Találatok

Német Szilvi:

A főáram elfoglalása – politikai agitáció és posztmodern képi eszközökta természetes nyelvfeldolgozással

Az internetes mémek egy lehetséges kultúrtörténete

A tanulmány az internetes mémek kultúrtörténetével és politikai célú felhasználásával foglalkozik. Történeti áttekintésen keresztül mutatja be, hogy az online kommunikációt ma meghatározó képalkotó technikák már az avantgárd óta részét képezik a különböző művészeti és társadalmi mozgalmak eszköztárának. A szöveg példákon keresztül elemzi azokat a vizuális stratégiákat, amelyek a múlt század folyamán elsősorban baloldali projektekhez kapcsolódtak, majd kitér arra a fordulatra, amelynek eredményeként ugyanezek az eszközök az ezredfordulót követően már a jobboldali mozgalmak kibontakozását (is) elősegítik az online nyilvánosságban.

Tamás Ildikó:

Identitás, kisebbségi lét globális keretben

A hidegtűrés mint számi etnikus motívum az Instagramon

Tanulmányomban azt a kérdést vizsgálom, hogy a számi identitás egyik emblematikus eleme, a hidegtűrés miként transzformálódik az offline diskurzusokból az online folklórba, illetve a fiatalabb nemzedékek hogyan használják fel a hagyományozódó kulturális elemeket és a szóbeliségben is meglévő többnyelvűséget a közösségi médiában. A vizsgálat két számi Instagram-profil tartalmaira fókuszál, és az ezekben megjelenő etnikai diskurzus online etnográfiai tárgyalását adja. Az Instagram-posztok tematikájában visszatérően megjelenik a fagyos sarkvidéki télhez való viszonyulás, ami biológiai és kulturális jelenségként alkalmasnak bizonyul az etnikai különbségek kommunikálására az őslakosok és az „idegenek” között. Ez az ellentét számos humoros tartalomnak ad teret, amelyek néha átlépik a politikailag korrekt stílus határát. Azt is illusztrálom, hogy a szóbeliségben eredő folklór könnyedén meghódítja az újabb regisztereket, és tovább élnek a számi kultúrát esszenciálisan megtestesítő motívumok és jelentések.

Glózer Rita:

Instavers

Versolvasás, irodalomkritika és irodalmi közönség a mobilapplikációk korában

A közösségi média korában a teljes irodalmi nyilvánosság átalakulásának részeként az irodalomkritika diszkurzív közegében is alapvető változások zajlanak. Az irodalmi és a kritikai szféra egyszerre látszik tágulni és szűkülni, hiszen miközben az online felületeken kiszélesedik az amatőr kritikai diskurzus, addig a hagyományos nyomtatott fórumok – kritikai lapok, rovatok – rohamos beszűkülése és leépülése zajlik, és az ígéretesen induló amatőr online irodalomkritika is inkább csak a kritikai gyakorlat laicizálódását és popularizálódását eredményezi. Ezek az ellentmondásos folyamatok kultúrszociológiai keretben értelmezhetők mind a frankfurti iskola magaskultúra–populáris kultúra-megkülönböztetését, mind az angolszász highbrow–middlebrow–lowbrow különbségtételt alapul véve, a médiaoptimista megközelítés pedig demokratizáló potenciáljuk vizsgálatára ösztönözhet. Az alábbiakban egyetlen médiafelületre fókuszálva azt vizsgálom, hogy a megfigyelt folyamatok miképpen eredményezik az irodalomfogyasztás és a műkritika leegyszerűsített, könnyen fogyasztható formáinak kialakulását, az irodalom valamiféle „visszafolklorizálódását”, illetve a vonatkozó gyakorlatoknak a magaskultúrától a populáris mémkultúráig terjedő spektrum mentén való szerveződését.

