Média válság idején, konferencia visszanézés

Médiakutató 2010 ősz

Kampány

Merkovity Norbert:

Párthonlapok az országgyűlési választások idején

A párthonlapok elemzése a kilencvenes években a politikai kommunikáció egyik kedvelt kutatási területe volt. Izgalmas kérdésnek számított, hogy hogyan kerül kapcsolatba a politika az internettel. A Web 2.0 megjelenésével azonban értéküket vesztették ezek a kutatások, hiszen a történések súlypontja átkerült az online közösségek létrejöttét támogató honlapokra. Anélkül tehát, hogy a magyar párthonlapok kutatása befejeződött volna, a nemzetközi trendekhez igazodva máris egy új területtel kezdtek el foglalkozni a kutatók. Ez a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy három korszak (kilencvenes évek, kétezres évek közepe és napjaink) alapján elemezze a magyar párthonlapok informatív és interaktív funkciójában bekövetkező változásokat, majd végezetül egy nemzetközi kitekintéssel értékelje a honlapok 2010-es állapotát.

Pártok az új médiatérben

Tizenöt évvel ezelőtt még senki sem kérte volna számon a pártokon és a politikusokon a párthonlap, mint kommunikációs csatorna, meglétét. A politikusok korábban sem vitatták az új média fontosságát, de idegen világnak érezték. A volt amerikai alelnök, Al Gore egyenesen úgy vélekedett, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) által „stabil és fenntartható gazdasági fejlődés, erős demokrácia, jobb megoldások a globális és helyi kihívásokra, jobb egészségügyi ellátás, és – végső soron – nagyobb együttműködés valósul meg a mi kis bolygónkon” (Gore, 1995: 4.). Szerinte a részvételi demokrácia athéni formájának leszünk szemtanúi. Gore nem késlekedett, hivatali ideje alatt, 1994. október 13-án, közbenjárására indult el a whitehouse.gov honlap, amely a hivatalos politika interneten való megjelenésének szimbolikus tettévé vált.

A kezdeti lelkesedés után hamarosan világossá vált, hogy a politikát és a pártokat nem olyan könnyű megreformálni, mint azt gondolták volna. Ugyanakkor Jacob Groshek (2009) 152 államot felölelő kutatásában kimutatta, hogy az internet hatással van a társadalom demokratizálódására, illetve a demokrácia megerősödésére, még akkor is, ha viszonylag csekély a hatás. Az 1994–2003 között mért adatok szerint az internet katalizátora a társadalom és a demokrácia között végbemenő változásoknak. Interaktív voltának köszönhetően a különböző társadalmi csoportok könnyebben jutnak szóhoz, egyszerűbben jutnak el a hagyományos médiához és a politikához. A sikeresség valódi mércéje azonban az internet-penetráció, mert minél elterjedtebb a technológia, annál erősebb a katalizáló hatás.

A párthonlapok átalakulása

Az állampolgárok részéről elvárás, hogy egy pártnak legyen saját webes megjelenése, ahol elérhetők a különböző információk a pártról és a jelöltjeikről. Talán az egyik legfontosabb ilyen elvárás, és ezt támasztja alá a legutóbbi magyar választás is, hogy a pártok programjai szabadon elérhetők legyenek a honlapokon. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csak elvárás, de nem jelenti azt, hogy a szavazók olvassák is a pártprogramokat. Mára hasonló a helyzet a hivatalos online csatornákon kívüli jelenlét kérdésében is. Szimpatikusabb az a párt vagy jelölt, amely a Web 2.0-ás közösségi oldalakon is képviselteti magát. Magyarországon ilyen közösségi oldalak a Facebook, az Iwiw, a Twitter, a Blog.hu és a YouTube. Ugyanakkor a teljes internet-penetrációhoz képest csak kevesen követik a politikai híreket.

A politika részleges internetre költözése mögött több okot is fel lehet fedezni, de az egyik legfontosabb, hogy elvárásként jelent meg a választópolgárok részéről. Ezzel egy időben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az új technológiák hozzásegítik a politikusokat ahhoz, hogy vállalják a hírek gyors és rugalmas utánpótlását a nap 24 órájában (Bimber & Davis, 2003: 49.). Ennek a kihívásnak tettek eleget a párthonlapok az elmúlt évtizedben. A változás nemcsak magyar specifikum, hanem globális tendencia volt a 2000-es években, a kezdeti önreprezentációból nőtték ki magukat kvázi hírportálokká.

Az információs és kommunikációs technológiák megjelenésével a politikai kommunikációban is változások következtek be. Thierry Vedel (2003) szerint ez elsősorban az információk számában bekövetkező mennyiségi változást jelent, ami könnyen minőségivé csaphat át. Táblázatba foglalva ezek a változások a következők:

IKT-tulajdonságok Lehetséges előnyök Problémák, kérdések
Alacsony előállítási költség, tárolás és különösen egyszerű az információk terjesztése Könnyen előállítható az információ; Nagy mennyiségű információ tehető hozzáférhetővé a nyilvánosság számára Információ-túlterheltség (information overload)
Közvetlen kapcsolat a kibocsátó és a befogadó között Közvetlen kommunikáció: kikerülhető a médiakikerülhető a média Negatív hírverés veszélye; A kritikai funkciót ellátó közvetítők hiánya
A befogadók választása Célzott kommunikáció; Zárt csoportos kommunikáció Titoktartás (privacy)
Az információ gyorsasága A folyamatos feltöltés lehetősége; Továbbfejlesztett adatgyűjtés A rendszerek fenntartásának költsége; Nyomógomb alapú döntéshozatal
Interakció képessége Visszajelzések a befogadóktól; A befogadó igényeihez igazítható az információ Titoktartás (privacy)
Decentralizált architektúra Földrajzi határoktól független rendszerek építésének a lehetősége A nyilvános közeg feldarabolódása;?Nehéz szabályozniNehéz szabályozni
Globális dimenzió A források változatossága Kulturális konfliktusok vagy homogenizáció

1. táblázat: az IKT-eszközök politikai-társadalmi előnyei

Forrás: Vendel, 2003: 42.

