Publikációs versenyt hirdet a médiakutató. Színvonalas tanulmányokat várunk, elsősorban az új média, migráció, médiajog témában.Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft. Beküldési határidő: 2017. szeptember 30.

Médiakutató 2008 ősz

Kisebbség

Vicsek LillaKeszi RolandMárkus Marcell:

A menekültügy képe a magyarországi nyomtatott sajtóban 2005-ben és 2006-ban

Hogyan ír a menekültekről, a menedékkérőkről a magyarországi sajtó? Mi a téma médiaképének jelentősége? Írásunkban ezeket a kérdéseket járjuk körül. Tárgyaljuk, hogy milyen témákhoz kapcsolódóan írnak a menekültügyről a lapok, milyen országok, idődimenziók, társadalmi attitűdök és megoldási javaslatok szerepelnek írásaikban, hogyan jellemzik a menekültügyi személyeket. A médiával foglalkozó szakirodalmon belül nincs egyetértés a média hatására vonatkozóan. Éppen ezért szükségesnek éreztük hangsúlyosan foglalkozni a média szerepével. Amellett érvelünk, hogy a menekültügy olyan téma, mely esetében nagy a relevanciája annak, hogy milyen képet mutat róla a média.

1. Bevezetés

Tanulmányunkban a migráció átfogó témakörein belül a magyar menekültügy kérdéskörére kívánunk fókuszálni. Magyarországnak a nemzetközi migrációban betöltött szerepével kapcsolatban – témánk szempontjából – két, egymással szorosan összefüggő jellegzetességet emelünk ki, amely aláhúzza elemzésünk létjogosultságát. Egyrészről a szociológusok körében régóta ismert tény a magyar társadalomban jelen lévő xenofóbia nemzetközi összehasonlításban is magas szintje. A Tárki vizsgálatai szerint a 2000 utáni években a magyar lakosság körében egynegyed és négytized közé esett azok aránya, akik úgy vélik, semmilyen menekültet nem kéne beengedni hazánkba (Czene, 2002; Enyedi et al., 2004). A második, a demográfusok és a menekültügyi szakemberek előtt egyaránt ismert tényező az, hogy Magyarország a menedékkérők számára tranzit országnak számít. Részben ebből adódik, hogy az országban lévő menedékkérők és menekültek száma – például a nyugat-európai országokkal összehasonlítva – alacsonynak mondható. A menekültügyi személyek magyarországi populáción belüli alacsony aránya miatt a lakosság leginkább a médiából szerez információkat a menekültügyi kérdésekkel kapcsolatban. Az eleve magas idegenellenesség és a menedékkérőkkel és a menekültekkel való személyes társadalmi interakciók alacsony szintje tehát egyaránt alátámasztja, hogy fontos megismerni a menekültügy magyar sajtóban megjelenő képét.

A médiaanalízis során két vezető, országos, magyar napilapot vizsgáltunk meg (a Népszabadságot és a Magyar Nemzetet). Vizsgálati alapsokaságunkat a 2005-ös és a 2006-os év során megjelent cikkek jelentették. A cikkeket kvantitatív tartalomelemzés módszerével vizsgáltuk.1 A sajtókép-elemzés egy interdiszciplináris kutatási projekt egyik elemeként végeztük.2

Magyarországon megfigyelhető, hogy a köznyelv pontatlanul használja a menekültügyhöz kapcsolódó fogalmakat. Tanulmányunkban e fogalmak jogi jelentéséből indulunk ki, a magyar jogi szabályozás alapján határoztuk meg a vizsgálat során alkalmazott főbb fogalmakat (Menedékjogi Törvény, 1997. évi CXXXIX. Törvény, 172/2001. [IX. 26.] Kormányrendelet).3 „Menekültügyi személyeknek” az alábbi, menekültügyhöz kapcsolódó kategóriákba tartozókat nevezzük: menedékkérő, menekült, menedékes, kísérő nélküli kiskorú, befogadott;4 illetve azokat a személyeket, akik kifejezték azt a szándékukat, hogy menedékjogot kérnek.

2. A médiakép jelentősége, a média hatása

Ebben a részben azt a kérdéskört tárgyaljuk, hogy mi a jelentősége a média által a menekültügyi személyekről közvetített képnek.

A médiával foglalkozó szakirodalmon belül nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy miként tekintsünk a média hatására. A korai elméletek (például a lövedék-modell) azt feltételezték, hogy a közönség passzív és differenciálatlan tömeg, amelyre a média erős és közvetlen hatást gyakorol. A médiaüzeneteket az emberek egyféle módon értelmezik, a közönség és a média közötti kapcsolat pedig egyirányú: a médiából indul ki a közönség felé (Columbo, 2004). Az utóbbi évtizedekben számos kutatás jutott a korai modelleket megkérdőjelező eredményekre (Petts et al, 2001). Számos elmélet, elgondolás jött létre a médiahatás, a befogadás mikéntjére és a hatás mértékére vonatkozóan (mint például a szelektív észlelés elmélete [Klapper, 1960], a kultivációs elmélet [Gerbner et al., 1969, 1986], a használat–kielégülés-elmélet [Katz et al, 1974], a napirendelmélet [McCombs & Shaw, 1972], a kódolás–dekódolás-modell [Hall, 1980], a kritikai diskurzuselméleti megközelítés [Fairclough, 1995] és a performatívmédia-hatás [Csigó, 2004]). A sokféle elmélet közül az empirikus vizsgálatok során egyelőre még egy sem került ki egyértelmű győztesként. Egyes elméletek ellentmondanak egymásnak, mások felfoghatóak úgy, mintha eltérő szeletét közelítenék meg a kérdéskörnek. Annyi azonban leszűrhető az eredményekből, hogy a korai modellek, amelyek egyirányú, direkt és erős hatást, illetve passzív közönséget tételeztek fel, nem állják meg a helyüket (Petts et al, 2001). A médiahatás ennél összetettebb kérdés.

Bajomi-Lázár Péter (2006) a szakirodalmat áttekintő tipológiájában két csoportra osztja a média hatását, befogadását tárgyaló elképzeléseket. Egyes elméletek a média közvetlen és nagy hatását feltételezik (direkthatás-modellek), más modellek a média közvetett és csekély hatását feltételezik (korlátozotthatás-modellek). A direkthatás-modellekben a hatás kerül előtérbe: úgy vélik, a média nagy hatást gyakorol az emberekre. A közönséget passzívnak és homogénnek tekintik. Ezzel szemben a korlátozotthatás-modellek nagy része a használatra helyezi a hangsúlyt; aktívnak és heterogénnek gondolja a közönséget. Több idetartozó elmélet feltételezi, hogy az egyének aktív részesei az értelmezési folyamatnak, az üzeneteket potenciálisan eltérően értelmezik, nem pusztán kritikátlanul fogadják el, és kiemelik a befogadók tudatos választását. Ezen utóbbi megközelítések egy része nem is használja a „hatás” fogalmat, inkább a „médiahasználat” kifejezéssel élnek. Számukra a média használata kerül előtérbe: például az, hogy milyen szükségleteket elégít ki a befogadó a média által, hogyan használja fel saját céljaira (Katz et al, 1974).