Veszelszki Ágnes:

Konfliktuskezelés a közösségi médiában

Esettanulmány a Trollfoci vs. Notts County példáján

2015 januárjában az összes magyarországi felhasználót letiltotta az egyik nagy-britanniai futballklub a Facebook-oldaláról. Esettanulmányomban annak járok utána, mi vezetett ehhez a döntéshez, mi lehetett a kiváltó oka, és miképpen oldódott fel ez a közösségi oldalon zajló konfliktus. A konfliktus szereplői egyfelől az angol harmadik ligabeli Notts County labdarúgó csapat (és a kommunikációért felelős teamje), másfelől a magyar Trollfoci Facebook-oldal, illetve felhasználói. A konfliktus kiindulópontja egy magyar játékos átigazolása volt az angol csapathoz (egy másik angliai klubtól, az Ipswich Towntól). A futballista a szurkolók szerint igen nagyképű és fellengzős videonyilatkozatot adott több alkalommal is, amivel kiváltotta a focirajongók ellenszenvét, és ezáltal internetes mémek alapjává is vált. A dolgozatban ezt a folyamatot vizsgálom meg a mémek, a nyelvhasználat és a konfliktuskezelés szempontjából. Az elemzés egy korpuszalapú empirikus vizsgálatra épül, fő szempontjai a következők: a létrejött mémek típusa, az angol és magyar makaróninyelv, a Hunglish stíluselemként és humorforrásként való használata, továbbá az angol csapat példaértékűnek tekinthető konfliktuskezelési módja.

Kollár József:

A bullshit-ontológia kreatív rombolása

Harry G. Frankfurt On Bullshit (A Hantáról, [2005] 2008) című, bestsellerré vált filozófiai műve az első kísérlet a bullshit megértését segítő elmélet létrehozására. A szerző úgy véli: bár tisztában vagyunk azzal, hogy kultúránk lényegi vonása a bullshit, valamiért – talán éppen a bullshit vonzó szirén-ontológiája miatt – képtelenek vagyunk szisztematikusan szembenézni vele. Jelen dolgozat Frankfurt elméletével polemizáló, de önálló teória a bullshit megértése és kreatív destrukciója céljából. Írásom a média-bullshitre történő analitikus filozófiai reflexió, annak ellenére, hogy közvetlenül egy szót sem ejtek a médiában lezajló konkrét eseményekről. Reményeim szerint az elemzés eredményeként mód nyílik egyrészt arra, hogy világosabb képet kapjunk a média- bullshit ontológiájáról, másrészt elméletem eszközöket kínál arra, hogy – ott, ahol nem adaptív a bullshit használata – más kifejezésmódokra legyen cserélhető.

Havasmezői Gergely:

A digitális képek szerepe az online sajtószövegben

A dolgozat a digitális vizuális elemek szerepét kívánja felmérni az online sajtószövegben. A fotók, a videók, a kép és a videó közötti műfajok, a más oldalakról származó betétek, interaktív ábrák stb. egyre gyakoribbak az online sajtóban; a közönség hozzászokott jelenlétükhöz és értelmezésükhöz. Az új online sajtónyelv több jellemzőjében is különbözik az internet előtti sajtószövegtől; ezek egyike az, hogy a vizuális elemek gyakran elválaszthatatlan részét alkothatják. Ám nem minden vizuális elem válik valóban a szöveg részévé: az esetek túlnyomó részében a képek még mindig pusztán illusztrációs célt szolgálnak. Annak, hogy az online sajtó nem mindig használja ki az írott szöveg és a vizuális elemek összjátékából adódó új szöveg lehetőségét, számos oka van. Ilyen a digitális képekkel szembeni minőségi vagy esztétikai kifogás; eredetiségük és manipulálhatóságuk kérdése; továbbá a szervezésbeli problémák: a szerkesztőségek még nem tanulták meg az újságírók és a vizuális szakemberek együttműködését megbecsülni és vezérelni. Amikor azonban e két szakma együtt dolgozik, kiemelkedően értékes eredmények születhetnek.

Torbó Annamária:

„Egyszerre szórakozom, borzadok el és tájékozódom egy időben”

Az érzelmek és a csoporthoz tartozás szerepe a hírfogyasztásban1

A tájékozódás és a szórakozás funkciója sokkal erőteljesebben összekapcsolódik, mint korábban bármikor. A közösségi médiumok uralta digitális környezetben hasonlóan fogyasztjuk a híreket, mint a szórakoztató tartalmakat: bár azt hihetnénk, hogy a hírfogyasztásunkat alapvetően a racionalitás dominálja, inkább érzelmi alapon válogatunk a hírek között. Abban, hogy mely tartalmak ragadják meg a figyelmünket, nagy szerepük van azoknak a közösségeknek, amelyekbe tartozunk, vagyis sokat adunk a hozzánk közel álló vagy általunk követett emberek véleményére, akik hasonló értékeket képviselnek. Mindezek a személyek és csoportok a hírek hitelességének megítélésében is fontos szerepet játszanak. Empirikus kutatásom fókuszában 20 és 25 év közötti egyetemi hallgató

Bene Márton:

Megosztó politikusok

Virális tartalmak a képviselőjelöltek Facebook-oldalain a 2014-es kampányban

E kutatás kvalitatív és kvantitatív eszközökkel vizsgálja a 2014-es kampány képviselőjelöltjeinek 25 virális posztját, illetve azok 1822 nyilvánosan elérhető megosztását. Arra a kérdésre keres választ, hogy miként érnek el szokatlanul nagy megosztásszámot ezek a posztok. A viralitás tartalmi és interakciós aspektusaira fókuszál: azt vizsgálja, e virális tartalmaknak milyen közös és speciális jellemzőik vannak, miként osztják meg őket a követők, illetve milyen mértékben váltanak ki reakciókat az őket megosztó felhasználók ismerőseiből. Az eredmények igazolják a negativitás politikai viralitásban játszott kitüntetett szerepét. E kutatásból az is kiderül, hogy elsősorban a konkrét szereplőkre vonatkozó morális alapú kritikák válnak virálissá. Ritkán van jelen közpolitikai alapú vagy a politikai tevékenység tartalmi aspektusaira fókuszáló negativitás a virális posztok között. A felhasználók a posztokat jelentős részben saját hozzáadott tartalom nélkül, torzítatlan formában továbbítják ismerőseiknek, akik azonban alig reagálnak a továbbosztott tartalmakra. A kutatási eredmények a nagy eléréssel rendelkező politikai oldalak viralitásban játszott szerepére is rávilágítanak.

Parapatics Andrea:

Regionális nyelvi sajátosságok megjelenése és megítélése a közösségi médiában

E tanulmány a közösségi médiát mint az empirikus nyelvészeti kutatások egy lehetséges adatforrását vizsgálja. A digitális kommunikáció passzív megfigyelésével gyűjthető nyelvi adatok létezésére hívja fel a figyelmet, elemzett mintája ezért véletlenszerű, nem reprezentatív. A szociolingvisztikai vizsgálatokban rendkívüli jelentőségük van azoknak az információknak (más módszerekkel gyűjtött adatok mellett), amelyek minőségét nem befolyásolja a kutató jelenléte. A közösségi média tulajdonképpeni arctalansága, a szóbeliség több sajátosságát hordozó, kevésbé reflektált nyelvhasználata ilyen vágyott, megbízható adatokat eredményez. E tanulmány nagy számban mutat be saját gyűjtésű objektív és szubjektív nyelvi adatokat, azaz nyelvi tényeket és véleményeket, rávilágítva arra, hogy a minta a felhasználók preskriptív, egynormájú nyelvszemléletéről tanúskodik, amely alapján előszeretettel ítélkeznek hangtani, szintaktikai és lexikai regionalizmusok, illetve használóik felett, és javítják ki azokat. Figyelmeztet arra a szerepre is, amelyet a közösségi média a metanyelvi kompetencia fejlesztésében és az attitűdök formálásában játszhat, akár laikus felhasználók bejegyzései révén, akár célzott nyelvi ismeretterjesztés formájában.

