• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2006 tavasz

Digitália

Jenei Ágnes:

Televíziós közigazgatás Olaszországban

A RAIUtile „t-gov” kezdeményezése

Bár a televíziós közigazgatás (television government, t-gov) kifejezésről valószínűleg sokan orwelli víziókra asszociálnak, Olaszország a digitális szakadék enyhítését várja tőle. A digitális tévé vonzó, közhasznú szolgáltatásaival – a hozzá fűzött remények szerint – akár arra is képes lehet, amiben az internet kudarcot vallott: digitális írástudásra tanítani az idősebb nézőket. A közigazgatási alkalmazások természetesen nemcsak az ügyfél érdekeit szolgálhatják, hanem az adott (ön)kormányzatét is, hiszen az elégedett ügyfél a megfelelő időpontban nagyobb valószínűséggel szavaz rá. A jelen tanulmány az olasz t-közigazgatás technológiai és közigazgatási kontextusát mutatja be, majd elhelyezi abban az olasz közszolgálati televízió új, digitális földfelszíni terjesztéssel működő közigazgatási csatornáját, a RAIUtile-t.¹

1. Bevezetés

Az olasz helyi, tartományi önkormányzatok különféle tartalomszolgáltatókkal és műsorszolgáltatókkal karöltve az interneten keresztül megvalósítható e- közigazgatáson (e-government) kívül egy újabb elektronikus közigazgatási formát kívánnak meghonosítani: a televíziós közigazgatást (t-government). Céljuk, hogy közelebb kerüljenek a lakossághoz, kedvében járjanak, leegyszerűsítsék számára a hivatali ügyintézés menetét, és heti 168 órában a rendelkezésére álljanak. Ugyanakkor különféle televíziós vitafórumok kialakításával az állampolgári aktivitást, részvételt is igyekeznek ösztönözni.. Mindezt az „ügyfélbarátság” jegyében teszik. Törekvésük közigazgatás-filozófiai célja a polgárokkal mellérendelt (és nem fölérendelt) viszonyban álló, gyorsan, hatékonyan és átláthatóan működő szolgáltató állam kialakítása.²

Bár az említett internetes elektronikus közigazgatás is az ügyfelek érdekeit hivatott szolgálni, a viszonylag alacsony internetes penetráció³ miatt a helyi közösségek idősebb tagjai nem élnek az ilyen típusú távügyintézés lehetőségével, többek között azért, mert idegenkednek a számítógéptől. Az internetet elsősorban a fiatal generáció használja napi rendszerességgel, a 40 év felettiek már sokkal ritkábban, kevesebb kompetenciával. A 60 év felettiek szinte teljesen ki vannak rekesztve az információs társadalomból.

Ezzel szemben a t-közigazgatás koncepcióját támogatók szerint a televíziókészülék még akkor sem kelt félelmeket az emberekben, ha digitális jelek vételére és küldésére szolgáló dekóderrel (set-top-boxszal) és speciális távirányítóval szerelik fel, és ilyen formában digitális televíziónak (DTV) hívják. A televízió a legnépszerűbb médium, a lakosság átlag mintegy négy órán át nézi (vagy tartja bekapcsolva), penetrációja 99 százalékos.⁴ Egyszerűen kezelhető, azonnal hozzáférhető eszköz, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy rajta keresztül egy önkormányzat az internetet nem használó ügyfelei (az idősebbek, a munkanélküliek, az egészségügyi ellátásra szorulók, a gyermekeiket otthon gondozó szülők) részére is különféle interaktív szolgáltatásokat kínáljon.

Így a meglévő televíziókészülékeken jelenleg fogható – valóságshow- kból, talk-show-kból, filmekből, focimeccsekből álló – műsorkínálatot országos és helyi vonatkozású közigazgatási információk és szolgáltatások portáljai gazdagíthatják, és a nézők kényelmesen, otthonaikból is elintézhetik majd hivatali ügyeiket.⁵ Az olasz közigazgatás reményei szerint a digitális televízión keresztül megvalósítható t-közigazgatással jelentősen csökkenteni lehet majd a társadalom egyes rétegeinek információbeli ellátottsága közötti különbséget, a digitális szakadékot (digital divide).

1.1. Technológiai háttér: a digitális földfelszíni terjesztésű rendszer kiépítése

Olaszországban a t-közigazgatás fogalma szükségszerűen egy új műsorszórási technológia, a digitális földfelszíni terjesztés kialakításának folyamatához kapcsolódik, ugyanis – az elmúlt évtizedek médiapolitikai és gazdasági döntései következtében – 2005-ben még mindig a földi terjesztés a meghatározó,⁶ annak ellenére, hogy az 1990-es évek végén az új információs- és kommunikációtechnológiai újítások felkeltették a nézők figyelmét, és a műholdas, illetve a kábeles terjesztésű adók száma és nézettsége is jelentős növekedésnek indult.

Jelenleg az analóg kommunikációs rendszer teljes digitalizálása folyik. A műholdas adások terjesztése már az 1990-es évektől digitálisan történik, a digitális kábelrendszereket ma építik ki; a rendszer szempontjából kulcsfontosságú földfelszíni analóg műsorterjesztés digitalizálása pedig most van folyamatban. Ehhez korábban a jogi és az infrastrukturális hátteret is át kellett alakítani.⁷

Az új technológiai rendszerre való átállás fokozatos, az egyes tévécsatornák az analóg és a digitális jeleket ma még párhuzamos továbbítják. 2005 októberében a digitális földfelszíni terjesztésű adások már az ország területének 85 százalékán foghatók. A digitális földfelszíni jelek vételéhez nem szükséges kicserélni az analóg televíziókészülékét, csak csatlakoztatni kell hozzá egy olyan készüléket (set-top-boxot, dekódert⁸), amely a digitálisan érkező jeleket analóggá alakítja át az analóg tévékészülékek számára. 2005 októberében Olaszországban körülbelül 3 200 000⁹ háztartás rendelkezett a digitális földfelszíni adások vételére alkalmas dekóderrel.

