Dezinformáció

Gosztonyi Gergely – Lendvai Gergely:

Deepfake és dezinformáció

Mit tehet a jog a mélyhamisítással készített álhírek ellen?

E tanulmányban a deepfake és az álhírterjesztés kapcsolatát tárjuk fel a jog eszközeivel. Előbb a fogalmi alapokat ismertetjük, majd a dezinformáció és a deepfake kapcsolatát mutatjuk be, végül áttekintjük a deepfake-kel készített álhírtartalmak kontextusában releváns szabályozásokat – különösen az amerikai és az európai szabályozási irányokat. Külön figyelmet fordítunk a dezinformáció jogi megítélésére a deepfake-technológia kontextusában, kiemelve a káros társadalmi és jogi folyamatokat. E tanulmány alapját a nemzeti és a nemzetközi szabályozások és a releváns szakirodalom feldolgozása, illetve a deepfakedezinformáció okozta polémiákra adott megoldási javaslataink jelentik

Hammer Ferenc:

Amikor a tények valahogy nem harapnak

A kis következményekkel járó újságírást övező körülmények mintázatairól

A tanulmányban három fő kérdést vizsgálok meg. Egyrészt megmutatom, hogy a tényfeltárás magasztalt demokratikus szerepének értékelése miért nem lehet teljes annak számbavétele nélkül, hogy mi történik akkor, ha a tényfeltárásnak vagy a dezinformáció-leleplezésnek nincs kézzelfogható eredménye. Másrészt a nemzetközi és a hazai tapasztalatok segítségével a hallgatás és a csend archeológiájának néhány konstitutív faktorát azonosítom, nem hagyva figyelmen kívül a nyilvánossághibridizáció fontos kontextusát. Harmadrészt pedig egy módszertani innováció révén, a Reporters Without Borders szólásszabadság- és a Freedom House demokráciaindexének egymásra vetítésével empirikusan is megragadhatóvá teszem, hogy mely országok vannak feltehetőleg éppen mozgásban a szabadság/demokrácia skálán, és hogy a hanyatlásban milyen szerepet játszhat a szabad szólás következménynélkülisége.

Német Szilvi:

„Értelmezni se tudom, mi az a liberális tényellenőr”

Facebook-hírkommentárok a tényellenőrző újságírásról

A tényellenőrzés mint az újságírói gyakorlat egy speciális válfaja 2022-ben vált Magyarországon a szélesebb közönség előtt is ismertté. E kutatás során a műfaj hazai elfogadottságát vizsgáltuk egy tényellenőrző portál, a Lakmusz cikkeire vonatkozó Facebook-kommentek (N = 2546) kvantitatív és tartalmi elemzésével. A vizsgálat során a cikkek intézményi környezetét is figyelembe vettük, mivel a Lakmusz tényellenőrzéseit a dezinformációval foglalkozó dedikált felület és egy fősodratú liberális hírportál (a 444.hu) is közvetíti az olvasóknak. Az eredmények azt mutatják, hogy a Lakmusz Facebook-oldalán a politikai szempontok domináltak a tényellenőrzés műfajának megítélésében, míg a 444.hu kommentszekcióiban a hozzászólások többsége újságírószakmai kérdésekre (a relevanciára és a hírértékre) vonatkozott. Összességében azt találtuk, hogy a fősodrú média napirendjébe illeszkedve a tényellenőrző cikkek kevesebb bírálatot váltottak ki az olvasók körében, míg a politikai táborok közötti polarizációt növelhették.

Bódi Jenő – Polyák Gábor – Urbán Ágnes:

Az álhír fogalmának átalakulása a közszolgálati híradóban

A Hirado.hu álhírekkel kapcsolatos tartalmainak elemzése 2010–2020

Magyarországon 2020-ban, a koronavírus-járvány megjelenése után azt figyelhettük meg: a kormányzati kommunikáció mindennapos elemévé vált, hogy a kormánnyal szemben kritikus médiát álhírek létrehozásával vádolja. Ez a a populista politika jellemző eszköze. Ráadásul Magyarországon új színezetet is kapott: az álhír-vádakat ellenzéki politikusokkal szemben is alkalmazták. Ez az elemzés a magyar közszolgálati média hírportálja, a Hirado.hu felületén vizsgálja, hogyan jelentek meg az álhírekre vonatkozó tartalmak az elmúlt évtizedben. Nem az ott esetleg megjelenő álhírekkel foglalkozunk, hanem azzal, hogy a Hirado.hu cikkei alapján mit jelent ez a fogalom a közbeszédben, és miként alakultak át jelentései időközben; megjelentek-e például 2020 előtt a médiára és a hazai ellenzékre irányuló populista álhírvádak?