Tartalomjegyzék – 2017 ősz

Cseke Balázs:

A nyomor szenzációja

A „Dzsumbuj” stigma a médiában

Az elmúlt másfél évben „A város peremén” nevű társadalmi-művészeti projekttel a külső-ferencvárosi Illatos úti telep – az úgynevezett „Dzsumbuj” – történetét és emlékezetét kutattam. A telep volt lakóival készített narratív életútinterjúk és a projekt kutatási eredményei alapján, valamint a Dzsumbujról megjelent írott sajtószövegek elemzésével azt vizsgáltam, hogy a média milyen narratív eszközökkel és motívumokkal mutatta be a különböző korszakokban az Illatos úti telepet, és elbeszélésmódja miként kategorizálta és stigmatizálta az ott élőket. Feltevésem szerint a média részt vett a nagyvárosi szegénytelep lakóinak megbélyegzésében, kirekesztésében, és feltehetően elősegítette a Dzsumbujról kialakult negatív társadalmi kép kialakulását.

Kovács Blanka:

Beszélhetünk-e médiaszegénységrôl?

A józsefvárosi szegénység médiafogyasztási lehetôségei és szokásai

A média változásai minden ember életére hatást gyakorolnak, hiszen a modern társadalomban a kommunikáció elsődleges csatornája lett, és egyre több módon ágyazódik be életünkbe. Ez azonban megköveteli, hogy a médiafogyasztási szokásaink – reagálva a folytonos innovációkra – változzanak. E dolgozat arra a kérdéskörre fókuszál, hogy az alacsony gazdasági és kulturális tőkével rendelkezők, egészen pontosan a budapesti Józsefvárosában élő szegények osztályhelyzetükből fakadóan nehezebben képesek-e lépést tartani a média örökös újításaival, kitermelve ezáltal egy újabb szegénységdimenziót. Különös hangsúly kap a magyarországi médiahelyzet, az állami és a kereskedelmi média baljós összefonódása. A dolgozat három részből áll: tudományos, elméleti áttekintésből, magyar, ingyenes sajtótermékek vizsgálatából, valamint józsefvárosi szegényekkel készített narratív interjúkból.

Nagy Krisztina:

A pedagógusok médiaképe, sajtószabadsághoz való viszonya, valamint a médiaoktatás jelentősége és helye az oktatási rendszerben

A médiaműveltség fejlesztésében kulcsszerepe van az intézményes oktatásnak, és azoknak a pedagógusoknak, akik ismereteik, attitűdjeik alapján alakítják a médiaoktatás hazai helyzetét. Bár a jelenlegi Nemzeti Alaptantervben megjelenik a kiemelt nevelési célok között a médiatudatosság, és a tantárgy része az intézményes oktatásnak, a pedagógusképzés és -továbbképzés ma még nem igazodik az oktatási rendben elvárt követelményekhez. Ez a kutatás elsősorban a pedagógusok médiaszabadsághoz való viszonyát, a médiapiac működésére vonatkozó ismereteiket, az iskolai médiaoktatás lehetséges témaköreit vizsgálja. Eredményei azt jelzik, hogy a pedagógusképzés részeként foglalkozni kell a sajtószabadság demokratikus kultúrában betöltött szerepével, és a képzésben meg kell jelennie a médiapiac működéséhez, a tartalomkínálat és a piaci mechanizmusok közötti összefüggésekhez kapcsolódó ismereteknek is.1

Nagy Ágoston – Pap Milán:

Nemzetépítés, modernizáció és a „bekúszó kapitalizmus”

Az államszocialista Kelet-Európa narratív mintázatai a National Geographic Magazine-ben