Amint az a táblázatból is látható, az IKT-eszközök előnyei mind a választók, mind a politika számára hasznos lehetőségeket biztosítanak. A célzott kommunikáció vagy a továbbfejlesztett adatgyűjtési technikák fontos mérföldkövei a legutóbbi választási kampányoknak. A másik oldalon, a problémák és a kérdéses ügyek között viszont a választópolgárokra több veszély leselkedik, mint a politikára és azon belül a pártokra. A szavazók információ-túlterheltsége akár kontraproduktivitást is eredményezhet, amennyiben a felhasználók úgy döntenek, hogy csak egy információforrást követnek, avagy egyet sem. Az első esetben akár az is elképzelhető, hogy erősen torz információkat kap a választó, ha a társadalom egészére nézve általánosságokat próbál levonni. A második esetben pedig a hatékonyság, ezzel együtt az IKT-technológiák előnyei kérdőjeleződnek meg. A politika számára a nyilvánosság feldarabolódása jelent kihívást, mert minden csoportnak megfelelő üzenettel kell előállni, így a jól eltalált általános üzenetek is felértékelődnek.

A táblázat legfontosabb jelentősége abban rejlik, hogy jelzi, kikerülhetővé válnak a hagyományos média csatornái. A pártok és a jelöltek újabb kommunikációs technológiákat keresnek, és egyre nagyobb összeget költenek arra, hogy a megfelelő sound bite-okkal a választók lehető legszélesebb rétegét érjék el (Mazzoleni, 2003). Ezzel egy időben vélhetően tovább növekszik a média által terjesztett videomalaise (videokór) jelenség, amely kifejezést még a hetvenes években Robinson (1975, 1976) kezdett el népszerűsíteni a tanulmányaiban. Szerinte a videokór jelensége tehető felelőssé, hogy a polgárok egyre nagyobb számban viszonyulnak cinikusan a politikához. Robinson elgondolását Norris (2000) angyali kör elmélete oldja fel, amely szerint azok, akiket érdekelnek a politikai hírek, sokkal informáltabbak lesznek, ami a demokrácia megerősítéséhez vezet, amíg azok, akik nem követik a híreket, sokkal kevésbé informáltak. Norris angyali kör elmélete valójában szoros kapcsolatban áll Paul Lazarsfeld (1944) kétlépcsős hatásmodelljével. Mindkét elmélet két csoportra osztja a társadalmat. A hírekhez értőkre és nem értőkre, és mindkét elmélet a hírekhez értőkre helyezi a hangsúlyt. Az IKT-k és a párthonlapok esetében egyelőre nem beszélhetünk videokórról. Ehelyett itt is használható a kettős felosztás, miszerint léteznek azok a felhasználók, akik felkeresik és elolvassák a pártok új médián megjelenő közléseit és azok, akik nem. Ezt kiküszöbölendő, a pártok és jelöltek immár nemcsak a hivatalosnak számító honlapokon jelennek meg, hanem alternatív közösségi oldalakon is, annak érdekében, hogy ne csak a véleményvezérekhez érjenek el a sound bite-ok, hanem a választók lehető legszélesebb köréhez is.

Időközben a választók kisebb csoportja is megjelenik a közösségi oldalakon, ahol saját szűrőjükön keresztül értelmezik a politika eseményeit. Így a véleményvezérek új jelentést kapnak. Immár ők is kibocsátók lesznek, akiknek – a hagyományos médiához hasonlóan – lesznek követőik. A politikának már nem elegendő, hogy virtuális kampányokat folytasson, hanem a véleményvezérek megnyerését is célul kell tűznie (Crumlish, 2004). A pártoknak a honlap lesz az a hely, ahol egységesíthetik a különböző online felületeiket, továbbá itt jelenhet meg a párt teljes filozófiája, követendő politikája, mert olybá tűnik a számukra, hogy ezekkel szerezhetik meg maguknak a véleményvezéreket.

A fentiekből is látható, hogy elengedhetetlen a tágabb összefüggések szemügyre vétele a párthonlapok vizsgálatakor. A párthonlapok megjelenése nem pusztán a politika világának az internet meghódítására tett kísérlete, hanem az a folyamat, ahol kitágul az állampolgárok

beleszólásának lehetősége a politikai folyamatokba. Ugyanakkor leszögezendő, hogy jelen pillanatban még nem érkezett el annak az ideje, hogy egy párt, megkerülve a hagyományos média csatornáit, csak az új médiára hagyatkozva sikeres kampányt tudjon folytatni, és így kerüljön be a parlamentbe. Annak az ideje sincs azonban már messze, hogy a pártok internetes jelenléte legalább olyan fontos legyen, mint a hagyományos jelenlét. A honlapok szimbolikus, informatív és interaktív funkcióinak folyamatos fejlődése hozza közelebb ezt az időt, amely fejlődésről a későbbiekben fogok szólni.

