• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2002 tél

Közszolgálat

Domány András – Mádl András:

A Kossuth téri tüntetés és a magyar rádió

Tudom, hogy egy negyedévente megjelenő folyóirat nem a legalkalmasabb hely a vitára, mégis szükségesnek érzem, hogy egy rövid kiegészítést tegyek a Médiakutató 2002 őszi számának a választási kampányról szóló kerekasztal-beszélgetéséhez.¹ Közelebbről ahhoz, amit a 75. oldalon Mádl András, az ORTT vezető munkatársa mond a 2002 tavaszi két forduló között tartott Kossuth téri nagygyúűlés közszolgálati televíziós közvetítéséről. Az ezt kifogásoló Szente Péternek, a BBC magyar szerkesztősége volt vezetőjének, a Magyar Rádió Közalapítvány SZDSZ által delegált kuratóriumi elnökségi tagjának így válaszol:

„Abban viszont bizonytalan vagyok, hogy bárhol a világon visszautasíthatták volna egy ekkora jelentőségű esemény sugárzását – nemcsak azért, mert éppen választási kampány volt, hanem méretei miatt is. Csak kiegészítésként: az ATV, a Filmmúzeum és az Info Rádió is leadta ugyanezt a műsort.”

Nos, az ügyben Szente Péternek van igaza: „bárhol a világon” magát komolyan vevő közszolgálati médium nemcsak visszautasíthatta volna, hanem ez kötelessége is lett volna, és még a kereskedelmieknél is roppantul meggondolnák. Pusztán e kijelentésért azonban még nem írnék. Arra szeretném az olvasók figyelmét felhívni, hogy a közszolgálati Magyar Rádió nem adott élő közvetítést a Kossuth térről, bár voltak az intézménynek olyan vezetői, akik ezt tervezték. Ám Merza Jenő és én, akik a választási műsorok felelős szerkesztői voltunk, tiltakoztunk. A gondosan kiegyensúlyozott, milliméterre kimért műsorsorozatot ugyanis felborította volna a váratlan esemény. (Ismétlem, a választási műsorokért voltam felelős. Más, nem éppen kiegyensúlyozott műsorokhoz semmi közöm.) Ezért három dologhoz ragaszkodtunk, tudomásul véve, hogy egy ilyen fontos kampányeseményről részletesen hírt kell adni:

1. Nem élő közvetítést adunk, hanem este szerkesztett, tehát rövidített változatot, mert bár ez is műsorváltozással jár, nem teremt rendkívüli helyzetet, és nem borítja fel a műsorszerkezetet, például az óránkénti híradást.

2. Másnap, vasárnap ugyanilyen esti szerkesztett változatban „terven felül” beszámolunk a másik oldal egyik kampányeseményéről. Ez végül a Göncz Árpádnál szocialista és szabaddemokrata politikusokkal tartott beszélgetés lett.

3. A két műsorváltozást egyszerre jelentjük be.

Követelésünket a főnökség elfogadta, tehát a Magyar Rádióban az történt, ami a fenti három pontban szerepel. Fontosnak tartom, hogy ezt ennek a szakfolyóiratnak az olvasói tudják, és hogy Mádl András szerintem helytelen véleménye ne maradjon válasz nélkül.

Domány András

Magyar Rádió

Nincs semmi új a Nap alatt – tartja a közkeletű mondás. A Médiakutató kerekasztal-beszélgetést szervezett a választási kampány sajtóképéről, amely kivonatosan a közelmúltban jelent meg. Erre reagált Domány András, a Magyar Rádió vezető munkatársa, úgy is, mint a rádió választási műsoraiért felelős szerkesztők egyike.

De miért is nincs új a Nap alatt? Mondhatnám azt is, hogy Domány András rendszeres időközönként – minden választási ciklus alkalmával – kitüntetett figyelmet szentel megnyilvánulásaimnak. 1998 tavaszán egyik kollégámmal cikket jelentettünk meg az Élet és Irodalomban „A pártatlanság mérésének dilemmái” címmel. Ebben többek között arra próbáltuk felhívni az olvasók figyelmét, hogy léteznek bizonyos nemzetközi szabályok, normák arra vonatkozóan, hogy a pártok és politikusok médiahasználatát miféle korrektség kell jellemezze. Éppen e nemzetközi gyakorlat hazai alkalmazását hiányoltuk akkoriban. A „Visszhang” rovatban erre válaszolt Domány úr, miszerint „a pártatlanság nem lehet kaloda”. A reagálás úgy summázható: a pártok és politikusok médiaszerepeltetésében „a számszerű szabályok megbénítanák a hírközlést, a műsorkészítést”.

