Kulcsszó – emlékezetpolitika

Szekeres Tamás:

Képrombolás az amerikai alternatív médiában

A 2020-as szobordöntések egy alt-right és egy liberális hírportál cikkeiben

Tanulmányomban a képrombolás mint emlékezetpolitikai eszköz prezentációját vizsgálom az amerikai alt-right média egyik fő képviselője, a Breitbart, illetve egy liberális híroldal, a Vox cikkeiben a 2020-as nyári tüntetéssorozat eseményei kapcsán. A George Floyd halála után indult tiltakozási hullám keretében szobrok és emlékművek sokaságát döntötték le tüntetők vagy távolították el a hatóságok a problémás örökség,illetve kifogásolható történelmi szereplők miatt. A téma nagy figyelmet kapott a sajtóban. Írásomban az emlékművek és a képrombolás lehetséges politikai céljainak bemutatását követően kvalitatív és kvantitatív módszereket ötvöző tematikus analízis felhasználásával azt elemzem, hogy egy szélsőséges politikai nézeteket valló hírportál miként jeleníti meg, illetve kommentálja az eseményeket. A kérdés komplexitásának hangsúlyozása érdekében a politikai spektrum másik végletét jelentő híroldal, a liberális Vox cikkeit is vizsgálom, összehasonlítva a két eltérő megközelítést, hasonlóságokat és különbségeket keresve.

Kulcsszavak: alt-right, alternatív média, Egyesült Államok, emlékezetpolitika, emlékezet, emlékmű, képrombolás, szobor, szobordöntés, tüntetés

Hermann Veronika – Keszeg Anna:

Daliás idők

A hatvanas évek iránti nosztalgia konvergens médiaterei

A nosztalgia egyéni és közösségi aspektusainak társadalomtudományos elemzése nemcsak az egykori én iránti vágy vagy a privát és a közösségi ellentmondásának kiemelését helyezi középpontba, hanem általánosságban beszél a múlt újragondolásáról és elbeszélhetőségéről. A nosztalgiát narratív szervezőelemként működtető médiaszövegek textuális és rituális funkciókkal telítődve hozzák létre a temporalitás olyan metaterét, amelyben kép és szöveg a nosztalgikus tapasztalat létrehozásának szolgálatába áll. A nosztalgia egyéni és társadalmi tapasztalatának rögzítése gyakran válik térszerűvé, ellentmondva ezzel mindkét médium hagyományos működésmódjának. A nosztalgia topográfiája a múltat nemcsak időben, hanem térben is elbeszélhetővé teszi, az otthonosságot a bejárhatósággal ötvözve. Tanulmányunkban a populáris kultúra regiszterébe tartozó különféle médiaszövegeken keresztül azt szeretnénk bemutatni, miként osztja fel a nosztalgia újra az időt a jelenben, fogyasztási gyakorlatokon keresztül megkonstruált fiktív és az ezzel folyamatosan ütköző történeti múlt keresztmetszetében. A nosztalgiagyakorlatok elemzésére választott terepet az 1960-as évek és azok nosztalgikus médiamegjelenítései jelentik. Az egyik esetpélda 1968 megjelenítése a kortárs divat médiatermékeiben (főként a Gucci divatház tartalmaiban), a másik George Lucas American Graffiti (1973) című filmje, amely az 1970-es években készült, az 1960-as években játszódik, stilárisan pedig az 1950-es éveket idézi meg, egy eleve nosztalgikusnak felépített narratívában.

Kulcsszavak: Amerikai Egyesült Államok, divat, emlékezetpolitika, Franciaország, hidegháború, kulturális emlékezet, mediális emlékezet, mozgókép, társadalmi nosztalgia, tömegkultúra, tömegkultúra-kutatás