Tartalomjegyzék – 2014 tél

„Elképesztően becsapták az embereket, és ők elképesztően vágyták a becsapást”

Pódiumbeszélgetés a Fény-képek gyermekeinknek című dokumentumfilmről

A Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karának Kommunikációs Szabadegyeteme az 1944-es pesti gettóra emlékezve 2014. október 1-én rendezte azt a nyilvános vetítést a Kőleves Étteremben, amelynek során Kőszegi Edit, Simó Sándor és Surányi András Fény-képek gyermekeimnek című, 1988-ban készült dokumentumfilmjét mutatták be. A vetítés utáni pódiumbeszélgetésen Mátay Mónika történész, a Médiakutató szerkesztője Kőszegi Edit és Surányi András rendezővel, illetve Örkény Antal kisebbségkutatóval beszélgetett. A filmet olvasóink lapunk DVD-mellékleteként láthatják.

Fekete Bálint:

A Horthy-kori filmhíradók kutatása és használata az oktatásban

A tanulmány leírja a filmhíradó műfaját, és részletesen tárgyalja a Horthy-kori filmhíradók történetét, kitérve a propaganda és közönség elérésének kérdésére is. Bemutat néhány lehetséges kutatási-vizsgálati szempontot, valamint egy példát arra: miként lehet a világháborús erőszak ábrázolását elemezni. Mindennek az is a célja, hogy a filmhíradók oktatásban való használatában eligazítson, ahhoz ötleteket adjon.

Turbucz Dávid:

Horthy-képek a magyar sajtóban 1945 és 1956 között

Horthy Miklós a magyar történelem egyik ellentmondásos alakja. Megítélésében a 20. század során végbement változások elsősorban a politikai hatalom igényeivel, elvárásaival függtek össze. A II. világháború végét követően – a Horthy-kultusz megszűnése után – új diskurzus vette kezdetét, amely eleinte nem volt még homogén, ám a politikai és a hatalmi változások eredményeként 1948–1949-re a kommunista Szabad Nép által közvetített szemlélet vált uralkodóvá. E tanulmány a magyar sajtóban 1945 és 1956 között megjelent Horthy-képeket mutatja be, azt a folyamatot, ahogyan hegemón helyzetbe került a kommunisták leleplező jellegű múltértelmezése.

Tasnádi Kata:

Sajtó és fotó a sajtófotó előtt

A nyomtatott fotók megjelenése a magyar képes lapokban az 1880-as években

A tanulmány a magyar sajtó történetének azt az időszakát mutatja be, amikor az olvasóközönség először találkozott közvetlenül nyomtatott fényképekkel a sajtóban, azon belül is a képes lapokban. Az első fotók megjelenésétől kezdve (1883–1884) 1890-ig négy jelentős periodika (a Vasárnapi Ujság, az Ország-Világ, a Képes Családi Lapok és a Magyar Salon) számait alapul véve igyekszem következtetéseket levonni az időszak sajtójának fotóhasználatával, illetve az illusztrációs technikák átalakulásával kapcsolatban. A képanyag mellett a fotókkal kapcsolatos korabeli szöveges forrásokat is vizsgálom, bemutatva, hogy a technikai fejlődés mellett a kortársak fényképekkel kapcsolatos vélekedése miképpen nyomta rá bélyegét a fotók felhasználásának módjára és terjedésére.

Tóth Loretta:

Prozódia és udvariatlanság az „X-faktor” interakcióiban

„Nem az a baj, amit mondasz, hanem az, ahogy mondod” – hallható gyakran egy konfliktusos interakcióban a sértett beszédpartnertől (Culpeper, 2011b: 57). A magyar nyelvhasználatban (is) számos olyan metapragmatikai szófordulat konvencionalizálódott, amely az adott szituációban nem megfelelőnek, durvának, bántónak vagy provokatívnak bélyegzett hangnem vagy beszédstílus valamilyen formáját igyekszik megragadni. Ilyenek például a kemény hangnemben beszél, felemeli a hangját, nem megfelelo hangot üt meg, Kikérem magamnak ezt a hangnemet! kifejezések, amelyek mindegyikéből jól érződik a kontextusban elvártnak nem megfelelő – negatív attitűdöt közvetítő – prozódiára vagy más néven: a szupraszegmentális eszközökre való utalás. A jelen dolgozat célja – az „X-faktor” című énekes-tehetségkutató negyedik évadának társalgási interakcióit felhasználva – annak bemutatása, hogy a prozódia a kontextussal interakcióba lépve miként képes a verbális üzenetet alátámasztva, felváltva vagy éppen módosítva attitűdbeli jelentést közvetíteni a beszédpartner felé, ezzel erősítve vagy enyhítve a megnyilatkozás offenzív mértékét.

Maksa Gyula:

Keleti típusú képregény Magyarországon és francia nyelvterületen

A keleti típusú képregény kulturális világtermékké válva egy új „japánizmus” transzkulturális áramlatait segítette Délkelet-Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában is. A japán képregény legnagyobb külföldi piacává Franciaország vált a kétezres évek első évtizedének közepére, megelőzve az Amerikai Egyesült Államokat is. Látva a mangakultúra utóbbi évtizedben kiteljesedő magyarországi elsajátítását és népszerűvé válását, a keleti típusú képregény médiájának értelmezéséhez hasznosnak tűnik a magyar tapasztalatokat összevetni a francia nyelvű képregénykultúra közelmúltbeli átalakulásával.

Balogh Zsolt György – Böröcz István – Kiss Attila – Polyák Gábor – Szőke Gergely László:

Az adatvédelmi hatásvizsgálat módszertana

Az európai adatvédelmi reform során a technológiai forradalom által vezérelt társadalmi változásokra is reagálva olyan általános előírások fogalmazódtak meg, amelyek biztosíthatják az átlátható és arányos adatkezelést. Az új előírások között is egyre nagyobb hangsúlyt kap az angolszász jogrendszerekben a közszféra egyik kiemelkedő fontosságú – részben – önszabályozó módszere, az adatvédelmi hatásvizsgálat. A hatásvizsgálat fontos eleme lehet a személyes adatok védelmének, mivel célja az azokat érintő, a magánszférát veszélyeztető eljárások azonosítása és teljes vagy részleges kiküszöbölése. A vizsgálat céljából kiindulva annak lefolytatásában érdekelt lehet minden személyes adatot kezelő telekommunikációs cég is.

Dávid Georgina:

Frekvenciaharc

Gosztonyi Gergely Alternatív média (?) – A közösségi média jogi szabályozásának vetületei című könyvéről

Érdekes paradoxon, hogy bár a jogászok hosszasan tanulnak a kínzás tilalmáról, sokszor mégsem mulasztanak ellenébe menni, nyúzva, húzva, hámozva a szakzsargont – egy olyan rituálé pontosságával, mint a családi karácsony ismétlődő napirendje. Azt hiszem, ez nekik valódi ünnep. Gosztonyi Gergely paradoxona abban áll, hogy írt egy jogi szabályozásról szóló könyvet, teljesen más szín- és ízvilággal, mint ahogy azt egy jogásztól várnánk. Majd’ 260 oldalon keresztül tágítja a közösségi média jogi perspektíváját, a szívügy szenvedélyével – a hangnem azt az alternatív stílust prognosztizálja, amirol a könyv is szól.