• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2002 tél

Térkép

Pásztor Gyöngyi – Péter László:

A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási szokásai

Milyen forrásokból és milyen gyakorisággal tájékozódnak a közéleti eseményekről a diákok? Hogyan modellezhető médiafogyasztásuk motivációs és szelekciós rendszere? A szerzők ezekre a kérdésekre a kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetemen tanuló magyar nemzetiségű diákok médiafogyasztási szokásainak vizsgálatával keresik a választ. Korábban hasonló jellegű és témájú empirikus vizsgálat Erdélyben és Kolozsváron nem készült.

1. A romániai médiakínálat általános jellemzése

Románia az 1989-es váltás nyomán viszonylag gyorsan bekapcsolódott a globális kommunikációs rendszerbe. A sajtó- és szólásszabadság körülményei között elóbb a nyomtatott sajtó tájékoztatta az embereket,¹ majd helyi kereskedelmi rádiók tucatjai jelentek meg és kezdték szórni műsoraikat,² megszüntetve a román közszolgálati rádióállomás, a Román Rádió monopóliumát. Az 1995-tól működő országos hálózattal rendelkező kereskedelmi tévéállomások és a helyi tévécsatornák a közszolgálati RTV1 konkurensei lettek. A kábeltévé-társaságok által közvetített nyugati tévéállomások megjelenése lehetővé tette a romániai közönség számára a globális világfaluba való virtuális bekapcsolódást.

Romániában 4,95 millió tévékészülék van használatban. A kábeltévé-szolgáltatás az egyik legkiterjedtebb Európában, az összes háztartás 40 százalékában van kábeltévé-csatlakozás: három országos közszolgálati (RTV1, RTV2 és a Romtinia Cultural TV), hat kereskedelmi (ProTv, AntenaI, Prima, Tele7ABC, Acasa, illetve újabban a Fox által működtetett B1), két hírtelevízió (Realitatea TV és OTV) és két zenés csatorna (Atomic, MCM Romtinia) működik, ezeket Románia területén bárhol vételezni lehet egyszerű kábeltévé csatlakozássa1.³ 1997 óta van jelen az HBO. Ezek mellett átlagosan további 35 külföldi műholdas adás fogható. Ezeket a helyi zártláncú tévéállomások egészítik ki.⁴ A kábeltévé-társaságok többnyire amerikai érdekeltségűek (Astral Telecom, UPC). Több mint 240 helyi vételkörzetű URH rádióállomás (a legnagyobb hálózatok a Contact, UniPlus, MixFM, ProFM), hét országos URH (a legnépszerűbbek a Romania Actualitati és az Europa FM), valamint öt országos középhullámú rádió működik. Az internet-szolgáltatók 1996 óta biztosítják a világhálóhoz való hozzáférést, ma több mint 500 internet-szolgáltató működik az országban. ⁵

A romániai médiapiac folyamatosan bővül, szerkezete és működési logikája gyökeresen eltér az 1989 előttitől. A rendszerváltást megelőzően – a térség többi országához hasonlóan – nem beszélhettünk szabad médiapiacról. A többi volt szocialista országtól eltérően Romániában a központi politikai hatalom teljesen az ellenőrzése alá vonta a tömegkommunikációt, szigorú cenzúrát tartott fenn és saját személyes és a személyi kultuszt szolgáló – céljaira használta fel. A totalitárius rendszerben a tömegkommunikáció a hatalom számára a propaganda és a homogenizáció legfőbb eszköze volt (Kligman 1998). Az egyetlen, országos vételkörzetben sugárzó közszolgálati tévécsatorna naponta két órán át adott, csupán két országos rádióállomás működött, a külföldi médiaforrások hallgatósága ellen retorziókat alkalmaztak (vö. Marino 1996; Pavel 1998). Ugyanakkor az állampolgárok számára a „kétórás indoktrinációt” jelentő televízió testesítette meg a hatalom elnyomó gépezetét, az orwelli „Nagy Testvért”.⁶

Az 1989-es váltás következményeként a tömegkommunikációs eszközök a nehezen kivívott szabadság legfőbb védelmezőivé és szimbólumaivá váltak – a televízió elfoglalása és megvédése a forradalomban is kulcsszerepet játszott. A média felszabadulása következtében a szabad – nem cenzúrázott – médiaüzenetek a szabad társadalmi viszonyok reprezentációiként funkcionáltak: a médiaüzenetek vétele egyben a szabad állapotokat is jelentette, amelyeket a tévén és rádión keresztül is folyamatosan meg kellett élni és tapasztalni; az elterjedt nézet szerint a rendszerváltásban ez lenne az „egyedüli megszerzett jó” (Mungiu-Pippidi 2002). Ezzel a (szabad) médiafogyasztás ugyanakkor egyfajta „állampolgári kötelesség” lett. A média – főleg a televízió – népszerű, tömegeket mozgató nyereményjátékok, sorsolás ok révén egy sajátos román médiarendszert eredményezett, amivel együtt jár az úgynevezett „boldog tévénéző állapota” (Dancu 2000).⁷ Ezt az állapotot azonban hamarosan állandósította a szegénység: a tévénézés és a rádióhallgatás az átlagos romániai számára egyben a legfőbb szórakozási forma is.

1. táblázat. A romániai közönség médiafogyasztói gyakorisága, százalékban

Médium	Naponta	Hetente többször	Havonta többször	Havonta egyszer vagy ritkábban	Soha
Tévé	74,4	13,0	2,8	2,5	7,3
Rádió	59,2	18,7	5,5	5,0	11,5
Nyomtatott sajtó	19,5	27,3	13,5	15,5	24,2

N=2080, BOP⁸ 2001 május, (P-0,095; +/-2,12%).

Az általános romániai média-kínálat kontextusában a magyar kisebbségi közönség médiával szembeni magatartása hasonló módon jellemezhető. Ugyanakkor a romániai magyar kisebbségi média jóval kevésbé bulváros, az újságírók szereptudatában kiemelt helye van az elitkultúra érvényesítésének, és politikai diskurzusa egysíkúbb, a magyar elit viselkedését helyeslő, ritkán kritizáló (Magyari 2000).

2. A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási mintái

2. 1. A vizsgálat módszertana és hipotézisei

Tanulmányunk empirikus alapja a „Civil Kurázsi”⁹ elnevezésű kérdőíves¹⁰ kutatás-sorozat negyedik – 2001. november 23. és 30. között lekérdezett – része. Összesen 382 diákot kérdeztünk meg. Az így szerzett statisztikai adatokat mélyinterjúkkal¹¹ és egy fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki, abból a célból, hogy feltárjuk a médiafogyasztás motivációs és szelekciós rendszerét, valamint hogy a statisztikai adatokat „puha” adatokkal egészítsük ki.

2. 2. A vizsgálat legfontosabb eredményei

A mindennapok világában az egyéneknek ahhoz, hogy eligazodjanak a társadalmi térben és társadalmi szükségleteiket kellőképpen kielégítsék, ismeretekre van szükségük. A szükséges információk egy részét az egyének szocializációjuk során, vagyis az áthagyományoztatás révén asszimilálják. Kultúrájuk részeként megtanulják azokat a tipizált tudásformákat, amelyek az életvilágukban recepttudásokként működnek és a közösségek napi rutinját vezérlik, és amelyek nemcsak érthetővé teszik a világot, hanem a társadalmi cselekvésekben is nélkülözhetetlenek (Berger & Luckman 1984). Azonban a változó körülmények között a kultúra nem képes naprakész, aktuális információkkal szolgálni. Ezért megnő a folyamatos tájékozódás és informáltság jelentősége (Angelusz 1995). A folyamat mechanizmusában a tömegkommunikációs eszközöknek kiemelt jelentőségük van. A hír- és médiafogyasztás ugyanakkor az egyéneknek a környező világról alkotott elképzeléseit, világképeit is jelentősen befolyásolja. Az ismeretek meghatározzák a politikai részvétel szintjét is, s kihatnak azokra a folyamatokra és praxisokra, amelyekkel az egyének különféle érdekeiket tudatosítják és érvényesítik (vö. Hennessy 1968).

A gyerekek és a fiatal generációk számára a hír- és médiafogyasztás, valamint a szerzett információk közös megbeszélése kiemelt jelentőségű (Atkin 1978; Gollin-Anderson 1980; Drew-Reeves 1980), mert magas fokú mobilitásuk következtében folyamatosan több információra van szükségük az új helyzetekben való eligazodáshoz. A média jelentős hatást gyakorol a fiatal generációk viselkedésére (Garramone & Atkins 1986), ezért véleményünk szerint a kisebbségi helyzetben levő egyetemi hallgatók médiafogyasztási mintáinak a vizsgálata fontos lehet, annál is inkább, mert ezek kapcsolatban vannak a politikai és közéleti viselkedésükkel (lásd még Pásztor 2002; Péter 2002).

A kolozsvári BBTE¹² magyar diákjainak¹³ médiafogyasztási mintáit két további szempontból is fontos és érdekes megvizsgálni. Egyrészt azért, mert kisebbségi csoporthoz tartoznak, és közösségük potenciális véleményformáló elitjének tagjaivá válhatnak, másrészt pedig azért, mert abba a korosztályba tartoznak, amelynek a médiahasználatát meghatározó szocializációja többnyire 1989 után ment végbe.

A vizsgálatba bevont magyar nemzetiségű egyetemisták viszonylag homogén csoportot alkotnak; 65,7 százalékuk nő, átlagéletkoruk 21,6 év, családi állapotukat tekintve 95 százalékuk nőtlen/hajadon, további két-két százalékuk házas, illetve partnerével él. A megkérdezett hallgatók közel fele (43,7 százaléka) a középosztályból, feltehetően „fehérgalléros”, vagyis értelmiségi munkát végző családból származik, 85 százalékuk városi.

Ami a tartós fogyasztási javakat illeti, a diákok 83 százalékának van rádiókészüléke, 40,5 százalékuknak van saját számítógépe vagy számítógéphez való rendszeres hozzáférése, 50,4 százalékuknak van saját színes tévéje, vagy ahhoz rendszeresen hozzáfér. A vizsgált populáció 65 százaléka rendszeresen (naponta vagy hetente többször) internetezik vagy e-mailezik, összesen 36,6 százalékuk rendelkezik mobiltelefonnal.

A diákok 6,6 százaléka esik ki a médiafogyasztásból (tévé, kábel, rádió, internet) a javakkal való ellátottság hiánya miatt. A javakkal való ellátottságot nagymértékben befolyásolja a kolozsvári lakhely és a rendelkezésre álló pénzösszeg. A diákok 14,2 százaléka kollégiumban lakik, valamint 22 százalékuk a tulajdonossal lakik egy fedél alatt, az ő esetükben az anyagi javakkal való ellátottság alacsonyabb. A lakásviszonyok meghatározhatják a médiafogyasztást, hiszen különböző szálláshelyeken különbözhetnek például a tévézés vagy rádiózás lehetőségei.

Az átlagos egyetemi hallgató havonta átlagban 1625000 lejből (56 Euro) gazdálkodik. A legtöbben, mintegy 37,5 százalékuk havi 1000001-1500000 lej (35-52 Euro) közötti összegből élnek; 16,6 százalékuk 1000000 lej (35 Euro) alatti összegből gazdálkodik, az ő esetükben az e javakkal való ellátottság alacsonyabb, ők inkább kollégiumban laknak, ahol nagyobb mértékben hiányzik a televízió, valamint a számítógép.

A diákok esetében a leggyakoribb szabadidős tevékenység a „barátokkal együtt lenni” (92,1 % nagyon gyakran és gyakran), valamint az olvasás-zenehallgatás (90,0 %), a kirándulás és utazás (57,6 %), a szórakozóhelyre, kocsmába járás (56,1 %), a számítógépezés és az internetezés (55,8 %), valamint a tévénézés (41,2 %). Lényegében a szabadidős tevékenységek két típusa jellemző a diákokra: a „magaskultúra” fogyasztás: az inkább színházba, szimfonikus koncertre, moziba járás, illetve a barátokkal való időtöltés, valamint a „tömegkultúra” fogyasztás: flörtölés, tévézés, internetezés és „kocsmázás”. Mivel a diákok csoportja egy viszonylag homogén csoportot alkot, médiafogyasztási szokásaik is hasonlóak.

A diákok körében a legnépszerűbb a Pro TV¹⁴ (43,6 százalékuk naponta vagy hetente többször nézi), illetve a helyi (kolozsvári) kereskedelmi URH rádióadók valamelyike által közvetített BBC híradó (12,1 százalékuk naponta vagy hetente többször hallgatja). Ezeket követi a Duna TV 33,5 százalékkal, majd a román közszolgálati TVR1 (25,4 %) és az Antena1 kereskedelmi csatorna (24,1 %). Az előző évekhez képest jelentősen megnőtt azok aránya, akik rendszeresen interneteznek (59,5 %, szemben a tavaly mért 14 %-kal), illetve az internetet hírforrásként is kezelik.

A diákok médiafogyasztási szokásai eltérnek a tanulmány elején leírt romániai összlakosság körében megfigyelhető trendektől a média típusok rangsorát tekintve: 50,5 százalékuk naponta vagy heti több alkalommal néz tévét, 30,6 százalékuk olvas újságot és 26,2 százalékuk hallgat rádiót. Ezzel szemben országosan a televízióvezeti a rangsort, ezt követi a rádió, majd a nyomtatott sajtó. A diákok számára a nyomtatott sajtónak nagyobb jelentősége van. Habár összességében kevésbé élnek a médiával, mint a népesség egésze, magas a tájékozódási igényük, 82,7 százalékuk érdeklődik a politikai és közéleti hírek iránt.

Az időbeli változást elemezve megfigyelhető, hogy míg a román nyelven sugárzó médiumok fogyasztása az utóbbi két évben többnyire azonos maradt, addig a magyar nyelvű médiumoké, ezeken belül is különösen a tévé nézettsége jelentősen növekedett.

2. táblázat. A magyar nyelven sugárzó médiumok nézettsége (naponta vagy hetente többször) százalékban

Médium	1999.dec.	2000.nov.	2001.nov.
Duna TV	23,5	19,8	33,5
MTV2	14,9	-	25,1
Román Rádió magyar adása	5,6	11,8	11,6
Kossuth rádió	11,2	7,2	8,4
N-741, 1999.december(P-0,95/+/-3%);N-406 2000.november,(P-0,95+/-4,2%); N-382,2001.november(P-0,95+/-4,5%)

A diákok zömükben a magyar többségű régiókból származnak, így magyarul tudnak a legjobban, emiatt feltehetően a fogyasztott műsorok nyelve (preferáltan a magyar) kiemelt fontosságú, a sugárzott műsor nyelve a médiaszelekciót jelentősen meghatározza (más szempontok mellett).

„...persze, nagyon fontos az, hogy milyen nyelvű. A magyar adókat itt nagyon hiányolom. Én szatmári vagyok, ott öt magyar adó van, amikor megérkeztem és láttam, hogy semmi magyar adó nincs, hiányérzetem volt. Inkább aszerint választok műsort vagy tévéadót, hogy milyen nyelven van. A Duna TV-n a híradót soha nem hagyom ki, az MTV2-n többnyire ugyanazt mutatják, de azt is meg szoktam nézni.” (N.A., lány)¹⁵

3. táblázat. A médiafogyasztás nyelve, százalékban

Nyelv
Egyik sem	33,8
Kizárólag vagy főként magyar	10,6
Kizárólag vagy főként román	7,1
Mindkettő körülbelül azonos arányban	48,5
N-382,2001.november(P-0,95+/-4,5%)

Megfigyelhető, hogy a vizsgált népesség jelentős hányadának (48,5 %) médiafogyasztása kétnyelvű, ez viszont az erdélyi kisebbségi helyzetből adódik, ugyanakkor jelentős azoknak az aránya is, akik kizárólag magyar nyelvű médiát fogyasztanak (10,6 %), vélhetőleg azért, mert nem ismerik kellőképpen a román nyelvet.

A főkomponens-elemzés¹⁶ segítségével is kimutatható, hogy a diákok esetében a nyelvhasználat az egyik fontos szelekciós szempont, az informálódás, illetve a szórakozás igénye mellett.

4. táblázat. A diákok által követett csoportképző médiumok

Főkomponensek	Itemek	Faktorsúlyok
Tévék (34%)17	Pro TV	0,782
	Antena 1	0,794
	TV Romania 1	0,585
	Duna TV	0,762
	Prima	0,775
	MTV2	0,717
Magyar médiumok (14,4%)	Román rádió magyar adása	0,766
	Kossuth rádió	0,657
	Krónika	0,728
	Szabadság	0,712
Hírműsorok (7,0%)	Román kereskedelmi rádió hírműsorai	0,614
	CNN	0,643
	OTV	0,764
Internet (6,4%)	Internet	0,866
N-382,2001.november(P-0,95+/-4,5%)

A diákok médiafogyasztása négy főkomponens mentén különül el: a média-típus, a magyar nyelvű médiumok, valamint a szabadidőtöltés és az információ-szerzés mentén. Egyrészt láthatóan elkülönülnek a legnépszerűbb tévék, a magyar nyelvű médiumok, valamint a hírműsorok. Az internet külön faktort képez, a diákok 59,5 százaléka naponta vagy hetente többször internetezik, 8,4 százalékuk pedig ugyanekkora gyakorisággal olvassa a Transindexet.¹⁸

5. táblázat. A különböző médiumok rendszeres fogyasztása, százalékban (naponta vagy hetente többször)

Médiumok	%
Újság	5,5
Rádió	7,1
Rádió + újság	3,1
Tv	22,5
Tv + újság	12,0
Tv + rádió	6,0
Tv + rádió + újság	9,9
Egyik sem	33,8
Összesen	100,0
N-382,2001.november(P-0,95+/-4,5%)

Bár a rádió a legelterjedtebb eszköz (a diákok 82,2 százalékának van rádiókészüléke), mégis a televíziós műsorokat nézik a legtöbben – akárcsak a felnőtt összlakosság többsége (1. táblázat). A diákok 50,5 százaléka minden nap vagy heti több alkalommal néz tévét, 30,6 százalékuk olvas újságot, 26,2 százalékuk hallgat rendszeresen rádiót. A 5. táblázat azt illusztrálja, hogy a diákok médiafogyasztása monocentrikus: alacsony azoknak az aránya, akik egyszerre több médiaterméket fogyasztanak. A megkérdezett diákoknak csupán 9,9 százaléka néz párhuzamosan tévét, hallgat rádiót és olvassa a nyomtatott sajtót. Más szavakkal: akik tévéznek, azok többnyire sem újságot nem olvasnak, sem rádiót nem hallgatnak. Mindez fordítva is igaz – inkább azok rádióznak vagy olvasnak újságot, akiknek nincs tévéjük vagy rendszeres tévé-hozzáférésük.

A diákok médiafogyasztása rendszerint más az állandó lakhelyükön és más a kolozsvári tartózkodási helyükön. A két különböző színhely egyben magát a médiafogyasztás mintáját is meghatározza: a két színhely más mintákat implikál. A származási családban a diák mintegy rácsatlakozik az ott érvényes médiafogyasztási mintára, amelyet (az ott töltött idő rövidsége miatt) nem képes (de nem is kíván) lényegesen alakítani. „Otthon” alkalmazkodik a származási család médiafogyasztási szokásaikhoz: más szavakkal azokat a műsorokat nézi és hallgatja, amelyeket a többség, vagyis családjának többi tagja követ.

„Hogyha hazamegyek, folyton csak tévézek. Itt nem.” (Sz.J., lány)

„Nekünk mindig van otthon műsorfüzet, édesanyám rendszeresen veszi, s akkor este leülünk s végignézzük, hogy na, mi az, amit meg lehet nézni. Szabadságot is azért olvasok, mert az van otthon, édesanyám mindig azt veszi. Nálunk ő a főnök, nála van a távirányító, többnyire tőle függ, hogy mit néz a család” (B.A.M., lány)

Ezzel szemben a kolozsvári lakhelyen a médiafogyasztási mintát a diák a lakótársaival közösen alakítja ki; a konszenzusos műsorválasztás fontos elem, hiszen a médiafogyasztás közös szabadidős tevékenység.

„Inkább filmet szoktam nézni, többnyire mindegy, hogy hol. Inkább közösen tévézünk, de meg tudunk egyezni, nem szoktunk emiatt veszekedni. Volt olyan, hogy lakótársam hazajött és mondta, hogy nem tudom, milyen jó műsor van valamilyen adón, és akkor na jó, gyere nézzük” (M.N., fiú)

A kétféle színtér médiafogyasztási mintái között azonban van kapcsolat: az „otthon” szocializált és időszakosan „működtetett” mintát a diákok a kolozsvári lakhelyükön is megpróbálják alkalmazni. A ténylegesen követett médiafogyasztási mintákat azonban a kolozsvári lehetőségek (tévével, rádióval való rendelkezés és hozzáférési lehetőség) határozzák meg. Az otthoni és a kolozsvári minta éppen ezért nem azonos: ez utóbbi az „otthoninak” csupán egy adaptált változata.

„Amikor Kolozsvárra feljöttem, nagyon hiányzott minden, amit otthon megszoktam. Nem volt tévé, nem volt rádió, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Rádiót vettem magamnak, az nagyon jó, tévé nélkül megszoktam, habár azt is szeretnék venni magamnak, hogyha pénzem lesz rá.” (P.L., fiú)

Másik lényeges következtetésünk – mint már jeleztük –, hogy a médiafogyasztási mintát az anyagi lehetőségek és a szórakozási szándék mellett a média üzenetek nyelve is jelentősen meghatározza. A többségében magyar lakosság által lakott régiókból¹⁹ származó diákok számára a fogyasztott műsorok nyelve kiemelt fontosságú.

„Én szenvedélyes rádióhallgató vagyok, bárhova megyek, utazom, akkor is mindig rádiót hallgatok. Amikor feljöttem Kolozsvárra, akkor is minden rádiót végighallgattam, hogy lássuk, mi van. Vagy először is, hogy van-e valamilyen magyar rádió és az milyen. Aztán rájöttem, hogy sajnos, magyar rádióadó nincs, csak egyik másik adón egy-két óra hetente.” (N.A., lány)

„A Kossuth Rádiót szívesen hallgatnám, bele is szoktam néha hallgatni, egy gond van vele. Nagyon nehezen lehet fogni, olyan, mint a kommunizmusban volt. Néha egészen jól megy, aztán egyszer csak elkezd sercegni, elmegy a hullám, nem hallatszik semmi. Azért nem hallgatom többet, mert nem jó a minősége. Emlékszem, gyerekkoromban édesapám mindig szaladt egyik szobából a másikba a rádióval, mert nem lehetett mindenhol fogni. Viszont ennek ellenére, hogyha tehetem, hallgatom, úgy gondolom, hogy nagyon jó, egészen más mint az itteni rádióadók” (D.B., fiú)

Az általunk vizsgált alapsokaság nemcsak két irányból van kitéve médiaüzeneteknek, hanem azokat rendszeresen fogyasztja is: egyaránt követik a Romániából és a Magyarországról származó (és vételezhető) tévéműsorokat, tehát mintájuk kétirányú.

„Többnyire magyar újságot olvasok, meg rádiót hallgatok, viszont annyit siralják a magyarságot meg mindent, hogy néha már unom. Amikor látom, s elolvasom a címet, hogy már megint erről írnak, akkor jó, menjünk tovább. Rádiót emiatt gyakran román rádiót hallgatok, amikor nem tetszik a magyar. Újságot mindig csak magyar újságot olvasok, Szabadságot, néha megveszem a Krónikát. Tévét inkább azt nézem, ahol jó a műsor, ahol tetszik, a Dunát nem nézem, mert unalmas, inkább öregeknek való, csak a híreket szoktam a Dunán megnézni.” (L. J., lány)

A diákok médiafogyasztási mintái évenként változó technikai lehetőségeik szerint (média-forráshoz való hozzáférési lehet6ség – tévé, rádió, újság vagy internet) idószakosak és szituatívak. Aszerint, hogy a hozzáférés lehetősége adott-e, vagy sem, ugyanaz a diák egyik évben „kemény” médiafogyasztó, következő évben nem az.

„Én a Krónikát szoktam olvasni rendszeresen. Nyolcan vagyunk a lakásban, megrendeltük, úgy mindenki azt olvassa. Tévénk viszont nincs, rádió kettő, az sétál egyik szobából a másikba annak függvényében, hogy inkább hol vagyunk többen. Én keveset szoktam rádiózni, inkább csak újságot olvasok, tévét csak akkor szoktam nézni, hogyha hazamegyek, ott viszont nagyon sokat.” (NJ., lány)

„A lánynak volt tévéje, akivel laktam. Hogy mit nézünk; hát mindent. Amikor kedvünk van, leülünk a tévé elé és nézzük. Nekem nincs olyan, hogy na most ez tetszik, és akkor ezt mindig megnézem. Hogyha van időm és kedvem, akkor mindent. Amikor kedvem van tévézni, akkor leülök és megkeresek valami jót, volt olyan, hogy a filmet a közepétől néztem, mert megtetszett, de nem szoktam előre tudni, hogy milyen műsor van. Tehát nincs ilyen, hogy kedvenc tévém, mindent megnézek. Amikor nem volt tévénk, akkor egyáltalán nem néztünk, de akkor is mindenképpen megpróbáltam figyelemmel követni, hogy mi történik. Inkább újságot olvastam, és barátaimmal beszélgettem.” (Sz.J., lány)

3. Összegzés

A diákok médiafogyasztása eltér a romániai összlakosság körében megfigyelhet6 trendekt61. Habár összességében véve a diákok kisebb médiafogyasztók, mint romániai országos átlagban a népesség egésze, mégis magasabb a közügyekre vonatkozó tájékozódási igényük, valamint esetükben a nyomtatott sajtónak kiemelt a jelentősége.

A vizsgált diákok médiafogyasztásának egyik legfontosabb jellemzője a kétnyelvűség, viszont jelentős azoknak az aránya is, akik inkább magyar nyelvű médiát fogyasztanak; vélhetőleg azért, mert magyar többségű régiókból származva kevésbé ismerik a román nyelvet.

A kolozsvári magyar – a Babes-Bolyai Tudományegyetemen tanulmányaikat végző – diákok médiafogyasztási mintáira vonatkozóan a következő általános jellegű következtetéseket fogalmazhatjuk meg: lakhely függő, különböző a származási család lakhelye és a kolozsvári lakhely között, kétirányú, vagyis egyaránt követik a Romániából és a Magyarországról származó tévéműsorokat, kétnyelvű, azaz egyaránt követik a magyar és a román nyelvű médiumokat, időszakos és szituatív, vagyis a technikai lehetőségektől függő.

Irodalom

A BBTE Rektorátusának Hivatalos Nyilvántartása, 2001/2002 akadémiai évre vonatkozóan (2001). Kolozsvár: BBTE

Angelusz R. (1995) A kommunikáló társadalom. Budapest: Ferenczy.

Atkin, Ch. (1978) Broadcast News Programming and the Child Audience. Journal of Broadcasting no. 22. 47-61.

Berger, P. L. & Luckmann, Th. (1984) A valóság társadalmi felépítése: Tudásszociológiai értekezés. In: Hernádi M. (szerk) A fenomenológia a társadalom tudományban. Budapest: Gondolat, 321-350.

Dancu, V. (2000) Tara telespectatorilor fericifi (A boldog nézők országa). Bucuresti: Meridiane

Drew, D. & Reeves, B. (1980) Children and the News. Journalism Quaterly, no. 12. 45-54.

Garramone, GM. & Atkin, Ch.K. (1986) Mass Communication and Politicai Socialization: Specifying the Effects. Public Opinion Quaterly. Vol. 5, issue 1, Spring, 1986, 76-86.

Gollin, A. & Anderson, Th. (1980) America's Children and the Mass Media. New York: Newspapers Advertising Bureau.

Hennessy, B. C. (1968) Public Opinion. Belmont: Duxbury Press.

Kligman, G. (1998) The Politics of Duplicity. Controlling Reproduction in Ceausescu's Romania. University of California Press. Magyari, T. (2000) A romániai magyar média. Médiakutató. 2000 ősz, 95-107.

Marino, A. (1996) Politica si cultura. Pentru o noua cultura politica (Politika és kultúra. Egy új politikai kultúra irányába). Iasi: Polirom.

Mungiu-Pippidi, A. (2002) Politica dupa comunism (politika a kommunizmus után). Bucuresti: Humanitas.

Pásztor, Gy. (2002) A kolozsvári BBTE diákjainak politikai kultúrája és adaptált politikai cselekvési mintái. Kolozsvár: Sapientia Füzetek (Megjelenés előtt).

Pavel, D. (1998) Leviatanul bizantin (A bizánci Leviatán). Iasi: Polirom.

Péter, L. (2000) Civil Kurázsi – Egyetemisták és civil társadalom Kolozsváron. In: Somai J. (szerk) A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben. Kolozsvár: Alapítvany az Erdélyi Magyar Szervezetekért. 109-115.

Péter, L. (2002) Az Aranykorszak örökösei? A politikai szellem fenomenológiája. Szociológiai tanulmány a romániai átmenetről a kolozsvári BBTE diákjainak politikai kultúrája kapcsán (Megjelenés előtt).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum