Kulcsszó – médiapolitika

Polyák Gábor:

Magyarország: Az illiberális médiapolitika három pillére

A tanulmányban összefoglaljuk Orbán Viktor illiberális médiapolitikájának főbb eszközeit. Ezek az eszközök három pillérbe sorolhatók. Előbb azt az új szervezeti hátteret mutatjuk be, amely lehetővé tette a politikai befolyás gyakorlását a felügyelőbizottságokon keresztül, majd a piaci manipuláció eszközeit elemezzük, végül azt is vizsgáljuk, hogyan uralja a kormánypárt a politikai diskurzust Magyarországon.

Kulcsszavak: állami reklám, független médiafelügyelet, információszabadság, médiapolitika, öncenzúra, sajtószabadság

Bátorfy Attila:

Felvásárolt nyilvánosság

A támogatott beszéd problémája és a magyar kormány hirdetési gyakorlata

A tanulmány az amerikai alkotmányjogban ismert támogatott beszéd fogalma és az általa generált, a sajtó- és szólásszabadságot érintő problémák alapján vizsgálja a magyar kormány médiatámogatási gyakorlatát, azon belül is különösen az állami hirdetéseket. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kormány(párt) szóláshoz való joga mely pontokon ütközik az állampolgárok alapjogaival és a nyilvánosság érdekeivel. Az amerikai alkotmányjogi értelmezésekből és kommentárokból indul ki, majd az állami hirdetések piacon belüli versenytorzító szerepét a közgazdasági szakirodalom alapján elemzi. Amellett érvel, hogy az eddigi szakirodalom elméleti következtetéseit a magyar példa meghaladta. Végül arra a következtetésre jut, hogy a magyar kormány állami hirdetéseken keresztül megvalósuló támogatott beszéde számos alapjogot sérthet, amit egy későbbi szabályozásnál figyelembe lehet venni.

Kulcsszavak: állami hirdetés, állami támogatás, médiapolitika, nyilvánosság, szólásszabadság, támogatott beszéd

Bajomi-Lázár Péter:

A patrónusi-kliensi médiarendszer és az újságírói szükségletek Maslow-piramisa

A szakirodalomban sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az 1989–1991-es rendszerváltások után Magyarország és más közép/kelet-európai országok médiája „olaszosodni” vagy „berlusconizálódni” kezdett. Médiarendszer-elméleti szempontból azonban ma már problémát jelent, hogy – a régióban a legmarkánsabban először Magyarországon – az elmúlt néhány évben olyan lényeges változások mentek végbe, amelyek után a dél-európai párhuzam már nem állja meg a helyét, mert többé nem beszélhetünk magas szintű politikai párhuzamosságról. Dominánsan egypólusú nyilvánosság jött létre, amelyben a kormányzó pártszövetségnek van médiája, de a többi pártról ez egyre kevésbé vagy egyáltalán nem mondható el. Úgy érvelek, hogy ezért az „olaszosodásnál” és a „berlusconizálódásnál” a 2010-es évek médiájának helyzetét pontosabban írja le az „oroszosodás” és a „putyinizálódás” fogalma. Ebben az évtizedben Magyarországon egy olyan patrónusi-kliensi médiarendszer jött létre, amelyet az informális kapcsolatok dominanciája és a látszatpluralizmus jellemez. Dolgozatomban arra a kérdésre keresek választ, hogy e médiarendszer miként befolyásolta az újságírói kultúrát – vagyis a médiarendszer egésze és a médiarendszer egyik része közötti kapcsolat feltárására törekszem. A patrónusi-kliensi médiarendszerben kialakult függések és kiváltságok médiakultúrája bünteti a nagyközönséget szolgáló (és ebben az értelemben etikus) újságírást, és jutalmazza a kormányzattal kollaboráns (és ebben az értelemben etikátlan) újságírást, így az etikátlan újságírás sikeres adaptációs stratégiává, sőt profitábilis üzleti modellé vált. Más szavakkal: az újságírói szükségletek Maslow-piramisában az állásbiztonság, a kompetitív médiapiac és a sajtószabadság megelőzi az újságírói önmegvalósítást, vagyis az etikus viselkedést. Elemzésemben Magyarországra fókuszálok, de megemlítek néhány olyan vonást is, amely a magyar esetet a régió néhány más országával rokonítja.

Kulcsszavak: klientizmus, médiaetika, médiapolitika, médiarendszer, újságírás