• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2010 ősz

Digitália

Koltai Andrea:

InterActivity

A televíziós interaktivitás tipológiája

A tanulmány – médiatörténeti hiánypótlásként – arra tesz kísérletet, hogy a klasszikus broadcast televíziózás és a digitális televíziózás közti átmeneti korszakban a televízió képernyőjén megjelenő különböző interaktív alkalmazásokat multidiszciplináris szempontrendszer alapján tipizálja, majd az egyes műfaji alkategóriákat – azok sajátos egyedi ismérveit sorra véve – deskriptív módon bemutassa és elemezze. A tipológia alapját a 21. század első évtizedében a hazai médiagyakorlatban tetten érhető interaktivitás típusai alkotják, amelyek elemzésében a médiatörténet, média-gazdaságtan és a kommunikációtudomány diszciplínái mellett a praxisban eltöltött közel egy évtized személyes tapasztalatai is teret kapnak.

Az interaktivitás az adott kor társadalmi és technikai felkészültségéhez mérten különböző formákban a televíziózás kezdetei óta jelen van a piac kínálati és keresleti oldalának szereplői, vagyis a műsorkészítők és a nézők életében egyaránt. Az ITV-DTV-IDTV fogalmi trichotómiával jellemezhető médiatörténeti korszakok között a tömegkommunikáció (esetünkben a televízió) és a telekommunikáció (itt a telefon) szimbiózisa által definiált interaktív alkalmazások teremtenek folytonosságot.

A televízió alig ötven év alatt berobbant az emberek életébe, majd fenekestül fel is forgatta azt. Ez a napjainkra tömegmédiummá vált találmány talán az egyetlen olyan technikai eszköz, amely egy évszázadon belül több alkalommal is lényegi változást vitt az életünkbe: megjelenésével alapvetően formálta át az emberek szabadidő-felhasználásának szerkezetét, néhány évtizeddel később pedig, hihetetlen gyorsasággal végbemenő evolúciós fejlődésének eredményeképpen, a fogyasztási (televíziónézési) attitűdök mellett az általa kínált tartalmak típusát és szerkesztési elveit is jelentősen átalakította.

Az információs és a szórakoztató műsorok közötti éles műfajhatárok fokozatos elmosódásával új, átmeneti műfa-jok (pl.: infotainment¹, docusoap², gastro reality³) születtek, és formálódnak napjainkban is; a televíziózáshoz kapcsolódó társ iparágakban zajló konvergencia pedig folyamatosan tágítja a műfaji kereteket, s merőben új műfaji alkategóriákat (pl.: valóság show, Call tv⁴) hoz létre.

A fogyasztási szokásokat tekintve a 21. század televíziózásában az egyik leglényegibb változás a nézők műsorfolyamba történő involválásának és involváltságának foka. A technikai fejlődés következtében a korábban szigorúan egyirányú kommunikációt fokozatosan felváltotta az interaktivitás, azaz a hagyományosan passzív tévénéző (lean back vagy coach potato) egyre aktívabb (lean forward) televíziózóvá vált.

Az interaktivitás hazai televíziózásban történő megjelenése a 2000-es évek elején nemcsak a nézők addigi passzív televíziózási szokásait változtatta meg, hanem a televízió-társaságok gondolkodását is alapjaiban formálta át (Jenei, 2008). A műsorokba integráltan, vagy hozzá kapcsolódóan megjelenő, túlnyomó részben emelt díjas telefonos alkalmazások egyfelől kiválóan alkalmasak a nézők szorosabb bevonására, lojalitásuk és érzelmi kötődésük kialakítására, fenntartására, másfelől addicionális és egyben alternatív bevételi forrást is jelentenek (az ún. non-spot bevételeket alkotó TV Shop, szponzoráció, L&M⁵, internet, teletext között) a fokozatosan csökkenő tendenciát mutató hagyományos reklámbevételek (ún. spot bevételek) mellett.

1. Az interaktivitás terminológiája

Annak ellenére, hogy az utóbbi időben a technológia fejlődésével, a médiumok konvergenciájával és a mindezekkel együtt járó kommunikációs közeg változásával az interaktivitás szó egyre többször fordul elő mind a köznapi, mind pedig a tudományos nyelvhasználatban, még mindig nincsen általánosan és mindenki által egyezményesen elfogadott és használt definíciója.

A kifejezés etimológiai vizsgálata szerint az interaktív mesterséges szó a latin „inter” (között) és „activus” (tevékeny) elemekből; kölcsönös érintkezésen alapuló, a felhasználó, néző vagy olvasó tevékeny részvételét megkívánó, interaktív színház, könyv, játék stb. (Tótfalusi, 2002: 177).

Az interaktivitás etimológiai levezetéséből adódó egyik lehetséges definíció szerint „olyan egy- vagy többcsatornás, valós idejű vagy időkritikus, személyes vagy nem személyes jellegű kommunikáció, cselekedet, amelyet a feladó és a vevő kölcsönös aktivitása jellemez”. A kommunikáció klasszikus modelljét alapul véve az interaktivitás a kommunikáció egy magasabb szintjét jelenti (Harsányi et al., 2005).

Az interaktív média (azaz olyan digitális média, amely a felhasználó aktív közreműködését feltételezi) szinonimájaként szokták a cross-média megnevezést is használni. A cross-média kifejezést számos iparág, szakma tudja magáénak és használja, így egyértelmű jelentést csak pontosan meghatározott vonatkoztatási keretben tudunk hozzá rendelni.

A televíziózásban megjelenő cross-mediális alkalmazásoknak négy jellegzetes ismérvük van: a (1) több mint egy médiumon keresztül terjesztett (2) integrált termékek (3) többféle eszközön érhetőek el (ilyenek például napjaink három képernyős alkalmazásai⁶), vagyis (4) nem határterületei a különböző eszközöknek és platformoknak, hanem egyesítik ezeket (Boumans, 2005).

A napjainkban a televíziós vállalkozások által közkedvelt és igen gyakran alkalmazott interaktivitási forma a televízió (tömegkommunikációs médium) és a telekommunikációs technológiák (SMS⁷, IVR⁸) összekapcsolása által definiált interaktivitás.

Egyszerű, korlátozott beleszólási lehetőséget biztosító válaszcsatornaként régóta rendelkezésre áll a vezetékes telefon, illetve tömeges és egyszerű telefonos üzenetek feldolgozására néhány évtizede már a modern számítástechnikai lehetőségeket kihasználó automata call-centereket⁹ is alkalmazzák. A televízió interaktivitásának megteremtésében és magasabb szintre emelésében azonban az igazi áttörést a mobiltelefonok tömeges elterjedése és a GSM¹⁰ hálózatok népszerű adatkommunikációs szolgáltatása, az SMS hozta meg. A mobiltelefonnal rendelkezők nagy része hamar elsajátította az SMS-ezés hogyanját, így ma már a telefonhívás természetességével használja ezt a fajta kommunikációs formát is.

Az SMS sok szempontból a tömeges visszacsatolás tökéletes médiuma (Kumin, 2004), hiszen:

• a forgalomban lévő valamennyi mobiltelefon képes SMS küldésére és fogadására;
• egyszerűségénél fogva a műszaki téren kevésbé képzett felhasználók is tudják használni;
• a fogadó oldalán könnyen, gyorsan és egyértelműen feldolgozható az üzenet tartalma, annak szöveges mivolta miatt;
• a véges számban rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat nem terheli túl a rendkívül kis adattartalmú és sávszélesség-igényű üzenetek tömege.

A még napjainkban is dinamikusan fejlődő infokommunikációs környezetben a televízió és a mobiltelefon összekapcsolása által meghatározott interaktivitás a média-konvergencia első valódi, tömegesen jelentkező, társadalmi méretű és hatalmas üzleti sikert is hozó megnyilatkozásának tekinthető (Tóth, 2004). Amellett, hogy az interaktív alkalmazások felborítják a televízió klasszikus, egyirányú és hierarchikus kommunikációs struktúráját, a műsorokhoz kapcsolódó emelt díjas telekommunikációs szolgáltatások egyre fontosabb alternatív bevételi forrást is jelentenek a kereskedelmi televízióknak.

2. Az interaktivitás története

Az interaktivitás első, rendkívül egyszerű formájával az amerikai CBS televíziós társaság rukkolt elő 1953-ban, amikor Winky Dink and You című gyermeksorozatában egy speciális játékra invitálta gyerekekből álló nézőközönségét. A négy éven át szombatonként délelőtt tíz órától képernyőre tűzött műsorhoz „Winky Dink Kit” néven olyan készletet lehetett kapni, amelyből egy speciális műanyag védőréteget („magic tv-window”, „magic screen”) a televízió képernyőjére ragasztva a gyerekek különleges filctollakkal („Winky Dink magic crayons”) mutathatták meg a sorozatosan veszélybe kerülő rajzfilmhős Winky Dinknek, miként menekülhet meg egy-egy helyzetből.

Szintén az 1950-es években hódítottak teret a televíziós műsorokhoz kapcsolódó közönségszavazások, az Egyesült Államok után Európában is. A műfaj egyik kezdetleges formája Magyarországon is ismert volt: valamely közmű üzembe helyezésével – például a villany felkapcsolásával – lehetett szavazni egy produkcióra. Az nyert, akinél a szolgáltató mérése szerint leginkább kilengett a mutató.

Az ezt követő években, évtizedekben több tudományos szervezet és közintézmény támogatta az interaktivitással kapcsolatos kutatásokat és kísérleteket, melyek általános tapasztalatait három fő pontban lehet összegezni:

• Rengeteg technikai jellegű probléma merült fel, mivel az alkalmazott megoldások sokszor kezdetlegesek voltak, így megbízhatatlanul működtek.
• A széleskörű interaktivitás megvalósításához szükséges eszközök drágák voltak, a tesztelésben részt vevő háztartások többsége képtelen lett volna önerőből megfinanszírozni a hardverek árát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci siker egyik fő kulcsa a költségek csökkentésében rejlik.
• A technológiai és financiális kérdések mellett szociológiai problémák is felmerültek, hiszen – mint minden innováció – az interaktivitás rutinszerűvé válása a fogyasztói szokások változását is maga után vonta. A tesztek olykor a résztvevők ellenállása miatt fulladtak kudarcba (Urbán, 1999, 2004).

Az empirikus tapasztalatok igazolni látszottak Rogers általános diffúzió elméletét (Rogers, 1962). Ez a tudományos elmélet olyan komplex megközelítési módot nyújt, amely egyesíti a szociológiai, közgazdasági, marketing- és kommunikációelméleti megfontolásokat, ezáltal tökéletesen modellezi az interaktivitás elterjedésének folyamatát. Nyilvánvalóvá vált, hogy még egy stabil gazdasági és technológiai környezetben is hosszú ideig tart, amíg az interaktivitás beépül a köztudatba, hiszen nem várható el a nézőktől, hogy egyik napról a másikra megváltoztassák médiafogyasztási szokásaikat. A technikai innovációval, a telefonhálózat kiépítésével, valamint a telefonkészülék-penetráció növekedésével az idők során – ahogyan azt a későbbiekben látni fogjuk – kialakult a műfaj napjainkban is nagy népszerűségnek örvendő modern változata.

1959-ben a tengerentúli NBC Today Show című műsora volt az első olyan televíziós produkció, amelybe nézői telefonhívást kapcsoltak be.

Az 1970-es években jelent meg a teletext, valamint ekkor indultak el Ohióban (USA) az első kereskedelmi interaktív televíziós szolgáltatások (Qube), amelyek harminc csatorna műsorait kínálták a tévénézőknek.

1979-ben a brit posta kereskedelmi forgalomba hozta interaktív videotex rendszerét, Prestel márkanév alatt. Míg a teletext szolgáltatás a rendszeres televíziós műsorszórásba kódoltan ingyenes vételi lehetőséget biztosított a nézők számára, addig a videotex rendszerében telefonvonalon keresztül jutottak el az adatok egy, a tv-készülékhez kapcsolt set-top-box¹¹-ig (Brückner, 1984). Így ezen szolgáltatás igénybevételéhez havi telefon-előfizetésre, valamint egy helyi hívás költségével megegyező díjtétel megfizetésére volt szükség.

1988-ban a BBC indította el az első olyan tévéműsort (What's your story?), amelybe a nézők telefonon keresztül közvetlenül is bekapcsolódhattak. Érdekesség, hogy ez szintén egy gyerekeknek szóló műsor volt, amelybe betelefonálva a gyerekek határozhatták meg, miről szóljon az adás.