A DTV-n keresztül a közönség szélesebb kínálathoz, technikailag jobb minőségű képhez és hanghoz jut, megnő a televíziós műsorok élvezeti értéke. A digitalizáció további, óriási előnye, hogy – az adatátvitel gyorsaságának és pontosságának, valamint a különféle, immár közös, digitális nyelven kommunikáló médiumok (a televízió, a telefon, a számítógép) konvergenciájának köszönhetően – az interaktivitást az analóg technológiánál jóval magasabb szinten¹⁰ teszi lehetővé.¹¹ Az interaktív rendszer előnye, hogy rugalmas: személyes, egyedi kívánságokat, kérelmeket is képes kielégíteni.

1.2. T-közigazgatási projektek támogatása

A t-közigazgatás különféle közigazgatási szintű megvalósítását számos projekt készíti elő. A technológiai modernizáció uniós elvárásainak megfelelően 2004-ben az olasz Innovációs és Technológiai Minisztérium¹² Közigazgatási Informatikai Központja¹³ 2004. június 20-án meghirdetett egy összesen hétmillió eurós társfinanszírozást nyújtó pályázatot. A minisztérium olyan alkalmazások fejlesztését támogatta, amelyek a különféle közigazgatási szinteken már működő elektronikus közigazgatás szolgáltatásait digitális földfelszíni terjesztéssel, televízión keresztül is elérhetővé tennék. í/p>

A közintézmények érdeklődését jelzi, hogy 29 projekt nyert (a beérkező 56- ból), ami összesen 13 tartományt, 25 megyét, 164 önkormányzatot, 15 hegyközösséget, 40 helyi és országos műsorszolgáltatót érint. A digitális földfelszíni terjesztésű alkalmazások fejlesztésére a 29 projekt az említett hétmillió euró állami támogatás igénybevételével összesen 32,5 millió eurót költ innovációs beruházásokra.¹⁴

A minisztériumi pályázatot egy másik, az Ugo Bordoni Alapítvány (Fondazione Ugo Bordoni, FUB)¹⁵ által ugyancsak 2004-ben meghirdetett pályázata egészítette ki, amely szintén az elektronikus kormányzás digitális földfelszíni terjesztésére irányuló projektek társfinanszírozására ad lehetőséget. Míg azonban a korábban említett minisztériumi pályázat az alacsony interaktivitású, de gazdag multimédiás tartalommal rendelkező, széles közönségnek szóló pályamunkákat részesítette előnyben, a FUB hárommillió euró összegű pályázata a csúcstechnológiát igénylő alkalmazások bevezetésére irányuló projekteket támogatta.

Az interaktív szolgáltatások fejlesztésében közigazgatási intézmények, állami, önkormányzati és vegyes tulajdonú vállalatok, magáncégek, közszolgálati és piaci alapon működő műsorszolgáltatók konzorciumai vettek részt. Íme néhány példa a nyertes, finanszírozott, jelenleg fejlesztés alatt álló alkalmazásokra, amelyek mindegyike digitális földfelszíni terjesztéssel fog megvalósulni (a visszacsatolás a dekóderbe épített, vezetékes vagy mobil/vezetéknélküli telefonhálózatra kötött modemen keresztül történik):

• t-befizetés (közműszámlák, bírságok, adók digitális tévén keresztül történő rendezése);
• banki csekkek fedezetének ellenőrzése t-rendezésre; az alkalmazás célja, hogy ha a csekk kedvezményezettje betáplálja a csekk adatait a televízióba, azonoal visszajelzést kapjon a fedezetről (Olaszországban – Magyarországtól eltérően – a bankok által kibocsátott csekkek rendkívül népszerűek);
• a népesség-nyilvántartó és anyakönyvi hivatalhoz tartozó t-ügyintézés;
• t-hozzáférés egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz (időpontfoglalás orvosi vizsgálatokra, hozzáférés saját betegkartonhoz, szabadon választható háziorvos és házi gyermekorvos választása és cseréje);
• t-orvoslás (lelet lekérése, szakorvosi vizsgálat alapján orvos által javasolt terápia lekérése);
• t-oktatás (jellegzetessége, hogy minden néző számára nyilvánosak a tantermi órák, de csak a regisztrált felhasználók vehetnek rajtuk aktívan részt; ők otthonról, a digitális tévén keresztül kérdezhetnek és válaszolhatnak, tesztet tölthetnek ki, vizsgázhatnak, és államilag elismert bizonyítványhoz jutnak);
• t-lexia rehabilitációs szolgáltatások (kisiskolás dislexiás gyerekek számára napi rehabilitációs feladatok, gyakorlatok nyújtása);
• t-állásbörze és a munkakeresést elősegítő eszközök t-forgalmazása.

1.3. T-közigazgatás és televíziózás: az olasz közszolgálati televízió¹⁶ érdeklődése

Az említett pályázatokban különféle helyi és regionális műsorszolgáltatók is részt vesznek, így a RAI-hoz tartozó regionális műsorszolgáltatók is. A RAI ezen felül úgy döntött, hogy országos szinten is megkísérli a t-közigazgatás bevezetését, mert álláspontja szerint a közszolgálat fogalmába ez is beletartozik. Míg azonban egy közigazgatási szerv – például egy helyi önkormányzat – elsősorban az általa nyújtandó szolgáltatások DTV-s környezetbe történő elhelyezésére összpontosít, a műsorszolgáltató szempontjából továbbra is a televíziós műsorok szolgáltatása a cél, és csak ezen túl, addicionális szolgáltatásként nyújt a műsorokhoz kapcsolódó vagy azoktól független, de az állampolgárok számára hasznos közigazgatási és az egyéb közérdeklődésre számot tartó, társadalmilag releváns tartalmakat.

2. A RAIUtile: a hasznos televízió

A fentiekkel összhangban az olasz közszolgálati televízió 2004. október 25-én – Európában elsőként – beindította digitális közigazgatási csatornáját, a RAIUtilét. A csatorna alacsony költségvetéssel indult, így máris ahhoz a digitális televíziózásról alkotott jövőképhez illeszkedik, amelyben sem az állami költségvetésből közszolgálati műsorszolgáltatásra fordított összeg, sem a reklámtorta nagysága nem fog jelentősen nőni, a rajtuk osztozó csatornák száma viszont nagyságrendekkel fog emelkedni. A közigazgatási csatorna tehát alacsony költségvetésből gazdálkodik,¹⁷ beruházási költsége hatmillió euró volt, 4,5 megabit/s sávszélességet foglal el a műsorszolgáltatással, és 1,2 megabitnyi helyet a portálokon keresztül kínált szolgáltatásokkal.

2.1. Küldetés és filozófia

A RAIUtile innovatív tartalomfejlesztéssel kísérletezik: hasznos információkat, szolgáltatásokat nyújtó televízió kíván lenni, amelyben a közigazgatás, valamint a civil szféra, a „harmadrendű világok”,¹⁸ a társadalmi szubkultúrák újfajta médiareprezentációját terjeszti.

Ennek érdekében állandó közigazgatási és civil híradót működtet, és a többi műsor főszereplői is a közigazgatási és a nonprofit szférából kerülnek ki. Ugyanakkor interaktív főportálként működik, és különféle közigazgatási és egyéb közérdekű információkkal és szolgáltatásokkal igyekszik lehetőséget biztosítani az elektronikus ügyintézésre. A tévécsatorna elsődleges funkciója nem az, hogy nézzék, hanem az, hogy használják a műsorokban elhangzó információkat, valamint a portálokon elérhető szolgáltatásokat.

2.2. Műsorstruktúra

A csatorna hétfőtől péntekig sugározza élő, interaktív, digitális adását. A műsorrendben a hét egyes napjainak délelőttjei és délutánjai tematikusan szervezettek (munka, család, kultúra, fogyasztás/gazdaság, környezetvédelem, archeológia, autó-motor, katasztrófák, politikai aktualitás és sport). Ezek mellett t-oktatás keretében különféle tanfolyamok élő, interaktív óráit közvetíti, amelyekben a regisztrált hallgatók élőben részt vesznek (kérdéseket tesznek fel, válaszolnak, teszteket töltenek ki, vizsgáznak). A műsorrend modulszerkezetű, a délelőtti és a délutáni adásokat – kivéve az élőben leadott távoktatást és a műsorokba ékelt, különböző élő kapcsolásokat – a szerkesztők az esti, illetve az éjszakai műsorsávokban, valamint szombaton és vasárnap megismétlik.

2.3. Tartalom: műsorkínálat és portálok

A csatorna tartalma egyrészt televíziós műsorokból, másrészt információs portálokból épül fel. A hangsúly a műsorgyártáson és a műsorszolgáltatáson van. A jelenlegi műsorkínálatban híradók (közigazgatási híradó és a civil szféra híradója), élő kapcsolások (pénzügyőrség, katasztrófavédelem stb.), stúdióbeszélgetések (amelyek vendégei a közigazgatási és a civil szférából érkeznek), reklámok és oktatóműsorok szerepelnek.

2.3.1. Stúdióbeszélgetés: a társadalmi praxis megjelenítése

A napi ötórás műsorblokk túlnyomó része stúdióbeszélgetés, amelyben példaértékű történetek főszereplői beszélnek a „praxis”-ról, arról, hogy a társadalmi élet és a hivatali ügyintézés bonyolult helyzeteiben miként lehet és célszerű eligazodni. Egy-egy beszélgetés 20-25 percig tart, és két- három vendég vesz benne részt. Többségük közigazgatási területen dolgozik vagy a civil szférából jön. Hétköznapi emberek csak akkor fordulnak meg stúdióbeszélgetéseken, ha valamilyen társadalmi szerepük van, például valamely nonprofit egyesület vagy cég tagjaként követendő tevékenységet végeznek, illetve akkor, ha rajtuk keresztül bemutathatóvá válik, hogyan működik az állami gépezet valamely nehezen átlátható része, például az igazságszolgáltatás.

A szerkesztők a hivatalos, bejáratott információforrásokon és az ismert hírügynökségeken túl számtalan alternatív, nonprofit hírügynökség szolgáltatásait is igénybe veszik. A beszélgetések további hírforrásai maguk a vendégek, naponta 15-20 fő. Egy év alatt a csatorna több mint 3000 vendéget fogadott, ebből mintegy 1800-at a közigazgatás és az államigazgatás különféle szerveitől, intézményeitől, az önkormányzati képviselőktől kezdve a polgármestereken keresztül a politikusokig, míg a fennmaradó, körülbelül 1200 vendéget a nonprofit vállalkozásoktól, egyesületektől, civil szervezetektől.

