Tartalomjegyzék – 2015 tél

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Bedarálva

A menekültekkel kapcsolatos kormányzati kampány és a tôle független megszólalás terepei

A Magyarországra érkező menekültek kapcsán 2015 eleje óta tartó kampányban és az azt kísérő politikai vitában sokan szólaltak meg az elmúlt hónapokban. Írásunk a kampány elejére, 2015 januárjára vezet vissza, amikor kialakultak az azóta rutinszerűen használt értelmezési keretek és gyakorlatok, a kategória- és szelektív statisztikahasználattól a különböző diszkurzív stratégiákig. A hírmédia tudósításainak elemzése révén azt vizsgáltunk, hogy az újságírók többsége tudott-e egy ilyen kérdésben a szakmai sztenderdek szerint dolgozni; voltak-e olyan, a kérdésben megszólaló szereplők, akik függetleníteni tudták magukat a politikai arénától. Elemzésünk konklúziója az, hogy a kormányzati kommunikáció lehengerlő volta, a politikai beszéd kizárólagossága és a területen szakmai tapasztalattal rendelkező szervezetek kiszorulása a médiából mind hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzati diskurzussal szembeni alternatív értelmezések ne jussanak nyilvánossághoz a kampány első hónapjában.

Bezsenyi Tamás:

A szervezett bűnözésre rászervezett a média – avagy mi történik, amikor a magyar alvilág prominensei megszólalnak

„A sajtó, meg a rádió meg a televízió a hangszóróját már rojtosra dumálja [...] csak az információ nem jut el a dolgozók széles-szűk rétegéhez [...] az információ, én ismerem, a lépcsőn nem megy fel. Az információ az olyan, sőt, kicsit rosszabb napja van, le se jön.” A fenti mondatokat Hofi Géza mondta „Még mindig aktuális” című előadásában, ahol „újságárusként” figurázta ki a korabeli média helyzetét. Az információ lustaságáról szóló Hofi-gondolat magában rejti a kérdést, vajon a szocialista időszakbeli magyar média miként tájékoztatott arról, ami hivatalosan nem is létezett, illetve hogyan viszonyult ahhoz, amikor ennek ellentmondó tényekre derült fény. E dolgozatban ilyen tabut vizsgálok a médiamegjelenések alapján: hogyan történt, amikor az 1980-as évek elején a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk „kénytelenek voltak lejönni”? Miként mutatták be a korabeli médiatermékek a szervezett bűnözést, amelynek az igazságszolgáltatás felső vezetői még az elnevezését is kerülték? Milyen fórumokat és hogyan használtak ennek a tabunak az értelmezéséhez?

Biró Vivien:

A performansz vége?

Marina Abramovic performanszainak dokumentálása és popularizálása

Egy performanszról készített film (illetve egy rövid részlet) egy videomegosztó portálon közzétéve nagyon népszerű kulturális termékké válhat. De milyen új energiát hoz létre, mennyiben változtatja meg az életet? Hiszen a sokszorosítás által – például a filmes nézőpontok váltogatásával – csupán mesterséges aura áll elő, csak a kulturális hasznosítással és a piaci hozzáadott értékkel találkozunk, de nem az autentikus formával, amely révén a művészi eseménynek esélye lenne maximális intenzitással sugároznia a kivételes egyediséget. A filmmé változtatott performansz jól boldogul a művészeti szcénában és a szórakoztatóiparban, megtalálja a maga kulturális és gazdasági funkcióját. De van-e művészetként eleven funkciója? Írásomban ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat, megvizsgálva Abramović performanszfilmkészítő tevékenységét a műfaj fogalmának változásán keresztül.

