Tartalomjegyzék – 2014 nyár

Z. Karvalics László:

Horizontokat tágító és civilizáló erő

Az információtörténeti fordulat irányairól és esélyeiről a sajtótörténet-írásban

Az elmúlt két évtizedben a sajtótörténet-írásnak számos innovatív megközelítése hirdette meg programszerűen, hogy időszerű a hagyományos témaválasztásokat, tárgykijelöléseket, kutatási kérdéseket egy átfogóbb, komplexebb problématér részeként vagy ahhoz kapcsolva kezelni, legyen az a társadalomtörténet, a kultúra egésze, a kommunikációelmélet, az ismeretelmélet vagy épp a felértékelődő vizualitás kontextusa. Ebbe a sorba illeszkedik az információtörténeti irányzat is, amelynek kiindulópontjaihoz, fogalmi keretrendszereihez már jó ideje megindult a spontán közeledés. E tanulmány az információs ökoszisztéma modelljének, illetve metaforájának használatát javasolja a sajtótörténészek számára, hogy királyi utat lehessen találni a hagyományos diskurzusoktól az információtörténeti megközelítésig.

Döbör András:

Sajtó és cenzúra a 18. és a 19. század fordulóján Magyarországon

Tanulmányomban a magyarországi könyv- és sajtócenzúra történetének a 18. és a 19. század fordulójára jellemző viszonyait, működés elvét, legfőbb rendeleteit igyekszem felvázolni, hiszen a felvilágosodás és a reformkor magyar sajtója nem vizsgálható ezek ismerete nélkül. A felvilágosult abszolutista kormányzati rendszer mint az egyre inkább Európa perifériájára szorult, elmaradott Habsburg Birodalom felzárkózási kísérlete az állam korszerűsítése révén központi gondolatává tette a „közjót”, amelyet az államnak és tisztségviselőinek, valamint az uralkodónak szolgálnia kell, valamennyi alattvaló boldogítása érdekében. A kormányzat és az állam közvetlenül beavatkozott tehát a társadalom minden területén, ellenőrzése alá vonva azt. A reformok végrehajtásában mind Mária Terézia, mind 1765-től társuralkodója és későbbi örököse, II. József fontos szerepet szánt a sajtónak és a cenzúrának, ahogyan I. Ferenc és Metternich kancellár is neoabszolut kormányzati rendszere megszilárdítását látta a megfelelő sajtópolitikában és cenzúrában. A bécsi felvilágosult abszolutista és jozefinista sajtópolitika, majd a „konzervatív fordulat” nagy hatással volt a magyar cenzúraviszonyok átalakulására. Mária Terézia uralkodásától kezdve fokozatosan ment végbe az a folyamat, amelynek során a jezsuiták kezében lévő, államilag is támogatott felekezeti cenzúra helyébe központosított állami cenzúra lépett, a mindenkori bécsi kormányzat politikájának szerves részét képezve.

Bárány Zsófia:

Lonovics József szentszéki delegációjának hazai sajtóvisszhangja

„Vallási catechismusunk van, polgári nincs!”

1840–1841 fordulóján sor került az egyik legjelentősebb magyar diplomáciai kiküldetésre, amelynek eredményeit az 1843–1844. évi országgyűlés törvénybe is foglalta. Az eset érdekessége, hogy a Habsburg Monarchiát nem egy udvarhű diplomata, hanem egy magyar főpap képviselte az Apostoli Szentszéknél Rómában. Lonovics József csanádi püspök delegációja a vegyes házasságok kapcsán a lelkiismereti és a vallásszabadságot érintő alapjogi kérdéseket igyekezett rendezni. A kiküldetéssel szinte egy időben születik meg a modern magyar sajtó – gondoljunk csak Kossuth Pesti Hírlapjára. Jogosan merül fel tehát a kérdés: vajon miként reagált a reformokat sürgető új politika, illetve a reformoktól ódzkodó, konzervatív oldal sajtója a tárgyalások hírére? Beszélhetünk-e, és ha igen, milyen sajtóvisszhangról az 1840-es évek elején?

Tamás Ágnes:

Megrajzolt hírek

Az olasz egység létrejötte és a magyar függetlenség vágya a korabeli magyar élclapokban

Az olasz egység folyamata mint az 1860-as évek fontos európai történése a korabeli magyar nyilvánosságban is erőteljesen megjelent. Az alábbi tanulmány élclapok (Az Üstökös, Bolond Miska) 1860–1861-es évfolyamainak karikatúrái alapján vizsgálja az olasz egység, valamint ahhoz kapcsolódva a magyar függetlenség vágyának reprezentációit. Bemutatja, hogy a lapok mennyiben engedtek teret a harctéri és a politikai események megjelenítésének, illetve miként kötötték össze azokat magyar belpolitikai és a birodalom kül- és belpolitikai helyzetére vonatkozó reflexiókkal.

Czeferner Dóra:

„Kávéházakban, klubokban, olvasókörökben kérjük A Nő és a Társadalom lapot!”

Egy folyóirat a nők egyenjogúságáért

E tanulmányban a Magyarországon közzétett első feminista folyóirat (A Nő és a Társadalom; Budapest, 1907–1913) létrejöttének és hét éves működésének körülményeit mutatom be. A következő kérdésekre keresem a választ: milyen publicitást kapott a periodika? Hány előfizetője lehetett? Az előfizetőkön kívül kik tartozhattak még a lap olvasótáborához? Eljutott-e a folyóirat a vidéki városokba is, vagy csak a fővárosban árusították? Reális lehetett-e a szerkesztőség azon célkitűzése, hogy társadalmi hovatartozásától függetlenül minden nőt megszólítson? A fentiek mellett azt is vizsgálom, hogy a szerkesztőbizottság, illetőleg a lapban cikkeket közlő szerzők mennyire voltak képesek hatékonyan fellépni a nők polgári és politikai egyenjogúsításának előmozdítása érdekében.

Balázs Eszter:

Szexuális kultúra, színház, cenzúra a 19. századvégi Budapesten

Egy értelmiségi tiltakozás és a sajtó

A tanulmány egy 19. századvégi magyar értelmiségi petíció sajtóvisszhangját vizsgálva arra a kérdésre keres választ, hogy milyen volt a véleményszabadság értelmezése a korszakban. A színházi cenzúra erkölcsi okokból való követelését tartalmazó petíció a korabeli erkölcsi normák viszonylagossága miatti félelmeket tükrözi, és egyúttal a hazai szexuális kultúráról is számot ad.

Klestenitz Tibor:

„A rendes mederben javul a miniszterelnök állapota.”

A KSV-lapok, az Esti újság és Gömbös Gyula utódlásának kérdése

A címben idézett információt az Esti újság című kormánylap tette közzé 1936. október 4-én, tehát mindössze két nappal azelőtt, hogy bekövetkezett a németországi gyógykezelésen tartózkodó Gömbös Gyula halála. A tanulmány azt mutatja be, hogy ez a furcsa híradás miként illeszkedik a kormánysajtó és a Központi Sajtóvállalat (KSV) közötti konkurenciaharc történetébe.

Barta Róbert:

Modern sajtópropaganda és információ-áramlás a nemzetközi politikában: Winston Churchill és Emery Reves

A tanulmány Emery Reves (Révész Imre) 1939 előtti politikai és üzleti karrierjét vizsgálja, különös tekintettel a Winston S. Churchillhez fűződő sokrétű kapcsolatrendszerre. A magyar származású Reves1 újságíróként, üzletemberként és Churchill irodalmi ügynökeként vált híressé. Cége (Cooperation Press Service) volt a legfőbb európai és amerikai terjesztője Churchill cikkeinek, írásainak. 1941-től Reves az Amerikai Egyesült államokban tevékenykedett, ahol nagy sikerrel adta ki a brit államférfi háborús memoárját, 1945 után pedig egyik legfontosabb üzleti partnerévé és bizalmasává vált. A tanulmány célja Churchill és Reves sajtó- és propaganda- tevékenységének bemutatása, mert a magyar származású világpolgár nemzetközi sajtóbirodalma világszerte ismertté tette Churchill demokratikus értékeket védő írásait és eszméit. Churchill és Reves közös tevékenysége, kapcsolatrendszere jól bizonyítja, hogy az üzleti tevékenység politikai hatalommal és nemzetközi sajtóbefolyással ötvözve időnként a nemzetközi viszonyok alakulását is befolyásolhatja.

Sz. Nagy Gábor:

Az 1945. júliusi papírbotrány reprezentációja a korabeli politikai sajtóban

1945. július 19-én a Nemzeti Parasztpárt központi lapja, a Szabad Szó beszüntette megjelenését. Ez az eset a koalíciós időszak első átfogó sajtótámadását indította el az Ideiglenes Nemzeti Kormány ellen. A politikai lapok a kormány sajtópolitikáját okolták a parasztpárti lap – mint később kiderült – ideiglenes megszűnése miatt. A lapok élesen támadták a Neményi Papírgyár Részvénytársaságot, a kormány sajtópolitikáját, valamint annak egyszemélyi irányítóját, Balogh István miniszterelnökségi államtitkárt. Az offenzíva végül eredményesen zárult: a baloldali lapok által főbűnösként kikiáltott Baloghot a kommunista párti Kállai Gyula váltotta fel, és lett kezdetben a papírkiutalás felelőse. így a Magyar Kommunista Párt megtette az első lépést azon az úton, amelyet Rákosi Mátyás így fogalmazott meg a 1945. május 21–22-én tartott országos pártértekezleten: „Meg kell szerezni a sajtó irányítását. A harc most a sajtó területére tevődik át. Jó fegyver van a kezünkben: a papírkiutalás. A reakciós lapokat ki kell éheztetni.”

Iványi Márton:

Közösségi média: a nyilvánosság elektronikus agorája vagy posztmodern panoptikum?

Hatalmi válaszok a közösségi média kihívásaira

Az elmúlt években a digitális médiatechnológiák társadalmi mozgalmakat szervező és katalizáló szerepe forró vitatéma volt. Az Occupy Wall Streettől az arab világban az elmúlt években végbement fejleményeken és a 2013 kora nyári törökországi eseményeken át az úgynevezett brazíliai ecetforradalomig a közösségi média nemegyszer a történések középpontjába került. A jelenkor eseményei és hatalmi válaszai már most kezdik új rétegekkel ellátni a nyilvános részvétel és az új technológiák viszonyrendszeréről alkotott felfogásunkat. Az egyik érv amellett, hogy a közösségi média a társadalmi folyamatokban nagyon is szerepet játszik, az, hogy a vezetők és a kormányzatok világszerte válaszolnak vélt vagy valós kihívásaira, a kibertér által biztosított kereteken belül vagy kívül, technikai vagy nem technikai módszerek révén. Más kérdés, hogy mindezt sikerrel teszik-e? A közelmúlt tapasztalatainak áttekintése nyomán arra a következtetésre jutok, hogy a közösségi média színtere a habermasi (1962) értelemben vett absztrakt fórum, a nyilvánosság elektromos agorájaként és egy sajátos, Foucault-i (1972) posztmodern panoptikumként egyaránt értelmezhető, hiszen az új technológia és az ezzel karöltve járó állami felügyelet egyidejűleg nyit teret a közélet új alakzatai előtt.

Fehér Katalin:

Milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás?

Feltáró kutatási szakasz: a munkavállalás előtt álló egyetemisták

A digitális identitás egy online elérhető adatkészlet, amely az én kivetülése és leképeződése a digitalizált színtereken. Az itt bemutatott kutatás alapkérdése az, hogy milyen stratégiák mentén épül fel a digitális identitás, milyen döntések születnek az online környezetben az offline identitás megjelenéséről, milyen érzelmi-kognitív mintázatok, motivációk, aktivitások határozzák meg az online kommunikációt. A többlépcsős kutatási projekt első lépése az egyetemisták munkavállalás előtti online stratégiájának vizsgálata volt.

Takács Róbert:

Szűts Zoltán A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe című könyvéről

A nyomtatott könyvnek több mint fél évezredes története van, a rádiónak egy évszázados, a televíziónak lassan 75 éves, az internetnek viszont még csak bő két évtizedes. ám az online közegben számos fejlemény még csak egy-két éves múltra tekinthet vissza. Szűts Zoltán arra vállalkozott, hogy ezt a zuhogó, örvénylő folyamot ragadja meg, vetítse ki és elemezze az olvasó számára – vállalva annak kockázatát is, hogy egyes alfejezetei akár a kézirat lezárásától a könyvesboltok polcaira (avagy a könyv szellemiségéhez híven: az online könyvértékesítési felületekre) kerüléséig máris elavulnak. Valakinek azonban ezt is vállalnia kellett, mert nagy szükség volt egy olyan munkára, amely tömör, ámde nagy ívű áttekintést nyújt a világháló kusza világáról, és megkísérli bemutatni, hogyan változik meg, milyen módon integrálódik és él tovább a sok évszázados művészeti és kulturális hagyomány a világháló közegében.