A párthonlapok szimbolikus és informatív funkcióit korábban egymásra épülve használták a pártok (lásd erről pl.: Norris, 2001; Dányi, 2002; Kiss & Boda, 2005). A kilencvenes években a pártok számára szimbolikus kérdés volt, hogy legyen honlapjuk. Nagyon gyorsan kiegészült ez a funkció az információ átadási szándékkal. Így jöttek létre azok a párthonlapok, amelyeken a párt története, tagjainak életrajza és elérhetősége mellett megtalálhatók voltak a párttal, esetleg az ideológiájával kapcsolatos hírek és információk. Jelenleg pedig annak vagyunk tanúi, ahogyan a két korábbi, egyirányú kommunikációt biztosító funkció mellé harmadikként felnő az interaktivitás is. A „nép hangjának” ilyen módon történő becsatornázását a múltban kerülték a politikusok (lásd erről: Kiss & Boda, 2005: 34–36.). Napjainkban elvárás, hogy a pártok honlapján kapcsolatba lehessen kerülni a képviselőkkel vagy a jelöltekkel. Ezt a kívánalmat kezdetekkor a fórumok teljesítették, míg mára a „blogszerű” kommentálások vették át ezt a szerepet, ami annyit jelent, hogy az egyes hírek alatt a bejelentkezett felhasználók hozzászólásokat írhatnak az aktuális hírekhez. A pártok így szűkítették a megvitatható témák nagyságrendjét, de cserébe megjelent a polgárok hangja a korábban kizárólagosan a párt fennhatósága alá tartozó hírek rovatban is. A fórum pedig, ahol kevés kötöttség mellett szinte bármiről lehetett véleményt cserélni, lassan „kiköltözik” a hivatalos párthonlapokról és a webkettes közösségi oldalak valamelyikén kap helyet. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem lezárt folyamatról van szó, hanem napjainkban is zajló átrendeződésről, amelyre a parlamentekben kisebb erővel jelen lévő pártok nyitottabbak, mint nagyobb párttársaik. A nagy parlamenti pártok továbbra is hívei a fórumoknak, nem szívesen eresztik választóikat a híreik közelébe, mert ezzel azt veszélyeztetik, hogy egy pozitív hír alatt az ellentábor negatív véleményével is találkozik a választó.

A magyarországi parlamenti pártok honlapjai a kilencvenes években

A nemzetközi trendekhez igazodva a magyar pártok igen korán felfedezték az internet előnyeit. 1996-ban már az SZDSZ-nek és a Fidesznek is volt saját honlapja, 1998-ra az MSZP, az MDF és az akkori többi parlamenti párt is elkészítette sajátját.

Közös volt ezekben a honlapokban a minimális designelemek használata és a rácsodálkozás az „szájber” világra. A Fidesz honlapján például ezt olvashatta az arra vetődő csekély számú magyar internetfelhasználó: „Félretéve az információs szupersztráda eposzi dicséretét, csupán a kapcsolatfelvétel okozta örömünknek szeretnénk hangot adni” (fidesz.hu, 1996). Amíg a Magyar Demokrata Fórum oldalán a következő szöveg fogadta a látogatót: „Szeretettel üdvözöljük Önt abból az alkalomból, hogy az információs szupersztrádán találkozunk” (mdf.hu, 1998). A többi honlap is hasonló szavakkal köszöntötte látogatóit, azonban a folyamat nem állt meg a kilencvenes években: 2001-ben az FKgP honlapján a következő köszöntő fogadta az olvasókat: „…mindenekelőtt köszöntöm azokat, akiknek az életrendjébe beletartozik az internetes közlemények olvasása és ennek a sajátos1 műfajnak a gyakorlása” (FKgP, 2001). Látható, hogy a pártok egy része idegennek érezte az „információs szupersztráda” közegét, de fontosnak tartották a kommunikációs csatornát, vélhetően azért, mert a többi párt is megjelent ezen a platformon, így nem hagyhatták figyelmen kívül a csekély internetes szavazótábort. Mindegyik honlapon megjelentek a párt elnökeinek, olykor elnökhelyetteseinek arcképei is. Így a látogatók személyhez tudták kötni a nyitólapon olvasható szöveget. Az arcképek és a köszöntő szövegek alátámasztják, hogy a magyar pártok honlapjai ebben az időben szimbolikus funkciót láttak el. Ezzel egy időben azonban az új típusú kapcsolattartás reményét is kifejezték a köszöntő szövegekben, de a legtöbb esetben ez minimális véleménynyilvánítási lehetőséget jelentett. Vagy e-mailként tudták elküldeni az üzenetüket a honlapon keresztül a képviselőknek, vagy pedig valamilyen belső rendszeren keresztül közvetlenül a pártnak. Az e-mailes megoldás gyakran csak annyit jelentett, hogy a párt elnökének az e-mail címében nem szerepelt az elnök a neve (elnok@párt neve.hu formula). Üde kivételt jelent ebből az időből a Fidesz honlapja, amelyen kérdezz-felelek, fórum, olvasók írják, levelezőlista és értékelés rovatok is megjelentek. Egy-két eltéréstől eltekintve tehát a pártok kevés interaktivitásnak hagytak helyet a kilencvenes években és a kétezres évek kezdetén.

Az interaktivitással – és a köszöntő szövegekkel – szemben a párthonlapok sokkal nagyobb teret engedtek az informatív funkciónak. Mindegyik honlapon helyet kap a párt történetének leírása, az 1998-as országgyűlési választásokhoz közeledve pedig több helyen megjelenik a pártprogram menüpont. Az informatív funkciók között található azonban a legtöbb eltérés is. A Szabad Demokraták Szövetségének honlapján például angol nyelvű változat, a Magyar Szocialista Pártnak internetes sajtófigyelője, a Magyar Demokrata Fórumnak hírlevele, míg a Fidesznek a „könnyű” című rovat alatt viccgyűjteménye volt, amelybe belefértek a politikailag „inkorrekt” viccek is.2

Összegezve az 1990-es évekbeli magyar parlamenti pártok honlapjait, megállapítható, hogy kellő fenntartással kell kezelnünk azok komolyságát. Közös bennük, hogy a szavak szintjén egy újabb többirányú kommunikációs csatornát láttak benne, míg a kivitelezés szintjén inkább a szimbolikus és az informatív funkciók kerültek előtérbe.

A magyarországi parlamenti pártok honlapjai 2002–2006 között

A kezdeti tétovázás után pár éven belül megváltozik a pártok hozzáállása az internethez, hiszen a 2002-es országgyűlési választásokra már sokkal fontosabb szerepet kapnak. Dányi Endre erre a választási évre datálja a posztmodern kampányeszközök megjelenését a magyar politikában (Dányi, 2002: 23). Állítása annyiból igaz, hogy 2002-ben 144 bejegyzett pártból 23-nak volt hivatalos honlapja, ami 16 százalékot jelent. Ez az adat nem tér el jelentősen a nyugat-európai országok arányától. A parlamentbe kerülő pártok (MSZP, Fidesz, SZDSZ, MDF) honlapjai ebben az időben már inkább hasonlítanak egymásra, mint négy vagy hat évvel korábbi változataik. Megerősödik az informatív jellegük, a nyitó oldalakon a köszöntőket felváltják a hírek vagy a pártreakciók. Látszik, hogy már a külcsínre is figyeltek, megjelennek a szemnek tetsző honlapok, amelyekről a párt logója nélkül is meg lehetne mondani, hogy melyik párt honlapján járunk. A linkajánlók között megjelennek a nem hivatalos párthonlapok ajánlói (linkgyűjtemény), ami az MDF honlapján a legszembeötlőbb (mdf.hu, 2002). Az egyéni sajátosságok közül az SZDSZ-t kell megemlíteni, ahol kiemelt helyet kap a NetPárt nevű formáció, azaz interneten keresztül, online is be lehetett lépni a pártba3, valamint Poligocsi néven online játékot is lehetett játszani (szdsz.hu, 2002). Az MSZP és a Fidesz nyitólapját pedig több korabeli internetes portál is megirigyelhette volna, hiszen annyi hír szerepelt az oldalaikon (mszp, 2002; fidesz, 2002). Máskülönben a pártok harmadikutas információadóként tekintettek a honlapjaikra, hiszen a televízió és az országjárás fontosabb volt, mint az internet. Ez abból is látszik, hogy sok hír a médiában vagy valamilyen kampányrendezvényen elhangzottakra reagál.

A kor párthonlapjainak összehasonlításához és ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, melyik párt melyik funkciót tartotta fontosnak reprezentálni a honlapján, egységes osztályozásra van szükség. A párthonlapok áttekintésében és összehasonlításában Pippa Norris (2001) funkcióelemzési indexét használom, amelyet Dányi Endre alkalmazott először a magyarországi pártok vonatkozásában (Dányi, 2002). Az index a párthonlapok interaktív és informatív jellemzőit veszi sorra, mindkét funkciónál tíz-tíz elemet vizsgál. Minden elem meglétéért egy pont jár, a maximális pontszám tehát tíz, összesítve húsz. Norris a 2001-re avíttasnak tűnő szimbolikus funkcióval már nem foglalkozik, hiszen abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az internetes jelenléttel teljesül a szimbolikus funkció.

Interaktív Fidesz MSZP MDF SZDSZ
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak 1 1 1 1
E-mailezési lehetőség a webmesternek 1 1 1
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek 1 1 1 1
Feliratkozás hírlevélre 1 1 1 1
Belépés a pártba 1 1
Fórumok, chat-room 1
Elektronikus vásárlás, támogatás
Keresési lehetőség 1 1
Játékok 1
Szavazás 1
Összesen: 3 7 6 6

Informatív Fidesz MSZP MDF SZDSZ
A pártfunkcionáriusokról információk, önélet-rajzok, arcképcsarnokönélet-rajzok, arcképcsarnok 1 1 1 1
Párt elemei, programja 1 1 1 1
Pártszervezet leírása 1 1 1
Párttörténet 1 1 1
Hírek, újdonságok 1 1 1 1
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang 1 1 1 1
Linkgyűjtemény 1 1 1 1
Angol nyelvű honlap
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolóigyűlések beszámolói 1 1 1 1
Multimédia, letölthető audio, video 1 1 1
Összesen: 9 8 7 9

2. táblázat: a 2002-es választásokon parlamentbe került pártok honlapjainak funkcióelemzési indexe4

A táblázatban vizsgált elemek némelyike mára kissé idejétmúltnak tűnhet (pl. fórumok, chat-room vagy e-mailezési lehetőség a webmesternek), miközben hiányoznak a webkettes elemek (pl. az RSS vagy a blog), de a későbbi összehasonlíthatóság kedvéért nem tekintek el ezektől sem. A pártok honlapjai 2002-ben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az informatív elemek használatára, mint az interaktívakra. Ebből a szempontból a legkiegyensúlyozottabbnak az MDF mondható, ahol arányosan van jelen mindkét kívánalom. A táblázat megdönti azt az általános feltételezést, miszerint a kis pártok ügyesebben és bátrabban használják az IKT-k politikaformáló erejét. A párthonlapok tekintetében legalábbis nem helytálló ez a feltevés. Látható, hogy összesítve az SZDSZ és az MDF is hat-hat pontot szerzett az interaktív elemek közül. Az akkori két parlamenti kispárt eredménye a középmezőnybe elegendő. Az informatív oldalon a két későbbi kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ a maximumtól eggyel elmaradó, kilencpontos eredményt ért el. A felsorolt lehetőségek közül egyedül a honlapjuk angol nyelvű változata hiányzott, de ezt a követelményt egyik párthonlap sem teljesítette. Meglepő a Fidesz gyenge interaktivitást mutató honlapja. A kötelezőnek tekinthető e-mail címek közzétételén és a hírlevélen kívül nem tett lehetővé további interaktivitást. Összességében az MSZP szerepelt kiemelkedően, amelynek honlapjához 2002-ben több száz aktivistának volt hozzáférése, így annak végső formája magán viselte az aktivisták kézjegyét.

A 2006-os országgyűlési választások nem hoznak átütő változást a honlapok erősorrendjében, ezért annak funkcióelemzési indexét nem vizsgálom meg. A 2006-os választási kampány idején a hivatalos, de nem a párthonlapokhoz tartozó csatornák elnyomják a többi kampányelemet. A választók és az elemzők számára ekkor a politikusok önálló honlapjai, Iwiw profiljai és blogjai kerülnek előtérbe. Az egész folyamat az akkori világdivat része volt, hiszen a 2004-es amerikai elnökválasztásban a demokrata jelölt, John Kerry által írt politikusi kampányblog és a webkettes közösségek használatának mintájára Európa több választásában előkerülnek ezek az elemek. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy nem derült ki ezekről a kampányeszközökről, vajon igazán hasznosak-e, hiszen Kerry elvesztette az elnökválasztást a technofóbnak tartott George W. Bush-sal szemben. Magyarországra a 2006-os választásokra érkezik meg a webkettes kampányeszközök hulláma, amit előszeretettel használnak is azok a politikusok, akik nyitottak az ilyen eszközökre. A párthonlapok azonban nem váltak interaktívabbá.

Az országos listát állító pártok honlapjai a 2010-es magyar országgyűlési választások idején

A 2010-es magyar választásokra készült párthonlapokat két csoportra lehet osztani. Egyik oldalon azok a pártok vannak jelen, amelyek már több éve tagjai a parlamentnek, kiforrott, viszonylag jól felépített honlappal rendelkeznek (Fidesz5, MSZP, MDF). Másrészt megtalálhatóak azok a pártok, amelyek új szereplőnek számítanak a politikai palettán, korábban nem vagy nem egyedül indultak országgyűlési választásokon. A többi párthoz képest e pártok honlapjai innovatívak, sokkal bátrabban használják a 2006-os választási évben új, vagy az azóta megismert újabb kampányeszközöket (Jobbik, LMP, CM).

Interaktív Fidesz MSZP MDF Jobbik LMP CM
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak 1 1 1 1 0,51 1
E-mailezési lehetőség a webmesternek 1 1 1 1 1
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek 1 1 1 1
Feliratkozás hírlevélre 1 1 1 1 1 1
Belépés a pártba 1 1 1 1 1
Fórumok, chat-room 1 1 0,52 1
Elektronikus vásárlás, támogatás 1
Keresési lehetőség 1 1 1 1 1 1
Játékok 1 1
Szavazás 1
Összesen: 8 (+5) 7 (0) 6 (0) 6,5 6,5 5

Informatív Fidesz MSZP MDF Jobbik LMP CM
A pártfunkcionáriusokról információk, önélet-rajzok, arcképcsarnokönélet-rajzok, arcképcsarnok 1 1 1 1 1
Párt elemei, programja 1 1 1 1 1 1
Pártszervezet leírása 1 1 1 1 1 1
Párttörténet 1 1 1 1 1
Hírek, újdonságok 1 1 1 1 1 1
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang 1 1 1 1 1 1
Linkgyűjtemény 1 1 1 1 1
Angol nyelvű honlap 1 1 1
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolóigyűlések beszámolói 1 1
Multimédia, letölthető audio, video 1 1 1 1 1 1
Összesen: 10 (+1) 8 (0) 8 (+1) 9 9 6

3. táblázat: a 2010-es választásokon országos listát állító pártok honlapjainak funkcióelemzési indexe

(a Fidesz, az MSZP és az MDF összegzésénél zárójelben a négy évvel ezelőtti eredményektől való eltérés olvasható)6

Mint ahogy azt a táblázat is mutatja, az elmúlt négy-nyolc évben a Fidesz dolgozott a legtöbbet a honlapján. Interaktivitását tekintve az egykori sereghajtóból mára éllovas lett. Az is feltűnő, hogy az újonnan érkezettek közül a Jobbik és az LMP azonos, a többi párthoz képest pedig jó eredményt értek el, alig maradtak le a 2002-höz képest változatlan eredményt hozó MSZP honlap mögött. Az angol nyelvű honlap megjelent a Fidesznél, a Jobbiknál és az LMP-nél is. A 2010-es országgyűlési választások gyenge eredményt mutató párthonlapját a Civil Mozgalom tudhatja magáénak. A CM valóban csak a legalapvetőbb kívánalmaknak kívánt eleget tenni, és a szimbolikus funkciónak sokkal nagyobb figyelmet szenteltek, mint az informatívnak és az interaktívnak. Erre utal az a tény is, hogy a pártnak sokkal hamarabb működött a hírlevele, mint maga a honlap.

Ami az informatív–interaktív szembeállítást illeti, a magyar pártok 2010-re az informatív kívánalmak nagy részét, ha nem az összest (Fidesz) teljesítették. Ez azt jelenti, hogy a 2010-es választásokra végképp hivatalos kommunikációs csatornának ismerték el a honlapokat, amelyen, megfelelve a kor követelményeinek, a lehető legtágabb körű információkat osztják meg a választókkal. Gyakorlatban ez annak a felismerését jelenti, hogy a választók hiányosnak látják azt a honlapot, amelyen például nem kapnak információt a pártfunkcionáriusokról, vagy nem találnak linkgyűjteményt.

Újdonságnak számított az anyagi támogatás lehetőségének bevezetése. Az adománygyűjtés ilyen kreatív megvalósítása nem szerepel a táblázatban, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az interaktivitás ezen új formáját. Az MSZP kivételével az összes pártot támogathattuk 2010 tavaszán valamilyen online formában. Leggyakrabban ez banki átutalást jelentett, de a Jobbik a PayPal lehetőségét is felkínálta. Korábban is ismert volt a pártok donációjának ez a formája, azonban nem hirdették honlapjaikon. Szintén újdonság volt, de nem jelenik meg a táblázatban az aktivisták honlapokon történő toborzása. A három új párt, az LMP, a Jobbik és a Civil Mozgalom oldalain lehetett élni ezzel a lehetőséggel, valamint a többi párt honlapján is megtalálható volt az opció, de ott nem hangsúlyozták a nyitó oldalon.

Megállapítható, hogy 2010 tavaszán a párthonlapok interaktivitása átalakuláson ment keresztül. A látszat aktivitással szemben (szavazás, játék) előtérbe kerültek a valódi, esetenként mérhető aktivitást elősegítő alkalmazások (donáció, csatlakozás a kampányhoz). A 2010-es folyamatokat figyelembe véve a jövőben várható a cselekvést elősegítő interaktivitás szerepének növekedése, amely folyamatnak a végén a párthonlapok immár nemcsak „szolgáltatók” lesznek, hanem elősegítik a politikai aktivitás új formáit is, ami a 2008-as amerikai elnökválasztás utáni politikai kampányok és politikai kommunikáció elvárásává válik a liberális demokráciákban (Dessewffy & Ravasz, 2009; Merkovity, 2009), ehhez azonban még fejlődniük kell a magyar pártok honlapjainak.

Nemzetközi összehasonlítás – három brit párt honlapja

Igazán csak akkor tudjuk elhelyezni a magyar párthonlapokat a nemzetközi viszonylatokban, ha megvizsgáljuk más országok pártjainak honlapjait is. Egy hónappal a magyarországi országgyűlési választások után, 2010 májusában Nagy-Britanniában parlamenti választásokat tartottak, így – a magyar pártokhoz hasonlóan – szintén a kampány hevében vizsgálhatjuk meg a brit párthonlapokat. A három választott párt a Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt, mivel ezek a pártok számítanak a legerősebb parlamenti pártoknak a szigetországban.

A honlapok alapján elvégzett funkcióelemzés a következő eredményeket adta:

Interaktív Munkáspárt Konzervatív Párt Liberális Demokrata Párt
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak 1 1 1
E-mailezési lehetőség a webmesternek 1 1 1
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek 1 1 1
Feliratkozás hírlevélre 1 1 1
Belépés a pártba 1 1 1
Fórumok, chat-room 1 1
Elektronikus vásárlás, támogatás 1 1
Keresési lehetőség 1 1 1
Játékok 1
Szavazás
Összesen: 9 8 6

Informatív Munkáspárt Konzervatív Párt Liberális Demokrata Párt
A pártfunkcionáriusokról információk, önéletrajzok, arcképcsarnok 1 1 1
Párt elemei, programja 1 1 1
Pártszervezet leírása 1 1 1
Párttörténet 1 1
Hírek, újdonságok 1 1 1
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang 1 1 1
Linkgyűjtemény 1 1 1
Angol nyelvű honlap3 1 1 1
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolói 1 1 1
Multimédia, letölthető audio, video 1 1 1
Összesen: 10 10 9

4. táblázat: a 2010-es brit parlamenti választásokon induló három párt honlapjának funkcióelemzési indexe7

A három legnagyobb brit párthonlap tökélyre fejlesztette az informatív funkcióit. A táblázatban a felsoroltakon kívül hatalmas mennyiségű információval operálnak, miközben nem hírportál típusú honlapot üzemeltetnek. Évekre visszamenőleg kutatható például a pártkonferenciák beszámolói, de a magyar pártokkal ellentétben a pártfunkcionáriusok tágabb körének beszédei mellett a véleményei, a politikai állásfoglalásai is olvashatók. Érdekesebb azonban az interaktivitás kérdése. A magyar trendhez hasonlóan a briteknél sem lehet találkozni a párthonlapokon szavazással, de a játékok sem igazán népszerűek. A funkcióelemzési index alapján a Liberális Demokrata Párt honlapja mutatja a legnagyobb hasonlóságot a frissen az országgyűlésbe jutott LMP-vel és a Jobbikkal, míg a Fidesz honlapja a Munkás- és a Konzervatív Párthoz hasonlítható.

A hasonlóság azonban csak az indexben mutatkozik, megtekintve a honlapokat, az interaktivitás magasabb fokú minőségével találkozunk Nagy-Britanniában. Mindegyik támogatja az állampolgárok különböző szintű részvételét a kampányban. A párttagság megújításától, a tag által választott különböző összegű tagsági díj online befizetésén keresztül az önálló kampányhonlap megalkotásáig rengeteg lehetőségük van a szimpatizánsoknak. A webkettes lehetőségekre építve a közösségépítés akarata látszik a pártokon. Erre utal az is, hogy a népszerű Myspace közösségi oldal (nevének) a mintájára a Konzervatív Párt MyConservatives, míg a Munkáspárt Labourspace néven indított önálló szolgáltatást. Természetesen a Facebook, a Twitter, a YouTube és más kisebb webkettes oldalak mellett működnek az előbb említett szolgáltatások. Talán ez az egyik legnagyobb különbség a magyar és a brit párthonlapok között. A magyar honlapokra nem jellemző, hogy a már meglévő közösségi oldalakon és esetenként a saját fórumokon vagy hozzászólási rendszerükön kívül indítanának saját közösségi oldalt. Ennek lehetne elődje az SZDSZ NetPárt, amely az évek során a fiatal szavazókorúak körében tapasztalható népszerűsége ellenére sem alakult át közösségi oldallá. A végeredmény tehát kettős, a magyar pártok a funkcióelemzési index alapján vagy már beérték, vagy nemsokára beérik a brit pártok szintjét. Ez az eredmény azonban csalóka, mivel csak a mennyiségi változókat összesíti. A minőségi változókat tekintve igencsak gyengén teljesítenek a magyar honlapok. Ennek ellenére nem szabad csüggedni, mind az informatív, mind az interaktív funkciók jelen vannak a magyar párthonlapokon. Most az lenne a feladat, hogy a pártok minőségi tartalommal töltsék meg azokat.

A minőségi interaktivitás jövője

A magyar párthonlapok az 1990-es évek óta felnőttek a feladatukhoz. Ez látszik, ha nemcsak egymással, hanem egy stabil demokrácia pártjaival hasonlítjuk össze. Ugyanakkor a folyamat nem ér itt véget. Az interaktivitás új formái jelennek meg a közösségi média rendszerében, amely kihívásokra reagálniuk kell a pártoknak. Az erre a folyamatra adott brit választ láthattuk a pártok honlapjába integrált közösségi oldalak kapcsán, ahol saját online közösségeket építenek. A párthonlapok szerepét erősíti az is, hogy újabb és újabb kampányeszközök jelennek meg rajtuk. Egyik ilyen például az online pártadomány-gyűjtés, amely a magyar viszonylatok között az interaktivitás újabb formáját jelentette 2010-ben, hiszen az átlagemberben úgy él, hogy a pártfinanszírozást az állam végzi, igaz, ezt az állampolgárok adójából teszi. Szintén új elem, hogy a fórumok helyett megjelent az egyes hírek alatti hozzászólások lehetősége. Mindkét megoldás azt várja a felhasználóktól, hogy regisztrálják magukat a honlapokon, vegyenek részt a párt életében, összességében pedig a minőségi interaktivitást segítik elő.

A magyar pártoknak a minőségi tartalommal működő interaktív honlapok felé vezető útjukon azonban még van mit tenniük. Először le kellene mondaniuk a hírportál típusú honlapokról, helyettük ki kellene használniuk az online közösségépítés bevált módszereit. Miután az új média megvetette a lábát a médiapiacon, nincs szükség arra, hogy a pártok is a híreket tegyék honlapjuk középpontjába. Második lépésben pedig két választás között is fenn kell tartani a közösség érdeklődését, ami várhatóan nem csak a hagyományos médiában hangoztatott vélemények visszhangját kellene, hogy jelentse. Tehát olyan szórakoztató tartalmakat kell generálni, amelyek túlmutatnak a televíziós show politikán. A politainment következő korszakát jelentené egy ilyen váltás, amely változást hozhatna a pártok és az állampolgárok jelenlegi rideg viszonyába.

Irodalom:

Bimber, Bruce A. & Davis, Richard (2003): Campaigning Online: The Internet in U.S. Elections. New York & Oxford: Oxford University Press.

Crumlish, Christian (2004): The Power of Many: How the Living Web Is Transforming Politics, Business, and Everyday Life. Alameda: Sybex.

Dányi Endre (2002): A faliújság visszaszól. Politikai kommunikáció és kampány az interneten. Médiakutató, nyár, 23–36.

Dessewffy Tibor & Ravasz Ábel (2009): A változás hálózatai. Politikatudományi Szemle, 2. sz., 103–119.

Gore, Al (1995): Forging a New Athenian Age of Democracy. Intermedia, 22(2): 4–6.

Groshek, Jacob (2009): The Democratic Effects of the Internet, 1994–2003: A Cross-National Inquiry of 152 Countries. International Communication Gazette, 71, 115–136.

Kiss Balázs – Boda Zsolt (2005): Politika az interneten. Budapest: Századvég Kiadó.

Lazarsfeld, Paul F. & Berelson, Bernard & Gaudet, Hazel (1944): The people's choice: how the voter makes up his mind in a presidential campaign. New York: Columbia University Press.

Mazzoleni, Gianpietro (2003): Political communication and television: between old and new influences. In: Maarek, Philippe J. & Wolfsfeld, Gadi (eds.): Political Communication in a New Era: A cross-national perspective. London: Routledge, 32–40.

Merkovity Norbert (2009): Barack Obama elnöki kampányának sajátosságai. Mitől működnek a hálózati közösségek? Médiakutató, tavasz, 97–106.

Norris, Pippa (2000): A Virtuous Circle. Cambridge: Cambridge University Press.

Norris, Pippa (2001): Digital Divide? Civic Engagement, Information Poverty and the Internet in Democratic Societies. New York: Cambridge University Press.

Robinson, Michael J. (1975): American Political Legitimacy in an Era of Electronic Journalism: Reflections on the Evening News: New Approaches to TV Criticism. In Cater, Douglas & Adler, Richard (eds.): Television as a Social Force. New York: Praeger, 97–139.

Robinson, Michael J. (1976): Public Affairs Television and the Growth of Political Malaise: The Case of „The Selling of the Pentagon”. American Political Science Review, 70, 409–432.

Vedel, Thierry (2003): Political communication in the age of the Internet. In: Maarek, Philippe J. & Wolfsfeld, Gadi (eds.): Political Communicaton in a New Era: A cross-national perspective. London: Routledge, 41–59.

Felhasznált párthonlapok

fidesz.hu 1996: http://web.archive.org/web/19961219010958/http://www.fidesz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).

szdsz.hu 1996: http://web.archive.org/web/19961222181152/http://szdsz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).

mdf.hu 1998: http://web.archive.org/web/19980707222726/http://www.mdf.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).

mszp.hu 1998: http://web.archive.org/web/19980126233655/http://www.mszp.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).

fkgp.hu 2001: http://web.archive.org/web/20010302181542/www.fkgp.hu/elnok.html (utolsó letöltés: 2010. április 14.).

fidesz.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020118063100/http://www.fidesz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).

mdf.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020525021328/http://www.mdf.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).

mszp.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020325212532/http://mszp.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).

szdsz.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020401183406/http://www.szdsz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).

civilmozgalom.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

fidesz.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

jobbik.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

mdf.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

mszp.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

Conservative Party: http://www.conservatives.com/Default.aspx (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

Labour Party: http://www2.labour.org.uk/home (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

Liberal Democratic Party: http://www.libdems.org.uk/ (utolsó letöltés: 2010. április 19.).

Lábjegyzetek

1
Kiemelés tőlem – M. N.
2
„Feminista kongresszuson felszólal az amerikai mrs:?– Mondtam az én Johnomnak, hogy többet nem főzök rá. Aztán első nap még nem láttam semmit, de a második nap megéhezett és ő főzött. – Hatalmas taps....Felszólal a német frau: – Mondtam az én Johannomnak, hogy többet nem mosok rá. Első nap még nem láttam semmit, de aztán egy hét múlva elfogytak az ingei, és kénytelen volt kimosni őket. – Hatalmas taps...?Felszólal Mari néni is: – Mondtam az én Jánosomnak, hogy többet nem takarítok rá. Első nap még nem láttam semmit. Második nap a fél szememre egy picit...” (fidesz.hu, 1996).
3
Megjegyzendő, hogy az SZDSZ NetPárt 2002 után is létezett/létezik, de idővel lekerült a hivatalos honlapról.
4
Az Internet Archive Wayback Machine segítségével reprodukált internetes pártoldalak és Dányi Endre végeredményei alapján (Dányi, 2002: 31).
5
A fidesz.hu kezdőlapján két irányba lehetett továbblépni, a Választás 2010 és a Hírportál oldalakra. Mivel a többi honlapon is a „hírportál” jellegű lapokat tekintettem meg, így a fidesz.hu-nál is azt választottam.
6
A pártok honlapjait az első forduló előtt, 2010. április 8–9 között tekintettem meg.
7
A pártok honlapjait 2010. április 19-én tekintettem meg.
Támogass adód 1%-ával

Lapunk, a Médiakutató nem kér és nem kap állami támogatást. Olvasóink adományaiból, egy magáncég támogatásából, az eladott példányok árából tartja fenn magát. Cserébe évente négy lapszámmal jelentkezünk nyomtatásban és online. Online formában lapunk ingyen, regisztráció nélkül olvasható. Szerkesztőink és bírálóink társadalmi munkában dolgoznak.
A Médiakutató immár 22 éve első közlésben jelenteti meg fiatal és szenior magyar és külföldi kutatók munkáit a médiajog, a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről. Számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben.

Kérjük, hogy személyi jövedelemadód 1 %-ával támogasd a Médiakutató Alapítványt! Adószámunk: 18687941-2-42

Médiakutató YouTube csatornája

Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink