Tartalomjegyzék – 2009 tél

Tamási Erzsébet:

Sztereotípiák virágzása: a média és a női terroristák

A terrorista nők szenzációt jelentenek a médiában. A szenzáció mögött jól kirajzolódnak a mindennapokban és a tudományban egyaránt használatos nemi sztereotípiák. A terrorista nőkkel kapcsolatos médiakutatások megrajzolták a terrorista nők általános médiaképét. Ezek a nők a végső kétségbeesést szimbolizálják, sokkal inkább áldozatok, mintsem cinikus, civil polgárokat, köztük gyerekeket pusztító gyilkosok. A női merénylőt inkább áldozatnak tekintik, mint elkövetőnek, korábbi sérelmeinek feltárása, megmagyarázása együttérzést kelt. A férfi terroristával ellentétben a nő a „fekete özvegy”, aki erőszakhoz folyamodik, mert megfosztották a férfitól, megerőszakolták, elrabolták, családját kiirtották, agymosásban részesítették. Mindeközben a hasonló szociális helyzetű, magánéletével kínlódó terrorista férfiak iránt a média semmiféle szimpátiát nem tanúsít.

Andreides Gábor:

Az államosítás és a Magyar Távirati Iroda működése a Tanácsköztársaság alatt

A 19. század közepétől, azaz nagyjából alapításuktól kezdve a magánkézben lévő nagyobb hírügynökségek (Reuter, Wolff, Havas) szoros állami felügyelet alatt működtek. A távirati irodák rá voltak utalva az állam segítségére, az állam pedig a pontos és gyors hírszolgáltatásra. A Magyar Távirati Iroda 1881-es alapítása után másfél évtizeddel, majd később egészen az 1920-as évek elejéig, időről időre szembesült egy ehhez hasonló a dilemmával: miként lehet az állam és az MTI viszonyát „helyesen” elrendezni. A Tanácsköztársaság időszakában a válasz egyértelmű lett. A tanulmány részben e kérdést mutatja be, részben az MTI 1919 tavaszi–nyári működését.

Vörös Boldizsár:

Különböző politikai rendszerek – hasonló humoros alkotások?

1919 fordulatai viccekben és karikatúrákban

Az 1919. év politikai-társadalmi változásai megjelentek a korabeli magyarországi élclapokban közzétett szövegekben és képeken, a Tanácsköztársaság időszakának vicceiből pedig a diktatúra bukása után önálló gyűjteményeket is kiadtak. A tanulmány e humoros alkotások csoportjaival foglalkozó elemzései azt mutatják, hogy egy-egy szövegtípus vagy képtípus olykor egymástól igencsak eltérő politikai viszonyok között is megjelenhetett, és nagyon különböző politikai nézeteket is kifejezésre juttathatott. E viccek és karikatúrák nemcsak variálódási képességeiket tekintve hasonlítanak egymásra, hanem abban is, hogy mindkét típusú humoros alkotásba a legkülönfélébb történelmi-kulturális hagyományelemek kerülhetnek be. E vizsgálatok tehát nemcsak az 1919-es történelmi események elemzéséhez szolgáltathatnak adalékokat, hanem – önmagukon túlmutatva, általánosabb érvénnyel – a viccek és a karikatúrák sajátosságainak megismeréséhez is.

Velics Gabriella:

Újságok, újságírók és olvasók: átmenet a famentes jövőbe

Az utóbbi néhány évben felgyorsultak a változások a nyomtatott sajtóban. A médiafogyasztók új generációja jelent meg a színen, amely megköveteli, hogy akkor, úgy és annyi információt kapjon, amikor, ahogyan és amennyit ő szeretne. Rupert Murdoch médiamogul már 2006. március 13-án Londonban a média jövőjéről tartott előadásán azt hangoztatta, hogy a média gyorsétkezéssé válik, az emberek jártukban-keltükben, munkahelyükre vagy onnan hazafelé igyekezve értesülnek az aktuális hírekről, nézhetnek filmet vagy sporteseményt a mobiltelefonjuk vagy más, drót nélküli eszközök segítségével. Németországban szintén arról cikkeztek, hogy egy új korszak veszi kezdetét: internetes élő újságról (livepaper), mini display-en olvasható napi-, heti- és szaklapokról szóltak a médiajövőt felcsillantó szólamok. Tanulmányomban áttekintem a hagyományos nyomtatott sajtó eddigi próbálkozásait, amelyekkel az olvasószám csökkenését próbálta ellensúlyozni, szólok a digitális korszak olvasói nemzedékváltásáról, a legújabb technológiákról, trendekről. A tanulmány tartalmaz egy kutatást arról is, hogy mit várnak a magyar fiatalok a napilapok elektronikus változataitól.

Palyik Katalin:

A képi kultúra megőrzése.

Hogyan találhatunk pirosló hunyort a Nemzeti Audiovizuális Archívumban?

A dolgozat egyrészt a képi kultúra megőrzésében szerepet játszó Nemzeti Audiovizuális Archívumban (NAVA) folyó archiválási munka során figyelembe vehető és veendő tényezőkről ad rövid áttekintést, másrészt arról a kutatásról nyújt tájékoztatást, amelynek eredményeként az audiovizuális dokumentumok kereshetőségét elősegítő sajátos módszer születhet, a kulcsképeknek mint tartalmi ismérveknek az alkalmazására alapozottan.

Mátay Mónika:

Egy nődandy karrierje: képek Batthyány Apraxin Júlia életéből

A korabeli sajtóban botrányhősnőként bukkant fel, ma talán azt mondanák rá: celeb. Batthyány Apraxin Júlia mindannak a tagadása volt, amit női erényként tartottak számon. Házasságtörő feleség, gyerekeit elhagyó anya, szexuális kalandokba keveredő szerető, feltűnni vágyó, könnyelmű asszony, az osztályát megtagadó arisztokrata, aki a színház és az irodalom kétes erkölcsű világában hajszolta az érvényesülést. Ma már senki sem emlékszik a nevére, de egy rövid ideig, az 1860-as évek elején a nemzeti érzéstől duzzadó nosztalgiahullámon lovagolva a fővárosi sajtó naponta írt róla. Hírhedt volt és irigyelték, nőtársai borzongva csámcsogtak kicsapongásain, extravagáns viselkedésén. Nem sokkal tovább, mint 15 percig, minden lépését nyomon követték. Ő volt az egyik első sztár.

Hammer Ferenc:

Az éjszakai élet mint populáris nyilvánosság a szocializmusban

A dolgozatban a városi éjszakai élet szocializmuskori (1949–1990) történetének néhány aspektusát tárgyalom. Archívumi anyagok, forráskiadványok, interjúk és irodalmi feldolgozások alapján mutatom be az éjszakai élet jelentéseinek átalakulását az éjszakai szcéna intézményei, funkciói és normái elemzésével. A habermasi polgári nyilvánosság (bourgeois public sphere) kritikáját megfogalmazó tradíció populáris nyilvánosság (popular public sphere) fogalma segítségével vázolom fel a kávéházakban, a kulturális intézményekben és a magánlakásokon folyó élet változó normáit és politikai funkcióit, amelyek révén egy dinamikus, a hatalomgyakorlás szempontjából fontos találkozási felület alakult ki az állam és a társadalom között.

Koltay Tibor:

Médiaműveltség, média-írástudás, digitális írástudás

Hányféle írástudás van? Vagy helyesebb műveltségnek nevezni? Mi a helye a médiaműveltségnek közöttük? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez az írás, a teljesség igénye nélkül, főként párhuzamokat kutatva a médiaműveltség és az információs műveltség között.

Szikora József:

Otthon leszek-e általa? Alternatív gondolatok a médiáról

A Médiakutató a magyar sajtót és médiát gyakorlati oldaláról ismerő vezető szerkesztőket, újságírókat kíván megszólaltatni a hazai újságírás jelenlegi állapotáról, legfontosabb problémáiról, azok okairól, valamint a sajtó lehetséges és kívánatos fejlődési irányairól. A különböző álláspontok megjelenítésén túl célunk azok ütköztetése is, ezért helyet kívánunk biztosítani a már megjelent véleményeket opponáló írásoknak. Első összeállításunkat 2008. téli lapszámunkban közöltük. Ez alkalommal Szikora Józsefnek, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőségvezetőjének, a Katolikus Újságírók Szövetsége elnökének írását közöljük.

Pogácsás Anett:

Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai

– magyar, angol, amerikai és német összehasonlításban

Abban a világban, amely Márai szerint „egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti”, nagy örömmel tölti el az ember szívét, ha igényes és értékes művet vehet a kezébe. Koltay András nemrégiben megjelent könyve vitathatatlanul ezek sorát gyarapítja.