• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2004 nyár

Új média

Sükösd Miklós:

Mobildemokrácia

A mobiltelefonok tömeges elterjedésével új, jelentős kommunikációs tér nyílt a hagyományos tömegkommunikáció és az internet mellett. Ez a tér interaktív, hálózati, sok-a-sokhoz típusú kommunikációt tesz lehetővé, s új felhasználási területeket nyit az állampolgár, a politikai, az üzleti, a kormányzati és a civil szervezetek számára. Magyarországon – s Közép-Európa és a világ számos más országában – ráadásul sokkal többen használják a mobiltelefont, mint az internetet. Ebben az értelemben a mobiltelefon demokratikusabb médium, mint az egyelőre elsősorban az elitek számára elérhető internet. A tömeg-sms-küldések gyakorlatának térnyerésével és a vírusjellegű üzenetek terjedésével ráadásul a mobilkommunikációs tér – a kétszereplős magánbeszélgetések és magánüzenetek mellett – immár tömegkommunikációs térré is vált.

A mobiltelefon-használat jelentőségét mutatja, hogy Magyarországon ma a lakosság körülbelül 70 százaléka használ rendszeresen mobiltelefont. Az internethasználók aránya ma még a lakosság 20 százaléka alatt marad: a mobilhasználók tehát három-négyszer annyian vannak. Pontos adatot azért nehéz adni, mert bár 2004 februárjában 8 millió 16 ezer előfizetőt tartottak számon ¹, egyes mobilhasználók (például vállalkozások) dupla, esetleg tripla előfizetéssel rendelkeznek, ám vannak olyan előfizetők is, akik nem használják készüléküket.

Hogyan alkalmazhatják az interaktív kommunikációt lehetővé tévő mobiltelefont és sms-t a politikai és közéleti szereplők? Tömeges elterjedése ellenére a mobilkommunikáció a választásikampány-időszakok kivételével egyelőre az internetnél kevésbé keltette fel a pártok és főleg a kormányzat, illetve a civil szervezetek érdeklődését. Pedig a zsebünkben vagy retikülünkben lapuló eszköz egyre kevésbé csak telefon, és egyre inkább olyan hordozható, a nap nagy részében bekapcsolva magunknál tartott miniszámítógép, amelynek csak az egyik funkciója a telefonálás. Emellett sms-t, képet, e-mailt küldhetünk vele, zenét hallgathatunk, játszhatunk, wapolhatunk vele, ébresztőóraként és számológépként működik stb. A médiakonvergencia és a mobilkommunikáció előretörése valós folyamat, amellyel a közélet valamennyi szereplőjének számolnia kell.

A mobil-pártdemokrácia hajnala:
a 2002-es választási kampány

A 2002-es parlamenti választások forró kampányában az MSZP és a Fidesz jeleskedett a politikai tömeg-sms-ek terjesztésében. Ezrével küldték ki mobillistáikra a pártjaikat népszerűsítő, az ellenfelet csúfoló soraikat: kis üzeneteket, csasztuskákat, lejárató rigmusokat, politikai jelszavakat, tüntetésekre mozgósító felhívásokat ². Az SZDSZ is felhasználta az interaktivitást: maró humorú, a Fidesz-kormány korrupcióját pellengérre állító képeslapokat küldött e-maillel rendelkező híveinek. Ezeket a www.szamizdata.hu honlapon tette közszemlére, sőt nyilvános választási plakátversenyt hirdetett, amelyre bárki beküldhette a művét. Az MDF egy Dávid Ibolyát népszerűsítő párthonlappal szállt ringbe, de az interaktív felhasználásokban háttérbe szorult.

A pártok fizetett emberei és szimpatizánsai az internetes fórumokat bújták, ahol több felhasználói név mögé rejtőzve, szakmányban írták pártos hozzászólásaikat az aktuális politikai ügyekről. Eközben véleményfórummá váltak még az egyébként nyugodt szakmai levelezőlisták is. Mérnökök, építészek, ökológusok fogtak hirtelen pártpolitikai fejtegetésekbe, elsősorban a választások két fordulója közötti két hosszú hétben. A kötött karakterszám miatt rövid sms-sel szemben az e-mail módot ad a hosszabb vélemények, érvek kifejtésére is. A két évvel ezelőtti kampányban sok efféle vélemény, politikai hitvallás terjedt a neten. Ismerősök küldözgették egymásnak, privát listáikra, főleg a sajátjukkal egyező politikai meggyőződésű barátok, munkatársak, rokonok címeire. Egy a tábor, egy a lista – mármint az sms-lista és az e-mail-lista –, hiszen a politikai kampányüzenetek elsősorban az egymástól elkülönülő jobb- és baloldali térfeleken belül terjedtek.

