Tartalomjegyzék – 2012 tavasz

Szűts Zoltán:

Az internetes kommunikáció története és elmélete.

Az ARPANET-től a Web 2.0-ig

Az internetes kommunikáció történetének elbeszélésére sokféle lehetőség kínálkozik. Egyaránt érvényes megközelítés lehet a technikatörténetre összpontosító beszéd, vagy a különböző kommunikációelméleti iskolák felfogásainak alapján történő elemzés. Nem kevésbé érdekes perspektívát kínál az internetes kommunikáció nyelvészeti vagy éppen társadalmi aspektusait kitüntetett kérdésként tárgyaló vizsgálata is. Az újmédia és Gutenberg–galaxis párhuzamainak és különbségeinek bemutatása ugyancsak sikeres megközelítési stratégiának ígérkezik. Jelen tanulmány abban különbözik a korábbi magyar recepciótól, hogy a témát, szemben az eddigi feldolgozásokkal, olyan összefüggő narratívaként kezeli, melyben a vezérfonál szerepét a történet tölti be, az elemzés pedig kitér a hálózat fejlődésére, a fontos szerepet játszó teoretikusokra és publikációkra, a kommunikációt szabályozó sztenderdekre, illetve a téma elméleti kérdéseire. Ebben a megközelítésben az internetes kommunikáció filozófiája nem transzcendens, elvont, hanem egzakt jelenség, megértéséhez tehát hozzátartozik a létrejöttének elbeszélése is.

Kriskó Edina:

Web2.0–ás alkalmazások a kormányzati és az önkormányzati kommunikációban

Jelen tanulmány a második generációs internetes szolgáltatások lehetséges, illetve angolszász területeken a kormányzati és önkormányzati kommunikációban már betöltött szerepét elemzi. Röviden áttekinti, hogy a kormányzat átláthatóságának és elszámoltathatóságának igénye milyen – elsősorban webes – alkalmazásoknak és alulról jövő kezdeményezéseknek nyit teret, s az online közösségek milyen csatornákon, milyen színtereken folytatnak egyre intenzívebb diskurzusokat közügyekről, az állami adminisztrációt és közszolgáltatásokat érintő kérdésekről. Elemzi az olyan, új média hozta változásokat, amelyeket a megosztás, a címkézés, a kommentelés, a lájkolás hívószavak fémjeleznek. A dolgozat kitér az üzenőfalak, a személyes híroldalak, a wikialkalmazások, az időszalagok és a történetmesélő alkalmazások bemutatására, és megkísérli azokat a közigazgatás kommunikációs eszközei között pozicionálni. Érintőlegesen tárgyalja a fórumokat, a blogokat és a chatszobákat, valamint a second life kezdeményezéseket. Hogy a magyar kormányzati és önkormányzati kommunikációs gyakorlattól egyelőre még távol eső és távolra mutató kezdeményezések gyakorlati alkalmazhatóságát alátámassza, a dolgozat kitér a versenyszféra, elsősorban az online marketing, a közösségi marketing és a marketingkommunikáció web2.0–ás tartalmakkal kapcsolatos irányelveire és eddigi tapasztalataira.

Herendy Csilla:

Website usability a közigazgatásban

Külföldi önkormányzati gyakorlatok: Bologna

2011 őszén egyhónapos kutatás során tanulmányoztam Bologna, a város Saragozza kerületének, valamint Emilia–Romana tartomány weboldalát, továbbá Forli városának portálját. A kutatás fókusza a honlapfejlesztés folyamata volt, ezen belül pedig annak feltárása, hogy az egyes weboldalak fejlesztése során alkalmaztak–e – és ha igen, milyen – tesztelési módszereket. A kutatás tapasztalatait bemutató tanulmányom az önkormányzati kommunikációt az online kommunikáció, ezen belül a website usability szempontrendszerén keresztül közelíti meg.

Kapornaki Anikó:

Háború élő adásban

Bár egy–egy háború kirobbanása, a bombázások vagy az esetleges invázió megindulása a „Breaking News”– kategóriába tartozik, a tévétársaságok megteszik az előkészületeket. Minden komoly televíziós csatorna mind technikailag, mind emberállományát tekintve felkészül, az utóbbi húsz év háborús konfliktusai mégis azt mutatják, hogy minden háború kitermel egy „győztes” tévétársaságot, amely vagy technológiai újításai vagy exkluzivitása lévén látványosan legyőzi versenytársait. A jelen tanulmány azt vizsgálja, milyen tényezők befolyásolták ezt a versenyt, és milyen hatással volt az élő adás a katonai és politikai vezetők döntéshozatali folyamatára.

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Szélre tolva

Roma médiakép 2011

2010—2011-ben öt hónapos, a magyar többségi hírmédiára kiterjedő mintán készítettünk médiatartalomelemzést, azt is szem előtt tartva, hogy az a korábbi — 1988-as, 1993-as, 1997-es és 2000-es mintán végzett — vizsgálatokkal összehasonlítható adatokat szolgáltasson. E tanulmány e kutatás eredményeit mutatja be, két évtizedes ívet húzva a romák médiaképét jellemző sajátosságok alakulásáról. Az elemzési időszakban nagy átalakulás zajlott a szerkesztőségekben és a hírpiacon; a médiaformáló erővel bíró roma önszerveződés visszaszorult vagy eltűnt, és a kisebbségeket és/vagy a szegényeket védő, egyébként is gyenge társadalmi normák további gyengültek — talán így jellemezhetőek első látásra azok a folyamatok, amelyek a romák többségi médiaképét meghatározták, és amelyek minden korábbinál magasabb kriminalizáláshoz, sugalmazások és előregyártott igazságok tömegéhez vezettek. E médiaképből eltűntek a néhány évvel azelőtt még meghatározó diszkriminációs esetek, az előítéletesség pedig már csak a szélsőjobboldalra jellemző (mert az ő retorikájukhoz képest a szalonképesebb stílusú megbélyegzések már fel sem tűnnek), a szegénység helyett a normaszegés esetei a dominánsak, a roma kultúra pedig az általános bulvarizálódáshoz igazodva jelenik meg. E percepció folyamatos megerősítése ugyan konzekvens a széles körben nyíltan vállalt lakossági és (köz)politikai előítéletekkel, de biztosan megnehezíti a sokak által szorgalmazott roma-magyar párbeszédet, hiszen ezekről az alapokról integrálódni csak páriaként lehet.

Szlávi Anna:

A reklám mechanizmusának elemzése a H&M ünnepi kampányának tükrében

A reklám hatásmechanizmusát egy viszonylag egységes logika vezérli. Egy referenciarendszeren belül, egymáshoz képest definiálják önmagukat a reklámok, értelmezésük tehát egymáshoz kötött. Nem önmagukban, hanem egymáshoz képest akarnak jónak/jobbnak látszani, terméküket eladhatóbbá téve. Az egymástól nem lényegesen eltérő termékeket úgy tudják másnak – jobbnak, szükségesebbnek – ábrázolni, ha különböző, pozitív konnotációjú tulajdonságokkal ruházzák fel őket. A termék leggyakrabban egy emberi alakkal lép korrelációba, amely azonosulásra vagy birtoklásra hívja föl a fogyasztót. Erőteljes nemi sztereotípiákra épül ez a dualitás, mert egyrészt egyféle szexuális orientációt tételez fel, másrészt azt, hogy a férfi a nő megszerzésével motiválható, a nő pedig önmaga tökéletesítésével. Ezt a bipoláris reklámmechanizmust a H&M 2010– es és 2011–es ünnepi kampánya felborítani látszik, jóval szabadabban értelmezhető genderképével. Végeredményben azonban belátható, hogy mégsem tér el az alapvető reklámhatástól, sőt éppen azt használja föl, hogy kitűnjön a többi közül.

Martin József:

Ha Ausztriát kizárják Németországból…

Sajtóvita Berlinben Jókai Bismarck-interjúja nyomán

Az alábbi tanulmány azt taglalja, hogy milyen sajtópolémiát váltott ki Berlinben Jókai Mór 1874–ben Otto von Bismarckkal készített interjúja. Ezen keresztül bemutatja azt is, hogy milyen gyorsan áramlottak az információk a korabeli Európában. Egyszersmind választ keres arra a kérdésre: helytálló–e az Anschluss baljós időszakából visszapillantó újságíró, Aranyi Lipót föltételezése arról, hogy a cikk tréfás csattanója miatt a porosz vaskancellár alaposan megharagudott a magyar íróra – és egyáltalán: milyen jelentőséget tulajdonított Bismarck a sajtónak.

Guld Ádám:

Beszéljük ki a kibeszélő műsorokat!

A mindennapi élet tabloidizációja a populáris médiában — A Mónika–jelenség kulturális szociológiai vizsgálata című könyvéről

Magyarországon a média aktuális jelenségei körül zajló viták sokszor hangosabbnak tűnhetnek, mint korábban bármikor. Ezekből a vitákból is érzékelhető, hogy olyan társadalmi környezetben élünk, ahol a médiát tartják az egyik legbefolyásosabb intézménynek. Az említett diskurzusoknak — nem meglepő módon — gyakori témájuk a kereskedelmi média. Dinamikusan változó világában egymás után tűnnek fel újabb és újabb műfajok, amelyek tömegek figyelmét képesek megragadni, miközben jelentős mértékben megosztják a közvéleményt a tekintetben, hogy milyen kulturális folyamatokat indíthatnak be. E komplex folyamatok pontosabb megértésében nyújthat páratlan segítséget Császi Lajos A mindennapi élet tabloidizációja a populáris médiában legvitatottabb műsorának kulturális szociológiai olvasatán keresztül mutat rá lényeges összefüggésekre.