Tartalomjegyzék – 2011 tavasz

Majtényi László:

Az új médiaszabályozás alapvető hibái

Azt hiszem, amennyiben az európai uniós csatlakozás idején a most január elsején életbe lépett törvény hatályban lett volna, nem biztos, hogy Magyarország tagjává válhatott volna az Európai Uniónak. Vagyis, állításom szerint, az a médiaszabályozás és médiairányítási szerkezet, amelyet a 2010. évi CLXXXV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok hoztak létre, ellentétesek az Európai Unió alapértékeivel, mindenekelőtt a sajtószabadságról uralkodó felfogással. Miközben itt csak a médiatörvény jellemzésével foglalkozom, jelezni szeretném, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, ha az elmúlt félév magyarországi történéseit tekintjük át, nem önmagában álló alkotmányos probléma. Ide tartozik egyebek mellett a jogalanyok hátrányára a visszamenő hatályú törvényhozás lehetővé tétele, az alapjogok, mindenekelőtt a tulajdonjog korlátozása, a független alkotmánybíráskodás elleni támadások, a független intézményeket érintő személyi döntések, az alkotmányozás módjának olyan megváltoztatása, amellyel a kétharmados többség az alkotmányozás során az ellenzék minimális beleszólási lehetőségét is kizárta.

Bayer Judit:

Az új médiatörvény sajtószabadságot korlátozó rendelkezései

A jogalkotás módja

A magyar médiatörvény reformja hosszú ideje váratott magára, végül mégis társadalmi konszenzus nélkül született meg. Bár egyes kérdéseket racionális módon rendez, hatálya és koncepciója a sajtószabadság indokolatlan korlátozását valósította meg, éles kritikai visszhangot gerjesztve nem csupán belföldön, hanem az Európai Unióban is.

Polyák Gábor:

A médiapiac szabályozása az új médiatörvényben

Az új médiaszabályozás legkevésbé kritizált eleme a médiapiac szabályozására, a piaci szereplők mozgásterére vonatkozó joganyag. Az e kérdéseket érintő szerényebb érdeklődés visszavezethető arra, hogy a törvény alapkoncepciójával – a médiarendszer egészének a szabályozás hatálya alá vonásával, a bizonytalan tartalmú kötelezettségek szankcionálásával – kapcsolatos viták elvonják a figyelmet e részletszabályokról, továbbá arra, hogy e kérdések az újságírókat és a közönséget legfeljebb közvetve érintik. E praktikus megfontolások mellett azonban két további fontos okot is ide kell sorolni. A legnagyobb piaci szereplők, különösen az audiovizuális média piacának nagy szereplői, alapvetően elégedettek a törvénnyel, mivel az a legfontosabb, gazdasági jellegű igényeiket kielégíti. Azt is el kell ismerni továbbá, hogy első olvasatra a törvény e rendelkezései a leginkább kidolgozottak, és a médiapiaci valóságot leginkább tiszteletben tartók. Első olvasatra.

Császi Lajos:

„Segítség, a gyermekem pedofil áldozata lett!”

Egy Mónika-show ORTT-bírálatának kulturális kritikája

A két kereskedelmi tévé egymással konkuráló talk-show-ja, a „Mónika” és a „Joshi Bharat”, 2010 tavaszán véget ért. Az esemény apropóján érdemes utólag visszatekinteni az ORTT által gyakorolt cenzúrának egy korábbi – 2003-as – állomására, amely bepillantást enged abba a folyamatba, amelynek végső állomása a talk-show-k hivatalos ellehetetlenítése, gyakorlatilag betiltása volt. Cenzúráról leginkább pártpolitikai értelemben szokás nálunk beszélni, és a fogalmat a közbeszédben a Fidesz–KDNP pártkoalíció 2010-es hatalomra kerülésével kapcsolják össze. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy kulturális értelemben a cenzúra általánosabb kategóriának tekinthető, amely már sokkal hamarabb, a kereskedelmi televízió elleni ízléskampányokkal elkezdődött, amint azt az alábbiakban vizsgált 2003-as ORTT-határozat is mutatja. A kereskedelmi média démonizációjában nemcsak a Fidesz, hanem politikai álláspontjuktól függetlenül sokan mások – az úgynevezett médiapesszimisták is (Bajomi-Lázár, 2004) – derekasan részt vettek. A 2010-es médiatörvény ezért nem valami váratlan esemény, hanem annak a hosszú folyamatnak a logikus végeredménye volt, amely a kulturális modernitás nyitottságát a társadalmi rendet fenyegető veszélynek látta, és e vélt veszélyt nem népszerű módon „átbeszélni”, hanem hatalmi szóval korlátozni kívánta a médiában.

Bársony Fanni – Gyenge Zsuzsanna – Kovács Ádám:

„Kit érdekelnek a programok?”

A Jobbik kisebbségképe és annak médiareprezentációja a 2010-es országgyűlési választások kampányidőszakában

A tanulmány diskurzusanalízis segítségével vizsgálja, milyen volt a Jobbik Magyarországért Mozgalom kisebbségképe a 2010-es országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban. A vizsgálat az ELTE Társadalomtudományi Karán zajló nagyobb kutatás része, amelynek során a hallgatók a választásokon induló pártok kisebbségképét tárták fel.

Guld Ádám:

Az emo – egy poszt-szubkulturális közösség?

Stílus, divat, identitás összefüggései egy kortárs ifjúsági kultúra médiareprezentációjának tükrében

A szubkultúrákkal kapcsolatos társadalomtudományos érdeklődésnek ma már több évtizedre visszatekintő hagyományai vannak. A szubkultúra-kutatással foglalkozó, alapvetően amerikai és angol gyökerekből táplálkozó irányzat napjainkban világszerte meghatározó, jól kidolgozott interpretációs keretet biztosít számos társadalmi és kulturális jelenség tanulmányozásához. Az elmúlt bő egy évtized során azonban egy olyan új értelmezési lehetőség feltűnését is megfigyelhettük, amely a szubkultúrák kialakulásának és működésének dinamizmusait már alapvetően a vizuális médiumok által uralt médiatársadalom elméleti kontextusában helyezi el. A poszt-szubkulturalizmusként ismertté vált áramlat különösen izgalmas lehetőségeket kínál fel abban az esetben, ha a kortárs kulturális képződményeket a vizualitás jelentőségét hangsúlyozó, a posztmodern korszakra jellemző identitásformálás és a posztmodern médiakultúra összefüggéseiben vizsgáljuk. Az alábbi írásban ezekre a lehetséges összefüggésekre mutatok rá az emo közösséget jellemző médiareprezentációk és tágabb értelemben vett médiahasználatokon keresztül.

Csík Tamás:

A koalíciós kormány hatalomra kerülése és a Nemzeti Munkapárt létrejötte (1906-1910) a Budapesti Hírlap és Az Újság valóságkonstrukciójában

A tanulmány kezdőpontja a dualizmus korának ama „pillanata”, amikor a választásokon az ellenzéki pártok koalíciója kivételes módon legyőzte az évtizedek óta kormányzó Szabadelvű Pártot, amely 1906-ban meg is szűnt. Végpontja pedig utóbbi „tulajdonképpeni” újjáalakulása. Az elemzés azokat az újságírói módszereket mutatja be, amelyekkel a korabeli médiumok igyekeztek saját olvasótáborukban egységes véleményt kialakítani a politikai élet meghatározó történéseivel kapcsolatban. Az írás célja annak érzékeltetése, hogy miként próbált a Budapesti Hírlap és Az Újság egy sajátos valóságképet konstruálni.

Murai András – Tóth Eszter Zsófia:

Helyzetfüggő. A kontextus szerepe a személyes emlékezet társas szerveződésében

Tanulmányunk a személyes emlékezet társadalmi beágyazottságának témáját a visszaemlékezés szituációjának nézőpontjából elemzi. Kiindulópontunk, hogy a közösséget összetartó múlt többek között a személyes elbeszélések útján válik a közös, mediatizált tudás részévé. A személyes emlékek azonban a történet-elbeszélés során mindig „alkalmazkodnak” a konkrét kommunikációs szituációhoz és az interakcióban résztvevőkhöz; így ezeket például a médiaszövegekből ismerhető köztörténeti narratíva is befolyásolja. Írásunk az egyéni és a kollektív emlékezet viszonyának megértéséhez azzal kíván hozzájárulni, hogy az emlékezési mechanizmusokra ható tényezőket dialógushelyzetekben, konkrét esettanulmányok, videóra felvett visszaemlékezések kvalitatív elemzésével vizsgálja. Amellett érvelünk, hogy a társas szituáció jelentésalkotó hatással van a múlt megjelenítésére.