Publikációs versenyt hirdet a médiakutató. Színvonalas tanulmányokat várunk, elsősorban az új média, migráció, médiajog témában.Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft. Beküldési határidő: 2017. szeptember 30.

Médiakutató 2012 tél

Médiapolitika

Rozgonyi Krisztina:

A digitális átállás folyamata és helyzete Magyarországon – régiós kitekintésben

A digitális televíziózás megjelenése és térhódítása az elmúlt tíz év és várhatóan az elkövetkező időszak egyik legmeghatározóbb folyamata az elektronikus médiában. A földfelszíni műsorszórás digitalizációja e folyamaton belül a világ minden országában „felülről” vezérelve, intenzív állami szerepvállalás mellett valósulhatott meg, mivel az e platform által használt frekvenciák állami tulajdonban vannak. A jelen írás célja a magyar átállási folyamat – a jogalkotás, a szabályozás és a gyakorlati megvalósítás – értékelése a dél- és kelet-közép-európai országok kontextusában.

1. Magyar médiavalóság 2012: kell-e nekünk még egy műsorterjesztési platform?

Jelen írás a magyarországi médiapiac helyzetét, a digitális átállás eddigi nemzetközi tapasztalatait, az átállással kapcsolatos alapvető stratégiai kérdéseket tekinti át, valamint megvizsgálja, hogy a hasonló digitalizációs folyamatok miképp zajlottak le hazánk szempontjából gazdaságilag, kulturálisan és politikailag leginkább releváns más országokban. Mindenekelőtt arra a kérdésre keres választ, hogy a magyar átállási folyamat mennyiben és miként illeszkedik az európai országok hasonló folyamataihoz, mennyiben különböző és mennyiben azonos kérdésekkel, problémákkal találták szembe magukat a döntéshozók, és az általuk adott válaszok a Magyarországon alkalmazott megoldásokkal mennyiben feleltethetőek meg. Célom, hogy reális képet és értékelést adjak a hazai helyzetről, amely meggyőződésem szerint hasznos tanulságokkal szolgálhat az elkövetkezendő időszak újabb feladataihoz, elsősorban a digitális hozadék felhasználásának megalapozásához.

Ma már elmondhatjuk, hogy a digitális televíziózás mint technológiai, mint üzleti és mint társadalmi jelenség eljutott ahhoz az érettségi fokhoz, hogy a tudomány számára is értelmezhető és elemezhető mennyiségű és minőségű információt tud szolgáltatni, aminek következtében a mi szempontunkból fontos stratégiai, közpolitikai és jogi kérdések is górcső alá kerültek a szakirodalomban, így számos ország – így például az Egyesült Királyság,1 Oroszország,2 Görögország3 vagy Portugália4 – megfelelő folyamatainak tudományos szempontú értékelése is megtörtént. Bízom abban, hogy írásom hozzájárul a magyar digitalizáció európai kontextusban történő, tudományos értékű kritikájához.

2012 őszén, jelen írás megszületésekor, ha körültekintünk Magyarország médiapiacán, a következőket láthatjuk:

A 2008 óta tartó pénzügyi és gazdasági válságnak a médiapiac egyértelműen az áldozatai közé tartozik, aminek legszembetűnőbb következménye az úgynevezett minőségi tartalmak – különösen a kifejezetten magyar nyelven, a hazai közönségnek szóló műsorok – visszaszorulása.

Ugyanakkor az is tény, hogy a televíziózásra fordított idő napi átlaga továbbra is a világ élvonalába sorolja a hazai közönséget,5 valamint a hírközlési piacon új terméket/szolgáltatást (azaz internet- vagy fix telefon-előfizetést) kizárólag versenyképes televíziós ajánlattal lehet eladni.6 Kijelenthetjük tehát, hogy a magyar médiafogyasztáson belül a televíziózás továbbra is meghatározó és fontos tényező.

A televíziós műsorterjesztés, azaz a műsorokhoz való hozzáférhetőség kérdése szabályozási szempontból mára alapvetően versenypiaci kérdéssé vált: miközben 2005-ig a Gazdasági Versenyhivatal infokommunikációs tevékenységének döntő hányadát a kábeltelevíziós szolgáltatók fogyasztókkal szembeni visszaéléseivel kapcsolatos vizsgálatok kötötték le, ez a helyzet a digitális műholdas szolgáltatások rohamos elterjedésével7 alapjaiban változott meg.8 A médiapiac technológiai oldalát tekintve egyértelműen az ágazat nyertesei közé sorolható: jelenleg a magyarországi tévénéző háztartások 45 százaléka rendelkezik digitális tévévételi móddal (azaz a legfejlettebb hozzáférési technológiával). 2008 óta 88 százalékról 68 százalékra szorult vissza a hagyományos, digitális vevődekóder nélkül csak az analóg műsorok vételére alkalmas tévékészülékkel bíró háztartások aránya.9 Mindez tehát azt jelenti, hogy a magyar háztartások digitális átállása a műsorterjesztésben – a kábel-, a műhold, a földfelszíni és az IPTV-platformokon – fokozatosan, de megállíthatatlanul halad előre.

Az állami szerepvállalás – mind szabályozási, mind közpolitikai és fiskális tekintetben – a továbbra is korlátos erőforrásban, azaz a frekvenciákat használó földfelszíni televíziózásban (és rádiózásban) a legjelentősebb világszerte, így Magyarországon is. Ahhoz ugyanis, hogy ezen a platformon megvalósuljon az átállás, a jelenleg használt analóg frekvenciákon meg kell szüntetni a műsorjelek továbbítását. Ez költséges és sok esetben megterhelő kötelezettséget jelent minden olyan háztartásban, ahol jelenleg kizárólag ezen a vételi módon biztosított a műsorokhoz – az M1, az RTL Klub és a TV2 programjaihoz – való hozzáférés. Ma ez az összes magyar háztartás 14 százalékát, 572 ezer háztartást, azaz 1,1 millió felnőttet és további mintegy 120 ezer, különböző intézményekben élő fiatalkorú és felnőtt személyt érint elsődlegesen.10 Az analóg műsorszórás kikapcsolásának dátuma az Európai Unió elvárásai szerint 2012. január 1. napja volt.11 A Nemzetközi Távközlési Egyesület 2015. június 17-e után nem biztosítja az analóg jelek védelmét.12 A DVB-T szolgáltatás (más néven MinDig TV-szolgáltatás) jelenleg a lakosság 95 százaléka számára érhető el.13 A kikapcsolás céldátuma – számos jogalkotási fordulót követően – jelenleg 2014. december 31-e.14