Mezei Alexandra:

Nyelvi változások a késő modern médiakörnyezetben

„Sosem lesz 1000 followerem, mert valaki mindig kikövet”

A web 2.0 vagy más néven közösségi média elhozta azt a forradalmat, amelynek hatására a befogadókból tartalomelőállítók lettek, az olvasók írókká váltak. E változás szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy miként írhatók le a közösségi média robbanásszerű elterjedésének hatására megjelenő új kommunikációs formák, a közösségi viselkedés és érintkezés szokásai, illetve milyen szerepet játszanak ezekben a web 2.0-hoz köthető nyelvi változások. E tanulmány a késő modern médiakörnyezetnek köszönhetően létrejött szociolingvisztikai és kommunikációs változásokat kutatja. Egyfelől része az újonnan létrejött viselkedésformák kritikai elemzése társadalomtudományi szempontból, másfelől pedig annak bizonyítása, hogy ezek a nyelvi megkülönböztetések valójában azokat az új típusú distinkciókat tükrözik, amelyek változó társadalmi struktúránk jelenlegi alapjai is.

Pólya Tamás:

A videojátékok kultivációs elemzése

Alapvetések és nemzetközi kutatások

A kultivációs elmélet a tömegmédia egyik meghatározó hatáselmélete. Fókuszában a televíziós műsorfolyam által megjelenített értékrendszer elemzése áll. Az utóbbi néhány évtizedben azonban „történetmondó” médiumként a televízió mellett a digitális játékok (videojátékok) is igen népszerűvé váltak, és számos eredményes nemzetközi kutatás jelzi, hogy a kultivációs megközelítés a digitális játékokra is megbízhatóan alkalmazható, hiszen a videojátékok audiovizuális médiumában éppúgy lehetséges értékrendszert kifejezni és sugallni az ábrázolt elemekkel (narratívával, képi-hangi megjelenítéssel, összefüggésekkel), mint a televíziós médiaanyagokban, s ezek mellett további figyelmet érdemel az interaktív rétegük is. Tanulmányom első felében kitérek a digitális médiumok történetmesélő szerepére, illetve a kultivációs elméletnek a videojátékkutatás vonatkozásában is releváns alapvetéseire, kritikáira és újabb fejleményeire, majd áttekintem a kultivációs szempontból jelentős videojáték-fogyasztási adatokat, és összehasonlítom a játékos- és a tévénézőtípusokat. Tanulmányom második felében a videojátékozásnak a televíziózáshoz képesti sajátosságaival és a konkrét kultivációs elemzésekkel foglalkozom. Írásom felfogható válaszként is arra a kérdésre, hogy a kultivációs elmélet ugyanolyan gyümölcsözően használható-e a videojáték – mint népszerű tömegmédium – üzenetrendszereinek vizsgálataiban, amiként a televíziós műsorokéban. Itt a (hagyományos) televíziózás és a videojáték (videojátszás) négy alapvető különbségét veszem szemügyre, majd azokat a nemzetközi kutatásokat tekintem át, amelyek egy vagy több videojátékot vizsgáltak a kultivációs elmélet segítségével.

Gayer Zoltán – Balog Barabás Tibor:

Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban

A közösségi média hálózatai átalakítják hagyományos tereinket, fogalmainkat, intézményeinket, viselkedési szokásainkat. E rendkívül friss, ugyanakkor folyamatosan változó területről jelen cikkel az adatbiztonsághoz fűződő viszonyunk szempontjából foglalkozunk. A tanulmányban azt mutatjuk be, mennyire nem adattudatosak a Facebook felhasználói. A kísérlet, amelyben összesen 600 személyt vizsgáltunk meg, azt a kérdést járja körül, vajon hogyan viselkedünk, ha egy teljesen ismeretlen ember (valójában egy álprofil) ránk jelentkezik barátnak. A vizsgálat számadatai alapján megmutatjuk, hányan fogadnak el nem létező személyeket, és milyen tényezők befolyásolják az elfogadás/visszautasítás kérdését.

Bajomi-Lázár Péter:

Karaktergyilkosság vagy médiabotrány: mi a különbség?

A karaktergyilkosság számos közös vonást mutat a médiabotránnyal. Mindkettő normasértésekről szól, mindkettőt a média hozza nyilvánosságra, és mindkettő rombolja a célszemély reputációját. A karaktergyilkosságot azonban általában nemtelen praxisnak tartják, míg a médiabotrányt – pontosabban annak egy válfaját, a politikai botrányt – az újságírást mint „negyedik hatalmat” jellemző legitim gyakorlatnak. Hogyan tehetünk különbséget a kettő között? Úgy érvelek, hogy a legfontosabb különbségek a két gyakorlat moralitáshoz,reprezentációhoz és újságíró-etikához való viszonyában érhetők tetten.

Sas István:

A „visszabeszélőgép”, avagy az üzenet Te vagy!

A reklám és a média gyakorlatában is járatos szerző amellett érvel, hogy új korszak kezdődött a befolyásolók és a befolyásoltak viszonyában. Lassan mintha már megcserélődnének a szerepek. A tömegmédiumok befolyásoló ereje megroppant, a befogadók a digitális forradalom és a web2.0-korszak jóvoltából olyan eszközökhöz jutottak, amelyekkel nagy hatásfokú és azonnali ellencsapást tudnak mérni bármilyen, őket megcélzó kommunikációs kezdeményezésre. Úgy tűnik, az Aronson-féle „rábeszélőgép” kora lejárt.

Mátay Mónika:

A Balaton emlékezethely

Krieger Sámuel földmérő mérnök az 1760-as évek közepén elkészítette a Balaton terjedelmes térképét, amely pontosan ábrázolja a tó partvonalát, méreteit, és bizonyítja a korabeli, a 20. századinál sokkal magasabb vízállást. Néhány évvel később, 1776-ban Krieger kidolgozott egy részletes lecsapolási tervezetet arról, hogyan szárítsák ki a hatalmas méretű tavat annak érdekében, hogy felszámolják a veszélyes és bűzös mocsarakat, és a helyükön szántóföldeket nyerjenek. A tó vizének három ütemben történő elvezetése után mindössze egy keskeny, hajózható csatorna maradt volna meg hosszanti irányban Siófoktól Keszthelyig. A tervezetet írásbeli szakértői vélemények alapján Mária Terézia császárnő is jóváhagyta. Két álláspont ütközött: egyesek a teljes lecsapolást, míg mások a vízszint szabályozását sürgették (Bendeffy 1973). A Balaton – egyebek mellett a 18. század végi turizmus kibontakozásának köszönhetően – megmenekült, kiszárítás helyett az 1860-as években megépült a Sió-csatorna, ami lehetővé tette a vízszabályozást.

Pólya Tamás:

A videojátékok mint történetmesélő mászókák és a médiaszöveg-fogalom

Az olvasat átértelmeződése és a narratíva másodrendűsége egy ergodikus médiumban

A videojátékok nem hagyományos médiaszövegek. Lehet ugyan történetük (narratívájuk), ám az másodlagos a lényegüket képező szimulációs és interaktív jelleghez képest. E tanulmány kérdése az, hogy a digitális játékoknak a szimulációs-interaktív avagy ergodikus természete mennyire teszi lehetővé médiaszövegként való elemzésüket, ha a médiaszöveget mediatizált formában megjelenő, a valóság narratív és ideológiai szempontokból értelmezhető/értelmezett konstrukciójának tekintjük. A videojátékok esetében az „olvasás” és az „olvasat” fogalma kissé félrevezető, mivel jelentős részük jobban hasonlít egy játszótéri mászókához vagy akadálypályájához, gondolkodtatóbb változataik pedig a megoldandó matematikai példákhoz, mint egy regényhez vagy mozifilmhez, márpedig mászókákról sem szokás ideológiai vagy morális olvasatot kialakítani; annál inkább igénylik a használóik motoros ténykedését és a történetértelmezéstől eltérő cselekvését. E tanulmány érinti a hagyományos médiaszöveg fogalmát, érvel a videojátékok újfajta, ergodikus szövegtípushoz tartozása mellett, és a figyelmi fókusz eltolódásának elgondolásával igyekszik finomítani a videojátékok szimulációs hermeneutikáján.

Tóth Zoltán János:

Platformizáció és filmsztárok

A jelen tanulmány a platformizált szórakoztatás és a posztmillenáris filmkultúra hatáskapcsolatait vizsgálja a kortárs filmsztárok mediatizációján és reprezentációkritikáján keresztül. Elsősorban a blokklánctechnológia által megváltozott filmgyártás és filmforgalmazás, illetve a marketing területén méri fel, milyen következményekkel jár a filmipar számára a filmsztárok médiakörnyezetének átalakulása. Külön figyelmet fordít a filmipar és a közösségi média versengésének vizsgálatára az új típusú hírességek, a celebek és a sztárrezsimek megszületése kapcsán. Ezt a konkurenciavizsgálatot a médiatudomány és a filmtudomány határmesgyéjére helyezi. Célja kettős: egyfelől adalékokat szolgáltat a technológiai paradigmaváltások hatásaként újrakondicionált filmfogyasztásról, másfelől szempontokat kínál a sztárelméleti megközelítések felülvizsgálatához.

Maksa Gyula:

Tankönyv a médiaműveltségért

Szíjártó Imre és Nagy Péter a Mozgóképkultúra és médiaismeret tankönyv a 11–12. évfolyam számára című könyvéről

A közoktatás tizenegyedik és tizenkettedik évfolyamán tanulható mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy kerettantervének megfelelő, ugyanakkor a kortárs médiakultúra és a középiskolások mindennapjait meghatározó médiakörnyezet jellegzetességeit is figyelembe vevő tankönyv jelent meg nemrég: Szíjártó Imre és Nagy Péter munkája. A diákok (és akár a tanárok) médiaműveltségének fejlesztését szolgáló tankönyvről van szó, amely nemcsak a szövegértést, hanem az egyéni és a közös szövegalkotást, a mozgókép-alkotást, a prezentálást, az eszmecserét, az együttműködési készséget és általában a kreativitást, valamint a kritikai érzéket is fejlesztheti. Nem feltétlenül professzionális újságírókat, kommunikációs szakembereket vagy médiaelemzőket nevel – ez nem is elvárás egy tankönyvvel szemben –, de alapvető médiaértési jártasságokat ad.

Guld Ádám:

„A sztárok mindenhol ott vannak”

A 360 fokos ismertség jellemzői egy kvalitatív közönségkutatás tükrében

A sztárok világában régóta megfigyelhető trend, hogy a legsikeresebb szereplők egyszerre több platformon vannak jelen. Ugyanakkor a digitális média korszakában szinte korlátlan lehetőségek nyílnak a hírnév exportjára, a médiában megszerzett népszerűség kiterjesztésére és megerősítésére. Ezzel együtt az ismertségipar működése is egyre összetettebbé válik. A különböző offline, online és non-media megjelenések tudatos menedzselése ma már elengedhetetlen feladat a jobb láthatóság megteremtéséhez, aminek egyre gyakoribb célja a teljes, 360 fokos jelenlét elérése. Ezzel összefüggésben joggal tehetjük fel, hogy az említett folyamatok komoly változásokat eredményeznek a rajongói kultúrák és a felhasználói gyakorlatok terén. Vajon kiket és milyen felületeken követnek ma a rajongók? Hogyan reagál a közönség arra, hogy a sztárok minden felületen jelen vannak? Hogyan módosul emiatt a követői aktivitás? Az alábbi tanulmányban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.

Sztáray Kézdy Éva – Kovácsné Hegedűs Dóra:

A változó apakép vizsgálata az Instagram-posztok tükrében

Az apaság utóbbi évtizedekben megfigyelhető átalakulása eredményeként a tradicionális, elsősorban kenyérkereső, védelmező apa modellje mellett megjelent a gyermekei életébe egyre intenzívebben bevonódó modern apaszerep is. Napjainkban a közösségi média az élet egyre több területét hatja át, így megjelenik a szülőség és az apaság mediatizálódása is. A közösségimédia-szereplők és a sztár apák körében egyre népszerűbb az apaság prezentálása, az új apai trendek megvitatása. Kutatásunk fő célja és kérdése az új apakép és apai identitás feltérképezése a magyar apák Instagram-bejegyzéseink kontextusában. Kvalitatív vizuális és szöveges tartalomelemzéssel elvégzett feltáró kutatásunk eredményei arra mutatnak rá, hogy az Instagramon reprezentált apai identitás a modern, aktívan gondoskodó, gyermekei életébe érzelmileg is bevonódó apa képét ábrázolja. Az Instagramon főként az apaság pozitív, idillikus oldalát helyezik fókuszba, a szülőséggel járó nehezebb pillanatok nem jelennek meg