1. ábra. Az ITV–DTV–IDTV kronológiai története (1953–2004)

Forrás: Interaktív Digitális TV Európában

Az 1990-es években a televíziós iparág alapvető változásokon ment keresztül. Mindjárt az évtized elején elkezdődött a műsorgyártási technológia és a terjesztési hálózatok digitalizálása, az évtized végén pedig elindultak az IDTV műsorszórások és szolgáltatások. A fejlesztés úttörő jellegű munkálataiban az Egyesült Királyság járt élen, Európa többi része inkább csak követte a britek által diktált modernizációs iramot. Elsőként 1998 októberében a Sky Digital jelent meg szolgáltatásaival. Az NTL, a Cable & Wireless és az ONdigital 1999-ben és 2000-ben vezette be ilyen jellegű szolgáltatásait.

2000-ben Finnországban jelentek meg az első SMS alapú televízió műsorok. Az évtized végén pedig már szinte egyetlen magára valamit is adó, profitorientált televíziós vállalkozás sem engedheti magának, hogy műsorainak egy részéhez ne társítson valamilyen telekommunikációs (SMS és/vagy IVR) alapon működő interaktív alkalmazást. Míg a különböző értéknövelt szolgáltatások (VAS¹²) a felhasználók oldaláról mind színesebb, igénybe vehető szolgáltatási kínálatot jelentenek, addig a hálózati szolgáltatások evolúciójának szempontjából a VAS platform megjelenése fontos lépés volt afelé, hogy a mobilszolgáltatók és a televíziótársaságok értéknövelt szolgáltatásokból tegyenek szert addicionális bevételre.

A televíziós interaktív, értéknövelt szolgáltatások kínálatában a műsorokhoz kiegészítésként kapcsolt alkalmazásoktól (például SMS crawl¹³), a műsorelemmé avanzsált applikációkig (például kiesőre/továbbjutóra történő szavazás) az interaktivitás különböző szintjeivel találkozunk. Míg a műsorokhoz kiegészítő szolgáltatásként hozzákapcsolt interaktív alkalmazások a televíziók bevételgenerálási szempontjából „nice to have” (jó, ha van) elemnek minősülnek, addig az egyes műsortípusokba integrált interaktivitás vagy a kifejezetten nézői részvételen alapuló televíziós műfajok (Call tv vagy Participation tv) a „must have” (muszáj) kategóriába tartoznak.

A televíziós interaktivitás elmúlt több mint fél évszázados történetének főbb mérföldköveit áttekintve három nagy „interaktív korszakot” különböztethetünk meg. Mivel a technikai innovációk folyamatosan jelentek/jelennek meg, és épültek/épülnek be adott kor televíziózásába, az ITV, DTV és az IDTV érái nem választhatóak el egymástól éles határvonalakkal, de mindháromnak megvan a maga sajátos, egyedi karakterisztikája.

• ITV (Interactive Television)
• Analóg (broadcast) terjesztési platformokon keresztül történő jeltovábbítás. A néző a csatornaváltáson, a hangerő beállításán vagy a videokészülék kezelésén túl még egyéb interakcióra is képes a tv-készülékkel. Például teletext használata, telefonon keresztül műsorban való részvétel stb.
• DTV (Digital Television) A televíziós jelek átvitele digitális formában történik. A néző számára főként az ITV korszaka alatt megjelent interaktivitási formák állnak rendelkezésre visszacsatolási csatornaként.
• IDTV (Interactive Digital Television) Digitális műsorszórás. A készülékekbe épített vagy külső csatlakoztatott eszközként kapcsolódó set-top-boxokon keresztül a néző számtalan szolgáltatást vehet igénybe. Ilyen szolgáltatások például az EPG,¹⁴ a DVR,¹⁵ time shifting,¹⁶ a VOD¹⁷ stb.

A fogalmi trichotómia definícióiból kitűnik, hogy az interaktivitás a különböző televíziós korszakokban a technikai eszközök természetes evolúciójával párhuzamosan újabb és újabb szinteken valósult és valósul meg. Így például a teletextet, és a tévéműsorokhoz kapcsolt, ill. azokba integrált interaktív alkalmazásokat a digitális televíziózás által kínált számos interaktivitás-forma egyfajta előfutárának tekinthetjük. A továbbiakban az ITV-korszak televíziós interaktivitás-típusait vesszük górcső alá.

3. Televíziós interaktivitás-tipológia¹⁸

Az interaktivitás televízióműsorokba történő integrálásának különböző szintjei vannak. A skála egyik végén az önmagukban, interaktív alkalmazások nélkül is élvezhető televíziós élményt nyújtó, többnyire szórakoztató televízióműsorok (talk-show, vetélkedő, bulvár magazin, heti hírmagazin stb.) találhatóak. Ezek akkor is több százezer nézőt ültetnének időről időre a képernyők elé, ha nem kapcsolódna hozzájuk interaktív elem. A skála másik végén a kvízműsorok alkategóriájából napjainkra önálló műsortípussá érett telefonos kvízműsorok, a Call tv/Participation tv programok helyezkednek el. E műsorok esetében a nézettség másodlagos – túlnyomóan csak az „audience flow” ¹⁹ miatt számít –, hiszen primer funkciójuk a nézői interaktivitásból származó bevételek generálása és maximalizálása a csatorna számára.

Műfajelméleti megközelítést alkalmazva az interaktív televízióműsorokat meghatározott jellemvonások, formai, tematikai, (média)jogi szempontok, valamint funkcionális jegyek alapján különböző csoportokba sorolhatjuk. Ezekről, valamint a hozzájuk tartozó karakterisztikus jegyekről az 1. táblázat nyújt deskriptív, tipológiai áttekintést. Az egyes kategóriák interdiszciplináris fókuszú, analitikus elemzését a következőkben ismertetjük.

3.1. Televízióműsorokhoz kapcsolódó alkalmazások

A televízióműsorhoz kapcsolódó telco²⁰ alkalmazások (program related telco application) a műsorszolgáltató által szerkesztett tartalomhoz kapcsolódóan valósulnak meg. Az effajta interaktivitási formáknak megjelenési felületet biztosító műsorok programstruktúrán belüli pozíciójuk alapján „audience flow builder”²¹-nek számítanak, ezért a hozzájuk kapcsolódó interaktivitás esetében mind a „call-to-action”²², mind az interaktivitásból származó bevétel másodlagos. Ennek megfelelően (a programokon belül megjelenő játékokat (1) leszámítva) az ebbe a csoportba sorolható interaktivitás-fajták a legalacsonyabb emelt díjas tarifákon keresztül valósulnak meg.

A televízióműsorokhoz kapcsolódó telco alkalmazások kategóriáján belül három további csoportot különíthetünk el egymástól.

(1) A programokon belül megjelenő játékokban az adott műsor tartalmához kapcsolódóan tesznek fel egy kérdést a nézőknek. Ilyen például a TV2 Áll az alku és Mr. és Mrs. című műsorainak napi közönségjátéka.

1. kép.

Műsoron belül megjelenő interaktív játék a TV2 Mr. és Mrs. című műsorában

(2) A kvázi közvélemény-kutatásként (nem reprezentatív) funkcionáló műsorban valamilyen aktuális közéleti témával kapcsolatosan megjelenített véleményszavazások. Ide tartozik a TV2 Napló, Mokka és Aktív című műsorainak SMS-szavazása.

2. kép.

3. kép.

Véleményszavazás a TV2 Napló és Aktív című műsoraiban

A Napló a magyar televíziós piacon az első közéleti interaktivitást megvalósító műsor volt, hiszen a csatorna indulása (1997. október) óta folyamatosan képernyőn lévő programban jelent meg elsőként az SMS mint médium, véleménynyilvánítási eszközként. Évekig a műsor alcíme – „Mérlegen a valóság” – is utalt az abba integrált interaktív alkalmazásra.

Minél provokatívabb, megosztóbb a szavazásra bocsátott kérdés, annál nagyobb nézői aktivitásra, vagyis annál nagyobb bevételre lehet előzetesen számítani. 2005-ben például a legtöbb SMS-voksot generáló közönségkérdés („Ön egyetért-e a tiltakozó gazdákkal?”) az éves átlagban egy epizód alatt beérkezett SMS-voksok számának közel háromszorosát hozta, míg a legcsekélyebb közérdeklődésre számot tartó kérdésre („Ön elítéli-e a doppingoló sportolókat?”) az éves átlagban egy epizód alatt beérkezett SMS-ek számának alig negyede érkezett.

Text to screen (T2S)/SMS crawl²³ alkalmazások, amelyek a műsor ideje alatt a képernyő alsó részén megjelenítve kvázi SMS-es üzenő falként működnek. Erre példát a TV2 Mokka és Joshi Bharat című műsoraiban találunk.

A T2S típusú alkalmazások tartalmi, szerkesztési oldalról egyrészt kitűnő lehetőséget nyújtanak a nézői reakciók alapján történő műsorfolyam-alakításra, másrészt viszont a beérkező üzenetek élő adás alatt történő prompt moderálása fokozott felelősséggel is jár. Az alkalmazás „kényes” mivoltát jelzi az is, hogy kampánycsend idején az ilyen jellegű szolgáltatásokat általában átmenetileg szüneteltetni szokták.

4. kép.

SMS crawl alkalmazások a TV2 Mokka és Joshi Bharat című műsoraiban

3.2. Televízióműsorba integrált telco alkalmazások

Az 1990-es évek végén a globális médiapiacot uraló nagy televíziós produkciós cégek egymás után rukkoltak elő az ún. 360 fokos televíziós formátumokkal. Az egyik első ilyen, sok csatornán (analóg televízió, kábel, internet, mobiltelefon) keresztül sugárzott és számos kapcsolódó – interaktív – alkalmazást felvonultató nagyszabású műsor az 1999-ben képernyőre tűzött holland Big Brother című reality volt. A mind programing szempontból, mind pedig hirdetői oldalról teljes körű integrált kommunikációt megvalósító valóság show jelentős bevételi potenciált kínált mind a műsort képernyőre tűző televíziós csatorna, mind pedig a műsorhoz hirdetéseikkel kapcsolódó cégek számára.

A televízióműsorba integrált telco alkalmazások (program integrated telco application) a valóság show-kkal (Big Brother, Való Világ) vetették meg lábukat a hazai televíziós piacon, s aztán növelték tovább népszerűségüket a tehetségkutató műsorokkal (Megasztár, Csillag születik). Ezek a szerkesztett tartalom inherens részeként, vagyis műsorelemként megjelenő interaktív elemek a műsor elválaszthatatlan részei azáltal, hogy a nézői interakció (szavazás) befolyásolja a műsorfolyam alakulását és/vagy végső kimenetelét.

5. kép.

A TV2 Megasztár című műsorába integrált telco alkalmazás

Magyarországra 2002-ben érkezett meg a „Nagy Testvér”, 2004-ben pedig már saját fejlesztésű zenés, tehetségkutató műsorát indította útjára a TV2. A Megasztár első szériája alatt egyértelművé vált, hogy a „Ki mit tud?”-ok és a „Táncdalfesztivál”-ok profi ítészei egyszer, s mindenkorra a háttérbe szorultak. Szakmai meglátásaikra ugyan továbbra is kíváncsi a közönség, pontszámokban kifejezett véleményükre viszont egyre kevésbé. A versenyzők sorsáról – továbbjutásukról vagy éppen tovább nem jutásukról – mobiltelefonjaikon keresztül immár a nézők követelték maguknak a döntés jogát.

Az effajta interaktivitási formáknak megjelenési felületet biztosító televízióműsorok programstruktúrán belüli elhelyezkedésüket tekintve „audience flow maximizer”-ek, így a műsorfolyamukba szerkesztett telco alkalmazás esetében mind a „call-to-action”, mind pedig az interaktivitásból származó bevétel kiemelt fontosságú. Nem véletlen, hogy az ilyen „cash cow”²⁴ típusú (Kotler, 1999: 109) műsorokkal egy időben – a kompetitív programstratégiából eredően – többnyire ezekkel megegyező vagy hasonló zsánerű műsor(oka)t találunk a konkurens csatorná(ko)n.

Az ilyen televízióműsorok vonatkozásában az aktuális piaci helyzettől függően egy vagy több helyettesítő termékkel (Simanovszky–Czagány, 1999: 57) is találkozhatnak a nézői célcsoport tagjai, ezért a műsorba integrált telco alkalmazások tarifájának megválasztásakor a csatornák versenytársakhoz igazodó árképzést (going-rate pricing) (Jobber, 1999: 278) alkalmaznak. E műsorok stratégiai pozíciója miatt nem engedhetik meg maguknak a televíziós vállalkozások, hogy versenytársaiktól eltérő díjsávon üzemeltessék műsorba integrált interaktív szolgáltatásaikat. Ha ugyanis a versenytárs által alkalmazottnál (a) magasabb tarifát használna a csatorna, jó eséllyel kevesebben vennék igénybe szolgáltatását; ha viszont (b) a konkurensénél alacsonyabb tarifán üzemeltetné saját alkalmazását, bevételtől esne el.

A műfaj első szériáiban a call-to-action, ezáltal az aktív bevétel generálása az élő adások egy szerkezetileg és időben egyaránt jól behatárolható részére korlátozódott. Jóllehet a szavazók többsége napjainkban is a műsor alatt adja le voksát, a szavazásra történő felhívás műsorelőzetesbe történő integrálásával viszont sikerült a nézői aktivitásra fordítható időt a két élő adás sugárzási időpontja közötti intervallumra is kiterjeszteni. A nézői aktivitás szempontjából egy-egy műsorszéria alatt korábban holt időszaknak minősülő napok száma így a minimumra redukálódott.

3.3. Telefonos vetélkedő műsorok (Call tv/Participation tv)

A valóság-show-k sikere után a televízióműsorok és a különböző telekommunikációs platformok integrációjából származó többletbevételek olyan mértéket öltöttek, hogy a tartalom és a forma fokozatosan háttérbe szorult, egyre nagyobb teret adva ezáltal az egy produkciónyi műsoridőbe szorítható call-to-action számára. Így avanzsált a televíziós vetélkedő műsorokból önálló műfajjá, s indult világkörüli hódító útjára a telefonos vetélkedő műsor, a Call tv vagy más néven Participation tv.

A telefonos vetélkedő műsorok hazánkban a Kapcsoltamból nőtték ki magukat. Modern változatai viszont már lényegesen kevésbé építenek a játékosok tudására, hiszen a nézők szórakoztatása helyett a bevételek maximalizálása a cél. Ezek a műsorok feszültséget, bizonytalanságot, chance-ot hordoznak magukban, amivel a „heavy player”-ek mellett az alkalmi játékosokat is képesek eredményesen megszólítani.

A klasszikus Call tv-műsorok feladványait négy nagy csoportba sorolhatjuk: (1) nyelvi, (2) képi, (3) logikai és (4) matematikai rejtvények. A műfaj születése óta az általános Call tv-műsorok mellett egyre több a tematikus Call tv. Ezek túlnyomó részben a sport, a zene, az asztrológia, az ezotéria témakörökre vagy felnőtt tartalomra építenek.

6. kép.

„Call-to-action” a TV2 Telekvíz és Kvízió című Call tv-műsoraiban

Egy Call tv-produkció sikere rengeteg tényező együttállásán múlik. Ilyenek például a műsor programstruktúrán belül elfoglalt helye, „lead in”²⁵-je, a műsorvezető, a call-to-action, és természetesen a műsor egyéb felületeken keresztül megvalósuló promóciója.

A Call tv-műsorok programstruktúrán belüli pozíciójuk alapján „audience flow breaker”²⁶-nek számítanak, hiszen a nézők egy szűkebb táborának kínálnak szórakozási, kikapcsolódási formát, vagyis alacsony nézettségi mutatókat eredményeznek. A hozzájuk kapcsolódó interaktivitás esetében – éppen az előzőekben már említett bevételmaximalizálás miatt – viszont mind a call-to-action, mind az interaktivitásból származó bevétel elsődleges.

Egy jól komponált Call tv-s call-to-action három részből áll: (1) a vizuálisan megjelenített feladvány, melynek megfejtéséhez (2) a műsorvezető verbális segítséget nyújt (3) audiovizuális effektek kíséretében (például visszaszámlálás, szirénahang, stroboszkóp stb.). Mivel az ilyen műsorok tipikus háttér-televíziózási programok, ezért a műsorfolyam egészét körkörösen szerkesztve kell felépíteni (Kolosi, 2006: 52). A „feladvány – nyeremény – telefonszám – jogilag kötelezően elmondandó információk” együttesének folyamatos ismétlése biztosítja, hogy a nézők a műsor szinte bármelyik percében képesek teljes értékűen bekapcsolódni a játékba.

Közgazdasági terminológiával élve a Call tv típusú műsorok növekvő volumenhozadékúak (Simanovszky–Czagány, 1999: 27), vagyis a műsor által generált bevételek ceteris paribus²⁷ nagyobb arányban nőnek, mint a műsor gyártására fordított költségek. Ez praktikusan annyit tesz, hogy egy bizonyos pontig tetszőlegesen növelhetjük a műsor hosszát a gyártási költségek változása nélkül, ellenben minden egyes többlet adásperc halmozottan nagyobb telco tranzakció számot, s így nagyobb bevételt eredményez. Ráadásul a gyártási költségen megtakarított összeget egy az egyben vagy részben a nyeremények növelésére lehet fordítani, ami szintén forgalomnövelő hatású.

A televízióműsorba integrált telco alkalmazásokhoz hasonlóan a Call tv-műsorok esetében is versenytársakhoz igazodó árképzéssel találkozunk (Jobber, 1999: 278).

A Call tv-műsorokhoz kapcsolódóan produkciós (itt gyártási) szempontból és az alkalmazott üzleti modell vonatkozásában egyaránt két alapvető típus létezik egymás mellett a piacon.

Produkciós modell

(1) Műsorformátum megvétele

A televíziótársaság a formátum tulajdonosától megveszi a műsor formátumának használati jogát a hozzá tartozó ún. formátumbibliával²⁸ (format bible) együtt. Ezzel az üzleti modellel elsősorban a nagy, egész estés formátumok előállítása és értékesítése mellett (például Big Brother, Áll az alku) Call tv-formátumokkal is foglalkozó cégek operálnak, így például a holland Endemol.

(2) On-air műsor és/vagy reklámidő biztosítása

A tévétársaságnak mindössze a Call tv-műsorok sugárzásához szükséges időt kell a gyártó rendelkezésére bocsátania, a műsorok elkészítéséhez szükséges infrastruktúrát, stábot, know-how-t²⁹ stb. pedig teljes egészében az üzleti partner biztosítja. Preferált üzleti modellje ez a kizárólag, vagy túlnyomó részt Call tv-műsorok gyártására szakosodott cégeknek.

Üzleti modell

A televíziótársaság és az interaktív műsor formátumtulajdonosa és/vagy a műsor gyártója közötti elszámolásban létezik (1) bevétel-megosztásos (revenue share) modell, és (2) az időszakonkénti fix díj (flat fee) alkalmazása is. Míg a bevétel-megosztás jellemzőbb egy formátum megvétele esetén, addig a fix díjas megoldás az on-air műsoridő biztosítása kapcsán fordul elő jóval gyakrabban. Nemegyszer azonban (3) a két elszámolási forma kombinációja valósul meg: minimum-garancia formájában előre meghatározott telco tranzakciószám az ehhez tartozó fix díjjal, majd az ezen felül generált forgalom és bevétel előre meghatározott arány szerinti megosztása.

A Call tv-műsorok és a teleshop programok műsorstruktúrán belül történő pozicionálásával a televíziós vállalkozások optimális erőforrás-allokációt valósítanak meg (Simanovszky–Czagány, 1999: 23). Ezekben az idősávokban a csatornák nem érnek el tömegeket, így ezeknek a „time slot”³⁰-oknak a nézettsége alacsony. Ezért az ezen idősáv által potenciálisan termelhető veszteség minimalizálása érdekében ilyenkor reklámblokk, vagyis klasszikus reklám-spotokból származó bevétel vesztése mellett is megéri egy direkt bevételt termelő, ám image-ben rosszabb, audience flow breaker műsort adásba szerkeszteni, mint a készletből (stock) akár egy alacsony kategóriás film ismétlését (re-run) műsorra tűzni.

3.4. Önálló telco alkalmazások

Az önálló telco alkalmazás (stand-alone telco application) kapcsolódhat, de nem feltétlenül kapcsolódik televízióműsorhoz, anélkül is életképes interaktív alkalmazás. Az ezen alkalmazásokat promotáló spotok túlnyomó többségét – eladatlan – reklámidőben vetítik, de eseti jelleggel találunk példát műsorelőzetesbe integrált, promóciós időben megjelenő interaktív játékokra is.

Az önálló telco alkalmazások két nagy fajtáját különböztetjük meg.

(1) A műsorokhoz kapcsolódó alkalmazások egy, a közeljövőben a csatornán vetítésre kerülő műsorszámmal összefüggésben tesznek fel kérdést, és a nyeremények is jellemzően e műsorral, illetve annak tematikájával kapcsolatosak (például a promotált film vagy sorozat DVD-kiadása, utazás a forgatás helyszínére stb.).

7. kép.

Interaktív játék a Mézengúz című filmhez kapcsolódóan

(2) A mobiltelefonok perszonalizálását, azaz személyre szabottan egyedivé tételét lehetővé tevő letölthető digitális mobiltartalmakat (csengőhangok, háttérképek, JAVA játékok stb.) vagy telefonon keresztül igénybe vehető VAS szolgáltatásokat (például társkereső) promotáló spotok.

Ezeknek a reklámblokkokban történő optimális elhelyezésére kiemelt figyelmet kell fordítani, hogy a reklámzajhoz hasonló interaktivitásbeli túltelítettséget, valamint az ez által előidézett bumeráng-effektust elkerüljük.

8. kép.

A T-Mobile alapdíjas társkereső szolgáltatásának reklámidős spotja

3.5.Teletexten megjelenő telco alkalmazások

1974-ben Angliából indult világkörüli hódító útjára az információs televíziós újság, a teletext. Az eredetileg a hallássérültek számára feliratozott műsorok sugárzásának megoldására kidolgozott technológia az évek során messze túlnőtt az őt alkotók elképzelésein, s a teletext Európa legtöbb országában mára tömegekhez eljutó, önálló médiummá vált.

A teletext adás a magyar médiatörvényben kiegészítő műsorszolgáltatásként szerepel, így teletext működtetése a két nagy kereskedelmi csatorna számára törvény által előírt kötelezettség. Míg a hírek, információk megjelenítésével közszolgálati feladatot látnak el, addig a felület kereskedelmi hasznosítása is említésre méltó (Tóth, 1984). Az ezen a platformon keresztül generált bevételek ugyan nagyságrendekkel kisebbek, mint a klasszikus reklám-spotokból származó összegek, a teletext mégis kiváló kiegészítő médiumként integrálható egy-egy termék vagy szolgáltatás marketingkommunikációs mixébe, illetve kitűnő felületet jelent különböző interaktív alkalmazások számára.

(1) A letölthető digitális mobiltartalmak széles portfoliója mellett mindkét kereskedelmi csatorna teletextjén találunk (2) SMS chat szolgáltatást. (Érdekesség, hogy a teletext felületén keresztül interaktív alkalmazástípusok által generált bevételi volumen jóval meghaladja a klasszikus teletext reklámfelületek értékesítéséből származó profitot.)

9. kép.

Teletexten megjelenő SMS chat alkalmazás és letölthető mobiltartalmak

A TV2 Text SMS chat szolgáltatása a csatorna indulása után két évvel, 1999 májusában indult el. A szolgáltatást igénybe véve a nézők „beszélgethetnek” egymással, kapcsolatot teremthetnek úgy, hogy mindez a teletext felületén keresztül történik. Az alkalmazáshoz kettős tartalomszűrési mechanizmus kapcsolódik: a moderálás egy automata gépi előszűrés után kézi vezérléssel történik. A szolgáltatás az idők során egyre bővült: ma már műsorhoz kapcsolódó (például Megasztár) és tematikus chat oldalak is léteznek. Az SMS chat szolgáltatás népszerűségét mutatja, hogy a TV2 Text szolgáltatására regisztrált felhasználók száma 2008-ban meghaladta a 637 ezer főt.

Kutatások szerint a televíziós interaktivitás egyik legrégebbi és legelemibb megnyilatkozását jelentő teletext létjogosultságát még az internet elterjedése sem kérdőjelezi meg (Dányi, 2001). Ezt a gyakorlat is egyre inkább igazolni látszik, hiszen az IDTV értéknövelő szolgáltatásai között ott találjuk a hagyományos ITV-s teletext tovább fejlesztett digitális változatát, valamint a műsorinformációkat a legkülönfélébb kombinációkban kereshetően tartalmazó EPG-t.

Az egyes televíziós interaktivitás-típusokkal kapcsolatban a műfajhatárok elmosódását figyelhetjük meg. A televíziós kvízműsorokhoz kapcsolódó interaktív alkalmazások saját kategóriájuk jellegzetességei mellett még magukon viselik mind a műsorba integrált telco alkalmazás, mind pedig a Call tv műfaji ismertetőjegyeit. A nézői kvíz feladványát a műsoron belül, annak szerves részeként mutatják be, valamint a telefonos játékosok nyereményét (mindinkább a Call tv-műsorokra jellemző pénznyeremény) is egyre többször kötik valamilyen szabály szerint a stúdiójátékos nyereményéhez. Jó példa erre az Áll az alku, amelyben a stúdiójátékos bizonyos százalékban osztozik saját nyereményén az interaktív játék nyertesével.

4. Összegzés

Marketing terminológiával élve a klasszikus broadcast televízió mint termék, elérkezett termékélet-ciklusának utolsó, lefelé ívelő szakaszába. A televíziózás mint emberi tevékenység, ezzel szemben nem hogy hanyatlana, hanem sokkal inkább sikeresen alkalmazkodni látszik a technológia által teremtett új nézői igényekhez. „A maga szűkre szabott korlátai közül más, újonnan tért hódított, termékélet-ciklusuk első felében járó eszközök – különösen a mobiltelefon – bevonásával, integrálásával tör ki hagyományos funkcióiból, és talál magának új szerepet […] a szórakoztatásban” (Kumin, 2004).

A technikai adottságainál fogva természetszerűen egyirányú, hierarchikus, egy-a-sokhoz (one to many) kommunikációt lehetővé tevő médiummal kapcsolatban a mérnökök folyamatosan keresték a nézői visszacsatolás lehetőségének megteremtésére szolgáló megoldásokat. Nem tartott sokáig az az időszak, ameddig a televízió csupán információközvetítő eszközként funkcionált. A telefon televízióhoz történő kapcsolásával (1959), majd a teletext szolgáltatás elindulásával (1974) lehetővé vált a nézői visszajelzés, vagyis a televízió és a néző között elkezdődött a kommunikáció. A 21. század televíziózásával és televízióműsoraival szemben pedig már az egyik legfontosabb elvárás az interaktivitás. Nem múló divatról van tehát szó, hanem egy természetes evolúciós folyamatról.

A gép (televízió) és az ember (tévénéző) között egyre kifinomultabb interakciót lehetővé tevő konvergencia folyamat egymással párhuzamosan egyszerre több szinten zajlik:

(1) funkcionális szinten (kommunikációs eszközök, joggyakorlat),

(2) technikai szinten (terjesztési platformok, hálózatok, jogszabályi környezet) és

(3) vállalati szinten (telekommunikációs és médiavállalkozások egészének vagy egy-egy részlegének fúziója).

Az egyes színtereken parallel játszódó konvergencia folyamatok mérföldkövei egy-egy állomáson időről időre összeérnek. Az egyes iparágak ilyesformán történő találkozásából nőtték ki magukat a 2000-es évek elején a modern kori interaktív elemeket tartalmazó televízióműsorok, s jött létre a Call tv, mint teljesen új televíziós műfaj.

A napjainkban formálódó új médiarendszer szereplői számára a legnagyobb kihívást a konvergencia által összekapcsolt iparágak szabályozói környezetének egységes keretek közé helyezése jelenti. Ez egy ágazatokon átívelő horizontális szabályozást tesz szükségessé a tartalom és a technológia terén egyaránt. Mint ahogy azonban az egyes televíziós korszakok sem vegytisztán jelentek/jelennek meg a médiatörténelemben, úgy az adott korok médiajog-szabályozása is természetszerűen mindig tartalmaz avítt, s előre mutató rendelkezéseket egyaránt.

Irodalom

Boumans, Jak (2005): E-tmt – A cross-média jelentése és rövid története (ford.: Wéber Katalin). Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 52. évfolyam, 9. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4064&issue_id=465 (utolsó letöltés: 2010. február 10.).

Brückner Huba (1984): Videotex, teletext = teledata, képújság. Tömegméretű elektronikus információs rendszerek. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 31. évf. 10. sz. 381–395. p. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=2979&issue_id=342 (utolsó letöltés: 2009. december 1.).

Dányi Endre (2001): A teletext kialakulása és helyzete a mai magyar televíziózásban. Hullámvadász, április 2. http://www.hullamvadasz.hu/index.php3?tanulmany=46.&szabadpolc=1 (utolsó letöltés: 2009. december 1.).

Harsányi Dávid & Szántó Szilvia & Márk Tamás (2005) „Közös-ködünk?” – Avagy az interaktivitás fogalmáról és mindennapi megjelenési lehetőségeiről. Marketing & Menedzsment, XXXIX. évfolyam, 4-5. sz. 45.

Hartai László (2002): Film- és Médiafogalmak Kisszótára. Budapest: Korona Kiadó.

Interaktív Digitális tv Európában. In: E-Content, 7. jelentés, 2004. www.host.hu/projects/kip/system/files/7-interaktiv_digitális_tv.doc (utolsó letöltés: 2009. december 1.).

Jenei Ágnes (2008): Táguló televízió, Interaktív műsorok és szolgáltatások. Budapest: PrintXBudavár Kiadó.

Jobber, David (1999): Európai marketing. Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Kolosi Péter (2006): A kereskedelmi televíziózás Magyarországon. Budapest: Corvina Kiadó.

Kotler, Philip (1999): Marketing menedzsment. Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Kumin Ferenc (2004): Részvételi televíziózás. Médiakutató, nyár. http://www.mediakutato.hu/cikk/2004_02_nyar/03_reszveteli_tv/02.html (utolsó letöltés: 2009. május 1.).

Rogers, Everett (1962): Diffusion of Innovations. New York: Free Press.

Simanovszky Zoltán & Czagány László (1999): Bevezetés a közgazdaságtanba. Tatabánya: MÜTF. Tri-Mester.

Tófalusi István (2002): Idegen Szavaink Etimológiai Szótára. Budapest: Anno Kiadó.

Dr. Tóth Csaba (2004): Tendenciák a multimédia műsorok továbbításában. Budapesti Műszaki Egyetem, Műszer- és Méréstechnika Tanszék. http://www.iif.hu/rendezvenyek/networkshop/97/tartalom/NWS/6/8/index.htm (utolsó letöltés: 2006. július 10.).

Tóth Dezső (1984): Teletext a hazai gyakorlatban. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 31. évf. 10. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=2980&issue_id=342 (utolsó letöltés: 2009. december 1.).

Urbán Ágnes (1999): Az interaktív televíziózás. Jel-Kép, 4. szám. http://www.c3.hu/~jelkep/JK994/urban/urban.htm (utolsó letöltés: 2006. július 10.).

Urbán Ágnes (2004): Az új médiaszolgáltatások piaca. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Ph.D. Program. Budapest.

Nézettség és nézői profil

Forrás: AGB Nielsen

Időszak: 2009 vagy az adott műsor sugárzási időszaka (ld. Megasztár) Az adatok 2009 éves átlagában értendőek.

* A ‘Nézettség'-re, valamint a ‘Nézői összetétel'-re vonatkozó adatok egy típusra példaként hozott műsorok eredményeinek átlagait tartalmazzák, így az egyes műsorokkal kapcsolatos további elemzésekre alkalmatlanok!

Teletext

Forrás: TGI

Időszak: 2009 Q1-Q2

A táblázatban használt főbb rövidítések, fogalmak

access

A PT-ot megelőző időszak. A magyar kereskedelmi televíziózás gyakorlatában ez a kb. 15:00–18:29 tartó idősáv.

AMR

Average Minute Rating / Egy percre jutó átlag nézettség
Számítási módja: A meghatározott célcsoport tagjai által a műsor nézésével töltött összes idő egy főre eső átlagának és a műsor teljes időtartamának százalékos aránya.
Példa: Ha egy háromfős családban az apa 5, az anya 8, a gyerek pedig 2 percig nézett egy tízperces adást, annak a nézettsége pontosan 50% (5+8+2=15 >> 15/3=5 >> 5/10=0,5 >> 0,5*100=50). (Hartai, 2002: 258)

daytime

A late night és az access között található napközbeni műsorsáv. A magyar kereskedelmi televíziózás gyakorlatában ez a kb. 06:00–15:59 tartó idősáv.

late night

A PT és a daytime közötti késő éjszakai idősáv. A magyar kereskedelmi televíziózás gyakorlatában kb. 23:00–01:59 tart.

non-spot

nem spot
A non-spot alkalmazások (TV Shop, szponzoráció, L&M , internet, teletext, Call tv stb.) addicio-nális és egyben alternatív bevételi forrást jelentenek a hagyományos reklámbevételek (ún. spot bevételek) mellett.

PP

Purchasing Power / Vásárlóerő
Jelen táblázatban az ESOMAR szerinti szociális státusz besorolást jelenti.

PP A

Az „A” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője önálló vagy alkalmazott értelmiségi (felsőfokú végzettséggel) magasan képzett top menedzser; középvezető vagy más menedzser viszonylag sok (hat vagy több) beosztottal; átlagnál magasabb iskolai végzettségű vagyoni javakkal jól ellátott inaktív.

PP B

A „B” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője magasan képzett alsó és középszintű vezető hatnál több beosztottal; középvezető; más menedzser hatnál kevesebb beosztottal, munkafelügyelő; felsőfokú végzettségű hat vagy hatnál több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozó, legalább középfokú iskolai végzettséggel és átlagos vagy átlagnál jobb vagyoni helyzetben lévő inaktív.

PP C1

A „C1” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője középfokú végzettségű középvezető vagy más menedzser; középfokú végzettséggel rendelkező vállalkozás tulajdonosa, aki legalább hat alkalmazottal dolgozik; középfokú végzettségű mezőgazdasági vállalkozó.

PP C2

A „C2” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője irodai alkalmazott; érettségizett szakmunkás, munkafelügyelő; vállalkozás- vagy üzletrész-tulajdonos öt vagy kevesebb alkalmazottal, alacsony iskolai végzettségű anyagi javakkal átlagosan ellátott inaktív, illetve középiskolai végzettségű, vagyoni helyzetét tekintve átlag alatti inaktív.

PP D, E

A „D” és az „E” társadalmi csoportba tartozók esetében a háztartás főkeresője szakmunkás, képzetlen munkás, alacsony iskolai végzettségű hatnál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozó, mezőgazdasági termelő.

PT

Primetime / Főműsoridő
A magyar kereskedelmi televíziózás gyakorlatában ez a kb. 18:30–22:59 tartó idősáv.

royalty

A tradicionális spotokkal (fizetős reklámfilmek) szemben a royalty megállapodások keretén belül képernyőre kerülő promóciókért az ügyfél nem (csak) egy meghatározott díjat, hanem általában a promotált termék/szolgáltatás profitjának egy részét ajánlja a csatorna számára a hirdetési felületért cserébe.

scheduling

Műsorrend
A műsorok helyének (időpontjának) kijelölése a műsorstruktúrán belül. A scheduling nemcsak az egyes műsorok időpontjának meghatározása, hanem ide tartozik az is, hogy mikor legyen a reklám, és mikor szakítsuk meg az egyes műsorokat műsorajánlóval.

SHR

Share / Közönségarány
A nézettségi vizsgálatok egyik alapvető mutatója, amely azt fejezi ki, hogy egy adott időszak sugárzásának ideje alatt a tévézéssel töltött összes idő hány százalékát fordították a célcsoport tagjai egy adott műsor nézésére.
Számítási módja: egy meghatározott csoport valamelyik műsor nézésével töltött összes idejének és a csoport tévénézéssel töltött összes idejének hányadosa százalékban kifejezve.
Példa: Ha a kijelölt időtartam 1 nap, amikor egy háromfős család tagjai összesen 240 percet töltenek a készülék előtt és ebből 60 percig néznek egy konkrét műsort, a közönségarány 25%-os (60/240=0,25 ? 0,25*100=25). (Hartai, 2002: 253)

TGI

Target Group Index
Egy folyamatos egyforrású, nagymintás fogyasztói, életstílus- és médiahasználati kutatás, amelyet a márkatulajdonosok, média- és reklámügynökségek, valamint médiatulajdonosok számára fejlesztettek ki. Magyarországon 1998 óta zajlik a vizsgálat. Az elmúlt években 116 000 fő fogyasztási adatai kerültek bele a magyar TGI adatbázisokba. Jelenleg évente több mint 600 000 ember tölti ki világszerte a TGI-kérdőíveket.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum