Kultúra

Szilvássy Orsolya:

Üzenet a múltból és a jövőből

Irónia és intertextualitás A Mézga családban

A tanulmány egy kultikus tévé-rajzfilmsorozat, a Mézga család sikertörténetét feltehetően megalapozó értelmezési lehetőségeket igyekszik felvázolni a rajzfilm társadalmi kontextusának, intermediális utalásainak viszonyrendszerében. A kérdés arra irányul, hogy milyen kognitív, emocionális és normatív összefüggéseket hozhattak játékba a sorozat figurái, jellegzetes diszkurzív és képi megoldásai kortárs befogadásuk során, illetve hogyan újulhatott meg ezek jelentése a befogadói helyzet társadalmi, politikai és kulturális változásaival. A sorozat meghatározó jellegzetessége az a kevertség, ami a szórakoztató populáris – a nyugati világ felé is kacsingató – karakter és a művészi kifejezés, a klasszikus és újabb filmes műfajok, illetve a hivatalosan avíttnak számító polgári és a modern szocialista szemlélet párosításából és konfliktusából fakad. A sorozat hosszú sikere elsősorban ezen a hibridjellegen, a korabeli társadalom látens „tudathasadásának” ironikus, humoros színre vitelén és a modern emberi létezés politikai rendszereken átívelő kispolgár-dimenziójának az ábrázolásán alapul.

Balkányi Nóra:

A Beatles-innováció

A Beatles együttes vizuális kommunikációja és a hatvanas évek

Dolgozatomban a Beatles vizuális kommunikációjának újszerűségével foglalkozom, amely innováció a hatvanas évek második felében lefektette a nem lineáris narratívával rendelkező, nem előadás-alapú, konceptuális videoklip-esztétika alapjait. Előbb az együttes történetében releváns, a korszakban bekövetkezett mediális változásokat vizsgálom (így a televízió elterjedését, a rádióállomások új műsorstruktúrájának kialakulását, illetve a filmkép és -hang viszonyát), majd egy nagyjátékfilmet (Egy nehéz nap éjszakája, 1964) és több promóciós kisfilmet (például Strawberry Fields Forever, 1967) elemzek a formanyelv újszerűségére koncentrálva.

Murai András – Tóth Eszter Zsófia:

Magánörömök, közállapotok

A szexualitás ábrázolása a nyolcvanas évek magyar filmjeiben

Tanulmányunk az 1980-as évek magyar filmjeit az erotika és a szexualitás megjelenítésének szempontjából, a szocialista nyilvánosság kontextusában elemzi. A meztelenséget, a szerelmi együttlétet és a nemi aktust ábrázoló filmek sorából két témát emelünk ki. Az egyik a lakáshelyzettel mint akut társadalmi problémával összefüggésben megjelenő, az emberi kapcsolatok kiüresedését érzékeltető szexualitás; a másik a szocialista rendszer kritikájaként, az intolerancia megfogalmazásaként funkcionáló másság ábrázolása két filmben (Egymásra nézve 1982, Mielőtt befejezi röptét a denevér 1989). A művek elemzése során a korabeli kritikák, recenziók, a filmeket övező sajtóvisszhang alapján két kérdésre keresünk választ: mi a szerepe a szexualitás ábrázolásának a Kádár-korszak utolsó évtizedében, és miként reagál a sajtónyilvánosság a téma egyre nyíltabb és tabukat döntő bemutatására?

Guld Ádám:

Az emo – egy poszt-szubkulturális közösség?

Stílus, divat, identitás összefüggései egy kortárs ifjúsági kultúra médiareprezentációjának tükrében

A szubkultúrákkal kapcsolatos társadalomtudományos érdeklődésnek ma már több évtizedre visszatekintő hagyományai vannak. A szubkultúra-kutatással foglalkozó, alapvetően amerikai és angol gyökerekből táplálkozó irányzat napjainkban világszerte meghatározó, jól kidolgozott interpretációs keretet biztosít számos társadalmi és kulturális jelenség tanulmányozásához. Az elmúlt bő egy évtized során azonban egy olyan új értelmezési lehetőség feltűnését is megfigyelhettük, amely a szubkultúrák kialakulásának és működésének dinamizmusait már alapvetően a vizuális médiumok által uralt médiatársadalom elméleti kontextusában helyezi el. A poszt-szubkulturalizmusként ismertté vált áramlat különösen izgalmas lehetőségeket kínál fel abban az esetben, ha a kortárs kulturális képződményeket a vizualitás jelentőségét hangsúlyozó, a posztmodern korszakra jellemző identitásformálás és a posztmodern médiakultúra összefüggéseiben vizsgáljuk. Az alábbi írásban ezekre a lehetséges összefüggésekre mutatok rá az emo közösséget jellemző médiareprezentációk és tágabb értelemben vett médiahasználatokon keresztül.

Sziller Dalma:

A maszkulinitás paradoxona és a populáris kultúra

James Bond és a férfiasság változó eszménye

Bond. James Bond. Anglia elsőszámú titkos ügynöke, aki mindig sikeresen menti meg a világot az aktuális fenyegetéstől és arat győzelmet a legelvetemültebb gonosztevők felett. Eközben a legjobb kocsikkal jár, a legszebb nőkkel van dolga, a vodka-martinit rázva és nem keverve kéri. A munkája iránt elkötelezett hidegvérű gyilkos, aki félmosolyával és szemöldöke felhúzásával minden nőt levesz a lábáról, korra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül. Vonzó, magabiztos, a szmoking tökéletesen áll rajta, kiváló kártyajátékos, aki az alkoholt és a luxust sem veti meg. A karakter leghangsúlyosabb eleme mégis az, hogy egy társadalmi fantáziát testesít meg; egy olyan ideált, akire minden férfi hasonlítani akar, s akire minden nő vágyik. Dolgozatomban társadalmi nemi (gender) szempontból vizsgálom, milyen változások mentek végbe James Bond karakterében, hogy az megfeleljen a mindenkori társadalmi konszenzus uralkodó férfiképének.

Császi Lajos:

Médiakutatás a kulturális fordulat után

A médiakutatás hazai irodalmában valahogy nem kapott elég nagy hangsúlyt az a különbség, amely a média modernista-társadalomtudományi és posztmodern-kulturális vizsgálata között húzódik. A különbséget talán úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a modernista-társadalomtudományi médiakutatás elsősorban a média társadalmi-politikai szerepét vizsgálja, és a közéleti embert szólítja meg, a posztmodern-kulturális médiakutatás viszont elsősorban a média mindennapi-szubjektív sajátosságait elemzi, és a magánember a címzettje. Természetesen nem abszolút, egymást kizáró különbségekről van szó – a termelés és a fogyasztás, a nyilvános és a privát, a magaskultúra és a populáris kultúra, a paternalizmus és a demokratizmus közötti éles szembeállítások nem állják meg a helyüket –, de a két irányzat közötti szemléletbeli különbségek azért történetileg és elméletileg is elég jelentősek ahhoz, hogy önálló elemzés tárgyává tegyük őket. Erre a retrospektív elemzésre akkor is szükség van, ha a modernitás és a posztmodernitás közötti vita ma már a múlté, mert korunkat, a késő-modernitást nem érthetjük meg az elmélettörténeti előzmények nélkül. Különösen hiányzik nálunk a posztmodern kulturális fordulat és a média kapcsolatának ismerete, mivel a magyar médiakutatást, az utolsó néhány évet leszámítva, kizárólag a modernista-társadalomtudományi paradigma határozta meg.

Szigeti Péter:

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén

A századforduló polgárosodó Budapestjén nagyjából egy időben jelentek meg és váltak népszerűvé a nyilvánosság új fórumai: a kávéház, a fotó, a film és a tömegsajtó. Az alábbi írás a korabeli nyilvánosság egy sajátos aspektus át: a szexualitás nyilvánosságát vizsgálja.

Csepeli György – Mátay Mónika:

A Magyar betyár életei a médiában

A magyar köztudatban a betyár megítélése az 1830-as években radikálisan megváltozott. Míg a 18. században és a 19. század első évtizedeiben a sajtó és a ponyvakiadványok egyértelműen negatív szerepben tüntették fel az országutak rablólovagjait – közönséges bűnözőknek állítva be őket –, a reformkorban a korábbi megjelenítésekkel szemben a betyárok szinte nemzeti hősökké magasztosultak. Vajon miért? Milyen okai lehettek ennek a jelentős változásnak? Kérdés továbbá az is, mivel magyarázható, hogy a pozitív imázs tartósnak bizonyult, hiszen még a közelmúltban is közönségsikert arathatott Sobri Jóska, Angyal Bandi és Rózsa Sándor modernkori reinkarnációja, a magyar és nemzetközi sajtóban egyaránt elhíresült Ambrus Attila, aki éveken át kijátszotta a bankok védelmi rendszerét, a rendőrséget és az ország legbiztonságosabbnak tartott börtönének őreit. Az alábbi tanulmány arra keresi a választ, milyen sajátos körülmények játszottak szerepet a szemléletváltásban, hogyan született meg a „jó betyár” közkedvelt alakja és hogyan őrizhette meg népszerűségét a különböző politikai rendszerekben.

Kádár Judit:

A pusztába (sem) kiáltott szó

Három magyar országos napilap kulturális rovatának átalakulása

Hogyan alakult át három politikai napilap, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszabadság kulturális rovata a régi rendszer utolsó időszakától napjainkig? Az elemzés szúrópróbaszerűen három esztendő egy-egy heti anyagára, az 1987., 1997. és 2001. évi március 1–7-ei számokra támaszkodik. A rendszerváltozás óta mindegyik lap megváltoztatta politikai orientációját, s ez kulturális rovatán is nyomott hagyott. Mindhárom csökkentette a kulturális híradásra szánt terjedelmet, aminek következtében kulturális tájékoztatási feladatát nem képes maradéktalanul ellátni. Így csökkent az országos napilapoknak a kulturális hagyományok megőrzésében és megújításában betöltött szerepe is.

Belinszki Eszter:

A kritikai kultúrakutatás a médiaelemzés gyakorlatában

Hogyan alakult ki a kritikai kultúrakutatás? Milyen társadalmi és történeti körülmények határozták meg fejlődését? Hogyan értelmezhető a kultúra fogalma? Az alábbi írás előbb ezekre a kérdésekre keres választ, majd azt vizsgálja, hogyan alkalmazhatóak a kritikai kultúrakutatás eredményei a médiakutatásban.