• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2008 ősz

Kisebbségek

Skaper Brigitta:

Magyar filmsztárok a két világháború közötti Magyarországon

E tanulmány a magyar film csillagait, az őket övező sztárkultuszt, annak megnyilvánulási formáit, illetve a közönség reakcióit mutatja be. Mivel az imázsépítésben kitüntetett szerepe volt a korabeli sajtónak, főként egyes társasági és színházi-mozis újságoknak, az írás négy lapnak (a Színházi Élet, a Délibáb, a Sztár és a Film Színház Irodalom) a „sztárolásban” játszott szerepét és az ennek során alkalmazott eszközöket elemzi.

A sztár fogalmát lényegében lehetetlen pontosan meghatározni: nemcsak napjainkban nincs egyetértés e kérdésben (Jenei, 2008), de korszakunkban, a két világháború között Magyarországon is egymástól lényegesen eltérő vélemények fogalmazódtak meg. Annyi bizonyos, hogy már ekkor is többeket felruháztak e titulussal. Sztár volt „A pingpongbajnok, a futballista, a gramofonénekes és a moziszínész”,¹ illetve a rádióbemondó-nő, akivel „csak primadonnakultuszt csináltak minden országban” (idézi Sipos, 2007).

Hihetnénk, hogy a státus akkoriban jobban összefüggött a tehetséggel és a teljesítménnyel, ez azonban korántsem volt így. Az egyik legszemléletesebb példa erre Goll Bea, aki 14 éves korában táncosnőként vált ismertté, és később több filmben is szerepelt (Mudrák & Deák, 2006: 121). Tinédzser filmsztárként tekintettek rá, de valójában a magánélete miatt állt folyamatos reflektorfényben. 1942-ben (amikor még nem töltötte be a 15. életévét) férjhez ment a nála 26 évvel idősebb Takács Antal filmproducerhez. A házaspárral a lapok többször is foglalkoztak, mint ahogyan a két évvel későbbi válással is.

Mivel a definíciós nehézségek dacára mégis szükséges egy meghatározás mellett „kikötni”, a sztárokat (Szvetelszky Zsuzsanna nyomán) úgy jellemezném, hogy ők az „ipari pletyka” által létrehozott mesterséges modellek közé tartoznak. A mozivászon távoli hőseit a pletykarovatok hozhatják közelebb az olvasókhoz, főleg, ha olyan eseményről számolnak be, amely bármelyik ismerősünkkel megtörténhet. A képek és a cikkek nemcsak egy sztár imázsát erősítik, hanem a rajongók számára eligazodást is nyújthatnak (Szvetelszky, 2002: 198–199). Így kimondhatjuk, hogy sztárnak az tekinthető a jelzett időszakban, akire fokozott sajtófigyelem hárult, aki nagy piaci értéket képviselt, és akinek népszerűsége akár tömegeket is megmozgatott.

Mint ebből is látszik, a sztárság és a sztárrendszer kivirágzásához szükség volt a tömegkultúra megerősödésére, a fogyasztói mentalitás kialakulására, a technikai fejlődésre; s mindezekre alapozva egy, a sztárkultuszra épülő, illetve azt generáló ipar- és üzletág létrejöttére. Balogh Gyöngyi és Király Jenő szerint a sztárrendszer kialakulása 1929 és 1936 között zajlott le (Balogh & Király, 2000: 61), amikor már biztossá vált a magyar hangosfilm életképessége, lehetőség nyílt szerep(lő)típusok megalkotására. Az utóbbiak legsikeresebb képviselőiből épült fel a magyar sztárrendszer.

Az 1930-as évek elejét tekintve főleg férfisztárokról beszélhetünk: őket hamarabb fedezték fel és jóval gyorsabban váltak népszerűvé, mint a színésznők. Még a kezdeti időszakban emelkedett ki Jávor Pál és Páger Antal, akik a tárgyalt korszak végéig megőrizték vezető szerepüket. Jávor mindig a becsületes, temperamentumos, igazi férfi hőstípust képviselte, éppen ezért összetett személyiségek eljátszására csak ritkán nyílt alkalma. Ez a lehetőség viszont megmaradt Páger számára, akit nem skatulyáztak be ennyire a szerepei, és sok mindenben kipróbálhatta magát.

Kabos Gyulát, az 1930-as évek meghatározó színészszemélyiségét azért kell külön említeni, mert a zsidótörvények után lekerült a vászonról. Ő volt a kisember archetípusa, akinek – bármennyire sete-suta – valahogy sikerül minden bajból épségben kikerülnie. Szereplése biztos kasszasikert jelentett, s a forgatókönyvírók kifejezetten Kabos-témák után kutattak (Bános, 2000: 247). Ezt mutatja egy 1933-as vicc is:

„Kabos Gyulával tárgyalnak, hogy játssza el az új magyar film főszerepét. Kabos azonban elfoglaltságára való hivatkozással nem akarja elfogadni az ajánlatot. Főzik, hogy kérjen annyit, amennyit akar, megadják neki. Kabos egy pillanatig gondolkodik, azután így felel: Az kevés.”²

Nem hagyható említés nélkül a többi, jól tipizálható férfisztár sem. Ráday Imre az igazi városi dandy, akinek szeretnivaló csibészsége a legfontosabb tulajdonsága. Szilassy László amorózó szerepekben tündökölt, Sárdy János a hangjával hódított. Latabár Kálmán ütődött táncoskomikusként vette át a Kabos távozásával megürült helyet. Csortos Gyulát pedig éppen antisztár alkata és viselkedése tette sztárrá.

A női filmsztárok csak később tűntek fel, hiszen jelentőségük csak az 1930-as évek második felétől vált meghatározóvá. Ennek az lehetett az oka, hogy kezdetben a nők csak a férfi főszereplők „kiegészítéseként” szerepeltek, így nem is igen írtak számukra megfelelő szerepeket. Kivételnek csak Ágay Irén és Perczel Zita tekinthető, hiszen ők már az évtized elején is nagy lehetőségeket kaptak. De az ő „sztárolásuk” jóval szerényebbnek mondható, mint utódaiké.

A későbbi női csillagok is típusokba sorolhatók. Tolnay Klári a finom nőiességet képviselte, míg Szeleczky Zita a törékeny, bár sokszor vadóc „kismacskát”. Muráti Lili szinte mindig akaratos és emancipált nőként jelent meg. Turay Ida és Erdélyi Mici komikaként szerzett népszerűséget. Karády Katalin 1939-ben, a Halálos tavasz bemutatásával robbant be a filmvilágba. Ő jelenítette meg a végzet asszonyát, mivel korábban magyar filmben nem tapasztalt erotikus imágója volt.

