• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2008 ősz

Zenepiac

Izsó Ákos:

Közösségizene-forradalom?

A Last.fm modell

A Last.fm – közösségimédia-oldalként – a rádiózás új szintjét teremti meg: a személyre szabott internetes rádiószolgáltatást, amely egyben közösségi oldalként is működik. Ez jócskán túllép a hagyományos broad­casting-modellen, a jövő új médiaszolgáltatási modelljét vetíti előre. Az alábbi tanulmány a Last.fm példáján igyekszik bemutatni a médiapiacok konvergens folyamatait, technológiai és üzleti innovációit.

1. Bevezetés

A tanulmány középpontjában a Last.fm közösségimédia-oldal és az az üzleti modell áll, amelyre alapozva szolgáltatásait nyújtja. A Last.fm egy olyan, személyre szabott internetes rádió-szolgáltatás, amely egyben közösségi oldal is, ekképpen iskolapéldája a közösségimédia-oldalak létrejöttének. A Last.fm-et alapítói nem véletlenül nevezték el „Utolsónak”: a névadás azt a merész célt fejezi ki, hogy a Last.fm legyen a legutolsó rádióadó, nem hagyva teret versenytársaknak (Billboard, 2008a).

A tanulmány relevanciáját az adja, hogy a Last.fm körül zajló médiapiaci átalakulások „nagyon most történnek”: a rádiózásban és a televíziózásban megfigyelhető régi és új média közötti, a 2007-es évben megindult folyamat, a „konvergencia”, leginkább a 2008-as év hívószava. A Last.fm szolgáltatás az egyik mintapéldája lehet a jelenleg formálódóban lévő konvergens médiarendszernek, amelyben a fogyasztás, a termelés, a disztribúció gyakorlatai újfajta módon ötvözik a régi és az új média logikáját. A konvergens audiovizuális média rendszerének rövid ismertetését az alábbiakban Csigó Péter megjelenés alatt álló monográfiája alapján végezzük el (2009). Csigó álláspontja szerint:

„A médiapiac a konszolidáció időszakába lépett, amelyben a mainstream média és az innovatív kezdeményezések inkább szövetségben állnak, mint harcban. A régi és az új közötti határok elmosódnak, sokféle hibrid kezdeményezés indul útra, a határ-átlépések fontosabbakká válnak maguknál a határoknál. Kialakul egy diffúz, »szürke zóna«, amelyből lassan egy új médiarendszer körvonalai bukkannak elő” (Csigó, 2009).

A konszolidálódó médiarendszer egyik alapelemét pedig éppen a kiépülőben lévő konvergens televízió- és rádiószolgáltatások – mint a Last.fm – és az azokból kinövő tartalom-előállítási, -használati, üzleti és jogi modellek alkotják (Csigó, 2008).

A Last.fm két, párhuzamosan zajló folyamat reprezentánsa is. Az egyik a „követő tartalomszolgáltatás” logikája, amely a „walled garden”, a „privilegizált platform” logikája helyébe lép. A médiapiaci szereplők már nem várják el a fogyasztóktól, hogy odakapcsoljanak tévé- vagy rádiócsatornájukra, hanem odaviszik a tartalmaikat, ahol a nézők/hallgatók maguktól is szívesen tartózkodnak: elsősorban a közösségimédia-oldalakra, vagyis az olyan oldalakra, mint a Last.fm.

A másik fontos tendencia a tartalmak csomagolásának modellje az archívum-modellel szemben. A konvergens televíziózás és rádiózás intézményei olyan fogyasztói gyakorlatokat, üzleti modelleket és tartalomszolgáltatást hoznak létre, amelyek sok tekintetben ellentétesek az online audiovizuális tartalomszolgáltatás eredeti modelljével. Az online video- és zenepiac első szolgáltatói – mint az iTunes, a Wal-Mart vagy az Amazon.com – üzleti modelljüket egyedi tartalmak on-demand fogyasztására és pay-per-download finanszírozásra építették, s a tartalomszolgáltatást egy minél átfogóbb, minél jobban kereshető és címkézhető digitális archívum fenntartásaként képzelték el.¹ A konvergencia folyamata azonban egy alternatív modellt vetít előre: a konvergens televízió és rádió modelljét, amelyben a letöltés helyett a streaming (a tartalomszolgáltató szerverén tárolt, onnan bármikor hallgatható/nézhető tartalmak), a pay-per-view (megtekintésalapú fizetés) helyett a hirdetésalapú finanszírozás kap főszerepet. Ebben a modellben a tartalomszolgáltatás már nem egy archívum fenntartását jelenti, hanem az archivált tartalmak újracsomagolását és a csomagolt tartalmakból létrejövő online csatornák menedzselését (Csigó, 2008).

Noha – mint látni fogjuk – a zeneipar nem minden szereplője gondolja egyértelműnek a reklámbevétel-alapú modell térnyerését és sikerét, a Last.fm anyavállalata, a CBS Interactive elnöke, Quincy Smith ebben látja az átalakulás egyik hajtóerejét: „A reklámbevétel alapú streaming szolgáltatás teljes mértékben a jövő” (Business Week, 2007). A fizetős modell visszaszorulásának hátterében a tartalomtulajdonosok sokplatformos szindikációs stratégiája áll: az a törekvésük, hogy minden lehetséges platformon terjesszék tartalmaikat, e platformokat nem exkluzív forgalmazási jogokkal ruházzák fel, a képződő reklámbevétel megosztásának fejében. És bár e tendencia a televíziós videotartalmak esetében sokkal jelentősebb, a zenei tartalmakra is jellemző, még ha ott a letöltések relevanciája sem kopik majd egyértelműen, a zenék hordozhatóságának igénye miatt. A kiadók ugyanakkor emiatt is érdeklődnek az új üzleti modell iránt: az ingyenes rádiós zenei forgalom növekedésétől egyúttal a fizetős letöltések iránti kereslet növekedését is remélik.

A tartalomszolgáltatók tehát felsorakozni látszanak az új modellek mögött: a négy nagy kiadó sorra szerződik a reklámbevételek megosztását ígérő online zenei szolgáltatókkal. A kiadók szakítottak korábbi gyakorlatukkal. Ahogyan Martin Stiksel, a Last.fm társalapítója is megfogalmazta: a kurrens zeneipari buzzword az „initiate, don't litigate” („kezdeményezz, ne pereskedj”, lásd Music Week, 2007a). És – elfogadva a populáris kultúra új, disztribúciós csatornáit – hozzáférhetővé tették a mainstream tartalmakat az új kezdeményezések számára.

Látható tehát, hogy a konvergens rádiózás kialakuló gyakorlata igen aktuális téma. A Last.fm-et vizsgálni pedig azért különösen érdekes, mert a piaci szereplők között ez az egyik legnagyobb, üzleti modellje a legkomplexebb, szolgáltatása pedig az egyik legátfogóbb és legjobb minőségű. Az oldalán – egyedüli ilyen szolgáltatóként – elérhető mind a négy nagy kiadó katalógusa, és a 2007. májusi CBS-felvásárlás óta nem egy tőkeszegény start-up vállalkozás, hanem erőforrásokkal – mind anyagi, mind kapcsolati értelemben – gazdagon ellátott szolgáltató.

Bár a leírt folyamatok elsősorban a nyugati-európai és az amerikai piacokat jellemzik, és a Last.fm is mindenekelőtt e piacokra fókuszál, a téma vizsgálatának hazai relevanciáját adja, hogy az oldalnak 8800 regisztrált magyar felhasználója van, aki szolgáltatásait – a free-on-demandot leszámítva – korlátozások nélkül használhatja.

E tanulmány felépítése a következő: először röviden bemutatjuk a Last.fm mint vállalat és mint szolgáltatás rövid történetét. Ezt követően áttekintjük a kínált szolgáltatások körét, az elérhető funkciókat, az oldal jellemzőit. Ezután kitekintünk a piacra, és sorba vesszük a Last.fm versenytársait. Ezt az oldal üzleti modelljének tárgyalása követi. Végül még a következtetések levonása előtt kitérünk a Last.fm versenyelőnyeire, sikereinek okaira is.

2. A Last.fm rövid története

A Last.fm-et 2002-ben hozták létre a londoni Ravensbourne College of Design and Communication diákjai: Felix Miller, Martin Stiksel és Thomas Willomitzer. Az oldal egy streaming-audio (internetes rádió vagy webcasting) szolgáltatásként indult, amely nyomon követi a felhasználók ízlését, és ez alapján alakít ki személyre szabott rádiócsatornákat.

A streaming-audio szolgáltatás lényege, hogy az audiotartalom streamként, azaz „folyamként” érkezik az interneten át a felhasználó számítógépére. Az adatfolyam bitről bitre töltődik, nem tárolódik a számítógépen, lejátszás után azonnal törlődik (Astle, 2006).

A személyre szabás működési alapját pedig a közösségi szűrésnek (collaborative filtering) nevezett technológia jelenti: a Last.fm programja számon tartja, hogy egyes előadókkal együtt milyen más előadókat hallgatnak a felhasználók, és e hallhatási szokásokat aggregálva és feldolgozva alakítja ki, milyen újabb és újabb számokat játsszon az egyes felhasználóknak (Brandweek, 2003; Business Week Online, 2006).

Az alapítókhoz 2003-ban csatlakozott Richard Jones, a southamptoni egyetem végzős diákja, aki diplomamunkáját, az Audioscrobbler programot integrálta a Last.fm rendszerébe. A program lényege a scrobblingnak nevezett technológia. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók által a számítógépen hallgatott zenék előadói információit begyűjti a program, és továbbítja egy központi szerverre, ahol azok összesítődnek. A program ekképpen tökéletes kiegészítője volt a Last.fm-nek: az egyesülés után már nemcsak az online, a Last.fm oldalain hallgatott zenék információi kerültek az adatbázisba, hanem a bármely asztali alkalmazással játszottak is. Ez sokkal több és kiterjedtebb hallgatási információ gyűjtését tette lehetővé, azaz a közösségi, kollaboratív szűrő és így az ajánló rendszer pontosabb működését eredményezte (Business Week Online, 2006).

