Digitália

Pintér Róbert:

A gyerekkori videojátékozás néhány aspektusa Magyarországon

A gyerekek többsége 6–10 éves korban kezd el videojátékozni idehaza. A cikk feltárja ennek motivációit, a nemi különbségeket, az alkalmi és a hardcore gamerek különbözőségeit. Az eltérések miatt a szülők és a gyerekek nehezen értik meg egymást a gaming kapcsán. Az írás röviden kitér a szülők felelősségére és a lehetséges stratégiákra. A tanulmányban önálló alfejezetet kap a videojáték és a sport kapcsolata, az utóbbi mint a fiatal férfiak elérését napjainkban leginkább biztosító médiatartalom. Az írásban szerepelnek a videojátékozáshoz köthető negatív (erőszak és „függőség”), illetve pozitív témák is. Végül a videojátékozás mint a fiatal felnőtt férfiak menekülési eszköze, illetve az informatikus pályaválasztás előszobája zárja a cikket. Az írás célja egy nagyobb kép felvázolása, miközben újdonságértékét az adja, hogy felhasználja az eNET átfogó kutatásait, amelyek nem elérhetőek a tudományos közösség számára a cikkben bemutatott mélységben.

Szász Veronika Sára:

Személyes márka alkotóművészeti kontextusban

A szakmai én reprezentációja a virtuális térben

E tanulmány feltárja, milyen stratégiák mentén építik saját személyes márkájukat olyan kulturálisan is meghatározó, emblematikus hazai alkotóművészek, akik már az információs technológiák elterjedése előtt megszerezték szakmai elismertségüket és kiépítették követőbázisukat. Az alábbi kutatás a Médiakutatóban korábban felvetett digitálisidentitásépítés-diskurzushoz kapcsolódik, kibővítve azt a művészeti kontextus sajátosságaival.

Gerencsér Péter:

myContent.swf

A Flash-esztétika diskurzusai

Az utóbbi évek internetes diskurzusában meglehetősen divatossá vált a Flash szidalmazása, aminek katalizátora a HTML 5 nyelv felemelkedése volt az instabilnak tartott és jelentős energiaforrásokat felemésztő Flash szoftver rovására. Ezek az elhamarkodott kritikai hangok azonban, amelyek máris a Flash halálát konstatálják, nem számolnak egyrészt azzal, hogy a Flash nem pusztán egy animált internetes reklámfelülettel azonos, hanem egy szerteágazó, többfunkciós platform neve is, másrészt elmulasztják figyelembe venni azt a radikális esztétikai-kulturális változást, amelyet a 2000-es évektől a Flash az internet vizualizásában és dinamizálásában vitt véghez. A Flash ugyanis nemcsak videók lejátszását és beágyazását is lehetővé tevő webes multimediális alkalmazás, hanem egyúttal animációkészítő program is, amelynek megvannak a technológiai lehetőségekből (és korlátokból) adódó esztétikai következményei. Most, hogy alapértelmezésében egyre több böngésző tiltja le a kegyvesztetté vált Flash által megjeleníthető tartalmakat, érdemes történeti perspektívából mérlegre tenni ennek a platformnak a webkettes szolgáltatásokban játszott esztétikai jelentőségét. Ez a tanulmány a Flash-esztétika súlyát négy diskurzusban veszi górcső alá, nevezetesen a webdizájnban, az internetes művészetben, az internetes játékokban és az animációban. A terület kiterjedtsége miatt azonban nem foglalkozik a sok szempontból a „videonárcizmust” (Rosalind Krauss) folytató, eredetileg Flash-alapú videómegosztó oldalak – például a YouTube – esztétikai-kulturális paramétereivel.

Nagy Ádám – Fazekas Anna:

Offline helyett online szabadidő?

A fiatalok szabadidős tereinek és médiahasználatának átalakulása

Karl Mannheim szerint egy korcsoport akkor tekinthető generációnak, ha valamely közös immanens tulajdonság, nemzedéki tudat, közösségi jegy jellemzi, s ehhez három feltétel szükséges: a közös tapasztalat (élmény), a tényleges egymásra orientálódás és a közös helyzetértelmezés, attitűdök, cselekvési formák (Mannheim 1969). Marc Prensky a korosztályhoz való tartozást az információs társadalommal való viszonyban értelmezte. Az ő digitális őslakosok–digitális bevándorlók-modelljének (Prensky 2001) továbbfejlesztését (Székely, 2014) hívjuk segítségül és építjük be a Strauss–Howe-modellbe. William Strauss és Niel Howe (Strauss & Howe 1991) modellje szerint nagyjából 15–20 évente megy végbe a társadalomban a mannheimi értelemben vett generációváltás. A szocializációs közegek elmélete szerint (Nagy 2013, Nagy & Trencsényi 2012) a szabadidő a posztmodern társadalomban felzárkózott a premodernitás családi és a modernitásban megjelent iskolai szocializációs közegek mellé. Így az ifjúságkutatások szabadidős adataiból megpróbálhatunk képet rajzolni a mai fiatal (Y és Z) generációk szabadidő-szerkezetéről, ezzel kapcsolatos tevékenységeiről és médiahasználatáról, visszaigazolva a generációk közötti különbségeket. Az adatokat tekintve a magyar példát hívjuk segítségül, hiszen itt másfél évtizede folyik négyévente lefolytatott nagymintás ifjúságkutatás (Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008, Magyar Ifjúság 2012), amely 8000 fős mintán, korra, nemre, településtípusra reprezentatív módon ad áttekintést a magyarországi fiatalok élethelyzetéről-életmódjáról.

Vári Péter:

A földfelszíni televíziós műsorszórás jövője

Azt a folyamatot, amely során az analóg technológiáról a digitálisra váltunk, digitális átállásnak nevezzük. Az analóg földfelszíni sugárzás 53 éve jelentősen hozzájárult társadalmunk fejlődéséhez, a hazai média- és infokommunikációs piac kialakulásához. Magyarországon tesztjelleggel 1999-ben indult az első digitális földfelszíni sugárzás. Közel tíz évre volt szükség ahhoz, hogy az országos kereskedelmi sugárzás is megkezdődhessen, immár kibővített műsorválasztékkal. A párhuzamos analóg és digitális sugárzás hazánkban az analóg hálózat lekapcsolásával 2013-ban ért véget. Ezzel lezárult a digitális átállás akkor ismert egyetlen, de ma már tudhatóan csak első szakasza. 2012-ben az ITU világértekezletén Genfben jelent meg a frekvenciák újrarendezésének gondolata, amely elvezet a második digitális átálláshoz. Várható, hogy az Európai Bizottság döntésfolyamata 2016 első felében felgyorsul, és a testület elfogad egy olyan európai uniós jogi aktust, amely alapvetően határozza meg a 700 MHz hírközlési célú felhasználását (a műsorszórás kivételével). Ennek eredményeként a tagországoknak is belső döntést kell hozniuk a földfelszíni műsorszórás rövid- és középtávú jövőjéről. Hazánk is újabb változás előtt áll: egy digitális–digitális-váltás előtt. A második digitális átállás új társadalmi és kommunikációs kérdéseket vet fel az első átállásnál megismertekhez képest. Az alábbi írás az első digitális átállás rövid áttekintése után az átállás folyamatának végén jelentkező, a rádióspektrummegtakarítások felhasználása során kialakuló érdekellentéteket elemzi.

Fodor Péter:

Mennyben köttetett frigy

A televízió és a versenysport kapcsolata

A professzionális látványsportok a múlt század második felében sokrétű és szoros kapcsolatot építettek ki a korszak első számú technikai médiumával – tanulmányomban ennek a viszonynak a föltérképezésére vállalkozom. Részletesen foglalkozom azzal a kérdéssel, hogyan lehetséges egyszerre megtölteni a stadionok lelátóit és nézők millióit leültetni a televíziókészülék elé. Bemutatom, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy sportágnak ahhoz, hogy tartósan a képernyőn maradhasson; példákat hozok arra, hogy egyes sportágak milyen szabálymódosítások révén igyekeztek saját médiaképességüket növelni. A kérdésirányt megfordítva kitérek arra is, miért a sportközvetítések a mai napig a legnézettebb műsorok, s miért mondhatjuk: a televízió éhes a sporteseményekre.

Kiss Gábor Zoltán:

1001 videojáték, amivel játszanunk kell?

Játékörökség, megőrzés, kánonok

A videojáték folyamatosan változó, technikailag gyorsan elévülő médium, mely a kereskedelmi kezdetei, a hetvenes évek óta számtalan platformon hódított és tűnt el (szó szerint) nyomtalanul. A médium közel negyvenéves története során technikai kuriózumból önálló művészi kifejezésformává vált, és platformok tucatjait hagyta maga mögött. A videojáték létmódja – hozzáférhetősége, tárolása, fennmaradása és utóélete, valamint a videojáték-kánon létrejötte – ugyanakkor csak az utóbbi években vált egyre sürgetőbb kérdéssé. A videojátékok archiválását célzó újabb kísérletek azt mutatják, hogy a médium kulturális örökségének megőrzése kollektív feladat, melyben a játékosok, a játékipar és a hagyományos kulturális intézmények mellett a játék kritikai vizsgálatára is fokozott szerep vár a jövőben. A dolgozat a játék archiválásának és hozzáférhetőségének korábbi és jövőbeli módjaival foglalkozik, valamint a kánon koncepciójának a játékra alkalmazhatóságával. A videojáték gyorsan változó természete megnehezíti a vele kapcsolatos általános konszenzus kialakulását. A konszenzus hiánya ugyanakkor módot ad a kísérletezésre, és termékenyítőleg hat a párbeszédre. A kritika dolga az, hogy lépést tartson a kifejezésforma fejlődésével, hogy a tárgyának megfelelő fogalmi prototípusokkal szolgáljon, és hogy megpróbálja szabatos fogalmi alapokra helyezni tovatűnő, efemer tárgyát.

Kiss Gábor Zoltán:

A játszott képek láttatása

A videojátékok kulturális súlyáról

A videojátékok kulturális súlyával foglalkozó értelmezések kulturális alapon, a hagyományos médiumok (főként a film és az irodalmi elbeszélés) felől közelítik meg a kifejezésformát; ennyiben maguk is a hagyományos médiumokat érintő korábbi vitákat idézik. A jelen tanulmány gazdasági és technikatörténeti szempontokat is felsorakoztat a digitális játékok kulturális fontosságával kapcsolatban. Az olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy milyen következményekkel jár a videojáték és az elbeszélő film összemosása, hogy milyen pluszmunkát ró az interakció a játékosra, és hogy mi a szerepe a játékok hozzáférhetőségének a kulturális vizsgálatban.

Koltai Andrea:

InterActivity

A televíziós interaktivitás tipológiája

A tanulmány – médiatörténeti hiánypótlásként – arra tesz kísérletet, hogy a klasszikus broadcast televíziózás és a digitális televíziózás közti átmeneti korszakban a televízió képernyőjén megjelenő különböző interaktív alkalmazásokat multidiszciplináris szempontrendszer alapján tipizálja, majd az egyes műfaji alkategóriákat – azok sajátos egyedi ismérveit sorra véve – deskriptív módon bemutassa és elemezze. A tipológia alapját a 21. század első évtizedében a hazai médiagyakorlatban tetten érhető interaktivitás típusai alkotják, amelyek elemzésében a médiatörténet, média-gazdaságtan és a kommunikációtudomány diszciplínái mellett a praxisban eltöltött közel egy évtized személyes tapasztalatai is teret kapnak.

Nyirő Nóra – Urbán Ágnes:

Vége a hagyományos tévézésnek?

A késleltetett nézés terjedése

A nemzetközi és a magyarországi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a késleltetett nézés (time-shifting) egyre inkább terjed. A fogyasztók számára vonzó, hogy ne csak akkor tudják megnézni az egyes televízióműsorokat, amikor azokat a műsorszolgáltatók bemutatják, hanem akkor, amikor saját időbeosztásuk ezt lehetővé teszi. Azok a DVR (Digital Video Recorder) készülékek, amelyeknek kellő kapacitású a merevlemezük, akár 100 órát meghaladó műsor rögzítésére és tárolására képesek, gyakorlatilag lehetővé téve ezzel a nézési idő teljes átalakítását, személyre szabását. A technológia újdonsága miatt egyelőre kevés információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a késleltetett nézés milyen módon és milyen mértékben alakítja át a televíziós piacot, annak szerkezetét. A nemzetközi kutatási eredmények azonban már támpontot adnak ahhoz, hogy a nézési szokások változásából kiindulva felvázoljuk a televíziós piacon középtávon bekövetkező folyamatokat. Magyarországi empirikus kutatásunk pedig a műsorrögzítéssel, a késleltetett nézéssel és ennek különböző technológiáival kapcsolatos attitűdöt próbálta feltérképezni.

Koltay Tibor:

E-könyvek: technológia és birtoklás

Az e-könyvek széles körű elterjedését lehetővé tevő digitális technológiák rohamléptekkel fejlődnek. A velük kapcsolatos problémák azonban nem technológiai természetűek, hanem az ellenőrzés és a birtoklás kérdéseivel függnek össze, így a globalizáció kontextusába is beilleszthetők, mivel az e-könyvek és gyakran hozzájuk társuló digitális jogkezelő (DRM) rendszerek sokkal több ellenőrzési és beavatkozási lehetőséget nyújtanak a szolgáltatóknak, mint azt a nyomtatott könyv kapcsán megszoktuk. A fogyasztók ezzel a korábbinál előnytelenebb helyzetbe kerülnek, ami különösen igaz személyes adataik védelmére.

Herendy Csilla:

Weboldal-fejlesztés: innovatív és hagyományos módszerek II.

Az alábbiakban olvasható dolgozat a Médiakutató 2008. téli számában a fenti címmel megjelent tanulmány folytatása. Az előző írásban egyrészt áttekintést nyújtottam a weboldalak tervezésének egy lehetséges és ideálisnak mondható folyamatáról, másrészt bemutattam az egyes fázisokban alkalmazható hagyományos, illetve innovatív tesztelési módszereket. Végül részletesen foglalkoztam a tekintetkövetéses és az online fókuszcsoportos vizsgálattal, kitérve ezek elméleti alapjaira és a gyakorlati alkalmazás lehetőségére. ez utóbbival kapcsolatban utaltam saját kutatásomra, amelynek célja a magyarorszag.hu oldal hatékonyságának feltérképezése volt. Az alábbiakban e kutatásról írok bővebben, és prezentálom az online fókuszcsoportos módszer, valamint a tekintetkövetéses vizsgálat eredményeit.

Vári Péter:

Szűk keresztmetszetek. Az állam szerepe a digitális átállásban

A digitális televíziós műsorsugárzásra való átállás bonyolult gazdasági, társadalmi hatású folyamat. A technikai fejlődés indította el, azonban a gyorsításához, véghezviteléhez állami beavatkozásra van szükség. ennek oka egyrészt az, hogy a földfelszíni sugárzás során használt frekvencia korlátos erőforrásként állami tulajdonban van. Másrészt a földfelszíni sugárzás során használt frekvenciák nem ismernek földrajzi határokat, használatuk nemzetközi koordinációt igényel az államok részéről. Írásomban ezeket a „szűk keresztmetszeteket” tekintem át.

Bodoky Tamás:

Támad a civilmédia: minden ötödik Index-olvasó blogol

A professzionális újságírás a nyomtatott sajtó és az elektronikus média hagyományait követő online változata helyett mostanában sokan az amatőrök által kitalált blogban látják a valódi online újságírást. A blogtól várják az újságírás új média által katalizált reformját, amely felülről irányított információközlés helyett a tömegek párbeszédét hozhatja. A kezdetben magát a média fősodra ellenében meghatározó, robbanásszerűen terjedő műfajt az intézményesült új média is felfedezte ugyanakkor, és beemelte kínálatába. Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam: mennyit és miért olvasnak, illetve írnak blogokat az Index hírportál olvasói, és miként értékelik a blogok és a professzionális média viszonyát? Milyen egyéb közösségi, tehát a felhasználók, nem pedig professzionális tartalomgyárak által generált tartalmakat fogyasztanak és készítenek a neten?

Katona Éva:

„Térkép e táj”

Google Earth: térképészeti fordulópont és a társadalmi látásmód változása

A Google Earth nemcsak azt változtatta meg, hogyan látjuk körülöttünk a világot, hanem azt is, miként gondolkodunk magunkról benne. A milliók számára elérhető online térképszoftver a kartográfia egy új paradigmája, társadalmi hatásai pedig messzire vezetnek.

Barta Judit:

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!”

Az Index hírportál és a civil újságírás

A civil újságírásra a hivatalos média több fázisban reagált. Azokban az országokban, ahol a médialiberalizáció megvalósult – így hazánkban is –, az intézményes média már nem verseng az amatőr publicistákkal, hanem ellenkezőleg: igyekszik becsatornázni őket. Kérdés, hogy a civil kommunikáció hatékonyságát ez az asszimilálási folyamat veszélyezteti-e. Ugyanakkor a blogoszféra működése, az amatőr újságírók mintája olyan kihívások elé állítja a professzionális sajtót, amelyek a szakmai mércék, a legitimitás, a hitelesség fogalmának tisztázását, illetve újradefiniálását igénylik.

Jenei Ágnes:

Digitális interaktív televízió: az (anti)utópisztikus valóság

A televízió végét prognosztizáló állítással szemben a tévé egyre több formában, minden elképzelhető és korábban elkép-zelhetetlen platformon jelen van. Metamorfózisa, multiplikációja és proliferációja alapján még az is elképzelhető, hogy épp a televízió lesz a mindent túlélő új – pontosabban: megújult – elektronikus (tömeg)kommunikációs eszköz. Ez a lehetőség legalábbis valószínű, ezért az alábbi tanulmány azt kutatja, vajon mi (lehet, lesz) a digitális tévé egyik innovatív reprezen-tánsának, az interaktív tévének társadalmi szerepe, kulturális jelentése.

Hargitai Henrik – Tímári Sándor – Sütő László – Bálint Irén – Balla Éva – Biró József – Szombathy Csaba:

Digitális földfelszíni rádió-műsorszórás: a T-DAB bevezetése és a digitalizáció hatása a hangzótartalom-szolgáltatásra

Napjainkban a rádió még túlnyomórészt analóg rendszereken terjeszti tartalmát. A digitális átállás kapcsán létrehozott stratégiai tervek ugyan „digitális műsorszórás”-ról szólnak, de ezen általában csak a televíziót értik, komolyabb stratégia nem készül a rádiós műsorszórás, illetve műsorterjesztés digitalizálására. A rádiózás digitalizációja sokszor a televíziós átálláséhoz hasonló kérdéseket vet föl (például multiplexek), azonban számos más vonatkozásában egyedi, a rádiózás műfaji és hallgatói szokásbéli sajátosságaiból következő problémák és lehetőségek is jelentkeznek. A rádió esetében nem szükséges kikapcsolni az analóg adókat a digitális induláshoz – mint a tévé esetében –, így nincs technológiai indíttatású „szükség” a gyors döntéshozatalra. A digitális földfelszíni rádiós műsorszórásban szinte minden európai országban a közszolgálati rádió tölt be úttörő szerepet. A Magyar Rádió továbbfejlődésének előfeltétele, hogy – más nyugati országokhoz hasonlóan – több csatornával jelentkezhessen. Ez ma nem lehetséges: az analóg frekvenciák szűkössége aktuális problémaként jelentkezik olyannyira, hogy az OIRT-frekvenciák kikapcsolásával a Rádió részben „visszatér” a középhullámú sugárzásra. Így tehát a továbblépési út – az internet mint kiegészítő szolgáltatás mellett – a digitális műsorszórás lehet. Kérdés azonban, hogy mikor és mely technológiákkal: erre vonatkozóan kormányzati döntés szükséges.

Hammer Ferenc:

A veszély archeológiája

A számítógép és a gyerekek esete

Az alábbi esettanulmány bemutatja, hogy „a gyerekek és a számítógép” témáját tárgyaló közbeszédben hogyan kapcsolódik össze – olykor meglepő módokon – a hagyományos média az újjal, azaz a digitális hírportálok vagy a társadalmi mozgalmak hírújraelosztó tevékenységével vagy magánemberek blogírásával. Az esettanulmányból kitűnik, hogy az olyan kőkorszaki médiaszervezési elvek, mint a hagyományos hírértéknormák vagy egyszerűen a hírnév utáni vágy miként befolyásolják a netnyilvánosság tevékenységét. „A számítógép és a gyerekek” vita fejleményei egyrészt azt sugallják, hogy az online média nem annyira független a nyomtatott sajtótól, mint amennyire azt sokan gondolják. A másik előzetes tanulság pedig az, hogy amikor az információkészítés kikerül a médiakapuőrök vasmarkából, az eredmény olykor bizony annyira siralmas, hogy a decentralizált netnyilvánosság demokratikus szerepére való utalás ilyenkor inkább csak képzelgés vagy gonosz tréfa lehet.

Jenei Ágnes:

Televíziós közigazgatás Olaszországban

A RAIUtile „t-gov” kezdeményezése

Bár a televíziós közigazgatás (television government, t-gov) kifejezésről valószínűleg sokan orwelli víziókra asszociálnak, Olaszország a digitális szakadék enyhítését várja tőle. A digitális tévé vonzó, közhasznú szolgáltatásaival – a hozzá fűzött remények szerint – akár arra is képes lehet, amiben az internet kudarcot vallott: digitális írástudásra tanítani az idősebb nézőket. A közigazgatási alkalmazások természetesen nemcsak az ügyfél érdekeit szolgálhatják, hanem az adott (ön)kormányzatét is, hiszen az elégedett ügyfél a megfelelő időpontban nagyobb valószínűséggel szavaz rá. A jelen tanulmány az olasz t-közigazgatás technológiai és közigazgatási kontextusát mutatja be, majd elhelyezi abban az olasz közszolgálati televízió új, digitális földfelszíni terjesztéssel működő közigazgatási csatornáját, a RAIUtile-t.