A 2002 tavaszi két forduló között tartott Kossuth téri nagygyűlés közszolgálati televíziós közvetítése kapcsán tett megjegyzésem – miszerint „bizonytalan vagyok, hogy bárhol a világon visszautasíthatták volna egy ekkora jelentőségű esemény sugárzását” – kapcsán Domány András Szente Péter, a Magyar Rádió Rt. közalapítvány kuratórium elnökségi tagjának véleményével azonosul, miszerint „magát komolyan vevő közszolgálati médium nemcsak visszautasíthatta volna, hanem ez kötelessége is lett volna...” Nos, ez ügyben kétségtelenül könnyebb helyzetben vagyok, mint Domány úr, hiszen a kerekasztal-beszélgetésen csak egyikünk vett részt. Így azt is hozzá kell tenni a folyóiratban kivonatosan megjelent vitához, hogy Szente úr válaszában így fogalmazott:

„A BBC-t ismerve a válaszom a következő. Majdnem biztosra veszem, hogy élőben nem adta volna, ha csak nem lett volna egy olyan hasonló esemény a másik oldalon, ami ezt ellensúlyozta volna. Erre a következő bizonyítékot tudom felhozni, hogy tényleg megtörtént, hogy Tony Blair még a múlt angol parlamenti ciklusban mondott egy nagy beszédet a Wembley stadionban; a Kossuth térihez fogható, nagyon nagy tömeg előtti, országértékelő beszéd volt. Fölajánlották a BBC-nek, hogy hozzák élőben. A BBC azt mondta, hogy nagyon szívesen, de csak akkor, abban az esetben, hogy másnap ugyanilyen terjedelemben az ellenzéket szólaltatják meg, hogy az reagáljon az ott elhangzottra.”²

Azaz nem igaz az az állítás, miszerint egy közszolgálati médium működésébe eredendően nem fér bele egy párt politikai rendezvényének közvetítése. Abban nincs és nem is volt vita Szente úr, Domány úr és közöttem, hogy ezt élő egyenesben egyszer, netalántán háromszor kell-e, lehet-e közzétenni. Meglátásom szerint a fő kérdés az – s csak remélhetem, ebben nézetazonosság alakul ki közöttünk –: egy ilyen esemény prezentálásakor a közzétevő médium figyelmet fordít-e arra, hogy az ellentétes pólusnak is lehetőséget biztosítson álláspontjának kifejtésére. De ez már egy másik kérdés, egy másik probléma. Tehát – és ebben továbbra is fenntartom a beszélgetésen elhangzott „bizonytalan” véleményemet – nem a nagygyűlés közzétételévei volt gond, hanem azzal, hogy azt nem ellensúlyozták a médiumok a politikai ellenfelek hasonló médiaszerepeltetésével.

Végül, de nem utolsó sorban meg kívánom jegyezni, a Magyar Rádió választási műsorait – tudomásom szerint – kevés bírálat érte a kampány során. Igaz, a hallgatók, a médiakutatók, de még a médiahatóság sem az egyes műsortípusok, -szerkesztőségek alapján ítélik meg egy rádió vagy televízió működését, hanem elsősorban a teljes műsorfolyam, az összkép alapján. S itt nem lehet nem észrevételezni, miszerint volt olyan médium, amely rendszeresen csak az egyik oldalnak kedvezett, hiszen bizonyos időközönként (szerdánként) csak az kapott nagy nyilvánosságot. Tudom, ezek a műsorok nem a Domány úr által szerkesztettek közé tartoztak, de mégis a közszolgálat nevében készültek. Vagyis sok igazság van a Domány úr által leírtakban (az ellentétes pólusok fair szerepeltetése), de önmagában az még nem bűn, ha egy politikai oldal ne adj Isten egyenes közvetítés során jelenik meg a nézők/hallgatók előtt. Hozzá kell tennem, nyár óta is előfordult olyan eset, amikor csupán az egyik politikai párt jelent meg a nyilvánosság előtt, mindenféle ellenpontozás nélkül. S végül: azt csak a rádiós szerkesztők tudnák megmondani, hogy a Kossuth téri esemény közzététele kapcsán tettek-e kísérletet a politikai paletta másik oldalán lévők megszólítására, felkérésére. Domány úr leveléből az derül ki, volt ilyen kísérlet, ráadásul sikeres.

Mádl András

ORTT