Migráció

Farkas Eszter – Farkas Attila:

„Ukrán migráns, migráns migráns”

A migrációval kapcsolatos attitűdök változása eltérő médiadiskurzusok fényében

Az Ukrajnában zajló háború kezdetével Magyarországon a korábbiaktól részben eltérő kormányzati kommunikáció és médiadiskurzus kezdődött a háborús menekültek és bevándorlók kapcsán, amelynek során a magyar kormány jóval befogadóbb narratívában kommunikált az Ukrajnában zajló háború elől Magyarországra érkezőkről, mint korábban. A „mintakisebbség” elméletet alapul véve kutatásunk arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként változtak a bevándorlókkal és a menekültekkel kapcsolatos attitűdök a megváltozott médiakörnyezet következtében. A kérdés megválaszolásához fókuszcsoportos beszélgetéseket folytattunk, amelyeken arra kértük a résztvevőket, hogy különböző médiatartalmak kapcsán reflektáljanak a bevándorlás témakörére. Eredményeink szerint a migráns szó használatában megfigyelhető az, hogy másként tekintenek a válaszadók az Ukrajnából, illetve a korábbi években az arab és afrikai országokból érkező bevándorlókra és menekültekre – érvelésünk szerint ez a kormányzati kommunikáció hatásosságát igazolja.

Zakinszky Toma Viktória:

„Sajtóinformációk szerint”

Migránsok, menekültek és menedékkérők Magyarországon és Szerbiában

A Közel-Kelet, Észak-Afrika és Ázsia térségéből érkező migránsok, menekültek, menedékkérők 2015 óta egyértelműen meghatározták a régió országainak médiadiskurzusát. A média válságként tudósított a migrációról – gyakran elpolitizált, elfogult, túlságosan is leegyszerűsített hangnemben, valótlanságokkal vagy féligazságokkal tarkított beszámolókban. Sok esetben szakmaiatlanság, tudatlanság állt mindezek hátterében, a médiában dolgozók maguk sem ismerték a megfelelő szakkifejezéseket, a jelentésbeli különbségeket, a különböző kifejezések jogi következményeit. Mindemellett tagadhatatlan egyfajta szándékosság a sok esetben nem az újságírói etika szabályai szerint készített médiatudósítások tekintetében. Magyarország és Szerbia médiaszínterének elemzése a domináns médianarratívák, a tudósítási paradigmák felfedésére irányul. A két ország médiadiskurzusának komparatív elemzését indokolja, hogy mindkét ország az úgynevezett „balkáni útvonalon” helyezkedik el, ugyanakkor egyikük sem célország, és a kormányaik által a migránskérdés köré épített politikai diskurzus merőben eltérő. Összehasonlító elemzésünkben sajtótermékek tartalomelemzésének módszerét használtuk. Összesen hat hírportál anyagát vetettük össze 2016-tól 2019-ig: két magyarországi és négy szerbiai híroldalról van szó, az utóbbi hírportálok közül kettő vajdasági, egy pedig magyar nyelvű.

Eric Karstens – Barbara Kuznik – Robert McNeil:

Migráció és média Nyugat-Európa uniós tagállamaiban

Az Európai Unió Horizon 2020 programja által finanszírozott REMINDER projekt részeként készült kutatás újságírók, illetve információforrásaik körében végzett fókuszcsoportos és személyes beszélgetések, valamint kérdőíves vizsgálatok segítségével azt igyekezett feltárni, miként tárgyalja a média a mobilitás és a migráció kérdését öt nyugat-európai országban.2 A vizsgálat célja néhány olyan tényező feltárása, amely az Egyesült Királyságban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és Svédországban az európai uniós mobilitásról és a harmadik országok állampolgárairól szóló hírek előállítását és narratív kereteit formálja. Valamennyi vizsgált ország médiagyakorlatában közös, hogy az újságíróknak idealista elképzeléseik vannak hivatásukról. Munkahelyük megtartásában jobban bíznak északon, mint délen. Bár a németek és a svédek elismerik a politikai és az üzleti körök strukturális befolyását, megőrzik szerkesztői autonómiájukat. Az olasz újságírók tudatában vannak a rendszerbe kódolt pártosságnak, a spanyolok pedig úgy érzik, a különféle hatalmi csoportok közvetlenül manipulálják a híreket. Az Egyesült Királyságban az újságírók elfogadják, hogy egyes orgánumok meghatározott politikai irányvonalat és álláspontot képviselnek. Az újságírók a migrációra általában mint mások ügyére vagy egyenesen mint problémára tekintenek, amelyet gyakran az országban éppen aktuális félelmek és a napirenden szereplő társadalmi ügyek definiálnak. A magasan képzett munkaerő áramlásáról alig esik szó, ám a „szegénység által hajtott migrációt” és a menekültek helyzetét nagy médiaérdeklődés övezi. Bár az újságírók többsége a szemléletformáló szándékot és az etikai megfontolásokat hangsúlyozza, a gyakorlatban mindennapi tevékenységüket inkább az egyes társadalmi szereplők által meghatározott témák és problémák határozzák meg. Németországban, Olaszországban és Spanyolországban a megkérdezett információforrások szintén felvilágosító és szabályozó szerepet igyekeznek betölteni, hogy árnyalják a bevándorlás különböző fajtáiról a médiában és a társadalomban kialakult képet. Az Egyesült Királyságban és Svédországban azonban inkább politikai aktorokként tekintenek magukra, függetlenül attól, hogy migráció- és integrációpártiak, vagy ellenzik ezeket. Az unión belüli mobilitás az Egyesült Királyság kivételével szinte sehol sem jelentett problémát, kivéve a kevésbé fejlett országokból, főképp Bulgáriából és Romániából érkező bevándorlók helyzetét.

Bajomi-Lázár Péter:

Migráció és média Közép/Kelet- Európa uniós tagállamaiban

Az Európai Unió Horizon 2020 programja által finanszírozott REMINDER projekt1 részeként készült kutatás újságírók és információforrásaik körében végzett fókuszcsoportos és személyes beszélgetések, valamint kérdőíves vizsgálatok segítségével azt igyekezett feltárni, miként tárgyalja a média a mobilitás és a migráció2 kérdését négy közép/kelet-európai országban, köztük Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovéniában. A kutatás eddig azt mutatta, hogy: 1. A vizsgált régiós országok hasonló történeti gyökerei ellenére a mobilitás és a migráció eltérő módon jelenik meg a médiában. 2. A bevándorlás 2015 óta fontos helyet foglal el ezeknek az országoknak a napirendjén, dacára annak, hogy ténylegesen kevés unión túlról érkezett bevándorló és menekült marad a régióban. 3. A kivándorlás – ide értve az uniós országokba és az Unión kívüli országokba való költözést is – jellemzően legalább olyan fontos kérdésként jelenik meg, mint a bevándorlás, és komoly gazdasági és demográfiai következményeket von maga után. Bár az itt bemutatott eredmények kvantitatív értelemben nem reprezentatívak, a fókuszcsoportokban a lehető legtöbbféle szervezetet képviselő újságírók és információforrások vettek részt. Ennek alapján óvatos következtetéseket vonhatunk le az egyes országokat és a régió egészét jellemző trendekről, és beazonosítsunk néhány olyan tényezőt, amely hatást gyakorol a hírgyártásra, és formálja a mobilitással és a migrációval kapcsolatos narratívákat és értelmezési kereteket. E kutatást a REMINDER-projekt kutatói a későbbiekben majd médiatartalom-elemzéssel egészítik ki. A vizsgálat feltáró jellegű, és nem célja, hogy normatív szempontból értékelje a mobilitással és a migrációval kapcsolatos médiadiskurzusokat.

Robert McNeil – Eric Karstens:

Hogyan tudósít a média a migrációról és a mobilitásról?

Összehasonlító vizsgálat

Kutatásunk az Európai Unió Horizon 2020 programja által finanszírozott REMINDER projekt1 részeként készült. Összehasonlító perspektívában, kilenc uniós tagország újságírói eljárásait elemezve azt vizsgáljuk, milyen tényezők formálják az újságírók migrációról és mobilitásról szóló tudósításait.2 Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy e tudósítások miként befolyásolják a migrációról és a mobilitásról szóló társadalmi vitát, és milyen általánosabb kérdéseket vetnek fel a szabad sajtó szerepéről és feladatairól, valamint a média és a demokrácia kapcsolatáról.

Gödri Rita:

Elvándorolt magyar véleményvezérek

Az online önreprezentáció és kapcsolatépítés lehetőségei a kivándorolt magyarok körében

Ez a dolgozat az online önreprezentáció és az ehhez szorosan kötődő kapcsolatépítési lehetőségek vizsgálatával foglalkozik. Azt igyekszik bemutatni, hogy az újmédia egyes felületein milyen hatékonysággal lehet kapcsolatrendszereket kiépíteni és személyiségeket konstruálni. Megkísérli felderíteni, hogy a kivándorolt magyarok miként élnek az újmédia nyújtotta lehetőségekkel, miként reprezentálják külföldi tartózkodásukat, és miként alakítják ki kapcsolataikat az új médiaközegben. E kérdések megválaszolása érdekében tíz olyan vlogot mutat be, amely a kivándorlás témakörét jeleníti meg, miközben életutakba, egyéni sorsokba, motivációkba és önreprezentációs lehetőségekbe is betekintést kínál.