Hatás

Torbó Annamária:

„Egyszerre szórakozom, borzadok el és tájékozódom egy időben”

Az érzelmek és a csoporthoz tartozás szerepe a hírfogyasztásban1

A tájékozódás és a szórakozás funkciója sokkal erőteljesebben összekapcsolódik, mint korábban bármikor. A közösségi médiumok uralta digitális környezetben hasonlóan fogyasztjuk a híreket, mint a szórakoztató tartalmakat: bár azt hihetnénk, hogy a hírfogyasztásunkat alapvetően a racionalitás dominálja, inkább érzelmi alapon válogatunk a hírek között. Abban, hogy mely tartalmak ragadják meg a figyelmünket, nagy szerepük van azoknak a közösségeknek, amelyekbe tartozunk, vagyis sokat adunk a hozzánk közel álló vagy általunk követett emberek véleményére, akik hasonló értékeket képviselnek. Mindezek a személyek és csoportok a hírek hitelességének megítélésében is fontos szerepet játszanak. Empirikus kutatásom fókuszában 20 és 25 év közötti egyetemi hallgató

Bajomi-Lázár Péter:

Manipulál-e a média?

A közkeletű vélekedés szerint a média – különösen a televízió – nagy hatást gyakorol a társadalomra, mégpedig elsősorban káros hatást. Dolgozatomban arra a kérdésre keresek választ, hogy igazolt-e ez az aggodalom, azaz képes-e a média manipulálni a közönséget. Azokat a tudományos igényű elméleteket és empirikus kutatásokat tekintem át, amelyek az elektronikus média hatásmechanizmusát vizsgálták, és amelyeket a szakírók a médiahatás-kutatás és a befogadásvizsgálatok mérföldköveinek tekintenek. E kutatások közül is azokra fókuszálok, amelyek a média politikai véleményekre és választói viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálták, és összegzem az e kutatásokból ma levonható következtetéseket, valamint e kutatások érvényességének korlátait. Mivel a kutatók zöme ma – a domináns közvélekedéssel szemben – amellett érvel, hogy a média hatása erősen korlátozott, a hatás korlátozottságára is igyekszem magyarázattal szolgálni, felidézve egy viszonylag friss vizsgálatot, amely szerint a politikai attitűdök kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak. Végül amellett érvelek, hogy – az összehasonlító médiarendszer-kutatás eredményeire támaszkodva – a további médiahatás-kutatásoknak és befogadásvizsgálatoknak az egyes országok politikai kultúráját is figyelembe kell venniük.

Kósa István:

A napirend-kijelölés új jelenségei

Tanulmányomban a napirend-kijelölésre irányuló kutatások három olyan válfaját ismertetem, amelynek a magyar szakirodalomban alig vagy egyáltalán nem szenteltek figyelmet. A vázlatos szakirodalmi áttekintés után bemutatom a médiumok napirendjei között zajló napirendátvételt (intermedia agenda-setting). Az e jelenségre irányuló elméleti modellek sokkal megengedőbbek a nem főáramú média napirend-kijelölő hatásaival szemben, mint a korábbi hasonló modellek (Harder et al. 2017). Ezt követően ismertetem az információt hordozó figyelemfelkeltő jelek – például az online ajánlórendszerek és a látogatottság mértékét jelző indikátorok – révén megvalósuló napirendsugallást, az agenda-cueingot. Bemutatom például Elizabeth Stoycheff és munkatársai (2017) kutatását, akik arra a kérdésre keresték a választ, hogy mekkora hatást vált ki a hagyományos hírekből származó figyelemfelkeltő jel/jelzés, és mekkorát a Twitteren keresztül érkező. Végül a napirendkutatás egyik legújabb és talán legérdekesebb fejleményét foglalom össze: a Chris Vargo és Lei Guo (2016) által megalkotott ügybirtoklás-hálózat modellt, az issue ownership networköt.