Zsila Ágnes – Bernáth Ágnes – Inántsy-Pap Judit:

Yaoi-jelenség a magyar anime szubkultúrában

A japán rajzfilmek, idegen szóval animék az 1990-es évek közepén szivárogtak Európába, s napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek a fiatalok körében. A rajongói tábor gyarapodása önálló szubkultúrát hívott életre, amely a keleti szigetország animációs filmjei mellett a teljes japán kultúrát is érdeklődésének középpontjába helyezi. Az ezredforduló után különös tendencia került a figyelem fókuszába, amelyet a nemzetközi szakirodalom a yaoi-jelenség elnevezéssel illet. A yaoi a japán rajzfilmek és más vizuális vagy szöveges művek azon specifikus műfaját jelöli, amelynek vezérfonalát két férfi egymás iránt érzett szerelme képezi. A műfaj világszerte nők százezreinek kedvencévé vált az elmúlt évtizedek során, s a jelenség számos tudományos vizsgálatot inspirált. A jelenségkör meghatározását illetően azonban a kutatási terület újdonságából eredően nem találkozhatunk koherens definíciókkal. Tanulmányunk célja az, hogy képet alkossunk a yaoi-jelenség hátterében álló rajongói tevékenységstruktúráról, s az európai vizsgálatok tükrében feltérképezzük a magyar szubkulturális közösség tendenciáit.

Mezei Alexandra:

Nyelvi változások a késő modern médiakörnyezetben

„Sosem lesz 1000 followerem, mert valaki mindig kikövet”

A web 2.0 vagy más néven közösségi média elhozta azt a forradalmat, amelynek hatására a befogadókból tartalomelőállítók lettek, az olvasók írókká váltak. E változás szükségessé teszi annak vizsgálatát, hogy miként írhatók le a közösségi média robbanásszerű elterjedésének hatására megjelenő új kommunikációs formák, a közösségi viselkedés és érintkezés szokásai, illetve milyen szerepet játszanak ezekben a web 2.0-hoz köthető nyelvi változások. E tanulmány a késő modern médiakörnyezetnek köszönhetően létrejött szociolingvisztikai és kommunikációs változásokat kutatja. Egyfelől része az újonnan létrejött viselkedésformák kritikai elemzése társadalomtudományi szempontból, másfelől pedig annak bizonyítása, hogy ezek a nyelvi megkülönböztetések valójában azokat az új típusú distinkciókat tükrözik, amelyek változó társadalmi struktúránk jelenlegi alapjai is.

Barta Judit:

Az algoritmusok mint hibridek hatása az online újságírásra

E tanulmány Bruno Latour nyomán az algoritmust, a webes tartalomfolyam egyik alappillérét mint hibridet értelmezi. Ennek fényében tekinti át, hogy milyen gyakorlati példák vannak az algoritmus online újságírói alkalmazására, illetve hogy az (angolszász) újságírást elemző kutatók milyen szociomateriális értelmezéseit adják az algoritmusnak, és hol jelölik ki annak szerepét az online újságíró eszköztárában, szakmai identitásában, nyilvánosság-felfogásában. Úgy érvel, hogy az algoritmusok jelenleg alapvetően háromféle módon kapcsolódnak az újságíráshoz: az első az automatizált hírgyártás, a második a közösségi platformokon történő hírközlés, a harmadik pedig az oknyomozó adatújságírás.

Gálik Mihály:

Hozzászólás a kommunikáció- és médiatudomány magyarországi helyzetéről folyó vitához

A Médiakutató 2015. tavaszi számában „Rendhagyó szerkesztői jegyzet”-et közöltünk azzal a szándékkal, hogy vitát indítsunk a kommunikáció- és médiatudomány magyarországi helyzetéről. Szíjártó Zsolt (2015. nyár) és Hamp Gábor (2015. ősz) hozzászólása után most Gálik Mihály írását közöljük.

Gion Zsófia:

Betekintés a kulisszák mögé: A Kommunikációs terek című kötetről

Minden bizonnyal egy olyan folyamat veszi kezdetét a Kommunikációs terek című kötet megjelenésével, amely felettébb üdvözítő a kommunikáció és média tudományára nézve. Egyfelől azért, mert a jövőbeli sorozat első kötete a kommunikáció tudományos berkekben való elismerését támogatja azáltal, hogy kézzelfoghatóvá teszi, mit is jelent ma a kommunikációkutatás. Másfelől azért, mert egyúttal arról is lerántja a leplet, mennyi mindent is jelenthet ma a kommunikációkutatás. E kötet olyan, mint a leves: sokféle összetevőből áll, vannak olyanok, amelyek nélkül nem működne, és vannak olyanok, amelyek csupán a karakteréhez tesznek hozzá. De egyik sem hiányozhat belőle, hogy pont jó legyen az íze.