Tartalomjegyzék – 2016 tavasz

Papp-Váry Árpád Ferenc – Novodonszki Gergő:

A márkázott szórakoztatás növekvõ szerepe és az integrált termékmegjelenítés szintjei Tom Hanks filmjein keresztül

Melyik márka jut eszünkbe Tom Hanksről? Nos, a legtöbbeknek a FedEx csomagszállító, a Számkivetett című mozi ugyanis lényegében e brand körül forgott. De fontos szerepet kapott a Wilson márkájú röplabda is a filmben, amelyet többször a nevén is nevez a főszereplő. De nemcsak ebben a Tom Hanks-filmben találkozunk brandekkel, hanem szinte mindegyikben. A kérdés az, vajon lehet-e bármilyen trendre következtetni ezekből a product placementre, azaz termékmegjelenítésre nézve? Kutatásunk során Tom Hanks teljes filmográfiáját vettük górcső alá, a kezdetektől, vagyis 1980-tól a 2013-as év végéig. Másodpercre pontosan lejegyeztük az azokban található márkákat és megjelenésük formáját is. Mindezek alapján több fontos megállapítást tehetünk: 1) A márkamegjelenések összidőtartama az elmúlt évtizedekben folyamatosan egyre magasabb lett. 2) A klasszikus passzív megjelenítések mellett rengeteg példa hozható az aktív, sőt az integrált megjelenítésekre, vagyis amikor valóban a dramaturgia része lesz a brand, és nem pusztán kellék. 3) A z évtizedek múlásával Tom Hanks filmjeiben az amerikai márkákon kívül egyre több európai vagy éppen ázsiai márka is megjelent, amit tekinthetünk úgy, hogy a product placement nemzetköziesedett. 4) Több esetben is előfordult, hogy a filmben egy fiktív, nem létező márka szerepelt, és az így felépített keresletre építve később azt sikerrel dobták piacra. E tanulmány – amelyben vegyítettük a tudományos publikáció és az edutainment stiláris elemeit – a szakirodalmi alapok, majd a módszertani háttér tisztázása után a fenti négy pontot mutatja be.

Kovács Zsuzsanna:

Hogyan zajlott a televíziós digitális átállás hazánkban, és mekkora nyomot hagyott?

Egy marketingkommunikációs kampány vizsgálata

Írásom célja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a közszolgálati műsorszolgáltatók marketingkommunikációs tevékenységének összegzése az Országos Digitális Átállás Projekt kampánya során. Emellett megkísérlem összehasonlítani az általuk és a MinDig TV szolgáltatás üzemeltetője – a kizárólagos műsorszóró Antenna Hungária – által folytatott kommunikáció köztudatba való beépülését egy primer kutatás segítségével.

Sárándi Tamás:

„Zsidóbarátok és szabadkõmûvesek elõnyben”?

Egy erdélyi napilap esete a magyar katonai közigazgatással 1940-ben

A tanulmány az 1940. őszi észak-erdélyi sajtóviszonyok átalakulását kíséri nyomon, illetve az e mögött meghúzódó célokat igyekszik feltárni. A Magyarországhoz visszacsatolt terület sajtóéletére nemcsak az ott is hatályossá vált zsidótörvények voltak hatással: a kormány igyekezett beszüntetni a nem magyar nyelvű, illetve az ellenzékinek minősített lapokat is. Ez az írás egy konkrét eseten keresztül azt mutatja be, hogy a helyi magyar elit miként játszotta ki e rendelkezéseket, illetve hogyan biztosította érdekeit, adott esetben kiszorítva a magyarországi pártérdeket.

Geda Zsófia:

Házasság, párkapcsolat, szexualitás az 1970-es és az 1980-as évek államszocialista normatív diskurzusában a Nõk Lapja és más források tükrében

A Kádár-rendszer ambivalens módon viszonyult a magánélethez. Egyes esetekben beavatkozni kívánt, míg más, olykor hasonló élethelyzetekben hagyta érvényesülni a magánélet sérthetetlenségét, így a magánélet és a közélet között sokszor nem voltak egyértelműek a határok. A Kádár-korszak fontos jellemzője, hogy a hatalom szinte évről évre máshol húzta meg ezt a határt. A párkeresés és -választás, illetve a házasság is fontos cselekvési terület volt a rendszer számára. A párkapcsolatok mellett az olyan témák is népszerűek voltak a nyilvánosságban, mint például a magány, a házasság, a nők munkába állása. Az ezekkel kapcsolatos hivatalos vélemények a közösségiség eszméjét népszerűsítették. Az 1970–1980-as évek normatív diskurzusát vizsgálva egyértelmű, hogy a korszakban a rendszer ideológiáját tükröző és könnyen befogadható írások születtek.

Kádár Eszter:

Lehetõség, kötelesség, kockázat

Preimplantációs genetikai vizsgálatok reprezentációja a magyar online hírmédiában

A laboratóriumi körülmények között végzett reprodukciós eljárások során alkalmazott preimplantációs genetikai vizsgálatok a géntechnológia egyik legellentmondásosabb területének tekinthetőek. Az embriókon végzett genetikai tesztek a legrátermettebb embrió kiválasztásával és így a ki nem választott embriók elpusztításával járnak. Ennek következtében az eljárások alkalmazása olyan morális kérdéseket vet fel, mint hogy mikortól számítjuk az emberi élet kezdetét, mik az embrió rátermettségének feltételei, vagy hol húzódnak az emberei akarat szabadságának határai. Felmerül a kérdés, hogy vajon joga van-e az embernek megszabni az érdemes élet kritériumait. E kutatás keretében végrehajtott kvalitatív foucauldiánus diskurzuselemzés a téma magyar online médiában megjelenő reprezentációira koncentrál, különös tekintettel a kockázat, a felelősségvállalás és az autonóm szabad döntés szelektív reproduktív technológiákhoz kapcsolódó aspektusaira.

Vásárhelyi Mária:

Média- és közvélemény-kutatás a Kádár-korszakban

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont (TK) 1969. július 1-én alakult meg. Nem volt véletlen, hogy éppen ebben az évben alapították az intézményt, mivel 1968 nemcsak a nyugat-európai demokráciák, hanem a kádárizmus történetében is fordulópont volt. Ekkor indult el az Új Gazdasági Mechanizmus, amely a hatvanas évek első felében lezajlott konszolidáció után új gazdasági és politikai pályára kívánta állítani az országot. Ekkor kezdte bontogatni szárnyait a „legvidámabb barakk” politikája, az a modernizációs kísérlet, amely az államszocialista diktatúra racionálisabban működő, az emberek számára élhetőbb műfajával kísérletezett. Az 1968-ban bevezetett Új Gazdasági Mechanizmus, amely a gazdaságirányítás decentralizálását, a vállalati önállóság növekedését, a bérek és a teljesítmények szorosabb összekapcsolását, a mezőgazdaságban a háztáji gazdálkodás és a piacra termelés beindítását jelentette, elkerülhetetlenül együtt járt a politikai élet bizonyos fokú liberalizálódásával is. E mechanizmus szele fújta be az országba az új társadalomtudományi kutatóhelyet, a TK-t is. Miközben az államszocialista rendszer alappillérei – a monolitikus hatalmi szerkezet, az egypártrendszer, a proletárdiktatúra – érintetlenek maradtak, a represszió csökkent, és a szovjet birodalom többi országával összehasonlítva Magyarországon egy jobb légkörű, szabadabb világ alapjai születtek meg.

Tóth János:

Az open access publikálás elõnyei és hátrányai bölcsészettudományos területen

E tanulmányban a bölcsészettudományos területen születő nyílt hozzáférésű publikációk előnyeit és hátrányait értékeljük a felmerülő költségek és az open access kiadványok (OA -kiadványok) minősége szempontjából. A tudományos közlés jelenlegi, sürgető kihívásainak megvizsgálását követően arra jutunk, hogy e kihívások különböző erősséggel és különböző megoldási lehetőségekkel rendelkeznek különböző szakterületeken aszerint, hogy az adott diszciplínában a tudománytermelés és -fogyasztás mennyire folyóiratcikk-centrikus, illetve hogy az OA -publikálás egyik egyértelmű előnye, a cikkekre kapott hivatkozások relatíve magasabb száma az adott területen mennyire számít értékesnek. A tanulmányban kimutatjuk, hogy a bölcsészettudományokban a folyóiratcikkeknek a monográfiák forrás szempontjából hasonlóan jelentős, illetve adott esetben fajsúlyosabb alternatívái. A bölcsészettudományokban ugyanakkor az eltérő kutatói kultúra miatt nincs igazi szerzői igény az új monográfiák nyílt hozzáférésűvé tételére, továbbá a már meglévőek is kevésbé hasznosulnak, mert a kutatók a hagyományos, nyomtatott formában megjelenő könyveket preferálják. Mivel pedig a bölcsészettudományokban a kapott hivatkozásoknak nincs olyan jelentős szerepük, mint a „hard” tudományokban, ez az előny itt kevésbé hasznosul. Mindez afelé mutat, hogy a bölcsészek számára az OA -val megszerezhető előnyök ár–érték-aránya általában véve nem túl kedvező, és leginkább csak a díjfizetés nélkül elérhető zöld OA esetében kielégítő. Ennek jó kihasználása ugyanakkor összetett, eddig nem feltétlenül meglévő kompetenciákat, a tudományos közlés adott helyzetre érvényes jogi szabályozásának, feltételeinek ismeretét, valamint azt igényli, hogy tudatosan keresse vagy teremtse meg publikációi nyílt hozzáférésűvé tételének e lehetőségét anélkül, hogy ez tudományos közleményei színvonalának kárára menjen.1

András Hanga:

„A liberális sajtótörténet mint politikai mitológia”

James Curran és Jean Seaton Hatalom felelõsség nélkül. A sajtó, a mûsorszolgáltatás és az internet Nagy-Britanniában címû könyvérõl

„Liberális”. Napjainkra a fogalom sokak számára szinte szitok szóvá vált. A szerzők a fordítás alapjául szolgáló műben nem is ezt a szót, hanem a Whiget használják, így, nagybetűvel kezdve. A szóhasználattal kapcsolatos kérdést feltehetjük úgy, hogy a kétpólusú brit politikai rendszer egyik egykori pólusát megtestesítő liberális párt világnézete vajon jelentésbelileg azonos-e azzal, amit magyarul, köznyelven liberálisnak nevezünk. A hazai kiadás szerkesztője a figyelmes olvasóra bízza a felismerést, hogy bizony nem ugyanazokról a fogalmakról van szó. Curran és Seaton sem a liberális (Whig) sajtótörténet-írással számol le, csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a sajtó „liberális társadalomtörténetét” fejlődésként értékelni annyit tesz, hogy a múltra visszatekintve azt sikertörténetként tudjuk elmondani. A liberális sajtótörténet-írás hagyományait ezért új szempontok beemelésével finomítja.