Szintén 2003-ban bővült az oldal a közösségi hálózatok jellemző szolgáltatásaival: a felhasználói profilok létrehozásának, a profilkép feltöltésének, az ismerősök bejelölésének lehetőségével (Business Week Online, 2006).

2005-ben ötmillió dollárt fektetett a cégbe a genfi székhelyű Index Ventures kockázati tőke társaság. A társaság korábban például az ingyenes, interneten keresztüli telefonálást lehetővé tevő program, a Skype indításánál is jelen volt (Business Week Online, 2006).

2006 novemberében jelent meg az oldalon az esemény-adatbázis: koncertek, fellépések, fesztiválok hozzáadása, listázása és keresése vált lehetővé. Szintén ekkor mutatták be az oldalba beágyazott Flash-alapú lejátszót, illetve tettek elérhetővé ingyenesen letölthető mp3 zenefájlokat is (New Media Age, 2006; Mashable, 2006). 2007. május elején pedig videoklipekkel bővült az oldal kínálata (Mashable, 2007a).

2007 februárjában megállapodást kötöttek két nagy kiadóval, a Warner Music Grouppal és az EMI-jal is, hogy játszhassák teljes katalógusaikat. Júliusban a Sony BMG-vel, majd hamarosan a négy nagy kiadó közül is a legnagyobbal, a Universal Music Grouppal is hasonló szerződést kötöttek (Music Week, 2007c).

2007 májusában az amerikai óriás médiavállalat, a CBS 280 millió dollárért felvásárolta a vállalatot (Music Week, 2007b).

2008. január 23-án bejelentették ingyenes on-demand (free-on-demand) szolgáltatásuk indulását: a Last.fm-en elérhető összes zenei tartalom közvetlenül hozzáférhetővé vált, a felhasználó igénye szerint három alkalommal ingyenesen meghallgatható teljes hosszúságában bármely szám. A szolgáltatást kezdetben csak az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Németországban tették elérhetővé, és a három alkalomra korlátozó hallgatási limit feloldására induló előfizetési lehetőség sem lépett az induláskor életbe. Egyidejűleg elindították „Artist Royalty” programjukat is. Ennek lényege, hogy minden egyes előadónak – a le nem szerződött, független művészeknek is – jogdíjat fizetnek, minden egyes alkalommal, amikor valaki a Last.fm-en hallgatja a számaikat (Last.fm Blog, 2008a; The Hollywood Reporter, 2008).

Jelenleg az oldal az angol mellett további 11 nyelven használható. Kínálatában a négy nagy kiadó és több mint 150 ezer kisebb kiadó katalógusa érhető el, ami az említett három országban több mint 3 500 000 zeneszám közvetlen elérését jelenti. A legfrissebb adatok szerint az oldalnak 240 országból összesen 21 millió egyedi látogatója van havonta, valamint további 19 millióan használják közvetetten szolgáltatásait, alkalmazásokon vagy külső oldalakon található widgeteken keresztül (Advertising Age, 2008; The Guardian, 2008).

3. Az oldal jellemzői, szolgáltatásai, funkciói

A Last.fm célja Felix Miller alapító megfogalmazása szerint az, hogy egy mindent átölelő zenei élményt („all-encompassing music experience”) nyújtó oldallá váljon (New Media Age, 2006).

Az oldal középpontjában a zene és mindenek előtt a személyre szabott internetes rádió áll. Az említett collaborative filtering technológia segítségével a személyre szabás olyan lehetőségét teremti meg a Last.fm, hogy minden egyes felhasználónak tökéletesen egyedi rádióadó szólhat, csak az általa kedvelt zenéket játszva. A személyre szabott (one-to-one) műsorfolyam mellett azonban az oldal számos más szolgáltatást is kínál. Ingyenesen elérhető mp3-akat tölthetünk le, közösségileg szerkesztett, Wikipédia-stílusú aloldalakon olvashatunk az előadókról, személyre szabott koncertinformációkat kapunk, illetve a Last.fm-től független (third-party) internetes üzleteken, e-kereskedő partnereken keresztül jegyeket, CD-ket, mp3-akat vásárolhatunk.

Mindemellett az oldal a közösségi oldalak tipikus funkcióival is bír. A felhasználók a közösségi oldalakról ismert egyéni adatlapot hozhatnak létre, barátkozhatnak, kiépíthetik kapcsolati hálójukat. Sőt az oldal ajánlásai alapján megismerkedhetnek a sajátjukéval tökéletesen egyező zenei ízlésű felhasználókkal is.

A médiatartalmakat közösségi szolgáltatássokkal együtt kínáló Last.fm tehát a közösségimédia-oldalak mintapéldája. „Bárki létrehozhat médiatartalmat, azt véleményezheti, ahhoz hozzáadhat” – fogalmazza meg az EContent (2007) a közösségi média lényegét. Valóban, a Last.fm – tipikus web2.0-s szolgáltatásként – azon túl, hogy „hatalommal ruházza fel” (empower), össze is kapcsolja az egyéni felhasználókat.

A következőkben áttekintjük az oldal szolgáltatásait. Először a zenei, a zenéhez kapcsolódó, majd a közösségi szolgáltatásokat nézzük meg.

3.1. Zenei szolgáltatások

A Last.fm szolgáltatásának magja a személyre szabott streaming rádió, az oldalon bármerre böngészve gombnyomásra elindítható egy személyre szabott műsorfolyam. Egy előadó nevét megadva például attól az előadótól és az ő zenéjéhez hasonló zenét játszó előadóktól hallgathatunk számokat. De több lehetőség is adódik a hallgatásra: az előadók Last.fm-oldalain, vagy a felhasználók által megadott, a Last.fm által pedig aggregált címkék (tag) alapján, vagy más felhasználók hallgatási szokásai alapján is létrehozható műsor.

A zenefolyam egy, az oldalba beágyazott, Flash formátumú zenelejátszón keresztül is szólhat, avagy a számítógépre letölthető – a srcobblingért is felelős – kliensprogramon keresztül is. Az egyszerűen kezelhető lejátszó lényeges funkciója, a „Love” és a „Ban”: ezek alkalmazásával a felhasználó „taníthatja” az oldalt, „finomhangolhatja” hallgatott rádiócsatornáját. Az oldal regisztrál minden egyes szeretett és elutasított zenét, és ezek alapján folyamatosan finomítja a felhasználó profilját, tökéletesíti a személyes ajánlásokat.

Ha az oldalon, kereséssel rátalálunk egy előadóra vagy bárhol klikkelünk egy rá mutató hivatkozásra, megjelenik az előadó Last.fm oldala. Ezt az oldalt a Last.fm rendszere automatikusan generálja minden egyes előadónak. Az oldalak részletes hallgatási statisztikákat és a felhasználók, valamint az előadók és kiadók által közösen, wikipédiaszerűen szerkesztett leírásokat tartalmaznak.

Hasonló oldalakat generál a Last.fm minden albumnak és számnak is. Az albumoldalak jelentősége, hogy ezek jelentik a legkonvencionálisabb lehetőséget a Last.fm on-demand szolgáltatóként, zenei archívumként avagy jukeboxként való használatára. Az offline zeneipar működési logikáját ezek az oldalak tükrözik a legjobban: az előadók számai kiadványokon, csokorba gyűjtve albumokon jelennek meg, érhetők el.

Az oldalon az aggregált hallgatási adatok alapján különböző chartlisták is megtekinthetők. Ilyen például a „Heti top számok” vagy a „Heti top előadók” listái. Ezek mindegyike egy-egy kivonat az elmúlt heti összesített hallgatási adatokból. Létezik továbbá egy „Előadói hype lista” és egy „Szám hype lista” is, amely az előadók, illetve a számok hallgatásában az elmúlt héthez képest bekövetkezett százalékos növekedés alapján felállított sorrendet mutatja.

Az oldalon a streamtartalom mellett elérhetők olyan letölthető zenék is, amelyeket az előadók vagy a kiadók ingyenesen hozzáférhetővé tettek. Ezek a számok DRM-free, azaz digitális másolásvédelem nélküli mp3-formátumban tölthetők le.

Az előadóknak/kiadóknak lehetőségük van klipeket is feltölteni a Last.fm-re, amelyek a YouTube-énál jobb hangminőséggel lesznek elérhetők (128 kbps-os tömörítésben, szemben a YouTube 64 kbps-os tömörítésével).

Az oldalon az események is szabadon szerkeszthetők: az előadókon/kiadókon túl bármelyik felhasználónak lehetősége van koncertet vagy fellépést regisztrálni. Az események jelentősége, hogy igazán „élővé” teszik a Last.fm oldalát: az előadók oldalain mindig naprakész információkat láthatunk a legközelebbi fellépésekről.

3.2. Közösségi szolgáltatások

A Last.fm-en minden felhasználónak a közösségi oldalakéhoz hasonló a profilja. A szokásos kép, nem, életkor, ország és egyéb információk mellett azonban a felhasználó zenehallgatási szokásaival is részletesen megismerkedhetünk. Láthatjuk a legutóbb meghallgatott számok listáját, illetve különböző, összesített listákat a legkedveltebb – azaz legtöbbször hallgatott – előadókból és számokból. A felhasználó által a közeljövőben látogatni tervezett koncertek, események listáját is megtekinthetjük.

A felhasználóknak számos lehetőségük van a kapcsolatfelvételre, ismerkedésre és barátkozásra is. Az oldalnak van egy belső levelezőrendszere, illetve egymás adatlapjait is véleményezhetik. A felhasználók természetesen barátnak is jelölhetik egymást. Az oldalon lehetőség nyílik a hasonló zenei ízlés alapján való ismerkedésre is: a profiloldalakon található „Taste-o-meter” azaz magyarosítva „Ízlésösszemérő” a látogató felhasználó ízlését veti össze a látogatottéval, és megállapítja, mennyire egyezik a két felhasználó zenei ízlése, mennyire „kompatíbilis” az ízlésük.

A felhasználók Naplót (Journal) is írhatnak a Last.fm oldalain, amely tulajdonképpen egy blogszolgáltatás. A funkció különlegessége, hogy a bejegyzés szerzője kapcsolhatja bejegyzését előadóhoz, albumhoz, számhoz, és így a bejegyzés megjelenik a vonatkozó oldalakon is.

A felhasználóknak számos lehetőségük van Last.fm profiljukat más szolgáltatásoknál lévő oldalukhoz, például blogjukhoz vagy közösségi oldalon lévő profiljukhoz is kötni. Erre widgetek és embed kódok állnak a felhasználó rendelkezésére (leegyszerűsítve: mindkettő külső oldalakba beágyazható, rövid programkódokat jelent). Ezek egyénileg vagy automatikusan beágyazhatóak a külső oldalakra.

Ahogyan a Business Week Online (2006) is megjegyzi: a web2.0 korában ezek a más (közösségi) oldalakkal való összekapcsolódások elengedhetetlenül fontosak egy kiterjedt közösség kiépítésében, egy márka megerősítésében. Ezt az állítást támaszthatja alá az a már említett adat is, hogy 19 millióan használják közvetetten a Last.fm szolgáltatásait különböző oldalakon található widgeteken és alkalmazásokon keresztül.

A Last.fm szolgáltatásainak, funkcióinak bemutatása után a következő részben megvizsgáljuk, milyen versenytársai vannak a különböző piacokon, és részletesen bemutatjuk ezeket a piaci szereplőket.

4. Versenytársak

A Last.fm-nek számos versenytársa van, szolgáltatásainak folyamatos bővülésével pedig újabb és újabb konkurensekkel kerül szembe. Ebben a fejezetben áttekintjük ezeket a versenytársakat, majd kitérünk néhány gondolat erejéig a piac és a verseny kereteinek folyamatban lévő átalakulására is.

Az, hogy kik tartoznak a versenytársak közé, természetesen függ attól, hogy miként határozzuk meg a Last.fm szolgáltatását, piacát. A Last.fm szolgáltatásának magját a streaming rádiószolgáltatás jelenti. Ha csak ezt nézzük, akkor más internetes rádióadók tekinthetők az oldal versenytársainak. Ugyanakkor, ha hozzávesszük a beharangozott, előfizetéses on-demand szolgáltatását, akkor más előfizetéses szolgáltatást nyújtó oldalak is a versenytársai lesznek.

A Last.fm azonban, mint bemutattuk, nemcsak egy online rádió és on-demand szolgáltató – szolgáltatásainak köre sokkal szélesebb körű. Az oldalt web2.0-s szolgáltatásai, amelyek közt a (részben) felhasználók generálta tartalom mellett a felhasználók kapcsolati hálói és közösségei is megtalálhatók, közösségimédia-oldallá (social media site) teszik. Ekképpen versenytársai más közösségimédia-oldalak is. A közösségi oldalak „médiásodásának” erősödő folyamata miatt számos közösségi oldal (social network site) is versenytársa lesz.

Az 1. ábrán láthatóak összegyűjtve és csoportosítva a versenytársak. Először a közösségi dimenzió nélküli oldalakat nézzük meg, majd kitérünk a helyettesítő termékekre is, ezután a közösségi és közösségimédia-oldalakat vizsgáljuk.

1. ábra: A Last.fm versenytársai

4.1. Rádiók és webrádiók

A Last.fm szolgáltatásának alapját képező streaming webrádiónak tágan értelmezve versenytársai a földi sugárzású rádiók online adásai, valamint az internetes rádiószolgáltatások is. Ez utóbbiak közül közvetlen versenyt azok a szolgáltatások teremtenek, amelyeken a felhasználók személyre szabott műsorfolyamot hallgathatnak. A több piaci szereplő közül két jelentősebbet érdemes kiemelni.

Igen népszerű a Pandora (pandora.com), amely a zenék „géntérképe” alapján játszik és ajánl új számokat és előadókat. A hétmillió² regisztrált felhasználót számláló oldal 50 zenész munkatársa folyamatosan térképez fel és kódol le jellemzőik szerint újabb és újabb zenéket, hogy a felhasználók csak az általuk szeretett számokból álló műsorfolyamot kaphassanak (Time, 2007).

A Slacker (slacker.com) streaming rádiója playlisteken, azaz játszási listákon alapul, amelyeket professzionális lemezlovasok állítanak össze, ezzel biztosítva a változatosságot a stílusonkénti állomásokhoz. Az oldalt – a szolgáltató szerint – közel kétmillió felhasználó veszi igénybe (Time, 2007; Billboard, 2008b).

Mindkét szolgáltatás hallgatható ingyenesen is – ekkor reklámokat kell megtekinteniük a használóknak – vagy előfizetőként, reklámok nélkül. Az oldalak nem globális működésűek, szolgáltatásuk csak az Egyesült Államokban érhető el.

4.2. Előfizetéses on-demand szolgáltatók

A Last.fm 2008. január 23-ai váltásával, pontosabban a hamarosan bevezetésre kerülő előfizetéses on-demand szolgáltatásával újabb versenytársakat hívott ki: az előfizetési díjért kérésre elérhető, tetszőleges streaming tartalmat kínáló szolgáltatókat. Ebben a szegmensben a két legnagyobb piaci szereplő a Rhapsody (rhapsody.com) és a Napster (napster.com) (mindkettő csak egyesült államokbeli felhasználókat szolgál ki).

A Rhapsody 2007 augusztusában szolgáltatásainak fejlesztésére és kiterjesztésére szövetkezett az MTV tematikus zenei kábelcsatornával, valamint a Verizon Wireless mobiltelefon-szolgáltatóval (Billboard, 2007a). Hogy a kínált zenék ne csak személyi számítógépen legyenek elérhetőek, a Philips, az iriver, a Denon és a Logitech hardvergyártókkal kötött megállapodásokat (Mashable, 2008a). 2008 februárjában pedig a Yahoo előfizetéses Yahoo Music Unlimited szolgáltatásával kötöttek megállapodást, amelynek keretében integrálódik a Yahoo Music a Rhapsody oldalába (Mashable, 2008d).

A Napsternek 750 000 felhasználója van, és előfizetéses szolgáltatása mellett a közeljövőben DRM-free, azaz másolásvédelem nélküli mp3-akat is értékesíteni kezd (Reuters, 2008a).

A zenék letöltésének lehetősége át is vezet a helyettesítő termékek köréhez.

4.3. Helyettesítő termékek

A helyettesítő termékek körét igen szélesen is lehet értelmezni: akár az autóban hallgatott rádiót vagy a CD-k vásárlását is ide sorolhatnánk. Érdemesebb azonban csak a digitális, az interneten keresztül letölthető zenéket számba venni helyettesítőként.

A streaming technológiával szemben – legyen az rádió vagy on-demand –, a legnagyobb előnye a letöltéses alternatívának a nyújtott „tulajdonlás érzésen” túl az, hogy lehetővé teszi a zenék számítógéptől független, azaz mindenekelőtt hordozható készülékeken való lejátszását is. Ugyanakkor az à la carte számonkénti letöltés természetesen nem helyettesítheti a személyre szabott műsorfolyamokat, továbbá nem mellékes, hogy a zeneszámok letöltése jóval többe is kerül az (on-demand) streaming szolgáltatásnál.

Ez utóbbi kijelentést, ami az árakat illeti, igyekeznek megcáfolni az olyan új szereplők, amelyek reklámbevételekre alapozzák üzleti modelljüket, és így ingyenesen kínálják letöltésre a zenéket. A legjelentősebb ilyen szolgáltató a Spiralfrog (spiralfrog.com). Az oldal 850 000 amerikai és kanadai regisztrált felhasználója reklámok megtekintéséért cserébe DRM-mel védett fájlokat tud letölteni a honlapjukról (Mashable, 2007b; Billboard Publicity Wire, 2008).

Szintén DRM-mel ellátott fájlokat kínál letöltésre a letöltési piac legnagyobb szereplője, az iTunes is. Az Apple digitális zeneáruházának az amerikai piacon több mint 70 százalékos a részesedése, és további 21 országból érhető el (Billboard, 2007a). Az innen letöltött zenék nagy előnye, hogy – értelemszerűen – lejátszhatók a legnépszerűbb hordozható digitális lejátszón, az iPodon. Ez a Spiralfrogról letöltött számokról nem mondható el: azok a Microsoft DRM kódolását használják.

Digitális másolásvédelem nélküli, azaz bármilyen lejátszóval – beleértve az iPodot is – meghallgatható mp3-akat kínál letöltésre az amerikai piacon a Wal-Mart és az Amazon, illetve öt európai országban is a 7digital. A DRM-free fájlok általában drágábbak, mint a másolásvédelemmel ellátottak, és a kínálatban sem található még meg mind a négy nagy kiadó katalógusa (Billboard, 2007a; Mashable, 2007c; Reuters, 2008b).

A letöltések esetében nem szabad megfeledkezni az illegális fájlcserélőkön keresztüli vagy más forrásokból letöltött fájlokról, hiszen ezek ingyenességük és másolásvédelem-mentességük miatt nem véletlenül jelentik a zeneipar legfőbb problémáját évek óta.

A most helyettesítő termékeknek definiált letöltési lehetőségeket és a fő piaci szereplőket az 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat. Helyettesítő termékek: lehetőségek a letöltésre

	fizetős	ingyenes
DRM-mel	iTunes	Spiralfrog
DRM nélkül	Wal-Mart, Amazon, 7digital	illegális letöltések

4.4. Közösségimédia-oldalak

Áttérve azon versenytársakra, amelyek közösségi oldalként működnek, nézzük először a kimondottan közösségimédia-oldalaknak nevezhető versenytársakat. Ezek közös jellemzője, hogy a felhasználók közösségi hálózata alapvetően a médiatartalmak körül épül ki. A három legjelentősebb versenytárs az imeem, a MOG és az iLike.

Az imeem-re (imeem.com) talán a legtalálóbb megnevezés az, hogy „az mp3-ak YouTube-ja” (idézve: Slashdot, 2007). A zenén kívül videók és képek is elérhetők ugyan, az oldal azonban alapvetően a zene köré szerveződik. A szolgáltatás lényege, hogy a felhasználók tetszőleges médiatartalmat tölthetnek fel a profiljukra, amelyet aztán más felhasználók onnan streamelve érhetnek el. Az oldalon tehát minden tartalmat a felhasználók hoznak létre és osztanak meg. A rendszer ajánlásokat is tesz, a felhasználók pedig játszási listákat hozhatnak létre – amelyeket szintén megoszthatnak –, így biztosítva a hosszabb műsorfolyamok elérését.

Az imeem üzleti modellje reklámbevétel-alapú: a tartalmak hallgatásának arányában osztja meg reklámbevételeit az előadókkal és kiadókkal. 2007-ben mind a négy nagy kiadóval megállapodást kötött, így – a globálisan elérhető – szolgáltatását 19 millió felhasználója legálisan használhatja (CNET, 2007).

A MOG szolgáltatásának magja egy letölthető kliensprogram, amely végigpásztázza a felhasználók zenei gyűjteményét, és az összes információt a MOG rendszerébe táplálva ajánlásokat tesz új előadókra, számokra, valamint bemutat hasonló zenei ízlésű felhasználókat is (TechCrunch, 2007a). Az oldal fontos szolgáltatása, hogy a felhasználók blogot vezethetnek, amelyben megoszthatják zenei élményeiket, gondolataikat az egyes előadókról és zenékről, valamint ide fűzhetnek be zenéket is, amelyek az oldalba beágyazott Flash lejátszón keresztül hallgathatók meg. A MOG tehát elsősorban ajánlórendszer és zenei blogszolgáltatás. Saját szervereiről zenei katalógusok nem érhetők el, ugyanakkor 2007 decemberében szerződést kötöttek a Rhapsodyval, amelynek értelmében a felhasználók elérhetik a Rhapsody gyűjteményét a MOG oldalain keresztül is – természetesen csak Rhapsody-előfizetőként (TechCrunch, 2007c).

Az iLike szolgáltatása szintén hasonló a Last.fm-éhez. A felhasználók zenehallgatási szokásait szintén egy letölthető kliensprogrammal monitorozza – a program csak az iTunes-zal és a Windows Media Playerrel működik együtt –, és az onnan gyűjtött adatok jelentik ajánlórendszerének alapját. Az oldal segít felhasználóinak megismerni az új előadókat, a hasonló ízlésű felhasználókat, valamint – a Ticketmaster stratégiai partnereként – koncerteket ajánl a figyelmükbe azonnali jegyvásárlási lehetőséggel (iLike Press Releases, 2008). Az oldalon alapvetően csak 30 másodperces minták érhetőek el az egyes számokból, de az előadóknak/kiadóknak lehetőségük van teljes hosszúságban is elérhetővé tenni számaikat az iLike oldalukon. Az előadók iLike oldalukat használhatják a közönséggel való kapcsolattartásra is: az Artist Services Platformon keresztül informálni tudják rajongóikat megjelenésekről, koncertekről vagy egyedi tartalmakhoz is hozzáférést biztosíthatnak az oldalukon keresztül (Mashable, 2007d). A felhasználók „rajongói” lesznek egy előadónak, ha tíznél többször hallgattak számokat az adott előadótól, illetve az oldalon található „iLike” gombra kattintva közvetlenül is „rajongók” lehetnek.

Ez utóbbi lehetőség adott az iLike más közösségi oldalakon elérhető alkalmazásainál is. Ezek a külső oldalakon elérhető iLike alkalmazások olyannyira fontosak, hogy tulajdonképpen az oldal ennek köszönheti a népszerűségét. Míg magának az iLike.com-nak 3 500 000 látogatója van havonta, addig a szolgáltatását összesen 23 millióan használják. A legjelentősebb partneroldala a Facebook, ahol 14 millió felhasználó telepítette az iLike-ot profiljára (TechCrunch, 2008a; iLike Press Releases, 2008).

A 2. táblázat a zenei tartalom forrása, a műsorfolyam elérhetősége, a kliensprogram megléte, valamint a szolgáltatás fókusza alapján foglalja össze a bemutatott három versenytársról elmondottakat, illetve veti össze azokat a Last.fm szolgáltatásával.

2. táblázat. Versenytárs közösségimédia-oldalak

	Last.fm	imeem	MOG	iLike
A zenei tartalom forrása	kiadók katalógusai, független zenészek saját feltöltése	felhasználók által feltöltött	1. felhasználók által blogbejegyzésbe linkelve
2. Rhapsodyn keresztül	előadók/kiadók által egyedileg feltöltött
Műsorfolyam	személyre szabottan	játszási listák formájában	nem elérhető	nem elérhető
Kliensprogram	van	nincs	van	van
A szolgáltatás fókusza	streaming rádió	felhasználók feltöltései, megosztásai	blogbejegyzések	1. rajongói oldalak?2. jelenlét más közösségi oldalakon

A versenytárs közösségimédia-oldalak után térjünk át azokra a közösségi oldalakra, amelyeken szintén elérhetőek médiatartalmak.

4.5. Közösségi oldalak

A Last.fm-nek versenytársat jelentenek azok a közösségi oldalak is, ahol jellemzőek a médiatartalmak, könnyen elérhetőek a zeneszámok, valamint általánosak az előadói oldalak, rajongói csoportok. A legjelentősebb ilyen oldal a MySpace, a Facebook és a Bebo.

A MySpace-nek 110 millió regisztrált felhasználója van, amivel a világ legnagyobb közösségi oldala. A külön az előadóknak kialakított MySpace Music-en több mint hárommillió előadónak van profilja (Billboard.biz, 2008). Az előadóknak lehetőségük van feltölteni a MySpace oldalukra zenéiket, amelyek ezután az oldalba beágyazott lejátszón keresztül streamelve hallgathatók. Kapcsolatot rajongóikkal „barátkozáson” keresztül létesíthetnek: a felhasználók ismerősei között fognak szerepelni mint „MySpace barátok”. Bár az oldalon nem hallgatható hosszabb műsorfolyam, és ajánlásokat sem tesz hasonló előadók felfedezéséhez, mégis – mivel a világ első számú közösségi oldala – megkerülhetetlen: szinte minden előadónak van MySpace oldala.

A Facebookon és a Bebón szintén megtalálhatóak az előadói oldalak, de messze nem olyan népszerűek, mint a MySpace-en. A két oldalon elsősorban platformjaik megnyitásával kerültek középpontba a médiatartalmak.

A Facebooknak 66 millió regisztrált tagja van, és ezzel a világ második legnagyobb közösségi hálózata. 2007 májusában nyitotta meg platformját külső alkalmazások számára. Ez azt jelenti, hogy külső fejlesztők szabadon írhatnak olyan alkalmazásokat a Facebook rendszerére, amelyeket a felhasználók aztán a profiljukra telepíthetnek (Fortune, 2007). Az alkalmazások közül különösen sikeresek a zene köré épülők: mint említettük, az iLike-ot 14 millió felhasználó adta hozzá profiljához. Az oldalra szintén telepíthetők a Last.fm már említett widgetjei, és van az imeemnek, a Pandorának és a Rhapsodynak is alkalmazása (Billboard.biz, 2008).

A Bebo 40 millió felhasználójával a harmadik legnagyobb közösségi oldal. A vállalatot 2008 márciusában vásárolta fel az AOL 850 millió dollárért (TechCrunch, 2008b). Az oldal 2007 novemberében indította el Open Media kezdeményezését, amely megnyitotta platformját a médiavállalatok tartalmai előtt: az oldal a közösségi szolgáltatását médiatartalmakkal egészítette ki. A Last.fm az oldal egyik első partnere volt (New Media Age, 2007).

Az Open Media mellett további bővülést jelentett, hogy a fejlesztők előtt is megnyitotta platformját, méghozzá mind a Google kezdeményezéseként indult OpenSocial szabvány szerint, mind a Facebook platformjával kompatíbilisen lehetővé tette alkalmazások hozzáadását a rendszeréhez (TechCrunch, 2007d). Ekképpen a harmadik fél által írt widgeteknek itt is jelentős szerepük van a médiatartalmak terjesztésében.

A harmadik fél által kínált szolgáltatások és alkalmazások fontosságát a MySpace már korábban is felismerte. A Snocapon keresztül például már 2006 szeptembere óta letöltéses formában árulhatták zenéiket az előadók MySpace oldalukon (TechCrunch, 2006), azonban csak 2008 márciusában nyitotta meg rendszerét: az OpenSocial szabványra épülő MySpace Developer Platformra írhatnak alkalmazásokat külső fejlesztők. Így a MySpace-en is elérhetőek (lesznek) a más oldalakon népszerű, harmadik fél általi szolgáltatások, widgetek formájában (Mashable, 2008f).

