Tartalomjegyzék – 2026 nyár

Pintér Róbert:

A sci-fi MI- és robotképeinek társadalmi hatása

Elméleti és empirikus kutatások szakirodalmi áttekintése

A tanulmány a science fiction (sci-fi), a mesterséges intelligencia (MI) és a robotika kapcsolatát vizsgálja 2025-ig megjelent angol nyelvű elméleti és empirikus kutatások alapján. Először tisztázza a sci-fi fogalmát és jövőkép-alakító szerepét, bemutatja a mítoszokból és kollektív félelmekből eredő előképeket, majd áttekinti, hogy miért váltak dominánssá a disztópikus narratívák. Röviden kitér a tudomány és a sci-fi ambivalens viszonyára, valamint a lehetséges inspirációs hatásokra. A cikk nagyobbik részét adó második fele bemutatja a területen fellelhető szakirodalmat: elméleti, szakértői, médiaelemzési és laikusokat vizsgáló empirikus kutatásokra osztva fel azt. Összefoglalja, miként hathatnak az MI- és robottematikájú sci-fik a laikusok, illetve a szakértők percepcióira és várakozásaira. Ezek alapján az látszik, hogy a science fiction kulturális referenciakeretként működik az MI-ről és a robotokról való gondolkodásban, de a laikusokra való hatása nem lineáris, hanem komplex, sokrétű és erősen kontextusfüggő.

Kulcsszavak: irodalomkutatás, mesterséges intelligencia, médiahatás, robot, sci-fi

Gálik Mihály – Tömpe István:

A lapkiadás átalakulása az 1980-as évek második felében és a rendszerváltás első évében

A lapkiadásban szinte semmi nem változott az 1980-as évek közepéig a tervgazdálkodást jellemző irányításhoz képest, s megmaradt a sajtó 1962–63. években némileg megenyhült pártállami felügyelete is. Az 1980-as évek második felében kibontakozó reformmozgalmak részeként újságírók, médiakutatók és politológusok ad hoc megalakult kutatócsoportja kidolgozott egy javaslatot a sajtónyilvánosság reformjára, mert úgy látták, hogy a tervezett gazdasági és társadalmi reformok sikerének egyik előfeltétele a nyilvánosság reformja. Két országos terjesztésű napilap, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet példáján mutatjuk be, milyen lehetőségek álltak az érintettek előtt, és miként próbáltak ezekkel élni. Röviden még érintjük, hogy a többpártrendszerre való áttérést megelőző politikai tárgyalásokon miként látták és/vagy képzelték el az állami tulajdon kezelését általában.

Kulcsszavak: átalakulás, lapkiadás, pártállam, privatizáció, tulajdon

Őri Ádám:

A környezeti újságírás torzulásainak strukturális okai a hazai független médiában

A tanulmány azt vizsgálja, milyen strukturális, szerkesztőségi és normatív tényezők járulnak hozzá a környezeti témájú újságcikkek torzulásaihoz a magyar független médiában. Az ökológiai és klímaválság elmélyülése miatt különösen meghatározó, hogy a nyilvánosságban milyen keretezésben, milyen hangsúlyok mentén és milyen mélységben jelennek meg ezek az ügyek. A kutatás a hazai és a nemzetközi szakirodalom feldolgozására, valamint huszonkét félig strukturált interjúra épül, amelyek újságírókkal és újságíróképzésben oktató szakemberekkel készültek. Az eredmények szerint a torzulások nem kizárólag politikai nyomásból fakadnak, hanem az újmédia működési logikájából, a hírügyeleti rendszer dominanciájából, a tartalomgyártási kényszerből, a kommercializációból, az objektivitásdoktrína kritikátlan alkalmazásából és a specializált képzés hiányából is. A jelenlegi médiagyakorlat strukturálisan korlátozza a válság rendszerszintű bemutatását.

Kulcsszavak: éghajlati és ökológiai válság, környezeti újságírás, médiatorzítás, objektivitásdoktrína, újmédia

Kaposi Ildikó:

És megmozdul a kép: a mozi története a Perzsa-öböl arab monarchiáiban

A Perzsa-öbölben a mozi minden formájában összefonódott a modernitás befogadásának folyamataival, amelyek feltételei között alakították ki és át a nemzeti identitásokat, határozták meg a fejlődési célokat, és léptek kapcsolatba a transznacionális kulturális áramlatokkal. A film része volt a 20. század közepén kialakuló vizuális kultúrának, ahol a művészet, az építészet, a divat, a média és a reklám mind hozzátett valamit a modernizáció látványához. Az ezredforduló után a feltörekvő régióban a film a „láthatóság iránti vágy” (Akil 2016) kifejezésének médiuma lett, ahol a láthatóság különböző stratégiáiban mind az esztétika, mind a hatalmi viszonyok megjelentek. A hatalmi viszonyok szerepet játszottak a mozi mint a modernitás eszközének elfogadásában, elutasításában vagy ellenőrzésében. A nem egyenes vonalú fejlődési mintákban versengő gyakorlatok és ellentétes felfogások tűntek fel arról, hogy mi lehet a filmkészítés társadalmi szerepe a Perzsa-öbölben.

Kulcsszavak: arab filmtörténet, modernitás, mozi, Perzsa-öböl, vizuális kultúra