A direkthatás-modellek egyre inkább vesztettek népszerűségükből, és egyre inkább előtérbe kerültek a korlátozotthatás-modellek. Manapság népszerűek az olyan megközelítések, amelyek a média minimális hatását feltételezik. Úgy véljük, ezeknek az elméleteknek egy része bagatellizálja a médiahatás jelentőségét, és egyes képviselői túlzottan nagy hatalmat tulajdonítanak a befogadóknak a médiainformációk interpretációja terén. Bár elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a médiainformációk értelmezése aktív folyamat, számunkra ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy ne lenne a médiának hatása, vagy hogy ez a hatás pusztán elhanyagolható mértékű lenne. Az alábbiakban a hétköznapi életből vett példákkal és különböző társadalomtudósok elképzeléseit és tudományos eredményeit prezentálva érvelünk amellett, hogy a médiahatás releváns jelenség – és különösképp az egy olyan témakör esetében, mint a menekültügy.

Mint bemutattuk, a tömegkommunikációs eszközök hatása számos kutató által vitatott, ugyanakkor tény, hogy ez a hatás egyes esetekben óriási is lehet. A média képes tömeghisztériát kiváltani, akár etnikai háborút is, mint például Los Angelesben az 1990-es évek elején. További szempont, hogy a média mint információforrás szerepe eltérő lehet a különböző témák kapcsán. A menekültügy esetében a média fontosabb információforrás sokak számára, mint a személyes kötelékek, főleg ha a menekültügyi személyek száma kicsi az adott országban (Hartmann & Husband, 1974; idézi Finney & Peach, 2004). A média mint információforrás szerepe azért is kiemelkedő a menekültügy kapcsán, mert az emberek másként fogadják a kisebbségek tagjaival kapcsolatos negatív információkat, mint azokat, amelyek nem kisebbségekről adnak hírt (Csepeli et al., 1993). A média szerepének fontosságát támasztja alá az a kutatás is, amely azt találta, hogy van kapcsolat a tudósítások és a menekülteket, a menedékkérőket ért támadások között. A vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy nőtt az ilyen jellegű támadások száma, amikor olyan cikkek jelentek meg a sajtóban, amelyek beszámoltak a zaklatásokról, de nem ítélték el azokat (Esser & Brosius, 1996; idézi Tait et al., 2004). A média szerepe különösen kiemelkedő a morális pánik keltésében olyan kérdések esetében, mint a bűnözés vagy a menedékjog (Coe et al., 2004). Stanley Cohen (2002) szerint napjaink morális pánikjának egyik tárgya a menekültek és menedékkérők csoportja. Ezt azzal magyarázza, hogy a velük kapcsolatos beszámolók az ellenségeskedésről és az elutasításról szólnak; illetve a menekültügyet politikai témaként kezelik. Az egymást követő brit kormányok nemcsak élen járnak az általános gyűlölködésben – és ezzel legitimálják az ellenségeskedést –, hanem a bulvárlapok stílusában, szenzációhajhász módon beszélnek róla. Az előbbieken túl több más szerző is arra a következtetésre jutott, hogy a média hatása jelentős a „faji”, etnikai kérdésekben (Miller & Philo, 1999; Van Dijk, 1991).

Egyes szerzők azt hangsúlyozzák, hogy a médiahatás iránya megjósolhatatlan, mivel a médiahatás összetett jelenség (Bajomi-Lázár, 2006). Az igaz, hogy bizonyos kutatások szerint még ha pozitívan is jelennek meg a kisebbségek tagjai a médiában, az sem szükségképp jár azzal, hogy pozitívabban ítélik meg az adott kisebbséget. A Cosby-show című szappanopera közönségét vizsgáló kutatás például azt találta, hogy az előítéletes nézők épp azt szűrték le a sikeres karriert elért fekete szereplőkről szóló sorozat kapcsán, hogy lám-lám, aki akar, annak sikerül Amerikában, még akkor is, ha afro-amerikai. Persze a nézők tisztában voltak vele, hogy fikciót látnak – de még az ilyen filmek is kihatnak a kisebbségek helyzetének értelmezésére (Jhally & Lewis, 1992). Ugyanakkor úgy véljük, hogy ha negatív kép jelenik meg a médiában a menekültügyi személyekről, az valószínűleg nem azt fogja kiváltani, hogy pozitív irányba változzon a megítélésük (eltekintve azoktól a kivételes esetektől, amikor esetleg a negatív támadás otrombasága ellentétes hatást vált ki a közönségből).

3. Menekültügy a médiában

Számtalan kutatás készült a média és a kisebbségek témakörében. A különböző magyar és külföldi tanulmányok többnyire hasonló következtetésekre jutottak: a média a „faji” témákról szinte mindig negatívan számol be, a kisebbségeket rendszerint sztereotipikusan és negatív témákhoz kapcsolódóan mutatja be (Vicsek, 1997; Terestyéni, 2004; Ligeti, 2007a; Hargreaves, 1995; van Dijk, 1991; Finney & Robinson, 2007). Továbbá a kisebbségek bemutatása főként néhány témához kapcsolható, úgymint a bevándorlás, a bűnözés, a kulturális különbségek és az etnikai-„faji” kapcsolatok (Finney & Robinson, 2007).

Konkrétabban a migráció, a menekültügy témaköréhez kapcsolódóan már kevesebb kutatás készült – és ezek egy jelentős része az angolszász országokban. Külföldi vizsgálatok azt találták, hogy a média a legtöbb esetben problémaként vagy a befogadó közösséget fenyegető veszélyként állítja be a bevándorlást és a menedékjog létét. Ezért a kulcstémákat a bevándorlók jogainak csökkentése, a jóléti állam terhe és a migránsok becstelensége jelenti. A média inkább a konfliktusokra, mintsem az etnikumok közti harmóniára fókuszál; valamint ritkán szerez információt az etnikai kisebbségek tagjaitól. A brit média sokszor használ bizonyos – általában negatív kicsengésű – szavakat és kifejezéseket a menedékkérőkre (például „áradat”, „hullám”, „színlelt”, „csaló”). A menedékkérőkkel kapcsolatos brit hírközlések sokszor nem térnek ki arra, hogy miért mennek az Egyesült Királyságba a menedékkérők, milyen körülmények között utaznak és élnek, illetve ritkán szólaltatják meg magukat a menekültügyi személyeket (Philo & Beattie, 1999; Finney & Robinson, 2007).

Egyes kutatások ugyanakkor feltárták, hogy akadnak olyan lapok is, amelyek pozitívabb képet festenek a menekültügyi személyekről, többes szám első személyben írva róluk a helyi közösség részének tekintik őket. Finney és Robinson (2007) két brit helyi lap menekültképét összehasonlítva azt állapította meg, hogy az egyik pozitívabb képet fest a menekültekről, többször megszólaltatja és a közösség részeként kezeli őket. Más kutatások is azt találták, hogy a helyi lapok között inkább lehet találni olyat, amely kiegyensúlyozottabb, pontosabb beszámolókat közöl a menekültekről, míg az országos napilapokat inkább jellemzi az ellenségeskedő nyelvezet. Mindazonáltal sok helyi orgánum is nagyrészt negatív képet fest a menekültekről, menedékkérőkről (Speers, 2001).

Előfordul, hogy a napilapok a menekültügy témakörét hivatalos témaként tálalják. Egy, a walesi médiát 2000-ben vizsgáló elemzés például azt találta, hogy az kevésbé ellenséges hangnemet ütött meg a menekülteket és a menedékkérőket érintő cikkekben, mint a brit nemzeti sajtó, ugyanakkor „hivatalos” ügynek tekintette a velük kapcsolatos témákat. A menekülteket és a menedékkérőket számokként kezelik: pénzügyi költség, statisztikák tükrében ábrázolják őket. Ritkán szólnak arról, hogy miért kérnek menedékjogot. Ennek megfelelően a menedékkérők kevés lehetőséget kapnak arra, hogy elmondják véleményüket, saját történeteiket (Speers, 2001).

További potenciális befolyásoló tényező a menekültügy sajtóreprezentációjára vonatkozóan, hogy egy írás hol jelenik meg: minőségi vagy bulvárlapban, egy adott ország milyen régiójában, illetve liberális vagy konzervatív orientációjú lapban (Van Gorp, 2005). Több kutatás is eltéréseket talált e jellemzők mentén.

A Kurt Lewin Alapítvány (Ligeti, 2007a, 2007b) és három külföldi kutatóintézet által előkészített és lebonyolított kutatás négy országban vizsgálta a kisebbségek, a bevándorlók és menekültek médiareprezentációját. Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország nyomtatott és vizuális sajtótermékeit vizsgálták egy hónapos időintervallumban, 2006-ban, nagyrészt a kvalitatív tartalomelemzés módszereivel. Bár kutatási anyaguknak pusztán csekély részét tették ki a bevándorlókkal, a menekültekkel kapcsolatos cikkek, mert a médiaanyagok főként a kisebbségek témakörével foglalkoztak, relevánsnak tartjuk néhány kutatási eredményük ismertetését.

A nyomtatott sajtó vizsgálata során markáns különbség rajzolódott ki a magyar és a többi három ország sajtóorgánumai között. Az utóbbi országokban a választóvonal a bulvár és a minőségi lapok között, míg Magyarországon a baloldali és a jobboldali sajtóorgánumok között húzódik meg. Azt találták, hogy a magyar jobboldali napilapban, a Magyar Nemzetben erőteljes prekoncepcióval jelennek meg írások főleg a cigánysággal, de más kisebbségekkel kapcsolatban is. Jó példa erre az olaszliszkai eset okaként a cigányság civilizációs hiányának megjelölése, illetve a szlovákság „tótként”, a németség „svábként” való emlegetése, mintegy nosztalgiaként a második világháború előtti Magyarország iránt.

Kovács Éva és Kriza Borbála (2004) három évjárat – 1945, 1990 és 2000 – sajtóképét vizsgálta kvantitatív módszerekkel. Hat magyarországi lapban (heti- és napilapokban vegyesen) elemezték a külföldiekről és más „idegenekről” megjelenő írásokat. Azt találták, hogy a lapok elenyésző mértékben foglalkoznak a menekültek kérdéskörével – különösen az 1990-es és 2000-es évben.5

4. A kutatás

4.1. Módszertan

Az összes olyan, 2005. január 1. és 2006. december 31. között a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben nyomtatott formában megjelent cikket elemeztük,6 amely eleget tett az alábbi három kritériumnak:

1. Szerepel benne az általunk meghatározott menekültügyi vagy idegenrendészeti kifejezések valamelyike.7

2. Tartalma a menekültügy kérdésköréhez kapcsolódik.8

3. Több mint egy mondatban tárgyalja a menekültügyet.

A kritériumok alapján 149 cikket találtunk, ezek képezik az elemzés tárgyát. Az adatokat kvantitatív tartalomelemzéssel (Krippendorf, 1995) vizsgáltuk.

4.2. Eredmények

4.2.1. A cikkek száma és időbeni megoszlása

A menekültügy témakörét a két lapban összesen 149 írás érintette. A vizsgált időszakban ugyanakkor becsléseink szerint nagyjából 64 ezer cikk jelent meg összesen az elemzett napilapokban. Látható, hogy a cikkek rendkívül kis hányada érinti a menekültügy kérdéskörét. Ha összevetjük ezt más kutatások eredményeivel, azt találjuk: nemcsak hazánkban, hanem más országokban is jellemző, hogy csupán a cikkek rendkívül csekély hányada érinti a témakört (Tait et al., 2004; Speers, 2001). A két vizsgált országos napilap közül több cikket jelentetett meg a témáról a Népszabadság, mint a Magyar Nemzet, és több cikk jelent meg 2005-ben, mint 2006-ban (lásd az 1. táblázatot).

1. táblázat: A menekültüggyel foglalkozó cikkek száma a két napilapban, 2005-ben és 2006-ban

A megjelenés éve Összesen
2005 2006 Cikkek
száma
%
(N=149)
Cikkek
száma
%
(N=89)
Cikkek
száma
%
(N=60)
Magyar Nemzet 38 42,7% 20 33,3% 58 38,9%
Népszabadság 51 57,3% 40 66,7% 91 61,1%
Összesen 89 100,0% 60 100,0% 149 100,0%

A cikkek havi megoszlása (lásd az 1. ábrát) összefügg különböző eseményekkel, amelyeket bemutatott a sajtó. 2005 januárjában Nagykanizsán megnyitott a külföldi kiskorúakat befogadó állomás, illetve a nagy-britanniai választások előszeleként napirendre került a bevándorlási törvények szigorítása. Júliusban robbant ki a forradalom Üzbegisztánban. Miután az üzbég menekültügyi személyek „megtöltötték” a szomszédos Kirgizisztán menekülttáborait, Romániába szállították őket. Szintén júliusban kerekedett fel sok szlovákiai roma, hogy Csehországban kérjen menedékjogot. Sok cikk jelent meg októberben, amikor a legelkeseredettebbek voltak a küzdelmek a két, Afrikában levő spanyol város, Melilla és Ceuta ellen. Ekkor menedékkérők „támadták meg” a két város körüli magas falakat, hogy az európai fennhatóság alatt benyújthassák menedékjogi kérelmüket.

2006-ban két jelentősebb téma uralta a magyar nyomtatott sajtót a menekültügy témakörében. Az egyik az 1956-os forradalom évfordulója, amelynek kapcsán több cikk jelent meg az akkori magyar menekültekről. A második jelentős téma a Baranya, illetve Tolna megyei roma családok Svédországba történt beutazása volt. Ők fapados repülőjáratokkal utaztak a svédországi Malmőbe, hogy benyújtsák menedékjogi kérelmüket. A roma családok svédországi exodusát a Népszabadság sokkal több cikkben tárgyalta, mint a Magyar Nemzet. Az utóbbi lapban viszont több cikk jelent meg főleg az őszi hónapokban a menekültügyről az 1956-os magyarországi forradalom kapcsán, mint a Népszabadságban.

1. ábra: A cikkek havi megoszlása (gyakoriságok)

4.2.2. A cikkek tartalmára vonatkozó általános jellemzők

A két lap megegyezik abban, hogy a cikkek jelentős része Magyarországról és az Európai Unió tagországairól szól (lásd a 2. táblázatot), valamint abban, hogy a cikkek nagyjából negyede említi Magyarországot cél országként. Hazánk származási országként is szerepelt a hírekben, az ide tartozó írások jelentős része a romák svédországi exodusával, illetve az 1956-os menekültekkel foglalkozik. Cél országként (a Magyarországon kívüli) európai uniós tagországok fordulnak elő a leggyakrabban az újságcikkekben (86 ilyen írás van).

2. táblázat: A cikkekben tárgyalt országok

Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek
száma
%9
(N=58)
Cikkek
száma
%(N=58)
Általánosságban (is) ír a cikk, nem(csak)
konkrétan egy vagy több ország helyzetéről
3 5,2% 6 6,6%
Az EU helyzetéről (is) ír általánosságban,
nem(csak) konkrétan megnevezett országok helyzetéről
10 17,2% 9 9,9%
Magyarország mint… származási ország 9 15,5% 18 19,8%
tranzit ország 2 3,4% 6 6,6%
cél ország 13 22,4% 22 24,2%
EU-tagország/ok
Magyarország kivételével mint…
származási ország 1 1,7% 1 1,1%
tranzit ország 2 3,4% 4 4,4%
cél ország 33 56,9% 53 58,2%
az EU-n kívüli fejlett
ország mint…
származási ország 0 0,0% 0 0,0%
tranzit ország 0 0,0% 0 0,0%
cél ország 6 10,3% 13 14,3%
az EU-n kívüli fejlődő
ország mint…
származási ország 8 13,8% 19 20,9%
tranzit ország 0 0,0% 2 2,2%
cél ország 0 0,0% 5 5,5%

Azt is megvizsgáltuk, hogy milyen témák jelentkeznek az írásokban (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat: A cikkekben előforduló témák

A lap neve Összesen
Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek
száma
%9
(N=58)
Cikkek
száma
%
(N=91)
Cikkek
száma
%
(N=149)
Jog, politika 31 53,4% 49 53,8% 80 53,7%
Bűnözés, illegális cselekedetek 25 43,1% 30 33,0% 55 36,9%
Munkaerőpiaci-helyzet, gazdasági aktivitás 12 20,7% 22 24,2% 34 22,8%
Anyagi helyzet, támogatás, segélyek 10 17,2% 23 25,3% 33 22,1%
Demográfia, népesedés 8 13,8% 16 17,6% 24 16,1%
Befogadó állomás, közösségi szállás,
menekülttábor helyzete
7 12,1% 15 16,5% 22 14,8%
Egyedi eset, élettörténet 4 6,9% 16 17,6% 20 13,4%
A fogadó társadalommal kialakított
kapcsolatok, integráció
5 8,6% 14 15,4% 19 12,8%
Katasztrófa, botrány 6 10,3% 4 4,4% 10 6,7%
Egyéb 2 3,4% 8 8,8% 10 6,7%
Iskola, oktatás, tanfolyamok 3 5,2% 11 12,1% 14 9,4%
Lakásügy, hajléktalanügy 5 8,6% 4 4,4% 9 6,0%
Egészségi állapot 3 5,2% 6 6,6% 9 6,0%
Művészet, kultúra, könyv 5 8,6% 2 2,2% 7 4,7%

Az összes témát figyelembe véve a leggyakrabban a jog, a politika témaköre fordul elő a menekültügyi cikkekben, majd a bűnözésé, a „deviáns” viselkedésé. Ezeket a munkaerőpiac, illetve az anyagi helyzet, a segélyek kérdéskörei követik.

A menekültügyi törvények, jogszabályok és politikai állásfoglalások a cikkek több mint felében (80 írásban) előfordulnak témaként. Vagyis jelentős részben jogi, politikai, „hivatalos” témának tekintik az újságírók a menekülteket, a menedékkérőket érintő kérdéseket. Ez az eredmény egybe cseng a korábban tárgyalt, walesi újságok tartalmát elemző kutatás eredményével. Az a vizsgálat szintén arra a megállapításra jutott, hogy a média „hivatalos” ügyként kezeli a menekültekkel, a menedékkérőkkel kapcsolatos kérdéseket (Speers, 2001). Ezekben az írásokban politikai pártok tevékenységeiről írtak, a különböző országok vagy az Európai Unió bevándorlás-politikáját érintő kérdésekről (átalakítási/módosítási törekvésekről – általában szigorításokról), illetve az államközi menekültüggyel kapcsolatos tárgyalásokról. Gyakori volt a különböző törvényekre, jogszabályokra való hivatkozás. Konkrétan a genfi konvenciót (a menekültstátus megszerzésének kritériumait) és a dublini egyezményt (abban az európai uniós tagállamban kell lefolytatni a menekültügyi eljárást, amelyben először folyamodott menekültstátusért a menedékkérő) nevezték meg a szerzők. A többi hivatkozás általánosságban történt a jogszabályokra (például „a hatályos jogszabályok értelmében”10).

A bűnözés, „deviáns” viselkedés témakörének magas – 38 százalékos – az előfordulási aránya. Az ide tartozó sajtóközlemények jelentős része a két, Afrikában található spanyol várost, Melillát és Ceutát megrohamozó menedékkérőkről, az őket gumilövedékkel támadó katonákról és a busszal való kitoloncolásukról szól. Némely tudósítás helyi zavargásokról szól, amelyek vagy a helybéliek és bevándorlók között, vagy két eltérő származású etnikai csoport között törtek ki. A bűnözés, „deviancia” magas előfordulási aránya összhangban van Tait és munkatársai brit kutatásainak eredményeivel, amelyek szerint a menekültügyi cikkekben gyakran találtak olyan kifejezéseket – mint „horda”, „csőcselék” – amelyek egyértelműen a „deviáns” viselkedésre utalnak (Tait et al., 2004). A Magyar Nemzetet és a Népszabadságot összevetve látható, hogy a Magyar Nemzet nagyobb arányban érinti a „deviáns” viselkedés kérdéskörét a menekültügy témakörével kapcsolatban.

A munkaerő-piaci helyzet és az anyagi helyzet/segélyek témája a cikkek valamivel kevesebb, mint negyedében jelentkezik. Ezek a kérdéskörök a 2006-os publicisztikákban jóval hangsúlyosabban vannak jelen, mint a 2005-ös év írásaiban (míg 2005-ös cikkek alig nyolc, addig a 2006-ban megjelent írások 45 százaléka ír a munkaerő-piaci helyzetről, az anyagi helyzet a 2005-ös írások kicsivel több, mint tíz, míg a 2006-os cikkek 40 százalékában fordul elő). Ezek a témakörök gyakran szerepeltek azokban a 2006-os cikkekben, amelyek a Svédországba vándorolt roma családokról szóltak, ugyanis a szerzők sokszor utaltak rá, hogy az érintett családtagok Magyarországon nem kapnak munkát, és azért nyújtották be a menedékkérelmüket Svédországban. Ezekben az írásokban gyakran téma volt az is, hogy Svédországban a szociális segélyekből magasabb színvonalon lehet élni, mint Magyarországon.

Az elemzett cikkek 85 százalékát be tudtuk sorolni a különböző időpontokat tartalmazó tipológiánkba (lásd a 4. táblázatot; a Magyar Nemzetnél nagyobb arányban meg tudtuk állapítani, hogy milyen idődimenzióra vonatkozott az írásmű, mint a Népszabadságnál). Mindkét lap írásaiban a jelen dimenziója dominál (115 cikk foglalkozik a jelennel). A múltra vonatkozó utalások egy része közelmúltbeli adatokat tartalmaz az egyes európai uniós tagállamokban menedékjogot kérők és elnyerők számáról. Ezen idődimenzióhoz olyan cikkek is kapcsolódnak, amelyek egy vagy több menekültügyi személy élettörténetét dolgozzák fel. A múlttal is foglalkozó írások jelentős része az 1956-os forradalom kapcsán érintette a menekültügy kérdéskörét. Az élettörténetek bemutatása inkább a Népszabadságra, míg 1956 tárgyalása inkább a Magyar Nemzetre volt jellemző. A jövőre vonatkozó cikkek a legtöbbször az Európai Unió bevándorlás-politikájának átalakításáról vagy az egyes tagállamok menekültügyi és idegenrendészeti törvényei szigorításáról, annak tervezéséről szólnak.

4. táblázat: A két újság cikkeiben megjelenő idődimenzió

A lap neve Összesen
Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek
száma
%11
(N=58)
Cikkek
száma
%
(N=91)
Cikkek
száma
%
(N=149)
Megállapítható 52 89,7% 74 81,3% 126 84,6%
Múlt (<2005) 18 31,0% 28 30,8% 46 30,9%
Jelen (2005-2006) 44 75,9% 71 78,0% 115 77,2%
Jövő (>2006) 8 13,8% 8 8,8% 16 10,7%

11

4.2.3. Társadalmi attitűdök, megoldási javaslatok

A menekültügyi cikkek több mint kétharmadában megállapítható volt a kormányzati politika menekültüggyel szembeni attitűdje (lásd az 5. táblázatot). A viszonyulás az összes publikáció (149 cikk) kicsivel több, mint felében (75 cikkben) ellenségesként jelentkezett, a cikkek közel ötödében (29 írásban) mutatkozott a kormányzati politika toleránsként. Azon cikkeken belül, amelyekben megállapítható volt a kormányzati attitűd (104 ilyen írás volt), közel háromnegyed részben negatív volt a viszonyulás. Az írások kisebb hányadában szerepelt csak a civil társadalom (szervezetek, helyi lakosok, általános közvélemény) menekültüggyel szembeni attitűdje. Ez a cikkek kicsivel több, mint negyedében (40 cikkben) volt fellelhető. E publikációk közel háromnegyedében elítélő attitűdről adtak számot, közel felükben pedig befogadó attitűdök szerepeltek.12 Befogadó attitűd esetében többnyire társadalmi szervezetekről írtak a cikkek, míg ellenséges viszonyulás helyi lakosokhoz, illetve társadalmak egészéhez kapcsolódott. A befogadó és az ellenséges attitűd megjelenésének gyakorisága szempontjából nem volt lényeges különbség a két vizsgált napilap között.

5. táblázat: A menekültügyi cikkekben megjelenő attitűdök

Attitűd Megállapítható
az attitűd
Befogadó, toleráns Közömbös Elítélő, ellenséges
Cikkek száma % (N=149) Cikkek száma % (N=149) Cikkek száma % (N=149) Cikkek száma % (N=149)
Kormányzati politika/ák 104 69,8% 29 19,5% 15 10,1% 75 50,3%
Civil társadalom
(civil szervezetek, helyi lakosok, általános közvélemény)
40 26,8% 18 12,1% 1 0,7% 29 19,5%

Megvizsgáltuk azt is, hogy a cikkekben milyen javaslatok olvashatók a menekültügyhöz kapcsolódó problémák kezelésével kapcsolatban (lásd a 6. táblázatot).13 Szigorúbb törvények alkotásáról említés a cikkek 14 százalékában fordul elő, a menekültügyi személyek kitoloncolására vonatkozó javaslat az írások közel tizedében volt található. Pusztán egy cikkben említik meg az enyhébb törvénykezés lehetőségét. Nagyobb anyagi támogatás egy publikációban sem jelenik meg, a nagyobb állami szerepvállalás három cikkben merül fel. Nyolc írásban említik meg, hogy a menekültügyi problémákra megoldást jelenthet az integrációs, beilleszkedést segítő programok számának növelése. Mindkét lap esetében kevés cikk szolgál megoldási javaslattal a menekültügy problémájára, és több cikkben jelenik meg a kitoloncolás és a szigorúbb törvénykezés mint megoldási javaslat, összevetve a menekültek iránti pozitív hozzáállást tükröző megoldásokkal (enyhébb törvények, nagyobb állami szerepvállalás vagy támogatás, integráció). A pozitív hozzáállást tükröző megoldások gyakrabban fordultak elő a Népszabadságban, mint a Magyar Nemzetben, a negatív hozzáállást tükröző megoldások pedig a Magyar Nemzetben jelentkeznek hangsúlyosabban.

6. táblázat: A cikkekben megjelenő megoldási javaslatok

A lap neve Összesen
Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek
száma
%
(N=58)
Cikkek
száma
%
(N=91)
Cikkek
száma
%
(N=149)
Említ megoldási javaslatot14 18 31,0% 21 23,1% 39 26,2%
Szigorúbb törvények, szabályok 10 17,2% 11 12,1% 21 14,1%
Kitoloncolás 7 12,1% 7 7,7% 14 9,4%
Enyhébb törvények, szabályok 0 0,0% 1 1,1% 1 0,7%
Nagyobb állami szerepvállalás 0 0,0% 3 3,3% 3 2,0%
Nagyobb anyagi támogatás 0 0,0% 0 0,0% 0 0,0%
Integrációs, beilleszkedést segítő
programok számának növelése
3 5,2% 5 5,5% 8 5,4%

4.2.4. A menekültügyi személyek általános jellemzői a cikkekben

A menekültügyi személyek származása a cikkek több mint felében kiderül (lásd a 7. táblázatot). A Népszabadságban nagyobb százalékban említik a menekültügyi személy állampolgárságát, mint a Magyar Nemzetben.15

7. táblázat: A menekültügyi személyek származása16

A lap neve Összesen
Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=58)
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=91)
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=149)
Ázsia 11 19,0% 29 31,9% 40 26,8%
Európa 20 34,5% 36 39,6% 56 37,6%
Amerika 2 3,4% 3 3,3% 5 3,4%
Afrika 20 34,5% 27 29,7% 47 31,5%

A legtöbb menekültügyi személy, aki megjelenik a cikkekben, Európából származik (56 cikk foglalkozik Európából származó menekültügyi személyekkel). Az európai menekültügyi személyek közül főként a magyarokról írnak (lásd a 8. táblázatot). Ezek az eredmények arra vezethetők vissza, hogy a 2006-os cikkek kiemelt kérdésként foglalkoztak a magyarországi roma családok svédországi exodusával. A magyar menekültügyi személyekről szóló cikkek jelentős részben róluk szólnak, de szerepelnek írások egyrészt 1956-os magyar menekültek kapcsán, másrészt magyar nemzetiségű, de nem magyar állampolgárságú egyének vonatkozásában (akik például a Vajdaságból jöttek Magyarországra menedékjogot kérni).17

8. táblázat: Az európai menekültügyi személyek származása (állampolgárság, nemzetiség)

A lap neve Összesen
Magyar Nemzet Népszabadság
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=58)
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=91)
Cikkek száma,
ahol előfordul
adott származás
%
(N=149)
Szlovák 4 6,9% 1 1,1% 5 3,4%
Magyar 14 24,1% 21 23,1% 35 23,5%
Román 6 10,3% 4 4,4% 10 6,7%
Szerb 4 6,9% 7 7,7% 11 7,4%
Szerb-
montenegrói
0 0,0% 2 2,2% 2 1,3%
Ukrán 0 0,0% 4 4,4% 4 2,7%
Európai egyéb 2 3,4% 11 12,1% 13 8,7%

A menekültek, menedékkérők származáson kívüli személyes jellemzői sokszor nem derülnek ki a publikációkból. Az általunk vizsgált jellemzők (lásd a 9. táblázatot) közül a leggyakrabban azt írták le a szerzők, milyen státust kaptak a menedékkérők: ez a cikkek négytizedében jelentkezett. Amennyiben beszámolnak arról az írások, hogy milyen státust kaptak a menekültügyi személyek, ezek többségében elutasításról, kitoloncolásról írnak (37 cikk).

9. táblázat: A menekültügyi személyek általános jellemzői

Cikkek száma % (N=149)
Nem Kiderül a cikkből 38 25,5%
Előfordul férfi 30 20,1%
Előfordul nő 27 18,1%
Kor Kiderül a cikkből 35 23,5%
Gyermek-, fiatalkorú 21 14,1%
Felnőtt 33 22,1%
Iskolai végzettség Kiderül a cikkből 8 5,4%
Maximum alapfokú 6 4,0%
Középfokú 2 1,3%
Felsőfokú 3 2,0%
Anyagi helyzet Kiderül a cikkből 20 13,4%
Rossz 17 11,4%
7 4,7%
Milyen okból/okokból hagyta el hazáját? Kiderül a cikkből 29 19,5%
Faji ok 4 2,7%
Vallási ok 1 0,7%
Nemzeti hovatartozás 1 0,7%
Politikai meggyőződés 14 9,4%
Fegyveres konfliktus, polgárháború 12 8,1%
A menedékjog iránti kérelmet benyújtók milyen státust kaptak? Kiderül a cikkből 54 36,2%
Befogadott státust 5 3,4%
Menekült státust 11 7,4%
Eljárás folyamatban van 13 8,7%
Elutasították és/vagy kitoloncolták 37 24,8%
A menekültstátus milyen módon szűnt meg? Kiderül a cikkből 3 2,0%
Előfordul Lemondással 1 0,7%
Előfordul Visszavonással/Lejárt 2 1,3%

A személyes jellemzők közül a menekülés oka a menekültügyi publikációkban csak kevesebb, mint a cikkek ötödében derül ki. Az újságcikkek szerint a legtöbb esetben politikai meggyőződésük miatt válnak üldözötté az emberek saját hazájukban (14 cikk), de fegyveres konfliktusok, polgárháborúk18 is sokszor szerepelnek menekülési okként (12 cikk).

A menekültügyi személyek neme és kora általában a cikkek körülbelül negyedében szerepel. Kicsivel több olyan cikk van, amelyben férfiak szerepelnek (30), mint amelyben nők (27). Több írásban szerepelnek felnőtt (33), mint gyermek, illetve fiatalkorú menekültek, menedékkérők (21).

Ha kiderül a publikációból, hogy milyen a menekültügyi személyek anyagi helyzete, az „inkább rossz” kategóriába sorolhatjuk (17 cikk számol be erről). Csupán nyolc cikkben merült fel menekültügyi személyek iskolai végzettsége, és ezekben az alapfokú végzettség jelentkezett hangsúlyosabban.

A menekültügyi személyek által megszerzett státusok több módon szűnhetnek meg: lemondással, visszavonással vagy lejárattal. Az írások közül egy tudósított önkéntes hazatelepülésről, két cikkben írtak lejárt státusról/engedélyről.

Elemzési szempontjaink közé tartozott, hogy a cikkek megszólaltatnak-e menekültügyi személyt. Mint a szakirodalmi áttekintésben bemutattuk, több más vizsgálat azt találta: ritkán fordul elő, hogy magukat az érintetteket megszólaltatják a menekültügyi cikkekben (Speers, 2001). Vizsgálati anyagunk esetében megállapítható, hogy míg 2005-ben elvétve (a cikkek 3,5 százalékában) találkozunk menekültügyi személyek személyes beszámolóival, addig 2006-ban már javul a helyzet: a publikációk 15 százalékában fordul elő, hogy megszólaltatják őket. A két év közötti eltérés azzal hozható összefüggésbe, hogy 2005-ben nagyobb volt a hangsúly a hazánkon kívül történt eseményeken, amelyek külföldi menekültügyi személyekről szóltak. 2006-ban pedig sok cikk foglalkozott többek között a Magyarországról Svédországba utazott roma menedékkérőkkel – és a róluk szóló írásokban számos esetben nyilatkoztak az érintettek –, főként a Népszabadságban.

5. Következtetések

Összességében elmondható, hogy eredményeink hasonlóságot mutatnak több más külföldi országban végzett sajtókép-elemzéssel. A hasonlóság egyik eleme, hogy az elemzett cikkek sokszor „hivatalos”, politikai témaként kezelik a menekültügyet. Az összes témát figyelembe véve a leggyakrabban a jog, politika témaköre fordul elő a menekültügyi cikkekben, ezeket a témacsoportokat a bűnözéssel, illetve a demográfiai kérdésekkel kapcsolatos témakörök követik. A jogszabályok és a politikai állásfoglalások nagy aránya azt a képet közvetíti, hogy a menekültügy állami, államközi téma, inkább „hivatalos”, jogi, politikai kérdéskör, mintsem humanitárius kérdés. Humanitárius szempontok hangsúlyozása esetén például szólhattak volna a cikkek arról, hogy milyen okok miatt hagyták el hazájukat a menekültügyi személyek. Ez a bemutatási mód azonban ritkán jelent meg a lapokban. A politika, jog témakör magas reprezentációjára csak részben ad magyarázatot a vizsgált lapok profilja.

Mindkét napilap publikációinak nagy része problémákról és konfliktusokról szól a menekültügy kapcsán. A menekültügy kérdésköre gyakran egy negatív kérdéskörhöz kapcsolódóan: a bűnözéssel, „deviáns” viselkedéssel összefüggésben jelent meg az írásokban. Kevés cikkben esik szó a befogadó társadalomba sikeresen beilleszkedett személyekről, a menekülteket segítő programokról vagy egyéb pozitív fejleményekről. Külföldi kutatások, amelyek a kisebbségek, menekültek, menedékkérők médiaképét vizsgálták, szintén azt találták, hogy e csoportok megjelenítése gyakran negatív. A média működéséből is adódik, hogy negatív hírek dominálják más témakörökben is, mivel ezek nagyobb hírértékűek a pozitív híreknél. Nem meglepő ezért a menekültügy témaköréhez kapcsolódóan sem a negatív, problémákat felvonultató cikkek nagy aránya. Ugyanakkor a különböző témák kapcsán eltérő a média negatív képének jelentősége. Úgy véljük, hogy a menekültügy olyan téma, amelynél nagy a relevanciája, hogy milyen képet mutat róla a média: hiszen a média fontosabb információforrásként szolgálhat a tárgykörben, mint a személyes kötelékek, főként, ha a menekültügyi személyek száma kicsi az adott társadalomban. A menekültügyi személyek negatív médiareprezentációja azért is lényeges probléma, mert az emberek máshogy kezelik a kisebbségekkel kapcsolatos negatív információkat, mint azokat, amelyek nem kisebbségekről adnak hírt. A negatív viselkedésre sokkal kevésbé hajlamosak ilyenkor mentséget találni az emberek, mint nem kisebbségi személyek esetében, továbbá hajlamosak az adott kisebbség egészére általánosítani (lásd például Csepeli, 1993).

A Magyar Nemzet és a Népszabadság menekültügyről kialakított képe több szempontból szignifikáns különbségeket mutat. Kvantitatív és (jelen tanulmányban nem tárgyalt) kvalitatív elemzésünk eredményei alapján megfogalmazható az az állítás, hogy a Magyar Nemzet tárgyalásmódjában a menekültügyi személyek valamelyest negatívabb színben tűnnek fel, illetve a befogadásukkal kapcsolatban inkább kerül a hangsúly a társadalmi feszültségekre, mint a Népszabadság esetében.

Az elemzett cikkek száma viszonylag alacsony volt. Ez egyrészt a szűk témameghatározással magyarázható: csak azokat a cikkeket vettük bele az elemzésbe, amelyek több mint egy mondatban érintik a témakört, továbbá a menekültügy jogi fogalmából indultunk ki (nagyobb lett volna a vizsgált publikációk száma, ha bevesszük például a természeti katasztrófa elől is menekülőket az elemzett cikkek közé). Másrészt nyilván annak köszönhető, hogy a menekültüggyel foglalkozó írások aránya rendkívül csekély mindkét lapban: a két év folyamán kevés cikk érintette a menekültügy témakörét. További terveink között szerepel a kutatási anyag bővítése: tágabb témameghatározásként a migráció teljes körét kell figyelembe vennünk,19 ki kell terjesztenünk az elemzést a lapok tágabb körére és a 2007-es évre is. Az utóbbi kutatási célunkkal lehetőséget kívánunk teremteni egy hosszabb távú, longitudinális kutatási projekt megvalósítására, amely az európai szinten egyre fontosabbá váló migráció társadalmi jelenségének ezen speciális szegmensét, a médiareprezentációt teszi vizsgálhatóvá egy olyan – menekültügy tekintetében – tranzit jellegű országban, mint Magyarország.

Bibliográfia

Bajomi-Lázár Péter (2006) Média és társadalom. Budapest: Médiakutató Alapítvány & PrintXBudavár Zrt.

Coe, Jim & Fricke Harm, Jan & Kingham, Tess (2004) Asylum attitudes: A report for the CRE on public attitude campaigning. London: Information Centre about Asylum and Refuggees in the UK (ICAR), (utolsó letöltés: 2006. november 16.)

Cohen, Stanley (2002) Folk Devils and Moral Panics. London: Routledge.

Colombo, Monica (2004) Theoretical Perspectives in Media-Communication Research: From Linear to Discursive Models. Forum Qualitative Sozialforschung/Forum: Qualitative Social Research, 5(2), article No. 26. (utolsó letöltés: 2006. április 15.)

Czene Gábor (2002) Növekszik az idegenellenesség. Szoc.háló, (utolsó letöltés: 2007. október 14.)

Csepeli György (1993) Kisebbségek képe a többségi kommunikációban. In: Csurdi Sándor (szerk.) Kisebbségkép a tömegtájékoztatásban. Regio, Budapest, 17–27.

Csigó Péter (2004) Törzs-közönségek – identifikáció és performatív médiahatás a kereskedelmi média korában. Budapest: Kézirat.

Enyedi Zsolt & Fábián Zoltán & Sík Endre (2004) Nőttek-e az előítéletek Magyarországon? In: Kolosi Tamás & Tóth István György & Vukovich György (szerk.) Társadalmi Riport 2004. Budapest: Tárki, 375–399.

Esser, Frank and Brosius, HansBernd (1996) Television as arsonist? The spread of right-wing violence in Germany. European Journal of Communication, 11/ 2, 235–260.

Fairclough, Norman (1995) Media Discourse. London: Edward Arnold.

Finney, Nissa & Peach, Esme (2004) Attitudes towards asylum seekers, refugees and other immigrants. London: Information Centre about Asylum and Refuggees in the UK, (utolsó letöltés: 2006. november 16.)

Finney, Nissa & Vaughan, Robinson (2007) Local press re-presentation and contestation of national discourses on asylum seeker dispersal, (utolsó letöltés: 2006. június 12.)

Gerbner, George & Gross, Larry M. & Signorielli, Nancy (1986) Living with television: The dynamics of the cultivation process. In: Bryant, J. & Zillmann, D. (eds) Perspectives on media effects. Hillsdale, NJ: Erlbaum, 17–40.

Hall, Stuart (1980) Encoding/decoding. In Centre for Contemporary Cultural Studies: Culture, Media, Language: Working Papers in Cultural Studies, 197279. London: Hutchinson, 128–138.

Hartmann, Paul & Husband, Charles (1974) Racism and the Mass Media. London: Davis-Poynter.

Hargreaves, Alec G. (1995) Immigration, ‘race' and ethnicity in contemporary France. London: Routledge.

Jhally, Shut & Lewis, Justin (1992) Enlightened racism: the Cosby show, audiences, and the myth of the American dream. Boulder: Westview Press.

Katz, Elihu & Blumler, Jay G. & Gurevitch, Michael (1974) Utilization of mass communication by the individual. In: Blumler, Jay G. & Katz, Elihu (eds) The Uses of Mass Communication, 19–32, Beverly Hills, CA: Sage.

Klapper, Joseph T. (1960) The effects of mass communication. Glencoe: The Free Press.

Kovács Éva & Kriza Borbála (2004) Idegenek a magyar sajtóban az 1945., az 1990. és a 2000. évben, Regio, 4.

Krippendorf, Klaus (1995). A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Budapest: Balassi Kiadó.

Ligeti György (2007a) Kisebbségek és bevándorlók a médiában (2007) http://www.kurtlewin.hu/dokumentumok/mmm_final_report.pdf; http://www.kurtlewin.hu/dokumentumok/mmm_kutatasi_eredmenyek.rtf (utolsó letöltés: 2007. szeptember 17.)

Ligeti György (2007b) Kisebbségek és bevándorlók a médiában, Médiakutató, ősz.

McCombs, Maxwell E. & Shaw, Donald L. (1972) The Agenda-Setting Function of Mass Media. Public Opinion Quarterly, 36 (nyár), 176–187.

Miller, David & Philo, Greg (1999) The effective media, http://www.gla.ac.uk/centres/mediagroup/Effective%20Media.pdf (utolsó letöltés: 2007. augusztus 3.)

Petts, Judith & Horlick-Jones, Tom & Murdock, Graham (2001) Social amplification of risk: The media and the public. Contact Research Report. Sudbury: HSE Books.

Philo, Greg & Beattie, Liza (1999) Race, Migration and Media. In: Philo, G. (ed.) Message Received. Harlow: Longman, 171–196.

Speers, Tammy (2001) Welcome or over reaction? Refugees and asylum seekers in Welsh media. Wales Media Forum, Wales, http://www.oxfamgb.org/ukpp/resources/downloads/WelcomeorOverReaction.pdf (utolsó letöltés: 2006. december 4.)

Tait, Kirsteen & Grimshaw, Roger & Smart, Kate & Nea, Barbara (2004) Media Image, Community Impact. Assessing the impact of media and political images of refugees and asylum seekers on community relations in London. London: Information Centre about Asylum and Refuggees in the UK (ICAR), http://www.icar.org.uk/?lid=1962 (utolsó letöltés: 2006. november 16.)

Terestyéni Tamás (2004) A sajtó roma vonatkozású tartalmai a 2002-es parlamenti választások kontextusában. Médiakutató, 2, 117–136.

Van Dijk, Teun A. (1991) Racism and the Press. London: Routledge.

Van Gorp, Baldwin (2005) Where is the frame? Victims and Intruders in the Belgian Press Coverage of the Asylum Issue. European Journal of Communication, 20, 484–507.

Vicsek Lilla (1997) Cigánykép a magyar sajtóban (1995. március–június). Szociológiai Szemle, 3, 139–158.

Jogforrások

172/2001. (IX. 26.) kormányrendelet a menekültügyi eljárás részletes szabályairól és a menedékesek okmányairól, (utolsó letöltés: 2006. augusztus 3.)

1997. évi CXXXIX. törvény a menedékjogról, (utolsó letöltés: 2007. március 16.)

A menekültügyi eljárás folyamata, (utolsó letöltés: 2007. március 16.)

Lábjegyzetek

1
Jelen írás a kvantitatív tartalomelemzés eredményeinek egy részét tartalmazza. Kvalitatív szövegelemzést is végeztünk, de annak az eredményeit ebben a cikkben nem ismertetjük.
2
A kutatás az „Önállóan – egyenlő esélyekkel” – N.E.E.D.S. Network, Education, Employment, (Anti)Discrimination, Socialisation” című EQUAL Program „Menedékkérők társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának támogatása” elnevezésű intézkedése végrehajtási szakaszának keretében a KROLIFY Vélemény- és Szervezetkutató Intézet koordinálásával készült. A szerzők köszönetüket fejezik ki Pál Juditnak, aki a cikkek szelektálását végezte, és Arnold Petrának, aki a kódutasítások kidolgozásában és a cikkek végső szelektálásában segített. Köszönjük Font Brigitta munkáját, aki az analízis korábbi változatainak kidolgozásában vett részt. Hálásak vagyunk Klenner Zoltánnak és Kováts Andrásnak elemzésünkhöz fűzött értékes megjegyzéseiért.
3
A menekültügyi eljárás folyamata (utolsó letöltés: 2007. március 16.).
4
Ez utóbbi kategóriát a szabályozás egyes években az idegenrendészet alá, máskor a menekültügy alá sorolja.
5
Bár ők a Kurt Lewin Alapítvány kutatásától eltérően egy év sajtóanyagát vizsgálták, nemcsak egy hónapot, ugyanakkor mintát vettek a megjelenő lapszámokból is. Emiatt a kifejezetten menekültekkel foglalkozó cikkek száma nagyon csekély a mintában, különösen az 1990-es és a 2000-es évre vonatkozóan.
6
A kiválasztás keresőszavak alapján, a Magyar Nemzet online elérhető adatbázisában, illetve a Népszabadság helyben használható (nem online), szabadszavas keresést lehetővé tevő adatbázisában történt. Ezek közül az újságok nyomtatott verziójában megjelent cikkeket választottuk ki.
7
Az elemzett cikkek sokaságát egyrészt azon cikkek képezték, amelyek címében vagy szövegében szerepeltek a következő menekültügyi kifejezések: menedékkérő, menedéket kér, védelmet kér, menekültstátuszt kérelmező, menedékjogot kérelmező, menekül, menekült, menekültstátuszt elnyert, befogadott, menedékes, menekültügy, illetve e kifejezések bármilyen ragozott formája. Másrészt azon cikkeket is vizsgáltuk, amelyek címében vagy szövegében szerepeltek a következő idegenrendészeti vagy egyéb kifejezések: bevándorló, bevándorlás, bevándorolt, migráns, migráció, feketemunkás, feketemunka, vendégmunkás, vendégmunka, letelepedett, hontalan, illetve e kifejezések bármilyen ragozott formája, tartalma pedig érinti a menekültügyet. Az idegenrendészeti kifejezések azért kerültek a keresőszavak közé, mert számos esetben előfordult, hogy a cikk írója idegenrendészeti kifejezést használt, miközben menekültügyi személyre gondolt, például bevándorlónak nevezte a menedékkérőket. Ugyanígy a köznyelvre is jellemző a kifejezések nem megfelelő vagy pontatlan használata. Ha az idegenrendészeti kifejezések kimaradtak volna a keresőszavak közül, akkor nem kerültek volna be a vizsgált populációba a menekültügy témáját érintő, azonban a menekültügyi személyeket idegenrendészeti vagy egyéb kifejezésekkel illető cikkek, így csökkent volna a kutatás érvényessége.
8
Az elemzés tárgyát tartalmilag a kutatás fókuszába illő cikkek képezték. Az olyan, nem a témát érintő, de jelzőként, szóösszetétel tagjaként vagy mondatrészként előforduló, a fentebb felsorolt menekültügyi vagy idegenrendészeti kifejezések valamelyikét tartalmazó cikkek nem kerültek bele a vizsgált populációba, mint például „Hétvégén jószerével elmenekül az ember Pestről”, „A bevásárlóközpont igazi menedék” stb. Az elemzésbe azon cikkek sem kerültek be, amelyek azokról a személyekről szólnak, akik természeti katasztrófa miatt menekültek el az adott országból (vagy az adott országban a nekik felállított táborban maradtak). Az újságírók menekülteknek nevezik őket, azonban ők – a Genfi Konvenció értelmében – nem azonosak a menedékkérőkkel, illetve a menekültstátuszt elnyert személyekkel, így nem esnek vizsgálatunk tárgykörébe.
9
Az egyes cikkekben több ország több módon szerepelhetett, éppen ezért, ha összeadjuk az oszlopban szereplő százalékokat, azok több mint száz százalékot tesznek ki.
10
Esélyprogram menekülteknek. Népszabadság, 2005 április 9., 7. o.
11
Az egyes cikkekben több idődimenzió szerepelhetett, éppen ezért, ha összeadjuk az oszlopban szereplő százalékokat, azok több mint száz százalékot tesznek ki.
12
Befogadó, toleráns: ha az újságírók vagy az általuk megszólaltatottak a kormányzati politika, illetve civil társadalom menekültüggyel szembeni pozitív ítéletét fejezik ki. Ellenséges, előítéletes: ha az újságírók vagy az általuk megszólaltatottak a kormányzati politika, illetve a civil társadalom menekültüggyel szembeni ellenséges ítéletét fejezik ki.
13
Azt vizsgáltuk pusztán, milyen megoldási javaslat jelent meg a cikkben – azt nem, hogy a szerző egyetért-e a javaslattal.
14
Fontos figyelembe venni a táblázat értelmezésénél, hogy egy cikkben több megoldási javaslat is szerepelhetett.
15
Ez az arány a Népszabadságban a cikkek közel 67, míg a Magyar Nemzetben közel 45 százaléka. Az összes cikkre nézve pedig: 57 százalék .
16
A két származást tartalmazó táblázat értelmezése során lényeges figyelembe venni egyrészt azt, hogy egy cikkben több nemzetiség/állampolgárság is megjelenhetett, másrészt az, hogy voltak cikkek, amelyekből a származási helyről pusztán a földrész derült ki.
17
Számos cikkből nem derült ki egyértelműen, hogy egy személy állampolgárságáról vagy nemzetiségéről írnak-e, így e kódkategóriákat nem különítettük el. Abban a speciális esetben, ha egy cikkből kiderül valakinek az állampolgársága és nemzetisége is, és ez a kettő nem egyezik meg, akkor azt mindkét helyre kódoltuk (például az erdélyi magyarokról szóló cikket a magyar és román kategóriához is).
18
Fegyveres konfliktus nem szerepel a Genfi Konvencióban (mint ami alapján menekültstátusz adható), a menedékes definíciója miatt szerepeltetjük a felsorolt okok között.
19
Jelen kutatásunk szűk – a menekültügy jogi jelentésével operáló – téma meghatározását azon tágabb EQUAL projekt célkitűzései határozták meg, amelynek vizsgálatunk részét képezte.
Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink