Tartalomjegyzék – 2015 tavasz

Bajomi-Lázár Péter:

Rendhagyó szerkesztői jegyzet

A kommunikáció- és médiatudomány magyarországi helyzetéről

Magyarországon a mai napig nem ismerik el önálló tudományként a kommunikáció- és médiatudományt. Ezt jelzi, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának ma sincs ilyen szakosztálya; e tudományterületen nem lehet akadémiai doktori fokozatot szerezni. Pedig 1969 óta, vagyis a Tömegkommunikációs Kutatóközpont létrehozásától kezdve folynak itt kutatások e téren. Ugyancsak 1969-ben jött létre az első szakfolyóirat, a Rádió és Televízió Szemle, amely 1980 után Jel-Képként működött tovább. 1983 óta szerepel a diszciplina az egyetemi képzésben, 1997 óta pedig doktori program formájában is működik. 2005-ben jött létre a Magyar Kommunikációtudományi Társaság.

Weyer Balázs – Bozóki Dominika – Bán Bence – Zöldi Blanka:

Felmérés a magyarországi médiaképzésekről

Munkaanyag a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete számára

Kutatásunk célja az, hogy friss adatokkal egészítse ki a magyarországi médiaképzés helyzetéről kialakult, elsősorban hiedelmeken alapuló képet, és valamelyest oldja az ezzel kapcsolatos fogalmi zűrzavart. Mélyen beitta magát a közvélekedésbe a gondolat, hogy a felsőoktatásban „túlképzés” van médiaszakemberekből, ugyanakkor – miközben a médiapiac valóban kevesebb embert és alacsonyabb jövedelemszinten képes foglalkoztatni, mint korábban – soha nem volt ekkora szükség médiabeli jártassággal, médiaképességekkel felvértezett munkatársakra a gazdaság szinte minden területén. Ennek ellenére a médiaszakokon tanulók száma ma negyede a korábbi csúcsénak, ezen belül pedig igen alacsony az újságírással foglalkozni kívánók aránya. Az ömlesztett médiaképzés egyre kevésbé alkalmas a média különböző területeit átfogó oktatásra: a rendezvényszervezéstől az oknyomozó újságírásig, a médiakutatástól a vállalati socialmedia-oldalak menedzseléséig terjedő skálát szinte lehetetlen egy currikulumban lefedni. A médiaoktatási piac erjedésben van: a képzési helyek száma gyorsan csökken, az igények gyorsan változnak. Úgy véljük, mindez jó alkalom rendet vágni a kuszaságban.

Weyer Balázs – Horvát János – Hammer Ferenc – Szalai Zoltán – Tófalvy Tamás:

„Újságíró bárki lehet”

Beszélgetés a magyarországi médiaoktatásról

Milyen állapotban vannak ma és milyen jövő elé néznek a hazai médiaképzések? Milyen szerepe lehet az oktatásnak a leendő újságírók szakmai fejlődésében? Milyen készségekre van szüksége egy újságírónak, és milyen formában érdemes oktatni ezeket a készségeket? Az e lapszámunkban olvasható médiaoktatásfelmérés eredményei kapcsán a kutatás vezetőjével, Weyer Balázzsal Horvát János, a Független Médiaközpont kuratóriumi elnöke, Hammer Ferenc, az ELTE BTK Média- és Kommunikáció Tanszékének docense, valamint Szalai Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium ügyvezető igazgatója beszélgetett Tófalvy Tamás, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa, az MTE főtitkára moderálásával a magyarországi médiaképzések problémáiról és jövőjéről.

Török Zsuzsa:

Korona és lant

Carmen Sylva és a szerzőség modern létmódja a 19. századi magyar sajtóban

Carmen Sylva, akinek írói álneve nem mást, mint Románia első királynéját, Erzsébet neuwiedi hercegnőt takarja, a 19. század vége és a századforduló igazi sztárja volt. Rendhagyó személyisége az egész korabeli Európa figyelmét magára vonta. Ő volt az „író királyné”, akinek a személyében a tradicionális, születési privilégiumhoz kötött és a modern, egyéni teljesítményen alapuló hírességkoncepció egyesült. E tanulmány a korabeli magyar nyelvű sajtóban való jelenlétét a szerzőségnek a tömegmédiumok kialakulásától jelen lévő modern aspektusa felől közelíti meg. Írói működését nem az esztétikai innováció és értékítélet, hanem a publicitás és az irodalmi eszközökkel való mediálás szempontjából vizsgálja. Carmen Sylva rendhagyó, a tradicionális dinasztikus és női szerepeket megkérdőjelező és újraértelmező személyisége és életmódja nagy érdeklődést és figyelmet váltott ki a korban, e figyelem ösztönzője, fenntartója és folyamatos kiszolgálója pedig a tömegsajtó volt. Esete azt példázza, hogyan válhat híres szerzővé a 19. századi sajtó hasábjain egy olyan írónő, akinek megítélésében nem az esztétikai értékítélet, hanem a személyes hírnév játszott döntő szerepet.

Kassay Réka:

Nemi szerepek az elemi iskolások mesehős-reprezentációiban

A gyermekeknek szóló médiatartalmak elsősorban a nemi szerepek mentén különülnek el egymástól. Elemi iskolás korban a lányok életében a sokat vitatott „rózsaszín korszak” dominál, a fiúk játékában a harcos történetek narratívái köszönnek vissza. Ez az írás egy mesehős-reprezentációkat vizsgáló doktori kutatás két esettanulmányát mutatja be: a lányok körében népszerű Barbie animációs sorozat, illetve a fiúk által kedvelt Csillagok háborúja/A klónok háborúja-sorozat interpretációit elemzi, figyelembe véve a gyerekek szociális hátterét. Az interjúkra alapozott közönségvizsgálat eredményei szerint a gyermekek neme szoros összefüggésben áll mesehős-preferenciájukkal, ez azonban különbözőképpen nyilvánul meg az eltérő (falusi vagy városi) környezetből származó gyerekek esetében. A mesehős neme befolyásolja a gyermekek befogadói attitűdjét is a hős-reprezentációkkal kapcsolatban. Nem véletlen tehát, hogy a mai mesék közönségüket elsősorban nemüknek megfelelően szólítják meg. A gyermekeknek szóló audiovizuális tartalmak fontos részét képezik a szülők és a nevelők hétköznapi diskurzusainak, a rajzfilmek interpretációinak tudományos hazai vizsgálatáról azonban kevesebb tapasztalatunk van. Ezt az űrt igyekszik csökkenteni az alábbiakban bemutatott kutatás.

Sárdi-Bak Ivett:

Televízió és sztárság – ismerősök a képernyőről

James Bennett Television Personalities: Stardom and the Small Screen című könyvéről

A kötet szerzője, James Bennett a londoni Royal Holloway Egyetem Médiatanszékének vezetője; érdeklődési területébe a celebek és a digitális kultúra kapcsolata, a televíziózás és az általa előállított kulturális formációk vizsgálata tartozik. Eddig két könyve és számos cikke jelent meg a témában, emellett a Celebrity Studies Journal egyik alapítója, és a Television & New Media szerkesztőbizottságának tagja. A Television Personalities: Stardom and the Small Screen című kötetben a szerző két okot említ témaválasztásának indoklásaként. Először is úgy látja, hogy a hírességek manapság már mindenhol jelen vannak a médiában, ennek ellenére elenyésző az a tudományos munka, amely célzottan velük foglalkozik. A filmsztárok vizsgálatának több évtizedes hagyománya van, ezzel szemben a televízió által létrehozott hírességekkel nem nagyon foglalkoznak a kutatók. Másodszor, ehhez szorosan kapcsolódva felmerül annak problémája, hogy a témában használatos terminusok is többnyire a filmes sztárság leírásához kapcsolódnak, így Bennett szükségesnek érezte egy saját fogalomrendszer létrehozását, és a televíziós személyiségek formációjának más fényben való megvilágítását. Úgy érzi, érdemtelenül nem foglalkoznak a kutatók a televízióval és az általa kialakított hírnévtípusokkal, így fontos küldetésének tartja bebizonyítani, hogy sokkal nagyobb jelentőségük van a modern társadalmi és kulturális életben, mint gondolnánk.

Sipos Balázs:

Amerika mint modernizációs példa, utópia és disztópia a Horthy-korban

Az Amerikai Egyesült Államok a Horthy-kori Magyarországon az „átlagos” médiafogyasztók számára személyesen nem látott, nem tapasztalt, csak elképzelt ország volt, amelyet alapvetően aszerint képzeltek el, ahogy az általuk fogyasztott médiumok mutatták. Az USA-ban játszódó amerikai és más nemzetiségű filmek, regények, az útleírások és az Amerikáról szóló cikkek, filmhíradó-híregységek, valamint a dalok azonban nagyon különböző „USA-valóságokat” állítottak elő és formáltak. E tanulmány tartalmuk alapján ezeket tipizálja, elsősorban az „Amerika-barát” vagy Amerika-párti ábrázolásokra koncentrálva. Az utóbbiak közül részletesebben elemez néhányat, kitérve az öncenzúra kérdésére is.

Vicsek Lilla:

Kapcsolódások a biotechnológiai nyilvánosság színterei között

A biotechnológiák jelentősége világszerte növekszik. Fontos stratégiai döntéseket kell hozni arról, hogy egyes országok, gazdasági közösségek miként használják fel ezeket, milyen fajtáikat fogadják el, milyen típusaikat utasítják el. Magyarországtól eltérően egyes nyugati társadalmakban intenzív nyilvános viták zajlottak ezekről a kérdésekről. Az e tanulmány alapjául szolgáló kutatás a biotechnológiai nyilvánosság két színtere: a tömegmédia és a lakossági attitűdök közötti kapcsolódásokat vizsgálta. A média fontos információforrás lehet egyes tudományos és technológiai kérdésekben a lakosság számára. Magyarországon ugyanakkor nem jelentkezett hangsúlyosan a biotechnológia témaköre a médiában. A kutatás során az érdekelt, hogy ilyen feltételek között vajon miként értelmezik a közönség tagjai az orvosi és az agrár biotechnológiákat, és ebben mi lehet a média szerepe. A médiahatást effects in use perspektívára építve fókuszcsoportos beszélgetéseken vizsgáltam: azt néztem, hogy a laikusok miként építenek a médiatartalomra mint erőforrásra a beszélgetések során. Az eredmények arra utalnak, hogy még olyan társadalmi feltételek között is, amikor a médiában nagymértékben a háttérbe szorítva jelentkezik egy technológiai kérdéskör, a framinghatások bizonyos mértékig érvényesülhetnek, a médiakép hiányosságai miatt pedig sérülhet a laikusok úgynevezett „tudományos állampolgársága”. A kutatás különbségeket is talált abban, ahogyan a média mint erőforrás funkcionált az orvosi és az agrár biotechnológiák esetében.