Árokásás, elidegenedés, ellenségeskedés, gyűlöletkeltés, megosztás – a publicisták így jellemezték a kampány eredményét. A pártok szempontjából azonban feltétlenül eredményesnek bizonyult a heves érzelmekkel operáló választási kommunikáció: ezt bizonyítja a minden addigit meghaladó, 71 százalékos választói részvétel.

A pártok tudatosan tervezett politikai marketingjének 2002-ben vált először szerves részévé az internetes és a mobilkommunikáció ³. De a pártközpontok érdekes módon nem mindig tudták kontrollálni a maguk gyártotta üzenetek vírusszerű terjedését. Az interaktív hálózatok önmozgása időnként erősebbnek bizonyult a kampányközpontok logikájánál. Önjáró versfaragók is bedobták a (cyber)közösbe verbunkosszerű elmeszüleményeiket, amelyek szintén elterjedtek. Más aktivisták új változatokat gyártottak a pártok által küldött szlogenekből, amelyekre válaszul aztán ellen-sms-ek és -e-mailek, sőt politikai paródiák készültek. A pohár túlcsordult: az interaktív „sok-a-sokhoz” kommunikációs helyzetben a központi adminisztrációk kezdeményezései nemegyszer átalakultak ⁴. Egy példa: a Vörösmarty téri Gerbaud cukrászdában a szocialista és a liberális párt kávéházi beszélgetést, médiaeseményt szervezett politikusok és értelmiségiek számára. A dolog azonban kitudódott, és az aktivisták sms-ben és e-mailben terjedő, a támogatókat a helyszínre szólító üzenetei spontán rokonszenvtüntetéssé tették az eseményt.

E sorok írásakor, 2004 májusában az első európai parlamenti választásra (2004. június 13.) mozgósító kampány épphogy megindult. Az elektronikus és mobilalkalmazásoknak eddig csak egyetlen jelét, pontosabban az előkészítését – az adatbázis-építést – látjuk. A Fidesz-MPSZ petíciója többek között a legális adatbázis-építést szolgálja (hiszen az aláíróktól többek között e-mail címet és telefonszámot kérnek). Az SZDSZ-nek a kopogtatócédulákkal együtt, direkt marketinggel terjesztett szórólapja szintén kéri ezeket az adatokat. Az MSZP adatbázisát többek között a 2002-es Medgyessy-levél válaszaiból állították össze. A legális adatbázis-építés kulcskérdés, hiszen a kéretlen elektronikus levelek és sms-ek küldését törvény tiltja (és mégiscsak kellemetlen volna, ha éppen a törvényhozásban szereplő pártok gyakorlata szegné meg a törvényt). Az előkészületek és a 2002-es előzmények alapján várható, hogy a kampányban – s innen kezdve minden kiemelkedő választási kampányban – a hagyományos műfajok (a médiaesemények, a televíziós hirdetések, az óriásplakátok, a postai levelek) mellett előbb-utóbb újra megjelennek az interaktív on-line megoldások is.

Mobilcivilek

Van, aki a civil szektorban is felismeri az interaktív hálózatok jelentőségét: elsősorban a rendszeres kampányokat folytató zöldmozgalmak. A Civilek a Zengőért mozgalom helyi aktivistái például mobiltelefonos riadóláncon értesítik egymást, ha láncfűrészes favágó tévedne a Mecseki Tájvédelmi Körzetbe. Ugyanúgy mozgósítják tagjaikat, mint a pártok tették a 2002-es választási gyűlések előkészítésekor. A Zengőre tervezett NATO-lokátor elleni kampányban részt vevő helyi, országos és nemzetközi környezetvédő szervezetek e-mailben egyeztetnek. A Zengő mellett kiálló, a környezetvédőkkel szolidaritást vállaló 270 ismert értelmiségi aláírásának gyors összegyűjtését is az interaktív eszközök tették lehetségessé⁵. Az interaktív hálózatok civil használata rugalmas, gyors és hatékony kommunikációt tesz lehetővé.

A civil szervezetek és a pártok jól teszik, ha vigyázó szemüket az üzleti megoldásokra vetik. Érdemes például a marketing-tankönyveket olvasgatni: az identitásmarketing, a vírusmarketing, a kontaktmarketing, a gerillamarketing módszerei a politikai és a civil kommunikációban is jól alkalmazhatóak. A társadalmi mozgalmak, a civil szervezetek azonban nem állnak jól e területen. A Nonprofit Információs és Oktatási Központ felmérése szerint egyelőre csak a civil szervezetek szűk elitje tud élni az információs társadalom előnyeivel. A honlapot készítő civil szervezetek aránya például öt százalék alatt marad. (Ezt a számot csak becsülhetjük, mert a civilekről reprezentatív felmérés nem készült, a NIOK-kutatás is elsősorban azokkal foglalkozott, akik már használják a netet).

Amíg a civil társadalomnak – és általában a magyar lakosságnak – csak a kisebbsége internethasználó, felmerül a tömeges sms-ek civil felhasználásának lehetősége. A civilek ma – a NIOK-kutatás szerint – jellemzően személyesen és postai úton kommunikálnak egymással. A postaköltség (a bélyeg, a boríték, a papír és a nyomtatás vagy a fénymásolás ára), plusz a hajtogatásba befektetett munka azonban sokkal nagyobb összegre rúg, mint egy sms ára. Helyi szinten – például a civilek által kezdeményezett népszavazások esetében – hatékony lehet tömeges sms-t küldeni a községben vagy a kisvárosban. A civilek gyűléseire, programjaira is lehet így értesítést, meghívót küldeni. A szöveges üzenetek – az e-mailek és a hagyományos hirdetések mellett – hatékonyan segíthetik a civil szervezeteknek az adó egy százalékáért folytatott kampányát is.

Az innovatív civil kommunikáció érdekes esete Piliscsabán történt 2001-ben. A Piliscsabáért Egyesület kezdeményezésére népszavazást rendeztek (a népszavazás célja a zöldterületek belterületbe vonásának megakadályozása volt). Az egyesület megrendelésére a Matáv-automata a falu valamennyi családját végighívta, hogy beolvassa az egyesület képviselőjének – egy ismert autószerelőnek – magnóra vett üzenetét a népszavazásra való felhívásról és a szavazás megokolásáról. Kérdés, hogy az efféle mobilhangüzenetek elfogadottsága hogyan alakul – az üzleti jellegű telefonos marketinggel kapcsolatban jóval elutasítóbbak vagyunk, mint az sms-en érkező üzleti ajánlatokkal szemben.

A falvakban, kistelepüléseken persze a leghatékonyabb kommunikációs eszköz nemegyszer a jó öreg sarki plakát és a postaládába dobott cetli maradhat, és persze a helyi sajtó – már ha létezik, és nem cenzúrázza a civilekétől eltérő érdekű önkormányzat. A kommunikációs forma a demokratikus céloktól függően változhat – a legfontosabb mindig a felhasználó, az állampolgár és a demokrácia érdeke marad.

Mobil(ön)kormányzat

Az sms-ek az önkormányzati meghallgatásokra, kulturális programokra vagy éppen az adott települést, régiót érintő közlekedési nehézségekre (vonatkimaradás, baleset) is felhívhatják a figyelmet. Vagy miért ne értesíthetné az iskola az évzáró dátumáról, időpontjáról vagy a mozi és a színház a bemutatóiról azokat, akik a listára való feliratkozással kérik ezt?

A mobildemokrácia (m-demokrácia) alkalmazásai azonban ennél is szélesebb körűek lehetnek: közérdekű bejelentések, véleménykutatások, a hivatalos ügyintézést segítő m-kormányzati megoldások is megjelentek már Magyarországon.

A kormányzati informatikai szolgáltatások fejlesztésében ma az internet élvez prioritást ⁶. Bár a mobilkommunikációnak a kormányzati stratégiában való negligálása vitatható ⁷, az internetes fejlesztés segítheti az m-kormányzati megoldások terjedését is azzal, hogy hozzájárul a közös számítógépes háttér kialakításához. A számítógépes megoldások digitális platformjai és adatbázisai ugyanis kompatibilis rendszerben működtethetik az e- és m-megoldásokat. Érdemes tehát már a mai fejlesztéseknél tekintetbe venni a később megvalósuló m-kormányzati lehetőségeket is.

A mobiltelefonos kormányzati ügyintézés még Európa-szerte kezdeti stádiumban van, de a mobiltelefon elterjedtsége indokolttá teszi az alkalmazási lehetőségek kutatását ⁸. Jó néhány helyi önkormányzatnál kísérleteznek már a mobiltelefonok közérdekű ügyintézésre való felhasználásával. Hajdúszoboszlón 2003 szeptemberében sms-alapú ügyfélkapcsolatot indítottak, máshol a parkolási díjat lehet emelt díjas sms-ben befizetni. Az sms-alkalmazások azonban ennél sokkal több demokratikus lehetőséget kínálnak: felhasználhatóak lakossági visszajelzésekre, a közügyekkel kapcsolatos javaslatokra, sőt véleménykutatásra. A közigazgatás területén többek kötött a közterület-foglalásra, az okmányirodai időpont- vagy sorszámigénylésre, a közérdekű bejelentések nyilvánosságra hozására, hivatalos ügyintézésnél a kérvények benyújtására és lakossági bejelentésekre használnak sms-megoldásokat. Az m-közigazgatási szolgáltatások bevezetésének ma elsősorban jogi és szervezeti – nem pedig technológiai – akadályai vannak. A kutatók ezért törvényjavaslatokat és olyan mobilalkalmazási csomagokat kívánnak kidolgozni, amelyek kész mintát nyújtanak a mobilügyintézés iránt érdeklődő önkormányzatoknak ⁹.

Hosszabb távon az elektronikus szavazásokat körbebástyázó jogi és biztonsági megoldások és a szavazókat hitelesen azonosítani képes kommunikációs eszközök kidolgozása után várható az elektronikus demokrácia fontos lépése: az internet felhasználása a választásokon. Ehhez kapcsolódóan vagy ezt követően pedig felmerül a mobilkommunikációs eszközöknek a választásokon és a helyi vagy országos népszavazásokon való alkalmazásának kérdése ¹⁰.

Az eDemokrácia Műhelyről és az összeállításról

Az alábbiakban négy tanulmány olvasható a mobilkommunikáció demokratikus felhasználási lehetőségeiről. Az elemzéseket az eDemokrácia Műhely munkatársai készítették.

Az eDemokrácia Műhely Egyesületet (www.edemokracia.hu) társadalomkutatók (szociológusok, politológusok, közgazdászok), újságírók és jogászok részvételével alapítottuk 2000-ben, az internet és a mobiltelefon demokratikus használatának kutatására és új alkalmazások segítésére. Abból indultunk ki, hogy az interaktív eszközök tömeges elterjedésével megnyíló kommunikációs lehetőségeket nemcsak az üzleti, hanem a kormányzati és a kifejezetten alulról szerveződő, demokratikus szereplők is hatékonyan alkalmazhatják. Eddigi kutatásainkban többek között a magyarországi önkormányzatok, polgármesterek mobiltelefon-használatát ¹¹, a választási sms- és e-mail-kampányokat, valamint az önkormányzatok internetes honlapjait elemeztük. Több szakmai konferenciát rendeztünk, például az on-line adatvédelem (a internetes honlapok látogatóit azonosító sütik) kérdéseiről, és javaslatokat tettünk a Budapest Portál (www.budapest.hu) működésére.

Az itt következő M-demokrácia című összeállításban Sükösd Miklós és Erdős Ildikó az m-üzleti felhasználások áttekintésével arra keresi a választ, mennyiben használhatják az m-marketing és az m-tartalomszolgáltatási megoldásokat a közélet szereplői. Kumin Ferenc a képernyőn megjelenő sms-sel interaktívvá tett tévézés, az állampolgár televíziós véleménynyilvánításának útjait tárja fel a közvetlen demokrácia elméleti keretében. Csont Szandra és Sengel Ferenc a sms-szavazások biztonsági és bizalmi kérdéseit elemzik külföldi választási tapasztalatok és a hazai tévés valóságshow-k sms-szavazási tapasztalatai alapján. A tanulmány annak mérlegelésével zárul, hogy hosszabb távon hogyan alkalmazható a mobilkommunikáció az országgyűlési választásokon és a népszavazásokon. Végül L. László János és Vég Olga a már működő hazai m-közigazgatási példák teljes körének módszeres áttekintése után általánosító tapasztalatokat fogalmaz meg, és ajánlásokat tesz a továbblépéshez, újabb alkalmazások bevezetésére ¹².

Irodalom

Dányi Endre & Sükösd Miklós (2002) Fekete PR és politikai vírusmarketing: interaktív kommunikációs eszközök a kampányban. In: Sükösd Miklós & Vásárhelyi Mária (szerk.) Hol a határ? Kampánystratégiák és kampányetika, 2002. Budapest: Élet és Irodalom.

Dányi, Endre & Sükösd, Miklós (2003) Who is in Control? Viral Politics and Control Crisis in Mobile Election Campaigns In: Kristóf Nyíri (ed.) Mobile Democracy. Vienna: Passagen Verlag.

Kiss Balázs (2002) Politikai marketingszemlélet a kampányban. In: Sükösd Miklós & Vásárhelyi Mária (szerk.) Hol a határ? Kampánystratégiák és kampányetika, 2002. Budapest: Élet és Irodalom.

L. László János & Sükösd Miklós (2001) Az m-kormányzat (h)őskorszaka. Hogyan használják a mobilt a magyarországi önkormányzatok, és ki fizeti a számlát? In: Nyíri Kristóf (szerk.) A 21. századi kommunikáció új útjai. Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete.

Sajó András (2003) Internet-demokrácia? Beszélő, július–augusztus.

Sükösd Miklós & Dányi Endre (2002) M-politika akcióban. SMS és e-mail a 2002-es magyarországi választási kampányban In: Nyíri Kristóf (szerk.) Mobilközösség – mobilmegismerés. Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete.