• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2001 tavasz

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről

Csillag András: Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó

A magyar származású Joseph Pulitzer egyike azoknak a magyar kivándorlóknak, akik a 19. században az „ígéret földjét” Amerikában keresték. Az új világba érkezők között nagyon kevés akadt, aki egymagában is valami újat teremtett. Pulitzernek sikerült. A 19. és a 20. század fordulóján az Egyesült Államok sajtójának meghatározó alakja lett.

A „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyv szerzője, Csillag András arra vállalkozott, hogy bemutassa és feltárja ezt az elképesztően gazdag, hullámvölgyektől sem mentes életutat. Könyve előszavában a szerző többek között így indokolja témaválasztását: „Személyiségének és tevékenységének fókuszba állítása annak tulajdonítható, hogy évtizedeken át meghatározó alakja volt az Egyesült Államok sajtójának, s ezen belül részese a politikai életnek. Az új hírlapírás módszereinek kidolgozása és alkalmazása révén jelentős szerepet játszott a mai értelemben vett modern tömegsajtó létrejöttében.”
Sajtótörténeti jelentősége ellenére az emberek többsége – beleértve az újságírókat is – nagyon keveset tud Pulitzer életéről. Csillag szerint ebben minden bizonnyal jelentős szerepet játszott az a tény is, hogy „a magyar szerzők által írott igen rövid (néhány oldalas) életrajzi összeállítások, könyvrészletek, amelyek a tengeren túl vagy idehaza napvilágot láttak Pulitzerről – önálló kutatás nem lévén mögöttük – meglehetősen felszínesek és hiányosak, ezért fokozott kritikával kezelendők. Az Egyesült Államokban amerikai szerzők által publikált memoárok és feldolgozások általában színvonalasak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják, vagy csak felületesen érintik Pulitzer kivándorlás előtti korszakát”.

Ennek alapján állíthatjuk, hogy Csillag András könyvének megjelenése a magyar könyvkiadás egyik fontos adósságát törleszti. Annál is inkább, mert ez az első magyar nyelvű, tudományos igénnyel megírt monográfia Pulitzer életéről és munkásságáról. Csillag munkája azonban jóval több egy átlagos életrajznál, hiszen átfogó képet ad a századforduló amerikai sajtójáról is. A tíz részből álló tanulmány sajtótörténeti áttekintéssel kezdődik, majd részletesen szól Pulitzer származásáról, zsurnalisztikai elveiről és módszereiről, valamint a politika és a sajtó kapcsolatáról. Továbbá olvashatunk a többi emigráns magyarhoz fűződő viszonyáról és mecénási tevékenységéről is.

Pulitzert a kalandvágy vitte Amerikába. Eredetileg Mexikóban akart harcolni Habsburg Miksa oldalán, New Yorkba érkezésekor azonban kiderült, hogy szűkös anyagi helyzete miatt nem folytathatja útját. Mivel hazatérni nem akart, úgy döntött, hogy csatlakozik az Unió seregeihez a polgárháborúban. Leszerelése után Saint Louis-ban telepedett le, ahol megalapította máig létező lapját, a St. Louis Post-Dispatch-et. Az újságírás mellett egyre nagyobb szerepet vállalt a politikai közéletben is: aktívan részt vett több elnökválasztási kampányban, sőt egy ideig még kongresszusi képviselőként is dolgozott. Gondolkodásmódjára és magatartására mindvégig a liberalizmus, az idealizmus és a patriotizmus volt jellemző. A politikával akkor szakított véglegesen, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a független újságírás és az aktív politizálás egymással összeegyeztethetetlen.

Az országos napilappal rendelkező laptulajdonosok közé a New York-i The World megvásárlásával sikerült bekerülnie. Pulitzer újszerű szerkesztői-kiadói módszereinek köszönhetően az újság hamarosan az Egyesült Államok egyik legnagyobb példányszámú, legtekintélyesebb sajtóorgánumává vált. Azáltal, hogy olyan újságtípust honosított meg, amely ötvözte mind a népszerű tömeglap, mind pedig a minőségi elitlap stílusát („új hírlapírás”), hatalmas tömegeket tudott megszólítani, sőt, sajtóhadjáratai révén még azt is sikerült elérnie, hogy a közvélemény figyelme a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményekre irányuljon. A lap függetlenségének megőrzése érdekében szakított a pártoknak és gazdasági érdekcsoportoknak elkötelezett sajtó hagyományával, aminek köszönhetően a The World nem vált anyagilag kiszolgáltatott, zsarolható vagy megvesztegethető újsággá.

Pulitzer tisztán látta a sajtó lehetőségeit és felelősségét. Hitt abban, hogy „szabad politikai rendszer nem létezhet szabad sajtó nélkül”. Úgy vélte, hogy „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat”. Ezek az aktualitásukból semmit sem vesztett gondolatok azért fontosak, mert abban az időben születtek, amikor a sajtó még az egyetlen tömegtájékoztatási eszköznek számított, s ennélfogva elsődleges szerepe volt a közvélemény alakításában.

Az ellentmondásoktól azonban Pulitzer élete sem volt mentes. Erre talán a legjobb példa az „új hírlapírás” elkorcsosult változatának mondott „sárga sajtó” kialakulásában betöltött szerepe. Pulitzer egy másik lapkiadóval, W. R. Hearsttal vívott konkurenciaharcában feladta haladó elveit a hitelességről, a tárgyilagosságról, a józan mértéktartásról, és beállt a szenzációhajhászó újságírás művelői közé. Csillag András ezt a korszakot a neves lapkiadó életének legnagyobb szakmai és jellembeli kihívásaként értékeli, hiszen éveken keresztül semmi más nem vezérelte, csak nehezen megszerzett pozíciójának és politikai befolyásának megtartása. Néhány óriási presztízsveszteséggel járó év után azonban rájött, hogy nem ez a járható út, és visszatért eredeti célkitűzéseihez.

Pulitzer azok közé tartozott, akik szívesen adományoztak közhasznú célokra. Fontosnak tartotta az iskolázottságot, a tudást, a hírlapírás szakmai színvonalának és presztízsének növelését. Véleménye szerint „az újságírást a meghatározó szellemi foglalkozások közé kellene sorolni; e hivatás jelenlegi, de még inkább jövendő művelőit pedig ösztönözni, felemelni, s gyakorlati módon képezni lenne szükséges…”. E cél elérése érdekében javasolta az újságírás egyetemi szintű képzésének bevezetését, amely nagyvonalú anyagi támogatásának köszönhetően a Columbia Egyetemen valósult meg, igaz, csak halála után. A szakma iránti tenni akarásának másik jól ismert bizonyítéka a Pulitzer-díj létrehozása, amelyet elsőként 1917-ben osztottak ki. Manapság az egyik legrangosabb publicisztikai díjnak számít, elnyerése komoly szakmai hírnevet biztosít a díjazottak számára.

Csillag András könyve tudományos igénnyel megírt, ugyanakkor olvasmányos mű, amely nemcsak a szakterülettel foglalkozók, hanem a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. A figyelmes olvasót ugyanakkor zavarhatja, hogy Csillag Pulitzer némely tettét – például a szenzációsajtó világába tett kirándulását – nemcsak tényszerűen ismerteti, de ítéletet is mond róla. Ezzel pedig megsérti a történészi munka egyik alapvető követelményét, az objektivitásra való törekvést. Ettől eltekintve állíthatjuk, hogy könyve logikus, jól szerkesztett, igényesen kivitelezett alkotás, amelynek minden sorából érződik a szerző sokoldalú tudása, a szakirodalom és a forrásmunkák alapos ismerete. Nagy érdeme, hogy hiteles, nem idealizált embert és világot tár az olvasó elé. Nemcsak az amerikai álomba enged bepillantást, de a korabeli amerikai valóságba is. (Osiris Kiadó, 2000. 213 oldal, 1480 Ft.)