A MySpace mindeközben – 2008. márciusi hírek alapján – saját zeneszolgáltatás beindítását is tervezi. A Universalon kívül – amellyel korábbi jogvitáikat próbálják először rendezni – a másik három nagy kiadóval is tárgyalnak egy közös vállalkozás létrehozásáról. A vállalkozás keretében a MySpace oldalain keresztül ingyenesen – reklámbevételekkel finanszírozva – on-demand streamelhetővé válnának a zenék, valamint DRM nélküli à la carte vásárlásra is lehetőség lenne. Továbbá lehetséges, hogy előfizetéses szolgáltatást is indítanak. A tervezett lépés tehát messze túlmutat az eddigi „rajongói oldalak koncepción” (Financial Times, 2008b; Billboard.biz, 2008).

Az, hogy a MySpace nyitott a zenei szolgáltatás felé, a Facebookot is cselekvésre ösztönözte. Az oldal a lehető legkésőbb fordult a zene felé – csak 2007 novemberében tette lehetővé a MySpace-en található előadói oldalakhoz hasonló profilok létrehozását –, de igyekszik minél előbb felzárkózni és továbblépni annál, hogy pusztán az előadók promóciós felületeként működjön. 2008. márciusi hírek szerint – a MySpace-hez hasonlóan – reklámbevétel alapon működő ingyenes streaming szolgáltatást, valamint DRM nélküli mp3-letöltést tervez indítani (Financial Times, 2008a; Billboard.biz, 2008).

A MySpace és a Facebook tervezett lépései kapcsán, illetve a bemutatott piaci folyamatok miatt érdemes kitérni néhány szóban a közösségi hálózatok és a zenepiac átalakulására, összefonódására.

A Last.fm versenytársainak, azaz a piaci szereplőknek a bemutatása során konvergens folyamatokra figyelhettünk fel: a piaci és a műfaji határok egyre inkább elmosódnak, a piacok és a szolgáltatások konvergálódnak, egyre inkább összeérnek. Ez a jelenség legmarkánsabban a két legnagyobb közösségi oldal, a MySpace és a Facebook esetében figyelhető meg, de a Bebóra is hasonlóan igaz. Az eredetileg közösségi interakcióra és kapcsolatépítésre létrehozott oldalak a social media: a közösségi média modelljét veszik át egyre inkább: folyamatosan „médiásítják” szolgáltatásukat. Míg a MySpace-ről elmondható, hogy „facebookizálódik” (megnyitja platformját), addig a Facebookról, hogy „myspace-izálódik” (rajongói oldalakat alakít ki), és mindeközben mindkét oldal „last.fm-izálódik” (streaming szolgáltatást indítanak).

Ez az összemosódás, hibridizáció igaz a másik oldalról is: a Pandora 2007 novemberében számos, a közösségi oldalakra jellemző funkcióval bővítette szolgáltatását, ezzel „last.fm-izálódva” (TechCrunch, 2007b). Vagy igaz a médiatartalmak kínálatára is: valamennyi említett közösségi és közösségimédia-oldal „youtube-izálódik”: videotartalmak is elérhetőek rajtuk. A tartalom csomagolása szempontjából nézve is igaz: a YouTube a csatornák kialakításával „last.fm-izálódik”, hiszen lineáris tartalmat, műsorfolyamot szolgáltat az on-demand streaming helyett.

A konvergencia folyamatában tehát a közösségi hálózatok egyrészt „médiásodnak”, azaz egyre inkább a népszerű médiatartalmak fogyasztása köré szervezik szolgáltatásaikat. Továbbá sorra megnyitják platformjaikat, ami által megteremtődik a hálózatok közötti átjárhatóság: egyre hasonlóbb alkalmazások érhetőek el a hálózatok mindegyikén. Végül pedig egyre jellemzőbb, hogy a hálózatok egymás modelljeinek lemásolását tűzik ki célul (Csigó, 2008).

5. Üzleti modell

A Last.fm üzleti modelljéről az oldalukon található hirdetői kondíciókból, felhasználási feltételekből, adatkezelési szabályzatból, hivatalos sajtóközleményekből és egyéb információkból lehet következtetni, illetve másodlagos forrásokból – újságírói, szakértői elemzésekből – lehet még tájékozódni. A modellnek így is csak a bevételi oldala feltérképezhető, a kiadásokról még ennyi információ sincs.

A vállalat legnagyobb bevételi forrását jelenleg a különböző reklámbevételek jelentik. Emellett bevétele származik még a partnerektől származó jutalékokból, az előfizetői díjakból és az adatbázisaikból kinyerhető információk értékesítéséből is (lásd a 2. ábrát). A következőkben ezeket a forrásokat mutatjuk be.

2. ábra: A Last.fm bevételi forrásai

5.1. Az oldal bevételi forrásai

5.1.1. Reklámbevételek

Az, hogy jelenleg a reklám jelenti az oldal elsődleges bevételi forrását, egészen biztosan tudható. Tulajdonképpen a Last.fm üzleti modelljére magára a leggyakrabban úgy hivatkoznak, mint „reklámbevétel alapú modellre” vagy „hirdetéssel finanszírozott modellre” (ad-supported, ad-driven, lásd például Billboard, 2008c). Az oldal alapító-cégvezetői is többször nyilatkozták, hogy a hirdetésekből származik bevételük legnagyobb része (lásd például Business Week Online, 2006).

Az oldal standardizált formában, azaz egyedi szerződéskötés nélkül külön hirdetési lehetőségeket kínál fel a kiadóknak és a művészeknek, illetve az általában vett hirdetőknek. Az előbbieknek alapvetően kétféle lehetőségük van reklámozni zenéjüket. Az egyik a banner hirdetés, a másik a powerplay, azaz vásárolt játszási idő. Mindkét esetben a reklámok célzása ízlés alapon történik: a hirdetni kívánt művész a hasonló előadók és zenék között jelenik meg bannerével vagy zeneszámával (Last.fm, 2008a).

Az általános hirdetőknek három lehetőségük van a hirdetésre: banner, leaderboard és MPU. Ezek mindegyike banner-jellegű hirdetés, csak – igazodva az internetes hirdetési szabványokhoz – különböző méreteket jelent. A hirdetés célzása itt is történhet ízlés alapján: a hirdető megcélozhatja egy adott zenei stílus hallgatóit vagy az adott előadók rajongóit. Ezen kívül geográfiailag is célozhat: ország szerint; illetve két demográfiai változó mentén is kiválaszthatja a célközönséget: életkor, illetve nem szerint. A hirdetőknek természetesen lehetőségük van a kampányukat részletes forgalmi, megjelenési statisztikákon keresztül végigkövetni (Last.fm, 2008b).

Érdemes megjegyezni, hogy egyik hirdetői kör esetében sincs lehetőség audio reklámspotos hirdetésre – arról valószínűleg úgy vélik, túlzottan rombolná a felhasználói élményt.

5.1.2. Jutalékok

Az oldalnak a reklámbevételeken túl az „upsellingből”, azaz a felhasználókat célzó értékesítésekből származhat még jelentősebb bevétele. Ilyen upselling a partneroldalakon keresztül felkínált hanghordozó-vásárlási és letöltési lehetőség, a koncertjegy-értékesítés, vagy – a Last.fm esetében egyelőre nem, de más szolgáltatóknál előforduló – merchandize kínálat. Az upselling másik ágát az oldal többletszolgáltatásaihoz hozzáférést biztosító előfizetési lehetőségek jelentik. Először nézzük az értékesítési lehetőségeket, amelyekből az oldalnak jutalék formájában keletkezik bevétele.

Az oldal jelenleg három nagy partnerrel működik együtt a zenék értékesítésében, de a közeljövőben igyekszik bővíteni e-kereskedő partnereinek körét (The Hollywood Reporter, 2008). A jelenlegi partnerek az iTunes, az Amazon, valamint a független kiadók kínálatát összegyűjtő 7digital. Az oldalon minden egyes, valaha kiadott zeneszám mellett minden esetben megjelenik egy hivatkozás, amelyet követve eljuthatunk valamelyik partneroldalra, ahol vásárolhatunk. A három országban, ahol teljes hosszúságban elérhetőek on-demand a zeneszámok, három hallgatás után a felhasználók figyelmét szintén ezekre a partneroldalakra irányítja a rendszer, felkínálva a vásárlás lehetőségét. A vásárlás a legtöbb esetben az előadó hanghordozójának megvételét vagy az adott zeneszám letöltését jelenti. Az oldal bevételét a vásárlások után kapott jutalékok jelentik.

Itt érdemes hivatkozni a Jupiter Research közelmúltban végzett felmérésére, amely szerint az Egyesült Királyságban a közösségi oldalak használóinak több mint kétötöde vásárolt már zenét olyan előadóktól, akiket ezeken az oldalakon fedezett fel (Music Week, 2007d). A kutatás arra nem tér ki, hogy a vásárlás végül online vagy hagyományos csatornán történt-e, de az eredmény mindenképpen jól mutatja az „egykattintásos” vásárlási lehetőség jelentőségét, és a Last.fm kedvező kilátásait arra, hogy növelje jutalékokból származó bevételeit.

5.1.3. Előfizetői díjak

Az upselling másik ágát a prémium szolgáltatásokra való előfizetések jelentik. Az oldal jelenleg egyféle előfizetési lehetőséget kínál. Ez a Basic Subscription havonta 2,5 euróba (vagy 3 dollárba, 1,5 fontba) kerül, és tulajdonképpen csak két jelentős többletszolgáltatást nyújt. Az egyik a reklámmentesség: az előfizető semmilyen reklámmal nem találkozik az oldal használata közben. A másik a személyes rádiószolgáltatás: rádiócsatorna, amely csak a felhasználó ízlésének megfelelő számokat játszik.

Az igen közeli jövőben várhatón elindul az oldal új előfizetési ajánlata. Ezt 2008. január 23-án, az on-demand szolgáltatás bemutatásával egyidejűleg jelentették be. A lényege, hogy az on-demand elérés háromszori meghallgatásra vonatkozó limitje az előfizetéssel megszűnik, és minden zeneszám korlátlan mennyiségben hallgatható lesz (Last.fm Blog, 2008a). Az előfizetés részleteiről azonban egyelőre többet nem lehet tudni.

5.1.4. Információk értékesítése

Az oldal negyedik bevételi forrását az adatbázisából kinyerhető információk értékesítése jelenti. Mint az Adatkezelési Szabályzatban (Privacy Policy) is olvasható, az oldal fenntartja magának a jogot, hogy a hallgatási adatokat aggregált formában harmadik félnek értékesítse. Az adatok nagy része ugyanakkor nem kereskedelmi használatra, Creative Commons licenc alatt ingyenesen is elérhető (Last.fm, 2008c). A CBS Interactive elnöke, Quincy Smith is úgy nyilatkozott, hogy határozott céljuk ezen adatok felhasználása és értékesítése például műsorszerkesztési (programming) vagy hirdetői célokra: „Tudni akarjuk, vajon egy CSI-rajongó Avril Lavigne- és Karib-tenger kalózai-rajongó-e is egyben.” Az anyavállalat tehát egyúttal egy kifinomult kutatási eszközként is tekint az oldalra (Daily Variety, 2007).

5.2. A modell elemzése

Az eddig leírtak alapján elsőre talán nem tűnik egyértelműnek a Last.fm stratégiája: nem körvonalazódik egyértelműen, mi jelenti üzleti modelljük alapját. Reklámbevételre épülne a modelljük? Vagy az eladások új csatornája kívánnak lenni? Esetleg előfizetéses streaming szolgáltatásként működnének? A kérdés megválaszolásához nézzük meg sorban a lehetőségeket.

Mint említettük, a Last.fm modelljére a leggyakrabban úgy hivatkoznak, mint reklámbevétel-alapú modellre. Ez a szolgáltatás jellege alapján – streaming rádió – mindenképpen logikus, és az tudható, hogy jelenleg az oldal legtöbb bevétele a hirdetésekből származik. A reklámbevétel-alapú, ingyenes szolgáltatás fontosságát a Last.fm-en Quincy Smith, a CBS Interactive elnöke is többször aláhúzta: „Üzleti tevékenységünk [a CBS Corp.-nek] háromnegyede reklámbevétel alapon működik. Annál fogunk maradni, amihez értünk.” A reklámbevétel-alapú szolgáltatásnyújtást tehát fontosnak tartja az anyavállalat CBS is (Business Week, 2007). Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk az on-demand szolgáltatás 2008. januári bejelentése után kialakult helyzetet, már nem ilyen egyértelmű, hogy valóban csak a reklámokra építené-e az oldal a modelljét.

A sajtótájékoztató és az azt követő sajtómegjelenések alapján úgy értelmezhető, hogy a reklámalapú modellt terjesztették ki és emelték magasabb szintre, a valóság ennél némileg árnyaltabb. Igaz, az érintett három országban tényleg ingyenesen hozzáférhetővé váltak a zenék (free-on-demand), de ne felejtsük el, hogy „a kezdeti nyilvános béta szakasz alatt az egyes számok csak háromszor játszhatóak le, mielőtt egy figyelmeztetés megjelenik, és felhívja a figyelmünket a hamarosan induló előfizetői szolgáltatásra” (Last.fm Blog, 2008a), vagy a vásárlási lehetőségre a partneroldalakon keresztül. Ebből kisejlik: a Last.fm egyelőre nem döntött kizárólagosan az ingyenes szolgáltatásnyújtást jelentő reklámalapú modell mellett.

Az okok megértéséhez fontos kitekinteni a zeneiparra. Az iparág legnagyobb problémáját évek óta a csökkenő hanghordozó-eladások jelentik. A CD-eladások egyértelmű hanyatlásából adódó bevételkiesés pótlására azonban még nincs kész üzleti modelljük a kiadóknak. Ged Doherty, a Sony BMG UK vezetője szerint a 2010-re a CD-eladások visszaeséséből adódó 30 százalékos bevételkiesést például nem pótolják a jelenleg a digitális értékesítés legnagyobb részét kitevő à la carte pay-per-download eladások (Music Week, 2007a). A Jupiter Research tanulmánya is hasonló tendenciát mutat: míg a CD-eladásokból származó bevétel a 2008-as 12 milliárd dollárról 2012-re tízmilliárd körüli összegre csökken, addig a digitális eladásokból származó bevételek csak 3,5 milliárdra emelkednek a mostani kétmilliárdról (USA Today, 2008).

Ha tehát a bevételkiesést a mostani letöltéses modell nem tudja megakadályozni, akkor milyen más lehetőségeik vannak a kiadóknak? Az ad-supported, reklámbevételen alapuló ingyenes szolgáltatásnyújtás erre az egyik megoldási javaslat. Egyes szakértők úgy becsülik, hogy a kiadók bevételeinek 15 százalékát már most is a reklámbevételek teszik ki. Mások viszont szkeptikusak a reklámalapú modellel szemben, és meggyőződésük, hogy az iparág csökkenő bevételein továbbra is csak az értékesítés, az eladások serkentése segíthet igazán (Billboard, 2008b; Advertising Age, 2008).

Alternatívát jelenthet az előfizetéses on-demand streaming szolgáltatás is: a lehetőség, hogy gombnyomásra bármikor hozzáférhető bármilyen előadó bármelyik száma, reális alternatívát jelenthet a birtoklással, azaz CD-vásárlással vagy letöltéssel szemben. Emellett ez folyamatos, hosszú távú bevételt jelent a művészeknek, a kiadóknak is, hiszen minden egyes lejátszás pénzt jelent számukra (Billboard, 2008c).

Világosan látszik a zeneipar útkeresése: igyekszik maximalizálni a meglévő bevételi lehetőségeket, és közben próbál új alternatívákat is találni (PR Newswire, 2008).

A Last.fm pedig láthatóan igyekszik ugyanezt tenni. Ahogyan Martin Stiksel társalapító fogalmaz: „Szeretnénk pénzzé változtatni a zenét minden lehetséges módon” (Billboard, 2008a). A Last.fm tehát egyfajta „betting on every horse” stratégiát próbál követni: nem köteleződik el kizárólagosan egyetlen modell mellett sem, mindegyikkel egyszerre próbálkozik. Ahogyan az iparág is keresi az új alternatívákat, ugyanúgy keresi még a Last.fm is. Lehet, hogy a hamarosan induló előfizetéses modell lesz a befutó, de lehet, hogy a partneroldalakon keresztüli értékesítésből származik majd a legtöbb bevételük. Lehet ugyanakkor, hogy saját maguk veszik át ezt a kereskedést, és indítanak pay-per-download szolgáltatást. Mivel nem lehet megjósolni, melyik modell lesz az iparág új standardja, ezért jelen helyzetben a lehető legjobb stratégiát követi a Last.fm. Ahogy Stiksel is fogalmaz: „Amivel próbálkozunk, az az, hogy alternatívákat igyekszünk nyújtani [a zeneipar számára] egy ellenőrzött környezetben” (Billboard, 2008c).

Hozzá kell tenni azonban, hogy bár a jövő bizonytalannak tűnik, és nem tudhatjuk, melyik megoldás jelenti majd a zeneipar és egyúttal a Last.fm jövőjét, a jelenlegi helyzetben mindenképpen a reklámbevétel-alapú modell a legfontosabb a Last.fm számára. Ez értelemszerűen következik a Last.fm szolgáltatásának magját képező streaming rádió jellegéből: amíg az oldalra a felhasználók egy – személyre szabott, de alapvetően – push jellegű lineáris tartalomszolgáltatásért mennek, addig a reklámbevételek jelentik a legfőbb bevételi forrást, mint ahogyan a hagyományos rádió üzleti modelljében is.

A reklámalapú modellel szemben ugyanakkor nem véletlenül szkeptikusak az iparági szakértők: a Last.fm egyelőre veszteségesen üzemel (Music Week, 2007b), és a modell eddig még más szolgáltatónál sem bizonyított (például imeem – CNET, 2007). A kiadóknak fizetendő magas jogdíjak miatt igen szűk mozgásterük adódik a modelljüket reklámbevételekre építőknek (Billboard, 2007b). A régi és az új média konvergens folyamatait figyelembe véve mégis látható, hogy a tartalomszolgáltatók a több platformos szindikációtól várják kieső bevételeik pótlását, így a reklámbevétel-alapú modellnek és a Last.fm-nek egyre biztosabb jövő prognosztizálható.

6. Versenyelőnyök

A versenytársak és az üzleti modell megismerése után ebben a részben áttekintjük, milyen versenyelőnyei vannak a Last.fm-nek, minek köszönheti szolgáltatása sikerét.

6.1. A csomagoló: a Last.fm kifinomult ajánlórendszere

Az oldal legnagyobb versenyelőnyét mindenképpen az ajánlórendszere jelenti. A kifinomult rendszer pontosan térképezi fel a felhasználók zenei ízlését, és állít össze számukra személyes rádiócsatornákat. A műsorfolyamok ily módon való létrehozása egyben a csomagolás versenyelőnyét is jelenti: a bemutatott közösségi és közösségimédia-oldalak egyikén sem érhető el gombnyomásra szakadatlan műsorfolyam.

Az ajánlórendszer a „barátkozás” és a közösségteremtés lehetőségét is ízlés alapra helyezi: egészen más „barátságok” születhetnek a Last.fm Taste-o-meter segítségével, mint a közösségi oldalak egyszerű bejelöléses mechanizmusa alapján (Daily Variety, 2007).

A letölthető kliensprogram pedig több desktop programot is támogat, ezzel még tökéletesítve a felhasználóknak szóló ajánlásokat. (Mint láttuk, az iLike kliense csak az iTunes-szal és a Windows Media Playerrel kompatíbilis.)

6.2. Globális szolgáltatás

Az oldal minden szolgáltatása globálisan, a világ minden országából elérhető. Ez alól az újonnan bevezetett free-on-demand szolgáltatása jelent csak kivételt, de ennek kiterjesztését is ígérik.

A globális szolgáltatásnyújtás igen jelentős versenyelőny, hiszen a bemutatott versenytársak igen nagy részének tevékenysége csak az amerikai piacra korlátozódik. A Last.fm e sikere különösen felértékelődik, ha a Pandora esetét nézzük: a Pandora 2007-ben kénytelen volt megszüntetni szolgáltatását az Egyesült Államokon kívül majdnem mindenhol (Mashable, 2008b).

6.3. A legszélesebb zenei kínálat

A 2007-es év során a négy nagy kiadóval kötött szerződések és a további 150 000 független kiadóval való kapcsolat következtében a Last.fm-ről érhető el streamként és free-on-demand streamként is a legtöbb zene (Advertising Age, 2008).

A Last.fm-en található teljes katalógusoknak köszönhetően a kínált tartalom sokkal átfogóbb és teljesebb, mint a versenytársaknál. Míg az iLike-on és a MOG-on eleve kevés zene érhető el, addig az imeemen – annak következtében, hogy a felhasználók töltik fel a tartalmakat – sokkal „kuszább” és átláthatatlanabb a tartalom. Ahogy a Jupiter Research egyik kutatója fogalmazott: „Nem találsz teljes albumokat, csak ha szerencsés vagy. Az egész teljesen lutri” (USA Today, 2008).

6.4. Jól strukturált oldal, könnyű kezelhetőség

Az előbb említettel összhangban: az oldal felépítése, strukturáltsága igen felhasználóbarát. A tartalmak számtalan módon közelíthetőek meg és érhetők el.

Az oldal előnye, hogy a minimális interakcióra vágyó felhasználónak is éppúgy zenei élményt tud nyújtani, mint a szolgáltatások kínálta lehetőségekben maximálisan alámerülő felhasználóknak.

Az oldalon bárhol nagyon könnyen, egy kattintásra elérhető zenei tartalom. Nincs szükség hosszas keresgélésre és böngészésre. A MOG és az imeem ilyen szempontból sokkal korlátozottabban használható: mindkét oldalon nagyfokú felhasználói interakcióra van szükség a tartalmak felkutatásához.

A Last.fm közösségi funkcióira hasonlóan igazak az elmondottak: a felhasználónak – ha nem akar – nem kell élnie vele, ha viszont szeretne részt venni a közösség életében, akkor nagyon könnyen megteheti azt. Ahogyan a Social Media Club (2007) szerzője megjegyzi: egy közösségi hálózat éppúgy lehet terhes, mint örömforrás. A MOG esetében például úgy vélik, hogy a felhasználók nagy részének ott inkább teher a részvétel, hiszen valójában a többség csak zenét szeretne hallgatni, mintsem aktívan részt venni a közösség életében.

A Last.fm ugyanakkor számtalan innovatív és a felhasználók számára érdekes módon csomagolja tartalmát. A felhasználónak számtalan lehetősége van a számára releváns tartalom felfedezésére: nem kell kutakodnia, hogy valóban neki szóló zenei tartalmat találjon, azokat az oldal szoftvere tálcán kínálja.

A jutalékbevételek szempontjából igen lényeges, hogy az oldal mindenhol lehetőséget teremt az egy kattintással történő vásárlásra is. A Music Week (2007d) megjegyzi: azzal, hogy ezt a MySpace korábban nem így oldotta meg, „nagy lehetőséget szalasztott el”.

6.5. Artist Royalty program

A 2008. január 23-án bejelentett, a közeljövőben induló Artist Royalty program igen nagy versenyelőnyt jelenthet még. Ahogyan a Mashable (2008c) megjegyzi: komoly versenyt támaszthat a MySpace-nek, amelyen a független zenekarok népszerűséget szerezhetnek, ugyanakkor ingyenesen teszik streamelésre hozzáférhetővé a számaikat. Ha a Last.fm minden ilyen streamtartalom meghallgatása után fizetni fog az előadóknak, könnyen átcsábíthatja őket az oldalaira.

6.6. A háttér: CBS

A CBS-felvásárlás után a Last.fm-nek az egyik legnagyobb médiakonszern lett az anyavállalata. Ez számos erőforrást hozott a céghez, mindenekelőtt anyagi és kapcsolati tőkét (Music Week, 2007b).

7. Versenyhátrányok, kihívások

A versenyelőnyök áttekintése után szemügyre vesszük a versenyhátrányt jelentő tényezőket és a lehetséges kihívásokat is.

7.1. Számítógéphez kötöttség

A Last.fm szolgáltatásának – mint bemutattuk – nem jelentenek közvetlen versenyt a letölthető és így szabadon transzferálható tartalmak, ugyanakkor szolgáltatásai körének bővítése során figyelembe kell vennie, hogy a felhasználóknak a streaming szolgáltatás mellett ugyanolyan fontos a transzferálható tartalom is. Gyakorlatilag ez a hagyományos piac rádió versus hanghordozó dichotómiájának leképeződése az online és digitális térben. Ugyanakkor, míg a hagyományos rádió a vételkörzeten belül bárhol elérhető, addig a streaming szolgáltatás számítógéphez és internet-hozzáféréshez kötött.

A Last.fm a számítógépen való kizárólagos használatára a Logitech vezeték nélküli hálózati zenei rendszereivel igyekezett már korábban is alternatívát nyújtani, legújabban pedig az iPhone-ra és az iPod Touch-ra készült alkalmazásával igyekszik hordozhatóvá tenni szolgáltatását (Last.fm Blog, 2008b; Last.fm Blog, 2008c). Az internetelérés azonban természetesen továbbra is feltétele marad a használatnak.

A Rhapsody azonban – amint láttuk – az előfizetéses on-demand streaming szolgáltatása keretében hallgatható számokat interneteléréstől is függetlenül hordozhatóvá tette a különböző hardvergyártókkal együttműködve.

7.2. A rajongói oldalak hiánya

Láttuk, hogy a nagy közösségi oldalak sorban létrehozták „rajongói oldalaikat” platformjaikon, valamint az iLike-nak is ez az egyik legfőbb versenyelőnye.

Kérdés azonban, hogy a Last.fm mennyire szeretné előadói oldalait rajongói oldalakká alakítani, vagy éppen csoportok formájában azokat létrehozni. Mint a Reuters (2008c) is rámutat hasonló kontextusban: az oldal szolgáltatásainak köréből nem biztos, hogy hiányoznak a „csillogó” tartalommal telezsúfolt előadói oldalak, amelyek egyértelműen csak az eladások serkentésére jönnek létre. A Last.fm közösségileg szerkesztett, Wikipedia-szerű oldalai letisztultságukkal és tárgyilagos leírásukkal preferáltak lehetnek a más közösségi oldalakon kialakított rajongói oldalakkal szemben.

7.3. Jelenlét más közösségi oldalakon

Bár minden jelentős közösségi oldalhoz kínál widgeteket, a Last.fm jelenléte mégsem olyan erős ezeken, mint például az iLike bemutatott jelenléte. Ehhez tovább bővíthetné widgetjei választékát, és fejleszthetne olyan népszerű alkalmazásokat, mint az iLike zenefelismerő widgetje.

7.4. A MySpace és Facebook zenei szolgáltatásának fenyegetése

A két legjelentősebb közösségi oldalon való megjelenés lehetősége és mikéntje azonban a MySpace és a Facebook bemutatott törekvéseinek következtében még kérdésessé válhat. A két oldalról akár ki is szorulhatnak a többi social media oldallal együtt (Mashable, 2008e; Billboard.biz, 2008). A versenyelőnyöket, valamint versenyhátrányokat és kihívásokat a 3. táblázat foglalja össze.

3. táblázat. A Last.fm versenyelőnyei és versenyhátrányai

Előnyök	Hátrányok, kihívások
kifinomult ajánlórendszer	számítógéphez és internethez kötöttség
globális szolgáltató	rajongói oldalak hiánya
legszélesebb zenei kínálat	nem elég erős jelenlét más közösségi oldalakon
jól strukturált oldal, egyszerű kezelhetőség	MySpace és Facebook kezdeményezése
Artist Royalty program
CBS mint anyavállalat

8. Konklúzió

A tanulmányban bemutattuk a Last.fm szolgáltatását, áttekintettük versenytársait, megvizsgáltuk üzleti modelljét, és elemeztük piaci helyzetét. Ezek tükrében elmondható, hogy a Last.fm szolgáltatása mind a zeneipar szereplői körében, mind a fogyasztók szemszögből sikeres.

Láthattuk, hogy az átrendeződő médiapiac folyamatos alkalmazkodást kíván a piaci szereplőktől. A változásokat nehéz előre megjósolni, nem tudható, hogy a régi és az új média összeolvadásának konszolidációja milyen új üzleti modelleket fog eredményezni. Ugyanakkor a Last.fm példája is bizonyítja, hogy a sikerhez az innovatív szolgáltatásokon túl innovatív üzleti modell is kell. Az új üzleti és jogi modellek láthatóan lassabban alakulnak ki és szilárdulnak meg, mint a technológiai innovációk. A technológiai újítások így gyakran sikertelenek lesznek a piacokon: igazán jelentőssé az üzleti modell innovációja válik.

A reklámbevételekre alapozó „freemium” szolgáltatás a zeneipar új üzleti modellje lehet, hiszen kétségkívül sikeres a fogyasztók körében, akik az utóbbi években az illegális piacon elérhető ingyenes tartalmak bősége miatt vonakodnak fizetni tartalmakért. Egyelőre a zeneipar szereplői is nyitnak a modell felé, és az eddig fenntartott mesterséges szűkösség helyett biztosítják az elérhető tartalmak bőségét.

A Last.fm is elsősorban erre a modellre alapozza működését, azonban egyelőre láthatóan kivár és tesztel az egész iparághoz hasonlóan, és a reklámbevételekre alapozott személyre szabott streaming szolgáltatása mellett nyitott a pay-per-dowload modellje felé és a fizetős on-demand szolgáltatás felé is. Mindazonáltal ez csak egy keresztmetszeti kép, egy pillanatfelvétel a Last.fm helyzetéről. A médiapiaci konvergencia zajló folyamata még érdekes változásokat hozhat.

Irodalom

Advertising Age (2008) Music-download sites seek marketers' money. Advertising Age, 2008. január 28., 79(4), 8–8.

Astle M J (2006) Stop the Music: Podcasting's Licensing Conundrum. Journal of Internet Law, 10(2), 1–21.

Billboard (2007a) Running Interference Against iTunes. Billboard, 2007. szeptember 1., 8–8.

Billboard (2007b) Profits from Profiles. Billboard, 2007. december 15., 14–14.

Billboard (2008a) Martin Stiksel. Billboard, 2008. február 2., 24–24.

Billboard (2008b) Pumping Up the Volume. Billboard, 2008. február 9., 28–28.

Billboard (2008c) Ad-supported Social Media. Billboard, 2008. március 8., 8–8.

Billboard.biz (2008) Facebook To Launch Music Service? Billboard.biz, 2008. március 4., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Billboard Publicity Wire (2008) SpiralFrog Signs Agreement with Warner/Chappell Music. Billboard Publicity Wire, 2008. március 31., (utolsó letöltés: 2008. március 31.).

Brandweek (2003) Radio for Radio Haters. Brandweek, 2003. július 14., 44(27), 34–34.

Business Week (2007) Not Bad, for a TV Network. Business Week, 2007. június 25., 24–24.

Business Week Online (2006) Last.FM: Mashing to the Music. Business Week Online, 2006. november 13., 14–14.

CNET (2007) Imeem announces deal with Universal. CNET News.com, 2007. december 9., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Csigó Péter (2009, megjelenés előtt) A konvergens televíziózás rendszere. Budapest: L'Harmattan Kiadó.

Daily Variety (2007) Digging Into Digital. Daily Variety, 2007. május 31.

EContent (2007) Social Media Debate. EContent, 30(10), 64–64.

Fortune (2007) The new Facebook is on a roll. Fortune, 2007. június 1., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Financial Times (2008a) Facebook asks big labels about music service. Financial Times, 2008. március 5., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

Financial Times (2008b) MySpace talks to labels over music service. Financial Times, 2008. március 10., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

iLike Press Releases (2008) More Than 200,000 Artists Now Manage Pages on Facebook, hi5, Bebo, and Beyond Using iLike Dashboard. iLike Press Releases, 2008. március 5., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Last.fm (2008a) Ad Rates / Specs for Labels and Artists. (utolsó letöltés: 2008. március 10.).

Last.fm (2008b) Ad Rates / Specs for Individual Advertisers. (utolsó letöltés: 2008. március 10.).

Last.fm (2008c) Privacy policy. (utolsó letöltés: 2008. március 18.).

Last.fm Blog (2008a) Free the Music. Last.fm Blog, 2008. január 23. (utolsó letöltés: 2008. március 18.).

Last.fm Blog (2008b) Last.fm radio – now in a kitchen / bedroom / living room near you! Last.fm Blog, 2008. június 10. (utolsó letöltés: 2008. július 31.).

Last.fm Blog (2008c) Last.fm for iPhone and iPod Touch. Last.fm Blog, 2008. július 13., (utolsó letöltés: 2008. július 31.).

Mashable (2006) Last.fm To Announce Free MP3s, Events and More. Mashable, 2006. október 31., (utolsó letöltés: 2008. március 24.).

Mashable (2007a) Last.fm + YouTube = Last.fm Video! Mashable, 2007. május 9., (utolsó letöltés: 2008. március 24.).

Mashable (2007b) SpiralFrog Finally Launches Free Music Download Store. Mashable, 2007. szeptember 16., (utolsó letöltés: 2008. március 28.).

Mashable (2007c) Amazon Launches Digital Music Store. Mashable, 2007. szeptember 25., (utolsó letöltés: 2008. március 28.).

Mashable (2007d) iLike Launches New Tools for Artists. Mashable, 2007. október 4., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Mashable (2008a) Rhapsody Direct: Better than Napster? Mashable, 2008. január 7., (utolsó letöltés: 2008. március 27.).

Mashable (2008b) Pandora To Shut Down UK Streaming. Mashable, 2008. január 7., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

Mashable (2008c) Last.fm Announces Major Free Music Initiative and New Business Model. Mashable, 2008. január 23., (utolsó letöltés: 2008. március 18.).

Mashable (2008d) Yahoo Kills Yahoo Music Unlimited, Signs Deal With Rhapsody. Mashable, 2008. február 4., (utolsó letöltés: 2008. március 27.).

Mashable (2008e) MySpace Said To Be Ready To Strike Music Deals By March Close. Mashable, 2008. március 9., (utolsó letöltés: 2008. március 18.).

Mashable (2008f) Initial Applications Launch on MySpace Developer Platform. Mashable, 2008. március 13., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

Music Week (2007a) Beyond à la carte. Music Week, 2007. január 20., 15–17.

Music Week (2007b) Last.fm faces legal fight. Music Week, 2007. június 9., 1–1.

Music Week (2007c) Last FM woos Universal. Music Week, 2007. július 21., 5–5.

Music Week (2007d) Social networks hold considerable sway over music buyers. Music Week, 2007. november 17., 2–3.

New Media Age (2006) Everyone in tune. New Media Age, 2006. november 30., 19–19.

New Media Age (2007) Social networks open up to media companies. New Media Age, 2007. november 22., 16–16.

PR Newswire (2008) Last.fm Becomes Fastest Growing Free Online Music Network in the U.S. PR Newswire, 2008. február 22., (utolsó letöltés: 2008. március 18.).

Reuters (2008a) Napster moves to MP3-only music download format. Reuters, 2008. január 7., (utolsó letöltés: 2008. március 27.).

Reuters (2008b) Warner signs 7digital MP3 deal in Europe. Reuters, 2008. március 3., (utolsó letöltés: 2008. március 28.).

Reuters (2008c) Music fans prefer Wikipedia to MySpace. Reuters, 2008. március 22., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

Slashdot (2007) Record Labels Change Minds About Sharing MP3s. Slashdot, 2007. december 12., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Social Media Club (2007) Social Media Now: MOG Music. Social Media Club, 2007. március 29., (utolsó letöltés: 2008. március 30.).

TechCrunch (2006) MySpace To Sell Music Through Snocap. TechCrunch, 2006. szeptember 2., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2007a) MOG Cleans Up Some of The Chaos. TechCrunch, 2007. március 29., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2007b) Pandora, Please Don't Try Too Hard To Be Last.fm. TechCrunch, 2007. november 5., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2007c) MOG Integrates Rhapsody's Streaming Music Collection, Launches Redesign. TechCrunch, 2007. december 11., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2007d) Bebo Embraces Facebook Apps With Its „Open Applications Platform”. TechCrunch, 2007. december 12., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2008a) iLike Launches Artist News Stream – Users Triple since Last July To 22 Million. TechCrunch, 2008. február 21., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

TechCrunch (2008b) AOL Buys Bebo For $850 Million. TechCrunch, 2008. március 13., (utolsó letöltés: 2008. március 29.).

Time (2007) Learning to Love Radio Again. Time, 2007. május 31., (utolsó letöltés: 2008. március 26.).

The Guardian (2008) Last.fm widgets boost user numbers. The Guardian, 2008. február 28., (utolsó letöltés: 2008. március 24.).

The Hollywood Reporter (2008) CBS banks on Last.fm tunes. The Hollywood Reporter, 2008. január 24.

USA Today (2008) Music sites are fighting to be free: More try out ad-supported free content. USA Today, 2008. február 6.

Szószedet

On-demand: a tartalmaknak a fogyasztó közreműködésével történő, igény szerinti lehívása.

Streaming: a tartalomszolgáltató szerverén tárolt, onnan bármikor hallgatható/nézhető tartalmak. Az adatfolyam bitről bitre töltődik a tartalomszolgáltató szerveréről, nem tárolódik a felhasználó számítógépen, lejátszás után azonnal törlődik.

Pay-per-dowload: a fogyasztó egységnyi tartalmak (például zeneszámok) letöltése után fizet a szolgáltatónak.

A la carte pay-per-download: a fogyasztó az általa összeválogatott tartalmak letöltéséért egységenként fizet.

Upselling: a már meglévő fogyasztókat célzó értékesítés, újabb szolgáltatások eladása nekik.

Widget: harmadik fél oldalaira beágyazható rövid programkód, amely révén azokon is elérhetőek lesznek a widgetet kibocsátó oldal egyes szolgáltatásai.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum