Kulcsszó – szövegelosztó-hálózat

Wirágh András:

Hálózatos magyar irodalom a századfordulón

Barangolás a vidéki szövegközlések labirintusában

Leopold Gyula 1896-ban Általános Tudósító, 1902-ben Munkatárs címen indította el kereskedelmi forgalomba nem kerülő, csak vidéki lapszerkesztőségek által járatható kőnyomatos hírszolgáltatóit, amelyek rendhagyó módon szépirodalmi szövegeket is tartalmaztak. A nagysikerű üzleti fogásnak (illetve a vidéki „szövegínségnek”) köszönhetően egyes szerzők elbeszélései több korabeli vidéki lapban is megjelentek – igaz, a szedők és a szerkesztők szabadon alakíthattak a kőnyomatosból átvett szövegeken. Leopold „elosztóhálózatai” a XX. század első évtizedének végére közel kétszáz vidéki lap szépirodalmi tartalmáért felelhettek, noha az üzleti szempont (a reklámok terjesztése) idővel felülírta az esztétikai szempontot (az igényes szövegek közlésének feladatát) – a később indult kőnyomatos lap által terjesztett szépirodalom jóval kisebb körben került be a korszak hírlapjaiba, mint az Általános Tudósító által elosztott írások. E tanulmány tömegesen elosztott elbeszélések megjelenési mintázatai segítségével enged betekintést az egyes vidéki lapok és települések, illetve a Leopold szövegügynökségei között fennálló kapcsolat és az elosztás sajátosságainak mibenlétébe.

Kulcsszavak: századforduló, utánközlés, szövegelosztó-hálózat, szövegügynökség, Leopold Gyula, Cholnoky László, Szomaházy István, instabil szöveg, automatikus elosztás, vidéki sajtó