Az államszocialista Kelet-Európa és a Nyugat viszonyát a hidegháború második felében már nem a harcos ideológia és a teljes elzárkózás politikája, hanem a békés egymás mellett élés doktrínája és a szelektív kooperáció jellemezte. E külpolitikai irányultság sikere attól is függött, hogy az egyes nagyhatalmi blokkok polgárai milyen képet alakítanak ki egymásról. A National Geographic Magazine szerepe e tekintetben kiemelkedő, mivel a középosztálybeli amerikaiak tömegei számára jelentett tájékozódási forrást a világ országairól és népeiről. A magazin soha nem jelentetett meg annyi cikket Kelet-Európa társadalmairól, mint a hetvenes és a nyolcvanas években. Ezek a tudósítások olyan narratív sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a régióról szóló beszámolókban három mintázatot követnek: a hivatalos szocialista internacionalizmussal szemben a hagyományok és a nemzeti sajátosságok továbbélését; a társadalmi modernizáció sajátos, ám a nyugatitól eltérő mintáját; illetve a tervgazdálkodással szemben a kapitalizmus helyi szinten való kibontakozásának formáit. Tanulmányunk e mintázatok feltárására vállalkozik két évtized cikkanyagát vizsgálva. Ehhez a kritikai diskurzuselemzés elméleti kereteit és gyakorlati módszereit alkalmazzuk, bemutatva azokat a reprezentációs technikákat, amelyekkel a magazin a keleti blokk társadalmainak differenciált ábrázolására törekedett a domináns nyugati fejlődésdiskurzus nézőpontjából.

Veszprémy László Bernát:

Egy kisiklott falukutató

Oláh György szélsőjobboldali újságíró eszméi és publicisztikája (1927–1944)

Tanulmányom Oláh György szélsőjobboldali publicista eddig feltáratlan sajtómunkásságának szegmenseit elemzi, elsősorban első szociográfiájának megjelenésétől a második világháború éveiig, kitekintve emigrációs éveire. Oláh kiadott könyveiből, válogatásaiból és az általa szerkesztett Egyedül Vagyunk folyóirat cikkeiből rekonstruálja világnézetét és az antiszemita újraosztásban, illetve a holokausztban való eszmei részességét. Oláh teljes életútjának kimerítő bemutatása szétfeszítené e tanulmány kereteit, így kutatásom vizsgálódása Oláh új politikafogalmi szóhasználatára, antiszemita propagandakészletére és forradalmi világnézetére terjed ki. Ellentétben a korábbi történeti irodalom „nagybirtokos érdekeket képviselő” alakjával, Oláh itt vizsgált írásaiból egy radikális, antiszemita újraosztást követelő, a totális állam szerepében hívő, a holokausztot ünneplő nacionalista forradalmár-publicista képe bontakozik ki.

Murai András – Tóth Eszter Zsófia:

Mit kezdjünk egy forradalmárral egy magát forradalminak tartó diktatúrában?

Che Guevara sajtóreprezentációja az államszocialista rendszerben

Az alábbi írás Che Guevara magyarországi államszocialista időszakbeli sajtóreprezentációját vizsgálja. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a hatvanas években Nyugat-Európában, különösen a ’68-as társadalmi mozgalmak idején és azt követően kialakult Guevara-kultuszból mi jutott el hazánkba. A kérdés azért is érdekes, mert a hatvanas évek második felében nálunk is felerősödött a baloldali ideológiák újraértékelése, a marxizmus reneszánszát élte, és az újbaloldal egyik példaképe, az egyetemi ifjúság ikonja Che Guevara lett – legalábbis Nyugaton. Magyarországon azonban megjelenítését a sajtónyilvánosságban óvatos kettősség jellemezte: a marxista eszméket valló forradalmárt teljesen elutasítani nem lehetett, a szabadságharcos alakja azonban veszélyesnek bizonyult a konszolidációra épülő Kádár-rendszerben.

Murai András:

Magyar filmtörténet kezdőknek és haladóknak

Gelencsér Gábor Magyar film 1.0 című könyvéről

Minek a története a (magyar) film története? Lényegében minden filmtörténettel foglalkozó szerző erre a kérdésre keresi a választ, amelyet azért nem egyszerű megadni, mert a történeti folyamatok vizsgálata során a konkrét műveken túl – de azoktól elválaszthatatlanul – komplex jelenséggel találjuk szembe magunkat. A filmalkotások kontextusát jelentő hatáselemek között vannak a gyártási körülmények, a technikai feltételek, a cenzúra, a szerzők, a sztárok, a műfajok és a stílusirányzatok, a gazdasági lehetőségek, a politikai hatások – mindebből kell azokat kiemelni, amelyek nem csupán áttekinteni és rendszerezni segítik 120 év filmfolyamát, hanem hozzájárulnak a művek keletkezésének megértéséhez is. A Magyar film 1.0 című könyv ebben az alapvető kérdésben kifejezetten erős: konzekvensen érvényesítve szempontrendszerét helyezi el a környezeti hatások hálójában a műveket, miközben bemutatja a filmtörténeti hagyomány jelentőségét, a korszakok és rendezői nemzedékek közötti dinamikát, a váltásokat és a kapcsolódásokat.

Vásárhelyi Ágnes:

„Ez a könyv nem a zenéről szól”

Tófalvy Tamás Túl a szubkultúrán, és vissza – Populáris zenei színterek, műfajok és az internet című könyvéről

„Ez a könyv nem a zenéről szól. […] Mégis minden a zene körül fog forogni.” Tófalvy Tamás valószínűleg nem is választhatott volna ennél találóbb felütést ahhoz a kötethez, amely a populáris zenei színterek kutatásának témájában az elmúlt bő egy évtized során írt tanulmányait fűzi össze újradolgozott formában. A 2000-es évek közepétől kezdve – részben éppen a szerző munkásságának köszönhetően – Magyarországon is stabilizálódni látszik a populáris zenei identitások és közösségek iránti kultúra- és társadalomtudományi érdeklődés, de a vonatkozó kutatásoknak (különösen a kortárs jelenségekkel foglalkozóknak) még mindig meglehetősen sokat kell felmutatniuk ahhoz, hogy a szélesebb tudományos közösség is elismerje létjogosultságukat. Tófalvy kötete hazai téren talán az első olyan egyszerzős munka, amelyben a kutatási eredmények közlése mellett kézzelfoghatóan megjelenik az elméletalkotás igénye is, és amelynek tartalma messzemenőkig igazolja, hogy a populáris zene kutatása valójában kifejezetten összetett terület, amely a zenén túlmutató társadalmi jelenségek kapcsán is tanulságokkal szolgálhat.

Boldog Dalma:

A személyre szabott információszűrés problémái

Cass R. Sunstein: Republic.com 2.0 című könyvéről

Az információhoz való hozzáférés a demokratikus társadalmak egyik jellemzője. Ennek korlátozása a nyilvánosságban való részvételt és a szólásszabadságot csorbítja; a tekintélyelvű államberendezkedések működése részben az információhoz való egyenlőtlen társadalmi hozzáférésen alapul. A tömegmédia tartalomelőállítását tekintve a napirendelmélet (agenda-setting theory) és a kapuőrjelenség (information gatekeeper) ismeretében világos, hogy a különféle gazdasági és hatalmi érdekek miatt a médiában sajátos módon valósul meg a hírközlés. Kérdés, hogy a befogadói oldalon milyen mechanizmusok befolyásolhatják az információszerzést. Cass R. Sunstein, a Harvard Egyetem jogászprofesszora 2001- ben megjelent Republic.com című művében az információhoz való hozzáférés demokráciára gyakorolt hatását elemezi. Érvelése szerint a technikai médiumok fejlődése lehetővé teszi a szólásszabadság kiterjesztését, és a korábbiaknál szélesebb körű tartalomfogyasztásra nyújt lehetőséget. Ennek ellenére az emberek egyéni preferenciák mentén szűrik meg az információkat, ami hosszútávon elszigetelődéshez vezet, és veszélybe sodorja a pluralizmuson alapuló demokráciát.