• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2003 nyár

Kritika

Szilágyi-Gál Mihály:

Szabadság vagy félelem?

Molnár Péter Gondolatbátorság című könyvéről

Molnár Péter könyve a szólásszabdság védelmével kapcsolatos jogi és etikai kérdések eddig legalaposabb hazai ismertetése. A szólásszabadság védelme különösen nehéz teszt egy fiatal demokrácia számára, ugyanis sokszor azt a módot, ahogyan valaki a szólás szabadságának jogával él, éppen azért kell korlátozni, hogy ezáltal másnak se kelljen elnémulnia, amikor evvel az alapvető emberi jogával élni akar. Ilyen esetekben valakit éppen azért kell korlátozni, hogy mindenki más szabadsága érvényesüljön. A szerző magyar és amerikai jogesetek példáján hasonlítja össze egy fiatal és egy érett demokrácia tapasztalatait.

Az alkotmányos demokráciák tanulsága, hogy a kifejezés szabadságát csak nagyon különleges esetekben szabad korlátozni, és minden ilyen korlátozás csak akkor lehetséges, ha bizonyítható, hogy valaki a kifejezés szabadságával oly módon él, hogy ezáltal megsérti mások jogait. Példa erre a gyűlöletbeszéd. A 90-es években Magyarországon három fontos pillanata volt a gyalázkodás és a gyűlöletkeltés jogi szétválasztásának. Az 1992/30 (V. 29.) határozatában az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a gyalázkodás szabályozását, míg a kifejezetten uszításra vonatkozó első bekezdést helybenhagyta. A módosítást a szólásszabadságnak mint nagyfokú társadalmi értéknek a védelmével indokolta, amely csakis akkor korlátozható, ha uszítás esete áll fenn, gyalázkodás esetében nem. 1996-ban a magyarországi törvényhozás újra megszavazta a „gyűlölet keltésére alkalmas egyéb cselekedet” kitételt. 1999-ben az alkotmánybíróság megsemmisítette azt. Az általános értelemben vett szólásszabadságra vonatkozó jogi szabályozásokban végbemenő rendszerváltáshoz tartozik még az önkényuralmi jelképek használatának jogállami szabályozása és a közszereplők bírálhatóságának kérdése. A szólásszabadság jogi megalapozása a rendszerváltás után alapjában véve lezajlott. Ennek ellenére a szólásszabadság próbájának néhány esete révén kiderült, hogy a jog alkalmazása bizonytalan és maguk a törvényes keretek sem merítik ki a védelem és a korlátozás bonyolult egyensúlyát. Molnár Péter szerint ez azt jelzi, hogy a demokratikus kultúra és a meglévő jogrend nincsen kellő összhangban egymással.

Molnár könyve a szólsszabadság problémakörének arra a vitás elemére mutat rá, amely egyben a liberalizmus legrégibb dillemája: tekinthető-e önmagában vett értéknek az állam nyilvános vitákban elfoglalt értéksemleges szerepe? Molnár Péter könyvének az a legfontosabb adaléka a kérdés hazai vitáihoz, hogy kifejti miért nem kielégítő a szólasszabadság védelmét csupán értéksemleges jogi alapfeltételek között elképzelni. Molnár szerint a gyűlölködés ellen való nyilvános fellépés azért tekinthető legitim normatív elemnek a szólásszabadság pártatlan védelmében, mert elriasztja azokat, akik szabadságukat mások megfélemlítésére használják. A félelem légkörében ugyanis éppen az nem valósul meg, amit a szólásszabadság védelme elősegíteni hivatott: hogy merjük kimondani azt, amit gondolunk. Erre utal a könyv címe.

A független közmédia nem semleges közmédiát kell jelentsen, hanem pártatlan közmédiát. A Molnár által kifejtett logika szerint ez a szabadság megvalósulása érdekében a közszolgálatiságtól nem a közbeszéd hangjaitól való semleges elfordulást jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, a szabadság védelmében történő beavatkozást. Beavatkozást, de hogyan? A beavatkozás ugyanis kétféle. Az alkotmánynak biztosítania kell, hogy a társadalom egyetlen érdekcsoportja se legyen nagyobb befolyással a közmédiára, mint akármely másik. Ahhoz, hogy ez folyamatosan megvalósuljon az államnak a közszolgálati média intézményei révén be kell avatkoznia – de csak bíróként, nem pedig mint a társadalomban együtt élő véleményformálók egyik szereplője (bizonyos esetekben persze az állam maga is csak egyike a társadalom szereplőinek, ekkor azonban szereplő és bíró is kell legyen egyszerre).

A szerző szerint az államhatalom és a közszolgálat pártatlan részvételének ezen követelménye a rendszerváltás óta Magyarországon még az adott alkotmányos kereteken belül sem valósult meg. Vagyis inkább a beavatkozás ártalmas változata vált valóra, amennyiben egyetlen kormány idején sem érvényesült jobban a pártatlanság és a jogalkalmazás megfelelő határozottsága, mint valamely különös érdekcsoport aránytalan mértékű véleményformáló jelenléte. Így gyengének bizonyult mind a társadalom demokratikus kultúrája mind pedig az államhatalom kiegyensúlyozó szerepe. Ennek oka a közszolgálatiság függése a politikától és gazdaságtól, valamint a demokrácia gyakorlásában való jártasság hiánya. A szerző szerint ezen akkor tudunk javítani, ha a törvényes kereteket is pontosítjuk és a jogalkalmazást is határozottabbá tesszük. Márpedig az utóbbi csak akkor valósulhat meg, ha a demokratikus kultúra elég jogi és politikai fogódzót nyújt ahhoz, hogy a bíróságok konkrét esetekben rá tudjanak jönni, mit kell tenniük a szabadság és a félelemmentesség fenntartása érdekében. Ehhez viszont még tanulnunk kell.

Tanulni demokráciát, de hogyan? Molnár Péter a magyar és az amerikai jogtörténetből néhány példaszerű esetet mutat be eléggé részletesen ahhoz, hogy a vitákban és megoldásokban testet öltő elvek láthatók legyenek. A párhuzamos esettanulmányok a szólásszabadság két nagy területét célozzák meg: a gyűlöletbeszéd és a közszereplők bírálhatóságának kérdését. Molnár szerint az amerikai megoldások több elvi támpontot nyújtanak számunkra, mert közelebb engednek a jogfejlesztés, jogalkalmazás és a társadalom kultúrájának kapcsolatához, mint az európai megoldások. Az európai szabályozások tartalmilag konkrétabbak, de ez csak akkor hasznos, ha olyan, az egész társadalomra kiterjedő eszmecsere előzi meg a konkrétabb tartalmi szankciókat, amely nálunk még épp csak elkezdődött. Addig is, amíg a magyar társadalom nagykorúvá érik a szólásszabadság kérdéseinek kezelésében, az amerikai jogi vitakultúra modellje fontos segítséget nyújthat abban, hogy konkrét esetek mentén megtanuljuk saját törvényeket írni és alkalmazni. Jóllehet a könyv szakmű, könnyed stílusa a korai amerikai jogbölcseleti viták eleganciáját idézi fel. (Molnár Péter: Gondolatbátorság, Új Mandátum Könyvkiadó 2002. 205 oldal, 1980 Ft.)