Magyarországon hét év telt el az első fontos lépés, az úgynevezett DTV-kormányhatározat elfogadása,15 valamint négy év a digitális földfelszíni műsorszórás tényleges megindulása óta.16 Jelenleg a legkritikusabb kérdés az, hogy a háztartások 14 százalékát kitevő 1,1 millió ember közül a kikapcsolásig hátralévő időben hányan fognak/tudnak önállóan, állami támogatás nélkül más műsorterjesztési módot választani, és hányan fognak közülük más műsorterjesztési módokról végül a digitális földfelszíni szolgáltatásra váltani. Hiszen ez fogja végső soron eldönteni, hogy életképes marad-e ez a platform, vagy 2015-ben már „csak” azzal kell foglalkozniuk az állami döntéshozóknak, hogy mi a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a digitális hozadék – tehát az átállással, illetve önmagában a korábbinál lényegesen hatékonyabb digitális technológia használatával felszabaduló, a műsorszórás számára felesleges vagy nem kihasználható frekvenciák – értékesítésének. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk az átállás eddigi folyamatát és kilátásait, mindenképpen érdemes kontextusba helyeznünk és részleteiben – stratégiai, technológiai, szabályozási és operatív szempontokból – megvizsgálnunk a kérdést.

Az alábbi – meglehetősen színes – ábra jól szemlélteti az átállás jelenlegi helyzetét Európában mind az EU-tagállamok, mind más országok tekintetében. Az EU-15 tagországok lényegében befejezték a folyamatot (2012-ben lezárul a kikapcsolás az Egyesült Királyságban és Olaszországban is), míg az EU-27 többi tagállama, illetve déli és keleti szomszédjaik – Szlovénia és Horvátország fontos kivételével – még kihívásokkal küzdenek.

Forrás: Digitag 17

Amikor értékelési céllal szeretnénk összehasonlítani a magyarországi átállást más országok hasonló folyamataival, mindenképpen célszerű olyan benchmarkokat keresnünk, amelyek gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból is reális viszonyítási pontokként szolgálhatnak (különben túl könnyen lehetne minden kritikusabb kérdésben azt az érvet felhozni, hogy mennyivel könnyebb például az Egyesült Királyság helyzete, ahol a digitális földfelszíni platform a háztartások 43 százalékban az elsődleges vételi mód18). Ezért a jelen elemzés során a dél- és kelet-közép-európai térség országainak19 (Szlovéniának, Olaszországnak, Ausztriának, Horvátországnak, Bosznia-Hercegovinának, Szerbiának, Montenegrónak, Albániának és Macedóniának) a helyzetét vetem össze.

2. Az átállási folyamat legfőbb elemei

2.1. Stratégiai kérdések

Az átállással érintett valamennyi országban a folyamat tervezési szakaszában a leglényegesebb szakpolitikai és szabályozási kérdések helyes felvetése és az ezekre adott válaszok jelentették, illetve jelentik a legfontosabb mérföldköveket. Ennek érdekében az egyes országok jellemzően kormányzati szakstratégiákat alkottak,20 amely dokumentumok rögzítették az átállási folyamatokhoz szükséges alapvető kérdéseket – nagy részben követve az EU által kiemelten fontos ajánlásokat is. Ezek az alábbiak:

Természetesen attól függetlenül, hogy a legfőbb tartalmi elemeiket tekintve ezek a stratégiai dokumentumok komoly hasonlóságokat mutatnak, országonként a nemzeti sajátosságok dominálják őket. Ha ebben a kontextusban kívánjuk megvizsgálni a magyar digitális átállás stratégiáját (DÁS21), illetve az azt törvényi szintre emelő jogszabályt (Dtv.22), akkor a következőket mondhatjuk el:

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a magyar átállás tervezése komplex módon, az átállással mind közvetlenül, mind közvetetten érintett területek figyelembevételével történt. Az a tény pedig, hogy a DÁS-ban megfogalmazott célokat a Dtv. törvényi szintre emelte, illetve – sok más országgal ellentétben – a Dtv. törvényi mechanizmussal garantálta a szükséges pénzügyi források előteremtését is,32 azt is biztosította, hogy a közpolitikai és stratégiai elképzelések a legmegfelelőbben valósulhassanak meg.

Ami a regionális kitekintést illeti,33 a stratégiai tervezés szempontjából elmondhatjuk, hogy a fenti, az EU által is kiemelt kritériumoknak többé-kevésbé minden vizsgált stratégia eleget tett, és mind a hírközlési-, mind a médiaszabályozási szempontokra kitérve igyekeztek a legátfogóbban kezelni az átállás kérdését. Ugyanakkor sokszor megmaradtak az általánosságok és a célkitűzések szintjén, amelyek gyakran nem is valósultak meg, ezért e jogszabályok jellemzően akár több módosuláson is átmentek a folyamat során. Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy miközben a stratégiai tervezés kulcseleme az átállásnak, és kiemelten fontos mind az államigazgatási, mind a piaci szereplők orientációja szempontjából, részletes, konkrét határidőket és felelősöket is tartalmazó, jogilag is számon kérhető végrehajtási jogszabályok nélkül mégsem tudta minden esetben betölteni valós funkcióját.

A következőkben az átállás kritikus kérdésein végighaladva – ilyenek a technológiai és a szabályozási ügyek, valamint a lakossági támogatás és tájékoztatás kérdései – értékelem az eredeti, 2007-es célkitűzések tényleges megvalósulását a jelenlegi (2012) állapot szerint, továbbra is regionális kitekintésben.

2.2. Technológiai szempontok

A digitalizáció, illetve annak technológiai részletei soha korábban nem látott mértékben és tempóban fejtik ki hatásukat mind a médiapolitika, mind a médiaszabályozás lehetőségeire és alakulására. Miközben a frekvenciaszűkösség mint a szólás szabadságának alkotmányosan is legitim korlátozási indoka hosszú évtizedeken át a legkikerülhetetlenebb kiindulópontja volt minden szabályozási törekvésnek, a különböző műsorterjesztési platformok műszaki fejlődése zárójelbe tette ezt az érvet. Ugyanakkor rámutatott arra a követelményre, hogy a jogalkotóknak és a döntéshozóknak lényegesen mélyebben és alaposabban kell átlátniuk a technológiai szempontokat ahhoz, hogy valóban megalapozott válaszokat adjanak.

Az egyik tipikus példa a digitális műsorjelek kódolására választott formátum, azaz leegyszerűsítve az MPEG2 és az MPEG-4 közötti választás kérdése.34 Miközben első ránézésre ennek eldöntése viszonylag egyszerű, a „műszakiak” asztalára tartozónak tűnne, valójában kiemelt médiapolitikai következményei vannak, hiszen nagymértékben befolyásolja az egy digitális földfelszíni hálózaton továbbítható műsorok számát (lásd az 1. táblát).

1. tábla
A digitális tömörítési technológiák alkalmazása esetén terjeszthető televíziós műsorok száma

Mpeg-2 Dvb-T H.264/MPEG-4 Dvb-T
Csatornák száma SD-minőségben 4–6 8–12
Csatornák száma HD-minőségben 1–2 3–5

Könnyen belátható, hogy akár a stratégiai tervezés, akár a jogalkotás során milyen érdemi különbséget jelentettek a fenti eltérések a döntéshozók számára, különösen a kiinduláskori – az analóg világban jellemző –, országosan három-öt szabad hozzáférésű csatornából álló eredeti állapothoz képest.

A kérdés komplexitását növeli, hogy nemcsak a tömörítési eljárás, de a műsorszóráshoz választott szabvány – nevezetesen a DVB-T vagy a DVB-T2 – kérdése is az előbbiekhez hasonlóan önmagán messze túlmutató médiapolitikai következményeket hordoz magában. Az alkalmazott szabvány egyrészt ugyancsak jelentősen befolyásolja a hozzáférhető tévécsatornák számát és minőségét, másrészt a műsorszóró hálózatok tervezése során lényegesen nagyobb mozgásteret ad a hálózatok szekvenciálására, azaz például a regionális és/vagy helyi műsorok továbbítására (lásd a 2. táblát).35

2. tábla
A műsorszóráshoz választott szabványok alkalmazása esetén terjeszthető televíziós műsorok száma

Mpeg-2 Dvb-T H.264/MPEG-4 Dvb-T H.264/MPEG-4 DVB-T2
Csatornák száma SD minőségben 4–6 8–12 10–16
Csatornák száma HD minőségben 1–2 3–5 5–6

Nyilvánvalóan evidensnek tűnne, hogy az átállás során a lehető legmodernebb és legfejlettebb technológiát, eljárást stb. vezessék be. Ugyanakkor nem feledhetjük el azt az ugyancsak nem mellékes szempontot sem, hogy azok az új, digitális vételre alkalmas tévékészülékek, illetve azok a set-top box-ok, amelyek a régi tévékészülékeket alkalmassá teszik a digitális műsorok vételére, annál drágábbak, minél fejlettebb technológia alapján készülnek.36 Amikor tehát egy adott ország az egyik vagy a másik műszaki paraméter mellett dönt, nem kevesebbet befolyásol, mint a nézők egészét kritikusan érintő kérdést, azt, hogy mennyibe fog kerülni a lakosságnak – és a lakosság számára nyújtott támogatások esetén az országnak – az átállás. Ha azonban az olcsóbb, ám régebbi vagy kevésbé korszerű technológia bevezetése mellett dönt egy adott ország, akkor azzal is számot kell vetnie, hogy ezek a készülékek gyorsan elavulnak, és ezáltal éveken belül kétszeres „átállásra” kényszeríthetik az embereket.

Hogyan néz ki e tekintetben a regionális körkép?37 Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Olaszország sikeresen fejezte be az átállási folyamatot a DVB-T és az MPEG-2 vagy az MPEG-4 technológia alkalmazásával, és megkezdődtek a DVB-T2 tesztsugárzások, illetve Horvátországban ki is osztották az első DVB-T2 engedélyeket pay-TV szolgáltatásokhoz. Ezekben az országokban jelenleg annak a tervezése folyik, hogy miként tudjanak a leggyorsabban áttérni a fejlettebb, MPEG4/DVB-T2 megoldásokra – azaz ők a kétszeres átállás útját választották.

Albánia és Macedónia DVB-T/MPEG2, illetve MPEG4 alkalmazásokkal vezette be a digitális földfelszíni műsorszórást; jelenleg a kikapcsolás tűnik az ő esetükben a legkritikusabb feladatnak.

Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia az átállási folyamat legelején, a tesztüzemű, illetőleg kísérleti sugárzásoknál tart, ugyanakkor a DVB-T2/MPEG4 bevezetése mellett döntött.

A magyar átállási folyamat során a műszaki kérdésekben hozott döntéseket a fenti kontextusban kell tehát értékelnünk. A műszaki megoldásokat Magyarországon 2008-ban a DÁS és a Dtv. által biztosított szabályozási keretek között, az NHH által kiírt pályázatban határozták meg, és a nyertes pályázó, az Antenna Hungária Zrt. vállalása alapján a DVB-T/MPEG4 alkalmazást fogadták el.38 Miközben ez a döntés négy évvel ezelőtt jelentős szakmai vitákat indukált39 – hiszen egy akkor még drága és nem elterjedt technológiát vezetett be –, ma már mindenképpen kijelenthetjük, hogy az idő igazolta e döntés helyességét, hiszen mára az MPEG4 gyakorlatilag alapkövetelménynek számít, és enélkül teljességgel képtelen lenne a földfelszíni platform versenyképes alternatívát biztosítani a kábel- és műholdcsomagokéval szemben.

Amikor tehát az átállási folyamat gondos tervezését mint kulcsfontosságú követelményt említjük, az előbbiekből is láthatjuk, hogy mennyi, idővel is folyamatosan és rohamosan változó tényezőt kell a döntéshozóknak szem előtt tartaniuk.

2.3. Szabályozás

Ahogy arra az előbbiekben rámutattunk, a sikeres átállás tervezési szakasza mindenképpen kritikus a végeredmény tekintetében, ehhez hasonlóan a folyamat szabályozási környezete és annak módszere hasonképpen kiemelt figyelmet igényel. Az alábbiak a legfontosabb olyan szempontok, amelyeket számba kell vegyünk értékelésünk során:

A fenti kérdések mentén végighaladva a régió országain40 természetesen nagyon változatos és eltérő megoldásokkal találkozunk, de az alábbiak mindenképpen kijelenthetők:

A hazai szabályozási környezetnek e kritériumok mentén való osztályozásakor az 5/ értékelés osztható ki: bár természetesen a folyamat során több buktató is mutatkozott a jogi környezetben,48 a Dtv. alapjaiban időtállónak mutatkozott mind a hazai, mind a nemzetközi jogi környezetben, az erős mux-modell pedig lehetővé tette, hogy ma az Antenna Hungária MinDigTV+ szolgáltatása valóban versenypiaci alapokon működjön, illetve a földfelszíni platformon elérhető közszolgálati és kereskedelmi tartalmak megfeleljenek a jogszabályi követelményeknek.

2.4. Támogatási rendszerek

A digitális átállás az érintett lakossági csoportok – azaz elsősorban azon nézők, akik kizárólag földfelszíni terjesztésű csatornákhoz férnek hozzá – számára mindenképpen anyagi megterhelést jelent, hiszen az addig használt tévékészülékeiket le kell cserélniük új, digitális vételre alkalmasakra, vagy olyan kiegészítő berendezéseket (úgynevezett set-top boxokat) kell vásárolniuk, amelyek meglévő tévékészülékeiket alkalmassá teszik a digitális jelek vételére.49 Ezek a kiadási kényszerek kifejezetten fájdalmasak lehetnek az érintetteknek, akikről általánosságban kijelenthető, hogy zömmel olyan, alacsony jövedelmű, idős emberek, akik az adott ország elmaradottabb régióiban élnek.50 A vizsgálatunk tárgyát képező dél- és kelet-közép-európai régió országaiban ehhez hasonló képpel találkozunk.51 A digitális átállásnak pontosan ez a társadalmi aspektusa az, amely lényegében megkülönbözteti a helyzetet más EU-tagállamok hasonló folyamataitól: a számunkra releváns országokban az átállás szociális problémák tömegével párosul, éppen ezért az EU-15 tagállamokban megismert és sikeresen alkalmazott módszerek egyszerű átvétele nem bizonyult lehetségesnek.

Európa e részében az érintett lakosság kiszolgáltatottsága jellemzően szociális, illetve fizikai állapotukkal (rokkantság, fogyatékkal élés stb.) összefüggő okokból, vagy ezek kombinációjából ered. Viszonylag könnyen belátható, hogy a mélyszegénység, illetve a leszázalékoltság problémája akár Magyarország, akár a Balkán országai esetében nem vethető össze például az Egyesült Királyságban élő tévénézők körülményeivel. Amikor tehát a vizsgált országokban alkalmazott, illetve bevezetendő állami támogatási rendszerek lehetőségeit és a velük szemben támasztott követelményeket akarjuk értékelni, e dimenzióban kell ezt megtennünk – különösen figyelembe véve azt, hogy az átállást elősegítő, azaz a lakossági terheket csökkentő állami támogatások igénybevételére éppen ezekben az országokban áll a legszűkebb költségvetési forrás rendelkezésre.

A nemzetközi tapasztalatok alapján az eddigiekben az alábbi támogatási formákat alkalmazták az egyes országok:

Lakossági támogatások:

Iparági szereplők támogatása:

Mindezen támogatásokkal szembeni kiemelt követelmény – az EU tagállamokban elsődlegesen, az EU-hoz csatlakozni kívánó országok esetén elvárásként –, hogy megfeleljenek az EU nagyon szigorú és kíméletlen szabályainak az állami támogatások versenysemlegessége szempontjából is,52 így különösen a platform- és technológia-semlegesség követelményének, amelynek részleteit az Európai Bizottság és az Európai Bíróság immáron több, precedensértékű jogeseten keresztül dolgozta ki.53

Ez tehát az a „menüsor”, amelyből a döntéshozók választhatnak az adott ország lakossági igényeinek és az állami költségvetés lehetőségeinek megfelelően. Ebből következően a támogatási rendszerek kialakítása politikai, közpolitikai, társadalmi és költségvetési szempontok összességének alapján dől el:

A magyar támogatási szisztéma eredetileg két részből állt:

A jelenleg is egyeztetés alatt álló végrehajtási jogszabály61 értelmében támogatásra az lehet jogosult, aki a támogatás igénylésének napján:

A támogatás formája lehet

A rendszer tesztelése már megtörtént Sopron és Barcs esetében. Ennek alapján végül 537, illetve 63 háztartás részesült támogatásban.62

A rendszer 2014. december 31. napjáig tartó fedezetéül szolgáló források pontos mértékéről jelenleg nem áll rendelkezésünkre nyilvános információ, ezért csak annyit mondhatunk bizonyosan, hogy a Dtv. 45. paragrafusa alapján bevezetett finanszírozási mechanizmusának 2007 óta megfelelő pénzügyi fedezetet kellett teremtenie, amelynek a hatályos jogszabályi előírások szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, illetve a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap költségvetésében elkülönítetten kell rendelkezésre állnia.63

A fentiekben áttekintett kritériumok alapján a hazai megoldásról a következőket tudjuk jelenleg elmondani:

Természetesen a „puding próbája az evés”, ezért a hozzáférhető digitális eszközök beszerzésének módja és valós költségei, az országos átállás kritikus pillanataiban való rendelkezésre állása alapján fogjuk tudni eldönteni, hogy milyen értékelést adhatunk a magyar támogatási rendszernek.

2.5. Kommunikáció, lakossági tájékoztatás

Minden átállási folyamat végső célja, hogy különösen az elsődleges érintettek, tehát azon tévénézők, akik kizárólag analóg földfelszíni technológiával nézik a rendelkezésre álló műsorokat (jellemzően három-öt országos, tucatnyi regionális és számtalan helyi csatornát), akár a digitális földfelszíni, akár más, lehetőleg digitális platforra áttérjenek saját döntésük alapján, és azt saját erejükből finanszírozva. Másodlagos célkitűzés, hogy a digitális földfelszíni műsorszórás vonzó alternatívát jelentsen más platformok nézőinek is, és ezáltal növelje a versenyt az egyes szolgáltatók és szolgáltatásaik között.

Ahhoz tehát, hogy azon háztartások, amelyekben mindenképpen szükséges a váltás, felkészültek legyenek a kikapcsolásra és arra, hogy nekik mi a teendőjük azt elkerülendő, hogy elsötétüljön a képernyőjük (új tévékészülék vásárlása vagy set-top box beszerzése, esetlegesen antenna beszerzése), elsősorban megfelelő információval kell rendelkezniük. A releváns kérdések jellemzően

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a sikeres és hatékony, az átállási folyamat egészét végigkísérő kommunikáció nagyságrendekkel csökkenti a támogatásokra szükséges állami kiadások mértékét, hiszen a fogyasztók így saját elhatározásukból, megfelelő időben, saját forrásaikból fel tudnak készülni a kikapcsolásra.

A lakossági kommunikáció eszközei, formái természetesen igen változatos képet mutatnak, és a helyi sajátosságokat is tükrözik, de annyi biztosan elmondható, hogy:

A hazai átállás kommunikációja 2007 óta tart, természetesen változó intenzitással és hatékonysággal. Egyrészt a felelős állami intézmények az átállás folyamatáról adnak immáron több éve tájékoztatást, másrészt az Antenna Hungária kereskedelmi kommunikációja (reklámjai, PR-e stb.) és a Hatósági Szerződésben vállalt lakossági felvilágosítást célzó programjai (a felhasználók, illetve az előfizetők tájékoztatása, tájékoztató internetes oldal kialakítása, tájékoztató kampány, tájékoztató füzet megjelentetése és információs központ felállítása)66 biztosították eddig a szükséges információk eljuttatását a lehető legszélesebb nyilvánossághoz. Tekintettel azonban arra, hogy az analóg sugárzás kikapcsolásának pontos időpontja jelenleg is ismeretlen, a kommunikáció „élesben” való alkalmazása még várat magára. Ugyanakkor a már az előbiekben is bemutatott tesztprogramok Barcs és Sopron térségében nyilvánvalóan azt a célt is szolgálják, hogy a levont tapasztalatok alapján meg lehessen kezdeni az ország többi területén esedékes lekapcsolásra való felkészítést.

A továbbiakra szóló ajánlásként az alábbiakat tudjuk megfogalmazni:

3. Következtetések

Ahogy a bevezetőben már rögzítettük, a jelen írás elkészültekor, 2012 őszén a magyar médiaiparágon belül a műsorterjesztési piac bizonyosan az egyik legjobban működő és versenyző szegmenst jelenti. Jellemző a platformok sokszínűsége és digitalizálása, ennek következtében a műsorkínálat folyamatos bővülése (tematikus csatornák stb.), újabb és újabb hozzáadott értékű szolgáltatások megjelenése. A digitális földfelszíni platform ennek a palettának az egyik színe, amelynek stratégiai és szabályozási jelentőségét jelenleg ismét az teremti meg, hogy továbbra is nagyon értékes frekvencia-tartományt hasznosít, amely tartományra az utóbbi években a mobil szélessávú szolgáltatások felértékelődése miatt kiemelt figyelem fordult.67

Az úgynevezett digitális hozadék ma az európai és a tágabb nemzetközi színtéren is a legfontosabb és legnagyobb „harcok” tárgya a műsorszóró és a mobil piacok szereplői és szolgáltatásai között. A hozadék első része – a 790–862 Mhz-es tartomány – tekintetében Európában eldőlt az ütközet: a szélessávú mobiltechnológia teljes győzelmet aratott.68 A hozadék második része – a 694–790 Mhz-es frekvenciaspektrum – az idei évben vált igazán izgalmassá,69 hiszen itt is megteremtődött a mobiltechnológiák térhódításának elvi lehetősége, és ez a tartomány már a földfelszíni digitális televíziózás elevenébe vág; elvesztése alapjaiban rengetné meg a platformot.

Az általunk megvizsgált régiós országok közül Ausztria és Olaszország jár legelől a hozadék újrahasznosítása terén,70 de a frekvenciasáv megnyitására meghirdetett 2013. január 1-jei határidő minden egyes EU-tagállam számára kötelező érvényű, a szükséges döntések tehát nem kerülhetőek meg. Ez azt jelenti, hogy a digitális földfelszíni televíziózás válaszúthoz érkezett: az elkövetkező három-öt évben el fog dőlni, hogy jelenlegi technológiai és szolgáltatási lehetőségeivel és korlátaival képes-e versenyképes maradni a kábeles, a műholdas, az IP-alapú és mobil kihívóival, illetőleg képes-e továbbfejlődni ebben a kiélezett versenyben (lásd például az úgynevezett Over-The-Top TV-típusú szolgáltatások megjelenését és a földfelszíni televíziózással való ötvözését71). Ez a kérdés lényegesen eltérő sajátosságokkal és kontextusban, de a világ minden olyan országában elő fog kerülni, ahol létezik és működik a DTT.

Magyarországon sokan már lejátszottnak tekintik ezt a mérkőzést.72 Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. A jelen írás célja mindenesetre a hazai átállási folyamat értékelése, és ezért összegzésként azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy milyen eredményeket hozott és milyeneket tartogat(hat) még a digitalizáció a magyar média-, hírközlési- és kulturális piacok, és mindenekelőtt az állampolgárok számára, ehhez pedig a hazai átállás legfontosabb, 2007-ben rögzített célkitűzéseit érdemes tehát újraértelmeznük. A DÁS által a digitalizációval és az átállással szemben megfogalmazott elvárások a következők:

Ezek tekintetében egyértelműen kijelenthetjük, hogy az átállási folyamat eddigi eredményei a verseny erősödését bizonyosan szolgálták, és lehetőséget teremtettek az összes többi célkitűzés megvalósítására, amely lehetőség realizálása a továbbiakban a kulturális- és a médiapolitika, a közszolgálati műsorszolgáltatás és a frekvenciagazdálkodás felelőseinek kezében van.

Lábjegyzetek

1
Smith, P. (2011), 'The politics of television policy: The case of digital switchover in the United Kingdom', International Journal of Digital Television 2: 1, pp. 31–47, doi: 10.1386/jdtv.2.1.31_1.
2
Strukov,V. (2011), 'Digital switchover, or digital grip: Transition to digital television in the Russian Federation', International Journal of Digital Television 2:1, pp. 67–85, doi: 10.1386/jdtv.2.1.67_1.
3
Papathanassopoulos, S. (2011), 'The road to digital television in Greece: One step forward, two steps backward?, International Journal of Digital Television 2:2, pp. 201–213, doi: 10.1386/jdtv.2.2.201_1.
4
Denicoli, S. and Sousa, H. (2012), 'The implementation of DTT in Portugal: A case of public-private interplay', International Journal of Digital Television 3:1, pp. 39–52, doi: 10.1386/jdtv.3.1.39_1.
5
Lásd http://www.agbnielsen.net/ whereweare/dynPage.asp? lang=local&id=107&country=Hungary (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
6
Lásd például http://www.infrapont.hu/ dokumentumok/Multiplay_ Infrapont_final.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
7
Mindenekelőtt a DIGI Tv 2005-ben történt piacralépésével és az akkor elérhető kábeles előfizetői árakhoz képest nagyságrendekkel olcsóbb ajánlataival.
8
GVH Média Ágazati Vizsgálat, 2009., 140. pot., http://www.gvh.hu/ domain2/files/ modules/module25/ 8861812657FCEDC8.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
9
Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) monitoring 2012. tavasz http://nmhh.hu/ dokumentum/151795/ dig_atallas_2012_tavasz_webre_vegleges.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
10
Elsődleges érintetteknek azon háztartásokat tekintjük, amelyek az országos földfelszíni műsorokat csak analóg földfelszíni vétellel érik el, lásd NMHH monitoring 2012. tavasz.
11
Communication of the European Commission on accelerating the transition from analogue to digital broadcasting – May 24, 2005 COM (2005) 204, illetve Communication of the European Commission on transforming the digital dividend into social benefits and economic growth – October 28, 2009 COM (2009) 586.
12
Final Acts of RRC-06 contain the Regional Agreement GE06, adopted by RRC-06, which governs the use of frequencies by the broadcasting service and other primary terrestrial services in the frequency bands 174–230 MHz and 470–862 MHz.
13
Lásd http://mindigtv.hu/lefedettseg (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
14
2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól (a továbbiakban: Dtv.) 38. § (1) bekezdés.
15
A földfelszíni digitális televízió-műsorszórásra való átállás elsődleges kormányzati feladatairól szóló 1021/2005. (III. 10.) kormányhatározat.
16
2008. szeptember 5-én írta alá a Nemzeti Hírközlési Hatóság és az Antenna Hungária Zrt. a vonatkozó hatósági szerződést, amelynek értelmében 2008 végére már elérte a 60 százalékos lakossági lefedettséget a digitális földfelszíni műsorszórás, lásd http://nmhh.hu/ cikk/108409/ A_Nemzeti_Hirkozlesi_ Hatosag_es_az_Antenna_ Hungaria_alairta_ a_digitalis_foldfelszini_ televizio_es_ radiomusorszoro_halozatok_ uzemeltetesi_jogosultsagara_ vonatkozo_szerzodeseket (utolsó letöltés: 2012. október 8.).
17
Digitag http://www.digitag.org/ (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
18
Ofcom Communications Market Report 2012, 120. o., http://stakeholders.ofcom.org.uk/ binaries/research/ cmr/cmr12/CMR_UK_2012.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
19
Ehhez alapul az Európai Unió támogatásával megvalósuló, South-East European Digital Television (a továbbiakban: SEE Digi.TV) projekt szolgál, lásd http://www.see-digi.tv/eng/ (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
20
E stratégiai megfontolások fontosságát emelte ki az Európai Unió máig kulcsfontosságú dokumentuma: Communication of the European Commission on the transition from analogue to digital broadcasting (from digital ‘switchover' to analogue ‘switch-off') – September 17, 2003 COM (2003) 54.
21
1014/2007. (III. 13) számú kormányhatározat a digitális átállás stratégiájáról.
22
2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól.
23
Hatósági Szerződés Öt Digitális Televízió Műsorszóró Hálózat Üzemeltetési Jogosultságának Gyakorlására, 2008. szeptember 5., http://nmhh.hu/dokumentum/1953/ 5_televizio_szerzodes_antenna_hungaria.pdf (utolsó letöltés: 2012. szeptember 13.).
24
Lásd ehhez: Urbán Ágnes: Kit érdekel másfél millió ember?, http://mertek.hvg.hu/2012/01/16/ kit-erdekel-masfel-millio-ember/ (utolsó letöltés: 2012. szeptember 13.).
25
DÁS 4. fejezet, Célállapot.
26
Dtv. 53. §
27
DÁS 4.2.5.
28
Dtv. III. fejezet.
29
Elsősorban az NHH tekintetében, lásd különösen Dtv. Harmadik Rész, pályáztatással kapcsolatos rendelkezések.
30
Dtv. 45. §
31
DÁS 8. fejezet, Pénzügyi tervezés.
32
Dtv. 45. §.
33
Az “ANALYSIS OF NATIONAL A/D SWITCHOVER STRATEGIES, Project: South-East European Digital Television” alapján, http://www.see-digi.tv/shared_files/ wp5/analysis_of_national_ad_ switchover_strategies_ -_digi_tv_a1.0.pdf (utolsó letöltés: 2012. szeptember 17.).
34
Az MPEG-2 és MPEG-4 az MPEG adattömörítési algoritmuscsalád tagja. Az 1998-ban bemutatott szabvány egyaránt alkalmas hang- és képjelek (audió és videó) kódolására és tömörítésére, elsődlegesen az alacsony sávszélesség-igényű, 4800 bit/s-tól kb. 4 Mbit/s-ig terjedő digitális tartalmak esetében (forrás: Wikipédia). Az MPEG-4 AVC (H.264) tömörítési eljárás kódolás esetén nyolcszor, dekódolásnál háromszor nagyobb adatátviteli sebességet kíván meg.
35
Mindehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a fejlettebb szabvány alkalmazásának hatékonyságát jelentősen elősegítheti az úgynevezett statisztikus multiplexálás használata, azaz a műsorjelek közötti időréseknek a jobb sávszélesség végett való dinamikus hozzárendelése.
36
Példaként említhetjük az MPEG2 és az MPEG4 vevőkészülékek árait, amelyek között kettő-négyszeres eltérés is mutatkozhat.
37
A SEE STRATEGIC ROADMAP TO DIGITALIZATION alapulvételével, http://www.see-digi.tv/shared_files/ wp4/strategic_roadmap_to_digitalization_r1_1.pdf, 34-43. o. (utolsó letöltés: 2012. szeptember 25.).
38
Lásd PÁLYÁZAT ÖT DIGITÁLIS TELEVÍZIÓ MŰSORSZÓRÓ HÁLÓZAT ÜZEMELTETÉSI JOGOSULTSÁGÁNAK MEGSZERZÉSÉRE http://nmhh.hu/dokumentum/ 1957/1_tv_palyazat.pdf, 78. o., „Értékelési szempontok”, illetve id. 19. lábjegyzet, 28. oldal (utolsó letöltés: 2012. szeptember 25.).
39
Lásd például „Digitális átállás egy felhasználó szemével”, http://www.sat.hu/read.php?id=1534 (utolsó letöltés: 2012. szeptember 26.).
40
ANALYSIS OF EXISTING LEGAL FRAMEWORK FOR THE DIGITAL SWITCHOVER, Project: South-East European Digital Television, http://www.see-digi.tv/ shared_files/wp3/wp3a1.pdf, 79–87. o. (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
41
Szlovénia, Montenegro és Magyarország szolgálhat példaként.
42
Különösen abban az esetben, ha sikerült a magasabb jogalkotási szinten csak azokat a kérdéseket rögzíteni – például must-carry csatornák, közszolgálat stb. –, amelyek szabályozása nem technológiafüggő, azaz a jog nem lett akadálya a fejlődésnek.
43
Így például a multiplex-szolgáltatóval szemben követelményként mindenképpen megfogalmazható a hálózatok kiépítésének ütemezése és a minimális lakossági lefedettség biztosítása, ugyanakkor az ezek teljesítéséhez választott műszaki megoldásokban kívánatos a lehető legnagyobb mozgástér biztosítása.
44
Természetesen itt is találunk kivételt, így például Szerbia esetében a 100 százalékos állami tulajdonú ETV-t említhetjük.
45
Gyenge mux-modell: vagy a vonatkozó törvény, vagy a nemzeti médiahatóság határozza meg a DTT platformon elérhető tartalmakat/szolgáltatókat, így a multiplex-operátor gyakorlatilag csak egyszerű hírközlési szolgáltatóként működik. Erős mux-modell: a hálózat-üzemeltető a jogszabály és/vagy a médiahatósági döntés alapján kijelült minimális must-carry csatornák kötelező hozzáférhetővé tételén túlmenően szabadon alakítja ki a csatorna-kínálatot.
46
Ezt a modellt a vizsgált régióban Ausztria, Magyarország és Olaszország esetében vezették be.
47
Ennek módja lehet akár az önálló mux-üzemeltetési jogosultságnak a közszolgálati műsorszolgáltatók kezébe adása (mint például Szlovéniában), akár a hálózat-üzemeltető kötelezése a közszolgálati másorokhoz való hozzáférés elsődleges és kedvezményes biztosítására (mint például Magyarország esetében).
48
Lásd például az Antenna Hungária és a kereskedelmi televíziók közötti elhúzódó tárgyalásokat a kereskedelmi feltételek kialakításáról 2008-ban.
49
Mindemellett nem elhanyagolható az új antennák esetleges beszerzésének, illetve azok beszerelésének költsége sem.
50
Lásd Magyarország estében „DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS MONITORING, 2012. TAVASZ
KUTATÁSI EREDMÉNYEK, LAKOSSÁGI TELEVÍZIÓS PLATFORMOK, DIGITÁLIS ÁTÁLLÁS ÉRINTETTSÉGI ÉS INFORMÁLTSÁGI ADATOK”, http://nmhh.hu/dokumentum/151795/dig_atallas_2012_tavasz_webre_vegleges.pdf, 24., 31., 32. o. (utolsó letöltés: 2012. szeptember 26.).
51
GUIDELINES FOR THE FUNDING FRAMEWORK FOR THE DIGITAL SWITCHOVER, http://www.see-digi.tv/ shared_files/wp3/wp3a5.pdf, 5–10. o. (utolsó letöltés: 2012. szeptember 30.).
52
AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS 107. cikk (az EKSz. korábbi 87. cikke) (1) Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által.
53
Berlin-Brandenburg-eset, Digitalisierungsfonds-eset, Digital replacement Licences-eset,Teracom-eset és a Contributi ai decoder digitali-eset, lásd “GUIDELINES FOR THE FUNDING FRAMEWORK FOR THE DIGITAL SWITCHOVER”, 30–37. o.
54
Lásd „Supporting the most vulnerable consumers through digital switchover: A report by the Ofcom Consumer Panel, November 2004” és „Supporting Vulnerable Consumers with targeted assistance at and after Digital TV Switchover. A paper by the Consumer Expert Group on digital switchover for the Department for Culture, Media and Sport and the BBC, April 2006”.
55
Ez alól csak annyi kivételt tettek, hogy a segélyben részesülők mentesültek az egyébként kötelezően megfizetendő 40 font megfizetése alól.
56
“GUIDELINES FOR THE FUNDING FRAMEWORK FOR THE DIGITAL SWITCHOVER”, 12–14. o.
57
“GUIDELINES FOR THE FUNDING FRAMEWORK FOR THE DIGITAL SWITCHOVER”, 16–18.o.
58
A 2004-ben bevezett támogatási rendszert az EB 2007-ben meg nem engedett állami támogatásnak minősítette, lásd „Contributi ai decoder digitali-eset” C52/05.
59
Lásd a Hatósági Szerződés Öt Digitális Televízió Műsorszóró Hálózat Üzemeltetési Jogosultságának Gyakorlására, 7.4.5. pontja, illetve az Antenna Hungária által közzétett készülékekről információ: http://mindigtv.hu/vevoeszkozok (utolsó letöltés: 2012. október 2.).
60
Ezt a kötelezettséget 2011-ben az NMHH és az AH a hatósági szerződés módosítsakor megszüntette, lásd: http://nmhh.hu/cikk/894/ Kozlemeny_az_NMHH_es_az_AH_altal_alairt_ hatosagiszerzodesmodositasokrol (utolsó letöltés: 2012. október 6.).
61
…/2012. (…. . … ) NMHH rendelet a közszolgálati médiaszolgáltatások digitális vételének biztosítása érdekében adható állami támogatás és az azzal összefüggő adatszolgáltatás, adatkezelés rendjéről, http://nmhh.hu/dokumentum/153673/ nmhh_rendelet_tervezet_digitalis_atallas.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 2.).
62
Közlemény: Digitális Átállás Tesztprogram Sopronban és a barcsi kistérségben, http://nmhh.hu/cikk/151947/ Kozlemeny_Digitalis_ Atallas_Tesztprogram_ Sopronban_es_a_barcsi_kistersegben (utolsó letöltés: 2012. október 2.).
63
A digitális átállás forrásainak biztosításául a Dtv. korábban hatályos rendelkezései alapján mindenekelőtt az RTL Klub által az Országos Rádió- és Televízió Testületnek 2007-től, azaz a Dtv. hatályba lépésétől kezdődően, évente befizetett műsorszolgáltatási díjai szolgáltak. Jelenleg ehelyett a bevételi forrás helyett az Alap meghatározott részének kell rendelkezésre állnia. „Dtv. 45. §139 (1) A digitális átállás költségeit az elkülönített források felhasználásával kell fedezni. Ezek a) 140a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap Mttv.-ben meghatározott forrása, b)az analóg földfelszíni műsorterjesztés célját szolgáló frekvenciahasználat díjának külön jogszabályban meghatározott mértéke, c)a szolgáltatók önkéntes befizetései, d)költségvetési előirányzat, és e)egyéb befizetések. (2) A digitális átállás forrásai kizárólag a következő célok érdekében használhatók fel: a)digitális rádió- vagy televízió-műsorszóró hálózat, illetve az ehhez kapcsolódó jogosultságok pályáztatási költségének megelőlegezése; b)a digitális műsorterjesztés vételére alkalmas készülékkel nem rendelkezők rászorultsági alapú, célhoz kötött támogatása a külön jogszabályban meghatározottak szerint; vagy c) 141a digitális átállással kapcsolatos állami kommunikáció pályázat útján, vagy d) 142egyéb, az 1014/2007. (III. 13.) Korm. határozat mellékletében (Digitális Átállás Stratégia) meghatározott célra.”
64
A vizsgálatunk tárgyát képező, az átállást már sikeresen befejezett országban igazolható volt ez az állítás. Lásd SEE Public Awareness Framework, http://www.see-digi.tv/documentation/ wp6-public-awareness-framework/ (utolsó letöltés: 2012. október 7.).
65
Horvátország és Olaszország kiemelten jó példákat szolgáltatott a civilek és önkéntesek bevonásának hatékonyságára, lásd SEE Public Awareness Framework, 57. o.
66
Lásd a Hatósági Szerződés Öt Digitális Televízió Műsorszóró Hálózat Üzemeltetési Jogosultságának Gyakorlására, 7.4.1.–7.4.4. pontjai
67
2007–ben az ITU WRC-07 Rádiótávközlési Világértekezlet döntése alapján a 790–862 MHz sáv elérhetővé válik Európában mobil célú használatra az 5.316A lábjegyzet alapján, úgynevezett co-primary use módon.
68
2012-ben az Európai Parlament és Tanács 243/2012/EU határozatot hozott többéves rádióspektrum-politikai program létrehozásáról, amelyben kimondták: „A tagállamok 2013. január 1-jéig lefolytatják az engedélyezési eljárást annak érdekében, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára lehetővé tegyék a 800 MHz-es frekvenciasáv használatát. Azon tagállamok esetében, ahol rendkívüli nemzeti vagy helyi körülmények vagy határokon átnyúló frekvenciakoordinációs problémák akadályoznák az említett frekvenciasáv elérhetőségét, a Bizottság az érintett tagállam megfelelően megalapozott kérelme alapján 2015. december 31-ig egyedi eltérést biztosít.”
69
Az ITU WRC-12 Rádiótávközlési Világértekezletén, napirenden kívül az arab és az afrikai országok javaslatára a 694-790 MHz sáv (DD2) elsődleges jelleggel a műsorszórás mellett a mobil szolgálat részére is felosztásra kerül 2015-től, 2015-ig az ITU elvégzi a szükséges vizsgálatokat.
70
SEE STRATEGIC ROADMAP TO DIGITALIZATION, 40. o.
71
Példaként említhetjük, hogy 2012. szeptemberében az Arquiva műsorszóró megvásárolta a ConnectTV elnevezésű, OTT szolgáltatót, lásd: http://www.broadbandtvnews.com/ 2012/09/04/arqiva-buys-connect-tv/ (utolsó letöltés: 2012. október 5.).
72
„A digitális átállás Magyarországon már rég elkésett ahhoz, hogy a földi tévé műsorszórást megmentse. Ezért ideje lenne inkább a földi tévézés teljes lekapcsolásának határidejét kitűzni, hogy az erre a célra használt spektrum mihamarabb megnyíljon a vezetéknélküli szélessávú adatátvitel számára.” Lásd: Pápai Zoltán: Digitális átállás: utolsó pár előre fuss, http://infrapont.postr.hu/ (utolsó letöltés: 2012. október 5.).
73
1014/2007. (III. 13.) Korm. határozat a televíziózás és a rádiózás digitális átállásának kormányzati feladatairól (DÁS) 9. oldal, http://misc.meh.hu/letoltheto/DAS_.pdf (utolsó letöltés: 2012. október 8.
Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Megrendelés
<>
2017 tavasz-nyár
> régebbi lapszámok
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink