegítése érdekében – egyes autoimmun betegségeknél.

Jelenlegi, feltáró kutatásunk célja, hogy Magyarországon a következő kérdéseket vizsgáljuk:

Miként jelennek meg a médiatartalmakban az őssejtkutatáshoz, valamint terápiához kapcsolható előnyök, valamint potenciális hátrányok?

Hogyan értelmezik a közönség tagjai az előnyöket és hátrányokat csoportos beszélgetések során?

Hogyan használják a médiatartalmakat erőforrásként a beszélgetések során?

Mind a médiaelemzés, mind a fókuszcsoportos beszélgetés elemzése során egyrészt arra kerestünk választ, hogy mi jelent meg egyértelmű hátrányként (negatív aspektusként), és mi előnyként. Másrészt azt vizsgáltuk, mi szerepelt jövőbeni potenciális előnyként és kockázatként. Fontos a jövőbeni kilátásokat is bevonni az elemzésbe, mivel a biotechnológiákat övező viták gyakran nem a jelen tudományos tényeire koncentrálnak, hanem inkább a jövőbeni kockázatokkal és előnyökkel kapcsolatos elképzelésekhez kapcsolódnak (Kitzinger & Williams, 2005).

A kitűzött kutatási céljaink elérése érdekében két empirikus vizsgálatot végeztünk. Az első a magyar médiumok kijelölt részét vizsgáló tartalomelemzés, a második fókuszcsoportos vizsgálat volt.

A kockázatok (és az előnyök) témakörét szubjektivista, szociológiai-antropológiai nézőpontból közelítjük meg, amely – a formális-normatív paradigmával szemben – nem technikai folyamatként írja le a kockázatok elemzését, hanem előtérbe helyezi azokat a társadalmi, politikai és kulturális folyamatokat, amelyek alakítják ezeket (Hornig, 1993).

2. Elméleti háttér

Munkánk során Gamson (1992) elképzelésére támaszkodunk; eszerint a médiatartalmat erőforrásként érdemes értelmezni. Felfogásában a médiahatás túlmutat az olyan, egyszerű inger–válasz-modelleken, mint amilyen a lövedékelmélet volt. Gamson effects-in-use perspektívájában azt tekintette a médiahatás megnyilvánulásának, amikor az emberek beszélgetéseik során a médiából szerzett információkra támaszkodnak; azért, hogy állításaikat alátámasszák, különböző médiatartalmakra hivatkoznak. Az eszköz/erőforrás-metafora lehetővé teszi számunkra, hogy szem előtt tartsuk a médiahatás komplexitását, mindeközben figyelembe véve azt is, hogy az eszközök használatát befolyásoló egyik tényező az elérhetőségük. Ez a perspektíva sem azt nem feltételezi, hogy a hatás egyirányú, sem azt, hogy a média determinálná a befogadó gondolkodását. Sőt Gamson hangsúlyozza, hogy amikor az effects-in-use perspektívából tanulmányozzuk a beszélgetéseket, azt nem tudhatjuk biztosan, hogy belül „valójában” mit gondolnak a beszélgetés résztvevői; csak azt figyelhetjük meg, milyen érveket használnak fel egy konkrét helyzetben mások előtt. Gamson a médiatartalom mellett más beszélgetési erőforrásokat is meghatározott, például a személyes tapasztalatot.

A cikkben építünk a framing-kutatások elgondolásaira is: számos framing-kutató hangsúlyozza, hogy a média a napirendkijelölő funkción túl is befolyásolhatja a közönség tagjainak diskurzusait (Schuck & de Vreese, 2006). Írásunkban a társadalmi konstruktivista szemléletre építünk, miszerint az értelmezési „keretek” (frames) „ahhoz szükségesek, hogy lényegtelen és felismerhetetlen történések észrevehető eseményekké váljanak” (Scheufele, 1999: 106). Jelenlegi kutatásunk az értékelő keretekkel foglalkozik. Az értékelő keretek a különböző kérdéseket „negatív vagy pozitív fogalmakként” értékelik (Schuck & de Vreese, 2006: 6). Kutatásunk során a negatív aspektusokat állítjuk szembe az előnyökkel.

Természetesen a framinghatások nem mindenhatóak. Több olyan tényező is van, amely mérsékelheti a médiahatást. Az, hogy milyen mértékben támaszkodnak a közönség tagjai a médiára mint erőforrásra, témánként és fogyasztónként is eltérhet (Gamson, 1992). Gamson szerint a framingvizsgálatok során figyelembe kell venni, „hogy a szövegek és az aktív közönség között összetett interakció van a jelentésalkotás során” (Gamson, 2001: X). Más szerzők is arra hívják fel a figyelmünket, hogy a médiából származó információ nem légüres térbe érkezik, hanem „találkozik” a befogadók előzetes meggyőződéseivel, a közönség pedig aktívan értelmezi a médiatartalmat, és akár a preferált olvasattal ellentétes módon is „dekódolhatja” a médiaüzeneteket (Hall, 1980). Hornig Priest (1994) emellett azt is megállapította, hogy a közönség tagjai az olyan témák értelmezése során, amelyekről kevés tapasztalattal rendelkeznek – mint például egyes új technológiák –, támaszkodhatnak a más témák kapcsán előzetesen meglévő tudásukra is. Ez alapján az előzetes tudás alapján analógiás érvelés segítségével fogalmazhatnak meg állításokat az új technológiákra vonatkozóan. Véleménye szerint a közönség sémái a hírközlési keretekkel kölcsönhatásban befolyásolhatják azt, hogy az egyének miként értelmezik az új technológiákat.

3. Adatok és módszerek

3.1. Médiaelemzés

A médiaelemzés során a 2006. május 1-je és 2008. október 31-a közötti időszakban az öt legolvasottabb napilapot vizsgáltuk. Azokat a cikkek elemeztük, amelyekben az „őssejt” kifejezés valamely formája szerepelt. A cikkeket az Observer Budapest Médiafigyelő Kft. elektronikus adatbázisából szereztük. Az öt napilap között két bulvárlap, két politikai lap és egy sportlap szerepelt (az elemzésbe nem vontunk be a széles körben terjesztett ingyenes Metropolt). A bulvárlapok közül a Blikket és a Borsot (korábbi címe Színes Bulvár Lap volt) vizsgáltuk, míg a két politikai napilap a Népszabadság és a Magyar Nemzet volt. Emellett a Nemzeti Sport cikkeit is elemeztük, hiszen az adott időszakban egyike volt a legolvasottabb lapoknak, valamint több esetben is foglalkozott őssejtekkel.

Mintánkban 326 cikk szerepelt. Ezeket elsősorban kvantitatív tartalomelemzéssel dolgoztuk fel, elemzésünket kiegészítve egy-két kvalitatív elemmel. E tanulmány egyik szerzője (Vicsek Lilla) olyan kódutasításokat dolgozott ki, amelyeket két kódolóval együtt végzett 30 cikkből álló próbakódolás után korrigált. Ezután a kvantitatív elemzéshez a cikkeket a két kódoló kódolta le. A kódolás megbízhatóságának vizsgálatához 326-ból 50 cikket véletlenszerűen választottunk ki. A megbízhatósági teszt során a konzervatív Cohen kappa érték elfogadható eredményeket mutatott, a tartalomelemzésbe bevont összes változó elérte vagy meghaladta a 0,68-as értéket (Landis & Koch, 1977). A médiaképre vonatkozó kvalitatív megjegyzéseket az összes cikk alapos feldolgozása után írták a tanulmány szerzői.

Egyes külföldi kutatásokkal (például Reis, 2008) összhangban akkor kódoltunk valamit az „előny” kerethez, ha előnyökről történt említés a cikkben, akkor pedig a „kockázatok/hátrányok” kerethez, ha hátrányokról vagy kockázatokról történt említés az írásokban. A biztos és a feltételes, a jelenbeli és a jövőbeli pozitív és negatív aspektusokat is figyelembe vettük. Létrehoztunk kódkategóriákat egyebek között az előnyök és a negatív aspektusok különböző típusai számára is – minden típus előfordulását külön-külön vizsgáltuk az egyes cikkekben –, hiszen egy cikkben több előny/hátrány is előfordulhatott.

3.2. Fókuszcsoportos vizsgálat

A kutatás során 2008 októberében és novemberében hét fókuszcsoportos beszélgetést tartottunk. Négyet Budapesten, hármat pedig más városokban rendeztünk. A résztvevők eltérő társadalmi rétegeket képviseltek, különbségek voltak kor, iskolázottság, gazdasági státus, hivatás és munkaerőpiaci aktivitás (tanuló/dolgozó/nyugdíjas/munkanélküli) tekintetében. A csoportok egy részében a résztevők idegenek voltak, másokban ismerték egymást, valamint voltak vegyes csoportok is (azaz egyes személyek ismerősök voltak, míg mások nem). Az 1-es táblázat tartalmazza a csoportok részletes leírását.

1. táblázat: A fókuszcsoportok összetétele

Csoport száma Csoport Résztvevők száma (nő/férfi) Életkor Helyszín
1 Egyetemen BA-szinten szociológia szakos, társadalmi tanulmányok szakos hallgatók 8 (6/2) 20–31 Budapest
2 Nyugdíjasklub tagjai 9 (8/1) 58–80 Dunaújváros
3 Középiskolai tanulók (autószerelést, marketinget vagy vendéglátást tanultak) 8 (4/4) 16–19 Veszprém
4 Négy munkanélküli, aki szakmai oktatáson vett részt, valamint három alacsony státusú állással rendelkező személy 7 (4/3) 40–59 Debrecen
5 Különböző állásokkal rendelkező személyek 8 (4/4) 25–54 Budapest
6 Különböző állásokkal rendelkező személyek 8 (3/5) 29–54 Budapest
7 Hat különböző állással rendelkező személy, két munkanélküli 8 (3/5) 28–60 Budapest

Céljaink között szerepelt, hogy kapott eredményeinket összevessük egy korábbi nagy-britanniai kutatással, amelyet Kitzinger és munkatársai végeztek (Hughes et al., 2008; Kitzinger, 2008). Ennek érdekében a fókuszcsoportos vizsgálatnál mind a szervezés, mind az adatok elemzése során sok elemét felhasználtuk az ő módszereiknek. A vezérfonal fő része megegyezett a brit kutatás vezérfonalával.

A Nagy-Britanniában végzett fókuszcsoportos kutatás (összesen 20 beszélgetés) eredményei azt mutatták, hogy a csoportos beszélgetések központi témáját az embrió, valamint az embrionális őssejtkutatásokhoz kapcsolódó ellentmondó álláspontok, politikai viták jelentették. A résztvevők elsődleges információs forrása a média közvetítése volt (Hughes et al., 2008).

A fókuszcsoport moderátora (e tanulmány egyik szerzője, Vicsek Lilla) ugyanazt a stratégiát követte, mint a korábbi kutatás során Kitzinger és munkatársai: előbb hagyta, hogy a résztvevők beszéljenek részletesen a téma különböző aspektusairól – akár úgy is, hogy közben téves információkat hangoztattak. Ezután lépésenként információkat adott nekik, és megvizsgálta, hogyan beszélnek a témakörről azt követően. Ezzel a módszerrel ahelyett, hogy rögtön a résztvevők tudományos tényekre vonatkozó reakcióiról kaptunk volna információt, betekintést kaphattunk a már létező asszociációikba, ismereteikbe. Mivel a magyar csoportokban szinte egyáltalán nem került szóba az embriókon végzett őssejtkutatás (csak a felnőtt őssejtekről esett szó), ezt a témát a moderátor vetette fel, miután számos más kérdést már kimerítően tárgyaltak a résztvevők. A moderátor az embriók megemlítése előtt és után is megkérte a résztvevőket, hogy fejtsék ki véleményüket a lehetséges előnyökről, valamint a hátrányokról/kockázatokról.

A fókuszcsoportok módszere, amely egyre inkább elfogadott a társadalomtudományban, számos olyan aspektust tesz a kutató által megfigyelhetővé a médiahatás témakörében is, amelyet más módszerek nem (Vicsek, 2006). A fókuszcsoportos módszer lehetőséget nyújtott arra, hogy támogató vagy ellenző álláspontok statikus vizsgálata helyett azt is vizsgáljuk, miként értelmezik a témát a résztvevők egy beszélgetés során, és miként építik fel az őssejtekről szóló érvelésüket (Kotchetkova et al., 2008). Számos kutatás során végeztek már korábban hazánkban is befogadás-vizsgálatokat fókuszcsoportokkal a kutatásunktól eltérő témakörökben (például Császi, 2005; Monori-Kozma, 2010).

A fókuszcsoportos beszélgetésekről videofelvétel, majd a beszélgetés alapján átirat készült, végül az NVivo kvalitatív elemző szoftver használatával elemeztük az adatokat. Az anonimitás biztosítása érdekében az idézetekben a fókuszcsoport résztvevőinek nem a valódi keresztneveit közöljük.

4. Eredmények

4.1. Médiamegjelenés

Az őssejtkutatásról, valamint terápiás alkalmazásukról szóló cikkeknél az „előny” keret előtérbe került a „hátrány/kockázat” kerethez képest. Az előnyöket a cikkek 80 százaléka említette, míg a hátrányok és kockázatok csupán az elemzett írások 50 százalékában voltak jelen. Nemcsak, hogy több cikk foglalkozott az előnyökkel, mint a hátrányokkal; a szövegek alapos olvasása arra is rávilágított, hogy az előnyöket jobban hangsúlyozták. Ezt illusztrálja, hogy az előnyök gyakrabban jelentek meg az egyes cikkek címében, mint a hátrányok.

Példák előnyökre utaló újságcikk címekre

„Krisztián legyőzte a leukémiát” (Bors, 2008. augusztus 22.)

„Patkányok szívét gyógyítja az őssejt” (Blikk, 2007. augusztus 28.)

„Új fejezet jöhet a gyógyításban” (Népszabadság, 2007.október 9.)

Példák negatív aspektusokra utaló újságcikk címekre

„Sok a sarlatán az őssejtkezelésben” (Bors, 2008. június 6.)

„Adósságba verik magukat a családok az őssejtbeültetésért” (Bors, 2007. november 6.)

1. ábra: Az őssejtkutatás/terápia előnyei a cikkekben (az ábra azokat az előnyöket jeleníti meg, amelyek legalább a cikkek 2,5 százalékában megjelentek).

Az őssejtekkel kapcsolatban említett előnyök szinte mind a gyógyításhoz kapcsolódtak (lásd az 1. ábrát). Az ilyen típusú előnyök a cikkek mintegy 75 százalékában jelentek meg. Az írások valamivel kevesebb, mint három százaléka foglalkozott a szépséggel kapcsolatos előnyökkel (mint például a nagyobb mellek). Más gyakorlati előnyt (a gazdasági előnyöket; azt, hogy homoszexuálisok is lehetnek genetikai értelemben szülők) mindössze néhány esetben említették.

Az őssejtkutatás, illetve -terápia gyakran úgy jelent meg a magyar médiában, mint a súlyos betegségekre vagy egészségkárosodásra jó gyógyír, megoldás. Bizakodó álláspont jelent meg az őssejtkutatás kapcsán: a jövőbeni lehetséges előnyöket úgy mutatták be, mint amelyek bekövetkezése biztos, vagy legalábbis nagyon valószínű.

A hátrányok és a kockázatok nemcsak, hogy a cikkek kisebb százalékában jelentek meg, de míg az előnyök mind egy témakörhöz (a gyógyításhoz) kapcsolódtak, addig a lehetséges hátrányok bemutatása sokkal töredezettebb volt (lásd a 2. ábrát). A legtöbbször említett hátrány (az őssejtterápia magas költsége) mindössze a cikkek 24 százalékában jelent meg. Bár további kockázat említése sokkal ritkábban fordult elő, ezek közül számos hátrány több, mint a cikkek három százalékában jelent meg. Ilyenek voltak az etikai kifogások, az egészségügyi/biológiai kockázatok, visszaélések, az embrió használatának ellentmondásossága, valamint a bizonytalan fejlemények.

2. ábra: Az őssejtkutatás/terápia negatív aspektusai (hátrányai, kockázatai) a cikkekben (az ábra azokat a hátrányokat jeleníti meg, amelyek legalább a cikkek 2,5 százalékában megjelentek).

Azok a cikkek, amelyekben megjelent a legfőbb hátrány – a kezelés magas költsége –, számos esetben egy-egy olyan magyar beteg kálváriájáról szóltak, aki külföldre akart menni őssejtkezelésre. A szükséges források megszerzése hangsúlyos témája volt ezeknek az írásoknak.

A magyar médiában a második leggyakrabban megjelenő negatív aspektus az etikai problémákhoz kapcsolódott, de még ez a kérdéskör is viszonylag mellőzött volt. Mindössze a cikkek 11 százalékában foglalkoztak vele. A legtöbb esetben csak érintőlegesen került szóba, gyakran csak egy mondat foglalkozott a kérdéssel, és legtöbbször a cikk nem is közölt háttérinformációt a morális kérdésekről. Az a tény, hogy az embriókból nyert őssejtek egyesekben etikai kérdéseket vetnek fel, mindössze az elemzett cikkek öt százalékában jelentkezett (a cikkeknél lekódoltuk, hogy egyáltalán utaltak-e bármilyen etikai problémára, és külön lekódoltuk azt is, hogy utaltak-e ennek az egyik alesetére: az embriók felhasználásához kapcsolódó problémákra). Azokban az esetekben, amikor az erkölcsi vita megjelent az írásokban, elsősorban a Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban zajló vitákra utaltak, Magyarország kapcsán ezek a kérdések nem merültek fel.

Amikor az előnyök és hátrányok médiamegjelenését hírformátum és megjelenési médium tekintetében elosztva vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy mind a puha, mind a kemény híreknél, valamint mind a politikai, mind a bulvárlapokban megjelent az előnyök, hátrányok témaköre (kutatásunk során a tudományos és a politikai témákat tekintettük kemény híreknek; míg az egy-egy ember drámája köré szerveződő human interest történeteket, illetve a nem politikai témájú, hírességekkel foglalkozókat puha híreknek). Azoknak a híreknek a 75 százaléka, amelyek a terápia magas költségével foglalkoznak, a puha hírek kategóriába sorolhatóak (lásd a 3. ábrát). Azon cikkek közül, amelyek az őssejtkutatás etikai vetületét hangsúlyozták, vagy megemlítették az embrióhasználat körüli vitákat, illetve ennek problematikus voltát, egyik sem (!) tartozott a puha hírek közé. A kezelés magas költsége elsősorban a bulvármédiumok témája volt (a kérdést taglaló cikkek 65 százaléka a bulvársajtóban jelent meg), míg az embrióhasználat erkölcsi vetületei elsősorban a politikai napilapokban voltak jelen (azon írások 86 százaléka, amelyek az erkölcsi vonulattal foglalkoztak, a politikai napilapokban jelent meg, az embrióhasználat kérdésességének felvetését tartalmazó cikkeknek pedig a 73 százaléka).

3. ábra: Veszélyek és hírtípusok

4.2. Fókuszcsoportos eredmények

4.2.1. Előnyök és kockázatok

Az előnyök nagy hangsúllyal jelentek meg a fókuszcsoportos beszélgetésekben. Minden csoportra jellemző volt, hogy az őssejtkutatásokat és terápiás alkalmazásukat a gyógyítással kapcsolták össze. A gyógyítás már a témához kapcsolódó első asszociációk során is felmerült, majd később akkor is, amikor a moderátor külön rákérdezett az előnyökre és a hátrányokra. Az őssejtkutatáshoz fűződő nagy reményeket mutatja, hogy sokszor úgy érveltek a résztvevők, hogy az őssejtkutatás segítségével lehetséges lesz majd súlyos és jelenleg gyógyíthatatlan betegségek meggyógyítása, illetve segíthet súlyos egészségi állapotok és fogyatékosságok esetében.

Egyes csoportokban azt is állították, hogy ezekre az állapotokra, betegségekre az őssejtkezelés lehet az egyetlen hatásos gyógymód. A résztvevők meglátásai szerint ezek gyógyulások a jövőben nagy valószínűsséggel/biztosan bekövetkeznek:

Tamás (5. csoport): Hát szerintem az előnye az [...] én úgy hallottam, hogy vége most már lassan a gyógyíthatatlan betegségnek, ilyen és ilyen stádiumban van már ez a kutatás, és hamarosan gyógyítható lesz mindenféle betegség.

Azonban az őssejtek gyógyulással kapcsolatos pozitív képét gyakran elhomályosította az a nézet, miszerint a kezeléshez nem mindenki juthat hozzá. Számos résztvevő említette, hogy olyan szegény országok számára, mint amilyen Magyarország, csak hosszú idő múlva lesz elérhető a terápia. Sokan adtak hangot azon véleményüknek, hogy nagyon sokáig még csak a gazdag országokban és a nagyon gazdag embereknek lesz lehetőségük a gyógymód lehetőségével élni:

Anna (4. csoport): Végül is támogatnám, de szerintem az egyszerű embernek megfizethetetlen lesz, úgyhogy engem nem is nagyon fog érdekelni. Nem a mi világunknak lesz segítség ez se.

Mielőtt a moderátor felvetette az embrionális őssejtkutatás kérdéskörét, a résztvevők gyakran nem tudtak reagálni a hátrányokról és a kockázatokról feltett kérdésekre. A résztvevők általában vagy csak egy negatív tényezőt említettek, vagy akár egyet sem. Egyesek kimondottan azt állították, az őssejtkutatásnak és a terápiának nincsenek hátrányai, vagy ezekről a kockázatokról nem tudnak és nem is hallottak. (Ezzel szemben egyetlen részvevő sem nyilatkozta egyértelműen azt, hogy ne lennének előnyei az őssejtkutatásoknak.) Mindössze néhányan voltak olyanok, akik az őssejteknek több lehetséges negatív következményt tulajdonítottak:

Júlia (6. csoport): Hát hátrányát nem érzem, mert erről szól a világ, hogy ettől megyünk előre, hogy fejlődünk.

A leghangsúlyosabb felmerülő negatív aspektus az őssejtterápia magas költsége volt:

Kati (7. csoport): Nem az a probléma, hanem hogy olyan drága, hogy megint egészséget a gazdagoknak [a.m. csak a gazdagok részesednek belőle].

Több csoportban a következő kockázatok merültek fel: biológiai kockázatok; annak a veszélye, hogy esetleg katonai vagy üzleti érdekek miatt visszaélnek a technológiával:

János (5. csoport): Hát ahogy az első [...] az atombombát, (sem úgy) találták ki helyből, hogy atombomba legyen, csak az ember elég kreatív ahhoz, hogy valamit máshogy használjon, fegyverként vagy bármilyen másképpen használjon, mint ahogy akkor megalkották, így nem lehet tudni, hogy a genetikai játszadozással ezzel kombinálva mit fog majd eredményezni, mit hoz ki.

Egyes résztvevők számára ezek a lehetséges visszaélések nem voltak világosak. Mások azonban azt vetették fel, hogy a technológiát esetleg emberek klónozására is felhasználhatják (bár ezt nem tekintették valószínű következménynek). Néhány résztvevő pedig egyáltalán nem látott összefüggést a klónozás és az őssejtek között.

További kockázatokat is említettek (ez általában csak akkor történt így, amikor már hosszabb ideje beszélgettek az őssejtkutatásról), mint például: az idősek arányának növekedése a társadalomban, ami a résztvevők szerint a sikeres őssejtterápiák miatt következne be, ez az elöregedés pedig a jövőben költségeket jelenthetne a társadalom számára; a kezelés sikerességének aránya nem száz százalékos; a lehetséges negatív következményeket egyelőre még nem ismerjük; az ilyen gyógymódok nem természetesek, illetve ellentétesek a természetes kiválasztódás folyamatával. Negatívan tekintettek a lehetséges kozmetikai, komolytalan alkalmazásokra.

A beszélgetések során mindaddig, amíg a moderátor nem említette az embrionális őssejtkutatásokat, az embriókhoz kapcsolódó hátrányok/kockázatok egyáltalán nem merültek fel. Ez annak ellenére alakult így, hogy egyes részvevők később azt állították, hallottak már arról, hogy embriók is lehetnek az őssejtek forrásai – de a beszélgetések alkalmával erre egyáltalán nem utaltak. A résztvevők túlnyomó többsége azonban arról számolt be, hogy ez az információ számukra újdonság volt. Még azok is, akik korábban már hallottak róla, azt nyilatkozták, hogy ismeretük csekély, szinte csak a létezéséről tudnak.

Miután a moderátor elmondta, hogy embriókból is származhatnak az őssejtek, megkérte a csoportokat, hogy értékeljék újra az előnyöket és a hátrányokat. Egyesek azt mondták, hogy a kutatásokat nem tudják megítélni, ugyanis nem rendelkeznek háttértudással. Néhányan megállapították, hogy az embrionális őssejtkutatás meglehetősen komplex kérdés, amelynek számos aspektusa van, és sok kérdést vet fel. A csoportok többségében a hátrányokról és a kockázatokról szóló beszélgetés gördülékenyebben folytatódott, miután a moderátor megemlítette az embriókból származó őssejtek témáját. Több csoportban is felmerültek olyan hátrányok, amelyekről korábban nem beszéltek. Emellett sokkal élénkebb vita zajlott a korábban már említett negatív következményekről.

Találkoztunk olyan esetekkel is, ahol azonnal összekapcsolták az embriókon végzett kutatásokat etikai/jogi/vallási problémákkal. Egyes résztvevők úgy emlékeztek, hogy a médiából értesültek az erkölcsi problémákról/vitáról, de a kérdés részleteiről nem hallottak. Csak azt állapították meg, hogy hallottak a „morális vitáról” vagy „morális problémákról”, de magukat az ügyeket nem tudták felidézni. Mások arra sem emlékeztek, hogy hallottak volna az őssejtekkel kapcsolatos erkölcsi kérdésekről; ők maguk következtettek arra, hogy amennyiben a kutatások során embriókat használnak, az felvet morális kérdéseket.

A résztvevők nem említették, hogy hallottak volna arról, mi történik az embrióval, miután őssejtjeit kivonták (mindössze egy résztvevő jegyezte meg, hogy látott már információt ezzel kapcsolatban). Több csoportban is azt hitték, az embrionális őssejteket az anyaméhből veszik, és az embrió életben marad a sejtek levétele után is. Még ebben az esetben is, amikor úgy vélték, az embrió életben marad a beavatkozás után, a beszélgetés során számos kockázatot és hátrányt említettek. Ez amiatt lényeges megállapítás, mert vannak az őssejtkutatásokon belül olyan kísérleti stádiumban lévő innovációk, amelyek lehetővé tennék az őssejtek levételét úgy, hogy az embrió életben maradna. Ebben az esetben is felmerültek hátrányok és kockázatok: veszélyes/természetellenes az embrió fejlődésébe beleavatkozni; esetleg baja lehet az embriónak (de nem hal meg):

Eszter (5. csoport): Én nőként biztos, hogy nem engednék, hogy a hasamban lévő növekvő gyermekemhez hozzányúljanak, összetörném biztos mindenkinek a kezét, mert kockáztatnám azt, hogy egészséges gyereket szülök.

Miután a moderátor közölte a csoportokkal, hogy a jelenleg leggyakrabban alkalmazott eljárás során az őssejt levétele közben az embrió meghal, a jelenséget problematikusnak értékelték:

István (3. csoport): Hát hogyha nem lesz baja mondjuk az embriónak, akkor jó dolog. Csak hogyha mondjuk ezáltal megölik, akkor az már nem biztos, hogy jó.

Voltak azonban olyan résztvevők is, akiket egyáltalán nem zavart az embrió halála (főleg a „feleslegesnek” ítélt embriók esetében, amelyek például lombikprogramokból maradnak meg).

Miután az embrió témája felmerült, számos csoportban további veszélyeket is megemlítettek, így egyebek között azt, hogy a fejlemények mutációkhoz vagy esetlegesen szörnyek/hibridek teremtéséhez vezethetnek, a szegények talán arra kényszerülnek majd, hogy eladják embrióikat. Felmerült az is, hogy az anya beleegyezése nélkül használhatják az őssejteket, illetve, hogy veszélyes, amikor „az ember Istent játszik”:

Zsolt (6. csoport): Egyszer ugye hibrid emberkéket vagy ilyen virtuális hibrid embereket állítanánk elő és … gyakorlatilag egy állattenyésztés felé elkezdenénk menni.

Melinda (1. csoport): Ez szerintem azért necces, mert akinek az a petesejtje volt vagy akármi, az most tud róla? Tehát hogy ez történik vele, vagy nem tud róla?

Egy-két csoportban másfajta kockázatok is felmerültek, mint például az őssejtek nem megfelelő kezelése, vagy hogy alkalmazhatják az őssejteket a születendő gyerekek tulajdonságainak manipulálására, illetve az embrió betegségei átkerülhetnek a kezelésen áteső személybe.

Egyfajta elfogadási hierarchia volt megfigyelhető a csoportokon, amelyben az embrionális őssejtkutatás különböző forgatókönyveit eltérően értékelték. Problematikusabbnak ítélték meg a helyzetet, ha az embrió már idősebb volt az őssejtek „learatásakor”; ha az embrió a folyamat során megsérült; ha a szülők beleegyezését nem kérték; ha az anyától pénzért vásárolták az embriót; illetve, ha a felhasznált embrió nem a feleslegesnek ítéltek közül származott stb.

Az érintettek még az embrionális őssejtkutatás esetében is úgy nyilatkoztak, hogy az előnyök meghaladják a hátrányokat. Fontos megemlíteni, hogy mind a résztvevők által elképzelt előnyöket, mind a hátrányokat befolyásolták az őssejtkutatással/kezeléssel és a terápiás klónozással kapcsolatos ismeretbeli hiányosságok.

4.2.2. A médiatartalom mint a diskurzus erőforrása

Mint ahogy a szakirodalom ismertetése során is utaltunk rá, Gamson (1992) érvelése alapján érdemes a médiatartalomra erőforrásként tekinteni. Ebből az aspektusból médiahatásként értelmezhető az, hogy a résztvevők ezen erőforrásokra támaszkodnak diskurzusaik során. Az őssejt témában a résztvevők számára a diskurzus során a legfőbb beszélgetési erőforrás a média volt: a fókuszcsoportok alatt a résztvevők számtalan alkalommal spontán módon utaltak a médiára; az összes résztvevő legfőbb információforrásként a médiát nevezte meg, többük számára a média volt állításuk szerint az egyetlen információforrás a témában. Néhány résztvevő a média mellett további forrásokat is megemlített. Ezek a másodlagos információforrások azonban a résztvevőket elsősorban az őssejtek tárolásáról és az őssejtkezelésekről tájékoztatták, nem pedig az őssejtkutatásokról. A fókuszcsoportok résztvevői beszámolóik alapján a hétköznapjaik során nem beszélgettek az őssejtekről, kivéve azokat a ritka eseteket, ha ők vagy beszélgetőpartnerük érintett a kérdésben (például szüksége volt betegség miatt őssejtkezelésre).

Bár a résztvevők számára a média volt az elsődleges információforrás, a tájékoztatásból szerzett információt gyakran csak homályosan, egyes ügyek és pontos részletek nélkül tudták felidézni. Inkább csak a hírekre jellemző tipikus elemeket említették.

Úgy tűnik, a magyar hírmédia sokkal inkább az előnyök, mint a hátrányok tekintetében szolgált erőforrásként a beszélgetések során. Az előnyök tárgyalása közben a résztvevők gyakran hivatkoztak a hírmédiában megjelent eseményekre, és sokkal könnyebben beszélgettek az előnyökről, mint a hátrányokról. A kockázatokról szóló diskurzus során sokkal kevesebbszer utaltak a hírmédiára, és magáról a kockázatok témaköréről is sokkal kevésbé tudtak a résztvevők nyilatkozni – különösen, mielőtt a moderátor felvetette az embrionális őssejtkutatás témáját.

Mivel a résztvevők kevés, a médiában megjelenő, lehetséges hátrányokra vonatkozó információra emlékeztek, a lehetséges kockázatokra maguknak kellett következtetniük. Így a hátrányokról szóló beszélgetések során egyes esetekben analógiákat alkalmaztak. Az őssejtkutatáson kívül más jelenségekre utaltak, ezek kockázataiból vontak le logikai következtetéseket az őssejtkutatáshoz kapcsolható lehetséges kockázatokra nézve. A kockázatokról szóló elmélkedés során történelmi analógiákra is támaszkodtak: utaltak a történelem során olyan esetekre, amelyekben a tudományos vívmányokat gonosz célokra használták fel, mint például az atombomba vagy a náci kísérletek. Az őssejtkutatásról gyakran a „technikai-tudományos” séma kereteiben gondolkodtak: technológiai és tudományos előrelépésként tekintettek rá, és érveltek amellett is, hogy egyes esetekben a „fejlődés érdekében vállalni kell a kockázatokat”. A média híradása volt az érvelések során használt, más témákból merített analógiák egyik forrása. Jól tükrözi ezt a jelenséget, hogy amikor a beszélgetés során a csoportokban felmerült annak a kockázata, hogy az őssejteket a jövőben esetleg nem rendeltetésszerűen alkalmazzák, akkor érveléseikben olyan korábban megtörtént esetekre utaltak, amelyeket részletesen tárgyalt a média (példa erre az a beszélgetések időpontja környékén kirobbant botrány, amelyben egy kórház bizonyos orvosai az egyébként ingyenes altatószerekért pénzt kértek volna betegeiktől).

A kockázatokat érintő beszélgetésrészekben páran utaltak sci-fi filmekre, de az e műfajra történő hivatkozás ritkábban fordult elő, mint a hírmédiára vagy a történelmi eseményekre való utalás. Sci-fi filmekre olyan esetekben utaltak, amikor arról esett szó, hogy a jövőben akár egész embereket is klónozhatnak. A sci-fi filmekben látottak a legtöbbjük számára nemcsak egy egyszerű indikátora volt annak, hogy a „való életben” mi történik a jövőben: sokszor nem kapcsoltak nagy valószínűséget az ilyen események bekövetkeztének. Azt állapítottuk meg, hogy még azok a résztvevők is, akik a kockázatok bemutatása során a sci-fi filmekre utaltak, végső soron pozitívan vélekedtek az őssejtkutatásról. Az is előfordult, hogy a csoportokban jelentkező egyes félelmeket esetenként épp azzal támadták meg, hogy a résztvevők úgy értékelték: az a kockázat túlzottan hasonlít valamelyik filmre, és így nem valószerű. A sci-fi filmek emellett felidéztek bizonyos pozitív asszociációkat is a tudományos és technológiai innovációkkal kapcsolatban.

4.3. A két módszerrel kapott eredmények összehasonlítása

Az őssejtkutatások és -kezelések előnyeiről és kockázatairól szóló fókuszcsoportok résztvevőinek beszélgetése során visszatükröződött a média domináns hírbeállítása (a framing). Mind a médiában, mind a spontán diskurzusok során a témát inkább a pozitív, mint a negatív oldaláról konstruálták meg. Előnyként szinte csak a gyógyítást említették, míg a konstruált fő negatív aspektus mindkét esetben a magas költség volt. Úgy találtuk, hogy mind a fókuszcsoportokban, mind a sajtóban a súlyos, máshogyan nem gyógyítható betegségekre való szükséges megoldásként tekintettek az őssejtekre, és ritkán merült csak fel annak lehetősége, hogy az őssejtkutatás ne lenne e tekintetben sikeres.

Az egyik lehetséges oka annak, hogy a résztvevők könnyedén beszéltek az előnyökről, míg esetenként a hátrányokról szóló diskurzus nehezebb volt számukra, az lehet, hogy nemcsak kevesebb cikk foglalkozott a hátrányokkal, mint az előnyökkel, hanem a hátrányok bemutatása is töredezettebb volt, illetve míg az előnyök minden médiatípusban és médiumban megjelentek, addig a különböző típusú hátrányok eltérő módon oszlottak meg a médiumok és médiatípusok között.

A csoportokban egyértelműen látszott, hogy a résztvevőket elsősorban azok a puha hírek fogták meg, amelyek központi témái beteg gyerekek voltak. A médiában megjelent hátrányok közül csak azok jelentkeztek a beszélgetések során, amelyek médiamegjelenéseinek legalább egy része a puha hírekben szerepelt. Annak a résztvevői nézetnek, miszerint az őssejtkezelés csak a gazdagok számára elérhető, részben ezek a híradások lehettek a forrásai, mert azokat a hatalmas nehézségeket tárgyalták, amelyeken a külföldi gyógykezelés árát összegyűjteni igyekvő családok keresztülmentek.

Eredményeink azt is mutatják, hogy bár a domináns hírközlési beállítás tükröződött a beszélgetések során, mellette a résztvevők részéről olyan aggodalmak is megjelentek, amelyek hiányoztak az elemzett hírmédiából. Példa erre az a vélemény, amely szerint az őssejtekkel foglalkozó kutatások emberek klónozásához vagy mutánsok és szörnyek teremtéséhez vezethetnek, vagy amely szerint a szegényebbek arra kényszerülhetnek, hogy árusítsák embrióikat.

5. Következtetések

Gamson (1992) kiemelte, hogy a média különböző témák esetében eltérő mértékben funkcionálhat a diskurzus erőforrásaként. A biotechnológia esetében a média szerepe kiemelten fontos lehet, hiszen elsőrendű információforrás lehet a laikus fogyasztók számára (Gaskell et al., 2001). A kutatási alanyaink körében a média domináns – esetenként az egyetlen – információforrás volt az őssejtek kapcsán.

Amennyiben összehasonlítjuk az általunk kapott eredményeket a korábban Kitzinger és munkatársai (Hughes et al., 2008; Kitzinger, 2008) által végzett kutatások következtetéseivel, azt találjuk, hogy a fókuszcsoportos beszélgetések esetében meglévő különbségek és hasonlóságok sok tekintetben azokat a különbségeket és hasonlóságokat tükrözik vissza, amelyek a két ország hírközlési kereteiben is tapasztalhatóak. Mindkét ország esetében a beszélgetésekben visszaköszönt az az erős médiaüzenet, amely szerint az őssejteket a gyógyulással azonosították, és hangsúlyozták, hogy az őssejtkutatás jelenti a követendő utat a súlyos betegségek gyógyításának irányába. Mást tekintettek azonban a magyar és a brit résztvevők a legfőbb negatív aspektusnak, és ez is összhangban volt a két ország eltérő médiaképével. Míg a magyar csoportokban az elsődleges kétely (az embrió témájának felvetése előtt) a terápia magas költsége volt, addig az ár viszonylag marginalizált kockázatként jelent meg a brit csoportok diskurzusaiban. Amíg a brit csoportokban a leghangsúlyosabb negatív tényező az embrió bántalmazása volt, és a résztvevők azonnal összekapcsolták az őssejtkutatást különböző erkölcsi kérdésekkel, a magyar csoportok esetében azt láthattuk, hogy az embrió nem volt témája a spontán diskurzusoknak. Eredményeink arra utalnak, hogy a média domináns beállítottsága az előnyök és a hátrányok kapcsán befolyásolhatta a két országban lefolytatott spontán diskurzust a kutatási alanyok körében.

Eredményeink ahhoz kapcsolódóan, hogy a sci-fi filmek hogyan jelentettek erőforrást a fókuszcsoportos beszélgetések során, konzisztensek a brit csoportok eredményeivel (Kitzinger, 2010). Azt találtuk, hogy a sci-fi filmek szerepe összetett kérdés, és leegyszerűsítő lenne csak úgy tekinteni rájuk, mint olyan erőforrásokra, amelyek csak a félelmeket és az őssejtkutatás és terápia iránti ellenérzéseket táplálnák.

Eredményeink és az elméleti háttér viszonyáról megállapíthatjuk, hogy a kapott eredmények egyfelől összhangban állnak azzal a tézissel, miszerint a hírközlési beállítás befolyásolja a témáról folytatott diskurzusokat, másfelől adataink arra utaló jeleket is tartalmaznak, hogy bizonyos mértékben a közönség előzetesen meglévő sémái is „aktívan és önállóan” befolyásolhatják a hírbeszámolók értelmezését (Hornig Priest, 1994: 177). Hornig Priest (1994) a biotechnológiával kapcsolatos hírközlési keretek és közönségi vélemények vizsgálatai során megállapított eredményeihez hasonlóan saját kutatásunk során is azt találtuk, hogy voltak a beszélgetések során felmerülő olyan kockázatok, amelyek hiányoztak a vizsgált kérdéssel foglalkozó cikkekből. A hátrányokról szóló érveléseik során a résztvevők nemcsak az őssejtekről szóló tudósításokra utaltak, hanem analógiákra támaszkodva más kockázatokat is megfogalmaztak.

Fontos figyelembe venni azonban azt, hogy bár az analógiákon alapuló következtetés bizonyos mértékben szerepet játszott a kockázatok megfogalmazásában, azért a leggyakrabban említett hátrányok és előnyök mégis azok voltak, amelyek a médiában is a leggyakrabban szerepeltek. Lényeges, hogy eleve korlátozott azon veszélyek köre, amelyekre a laikus az őssejtkutatások kapcsán a média segítsége nélkül következtetni tud. Például – hasonlóan Kitzinger brit eredményeihez (lásd Haran et al., 2008) – a hazai fókuszcsoportok során is azt találtuk, hogy a petesejtet adományozó nők (hormonkezelés miatti) egészségügyi kockázatai nem merültek fel a csoportok embrionális őssejtkutatásokról szóló beszélgetések során – valamint a téma hiányzott a médiából is. Tehát a hírközlésben jelenlévő hiányok tükröződhetnek a közönség tagjainak diskurzusaiban. A médiakép hiányosságai miatt sérülhet a laikusok úgynevezett „tudományos állampolgársága” (Király, 2007). A természettudományok társadalmi aspektusaival foglalkozó szakemberek és szakpolitikusok egy része immár egy ideje hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lakosság is bevonódjon a tudomány kérdéseibe, valamint hogy fontos felkelteni a tudomány iránti fogékonyságukat és növelni az informáltságukat, hogy „tudományos állampolgárokká” váljanak.

Kutatási eredményeink a „kockázati társadalom” dilemmáival kapcsolatban is relevánsak (Beck, 1992, 1999). Beck (1992) megállapította, hogy a jelenlegi tudományos-technológiai vívmányoknak lehetnek olyan hatásaik, amelyeket a szakértők sem tudnak előre megjósolni vagy befolyásolni. Úgy tartotta, hogy a polgárok „visszanyerhetik a döntéseik feletti autonómiát”, amennyiben a média informálja őket a technológiák lehetséges kockázatairól (Beck, 1999: 71). Ebből az aspektusból szemlélve a média szerepét, láthatjuk, hogy rosszul teljesített: több olyan kockázatot is említettek szakemberek vagy civil szervezetek, amelyek az elemzett sajtóanyagból hiányoztak (például egyes őssejtkutatással foglalkozó szakemberek felvetették, hogy az embrionális őssejtekkel végzett kezelések rákos megbetegedés kialakulásához vezethetnek; a UK Human Genetics Alert nevű szervezet felvetette, hogy a kutatások genetikai alapon történő diszkriminációhoz vezethetnek stb).

A kutatás egyik korlátja, hogy a médiának csak egy bizonyos szegmensét vizsgáltuk, azt is meghatározott időintervallumban. Ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy az őssejttéma kapcsán a tájékoztatás hasonló lehetett más médiumtípusok, például a televíziós csatornák esetében is. Legalábbis, amikor a fókuszcsoportban résztvevőket arra kértük, hogy állapítsák meg, milyen jellemző hírtípusokkal találkoztak a médiában, azokat említették, amelyek az elemzett sajtószegmensben is domináltak (Vicsek & Gergely, 2011).

Kutatásunk másik korlátja a fókuszcsoportos eredményeink általánosíthatóságához kapcsolódik. A kutatási eredmények hagyományos értelemben vett általánosíthatósága nem alkalmazható fókuszcsoportok esetében (Vicsek, 2010). Az azonban, hogy a magyar kutatásunknál, valamint a Kitzinger és munkatársai által végzett brit kutatás során (Hughes et al., 2008; Kitzinger, 2008) a fókuszcsoportos minta összetétele meglehetősen heterogén volt, és az egyes országokban zajló beszélgetések ennek ellenére is sok szempontból homogenitást mutattak, arra utal, hogy az eredmények relevánsak lehetnek az adott konkrét szituáción túl is, amelyben keletkeztek.

Irodalom

Bauer, M. W. (2005): Distinguishing Red and Green Biotechnology: Cultivation Effects of the Elite Press. International Journal of Public Opinion Research, 17(1), 63–89.

Beck, U. (1992): Risk society : towards a new modernity. London, Newbury Park, California: Sage Publications.

Beck, U. (1999): World risk society. Malden, MA: Polity Press.

Császi, L. (2005): A Mónika-show kulturális szociológiája. Médiakutató, ősz, 21–36.

Gamson, W. A. (1992): Talking politics. Cambridge [England], New York: Cambridge University Press.

Gamson, W. A. (2001): Foreword. In: S. D. Reese, O. H. Gandy & A. E. Grant (eds.): Framing public life : perspectives on media and our understanding of the social world (x–xv). Mahwah, N.J.: Lawrence Erlbaum Associates.

Gaskell, G. & Bauer, M. W. & Allum, N. C. & Lindsey, N., & Durant, J. (2001): United Kingdom: Spilling the beans on genes. In: G. Gaskell & M. W. Bauer (eds.): Biotechnology 1996–2000: The years of controversy. London: Science Museum Publications.

Gaskell, G. & Allansdottir, A. & Allum, N. & Corchero, C. & Fischler, C. & Hampel, J., et al. (2006): Europeans and biotechnology in 2005: Patterns and trends. Final Report on Eurobarometer 64.3. http://ec.europa.eu/research/biosociety/pdf/eb_64_3_final_report_second_edition_july_06.pdf (utolsó letöltés: 2010. február 24.).

Gottweis, H. (2002): Stem cell policies in the United States and in Germany. Policy Studies Journal, 30(4), 444–469.

Hall, S. (1980): Encoding/decoding. In: S. Hall (ed.): Culture, media, language: working papers in cultural studies, 1972–79 (128–138). London: Hutchinson.

Hornig Priest, S. (1994): Structuring public debate on biotechnology. Science Communication, 16(2), 166–179.

Hornig, S. (1993): Reading risk: public response to print media accounts of technological risk. Public Understanding of Science, 2(2), 95–109.

Hornig, Priest, S. (2010): Introduction, In: S. Hornig Priest (ed.): Encyclopedia of Science and Technology Communication. London: Sage Publications, pp. xxv–xxvii.

Hughes, E. & Kitzinger, J. & Murdock, G. (2008): Media Discourses and Framing of Risk. Working Paper 27. http://www.cardiff.ac.uk/jomec/resources/KitzingerWkPaper27.pdf (utolsó letöltés: 2010. február 24.).

Inzelt A. (2010): Monitoring Policy and Research Activities on Science in Society in Europe (MASIS). National Report, Hungary. http://www.masis.eu/files/reports/MASIS_Hungary_report.pdf (utolsó letöltés: 2011. szeptember 18.).

Jensen, E. (2010): Celebrity life politics in US and UK journalistic coverage of therapeutic cloning research. New Genetics and Society, 29(2), 119–132.

Joó, J. G. dr (2011): Magzatvíz-eredetű őssejtek: a regeneratív medicina legújabb lehetőségei. Medicina Orvosi Hetilap, 152 (15), 581–587.

Jurberg, C. & Verjovsky, M. & de Oliveira Cardoso Machado, G., & Rodrigues, A. M. (2009): Embryonic stem cell: A climax in the reign of the Brazilian media. Public Understanding of Science, 18(6), 719–729.

Király G. (2007): Democratization of Science and Technology in Europe. Participation of Citizens in a Post-national community. PhD-értekezés. Budapest: ELTE.

Kirejczyk, M. (2008): On Women, Egg Cells and Embryos Gender in the Regulatory Debates on Embryonic Research in the Netherlands. European Journal of Womens Studies, 15(4), 377–391.

Kitzinger, J. (2008): A Basic Overview of Findings from Focus Groups about Stem Cell Research. Unpublished manuscript. Cardiff.

Kitzinger, J. (2010): Questioning the sci-fi alibi: a critique of how ‘science fiction fears' are used to explain away public concerns about risk. Journal of Risk Research, 13(1), 73–86.

Kitzinger, J. & Williams, C. (2005): Forecasting science futures: Legitimising hope and calming fears in the embryo stem cell debate. Social Science & Medicine, 61(3), 731–740.

Kotchetkova, I. & Evans, R. & Langer, S. (2008): Articulating contextualized knowledge:Focus groups and/as public participation? Science as Culture, 17, 71–84.

Kruvand, M. & Hwang, S. (2007): From Reverted to Reviled: A Cross-Cultural Narrative Analysis of the South Korean Cloning Scandal. Science Communication 29(2), 177–197.

Landis, J. R. & Koch, G. G. (1977): The measurement of observer agreement for categorical data. Biometrics, 33, 159–174.

Monori Á. & Kozma K. (2010): „Ezek az emberek nem tudják elfogadni a szabályokat, nem képesek beilleszkedésre.” A Mónika-show és a Joshi Bharat című műsorok romaképe 2009-ben. Médiakutató, nyár, 19–34.

Nisbet, M. & Brossard, D. & Kroepsch, A. (2003): Framing science – The stem cell controversy in an age of press/politics. Harvard International Journal of Press/Politics, 8(2), 36–70.

Priest, S. H. (2006): The public opinion climate for gene technologies in Canada and the United States: competing voices, contrasting frames. Public Understanding of Science, 15(1), 55–71.

Reis, P. (2008): How Brazilian and North American Newspapers Frame the Stem Cell Research Debate. Science Communication, 29(3), 316–334.

Scheufele, D. A. (1999): Framing as a theory of media effects. Journal of Communication, 49(1), 103–122.

Schuck, A. R. T. & de Vreese, C. H. (2006): Between Risk and Opportunity. European Journal of Communication, 21(1), 5–32.

Vicsek, L. (2006): Fókuszcsoport. Elméleti megközelítések és gyakorlati alkalmazás. Budapest: Osiris.

Vicsek, L. (2010): Issues in the Analysis of Focus Groups: Generalisability, Quantifiability, Treatment of Context and Quotations [Electronic Version]. The Qualitative Report, 15, 122–141. http://www.nova.edu/ssss/QR/QR15-1/vicsek.pdf (utolsó letöltés: 2010. február 14.).

Vicsek, L. & Gergely, J. (2011): Media presentation and public understanding of stem cells and stem cell research in Hungary, New Genetics and Society, 30 (1), 1–26.

Lábjegyzetek

1
A szerzők köszönettel tartoznak Susanna Hornig Priestnek és Jenny Kitzingernek konstruktív javaslataikért. A cikkben bemutatott kutatás az OTKA támogatásával valósulhatott meg, valamint Vicsek Lilla munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János ösztöndíja támogatta.
2
2009-ben több magyarországi orvost vádoltak meg azzal, hogy olyan őssejtterápiát folytattak, amelyhez nem volt engedélyük.
3
Az őssejtek, amelyek fejlődéstanilag nem elkötelezett sejtek, differenciálódási képességük alapján két kategóriába sorolhatók, így vannak pluri- és multipotens őssejtek, amelyek közül az előbbiek képesek több irányú differenciálódásra. Az őssejtek más módon is tipizálhatóak, azaz származásuk szerint jelenleg két nagyobb csoportba oszthatók: megkülönböztetünk felnőtt eredetű (adult stem cells), illetve embrionális őssejteket (embryonic stem cells). A felnőtt őssejtek differenciálódási képessége jóval kisebb, mint az embrionális őssejteké, ugyanakkor levételük kevésbé érint etikai és erkölcsi kérdéseket, hiszen nem (lombikprogramból megmaradt vagy erre a célra előállított) embriókból, hanem egyebek között vérből, csontvelőből származhatnak (Joó, 2011).
Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Megrendelés
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink