Tartalomjegyzék – 2016 nyár

Parti Katalin – Szabó Judit – Virág György:

A média azt üzente...

Szexuális erőszakkal kapcsolatos ismeretek, vélemények és attitűdök vizsgálata egy médiakampány kapcsán

A szexuális erőszak médianyilvánossága egyre nagyobb. A médiamegjelenítés ugyanakkor – mind a tudósítások, mind a fikciók világában – számtalan vizsgálat által igazoltan torz, és a szexuális erőszakkal kapcsolatos hiedelmek és mítoszok nagy teret kapnak ebben a reprezentációban. Az áldozatokkal és az elkövetőkkel szemben megfogalmazódó, sztereotipikus – az áldozat provokatív magatartását és a bűncselekmény elkövetésében való közrehatását hangsúlyozó, ugyanakkor az elkövetőt a felelősség alól mentegető – közgondolkodás mértékének felmérése céljából az Országos Kriminológiai Intézetben 2015 tavaszán online kérdőíves kutatást folytattunk. A 18 évnél idősebb Facebook-használók körében készült kutatás a választott módszertan miatt nem tekinthető reprezentatívnak sem a hazai felnőtt lakosságra, sem a felnőtt internetezőkre nézve. Bár így az eredmények elsősorban indikatív jellegűek, a szexuális erőszakkal kapcsolatban kimutatható hiedelmek, téveszmék nagyarányú jelenléte miatt mégis orientálóak lehetnek. Az eredmények szerint sem az nem egyértelmű, hogy a válaszolók maradéktalanul tisztában lennének a szexuális erőszak elkövetésének tárgyi jellemzőivel, sem az, hogy az érzékenység vagy az áldozatiság kizárná az előítéletességet. Az áldozatok körében éppúgy tetten érhető az énhibáztató gondolkodás, mint a veszélytávolító mechanizmus, bár ez a „nem áldozatokkal” összehasonlítva jóval alacsonyabb mértékű. A médiavalóság részévé váló prevenciós kampányoknak az áldozatok felelősségének előtérbe tolása helyett a társadalomban élénken jelen lévő erőszakmítoszok csökkentését kellene megcélozniuk.

Gerencsér Péter:

myContent.swf

A Flash-esztétika diskurzusai

Az utóbbi évek internetes diskurzusában meglehetősen divatossá vált a Flash szidalmazása, aminek katalizátora a HTML 5 nyelv felemelkedése volt az instabilnak tartott és jelentős energiaforrásokat felemésztő Flash szoftver rovására. Ezek az elhamarkodott kritikai hangok azonban, amelyek máris a Flash halálát konstatálják, nem számolnak egyrészt azzal, hogy a Flash nem pusztán egy animált internetes reklámfelülettel azonos, hanem egy szerteágazó, többfunkciós platform neve is, másrészt elmulasztják figyelembe venni azt a radikális esztétikai-kulturális változást, amelyet a 2000-es évektől a Flash az internet vizualizásában és dinamizálásában vitt véghez. A Flash ugyanis nemcsak videók lejátszását és beágyazását is lehetővé tevő webes multimediális alkalmazás, hanem egyúttal animációkészítő program is, amelynek megvannak a technológiai lehetőségekből (és korlátokból) adódó esztétikai következményei. Most, hogy alapértelmezésében egyre több böngésző tiltja le a kegyvesztetté vált Flash által megjeleníthető tartalmakat, érdemes történeti perspektívából mérlegre tenni ennek a platformnak a webkettes szolgáltatásokban játszott esztétikai jelentőségét. Ez a tanulmány a Flash-esztétika súlyát négy diskurzusban veszi górcső alá, nevezetesen a webdizájnban, az internetes művészetben, az internetes játékokban és az animációban. A terület kiterjedtsége miatt azonban nem foglalkozik a sok szempontból a „videonárcizmust” (Rosalind Krauss) folytató, eredetileg Flash-alapú videómegosztó oldalak – például a YouTube – esztétikai-kulturális paramétereivel.

Nagy Ádám – Fazekas Anna:

Offline helyett online szabadidő?

A fiatalok szabadidős tereinek és médiahasználatának átalakulása

Karl Mannheim szerint egy korcsoport akkor tekinthető generációnak, ha valamely közös immanens tulajdonság, nemzedéki tudat, közösségi jegy jellemzi, s ehhez három feltétel szükséges: a közös tapasztalat (élmény), a tényleges egymásra orientálódás és a közös helyzetértelmezés, attitűdök, cselekvési formák (Mannheim 1969). Marc Prensky a korosztályhoz való tartozást az információs társadalommal való viszonyban értelmezte. Az ő digitális őslakosok–digitális bevándorlók-modelljének (Prensky 2001) továbbfejlesztését (Székely, 2014) hívjuk segítségül és építjük be a Strauss–Howe-modellbe. William Strauss és Niel Howe (Strauss & Howe 1991) modellje szerint nagyjából 15–20 évente megy végbe a társadalomban a mannheimi értelemben vett generációváltás. A szocializációs közegek elmélete szerint (Nagy 2013, Nagy & Trencsényi 2012) a szabadidő a posztmodern társadalomban felzárkózott a premodernitás családi és a modernitásban megjelent iskolai szocializációs közegek mellé. Így az ifjúságkutatások szabadidős adataiból megpróbálhatunk képet rajzolni a mai fiatal (Y és Z) generációk szabadidő-szerkezetéről, ezzel kapcsolatos tevékenységeiről és médiahasználatáról, visszaigazolva a generációk közötti különbségeket. Az adatokat tekintve a magyar példát hívjuk segítségül, hiszen itt másfél évtizede folyik négyévente lefolytatott nagymintás ifjúságkutatás (Ifjúság2000, Ifjúság2004, Ifjúság2008, Magyar Ifjúság 2012), amely 8000 fős mintán, korra, nemre, településtípusra reprezentatív módon ad áttekintést a magyarországi fiatalok élethelyzetéről-életmódjáról.

Vári Péter:

A földfelszíni televíziós műsorszórás jövője

Azt a folyamatot, amely során az analóg technológiáról a digitálisra váltunk, digitális átállásnak nevezzük. Az analóg földfelszíni sugárzás 53 éve jelentősen hozzájárult társadalmunk fejlődéséhez, a hazai média- és infokommunikációs piac kialakulásához. Magyarországon tesztjelleggel 1999-ben indult az első digitális földfelszíni sugárzás. Közel tíz évre volt szükség ahhoz, hogy az országos kereskedelmi sugárzás is megkezdődhessen, immár kibővített műsorválasztékkal. A párhuzamos analóg és digitális sugárzás hazánkban az analóg hálózat lekapcsolásával 2013-ban ért véget. Ezzel lezárult a digitális átállás akkor ismert egyetlen, de ma már tudhatóan csak első szakasza. 2012-ben az ITU világértekezletén Genfben jelent meg a frekvenciák újrarendezésének gondolata, amely elvezet a második digitális átálláshoz. Várható, hogy az Európai Bizottság döntésfolyamata 2016 első felében felgyorsul, és a testület elfogad egy olyan európai uniós jogi aktust, amely alapvetően határozza meg a 700 MHz hírközlési célú felhasználását (a műsorszórás kivételével). Ennek eredményeként a tagországoknak is belső döntést kell hozniuk a földfelszíni műsorszórás rövid- és középtávú jövőjéről. Hazánk is újabb változás előtt áll: egy digitális–digitális-váltás előtt. A második digitális átállás új társadalmi és kommunikációs kérdéseket vet fel az első átállásnál megismertekhez képest. Az alábbi írás az első digitális átállás rövid áttekintése után az átállás folyamatának végén jelentkező, a rádióspektrummegtakarítások felhasználása során kialakuló érdekellentéteket elemzi.

Fodor Péter:

Mennyben köttetett frigy

A televízió és a versenysport kapcsolata

A professzionális látványsportok a múlt század második felében sokrétű és szoros kapcsolatot építettek ki a korszak első számú technikai médiumával – tanulmányomban ennek a viszonynak a föltérképezésére vállalkozom. Részletesen foglalkozom azzal a kérdéssel, hogyan lehetséges egyszerre megtölteni a stadionok lelátóit és nézők millióit leültetni a televíziókészülék elé. Bemutatom, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy sportágnak ahhoz, hogy tartósan a képernyőn maradhasson; példákat hozok arra, hogy egyes sportágak milyen szabálymódosítások révén igyekeztek saját médiaképességüket növelni. A kérdésirányt megfordítva kitérek arra is, miért a sportközvetítések a mai napig a legnézettebb műsorok, s miért mondhatjuk: a televízió éhes a sporteseményekre.

Egres Dorottya:

A racionalitás határai

Kálmán Olga Álomország: hol a határ? című könyvéről

Álomországban élnénk, ha könnyedén kiismernénk magunkat a politika útvesztőjében, ha kritikusan értelmeznénk a pártok kommunikációs stratégiáit vagy teljes egészében átlátnánk a gazdasági és politikai összefüggéseket. Kálmán Olga Álomország: hol a határ? című könyve 2015 menekültválságával és az azt körülvevő politikai stratégiákkal foglalkozik. Az ATV legismertebb programjának, az „Egyenes beszéd”-nek a műsorvezetője és egyben főszerkesztője azzal a céllal adta ismét írásra fejét, hogy segítsen megérteni a történtek okait és folyamatait – megérteni a politika rejtett üzeneteit, a vallási és a kulturális különbségeket, a menekültek életútjait és motivációit. A kötet fotóit a szerző lánya, Pungor Luca készítette, aki a BKF fotószakán végzett.