Mivel a filmgyártás komoly iparággá vált, a befektetők igyekeztek minél kevesebbet kockáztatni. Ezért főleg a már jól bevált szereplőkre alapoztak, de természetesen új filmcsillagok kreálásával is kísérleteztek. A próbafelvételek megtekintését követően a vezetőség döntötte el, hogy mit kell az adott személyen cserélni. Smolka János ez utóbbi eljárást szellemesen „embergyurdának” nevezte (Smolka, 1938: 107). A külső adottságok és a személyes vonzerő megléte alapvető követelménynek számított, s ezt jól illusztrálja Dáloky János következő megállapítása: „…a ma annyira divatos sztárimádat azonban már jócskán túlmegy az elismerésen s legtöbbször a testi varázst, a sex-appealt teszi az elismerés mértékeszközévé” (Dáloky, 1942: 43).

Népszerűségi versenyek és pályázatok

Arra a kérdésre, hogy az 1930-as évek Magyarországán kik is számítottak filmcsillagnak, választ a sztárszavazások révén kaphatunk. A magyar lapok versenyeztetésük és a velük kapcsolatos pályáztatás ötletét – mint oly sok mást is – az Egyesült Államokból vették át. Ezzel az eszközzel az olvasók aktivizálásán és a példányszám növelésén kívül a filmgyártók közvetlen módon értesülhettek arról, kiknek a szerepeltetése jelenthetett biztos kasszasikert. Noha azt hozzá kell tenni, hogy a szavazatok csekély száma inkább orientáló lehetett – és lehet ma is.

A Délibáb 1935 júniusában indította el a „Ki?…Miért?” című pályázatát, amelyben a legnépszerűbb filmsztárokra voksolhattak az olvasók, megindokolva választásukat. Számszerű adatokkal csak két alkalommal szolgáltak (lásd az 1. táblázatot), noha az eredmények közzétételét folyamatosan ígérgették. (A pályázatot utoljára augusztusban említették meg az újságban, ezt követően nem bukkant fel többet.)

1. táblázat. A Délibáb sztárszavazása, 1935. június–július

Név	Szavazatok száma (1935. június 8.)	Név	Szavazatok száma (1935. július 20.)
Kabos Gyula	33	Kabos Gyula	240
Jávor Pál	29	Jávor Pál	180
Bársony Rózsi	25	Páger Antal	125
Szőke Szakáll	25	Turay Ida	125
Gózon Gyula	23	Erdélyi Mici	125
–	–	Gózon Gyula	125
–	–	Keleti Márton	125
–	–	Perczel Zita	100
–	–	Törzs Jenő	100
–	–	Pethes Sándor	100
–	–	Dénes György	100
–	–	Zala Karola	100
–	–	Ágay Irén	100

A szavazás eredményét szemlélve a férfiak előnye mindenképpen szembetűnő, mint ahogyan az Kabos elsőbbsége is a többiekkel szemben. A nők mezőnyében nem a főszerepeket játszó Perczel Zita és Ágay Irén vezetett, hanem a többnyire mellékszereplőként feltűnő Turay Ida és Erdélyi Mici. Ez azzal magyarázható, hogy ekkoriban még a vígjátékok élték virágkorukat, amit az mutat, hogy a listán túlnyomó többségben vannak a komikusok és komikák.

Noha a lap csak a legérdekesebbnek tartott véleményeket közölte, egy általános tendencia mindenképpen kiolvasható belőlük. Kabosban az egészséges pesti humor megtestesítőjét látták, és főleg emberségét, őszinteségét és kedvességét emelték ki. Jávor a férfierőt, a férfiszépséget és az eleganciát képviselte. Az egyik olvasó szerint tökéletes sztáralkat volt: „A sztárnak mindig ragyogni kell. Legyen a közönsége számára egy elérhetetlen, távoli világ megszemélyesítője. Tudja elviselni azt, hogy sztár, az életben is, nemcsak a színpadon.”³

Akadt, aki ezt a versenyt használta fel arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Júliusban a rovat szerkesztője csalás gyanúja miatt nyílt levelet intézett Szentgyörgyi Imola színésznőhöz. Feltűnő módon a hölgy rajongótábora rövid idő alatt hatalmasra nőtt. Egészen addig egyetlen szavazatot sem kapott, egy hét leforgása alatt viszont felzárkózott a legkedveltebbek közé.⁴

A Sztárban 1937 októberében tettek közzé egy hasonló felhívást. A novemberi számtól kezdve közölték a beérkezett szavazatok alapján alakuló rangsort (lásd a 2. táblázatot). (A végeredményt nem sikerült megtudnom, mivel a lap 1938. május és 1939. január közötti számait nem leltem fel. Annyi azonban bizonyos, hogy a szavazás legfeljebb az év végéig tarthatott, mivel az 1939. januári számban már nem is esik szó róla.)

2. táblázat. A Sztár 1937. november és 1938. május közötti sztárválasztásának eredményei (zárójelben a szavazatok száma)

1937. november	1937. december	1938. január	1938. február	1938. március	1938. április	1938. május
Erdélyi Mici (28)	Jávor Pál (93)	Páger Antal (129)	Jávor Pál (280)	Jávor Pál (299)	Muráti Lili (352)	Jávor Pál (390)
Lázár Mária (24)	Erdélyi Mici (85)	Jávor Pál (128)	Muráti Lili (261)	Muráti Lili (298)	Jávor Pál (341)	Muráti Lili (386)
Jávor Pál (24)	Lázár Mária (71)	Kabos Gyula (122)	Erdélyi Mici (202)	Erdélyi Mici (276)	Erdélyi Mici (318)	Páger Antal (355)
Muráti Lili (24)	Kabos Gyula (71)	Muráti Lili (109)	Kabos Gyula (194)	Kabos Gyula (260)	Páger Antal (302)	Erdélyi Mici (352)
Turay Ida (24)	Ráday Imre (67)	Lázár Mária (103)	Páger Antal (142)	Lázár Mária (217)	Lázár Mária (290)	Kabos Gyula (317)
Szörényi Éva (24)	Turay Ida (64)	Erdélyi Mici (101)	Lázár Mária (140)	Páger Antal (195)	Kabos Gyula (272)	Lázár Mária (315)
Kabos Gyula (24)	Muráti Lili (51)	Kiss Ferenc (87)	Ráday Imre (125)	Turay Ida (175)	Szörényi Éva (225)	Ráday Imre (286)
Ágay Irén (24)	Uray Tivadar (51)	Ráday Imre (85)	Szörényi Éva (120)	Szörényi Éva (163)	Turay Ida (210)	Szörényi Éva (240)
Csortos Gyula (22)	Páger Antal (43)	Turay Ida (71)	Kiss Ferenc (116)	Ráday Imre (158)	Ráday Imre (201)	Turay Ida (218)
Uray Tivadar (22)	Ágay Irén (36)	Uray Tivadar (63)	Turay Ida (109)	Uray Tivadar (146)	Ágay Irén (175)	Ágay Irén (195)
Perczel Zita (22)	Szörényi Éva (31)	Szörényi Éva (58)	Uray Tivadar (106)	Csortos Gyula (126)	Csortos Gyula (153)	Csortos Gyula (170)
Gombaszögi Ella (22)	Kiss Ferenc (30)	Bulla Elma (53)	Dayka Margit (102)	Ágay Irén (124)	Uray Tivadar (149)	Uray Tivadar (152)
Komár Júlia (22)		Dayka Margit (51)	Csortos Gyula (95)	Kiss Ferenc (118)	Kiss Ferenc (132)	Kiss Ferenc (148)
Páger Antal (22)			Ágay Irén (94)	Dayka Margit (103)	Törzs Jenő (116)	Törzs Jenő (130)
Ráday Imre (21)			Törzs Jenő (92)	Törzs Jenő (97)	Tolnay Klári (115)	Tolnay Klári (126)
				Tolnay Klári (85)	Dayka Margit (112)	Gervay Marica (120)
				Pataky Jenő (74)	Pataky Jenő (98)	Pataky Jenő (116)
				Gervay Marica (72)	Gervay Marica (90)	Dayka Margit (114)
				Perczel Zita (68)	Perczel Zita (84)	Perczel Zita (90)

Az 1935-ös listával összevetve az egyik legfeltűnőbb változás az, hogy Kabos elveszítette vezető szerepét, és általában csak a 4–5. helyen állt. Ugyanakkor a női sztárok nagyon „feljöttek”, hiszen Muráti Lili csak alig valamivel maradt el Jávor Pál mögött (sőt egy alkalommal még meg is előzte a nők bálványát). Továbbá, míg az 1935-ös versenyben jóval több férfira szavaztak, mint nőre, addig most körülbelül fele-fele arányban szerepeltek a két nem képviselői. Látható, hogy a listán egészen meglepő, ma már teljesen ismeretlen nevek is feltűntek. Gervay Marica mindössze három filmben játszott, Az iglói diákokban, a Szent Péter esernyőjében és A 111-esben (Mudrák & Deák, 2006: 120). Az utóbbi 1937-ben készült, ami megmagyarázza „helyezését”. Komár Júlia Páger Antal felesége volt, és férje reklámozásából ő is profitált (főleg Páger filmjeiben kapott szerepet).

A Sztár 1940 augusztusában arra kérte olvasóit, szavazzanak Budapest tíz legérdekesebb emberére. A beküldött válaszokat a következő, szeptemberi számban kezdték közölni. Az első fordulóban kénytelenek voltak figyelmeztetni a beküldőket arra, hogy ne csak színészek neveit küldjék be.⁵ Ennek ellenére a mezőnyt szinte mindvégig a színészek vezették, közülük is kiemelkedtek a filmsztárok (bár meg kell jegyezni, hogy a második fordulóban megkérték az olvasókat, hogy politikusokat ne említsenek).⁶ Az egyik beküldő Ráthonyi Zsuzsikát, Tolnay Klári kislányát, és Páger Juditkát is a főváros nevezetes személyiségei közé sorolta.⁷

Részben e szavazásokhoz hasonlítanak az úgynevezett szereposztási pályázatok, azaz azok a „közönségakciók”, amelyek során az olvasók egy már, tervbe vett film főszereplőire tehettek javaslatot. A szervezők általában azt ígérték, hogy a producerek és a rendezők figyelembe veszik a végeredményt, de erre nemigen akadt példa. 1936-ban meghirdették az Aranyember szereposztási pályázatát,⁸ amelynek befejezése előtt elkezdték a forgatást. A készítők állítólag a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vették az olvasók véleményét, és a szerepeket ez alapján osztották ki. Ezt azonban megnehezítette, hogy az olvasók egyáltalán nem képviseltek egységes álláspontot. Több mint 1200 levél érkezett be; ezek alapján csupán Uray Tivadar személye volt biztos Krisztyán Tódor szerepére.⁹

1938-ban a Hunnia filmgyár el akarta készíteni a János vitéz filmváltozatát, de nem találtak megfelelő Iluskát. Emiatt a közönségtől kértek javaslatot.¹⁰ A beérkezett ötletek ismert színésznőkre vonatkoztak – illetve ismeretlen civilekre, akik többnyire magukat ajánlgatták. (Ők még fotókat is mellékeltek levelükhöz.) A pályázat azonban rövid idő múlva befejeződött. A Színházi Élet ezt a forgatás kezdetének vészes közeledésével magyarázta, ami miatt át kellett adniuk az eredményeket a producereknek.¹¹ Smolka János könyvében azonban megtalálhatjuk az igazi okot: az olvasók által beküldött fényképek olyan kevés önkritikáról árulkodtak, hogy értelmetlennek tűnt tovább folytatni a pályázatot (Smolka, 1938: 165).

A sztár mint példakép és reklámhordozó

Az igazán nagy sztárok elsősorban az újságok divatrovataiban jelentek meg, és némelyikük – például Muráti Lili, Karády Katalin és Simor Erzsi – divatdiktátorrá nőtte ki magát. Cikkek sokasága foglalkozott ízlésükkel és eleganciájukkal, illetve meghatározó újításaikkal. A Délibáb 1943-ban megállapította: „Mindenki tudja, hogy Muráti úgy diktálja Pesten a divatot, mint Párizsban a Vogue vagy New-Yorkban a Harpers Bazar [sic!]. Ő az eleven divatlap…”¹²

Karádyval kapcsolatban leginkább az angol kosztümöket és a híres Karády-gallért emlegették. (Az ő, talán első, sajtószereplése a Színházi Élet divatrovatában volt, 1937 novemberében. Igaz, ekkor még Varga Rezsőnéként mutatta be kanadai nercbundáját.)¹³ Simor Erzsinek választékos eleganciáját emelték ki, és már nemcsak színpadi és filmcsillagnak, hanem divatkirálynőnek is titulálták – őt is.¹⁴

A sztároknak alapvető szerepük volt a testápolás és a higiénia propagálásában. Néha velük illusztrálták a helyes fogápolás és mosakodás módját, mint ahogyan ők számítottak a szépítkezés szakértőinek is. Ez nem csoda, figyelembe véve, hogy a sminkelés éppen a filmek hatására vált általánossá (F. Dózsa, 1989: 48). A korszakban már a szexuális vonzerő látványos, külső megjelenítése is fontossá vált. Mindez – főleg a nők esetében – egyet jelentett a szép testtel, a karcsúság követelményével. Emiatt és ekkortól kezdett elterjedni a fogyókúra. Természetesen alapvetően az amerikai minta volt a meghatározó, hiszen a hollywoodi filmek sztárjai mind csinosak, jó alakúak és persze fiatalosak voltak. A vágyott test elérésének másik módszere a sportolás volt, amely ebben az időszakban kezdett tömegméretűvé válni.

A magyar sportoló sztárokról szóló beszámolókkal hamar találkozhatott a közönség. Főleg a színésznők mutatták be testformáló gyakorlataikat, illetve adtak tanácsot a helyes táplálkozásról és életvitelről. A lapok rendszeresen hírt adtak a színészválogatott focimeccseiről, amelyeket az újságírók vagy a drogisták ellen vívtak. A sztárok egy része azonban nemcsak aktívan sportolt, hanem számos esetben nézőként is feltűnést keltett. A leggyakrabban a focimeccseket látogatták, amit a sportrovatokban természetesen nem mulasztottak el megemlíteni. Arra is akadt példa, hogy színészek számoltak be bizonyos eseményekről. Kiss Ferenc „Atléták előre az olimpiászra!” című írásában így lelkesítette a sportolókat: „Még így felkészülve magyar bajnokok sohse voltatok, ne veszítsétek el a szíveteket, mi nem aggódunk értetek s büszke örömmel halljuk majd dicsőségteket.”¹⁵

Mint látszik, a film- és a sportvilág összefonódása már ekkor bekövetkezett: a sztár megjelenése egyrészt emelte az adott sportesemény presztízsét, másrészt pozitívan hatott önnön imázsára is.

A napsütötte, barna bőr korszakunkban vált vonzóvá, és az Egyesült Államokból számos olyan fotó érkezett, amelyeken a hírességek éppen a tengerparton napoztak. Így nem csoda, hogy sorra jelentek meg azok a cikkek, amelyekben a Gellért vagy a Palatinus táblás házairól számoltak be; főként a mozilátogató fiatalok követték a legújabb módit (Mohácsy, 2002: 50). Ráadásként általában fürdőruhában pózoló magyar filmsztárok fényképét is közölték.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a filmsztárok óriási reklámértékkel bírtak, és segítségükkel szinte mindent el lehetett adni. Leginkább a színésznők voltak reklámarcok. Ennek az az oka, hogy a már jellemzett testkultusznak köszönhetően az újságokat elárasztották a kozmetikai és testápoló szerek reklámjai, amelyek döntő többsége viszont nőknek szólt. (Értelemszerűen kivételt jelentettek a borotválkozó szerek reklámjai. Somló István borotvapengét és villamos önborotvát propagált.¹⁶ Az ő reklámértéke kissé meglepő, hiszen tudomásom szerint nem tartozott a legkedveltebb színészek közé. Ráday Imre viszont igen, aki Dénes Györggyel együtt a Hezolite Rapid gyorsborotvakrémet népszerűsítette.¹⁷)

Különös módon az autókat főként színésznők reklámozták. Az Adler Juniort a fiatalság kocsijaként Szeleczky Zita és Szombathelyi Blanka mutatta be,¹⁸ míg Ágay Irén az új FIAT 500-as autóval pózolt.¹⁹ A rádió viszont uniszex terméknek számított. A Philips gyár termékeit így népszerűsíthette Jávor Pál,²⁰ Muráti Lili, Bulla Elma és Perczel Zita is.²¹ Egy-egy termék népszerűsítése érdekében szó szerint reklámkampányokat alkalmaztak, azaz több, egymást követő lapszámban különböző sztárok dicsőítették ugyanazt az árut. Ez érvényes volt például a már említett Philips rádióra, továbbá a Kék-Vörös szappanra és a Hormocith B krémre is.

Árukapcsolásnak tekinthető, amikor a sztárok egyszerre reklámoztak egy eseményt és egy terméket (és néha még a közlő lapot is). A Budapesti Nemzetközi Vásárról minden évben több oldalon keresztül, képekkel illusztrálva tudósítottak a lapok. Ennek során általában egy-egy sztár csodálta meg bizonyos vállalatok kiállítását, különösen érdeklődve bizonyos termékek iránt. A bemutatott újságok is képviseltették magukat egy-egy pavilonnal, ahol a meghívott hírességek autogramokat osztogattak a rajongóknak.

Magánélet, botrányok

A lapok igen részletesen beszámoltak a kedvencek magánéletéről, örömeiről és bánatairól egyaránt. A nyilvánossággal ügyesen bánó sztárok ezeket felhasználva növelhették népszerűségüket – gyakorlatilag ingyen reklámozták magukat. Természetesen a pikáns botrányokról is szívesen olvasott a nagyérdemű. Ráadásul ezek az alkalmak lehetőséget adtak a közönségnek arra is, hogy állást foglaljon az adott eset kapcsán.

Kiemelt eseménynek számított egy sztár házasságkötése, amelyről az újságok képes riportokban számoltak be. Már a kezdeti időszakban nagy hírértékűek az ilyen alkalmak, s ezt jól mutatja Székely István és Ágay Irén esete. A filmrendező 1933-ban vette feleségül a színésznőt, amiről többek között a Délibáb is beszámolt.²² Székely életrajzi kötetében azonban azt írta, hogy titokban akartak egybekelni. Tervük mégis kiszivárgott, és így az elöljáróság épülete előtt már sokan vártak rájuk. A ceremónia után egy órával pedig Az Est a címoldalon közölte az esküvőről szóló tudósítást (Székely, 1978: 123).

Ezek után nem meglepő, hogy az előre bejelentett eseményeknél mekkora zűrzavar kerekedett. 1940 júniusában tartotta az esküvőjét Szeleczky Zita és Haltenberger Gyula. A rajongó tömeget a rendőröknek kellett visszaszorítaniuk a Kálvin téren, és egy teljes órára meg is állt a környéken a forgalom.²³ Hasonló helyzet állt elő egy évvel később, amikor Szörényi Éva ment férjhez: az ifjú párt szállító autó a sok ember miatt egy darabig nem is tudott elindulni.²⁴

Elmondhatjuk tehát, hogy a hétköznapi emberek valamiképp részesei akartak lenni a sztárok életének. Látni akarták, ha csak egy pillanatra is, hogy kedvencük kit választott párjának. Talán egyikük-másikuk még azt is latolgatta, hogy mi olyat tudhat a „mázlista“, amit ő nem.

A legnagyobb szenzációt és érdeklődést talán az váltotta ki, amikor Muráti Lili és Vaszary János író minden felhajtás nélkül házasságot kötött.²⁵ A két híresség a pesti élet bohémjának számított, így nem meglepő, hogy a frigy hírét a Sztár így kommentálta: „két bolond egy pár”.²⁶ A Film Színház Irodalom olyan érdekesnek találta a fejleményeket, hogy a nászról kikérték Mezey Mária és Páger Antal véleményét, illetve megkérdezték még a Vígszínház portását, pénztárosnőjét és az egyik színpadi munkást is.²⁷ Ez a házasság később is rendkívüli módon foglalkoztatta a közvéleményt, mivel Muráti és Vaszary továbbra is külön élt. Nem meglepő tehát, hogy az is publicitást kapott, amikor 1943 végén végre összeköltöztek.²⁸

A családi idill ábrázolása szintén kedvelt témájuk volt a lapoknak: a sztárok gyermekeinek születéséről például mindig beszámoltak. Bizonyos szintig minden sztár bepillantást engedett privátszférájába, de voltak olyanok is, akiknek magánéleti boldogsága már szinte közüggyé vált. A Páger Antal otthonában zajló beszélgetések végén az újságírók általában paradicsomi állapotokról számoltak be. Tolnay Klári és Ráthonyi Ákos filmrendező is mintaházasságban éltek – legalábbis a lapok szerint. Kislányuk, Ráthonyi Zsuzsika szinte akkora sztárrá nőtte ki magát, mint a mamája. (Az, hogy a két sztár magánéletének ilyen fokú reklámozása hová vezetett, majd jól látható írásom népszerűségi versenyekkel foglalkozó részében.)

A sztárok életében persze kevésbé dicsőséges események is előfordultak. A legnagyobb botrányok természetesen a legnagyobb sztárokhoz köthetők, hiszen ez is hozzátartozott státusukhoz. Sokáig igazi botrányhősnek számított Jávor Pál. A legnagyobb port talán egy 1934 augusztusában történt eset kavarta, amelyről egyebek között a Délibáb is beszámolt.²⁹ A cirkusz csillaga városligeti előadásán Jávor megütötte Winternitz Károly lótulajdonost, aki feljelentette őt a rendőrségen. A botránynak köszönhetően az egyébként is nagy sikerrel futó előadást még többen mentek el megnézni. A történtek miatt végül kéthavi fogházra és hatezer pengő fájdalomdíj megfizetésére kötelezték a színészt, de mivel Winternitz nem kívánt súlyos retorziót, az előbbi tételt elengedték (Bános, 2001: 102–104).

Egy hat évvel későbbi tudósításból kitűnik, hogy Jávor rosszfiús, bohém természete mennyire közismert volt. A Film Színház Irodalom szerzője „Ripityom” című cikkében ugyan nem említett pontos nevet, de mégis könnyedén kitalálható, hogy kiről is szólt. Az újságíró egy „délceg és közkedvelt színész” Paulay Ede utcai kalandjáról számolt be. Ennek során a főhős „már igen emelkedett állapotban” poharakat és üvegeket tört össze, és véletlenül megsebezte a kezét.

„Úgy mulatott, ahogy ebben a búval-bélelt, keserves világban csak ő tud mulatni… Másnap megjelent a hír a lapokban, hogy kedvencünk kezében felrobbant egy szódásüveg… El is nevezték a lokált Pali de Danse-nak.”³⁰

Karády Katalint sem kerülték el a viharok. 1940-ben a pesti pletykák jelentős része a színésznő és felfedezője, Egyed Zoltán közötti háborúskodásról szólt. A Sztár májusban arról számolt be, hogy Egyed az Első szerelem premierje előtt végigtelefonálta a város szerkesztőségeit, azt kérve, hogy írjanak Karádyról rosszat. Ő maga egy kritikában úgy fogalmazott, hogy a színésznő úgy vonaglott a színpadon, mint egy levágott fejű giliszta.³¹ A novemberi szám azonban már arról tudósított, hogy az ellenfelek békét kötöttek a Vígszínház társalgójában.³²

A következő, ennél jóval komolyabb incidensre kevesebb mint egy év múlva került sor. Kiindulópontja a Magyar Színház Tarka esték című, botrányba fulladt előadása volt, amely már Mezey Máriát is érintette. Mezeynek egy háromképes operettet kellett volna előadnia, de ő mindössze egy cigányzenés jelenetet mutatott be, és a következő nap visszaadta a szerepét. Karády eleve nem akart fellépni, csak ügynöke rábeszélésének engedett, a premieren azonban vakbélgyulladása miatt mégsem tudott megjelenni (ezt később orvosi igazolással támasztotta alá). A közönség azonban követelte a két sztár beígért előadását, ezért az este kudarcba fulladt.³³ A színésznők ellen eljárás indult, ami csak tovább gerjesztette a botrányt és tökéletes táptalajt szolgáltatott a városi mendemondáknak. Egyes pletykák már arról szóltak, hogy Karádyt egy rendőrségi razzia során egy tiltott kártyaklub játékosai között igazoltatták.³⁴

Ugyanebben az időszakban egy másik színésznő is bajba keveredett. Szeleczky Zita németországi vendégjátéka előtt visszaadta a Nemzeti Színházban Tünde szerepét. Emiatt az igazgató, Németh Antal fegyelmit indított ellene, és az ügyet az országos Színházművészeti és Filmművészeti Kamara Fegyelmi Tanácsa elé vitte. Végül a sztárt a színművészeti tanács felmentette, noha a kamara fegyelmi tanácsa előzőleg hat hónapra eltiltotta a színpadi és filmes szerepléstől. Így azonban megúszta egyszerű dorgálással.³⁵

Rajongás

A kultusz talán legfontosabb része az az érzelmi kötődés, amely a hétköznapi embereket a sztárokhoz kapcsolta. A nézők levelekkel és sokszor ajándékokkal árasztották el kedvenceiket, illetve számos más módon fejezték ki szeretetüket. A lapok többféleképpen is tudósítottak a rajongók megnyilvánulásairól: helyszíni beszámolókkal, a sztárokkal készült interjúkkal és olvasói levelek leközlésével, 1943 elején pedig a Délibábban elindult „Az olvasó rovata”.

Az autogramgyűjtés szenvedélye a korszakban kezdett óriási méreteket ölteni. Ahogy egy 1943-as cikk szerzője fogalmazott: „Kisdiákok és öregurak, bakfisok és családanyák szívós kitartással üldözik a hírességeket…”³⁶ Ide kapcsolódik a Sztár 1944. februári híradása, amely egy rendeletre hivatkozva azt közölte, hogy azonnal eltávolítják az iskolából azokat a diákokat, akik bármelyik ház előtt autogramra várakoznak.³⁷ Muráti Lili úgy vélekedett, hogy régebben csak a színházba járókat jellemezte az aláírásvadászat, a film elterjedésével azonban egyenes arányban nőtt a gyűjtők köre.³⁸ Ugyanez volt a véleménye egy sértett rajongónak is, aki megbántódva vette tudomásul, hogy egyes színészek (többek között az ő kedvencei) lenézik a filmeket, és alacsonyabb rendűnek tartják a moziszerepeket, mint a színháziakat. Az olvasó levelében arra figyelmeztetett, hogy a színészek a filmeknek köszönhették sikereiket, hiszen az emberek sokasága ezekből ismerte meg őket, nem pedig a színpadról. Saját példáját hozta fel ennek igazolására: ő legalább 300 filmet látott már, viszont színházban összesen háromszor volt – iskolás korában.³⁹

A kultusz közösségteremtő szerepe sem mellékes, hiszen egyre-másra alakultak a rajongói klubok és egyesületek. Ezek akár kedvencük védelmére is keltek. Az olvasói reakciók sokszor elárulják, hogy mely sztárokért miért rajongtak, illetve, hogy egy-egy színész jelenléte mennyiben befolyásolta a filmek fogadtatását.

Szeleczky Zita nagyon sok rajongói levelet kapott, ám nem mindegyik az önzetlen szeretet megnyilvánulása volt. Az egyikben estélyi ruhát, a másikban 800 pengőt kértek tőle, de akadt olyan is, amelynek írója az általa sikkaszott összeg kifizetéséért esedezett. A honvéd-kívánsághangversenyen való szereplése után tábori lapok özönét kapta, és ezekből megtudhatta, hogy öt páncélost Zitának kereszteltek. Sőt az is előfordult, hogy a katonák az aknavetőcsőbe Szeleczky-plakátot helyeztek el.⁴⁰

A színésznőnek négyszáznál is több rajongói klubja volt az országban; ezek ráadásul még naplót is vezettek róla.⁴¹ 1942 végén hirtelen 160 vőlegénye lett, mert eljegyezte őt a 121. gépvontatású tüzérüteg.⁴² A színésznőt a bajban sem hagyták el imádói: amikor – mint már említettem – komoly nehézsége támadt egy színházi feladata kapcsán, a rajongók gyűlése, a Szeleczky Zitáért Rajongók Klubja (SZRC) állt ki mellette. A szervezet akkor alakult, amikor Szeleczky első jelentős filmjét, a Bercsényi huszárokat játszották a mozik. A tagok sajátos propagandatevékenységet is folytattak: egy meghatározott napon testületileg kivonultak a színházba, ahol vastapsot generáltak.⁴³

Karády Katalint is rendszeresen elárasztották a rajongók imádatuk jeleivel. Egy vele készült interjúban elmondta, hogy nagyon sok levelet és ajándékot kapott, sőt valaki 15 kiló cukrot küldött neki. Egy pilótaezred pedig 640 dedikált fényképet kért tőle.⁴⁴ Nyilvános megjelenései és élő szereplései alkalmával szinte tömeghisztéria tört ki. 1943-ban Miskolcon és Debrecenben összesen hat hangversenyt adott, és ez idő alatt szinte minden róla szólt. Bármerre járt, rajongók hada kísérte, és folyamatosan autogramkérők ostromolták. Az utcán megállt a forgalom, a villamos a tömeg miatt nem közlekedett.⁴⁵ Hasonló hatást váltott ki megjelenése ugyanebben az évben Szegeden, ahol a kívánsághangversenyen lépett fel. A próba után a rajongók miatt alig tudott kimenni a színészbejárón, az előadás után kénytelen volt a főbejáraton keresztül távozni.⁴⁶ Óriási várakozás előzte meg filmjei bemutatását is. Jól érzékelteti ezt az az olvasói levél, amely a Halálos csók és az Egy szív megáll hódmezővásárhelyi fogadtatásáról számolt be. Eszerint az érdeklődőknek a jegyeket már egy héttel a vetítés előtt meg kellett váltaniuk, és még így is nagy volt a tolongás az előcsarnokban.⁴⁷

Természetesen Karády rajongói sem hagyták szó nélkül a kedvencüket ért sérelmeket. „Az olvasó rovatá”-nak egyik levélírója, egy Karády-klub tagja is hangot adott felháborodásának. Szerinte nem meglepő módon Karády volt a legnépszerűbb színésznő az egész országban, akinek rajongói számos klubot alakítottak már. A beküldő az egyik újságban egy olyan cikket olvasott, amely kifejezetten e rajongói klubokkal foglalkozott. Szerzője állami beavatkozást sürgetett, mégpedig annak érdekében, hogy a tagok inkább a nehéz háborús helyzetnek megfelelő komoly munkát vállaljanak. A levélíró azonban maga is tisztes foglalkozást űzött, ezért jogtalannak érezte a bírálatot, és egyenesen Karády elleni támadásként értékelte. Védelmére kelve így emelte ki a színésznő jelentőségét: „Nagyon sok katonatestvérünknek törölte le már a könnyeit művészetével és vigaszt nyújtott nekik ott messze idegenben.”⁴⁸

A Karády-klubok ügyének kifejezetten politikai színezete is volt: a színésznő és kollégája, Mezey Mária 1942 tavaszán állt először bíróság előtt a zsidótörvények kijátszásának vádjával. Részben ennek folytatása, részben pedig a háborús erőfeszítésekre való buzdítás propagandájával függ össze, hogy 1943 áprilisában Ullein-Reviczky Antal miniszterelnökségi sajtófőnök az egyik úgynevezett főszerkesztői értekezleten a következőket mondta:

„Kezd már elege lenni a Karády Katalin-ügyből […] ki kellene vizsgáltatni, hogy vannak-e Karády-klubok, igaz-e, hogy Kolozsvárott 6400 tagja van a Klubnak […] igaz-e, hogy a KKKK (Karády Katalint Kedvelők Klubja) tagjainak külön köszöntésük van: a szív tája felől elinduló és felfelé ívelő jobbkéz-lendítés e kiáltás kíséretében: »Mindent Katalinért!«. Mert ha ez igaz, amit nem tudok elhinni, akkor el kell seperni. Ha pedig nem igaz, akkor ne írjanak róla.” (Joó, 2007: 135, 208).

A férfiak közül Jávor Pál, Páger Antal és Sárdy János rajongótábora volt jelentős. Jávorhoz Tutray István dicsőítő versikét írt egy népszerűségi verseny pályázatára:

„Legkedvesebb filmszínészem neve Jávor Pál.
Szerepében tökéletes. Elsők között áll.
Hódítóan csinos, s ma már nem talány,
Hogy rajong érte minden asszony és leány.
A közönség kedvence. Híre messze száll.
Ki filmjeit nem látja, bizony rosszul jár.”⁴⁹

Páger Antalnak is számos tisztelője akadt, de a forrásokat olvasva az a benyomásom, hogy benne főként a színészt értékelték. Ő maga is elutasította a „sztár” titulust, és kifejezetten arra törekedett, hogy a közönségben az intellektuális művész imázsát tudatosítsa. A korszak végére azonban politikai okok miatt is sikerült növelnie népszerűségét, amint egy olvasói levélből is kiderül. Ez a hírhedt antiszemita Őrségváltás losonci sikeréről számolt be, s arról, hogy a vetítésen Páger egyes jeleneteit tapsvihar kísérte. Az elragadtatott szerző szerint minél több hasonló tárgyú filmre lenne szükség, és ezek főszerepét minden esetben Páger Antalnak kellene eljátszania.⁵⁰

Külön helyet érdemel a meglepő méreteket öltő Sárdy-imádat. Sárdy János operaénekes és operettszínész az 1940-es évek elején kezdett el filmezni, és bonvivánként azonnal női rajongók tömegének csodálatát vívta ki. Mint elmondta: ezt megelőzően négy évig volt az Operaház tagja, de senki sem ismerte, amíg el nem játszotta a Te vagy a dal főszerepét.⁵¹ Ezt követően viszont minden nap egy köteg szerelmes levelet kapott, folyamatosan autogramkérők ostromolták, és egyszer iskolás lányok majdnem rátörték a lakása ajtaját.⁵²

A Sárdyhoz írt rajongói levelek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a serdülő lányok benne találták meg férfieszményüket. Egy diáklány a kecskeméti rajongókat képviselve ragadott tollat. Arról tudósított, hogy a kecskeméti kívánsághangversenyen a diáklányokat főleg Sárdy hozta lázba, és minden filmjét óriási érdeklődéssel várják.⁵³ Néhány hónappal később ugyancsak a Délibáb közölte egy salgótarjáni kislány levelét, aki az Üzenet a Volga-partról című film kapcsán dicsérte Sárdyt, a „tarjáni lányok kedvencét”. Hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük az imádott sztár, azt a következő módon érzékeltette: „Nagyon szeretnénk minél több Sárdy-filmet látni, mert ha őt látjuk és gyönyörű hangját halljuk, feledve van minden szomorúság.”⁵⁴ (Miként a katonákat Karády vigasztalta.)

Változások 1939 után

A második világháború kitörése és főként a hadba lépés után a filmsztárok élete új szereppel gazdagodott. Továbbra is mintaadók voltak, de e funkción belül egyre inkább előtérbe került a hazafias példamutatás jelentősége – a hadi helyzet súlyosbodásával pedig lényegében kizárólagossá vált. Ezzel összefüggésben felértékelődött szórakozató és vigasztaló feladatuk is: utóbbiban – mint Karády esete mutatta – a színésznőké volt a főszerep.

Az újságok olvasói mind gyakrabban találkoztak olyan beszámolókkal, amelyekben a filmcsillagok az övékkel azonos (az új helyzetből adódó) problémákkal és kötelezettségekkel találják szembe magukat. Ezekben a tudósításokban mindig a sztárok találékonysága dominált, hiszen e cikkek elsődleges célja az emberek megnyugtatása volt. Amikor például a benzinhiány miatt a benzinfogyasztás korlátozását rendelték el, a Film Színház Irodalom megkérdezte a színészeket, miként közlekednének, ha beszüntetnék az autóforgalmat. A sztárok természetesen készen álltak a – többnyire inkább tréfás – válasszal, és a lehető legkülönbözőbb megoldási alternatívákat kínálták: a rollertől kezdve a görkorcsolyán át a lábbal hajtható gyerekautóig mindent említettek.⁵⁵ Az autókorlátozási rendelet bevezetésekor nagyon hasonló helyzet állt elő. Ekkor arról készült képes beszámoló, hogy a sztárok miképpen próbálnak átülni autóból biciklire.⁵⁶ Az olvasó bizonyára könnyen azonosult Csortos Gyulával is, akinek az autóbusz-korlátozás adott okot a panaszra. Ő ugyanis csak ezzel a járművel tudott közlekedni, és tanácstalan volt a teendőket illetően.⁵⁷ Egy képes beszámoló meg azt mutatta be, hogy a sztárok hogyan őrködnek a számukra kijelölt légoltalmi poszton.⁵⁸

A lapok korábban is beszámoltak magyar sztárok külföldi eredményeiről (és kudarcairól), Németország mellett főként Amerikára koncentrálva. Ebben az időszakban – nem meglepő módon – a Harmadik Birodalom és Olaszország szerzett egyeduralmat a tudósításokban. Muráti Lilit az új berlini filmsztárnak nevezte a Film Színház Irodalom.⁵⁹ Simor Erzsi és Szörényi Éva németországi sikereit is nagyra értékelték.⁶⁰ A híradások mellett maguk a filmcsillagok is számot adtak külföldi tevékenységükről, gyakran levélformában. Így tett például Szeleczky Zita is, Kiss Ferenccel közösen forgatott első olasz filmje kapcsán.⁶¹ Jávor Pál pedig Rómából küldött levelében számolt be élményeiről – így például arról, hogy Zágrábban is megrohanták a rajongók.⁶²

A sztárok karitatív tevékenysége is egyre fontosabbá vált. A színésznők már 1941 októberében bekapcsolódtak a Vöröskereszt segélyakciójába. A legtöbben kötöttek (így Fényes Aliz és Szörényi Éva), de Hidvéghy Valéria például konzerveket csomagolt.⁶³ A következő évben a Film Színház Irodalom pamutot osztott azoknak a színésznőknek, akik meleg holmit akartak kötni a fronton harcoló katonáknak – azzal, hogy saját nevüket varrják bele a ruhadarabba.⁶⁴ A vállalkozó színésznők között volt például Muráti Lili, Lázár Mária, Bulla Elma és Sennyei Vera. A Film Színház Irodalom a férfiakat arra kérte, hogy saját ruháikból adakozzanak a nemes ügy érdekében. (Szilassy László a gondoskodás egészen egyedi formáját választotta: néhány barátjával összefogva honvédeket láttak vendégül otthonaikban.)⁶⁵

A nemzetközi vásáron Tolnay Klári autogramosztás közben 64 pengőt is összegyűjtött a Vöröskereszt téliruha-akció­ja javára.⁶⁶ Amikor a Film Színház Irodalom átadta a Vöröskeresztnek a színésznők által kötött ruhákat, az újság külön kiemelte a művésznők áldozatkészségét, szorgalmát és honleányi szeretetét.⁶⁷

A katonák szórakoztatása a kedvencek kiemelt feladatai közé tartozott. Kiss Manyi például elsőként jelentkezett a Frontszínházba, s őt követte többek között Karády Katalin, Jávor Pál, Páger Antal és Bilicsi Tivadar is.⁶⁸ 1943-ban Szilassy László arról nyilatkozott, hogy hamarosan elindul a frontra. Nagy várakozással nézett az esemény elé, és élete legszebb turnéjának nevezte azt.⁶⁹ Az újságok gyakran közöltek képes beszámolókat arról, amikor a sztárok katonai kórházakba látogattak. Az egyik ilyen tudósítás Karády Katalin egy budapesti katonakórházban tett fellépését mutatta be: a színésznő a Valahol Oroszországban című dalt adta elő a sebesült honvédeknek.⁷⁰

A honvéd-kívánsághangversenyek is kiemelkedő jelentőségűek voltak ebben az időszakban. Az elsőt 1941 októberében rendezték, és ettől kezdve körülbelül kéthavonta következtek egymás után. A lapok képekkel illusztrálva tudósítottak róluk, részletezve, hogy melyik résztvevő mit adott elő. A rádió is közvetítette az előadásokat, és az egyik legnépszerűbb műsorszámmá vált. Hogy közvetlenül a katonákra milyen hatást gyakoroltak a hangversenyek, azt két színésznő esetével szeretném röviden érzékeltetni.

Amikor híre ment az első magyar kívánsághangversenynek, Simor Erzsi igen sok tábori lapot kapott. Ezek közül a Délibáb egy különösen érdekeset mutatott be. A 9/4 harckocsizó század tisztikara a legénység nevében arra kérte a színésznőt, hogy énekelje el a Tóparti látomás egyik slágerét. Ezért hálából tiszteletbeli páncélossá fogadták. Simor azonban túl későn kapta meg a levelet, ezért nem teljesíthette a kérést. Kárpótlásul a tisztikart meghívta egy családi vacsorára.⁷¹ Fényes Aliz pedig azután kezdett tábori levelezőlapokat kapni Oroszországból, hogy először lépett fel egy ilyen hangversenyen.⁷²

A világháború vége felé elterjedt nézet szerint a színészek (bizonyos szempontból) katonáknak számítanak. Muráti Lili 1944. áprilisi nyilatkozatában éppen ennek a véleményének adott hangot. Ekkor a színházak és a szórakozóhelyek szinte teljesen üresek voltak, és ő – mint ennek kapcsán elmondta – abban látta a színészek feladatát, hogy felrázzák az embereket.⁷³

Összegzés

A sztárkultusz egyszerre több feladatot volt hivatott betölteni: hozzájárult a szórakoztatáshoz, mintákat közvetített és üzleti vállalkozás volt. Noha mindhárom igen fontos, a források alapján jól kirajzolódik, hogy alapvetően a legutóbbi dominált. Az új „kereskedelmi ágazat” a vágyak beteljesítésének illúzióját nyújtotta elérhető áron, és tökéletesen alkalmazkodva a vásárlóerőhöz. Egyesek csak egy-egy film, magazin vagy sztárfotó erejéig elégíthették ki igényeiket, a módosabbak külső megjelenésükkel is.

Az elérhetetlen amerikai idolok iránti rajongás mellett, majd azt túlszárnyalva alakult ki a magyar filmsztárok bálványozása. Ők közel sem voltak olyan csillogóak, mint amerikai kollégáik, mint ahogyan a honi sztárkultusz külsőségei sem vetekedhettek a tengerentúliakéval. Mindezek ellenére természetesen rendelkeztek a „hazai pálya” előnyével. Ráadásként ugyan nem voltak túl közel rajongóikhoz, de nem is álltak túl távol tőlük.

A szakemberek az amerikai stratégiák átvételével jól felépített, piacképes sztárokat adtak el. A különböző típusok tökéletesen lefedték a közönség egészét, és így mindenki a saját ízlése szerint választhatta ki kedvencét. A kreált csillagok – maguk is termékekként – terméket propagáltak: lehetett ez film, arckrém, rádió vagy éppen reklámozhatták saját magukat is.

A magazinok is a lehető legnagyobb mértékben törekedtek olvasóik kiszolgálására. Ebből következik, hogy egy kölcsönösségi alapokon nyugvó érdekkapcsolat alakult ki már a korszak elején. A sztároknak nagy szükségük volt a sajtó támogatására, hiszen rajongóikat a róluk szóló cikkek jelentősen befolyásolhatták. A lapok viszont példányszámuk emelésére és a vásárlók körének bővítésére használtak ki minden, a kultuszban rejlő lehetőséget.

Irodalom

Balogh Gyöngyi & Király Jenő (2000) „Csak egy nap a világ…” A magyar film műfaj- és stílustörténete 1929–1936. Budapest: Magyar Filmintézet.

Bános Tibor (2000) Kabos Gyula. Budapest: Athenaeum 2000.

Bános Tibor (2001) Jávor Pál. Budapest: Athenaeum 2000.

Jenei Ágnes (2008) A sztár változó fogalma. Buda Bélával, György Péterrel és Ómolnár Miklóssal Jenei Ágnes beszélget. Médiakutató, tavasz.

Dáloky János (1942) Így készül a magyar film. A magyar film múltja és jelene, kulisszatitkai és problémái. Budapest.

F. Dózsa Katalin (1989) Letűnt idők, eltűnt divatok 1867–1945. Budapest: Gondolat.

Joó András (2007) „… a háború szolgálatában.” Főszerkesztői értekezletek, 1942. szeptember 22.–1943. augusztus 25. Budapest: Napvilág.

Mudrák József & Deák Tamás (2006) Magyar Hangosfilm Lexikon (1931–1944). Máriabesnyő & Gödöllő: Attraktor.

Sipos Balázs (2000) A tömegsajtó és a világfalu a 20. század első felében. Mozgó Világ, 7. sz.

Smolka János (1938) Mesegép a valóságban. Budapest: Cserépfalvi.

Székely István (1978) Hyppolittól a Lila akácig. Budapest: Gondolat.

Szvetelszky Zsuzsanna (2002) A pletyka. Budapest: Gondolat.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum