Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Kisebbség rovat

Bernáth Gábor – Messing Vera

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske (1/6)

Beszámoló a sorozat kapcsán készült fókuszcsoportos vizsgálatról¹

Bevezetés

A média szórakoztató műsorai nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy társadalom önképének elemeit, ezen belül pedig a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdjeit megerősítse vagy éppenséggel módosítsa. A magyar médiában romák – a nem hírjellegű műsorokon kívül – nemigen jelentek meg ez idáig. Az alábbi írás a magyar kereskedelmi televíziózás szórakoztató műsorainak történetében először megjelenő roma karakter többségi és kisebbségi fogadtatását járja körül. A magyar közönség véleményét egy telefonos surveyvizsgálat, a roma véleményeket pedig fókuszcsoportos beszélgetések tárták fel. A kutatás több közkeletű mítoszt cáfol: például azt, hogy a magyar közönséget eltávolítaná a roma tematika vagy karakterek szerepeltetése a könnyű műfajokban, vagy azt, hogy a romák egyformán, homogén közönségként reagálnak a róluk bemutatott médiaábrázolásokra. A kutatás azt is bemutatja, hogy milyen érzékenységgel és involváltsággal fogadják romák azt, hogy egy főműsoridőben sugárzott szappanopera szereplőjéről kiderül roma származása.

A magyarországi romák többségi médiaképéről az elmúlt években készült tartalomelemzések azt mutatják, hogy a médiaábrázolások többsége egy meglehetősen szűk sztereotípia-repertoár keretein belül maradnak.² Nemcsak a létező pozitívumok bemutatása hiányzik a média által festett társadalomképből, hanem a konfliktusok, problémák bemutatása is gyakran egyoldalú. Ez azért lényeges, mert a média nemcsak tájékoztat, hanem hordozója és befolyásolója is annak a képnek, amelyet a társadalom saját magáról és saját magának kialakít. Alapvető szerepet játszik egyrészt a társadalom önképének fenntartásában és újrafogalmazásában, lehetőséget adva a nemzeti értékek és a nemzeti önkép megerősítő reprezentációira. Másrészt a média azáltal, hogy meghatározza a társadalomban zajló folyamatok végiggondolásának kereteit, formálója is ennek az önképnek.³

A magyarországi többségi médiával kapcsolatban megkerülhetetlen kérdés tehát, hogy felajánl-e olyan szerepeket, amelyeken keresztül a többség a romákra úgy tekinthet, mint a társadalom integráns csoportjára, és ezzel párhuzamosan lehetővé teszi-e, hogy a romák büszkék lehessenek identitásukra, vagy éppen annak eltitkolása, elfojtása felé tereli őket. E képet talán a híreknél is jobban befolyásolják a média szórakoztató műsorai, amelyekből ma nemcsak a romák hiányoznak, hanem más kisebbségek is. A szórakoztató műsorokon – a sorozatokon, talk-show-kon – keresztül sugárzott kép ugyanis indirekt, nem reflektálható módon közvetít értékeket, és ezt a lehetőséget a rejtett reklámoktól a kisebbségek kulturális integrációjáig széles körben használják ki szerte a világon. Nincsenek, vagy csak elvétve jelennek meg ma kisebbségi karakterek a magyar szappanoperákban, a talk-show-kban; a Duna Televízió kivételével nincsenek roma tévébemondók. A kisebbségek ugyanígy hiányoznak a napilapok „megkérdeztük az utca emberét” rovataiból is.⁴ Mindez azt sugallja, hogy a romák nem részei a magyar társadalomnak, azon kívül álló, kizárólag problémákat, konfliktusokat hordozó homogén „tömeget” alkotnak. A kisebbségi karakterek – és különösen a roma karakterek – hiánya a meglehetősen zárt többségi identitásminták mellett tovább erősítik azt a távolságot, amelyet a hírműfajok problémaorientáltsága és domináns etnikus kategorizálása kialakít.
A kérdés természetesen elválaszthatatlan attól is, hogy a magyar média mennyire tartja ma – ha nem is célközönségének, de legalább – potenciális közönségének a romákat. Egy 1998-ban a többségi média legnagyobb közönségű szerkesztőségeinek döntéshozóival felvett interjúkutatásunk azt mutatta: nemigen, néhányan pedig egyenesen úgy fogalmaztak: a romákkal való „túl sok” foglalkozás elidegeníthetné a nem roma közönséget.⁵

E képnek a romákra gyakorolt lehetséges hatását 1998-ban egyik roma interjúalanyunk így foglalta össze: „[a többségi médiából sugárzott híradások többsége] általában úgy csapódik le a roma közösségekben, hogy már megint valamiféle botrányos vagy negatív kicsengésű hír ment le a televízióban, amit nagyon rossz emberi érzéssel él meg. Ha róla van szó, folyamatosan a negatívumait hallja. Vagy úgy, hogy a megalázottság érzése keltődik benne”.

E vélemény jegyében készítettük 2000-ben azt a fókuszcsoportos beszélgetéseken alapuló kutatást, amely a többségi médiakép hatásának másik oldalát, nevezetesen a romákra – a csoport tagjainak önértékelésére, identitására, a többség-kisebbség viszonyának percepciójára – gyakorolt hatását kívánta feltérképezni. E tanulmány e kutatás eredményeinek egy részét mutatja be.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Beszámoló a sorozat kapcsán készült fókuszcsoportos vizsgálatról
• Roma karakterek a sorozatokban: két szakmai vélemény
• A roma vélemények
• A többségi társadalom percepciója
• Hogyan tovább?
• Irodalom

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről