Tartalomjegyzék – 2006 nyár

Bodoky Tamás:

Többet retusálunk, mint négy éve

Választási kampányplakátok az interneten

Míg négy éve az sms-ben és az e-mailben terjedő, humoros, mozgósító vagy legalábbis annak szánt rövid szöveges üzenetek dominálták az országgyűlési választások által inspirált digitális kampányfolklórt, az idén minden eddiginél több digitálisan manipulált kép, úgynevezett fotosop öntötte el az internetet; e képek többsége a pártok kampányplakátjait gúnyolta vagy fogalmazta át. Tanulmányomban a fotosopot a kommunikációs technológiák közbeiktatásával terjedő netfolklór, illetve a tömegtájékoztatás híreire reflektáló hírfoklór részeként definiálom, majd megvizsgálom, miként reagált a fotosopszubkultúra a parlamenti pártok minden korábbinál agresszívebb utcai plakátháborújára a 2006-os országgyűlési választási kampány során.

Rimay Andrea:

Ha nem lett volna Dávid Ibolya…

Politikusnők médiaszereplése a választási kampányban

Beszélhetünk, írhatunk a női esélyegyenlőségről, kvótarendszerrel segített közéleti szerepvállalásról vagy éppen a self made womenekről, a politikai korrektségről, a kiegyensúlyozott tájékoztatásról. Amint komolyra fordulnak a dolgok a politikában és valódi tétjük lesz a csatározásoknak, amikor a szavak és a gesztusok is számíta-nak, amikor nem mindegy, hogy ki, mikor, hol, mit és hogyan mond, vagyis amikor választási kampány van, akkor a politikusnők úgy eltűnnek a sajtó által közvetített politikai színpadról, mintha soha nem is lettek volna ott. Az alig néhány hete lezárult választási kampányban legalábbis így történt. Még ha a pártok tettek is bizonytalan lépéseket női jelöltjeik szerepeltetése érdekében, a sajtóban ennek csak halovány nyomai látszottak: női politikusok gyakorlatilag nem jutottak szóhoz a kampány során. Az egyetlen kivételt Dávid Ibolya MDF-elnök szereplése jelentette, ami azzal magyarázható, hogy az MDF a várakozásokkal ellentétben bejutott a parlamentbe, és a második fordulóig Dávid Ibolya a választások egyik legmeghatározóbb szemé-lyévé vált. Soha ennyi cikk nem született még politikusnőről (politikusnővel), mint ahány 2006. április 10. és 21. között Dávid Ibolyáról megjelent. Mivel azonban Dávid is csak a második fordulóban kapott ekkora figyelmet, feltehető, hogy ha az MDF nem érte volna el az ötszázalékos küszöböt, és nem került volna be a parlamentbe, az MDF elnök asszonyáról sem jelent volna meg több néhány elköszönő interjúnál. Ez az elemzés a Népszabadság, a Magyar Nemzet cikkei, illetve a Nap-kelte és a Mokka interjúi alapján készült, és azt mutatja be, hogy milyen szerep jutott a politikusnők-nek a kampány hat hetében az említett lapokban és műsorokban.

Kotroczó Róbert:

Leni Riefenstahl: Emlékeim 1902-1945

Kreált múlt – credo nélkül

Leni Riefenstahl önéletrajza, az Emlékeim: 1902-1945 sokszor szándékosan pontatlan, és nem tekinthető hiteles történelmi forrásnak. Riefenstahl nem egyszerűen elfelejtett eseményeket vagy rosszul emlékezett dátumokra, mint azt az életrajzoknál megszokhattuk, hanem tetten érhetően azzal a szándékkal írt, hogy a könyv oldalain újrafogalmazza az életét; epikai eszközökkel kicsinyítve felelősségét a náci propagandagépezetben játszott szerepéért, és eltúlozva művészi karrierjének sikerességét és egyedülállóságát. Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy elemezzem az 1987-ben megjelent életrajzot, és ütköztetem az addig és azóta nyilvánosságra került ellentmondónak tűnő információkkal elsősorban Riefenstahl pályakezdéséről.

Bajomi-Lázár Péter:

Manipulál-e a média?

Képes-e általában a tömegmédia és különösen a televízió manipulálni a közönségét? Az alábbiakban azokat a tudományos igényű elméleteket és empirikus kutatásokat idézem fel, amelyek erre a kérdésre kerestek választ, és amelyek mérföldkőnek számítanak a média-hatás-kutatások és a befogadásvizsgálatok történetében. Írásomban csak arra vállalkozom, hogy ismertessem, rendszerezzem és esetenként kommentáljam a - magyarul csak hiá-nyosan hozzáférhető - szakirodalmi forrásmunkákat.

Hammer Ferenc:

A közvetlen médiahatásokról való beszéd természetéről

Érdekes ellentmondást fedezhetünk fel a médiának az emberek életében betöltött szerepe feletti közgondolkodásban. Míg a média robusztus szerepét a mindennapi tapasztalat álta-lában valamiféle "igézetként", azaz közvetlen hatásként képzeli, a médiakutatás lényegé-ben évtizedek óta állítja, hogy a közvetlen és tartós médiahatásokról viszonylag ritkán lehet beszélni. Ebben az írásban megmutatom, hogy a "médiaigézet" elképzelése kultú-ránk alapvető tapasztalatai közé tartozik, és felvetem annak a lehetőségét, hogy a média-hatások felett aggódó sokszor szófia beszédnek fontos másodlagos szerepe lehet a politi-kai kultúrában.

Fehér Katalin:

A virtuális valóság metaforái

Mit lehet mondani egy olyan fogalomról napjainkban, mint a virtuális valóság? A válasz attól függ, hogy a köznyelvi használat, a természettudományos megközelí-tés, a filozófiai aspektus, esetleg a tömegmédia közegében keressük-e. Ez utóbbi a legátfogóbb, hiszen nemcsak lehetséges hordozója minden más kontextusnak, de a nyilvánossági kritériumnál fogva alapvetően hordozza is őket. A Mit lehet mondani ma a virtuális valóság fogalmáról? kérdésre tehát vélhetőleg a tömegmédia által be-mutatott virtuális valóságképzet a válasz.