2.3.2. Reklám: új utakon

A csatorna jelenleg kevés reklámot sugároz, ezek interaktívvá tétele folyamatban van. Még meg kell nyernie a hirdetők (illetve a RAI reklámügynöksége, a Sipra) bizalmát, ami nem egyszerű, mivel a csatorna nem képes, és – tematikus adóként – nem is lesz képes olyan magas nézettséget felkínálni a hirdetőknek, mint egy hagyományos, általános műsorkínálatot nyújtó csatorna. Ugyanakkor egyes, erősen interaktív műsorok – erre egyelőre a t-oktatás a példa – esetében képes egyidejűleg egy teljesen homogén, specializált nézőréteget a tévé elé ültetni. Bár nem produkálja az általános műsorkínálatot nyújtó televíziók nézettségi mutatóit, a nézők összetételéből következően így 100 százalékos elérést biztosíthat hirdetőinek,¹⁹ erre pedig a hagyományos televíziók nem képesek.

2.3.3. Interaktív portálok

A csatorna leginnovatívabb közigazgatási és közszolgálati tartalmát az interaktív portálok jelentik, amelyek a RAIUtile főportálról érhetők el. Jelenleg négy portál üzemel. A portálok egy részének tartalma a műsorokhoz kötődik, míg a többi azoktól független információkat és szolgáltatásokat nyújt. A tartalmak egy része személyre szóló; ezek eléréséhez a nézőnek/felhasználónak azonosítania kell magát, néhány – tervezett, illetve kísérleti szakaszban lévő – szolgáltatás pedig díjköteles. (A személyazonosítás és a t-fizetés formáiról lásd a fentieket.)

2.3.3.1. Működő szolgáltatások

1. A Hasznos Olaszország (Italia Utile) szörfözési lehetőséget kínál a közigazgatási és egyéb hírek, kapcsolódó hasznos hírek, háttéranyagok, valamint az aznapi stúdióbeszélgetések témáihoz kapcsolódó információk, az azokhoz kapcsolódó tudnivalók és háttér-információk, valamint a stúdióbeszélgetés kevésbé ismert kifejezéseinek magyarázatai között. A portál használata nincs feltételes hozzáféréshez kötve (a nézőnek nem kell azonosítania magát a hozzáféréshez).

2. Az Oktatás (Formazione) portál az élőben közvetített „kontaktórák” vázlatát ismerteti a közönség nem regisztrált tagjaival, és útmutatót ad az érdeklődők számára a beiratkozás/regisztráció feltételeiről (feltételes hozzáféréssel). A tanfolyam résztvevői a portálon keresztül részletes, interaktív tananyaghoz, információkhoz jutnak, teszteket tölthetnek ki, lekérhetik a vizsgák eredményeit.

3. A Munka (Lavoro) portálon állásbörze található, bárki megtekintheti, nyilvános. Aki beküldi az életrajzát a RAIUtile internetes portáljáról a szolgáltató központba, kiegészítő szolgáltatáshoz jut: azonosító kártyája vagy a felhasználónév és a jelszó megadása után (tehát feltételes hozzáféréssel) a Munka portálon megtekintheti a neki érkezett álláslehetőségeket.

4. Az Állandó Szolgáltatások (Servizi) portálon a napi témától független, közigazgatási szempontból hasznos információkhoz (például adókiszámítási útmutatóhoz, a választási rendszer ismertetéséhez) jut a néző. A portál tartalma nyilvános, a nézőnek nem kell személyét azonosítania.

2.3.3.2. Tervezett szolgáltatások

A RAIUtile további szolgáltatások megjelenítését is tervezi (például ilyen az igazolások lekérése az anyakönyvi hivataltól, az időpont foglalása szakorvosi vizsgálatra, a postai szolgáltatás – a táviratfeladás, a feladott csomag útjának nyomon követése –, az adófolyószámla-ellenőrzés, a közüzemi mérőórák állásának beolvasása, a számlafizetés, a közlekedési bírság rendezése, a banki tranzakciók végrehajtása, a banki csekk fedezetének ellenőrzése, a vásárlás). Többségükre már kifejlesztette a megfelelő alkalmazásokat, egy részük kísérleti jelleggel működik.

2.4. Megjegyzések

A RAIUtile egyelőre „üres”, többfunkciós digitális tévécsatornának tekinthető. Jelenleg több médium nyelvezetét reprodukálja (a nyomtatott sajtóét, az internetét, a rádióét), de sajátja még nincs. A szerkesztőség célja, hogy a tévécsatornát specifikus DTV-műfajokkal és - nyelvezettel „töltse meg”, hogy önálló, kulturális és társadalmi szempontból hasznos formává és eszközzé váljon.

2.4.1. Műsorok

A képernyő a médiakonvergencia élményét nyújtja, vagyis annak megtapasztalását, hogy a DTV televízió és számítógép is egyben. Az újdonság erejével hat, amelyet az innovatív képi szövegstrukturálás tovább fokoz. Az osztott képernyő utal a számítógépek felgyorsult, éjjel-nappal aktív, nyüzsgő, mobilis, modern, globalizált világára. Ugyanakkor a televízió nem egy fragmentált, széteső, megismerhetetlen, kontrollálhatatlan világot jelenít meg, hanem azt sugallja, hogy a korábbi, egyirányú információs dömpingben élő néző visszakérdezhet, részt vehet, saját ritmusa szerint is megismerheti a világot, hogy otthon érezze magát benne.

A csatorna a közigazgatási és a civil szféra előtérbe helyezésével, tematizálásával, valamint a szenzációhajhász, harsány tévé szerkesztési elvének elutasításával a televíziózás főáramával szemben úszik. Legfontosabb műsora a stúdióbeszélgetés. Míg az interaktív anyagokon, valamint a híradókon keresztül a tévécsatorna a „mit” alapú tudást közvetíti (új jogszabályok, változások, humanitárius katasztrófáról szóló hírek), a stúdióbeszélgetések emellett elsősorban a „hogyan” típusú tudásra helyezik a hangsúlyt (hogyan kell értelmezni az új jogszabályt, hogyan kell eljárni bizonyos ügyek intézésénél, hogyan lehet segíteni az elmaradott térségeknek, a katasztrófák sújtotta területeken stb.).

A meghívott vendégek szerepe az, hogy orientálják a nézőt a közigazgatási és társadalmi szempontból helyes és helytelen eljárás és viselkedés között. A nézőknek a beszélgetésben kitüntetett szerepük lenne, nekik kellene visszajelezni, visszakérdezni a bemutatott helyzetekre és megoldásokra, előrevinni a beszélgetés tartalmát. Az interaktivitásra azonban csak kevés néző hajlandó. A stúdióbeszélgetés funkciója egy demokratikus nyilvánosság létrehozása lenne, ám ez a szféra – Jürgen Habermas kategóriáit az új médiumra alkalmazva – egyelőre inkább „reprezentatív”, mint „demokratikus”. A közigazgatás és a civil szféra megmutatja magát az embereknek, azok azonban egyelőre – a visszajelzések mennyiségét figyelembe véve – nem hajlandók tömeges méretekben a részvételre.

2.4.2. Szolgáltatások

A portálokon feltűnő a szöveg dominanciája: grafikon, diagram természetesen készül háttéranyagként, de egyértelműen a szöveg uralja a képernyőt. Az interaktív hírek, információk közti navigálásnál valóban a szöveg a fontos, de a szöveg „uralmának” technikai oka is van: a képek nagy sávszélességet foglalnak el. Érdekes, hogy a karakterek mérete arányaiban jóval nagyobb, mint az interneten látható karakterek, mivel a televízió képernyőjének túlnyomó részét elfoglaló videokép elvonja a figyelmet. Szerencsés a „szellősen” elhelyezett karakterek használata és a mondatok rövid, tömör, „száraz”, ugyanakkor figyelemfelkeltő megfogalmazása.

Az interaktív portálok többsége alacsony interaktivitást enged meg a néző számára, kivéve a távoktatást. A szolgáltatások – a korábbiakban említetteknek megfelelően – folyamatosan bővülnek. Ezek típusait, funkcióját illetően még tapasztalható némi bizonytalanság; a következő fejezetben részben ennek okait tárgyalom.

3. A csatorna és nézői

2005 októberében még nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy kik és mennyien nézik/használják a RAIUtile csatornát, mivel még nem készült műszeres kvantitatív nézettségmérés (a hagyományos műszer azt méri, melyik frekvenciára van állítva a tévékészülék). Az eladott dekóderek száma – a fentiekben említettekkel összhangban, 2006 októberében 3 200 000 – csak a potenciális hozzáférők számáról árulkodik. Olaszországban jelenleg alakul egy cég, az Audisat, amely a hagyományos műsorszórású televíziók műszeres nézettségét mérő Auditelhez (vagy az AGB-hez) hasonlóan, de a műholdas és földfelszíni digitális csatornák nézettségét fogja mérni. Az sms-ben, e-mailben, telefonon érkezett visszajelzések számából arra lehet következtetni, hogy egyelőre csak egy rendkívül szűk réteg nézi/használja a RAIUtilét.

A visszajelzések arról árulkodnak, hogy a ténylegesen elért nézőcsoport olyan, közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalokból áll, akik fogékonyak az új technológiák iránt, megvették a dekódert, és az interaktív digitális televízió lehetőségeit kutatva néha odakapcsolnak a RAIUtiléra, és néha még a visszacsatolás lehetőségével is élnek.²⁰

2005 szeptemberében a RAIUtile megbízásából a római Sapienza Egyetemen kvalitatív felmérés készült a célközönség motivációinak és fogyasztási szokásainak feltérképezése céljából.²¹ A kutatók a műsorstruktúra iránti érdeklődést, annak ismertségét, a tévécsatorna nézők által hatékonynak, pozitívnak és negatívnak ítélt aspektusait, a nézők televízió- nézési szokásait és a digitális földfelszíni technológia fogadtatását vizsgálták. Az alábbi elemzés részben a kutatási beszámoló következtetéseire támaszkodik.

4. A RAIUtile t-közigazgatás projektjének elemzése

A RAIUtile megjelenése (és a bevezetőben említett t-government-pályázatok nyerteseinek kezdeményezései) a digitális földfelszíni televíziózásra való átálláshoz kíván kedvet ébreszteni a nézőkben, és a kormány stratégiai terveibe illeszkedik.²² Az ország technológiai modernizációja szükségszerű folyamat, a fejlesztések megkezdett iránya (központi szerep tulajdonítása a digitális földfelszíni terjesztésnek) indokoltnak tűnik: egyrészt azért, mert Olaszország kábelellátottsága nem számottevő, másrészt azért, mert erősen szeizmikus területről van szó, a földfelszíni terjesztés pedig „földrengésbiztos”. A szabályozási környezet fentiekben vázolt átalakítása és a meghatározó piaci pozíciók (multiplexszolgáltatók, tartalomszolgáltatók stb.) pályáztatása és kialakítása után a jelenlegi szakaszban a digitális televízió lehetséges alkalmazásainak fejlesztése és tesztelése folyik.

Még nem tudható, elég érett-e a kínálati (gyártók) és a keresleti (közönség/felhasználók) oldal az új típusú televíziózásra. A DTV, így a t- közigazgatás sikeres üzleti modelljének kialakítása most van folyamatban. A vállalkozás legkevésbé tervezhető, ugyanakkor leglényegesebb tényezője a nézői fogadtatás: a DTV elterjedéséhez és (főképp) intenzív használatához át kell alakítania a fogyasztói szokásokat. A t-közigazgatás gondolata feltételezhetően egy lehetséges killer applicationként merült fel,²³ a néző/felhasználó motiválása céljából. Az európai televíziózás hagyományaihoz híven az olasz DTV is a köz szolgálatát tűzi zászlajára: megújult, és még gazdagabb közszolgálati, közhasznú tartalmat kínál, mint analóg elődje, és ezen túl nyitottabb kíván lenni a nézők véleményére, visszajelzésire, mint valaha.

Everett M. Rogers 1962-ben megfogalmazott elmélete szerint (2003) a technológiai innovációk tömeges elterjedéséhez el kell érni egy kritikus tömeget; ekkor beindul egy gyors, öngerjesztő folyamat. 2005 októberében a 3 200 000, jelen tanulmány írásakor már 3 700 000 háztartás rendelkezik dekóderrel,²⁴ de a folyamat – feltehetőleg – még így is csak a korai felhasználás stádiumában tart. A RAIUtile által megvalósítandó t-közigazgatás mind technológiai, mind kiadópolitikai, mind tartalmi, mind pedig promóciós szempontból fejlesztésre szorul.

4.1. Technológiai szempont

A tartalomszolgáltató részéről problémát jelent, hogy a sávszélesség korlátozott,²⁵ de ez a probléma a digitális rendszerre való átállás után megoldódhat. A kulcskérdésű nézői aktivitást az nehezíti meg, hogy a visszaküldött jeleket a dekóderbe épített hagyományos, lassú modem közvetíti. Hosszú távon a visszacsatolásnál az elavult vezetékes technológiákat új, digitális, illetve digitális mobil/vezeték nélküli technológiák válthatják fel.

Addig az alacsony szintű, helyi vagy pszeudo-, (ál)interaktivitást lehetővé tevő alkalmazásoknak van létjogosultságuk, amelyek lehetővé teszik a nézők számára az egyszerűbb, a korábbi fogyasztási szokásoktól nem sokban különböző „lusta” interaktivitást.²⁶ A RAIUtile túlnyomórészt ilyen alkalmazásokat kínál közönségének; a tartalomszolgáltató által rendelkezésre bocsátott információk tetszés szerinti lekérését teszi lehetővé. Kivételt képez a t-oktatási műsor/szolgáltatás, amely valóban magas szintű interaktivitásra ad lehetőséget.

4.2. Kiadópolitikai szempont

A RAI-nak számos stratégiai döntést kell hoznia az ügyben, hogy a megjelenítendő tartalmakat milyen (közigazgatási) szinteken kívánja elérhetővé tenni célközönsége számára, a helyi, tartományi/regionális, illetve országos szintű t-közigazgatás lehetséges szinergiáját illetően. A t-ügyintézés országos szintű lehetősége ugyanis több szempontból is átgondolásra szorul.

Egy országos csatornának valószínűleg nem célszerű az ország összes polgármesteri hivatalában lehetséges ügyintézést, az összes szakorvosi rendelésére történő bejelentkezést és a gázóra beolvasásának és a számla fizetésének (stb.) lehetőségét felkínálnia, e szolgáltatások megjelenítésére a helyi televíziók alkalmasabbnak tűnnek. Egyelőre a t-oktatás tűnik az egyetlen igazán ígéretes országos szintű lehetőségnek. Emellett a tényleges interaktivitást megvalósító beszélgetőműsorok, vitafórumok országos szintű működtetése tűnik kívánatos célnak, mert ezek valóban számos nézőt kapcsolhatnának be a társadalmi kommunikációba.

4.3. Tartalmi szempont

Ennek érdekében a műsorpolitikai szempontokat célszerű lenne alárendelni a legfontosabb céloknak (még akkor is, ha egyelőre hiányzik az ösztönző versenyhelyzet²⁷): a ténylegesen megcélzott nézői réteg elérésének és a nézői aktivitás ösztönzésének.

Kreatív és interaktív műsorötletekre és az azokhoz kapcsolódó vagy azoktól független addicionális szolgáltatásokra van tehát szükség. Ezek – és a t- közigazgatás, a t-ügyintézés, a t-oktatás – előnyeit azonban csak akkor ismeri meg a néző, ha a RaiUtile vonzó tartalommal, arculattal, a célcsoport nyelvezetén kelti fel a nézők figyelmét; csak így lehet reménye a nézői attitűd megváltoztatására, az interaktív DTV-s kompetenciák kialakítására.

Egyelőre a csatorna nem tudja nyelvezetével megszólítani a célközönségét, a stúdióbeszélgetések nyelvezetébe kódolt „mintanéző”²⁸ és a RAIUtile célközönsége között ugyanis szakadék tátong. A kódolt néző közép- vagy felsőfokú végzettséggel és széles általános műveltséggel rendelkezik, így megérti a „száraz”, a „nehezen emészthető” vagy a szaknyelven fogalmazott megnyilatkozásokat is, míg a csatorna tervezett célközönségének ez a nyelvezet nem köti le a figyelmét, nem tud megfelelő értelmezési stratégiát kidolgozni a hallottak feldolgozására, mert a használt kód nem felel meg az általa használtnak.

Az említett kvalitatív felmérésből²⁹ (lásd az irodalomjegyzékben a fókuszcsoportos vizsgálatot) az derül ki, hogy akik ismerik, azok inkább használják, mint nézik a csatornát. Igaz, ez lenne a funkciója, de a visszajelzések alapján mégsem szerencsés, hogy „nem nézhető”; célszerű lenne a nézők által hiányolt „élettel” megtölteni. Az alacsony költségvetés egyelőre nem teszi lehetővé a külső forgatásokat, de pozitív változást hozhat, ha a kísérletek eredményeként a szerkesztő-riporterek költségkímélő módon, videofonjukkal készíthetik és továbbíthatják az általuk készített anyagot a szerkesztőségbe, illetve ezen az eszközön keresztül jelentkezhetnek be – hanggal és videoképpel – az élő adásba.

Annál is inkább, mivel a csatorna tartalmának vonzereje rendkívül alacsony (holott – mint Urbán Ágnes doktori értekezésében kifejti – ez az új médiatermékek elterjedésének egyik sarkalatos pontja, lásd Urbán, 2004b). A csatorna deklaráltan nem akarja szórakoztatni közönségét, nem kíván szórakoztatva hasznos lenni. Csakhogy statikus stúdióbeszélgetéseivel, szofisztikált, szótárt igénylő nyelvezetével vélhetően nem éri el a látványtelevízió bulvárműfajaihoz szokott néző ingerküszöbét. A legkorszerűbb audiovizuális eszköz, a RAIUtile tehát elzárkózik a mai televíziózás lényegétől, a látványteremtéstől és a szórakoztatástól.

A nagy nézettséget produkáló csatornák a kommunikáció fatikus³⁰ funkcióját részesítik előnyben, míg a RAIUtile kommunikációjában szinte kizárólag a referenciális³¹ funkció érvényesül. Így kevésbé vonzza a nézőket: a sokcsatornás televíziós rendszer³² korában már egyetlen adó sem számíthat többé a befogadók fókuszált figyelmére. A nézők háttér-televíziózást folytatnak vagy ide-oda kapcsolgatnak a távirányítóval. A konkurens, általános kínálatot nyújtó műsorszolgáltatók a megváltozott fogyasztási szokásokra tekintettel igyekeznek a közönség figyelmét folyamatosan felkelteni, ezért pergő ritmusú, látványcentrikus műsorokat gyártanak. A jó, értékes, komoly, elkötelezett, de unalmas és a rossz, valamint a könnyű, haszontalan, de legalább szórakoztató tévé közti határ egyre inkább elmosódik. A két pólus közelít egymáshoz, és egy olyan modellben integrálódik, amely igényes technikai felszereléssel, magas szakmai kompetenciával szórakoztató formában próbálja a nézők igényeit kielégíteni.

A „felülről beszélő”, népnevelő szándékú, kizárólag okos, racionális és hasznos műsorokat kínáló, az értelemre igen, de az érzelmekre egyáltalán nem ható RAIUtile ilyen körülmények között nem képes a nézők involválására, így azok nem kapcsolódnak be a beszélgetésekbe. Így a nézők közlési vágya nem jut kifejezésre, pedig épp a közönség kommunikációs szükségletét lenne célszerű minden eszközzel stimulálni. Ha ezt a célt nem sikerül elérni, akkor ez a televíziós nyilvánosság nem marad más, mint a közigazgatás és a civil szféra „kirakata”. A kommunikáció, a szerkesztők szándéka és az interaktivitás páratlan (bár még finomításra szoruló) technikai lehetősége ellenére mégis egyirányú marad. Ha a csatorna valóban a megcélzott, széles nézőréteg számára kíván vonzó és hasznos alternatívája lenni a hagyományos televíziózásnak, valószínűleg kénytelen lesz a sikeres kereskedelmi modell néhány elemét ötvözni a saját modelljével.

4.4. Promóciós szempont

Egy új technológiai eszköz elterjedésében a korai felhasználás szakaszában kitüntetett szerepe van a promóciónak. A RAIUtile pedig még nem túl ismert, az új szolgáltatások iránti igényfelkeltés nem tűnik elég erőteljesnek. Többek között talán azért, mert hiányzik a promócióból a kereskedelmi médiában bevett keresztreklámozás, amelynek keretében az egy érdekeltséghez tartozó médiatermékek egymást hirdetik saját felületükön. Ez a RAI belső ellentmondásos helyzetére enged következtetni: mivel minden csatorna önálló gazdasági tényező, egyikük sem szívesen reklámozza a másikat, mert nem szívesen osztozik a reklámtortán.

5. Konklúzió

A RAIUtile a médiakonvergencia egyik lehetséges eredményéről, a televízió és az internet találkozásáról szól.³³ A televízió funkcióváltozáson megy keresztül, a RAIUtile ezt a folyamatot példázza. A DTV egyre kevésbé kizárólag szórakoztató eszköz: egyre inkább egy multifunkcionális terminál szerepét tölti be; a több lehetséges funkció közül csak az egyik lehetséges lesz a t-ügyintézés. Feltehetőleg a tévé tradicionális tevékenysége a műsorszolgáltatás marad, de egyre személyre szabottabb igények kielégítésével. Ezen túlmenően a televízió a társadalmi kommunikáció újabb formáinak kialakulását is ösztönözheti új, interaktív nyilvánosságszférák (például beszélgetőműsorok, fórumok) konstruálásán keresztül, de ehhez meg kell találnia új, nézővonzó, specifikusan digitális-televíziós nyelvezetét.

E tekintetben a RAIUtile egy nyilvános és izgalmas laboratórium: a televíziózásnak és a társadalmi kommunikációnak olyan új modellje körvonalazódik benne, amely képes lehet a demokratizálódás elősegítésére. Az új tömegkommunikációs folyamat majdnem minden tényezőjéről biztonsággal állítható, hogy eltér a hagyományostól: a gyártási és a terjesztési feltételek, és logika, maga a produktum, a tartalmak strukturálási elve és maga a tartalom. Kérdés, hogy az utolsó tényező, a fogyasztás megváltozik-e a jellegét illetően: hajlandó lesz-e a néző a tőle elvárt interaktivitásra. Valószínűleg a nézői attitűd műsortípusfüggő: bizonyos műsorok esetében alapvetően passzív marad, míg más tartalmak fogyasztásánál az aktivitás irányában változhat. A televíziós iparág fejlesztői egyértelműen erre számítanak; ezt bizonyítja, hogy az olasz egyetemek kommunikáció szakán a digitális interaktív televíziózás tananyag, a milánói egyetemen pedig 2005 őszén beindult az első szakirányú továbbképzés a digitális interaktív televíziózás szakon.

A digitális szakadék drasztikus csökkenése azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha a megcélzott nézői réteg (az idősebb generáció) nem úgy tekint az interaktív digitális televízióra, mint egy alapvetően új – ezért idegenkedést kiváltó – innovációs eszközre. Ha mégis ez következik be – és jelenleg úgy tűnik –, akkor Rogers diffúziós elméletéből következően a t-közigazgatás első felhasználói nem a megcélzott rétegből kerülnek ki, hanem a minden technológiai újdonságra fogékony innovátorokból és korai elfogadókból. A szakadék csökkenését tehát egy tradicionális tévére emlékeztető, célközönségbarát alkalmazásokat tartalmazó, „épp csak egy kicsit megújult” televízió – vagy az idő múlása – segítheti elő.

Offline irodalom

Bettetini, G. & Braga, P. & Fumagalli, A. et al. (2002) Le logiche della televisione. Milano: Franco Angeli.

Eco, U. (1979) Lector in fabula. La cooperazione interpretativa nei testi narrativi. Milano: Bompiani.

Eco, U. (1985) La trasparenza perduta. In: Sette anni di desiderio. Milano: Bompiani.

Hartley, J. (1999) Uses of televisions. London: Routledge.

Heller M. (2001) Új kommunikációs helyzetek és szükségletek: a hierarchikus nyilvánosság kialakulása. In: Nyíri K. (szerk.) Mobil információs társadalom, Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete.

Jakobson, R. (1972) A kommunikáció funkciói. In: Horányi Ö. & Szépe Gy. (szerk.) Hang-jel-vers. Budapest: Gondolat.

Jenei Á. (2001) Az olasz televíziós piac. Jel-kép, 1. sz.

Jenei Á. (2001) RAINEWS 24 – Az olasz hírcsatorna. Jel-kép, 2. sz.

Menduni, E. (2004) La televisione. Bologna: Il Mulino.

Rogers, E. M. (2003) Diffusion of InnovationD. New York: Free Press.

Urbán Á. (1999) Az interaktív televíziózás. Jel-kép, 4. sz.

Urbán Á. (2003) A néző természete, avagy az interaktív televíziózás piaci fogadtatása. Jel-kép, 4. sz.í/p>

Urbán Á. (2004a) A digitális televíziózás terjedésének fő kérdései. Médiakutató, 3. sz.

Urbán Á. (2004b) Az új médiaszolgáltatások piaca. PhD-értekezés. Kézirat.

Tózsa I., szerk. (2005) T-Government, avagy digitális interaktív televíziózás a közigazgatásban. Budapest: E-Government Alapítvány a Közigazgatás Modernizációjáért

Online források

http://www.agcom.it (utolsó letöltés: 2005. október 29.)

http://www.akti.hu (utolsó letöltés: 2005. október 29.)

http://www.cnipa.gov.it (utolsó letöltés: 2005. november 11.)

http://www.comunicazioni.it (utolsó letöltés: 2005. augusztus 19.)

http://www.compubblica.it (utolsó letöltés: 2005. október 29.)

http://www.raiutile.it (utolsó letöltés: 2005. október 9.)

http://www.fub.it (utolsó letöltés: 2005. január 26.)

http://www.dvb-t.hu/ (utolsó letöltés: 2005. november 21.)

Egyéb források

A szerző a digitális földfelszíni televíziózás európai piacot monitorozó programban 2002-2003-ban az olasz terület sajátosságainak felmérését végezte az Informatikai Kormánybiztosság részére a BKÁE Közgazdasági Karán működő Média- gazdaságtani Tanszék megbízásából.

Lagonero Lara kommunikációs igazgató szóbeli közlése 2005. november 5-én.

Roberto Salani, az Emilia-Romagna Tartomány televíziós tanácsadója szóbeli közlése 2005. november 5-én.

T-government konferencia, COMPA, Bologna, 2005. november 5.

A RAIUtile számára 2005. szeptemberében a La Sapienza római egyetem által készített kutatási beszámoló. Kézirat.

A RAIUtile szerkesztőségében készített interjúk

Interjúalanyok:

Caroletta Claudia, az Interaktivitás szerkesztőség szerkesztője

Catenacci Marina sajtófőnök

Diana Francesca igazgatósági titkár

Crasso Paola adásszervező

Lonardi Angiolino csatornaigazgató

Magri Daniela producer

Mannino Maria, Interaktivitás szerkesztőség, főszerkesztő

Marini Alessandro, a RAIUtile szolgáltató központjának (Uniautomation SpA) elnöke

Nicoletta Iacobacci tartalomfejlesztő

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum