Populizmus

Szöllőskei Levente:

Rasszalapú populizmus Donald Trump online politikai diskurzusában

Elnöki retorika a faji egyenlőséggel szemben

Korunk politikai világát lehetetlen anélkül hatékonyan értelmezni, hogy ne fejtenénk fel aprólékosan a politikai vezéregyéniségek kommunikációját. Dolgozatomban Donald Trump amerikai elnök populista politikai kommunikációjának jellemvonásait térképezem fel a faji megkülönböztetés ellen fellépő polgári mozgalomhoz kapcsolódó online diskurzuson keresztül. A 2017 és 2020 között keletkezett korpusz Donald Trump Twitter-bejegyzéseiből állt, amelyeket a kritikai diskurzuselemzés módszerével vizsgáltam. Amellett érvelek, hogy az elnök a populista politikai kommunikáció alapvető eszközeit alkalmazta politikai tartalmú Twitter-bejegyzéseiben is, hiszen célja a politikai napirend kisajátítása és az Egyesült Államokban élő rasszok megoldatlan problémáinak ignorálása volt.

Paár Ádám:

Az amerikai populizmus két korszaka

A populista rendszerkritika Edward Bellamy Visszapillantás és Robert Penn Warren A király összes embere című regényében

A 19. század végén kialakult észak-amerikai populizmus nagyrészt olyan politikai projekt volt, amely írók munkásságán alapult. A populista mozgalom, illetve az ebből kinövő Néppárt (más néven Populista Párt) számos olyan progresszív követelést (például a sávos jövedelemadó, a nyolcórás munkanap, a női választójog, a farmerek és a munkások védelme) tűzött ki célul, amelyek a munkásmozgalomban és a farmermozgalomban gyökereztek. A populizmus nem tudott sikeressé válni a szó politikai értelmében, és 1908-ban a párt feloszlott. Az 1930-as években a nagy válság idején a populizmus újra fénykorát élte: több önjelölt politikus lépett fel, és hivatkozott a régi populista jelszavakra. Közülük a leghíresebb Huey P. Long louisianai kormányzó lett; Robert Penn Warren A király összes embere című regényének a főszereplőjét, Willie Stark kormányzót Longról mintázta. E tanulmányban két regényen keresztül mutatok be két amerikai populista mozgalmat.

Barki Bálint:

Média és büntető populizmus

Dolgozatomban azt vizsgálom, milyen szerepet játszhat a média a büntető populizmus megjelenésében. Ehhez először megteremtem a szükséges fogalmi kereteket: elhatárolom egymástól a kriminálpolitikát és a büntetőpolitikát, hogy el tudjam helyezni e kereteken belül a büntető populizmus jelenségét. Ezután felvázolom a büntető populizmus és a média viszonyát, illetve röviden ismertetem azokat a társadalmi változásokat, amelyek elősegíthetik a büntető populizmus térnyerését. Írásom második felében a két legkorábbi magyarországi büntető populista intézkedést mutatom be, különös tekintettel a bevezetésük indokaira és a sajtóban elfoglalt helyükre. A büntető populizmus a büntetőpolitika olyan megjelenési formája, amelyben a szakmai szempontok helyett pártpolitikai szempontok érvényesülnek, és ezek fő célja a szavazatmaximalizálás – figyelmen kívül hagyva az ezzel járó lehetséges társadalmi következményeket.

Tóth Tamás – Major Zsolt Balázs:

Explicit és implicit populizmus

Artikulált és artikulálatlan dichotómiák a populista kommunikációs stílust vizsgáló szövegelemzésekben

Tanulmányunkban az explicit és implicit populizmus fogalmának bemutatására vállalkozunk: felvázoljuk azok elméleti beágyazottságát, gyakorlati alkalmazását és módszertani jelentőségét. Írásunkban kiemeljük, hogy a fenti koncepciókban a populizmusra mint politikai kommunikációs stílusra tekintünk. Az explicit és az implicit populizmus fogalma által az artikulált és a látens dichotómiák detektálása is megvalósulhat a szövegelemzésekben. Elméletközpontú írásunk sorra veszi a korábbi empirikus kutatások releváns eredményeit, valamint javaslatot tesz az explicit és implicit populizmus fogalmának nemzetközi összehasonlító kutatásokba történő beágyazására.