• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2011 tavasz

Jog

Majtényi László:

Az új médiaszabályozás alapvető hibái¹

Azt hiszem, amennyiben az európai uniós csatlakozás idején a most január elsején életbe lépett törvény hatályban lett volna, nem biztos, hogy Magyarország tagjává válhatott volna az Európai Uniónak. Vagyis, állításom szerint, az a médiaszabályozás és médiairányítási szerkezet, amelyet a 2010. évi CLXXXV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok hoztak létre, ellentétesek az Európai Unió alapértékeivel, mindenekelőtt a sajtószabadságról uralkodó felfogással. Miközben itt csak a médiatörvény jellemzésével foglalkozom, jelezni szeretném, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, ha az elmúlt félév magyarországi történéseit tekintjük át, nem önmagában álló alkotmányos probléma. Ide tartozik egyebek mellett a jogalanyok hátrányára a visszamenő hatályú törvényhozás lehetővé tétele, az alapjogok, mindenekelőtt a tulajdonjog korlátozása, a független alkotmánybíráskodás elleni támadások, a független intézményeket érintő személyi döntések, az alkotmányozás módjának olyan megváltoztatása, amellyel a kétharmados többség az alkotmányozás során az ellenzék minimális beleszólási lehetőségét is kizárta.

A törvény elfogadása

A törvény, amelynek tárgya a nyilvánosság, mély titokban készült. Magyarországon az Európai Unió országaihoz képest is példásan szigorú, az információszabadságot biztosító törvények vannak hatályban. A törvények tervezeteit közzé kell tenni, róluk a jogalkotási és az elektronikus információszabadság törvények alapján – hasonlóan más európai jogállamokhoz – szakmai, társadalmi vitákat kell tartani. Ennek ellenére a médiaszabályozásról szóló törvények tervezeteit az érintettek: az állampolgárok és az újságíró szervezetek nem ismerhették meg. A törvények nyilvános vitájára vonatkozó kötelezettséget úgy játszották ki, hogy pro forma nem a kormány, hanem országgyűlési képviselők terjesztették elő azokat, az egyéni törvényjavaslatokra ugyanis nem vonatkoznak a nyilvánosság garanciái.

Az irányítási szerkezet

Nemzetközi kuriózum az erősen hierarchizált, a politikai befolyást intézményesítő irányítási modell, mely összességében az irányító szervezet, a médiumok és a műsorok függetlenségét sérti. A megnövelt hatáskörű, a technológiai oldalt és a tartalomszabályozást felügyelő konvergenssé tett Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, több mint két parlamenti ciklusra (kilenc évre), és kinevezése többször is megújítható. Az elnök maga elnökhelyettest nevez ki, akit indoklás nélkül visszahívhat. A hivatal élén főigazgató áll, akit szintén az elnök nevez ki, és akit ugyancsak indoklás nélkül bármikor visszahívhat. A Szervezeti és Működési Szabályzatban meghatározottak szerint korlátlan számban főigazgató-helyetteseket is kinevez, őket is hasonlóképpen hívja vissza.

Ugyancsak az elnök nevezi ki és hívja vissza a közmédiumok vagyonával és a médiarendszerben elosztható támogatásokkal gazdálkodó Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap vezetőjét. A korábban gazdaságilag önálló közszolgálati műsorszolgáltatók (Magyar Rádió, MTV, Duna Televízió) gazdasági önállósága megszűnik, minden vagyonuk az elnök irányítása alatt álló Alaphoz kerül.

Ugyanehhez a szervezethez helyezik át a műsorszolgáltatók több ezer újságíróját is. A közszolgálati műsorszolgáltatók ezek után maguk nem készítenek műsorokat, hanem az Alaptól rendelik meg. A hírműsorok készítését centralizálják. A hírértékű eseményekről, takarékosságra hivatkozva, egyetlen stáb fog műsort készíteni az összes közszolgálati műsorszolgáltató minden csatornájának.

A Médiahatóság „jogosult a médiaszolgáltatással, sajtótermék kiadásával, illetve műsorterjesztéssel kapcsolatos – akár törvény által védett titkot is magában foglaló – adatot tartalmazó valamennyi eszközt, iratot, dokumentumot megtekinteni, megvizsgálni, azokról másolatot, kivonatot készíteni”, sőt harmadik személyektől is jogosult adatokat beszerezni, ennek elmaradása esetén pedig bírságol.

De ehhez járul, hogy ugyancsak az elnök nevezi ki a hatóság ombudsmanszerű hivatalnokát, aki fogyasztói „érdeksérelem” gyanúja esetén, körülhatárolatlansága miatt korlátlan vizsgálati jogkörrel rendelkezik. Kötelező döntéseket nem hozhat, de bármely irat, információ megismerési jogával rendelkezik, és vizsgálatáról közvetlenül az elnöknek köteles jelenteni. A biztost nemcsak kinevezi az elnök, felette és munkatársai felett a munkáltatói jogokat is gyakorolja. Az elnök ezen embere korlátlan adathozzáférési joggal rendelkezik, vizsgálatainak gyakorlatilag nincsenek jogi korlátai.

A hivatal elnöke egyúttal a Médiatanácsnak nevezett, a legfontosabb érdemi döntéseket meghozó szerv elnöke is. A Médiatanácsba, kihasználva a kétharmados többséget és a korábban hatályos paritásos rendszer megszüntetését, kizárólag a kormánypárt által jelölt személyeket választottak.

A közszolgálati műsorszolgáltatók közös Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumába, noha a kormánypárt és az ellenzék ugyannyi (három-három) jelöltet állíthat, mivel az elnököt és egy további tagot a Médiatanács jelöli, az uralmon lévő párt túlsúlya ugyancsak biztosított. Ez a szerv választotta meg pályáztatás nélkül, kizárólag a Fidesz delegáltjainak szavazatával(!) a közszolgálati műsorszolgáltatók – ugyancsak politikai kinevezetteknek tekintett – vezérigazgatóit.

Nézetem szerint hiányzik a közszolgálati műsorszolgáltatók valóságos társadalmi ellenőrzése. Az erre a feladatra létrehozott Közszolgálati Testületbe olyan korporatív szervezetek (történelmi egyházak, Magyar Tudományos Akadémia, kisebbségi szervezetek, családvédő szervezetek stb.) jelölnek tagokat, amelyek nem fedik le a magyar társadalom tagoltságát, szakmai kapcsolatuk a médiával nem szoros.

Az általánosan elismert szabadelvű-demokratikus korlátok sérelme

A szabályozás filozófiája és kiterjedése áthágja az európai és a magyar alkotmányosságnak az Alkotmánybíróság által is kijelölt kereteit, kiterjeszti a hatósági jogköröket a nyomtatott sajtóra és az új médiára, ide értve az online sajtó teljességét és a blogok jelentős hányadát.

Az európai szabályozás tiszteletben tartja az egyes médiumtípusok jogi korlátainak különbözőségét. A legkiterjedtebb szabályozás az elektronikus média (rádiók, televíziók) szabályozásában fogadható el (eredetileg azért, mivel a frekvencia a korlátos javak közé tartozott, később annak közvélemény-formáló erejére hivatkozva). Az írott sajtó a 19. században kiküzdötte a cenzúra eltörlését, azóta alapvetően a bírósági út használható az írott sajtó jogsértései elleni védelemben. Ma az internet, az új média tekinthető a legszabadabbnak. Az új törvény érthetetlen módon mégis egységes elvek szerint szabályozza az elektronikus, az írott és az online közleményeket. Semmivel nem indokolták, miért ellenőrzi és büntetheti szigorú szankciókkal az írott sajtót az új hivatal. Ugyancsak érthetetlen, hogy a hírportáloktól a blogokig terjedően (feltéve, ha azok pl. reklámot közölnek és szerkesztettek), miért jogosult az online tartalmat is ellenőrizni és büntetni a Médiahatóság.

A hatósági jogkörök példátlan terjedelme, az önkényes jogalkalmazás lehetősége

A frekvenciák pályáztatási rendszere átláthatatlan, az önkényes döntések lehetőségét – az Alkotmánybíróság korábbi döntését figyelmen kívül hagyva – nem korlátozza. Ha a Médiatanács elégedetlen a pályázókkal (például „médiapolitikai szempontok” alapján), nem hirdet eredményt, illetve a döntéssel megvárhatja a neki rokonszenves pályázat megérkezését. Minden rádió, televízió és egyéb audiovizuális tartalom „kiegyensúlyozott” voltát vizsgálhatja, sőt, ellenkező híresztelésekkel szemben, ezt a sajtótermékek esetében is megteheti.

A létrehozandó „önszabályozó” testület mind döntésében, mind pedig működésében, így információs tekintetben is, kiszolgáltatott a hatóságnak.

A súlyos büntetéseket, melyek alkalmasak a médiavállalkozások anyagi alapjainak tönkretételére, bizonytalan, meghatározatlan tartalmú, általános jogi fogalmakkal leírt tényállások alapján lehet kiszabni. Ilyenek a közérdek sérelme, bármely többség vagy kisebbség megsértése, az alkotmányos rend sérelme, az emberi méltóság sérelme. Személyiségi jogsérelem esetén akkor is eljárhat a Médiatanács, ha az érintett az állítólagos sérelmet nem kifogásolja vagy akár nem is tud róla. Ismételt és súlyos jogsértés megállapítása esetén a Médiahatóság nyilvántartásból törléssel megszüntetheti a médiavállalkozást, ezzel a sajtószabadság sérelmét okozva – miközben, a műsorszolgáltatási díj nem fizetése kivételével, még csak meg sem határozza, hogy mi minősül súlyos jogsértésnek.

A javaslat előterjesztői a törvénycsomagot azzal védik, hogy szerintük annak minden eleme szerepel valamelyik európai állam médiatörvényében. Ez egyrészt, egyszerűen szólva, nem igaz², másrészt nem is jó érv: ha minden európai törvény legrosszabb elemeit egymás mellé rakjuk, akkor a kapott eredmény biztosan nem felel meg a közös európai értékeknek.